36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa
Csónakház - Éjféli Veréna hozzászólásai (4 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Éjféli Veréna
INAKTÍV


Phoenix
offline
RPG hsz: 211
Összes hsz: 268
Írta: 2020. január 31. 09:50 | Link

Ilián
(A Károly halála utáni órákban)

Nem tudom mennyi időt töltöttem a temetőben Károly élettelen, véres testét ölelve és zokogva szüntelen. A korán leszálló alkony sötét leplét lassan takarta groteszk kettősünkre, mire eszmélni kezdtem. Két könnypatakom már szinte ráderesedett arcom ívére. Testemet a hideg rázta a sírás görcsös rohamai helyett. Elmém próbálta felfogni a felfoghatatlant. Vége. Örökre vége. De ez a vég egyben valaminek a kezdete. Hiszen én öltem meg Károlyt. Szívébe a kést kezem mártotta, még ha ki onnan ő maga is húzta és tette a gyilkosságot így öngyilkossággá. Felemelkedve feje mellől tekintetem arcára siklik. Üres, üvegszerű, hidegséggel néz a semmibe. Ujjaimmal óvatosan húzok lélektükreire szemfedőt, majd finom mozdulattal teszem le fejét a hóra, mintha csak vánkosra fektetném. Térdemen a nadrág és a kabát vérétől foltos. Pálcám mellettünk hever, ahogy rugós késem is csak férjem oldalán. Jobb kezes, így érthető. Közben elkezdett hullani a hó és jókora pelyhei megültek rajtunk és a tájon. Lassan álltam fel és vettem magamhoz pálcámat. Hasztalan próbálkoztam visszabűvölni Károlyba az életet. Nem segített nekem. Talán érezte, hogy én magam vagyok a vétkes? Bosszúja volt ez tettemért? Lepillantottam a fadarabra és szomorú-csalódottan csúsztattam kabátom zsebébe. Ám késemhez nem tudtam hozzányúlni. Kezem már mozdult érte, de félúton ijedten megállt. Ha megfogom, akkor azzal semmivé válik Károly utolsó tette! Azt akarta elérni, hogy ne engem tegyenek felelőssé a haláláért? Önmagát akarta beállítani bűnösnek? Mi másért törölte volna le ujjaim nyomát dacolva agóniájával? Visszahúztam hát kezemet, majd még egy utolsó pillantást vetettem a vékony, fehér hólepellel fedett testre és elindultam. Lábaim és mozdulataink nyomát pedig hamarosan eltüntette a természet téli csodája. Cél nélkül bolyongok és csak az elmúlt órák eseményei, hangjai, képei és cselekvései járnak a fejemben. Orromban érzem a vér és a halál különös édes illatát. Belül üres vagyok. Gondolataim haragokként kondulnak bensőm éteri csendjében. Mintha a lelkem elhagyta volna a testemet. Kiszakadt belőlem és vissza belém talán sohasem talál. Egy foszlány bukkan fel emlékeim szövetéből. Egy füstgomolyag, egy arc és egy tanács. De hol kereshetném meg? Tud-e vajon bármit tenni? Van egyáltalán értelme felkutatni? A válaszokat nem tudtam, akartam, mertem megvárni. Mentem amerre vitt az ösztönöm. Ahol a baj, ott lesz. Ezt még ő fogalmazta meg így. Lássuk valóban igazat mondott-e vagy csupán ezzel áltatott? - Ilián? Kérem… - szólalok meg és hangom idegenül vet visszhangot fülemben. Mintha nem ismerném magam. Kétségbeesett és ijedt vagyok, mégsem sírok vagy reszketek. A gyomrom forog és szédelgek. Másnapos ember érezheti így magát. Rettegés markolja torkomat, de csápjai egyszerre szorítják szívemet és tüdőmet. Fuldokolni és köhögni kezdek. Émelygek. A csónakház ajtófélfájába kapaszkodom. Azt hiszem, ha nem tenném térdeim megrogynának és nem bírnának el engem. Nem testem kilói nyomják őket. Tettem súlya az mi megnyomorít.
Szál megtekintése


Éjféli Veréna
INAKTÍV


Phoenix
offline
RPG hsz: 211
Összes hsz: 268
Írta: 2020. március 27. 13:34 | Link

Ilián


Mély levegő! Lélegezz! Ki és be, ki és be! Ez az! De ez az illat, az alvadt vér szaga...Nem, nem bírom...Nem bírom tovább...Kapaszkodom a csónakház ajtajának keretébe és érzem fut ki lábaimból az erő. Már majdnem összecsuklom, ujjaim szinte elfehérednek úgy markolom a keret fáját. Ekkor azonban nevemet vélem hallani Károly hangján kimondva. A szívem kihagy egy ütemet, torkom egészen elszorul és összezavarodom. Csekély erőmhöz mért gyorsasággal fordulok arra felé, ahol a hang forrását feltételezem. - Igen - suttogom, amikor a felém közeledő alakban Iliánt ismerem fel. Megkönnyebbülés apró szikrája gyúl bennem, de ez a kis jó sem tart sokáig. Épp csak addig, míg kérdésével fel nem elevenednek és el nem kezdenek leperegni előttem a délután történtek képei. Éles színű és hangos villanásokként cikáznak lelki szemeim előtt a jelenet töredékek. Míg a szakadozott film ki nem merevedik Károly élettelen tekinteténél. Csak ekkor tudok nagy nehezen megszólalni újra. - Meghalt. Károly...meghalt... - ejtem ki elfúló hangon a szörnyű tényt, ami talán most jutott el valójában a tudatomig. A könnyeim elerednek és ha hátam nem vetném neki az ajtófélfának akkor biztosan összeesnék. Így viszont csak kicsit lejjebb csúszom és elernyednek tagjaim. Megadom magam a kétségbeesésnek. Nem vagyok hisztérikus. Sosem voltam. Inkább rezignálttá válok. Metamorf mágiám teljesen elveszti hatását és felfedi a valódi küllememet. Kicsit sötétedik és nő a hajam és szemeim kékje is változik kissé. Ajkaim a hideg és a félelem okán lilás árnyalatban játszanak. Nem érzem a hideget, illetve nem fogom fel, hogy mennyire fázom és hűltem ki a temetőben és itt töltött hosszú órák alatt. Létfenntartó ösztönöm eddig a lábaimnak adott hajtóerőt, hogy idejuthassak és ebből most ennyire futotta. Kabátom, nadrágom és kezem mocskos a rádermedt vértől, ami az éjszakai derengésben is egészen jól látható. A tájat belepő vékony hóréteg felerősíti azt a kevés fényt, ami erre a részre vetődik.
Szál megtekintése


Éjféli Veréna
INAKTÍV


Phoenix
offline
RPG hsz: 211
Összes hsz: 268
Írta: 2020. április 19. 13:25 | Link

Ilián


Fogalmam sincs hogyan találtam rá a férfira. Hány helyen jártam mielőtt itt kötöttem ki a csónakház ajtajánál. Kiestek a tudatomból ezek az órák. Ha találkoztam volna bárkivel, akkor valószínűleg nem jutottam volna el ideáig, főleg mert egyértelműen látszik rajtam, hogy valami szörnyűség történt velem. Ilián megjelenéséig tudtam tartani magamat. Amint a közelembe ért kezdtem elveszíteni azt a kevés lélekjelenlétemet is ami megmaradt. Ha nem nyújtja felém a kezét biztosan összerogyok. Azt a tényt, hogy letegezett bevallom észre sem veszem. Nem vagyok önmagam egészen. Mondhatni önkívületi állapotba kerültem az elmúlt ki tudja hány órában. Szavaim, amiket válasznak szánok sokára tudatosodó kérdésére is csak nagy nehezen buknak ki belőlem. Könnyen nyílok meg előtte. Talán mert ő volt ez alatt a sok év alatt az egyetlen aki hitt nekem és sajnálat nélkül nézett rám, nem pedig úgy, mint egy gyáva selejtre. Nyelvemet azonban mintha leláncolták volna és gondolataimnak is csak egy része jut át ajkaimon. Lelkem gátat emelt, amivel védeni próbál. - A temetőben voltam - kezdem elrévedő tekintettel. Kék szemeim elsötétednek az önkéntelen metamorf mágiámtól - Odajött mögém és szorításával a padnak szegezett - csak rövid villanásokként tűnnek elém az eseménysor emlékfoszlányai. Nem igazán tudok komplexen gondolkozni és a beszédem is töredékes kissé, de legalább mindkettő az időben lineárisan halad. - El akartam kábítani, hogy elfuthassak - idéződik fel bennem a közvetlen közelről is célt tévesztett igézet és most sem értem mi történt, hiszen mindig kifejezetten jó párbajozó voltam - Vissza akart kényszeríteni...Azt akarta, hogy menjek vele és teljesítsem asszonyi kötelességemet - Károly alakja és az a természetellenes magabiztosság még most is elborzaszt, ami akkor a szavaiból és minden mozdulatából áradt. Mielőtt elszöktem már jó ideje undorodtam az érintésétől, a csókja ízétől a hányinger fogott el, és amikor kénye kedve szerint erőszakkal magáévá tett azt sem tudtam utána titokban hogyan mossam le magamról és ki magamból mindazt ami ő volt. Így ez a kívánsága a halállal volt egyenértékű számomra. - Azt  kiabáltam, hogy el akarok válni, hogy hagyjon végre békén, de csak nevetett - hangom rezignált és olyan üres amilyennek érzem magam, ám ahogy tovább beszélek kezdek megtelni érzésekkel és hangom leköveti ezt a folyamatot - Azt mondtam megátkozom, de meg sem rezzent...Aztán hirtelen kedves lett és arról kezdett beszélni, hogy a születendő gyermekeinknek milyen jó lesz itt...Megrémültem, nem láttam más kiutat...Tudtam ha magával visz abba belehalok...Hogy inkább megölöm magam, mint, hogy még egyszer újra bármilyen módon bánthasson - fejem ekkor lecsüggesztem és úgy folytatom tovább - Akkor döntöttem el, hogy azt teszem vele, amit ő velem. Elhitettem vele, hogy nyert. Behódoltam neki, hogy közel engedjen magához - a jelenet lelki szemeim előtt kiélesedik és lelassulva fut - Megölelt és én leszúrtam, hogy alkut ajánlhassak - elborzadok és hangom megbicsaklik egy zokogáshullám tör rám, amit alig tudok elfojtani - Életért Életet - mondom ki a legocsmányabb mondatot, ami valaha elhagyta a számat - De nem ment bele. Megütött, akkora erővel, hogy elterültem a hóban - talán még most is nedves minden ruhám - Aztán megtörölte a kés markolatát, rámarkolt és kihúzta magából, pedig tudta, hogy abba belehal - a pillanat ott van előttem, éles mint egy fénykép -  Annyit mondott: Fuss. - ezt a tettét míg élek nem fogom megérteni. Apró gyöngyökként potyognak a könnyeim, ahogy újra rá merek nézni Iliánra. Azonban tekintetem még sötétebb mint mondandóm kezdetekor - Nem tudtam megtenni! NEM! Visszarohantam hozzá és a létező összes gyógyító igét ráolvastam amit csak ismerek, de semmi sem használt! SEMMI! - emelkedik meg hangom ereje, ahogy egyre jobban elönt a kétségbeesett őrület - NEM AKARTAM, HOGY MEGHALJON!...CSAK SZABAD AKARTAM LENNI!...SZABAD!...- pszichés kínjaim tetőpontján, a teljes káoszban metamorf erőm is elveszti kontrollját. Így változik folyamatosan alakom azokká a nőkké és férfiakká akiknek bujkálásom alatt a küllemét viseltem. Hol rövid fekete haj és duci alkat, hol kusza szőke tincsek és egy nyurga fiatal férfi, hol őszes törékeny nénike az, aki zokog és zihál Ilián előtt szinte megállíthatatlanul. Összeomlásom totalitása visszavonhatatlan. Innen már egyenes út vezet a kataton állapot felé.
Szál megtekintése


Éjféli Veréna
INAKTÍV


Phoenix
offline
RPG hsz: 211
Összes hsz: 268
Írta: 2020. április 20. 22:22 | Link

Ilián


Még elég tiszta tudattal hallottam meg, amit a férfi mondott. Arról, hogy mi lehetett Károly szándéka. Csak az marad meg bennem belőle, hogy játszma volt. Ennek sejtem én is, de nem vagyok képes átgondolni, miközben beszélek és mind mélyebbre süllyedek emlékeim borzalmában. A felidézésük okozta pszichés sokkom egészen odáig fajul, hogy teljesen elveszítem a kontrollt alakváltó képességem felett és küllemem pillanatról pillanatra változik. Mint valami amorf lény, ami nem találja a valóság síkján való megjelenés legmegfelelőbb formáját. Mindehhez még lélekszaggató zokogás is társul különböző hangokon. Ekkor talál el az igézet, melynek hatása pár pillanaton belül érzékelhető. Mágiám lecsillapodni látszik. Testem rövid időn belül nem változik tovább. Sötétvörös tincseim hosszan omlanak le ismét a derekam alá. Lélektükreim világoskékekké és értelemmel telivé alakulnak vissza. Minden vonásom a helyére kerül és megállapodik. Ez az eredeti formám, amivel születtem és felnőttem. Pilláim kisvártatva megrebbenek, jelezvén érzem Ilián kezének szorítását. Ez azonban egészen másfajta mint amikben eddig részem volt. Azokat szép és gyengéd szavak előzték meg, majd harag vagy ütlegelés követte a rám feszülő ujjak érintését. Ennek az embernek a szavai erősek, de a tettei elmondják számomra, hogy az a bizalom amit kezdettől fogva vele kapcsolatban érzek egyáltalán nem alaptalan. Bármilyen bűbájt is vetett rám, mert akkor nem hallottam és nem láttam amikor megtette, azért hálás vagyok. Ez látszik a szememben, ahogy ránézek. Még nem tudok beszélni. Keresem a szavakat elmém frissen beállt csendjében. Mint amikor elül a vihar és, ugyan az eget még sötét felhők árnyékolják, de az eső illata feledteti a villámlás és mennydörgés ijesztő rémségét. Ezt érzem. Éteri könnyűséget és nyugalmat. Ez azzal is jár, talán a varázslat hatása, hogy ösztönös lényem ki tud bontakozni abból a keretből, melybe egóm beszorította. - Köszönöm -suttogom a zokogástól még rekedtes hangon, majd fejemet a férfi mellkasának támasztva lehajtom. Lehunyom szemeimet és egyszerűen csak létezem. Lebegni érzem magamat a semmiben.
Szál megtekintése


Csónakház - Éjféli Veréna hozzászólásai (4 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa