A kis tavacskánk egyik elterülőbb partszakaszán álldogál a csónakház. Nem túl régen, talán a pár évvel korábbi nyáriszünetben telepítette ide azt egy idősebb varázsló, aki a két csónakját adja néha bérbe a diákoknak vagy tanároknak, néha falusiaknak, hogy a tóra mehessenek. A ház nem zárt, csak a csónakok vannak varázslat védte lánccal lehorgonyozva, így még azt fel nem oldja a tulajdonos, nem elköthetőek. A házba bármikor be lehet térni, akad bent szék, talán régi könyvek és cikkek is a tóról, illetve olyan felszerelések, mint evezőlapát, mentőmellények és így tovább.
A nyári záporok idején, mint legközelebbi megoldás tökéletes, de este a kis ház teraszáról nézni a holdfény világította tavat is remek. A környéken a télire aprított tüzelőanyag hever kupacokban, valamint egy kis sütögetőhely is van itt, bár nem annyira szívlelik sokan, ha befüstöl a diákság. A téli időszakban a csónakok ugyan partra kerülnek és a felszerelések is eltűnnek, a házacska továbbra is nyitott bármire. Érdemes ide kicsinek és nagynak, diáknak vagy felnőttnek kilátogatni, a csónakázási lehetőség nagy élmény tud lenni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=779024#post779024][b]Dana Straw Berry - 2019.10.25. 20:53[/b][/url]

Bagolyban megüzentem Mihail-nak, hogy lenne-e kedve csónakázni egyet, hiszen a hétvégém egyébként is szabad volt. Persze ez csupán féligazság volt, mivel valamilyen fura oknál fogva elkezdett hiányozni a srác, nem tudtam kiverni a fejemből az első találkozásunkat, na meg persze az első csókot sem. Persze nem akartam magam csalóka álmokba ringatni, hiszen ő bárkit megkaphatott, akit csak akart, miért pont engem választott volna? Tudni illik mindenkinél volt jobb és szebb... annak is örültem, ha egyáltalán pozitív választ küld, meg ha valamiféle jó barátság alakulna ki közöttünk. De meg kellett hagyni, mély benyomást tett rám a puszta jelenléte is. Izgatottan vártam, hogy mit fog válaszolni, majd egy kis idő elteltével legnagyobb örömömre pozitív visszajelzést kaptam tőle. Majd kiugrottam a bőrömből a hír hallatán, szerencse, hogy csak Hápi volt éppen a szobában, mert más biztosan hülyének nézett volna, hogy ott ugrándozok örömömben egy helyben. Mikor eljött a jeles nap, végigkotortam a szekrényben a ruhákat, miután lefürödtem, hajat mostam, valahogy egyiket sem találtam alkalomnak illőnek. Hosszas, pár órás, keresés után ráakadtam az egyik kényelmesebb és csinosnak mondható ruhámra, amelyet örömmel aggasztottam magamra. Ezután begöndörítettem a hajamat, feltettem egy nem túl erős, ámde szolid sminket, aztán útnak indultam a csónakház felé. Én értem oda elsőnek, a tulajnak már megüzentük, hogy igénybe vennénk az egyik csónakját egy kis időre. Izgatottan vártam, hogy megérkezzen a fiú, úgy éreztem, hogy remek délutánnak nézünk elébe mi ketten.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=779559#post779559][b]Dana Straw Berry - 2019.10.31. 19:05[/b][/url]

Telt-múlt az idő, kicsit kezdtem aggódni, hogy talán mégsem fog eljönni a fiú. De idáig valahogy az rítt le róla számomra, hogy szavahihető. Pedig igazából nem is ismertem, hiszen egy találkozásunk volt idáig, amely oly közeli volt, mégis oly távolinak tűnt. Úgy gondoltam, hogy majd alakulnak a dolgok, idővel biztosan jobban megismerem, sose szerettem eltervezni semmit sem előre, erőltetni meg pláne nem. Arra vigyáztam, hogy most ne járjon el a szám gondolkodás nélkül, mert múltkor kicsit mélyebb témába ütöttem bele az orrom, ami nem igazán tetszett neki, hozzáteszem, nagyon is jogosan. Sajnos eléggé szertelen voltam, amihez sokszor pimaszság is társult, igyekeztem ezúttal óvatosabb lenni, nem akartam magamra haragítani. Egyébként is volt benne valami plusz, amit idáig nem igazán véltem másban felfedezni. Reméltem, hogy azt se veszi zokon, hogy időnként be nem áll a szám, de én már csak ilyen voltam, szerettem csacsogni. Ő meggondoltabbnak tűnt, és kevésbé beszédesnek, olyan jin-jang szerű egyensúly volt köztünk. Kicsit sétálgattam a helyszínen, amíg vártam rá, majd mielőtt még jobban bepánikolhattam volna, hirtelen megjelent. Óriásit dobbant a szívem, hatalmas mosolyt csaltam az arcomra, közben folyamatosan az zakatolt a fejemben, hogy "vigyázz kislány, ezt most ne szúrd el, ha lehet". Nagyon tetszett a megjelenése, szerintem minden ruhadarab remekül állt neki. Látszott rajta, hogy tudja mit akar és rendkívül határozott jellem, ez pedig iszonyúan imponált.
- Szia! - üdvözöltem vidáman, majd mikor közelebb lépett hozzám, és a tincseimet ujjaival hátrasimította, éreztem, hogy megint elönti arcomat a pirosság. Hú, de ciki, miért kell elpirulnom pont most? Egyáltalán nem szokásom pironkodni... ráadásul előttem megállva még végig is mért, hú hát mit meg nem adnék, ha most megnyílna a föld és magába szippantana. Általában én voltam a pimaszabb, kezdeményezőbb típus mindenkinél, de nála más volt a helyzet, nem értettem, hogy mivel tudta kiváltani belőlem ezt a természetellenes viselkedést. Jól eső érzéssel töltött el, mikor szája elhagyta a "csinos" szócskát irányomba, akaratlanul is egyre szélesebbre húzódott a szám.
- Köszi, te is... te... - mi a fene? Mi jött rám? Mióta nem tudok befejezni egy épkézláb mondatot?
- Te is csi.... vagyis... te is jól nézel ki - feleltem neki még mindig pironkodva, mikor végre befejeztem a mondandómat, amelyet majdnem sikeresen elrontottam. Közben megkérdezte, hogy mehetünk-e, ráadásul még a kezét is felém nyújtotta legnagyobb örömömre.
- Kalandra fel! - fogtam meg a kezét, majd elindultunk a csónak irányába. Nem kellett sokat gyalogolnunk, meg is láttam a járművünket, amely kissé távolabb helyezkedett el a többitől, a benne lévő evezőlapátok pedig azt jelezték, hogy ez bizony a miénk. Elengedtem Mihail kezét, majd megindultam feléje, és egy óvatos mozdulattal, a csónak két szélét fogva, helyet foglaltam az egyik végében.
- Végül kaptál külön szobát? - kérdeztem a srácot, megvárva, amíg ő is beszáll a járművünkbe, mert rettentően kíváncsi voltam, hogy végül sikerrel járt-t a házvezetőjénél a kérését illetően.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=779760#post779760][b]Dana Straw Berry - 2019.11.02. 20:00[/b][/url]

Nem gondoltam volna, hogy ennyire izgulós leszek ezen a találkán, hiszen egyszer már találkoztunk, és akkor egész normálisan kezeltem a helyzetet. Reméltem, hogy nem tűnt kifelé nagyon idiótaságnak, ahogyan viselkedtem, bár gyanítottam, hogy ez nem lehetett nem észrevenni. Sóhajtottam egy nagyon, úgy gondoltam, hogy ennél rosszabb már nem lehet az egész, ha tudtam volna, hogy túlizgulom a szitut, lehet meg sem születik az a levél. Pedig elég biztos voltam magamban, meg egyébként is szimpi volt a srác, szóval szerettem volna újra látni, de így utólag magamat ostoroztam, hogy nem tudtam kezelni a szitut. Igaz a legnagyobb veszítenivalóm az volt, hogy max sose akar már látni ez után a találka után Mihail, de igazából nem tudtam, mit gondol rólam, meg úgy az egész helyzetről, szóval azért nem akartam még temetni semmit sem. Legszívesebben odaálltam volna elé, és megmondtam volna neki, hogy én bizony úgy általában nem ilyen vagyok, és hogy nem tudom, mi ütött belém, de az még hülyébben vette volna ki magát, szóval inkább csendben maradtam. Miközben a csónak felé indultunk el, a fiú odament egy másik sráchoz egy kis idő erejéig, addig türelmesen vártam, majd folytattuk az utunkat. A csónakban helyet foglalva megtudtam, hogy sikerült külön szobát szereznie magának.
- Ez remek hír. Időnként én is örülnék egy külön szobának, bár jól kijövök a lakótársaimmal. Olyankor viszont jól jönne, ha időnként egyedül akarnék lenni vagy vendéget fogadok - csacsogtam neki mosolygós arccal. Néhány perc múlva eltávolodtunk a stégtől és a tó közepe felé tartottunk a csónakkal. Elég váratlanul ért az invitációja, hirtelen köpni-nyelni sem tudtam, a meglepődöttség pedig akaratomon kívül is kiült az arcomra. Ideje volt kicsit összeszednem magam, hiszen biztosan nem gondolta komolyan a kérdést, csupán illendőségből kérdezte, ha már előhoztam a témát, de lehet, hogy minden létező ismerősét meghívta már, aztán úgy volt vele, hogy akkor én se maradjak ki a buliból. Az is lehet, hogy házavató bulira gondolt, vagy így volt szokás nálunk. Biztos nem csak úgy hívott át, nyugtatgattam magam ezekkel a teóriákkal.
- Persze! Miért is ne? - vágtam rá gyorsan, majd megint éreztem, hogy elönti a pirosság az arcom. Gyorsan lehajtottam a fejemet, hagytam, hogy a hajam égő arcom elé hulljon, aztán elkezdtem a ladik alját tanulmányozni, mintha ez volna a legérdekesebb dolog, amit valaha láttam. Mikor éreztem, hogy végre kezdenek lecsillapodni a kedélyek, újra a fiúra emeltem tekintetemet.
- Áh, csak úgy tűnt, mintha láttam volna valami csillogó tárgyat, mintha valaki itt hagyott volna valamit, de tévedtem - próbáltam kimagyarázni magam a helyzetből.
- Ó, az klassz, ha nincs vele sok dolgod - bólogattam hevesen, végül is nagyon jól járt azzal a szobával. Én is vártam már, hogy idővel legyen egy saját kis lakrészem valahol, mint a nővéremnek, de tudtam, hogy ez a vágyam nem mostanság fog megvalósulni.
- Na, és sikerült beilleszkedned a Rellonba? Ott is vannak jó fej emberek, néhány barátom abból a házból való. Mondjuk ez úgy az összes házra elmondható, mindenhol vannak rendesebbek és kevésbé szimpatikus egyedek - állapítottam meg ezt az egyébként is egyértelmű dolgot.
- Milyen gyönyörű a naplemente! - néztem a csónakból ezt a természeti csodát. Gyönyörű látványt nyújtott, ahogyan a lenyugvóban lévő égitest narancssárga sugarai aranyszínűvé varázsolták a vizet. Annyira a hatása alatt álltam ennek csodaszép látványnak, hogy nem is érzékeltem, mi játszódott le körülöttem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=779800#post779800][b]Dana Straw Berry - 2019.11.02. 23:10[/b][/url]

A zavarom ellenére remekül éreztem magam Mihail társaságában. Úgy éreztem, hogy remekül kiegészítjük egymást, ráadásul még nem is volt lehetőségem megmutatni neki a zavarom miatt a magabiztosabb arcomat. Aranyos volt, mikor rákérdezett dolgokra, még élveztem is, hogy magyarázhatok neki.
- Igen, vendég. Nos, időnként szoktam látogatókat fogadni, de persze azért más lenne a helyzet, ha lenne saját lakásom. Az iskolában lakni nem buli, de majd egyszer eljön az én időm is. Tényleg szerencsés vagyok olyan téren, hogy jól kijövünk a szobatársaimmal, de időnként azért hiányzik egy kis privát szféra - válaszoltam neki ábrándozó tekintettel. Szerintem a legtöbb diák ezen a véleményen volt, mindenki örült volna egy saját kis lakrésznek, de az élet nem kívánságműsor. Úgy tűnt, hogy valóban örül a válaszomnak, legalábbis teljes mértékben ezt olvastam le az arcáról, ami rettentően jó érzéssel töltött el. Viszont ezek szerint talán tényleg komolyan gondolta a látogatás témát... mindenesetre úgyis ki fog derülni idővel, hiszen akkor csak jelzi valahogy, mikor keressem fel. Erre a legmerészebb álmaimban sem gondoltam, hogy tényleg áthív, de meg kellett hagyni, iszonyat jól esett ez a gesztus annak ellenére, hogy nem tudtam, van-e a dolognak valami háttértartalma.
- Mondd csak, melyik a kedvenc ételed, italod? - érdeklődtem meg tőle kíváncsian. Persze megvolt a magam oka, amiért feltettem neki ezt a kérdést. Közben belegondoltam, hogy még a mai napig nem tudom, mi a fenét akarok majd csinálni később, de azt már elhatároztam, hogy csakis olyan munkát vállalok majd el, amiben örömömet is lelem. Reméltem, hogy létezett ilyen, mert nem volt túl sok fogalmam arról, hogy milyen lehetőségek állnak rendelkezésemre pontosan. Persze úgy voltam az egésszel, hogy ráérek majd ezen agyalni akkor, ha eljön az idő, addig felesleges foglalkoznom ezzel a témakörrel.
- Idegesítő egyének mindenhol vannak. A lényeg, hogy tudja kezelni a helyzetet az ember - néztem rá vidáman. Szerencsére általában le tudtam reagálni a történéseket, azzal pedig tökéletesen tisztában voltam, hogy egyes emberek szemében én voltam idegesítő. Tény, hogy időnként elszaladt velem a ló és sokszor feszegettem azokat a bizonyos határokat, de hát senki sem tökéletes. Gyönyörű volt a naplemente, egyenesen szemkápráztató, mindig is imádtam ezt a napszakot. Közben éreztem magamon Mihail fürkésző tekintetét, majd félénken feléje fordultam, mikor elfordította a fejét, aztán az eget kezdte el kémlelni. Hirtelen jött kérdése hallatára totál megnémultam, újra éreztem, hogy elönt az arcpír, sikerült totálisan zavarba hoznia. Nem számítottam rá, hogy nekem fogja szegezni ezt a kérdést, hirtelen nem is tudtam, mit reagáljak rá.
- Húh... - sóhajtottam egy nagyot. Villámcsapásként ért az egész dolog. Talán pont ezt kedveltem részben a fiúban, hogy nem köntörfalazott, ami érdekelte arra egyenesen rákérdezett. Nem akartam se magamnak se neki hazudni, hiszen én hívtam el erre a találkára, és nyilvánvalóan megvolt rá az okom is, hogy miért.
- Igen - válaszoltam neki kipirult arccal, az ajkaimat harapdálva. Ám ezúttal nem fordítottam el róla a tekintetemet, hanem kerestem a szemkontaktust. Úgy voltam vele, hogy ha nem érdeklem, akkor bármilyen nagy fájdalommal is jár, most legalább kiderül. Igaz, nagyon szomorú lennék így belegondolva, féltem is az elutasítástól, hiszen egyáltalán nem volt közömbös számomra. Ha pedig az ellenkezője bizonyosodna be, akkor én lennék a világ legboldogabb embere. Persze nem akartam túl sokat se képzelni az egészbe, de talán nekem is jobb az, hogy megtudhattam, hányadán is állunk. Arra is próbáltam felkészülni lelkiekben, hogy talán nem is veszi komolyan annyira a témát, mint én, de jelen pillanatban ez számomra lényegtelen volt, hiszen csupán a saját fejemmel tudtam gondolkodni. Hirtelen úgy éreztem, mintha megállt volna az idő, senki és semmi sem számított rajtunk kívül.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=779869#post779869][b]Dana Straw Berry - 2019.11.03. 17:27[/b][/url]

Elméláztam rajta, hogy vajon milyen is lesz majd a saját kéróm, az biztos, hogy nagyobb terek lesznek benne sok-sok ablakkal és modern bútorokkal. Időnként eljátszottam a gondolattal, hogy hogyan rendezném be a leendő otthonomat, de ezek az elképzelések egyelőre csak álmok, tervek maradtak. Remekül kijöttem a szobatársaimmal, bár nagyon rosszul viselt, mikor Laura közölte, hogy kiköltözik. Persze örültem az örömének, meg egyébként is nagyon szép pár voltak Thomas-al, de hiányoztak az átbeszélgetett éjszakák, hogy mesélhessek neki a napjaimról, meg úgy az egész lénye. Tisztában voltam vele, hogy semmi sem tart örökké, de tudtam, hogy ez után is jó barátok maradunk. Közben megkaptam a választ a fiútól, hogy a gránátalma a kedvence, na meg a Whisky.  Sejtettem, hogy váratlanul fogja érni a kérdésem, ezen jót mosolyogtam magamban, majd elraktároztam az ezt a fontos infót az emlékezetemben.
- Rendben, megjegyzem - néztem rá széles mosolyt csalva az arcomra. Beszélgetésünk alatt egy újabb olyan kérdést szegezett nekem, amire végképp nem számítottam. Sikerült megint totál zavarba hoznia, próbáltam összeszedni a gondolataimat, hogy mit is válaszolhatnék neki. Azt hittem, hogy ezek után egyértelmű lesz neki, hogy miért hívtam meg randira. Nem igazán tudtam mire vélni a kérdést, reméltem nem a bolondját járatja velem és élezi a helyzetet, hogy ilyen keresztkérdéseket tesz fel én meg csak hebegek-habogok. Azért nem ilyennek ismertem meg, már amennyire ismertem. Mivel nem köntörfalazott, én is próbáltam hasonlóképp válaszolni neki erre a fura kérdésre.
- Még sose voltam randin, ez az első alkalom - kezdtem bele a mondandómba, hiszen ez volt az igazság. Idáig kimaradt valahogy ez az egész az életemből, ráadásul az első csókot is tőle kaptam, amely egyszerűen varázslatos volt.
- Azért hívtalak, hogy együtt legyünk, remekül érzem magam a társaságodban. Igaz, még nem ismerlek annyira, de szeretnélek jobban megismerni. Talán már magad is rájöttél arra, hogy nem vagy közömbös számomra - adtam ki magamból gondolataimat, majd kissé feszültnek éreztem magam. Talán mégse kellett volna kitárulkoznom neki ennyire, lehet, hogy azt mondja, hogy számára nem kölcsönösek az érzések, lehet, hogy nem is jövök be neki. Pedig még sose éreztem így senki iránt, az érzéseim pedig teljesen valódiak, ehhez semmi kétség sem fér. Nem csupán küllemre jön be, hanem a belső tulajdonságait tekintve is, de ha nem hagyja, hogy jobban megismerjem idővel vagy nem akar semmit, akkor így jártam, akármennyire szar érzés is. Hú, most elég furán érzem magam, legszívesebben a vízbe vetném magam és elúsznék jó messzire. Nem gondoltam, hogy sor fog kerülni arra, hogy elmondjam neki ezeket a dolgokat.
- Ha te nem így gondolod, megértem. Senkire sem szeretném ráerőltetni magam - tettem még hozzá egyenesen a szemébe nézve, majd elfordítottam tekintetemet, és újra elkezdtem bámulna a lemenő nap sugarait. Valahogy nyugtató hatással volt rám az egész és annyira káprázatos volt, ezt a pillanatot örökre bevéstem az emlékezetembe.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=779936#post779936][b]Dana Straw Berry - 2019.11.03. 21:22[/b][/url]

Végül valamelyest megkönnyebbültem, hogy túl estünk ezen a kérdésen is, hiszen most már tudhatta, hányadán áll velem. Még egyáltalán nem volt tapasztalatom semmiféle romantikus dologban, így a randi se volt számomra ismert fogalom. Hát, ha valami ilyesmi, amit most csinálunk, az se rossz. Bár az egy kicsit más lehet, hiszen most konkrétumokról beszélünk egymással, pontosabban tisztázzuk a dolgokat, ebben pedig nem sok romantikus dolog van egyelőre. Miután elhangzott szájából a válasz, meglepődve tekintettem rá. Véla? Hú... Véla... figyelhettem volna jobban is az órákon. Kellett pár másodperc, mire tudatosult bennem, hogy mit is jelent, amit mondott. A vélák kivételes szépséggel rendelkeznek, ha pedig bedühödnek megmutatják csúf arcukat. Ráadásul azt is megmagyarázta, hogy miért érzek iránta eszeveszett vonzalmat. Erre kérdően felvontam szemöldököm. Mindig is hittem benne, hogy saját magam határozom meg, ki tetszik és ki nem, kinek érzem jól magam a társaságába, kinek nem.
- Véla? Hú... és? - kérdeztem tőle mosolyogva. Hát, biztosan nem ezt a reakciót várta tőlem. Mondjuk sose tartoztam az átlag közé, na meg a kiszámítható emberek közé sem, de ez számomra inkább előny volt mint hátrány. Legalábbis az én meglátásom szerint...
- A legtöbb ember nem mutatja meg a sötétebbik arcát másoknak, hanem titokban tartja és álnok módon árt azoknak, akiknek csak tud. Ez sokkal rosszabb tulajdonság - feleltem neki ujjaimmal csavargatva a hajamat. Felcsillant a szemem, mikor közölte, hogy végül ugye önszántából jött el, ám lehervasztotta mosolyomat, mikor azt mondta, hogy szerintem nem kedvelem őt igazából.
- Nézd, nem tudom, hogy működik ez az egész, de ha adnál nekünk egy kis időt, akkor kiderülne, hogy hogyan is alakulnának köztünk a dolgok. Egyébként tőlem lehetsz a dalai láma is, az sem érdekel, csupán arra vagyok kíváncsi, hogy érdekellek-e egyáltalán, részedről van-e valamilyen vonzalom irányomba - néztem rá komoly arccal.
- Mivel eljöttél, van bennem némi remény, hogy igen. De az a lényeg, hogy szeretném, ha adnál nekünk időt, és bebizonyíthatnám, hogy tényleg valósak az érzéseim. Ugyanis én igenis úgy hiszem, hogy igazak, emellett mély érzések és komolyak. Nem csupán vonzalom és áhítozás, annál ez jóval több - néztem rá újra reménykedő tekintettel. Hogy mit gondolt rólam ezek után, nem tudhatom, de úgy éreztem, így volt tiszta a lelkiismeretem, hogy elmondhattam neki azt, amit őszintén gondolok, amit szeretnék. Lehet, hogy szánalmasnak tűntem, de túlságosan megkedveltem őt ahhoz, hogy csak úgy elengedjem feladva a harcot.
- Visszakanyarodva az előző témára, igen, jó szó, hogy "önszántamból". Ennek pedig igazán örülök - mondtam neki, miközben újra visszatért arcomra a mosoly. Ha valamit is számítottam neki, úgy gondoltam, hogy ad esélyt nekünk, függetlenül attól, mit gondol, én mindenesetre boldog voltam mellette, és továbbra is azon az állásponton voltam, hogy igaz érzelmeket táplálok irányába. Közben csatlakozott hozzám, a naplemente látványa láthatóan őt is megbűvölte.
- Dehogy haragszom, szerintem korrekt dolog volt tőled, hogy elmondtad. Vagyis ez volt a helyes cselekedet. Egyébként használtál nálam véla mágiát? - kérdeztem tőle tovább bámulva a csodálatos égi jelenséget. Bárhogy is dönt Mihail, tiszteletben tartom azt. Talán egy kis idő kell neki, hogy tisztában legyen azzal, mit szeretne tőlem, ad-e nekem esélyt, vagy teljesen elzárkózik, és sosem áll velem szóba. Igaz, azt nagyon sajnálnám, de úgy érzem, hogy jelen pillanatban mindent megtettem, ami tőlem tellett, hogy tisztázzuk ezt a helyzetet, a többi már rajta állt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=780036#post780036][b]Dana Straw Berry - 2019.11.04. 20:32[/b][/url]

Korábban álmaimban sem gondoltam volna arra, hogy majd egy csónakban "evezek" egy vélával, és őszintén megvallom neki az érzelmeimet. Szerintem erre senki sem gondolt volna a helyemben. Az emberek mindig csak általános dolgokkal voltak elfoglalva, sokszor az extrémebb szituációk lehetséges bekövetkeztét kapásból elhessegették, hogy ugyan, velük úgyse történhet semmi rendhagyó. Aztán mikor kiderült, hogy bizony bárkivel bármikor történhet valami lehetetlen szituáció, amire sosem számított, akkor vették észre, hogy a világ nem csupán fekete és fehér, hanem létezik átmenet is. Én sosem voltam magamhoz képest átlagos, mindig is szerettem, ha zajlott körülöttem az élet, mindig tettem róla, hogy történjen valami izgalmas, hiszen akkor éreztem azt, hogy igazán élek. Sose szerette előre tervezni, a jövőn aggodalmaskodni, mert az nem vezetett sehova. Inkább azon voltam mindig, hogy kiélvezzem a jelent, aztán majd alakulnak valahogyan a dolgok. A jelenlegi helyzethez is úgy álltam hozzá, hogyha Mihail ad egy esélyt kettőnknek, akkor úgyis majd alakul magától az egész, nem akartam előre semmit sem megtervezni, mert az csak elrontott volna mindent. A legszebb emlékek a spontán, tervezés nélküli pillanatokból tevődtek össze szerintem.
- Ennek nagyon örülök - húztam mosolyra a szám, mikor közölte, hogy ideje az van bőven, ezek szerint lehetséges, hogy pozitív választ kapok tőle. Megvallom, nagyon izgultam, hogy hogyan fog dönteni, hiszen most rajta állt, hogy elutasít-e vagy sem, az ő térfelén pattogott a labda. Azt nagyra becsültem benne, hogy őszinte volt hozzám, számomra ez volt az egyik legfontosabb tulajdonság.
- Rendben, nem is várok semmilyen ígéretet, hiszen majd meglátjuk, hogyan alakul a dolog kettőnk között - feleltem neki lágy hangon, majd feléje fordulva, elfésültem arcából egy kósza hajszálat, aztán tekintetemet csillogó szemekkel rá emeltem, hogy lássa, figyelem minden szavát.
- Örülök a döntésednek - válaszoltam vidáman, rettenetesen boldog voltam, hogy így határozott. Még ha nem is úgy alakulna a dolog, elmondhatjuk majd, hogy legalább megpróbáltunk, és nem motoszkál így a fejemben az a bizonyos "mi lett volna, ha..." szöveg. Ha pedig pozitív kicsengése lesz az egésznek, akkor meg pláne megérte adni neki egy esélyt. Persze tudtam, hogy nem lesz egyszerű az egész, de álltam elébe.
- Emiatt ne aggódj, értékelem, hogy őszinte vagy. Egyébként én sem vagyok egy egyszerű eset, nekem is vannak időnként dolgaim - néztem rá a hajamat babrálva.
- Ha megismered a másikat és eltöltesz vele xy időt, akkor megismered a jó és rossz oldalát is - tettem hozzá elmerengve, majd abbahagytam hajam piszkálását. Emellett arra gondoltam még, hogy az alaptulajdonságok, alaphangulat  mellett mindenkiből ki lehetett hozni az állatot meg a jó oldalát is az adott illetőnek. Mindenki hatással volt egymásra valamilyen szinten.
- Csak kíváncsiságból kérdeztem - néztem rá félénken, majd kissé elpirultam, mikor nekem szegezte a kérdést, hogy szeretném-e, ha használná. Bele se mertem gondolni, hogy mi lenne akkor,  ha él vele, bár akkor talán meg se történt volna ez az egész beszélgetés.
- Nem szeretném - közöltem vele komoly tekintettel, majd közelebb hajoltam hozzá és játékosan megharaptam a fülcimpáját, aztán visszahúzódzkodtam az eredeti pozíciómba, a csodás égi jelenség felé tekintve.
- Azt szeretném, ha nem használnád továbbra se, hogy felszínre jöjjenek a valódi érzelmek idővel mindkettőnk részéről, hogy igaz legyen az egész. Ezt főleg magamra értem. Akár érzel majd valamit irányomban, akár nem, a lényeg, hogy megismerj mindenféle pluszban hozzáadott véla mágia nélkül. Illetve fontos még, hogy a maguk medrében haladjanak a dolgok. Nem is ragozom ezt tovább, szerintem tudod, mire gondolok - közöltem vele egy apró mosoly kíséretében, majd a vállának dőltem, ráhajtva a fejemet, és tovább gyönyörködtem a naplemente látványában. Csodásan éreztem magam Mihail mellett, ráadásul annak is örültem, hogy megbeszélhettük végre a dolgokat. Hogy aztán miképp alakulnak a dolgok, az a jövő zenéje, nem is akartam ezen agyalni, inkább élveztem ezt a meghitt pillanatot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=780166#post780166][b]Dana Straw Berry - 2019.11.05. 22:12[/b][/url]

Mihail megtisztelt azzal, hogy elmondta őszintén, mi is ő valójában, én pedig megtartottam magamnak ez a plusz információt róla, tőlem aztán senki sem fogja megtudni. Egyébként sem voltam az a pletykálkodó fajta, nem tudtam, mennyire publikus dolog ez, de gondoltam, hogy nyilván nem hirdeti úton-útfélen. Nálam jó helyen volt a titka, bár talán néhányan tudják, akik már összefutottak vélával, de szerintem a többség számára ezt a dolgot homály fedte. Örültem, hogy ilyen őszintén el tudtunk beszélgetni, hiszen ez volt az alapja minden kapcsolatnak, legyen szó szerelemről, barátságról. Még alig ismertem a fiút, de máris szimpatikus volt számomra ez a tulajdonsága. Idővel majd jobban megismerem, úgy gondoltam, a lényeg, hogy szép, lassan haladjak, nem akartam ajtóstul rontani a házba. Tisztában voltam vele, hogy nagy fába vágtam a fejszét, de mindig is szerettem a kihívásokat, ráadásul ő is benne volt a dologban, szóval ez még inkább imponált.
- Gonosz a világ is. Nem mellesleg nekem is vannak hibáim, és én se vagyok egy angyal - rántottam meg vállamat közömbösen, tudnék neki mesélni én is ezt-azt, de ennek nem itt és nem most volt az ideje. Az is tény, hogy mindenkihez máshogyan áll az ember, de persze előfordult az is, hogy olyasvalakin vezeti le a feszültséget az adott illető, aki nem szolgált rá. Az utóbbinak sokféle végkimenetele lehetett, veszekedés, békülés, esetleg örök harag és a többi.
- Hiszem, hogy van jó oldalad is. Az őszinteség például számomra pozitívum, nagyra értékelem. Még akkor is, ha időnként fájdalmas tud lenni. Inkább nézzen szembe vele az ember, mintsem hátba szúrják, ugyanis az sokkal jobban fáj - tekintettem a fiúra határozottan, hogy lássa, valóban komolyan gondoltam, amit mondtam. Minden szó, mely elhagyta imént ajkamat, igaz volt.
- Hmmm, értem - néztem rá nagy szemekkel, mikor közölte velem, hogy a véla mágia használatot úgysem venném észre, ha netán bevetné irányomba. Hát ez nem volt túl megnyugtató, de bíztam benne, hogy tiszteletben tartja a kérésemet a későbbiek folyamán is. Nekem nem kellett külön rásegítés ahhoz, hogy szeressek vele lenni, és mély, valódi érzéseket váltson ki belőlem, legalábbis én ezen az állásponton voltam.
- Eszem ágában sincs - feleltem neki kacéran rákacsintva. Nem mondom, hogy nem szívesen folytattam volna még ezt a "játékot" vele, de tudtam, hogy meg kell húznom azt a bizonyos határt, mert a hangsúlyából ítélve nem rajta múlott, hogy visszafogja magát. Nem akartam kihúzni azt a bizonyos gyufát nála, mert bármennyire is szerettem volna szorosabb testi kontaktusba kerülni, még nem készültem fel erre lelkileg, és szerettem volna, ha meg tudja őrizni a józan eszét.
- Nézd, kezdenek megjelenni a csillagok az égen. Nemsokára besötétedik, ez a kedvenc napszakom. Éjjeli bagoly típus vagyok. Éjszaka minden olyan nyugodt és csendes... gyönyörű a csillagok fénye, és az is bámulatos, ahogyan a Hold megvilágítja a sötét eget  - tekintettem az égre álmodozva. Eszembe jutottak az izgalmas éjszakai kijárások a kastélyból, a tiltott éjszakai fürdőzés, a kviddicsezés, a banyás portré elcsenése és postázása a világ másik végére, és még számos szórakoztató dolog.
Mihail kijelentésére bólintottam, mikor közölte, hogy senkinél sem használja már a véla mágiát. Láttam rajta, hogy elmerengett ezen a témán, hagytam, hogy végiggondolja, amit akar, nem szerettem volna megzavarni. Kérdéseket sem szegeztem neki ezzel kapcsolatban, mert nem szerettem volna kényelmetlen helyzetbe hozni. Egyszer már sikerült belenyúlnom egy kényesebb témakörbe, most akármilyen kíváncsiság is fogott el, megálljt parancsoltam magamnak, és végre előbb gondolkodtam, mint cselekedtem, ami valóban nem volt úgy általánosságban az erősségem. Felálltam a helyemről, majd a csónak oldalához tartottam óvatos léptekkel, fel ne boruljunk, aztán megkapaszkodtam a szélében. Így jobb rálátásom volt a vízre, a tájra... magamba szívtam a tiszta, friss levegőt, tekintetemet pedig végigfuttattam a távoli horizont narancsszínű fátylán. Egy ideig gyönyörködtem a látványban, majd megindultam visszafelé, hogy leülhessek, ám út közben annyira ingott a csónak, hogy elvesztettem az egyensúlyomat, és majdnem sikerült elesnem, ám az utolsó pillanatban megkapaszkodnom Mihail térdében.
- Ne haragudj, kibillentem az egyensúlyomból - néztem rá elpirulva,nagy boci szemeket meresztve rá. Eltartott egy pár másodpercig, mire lereagáltam a szitut, majd mikor összeszedtem magam, elkaptam a pillantásom a srácról, és lassan felállni készültem. Még szerencse, hogy ötven kiló alatt voltam kicsivel vasággyal együtt, és hogy nem döntöttem fel őt is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=780363#post780363][b]Dana Straw Berry - 2019.11.08. 20:53[/b][/url]

Minden képlékeny volt a jövőmet illetően, teljesen kiszámíthatatlan volt, hogy mi fog vele történni. Egyáltalán nem tartoztam azok közé, akik folyton a jövőjük miatt rágódtak vagy akik az álmaikból építkeztek, csakis azokra koncentráltak, és közben elfelejtettek "élni". Túl sok energiájukat vette el az, hogy mindent a vágyaikba fektettek, melyeket aztán képtelenek voltak megvalósítani bizonyos korlátok miatt. Én igazából nagyban tettem rá, hogy mi lesz a későbbiek folyamán, a jelen pillanatával foglalkoztam, annak a problémáit próbáltam megoldani, és annak az örömteli pillanatait éltem át teljességgel. Jelen helyzetben sem volt másképp, hiszen egyáltalán nem tudtam, mire számíthatok majd a fiútól. Amikor közölte velem, hogy még mindig nem tudom, mire számíthatok vele kapcsolatban, akkor realizálódott bennem, hogy próbál óvva inteni magától, és bármi is történjen, ő időben figyelmeztetett rá, milyen is valójában a saját megítélése szerint. Magamban elgondoltam, hogy biztosan lesznek majd olyan helyzetek, amikor totál ki fogok bukni rá valami miatt, vagy épp fordítva, de vajon lesz olyan erős kettőnk között a kötelék, hogy végül megbocsássunk egymásnak? Jelen pillanatban úgy gondoltam, hogy át tudjuk vészelni a megpróbáltatásokat, amikről még nem is tudtam persze, hiszen rendkívül bizakodó voltam irányában. Tisztában voltam azzal is, hogy mindenkinek van egy sötétebb oldala, még nekem is, ha pedig valaki tiszta érzéseket táplál a másik irányába, akkor a hibáival együtt fogadja el őt, persze kérdés, hogy a másik fél mennyit tesz bele az adott kapcsolatba. Na meg hogy mennyire fontos számára a másik... Egyelőre ebbe nem akartam belegondolni, hiszen most minden olyan jól alakult, egyszerűen csak élvezni akartam, hogy együtt lehetek azzal, akiről úgy gondoltam, fontos számomra.
- Értem én - néztem rá a legyintése után, majd közelebb húzódtam hozzá, lágyan megcirógattam az arcát, majd játékosan végighúztam hüvelykujjam az ajkán. Ezután egy gyors mozdulattal visszahajoltam eredeti pozíciómba.
- Állok elébe - vontam meg a vállam, majd tekintetemet újra az égre emeltem.
- Így van, az őszinteség fájdalmas dolog, viszont hasznos és pozitív. Nekem sincs sok igaz barátom, de akik azok, ők tudják, hogy kegyetlenül őszinte vagyok velük. Ők is ugyanilyenek. Hamis barátokra nincs szükségem - néztem újra Mihail-ra teljes elszántsággal, miközben ezek a szavak elhagyták ajkaim. Sose szívleltem a hazug embereket, legyen szó komoly vagy kegyes hazugságról, füllentésről, számomra az őszinteség volt az elsődleges dolog az életben, hiszen annyit ér egy ember, amennyit a szava. Aki nem tartozott bele ebbe a körbe, azt egyszerűen nem lehetett komolyan venni, nem volt megbízható, nem lehetett építeni rá.
- Akkor ebben egyezünk - helyeseltem vidáman, mikor az éjszaka szeretetére terelődött a beszélgetés. Klassz volt, hogy egy hullámhosszon voltunk ebben a témakörben. Idő közben pedig sikeresen bekövetkezett a kis balesetem, de szerencsére a srác nem volt rest, gyorsan lereagálta a dolgot, legnagyobb megkönnyebbülésemre nem is haragudott rám. Annál zavarba ejtőbb volt, ami utána történt. Éreztem, hogy megint elönt a pír, mikor mutatóujjával az állam alá nyúlt, hogy újból rá szegeződjön tekintetem, miközben szabályosan leültetett maga mellé. Amit pedig mondott, és amilyen közel volt hozzám... azt hittem megcsókol, de hirtelen visszakozott, majd szerette volna hallani, hogy akarom őt.
- Mikor utoljára találkoztunk, akkor még a tettek embere voltál, nem a szavaké - fúrtam szemeimet kékjeibe, majd a füléhez hajoltam, és belesuttogtam:
- Egy csók és más semmi...
Majd visszahajoltam, s egy sejtelmes mosoly kíséretében folytattam a mondandómat csicseregve.
- Legalábbis jelen helyzetben. Ahogy mondtam nemrég, számomra fontos, hogy a maguk medrében haladjanak a dolgok. Nem kell elsietni semmit - hajoltam újra közel hozzá, majd egy pillanatra gyengéden beleharaptam ajkaiba, s újra visszahúztam magam az eredeti pozíciómba.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=780488#post780488][b]Dana Straw Berry - 2019.11.10. 21:46[/b][/url]

Úgy éreztem, hogy kezd körülöttem beindulni az élet, ráadásul nem csak aktivitás terén, hanem szociálisan is. Tudtam, hogy nem lesz egyszerű dolgom a fiúval a későbbiekben, de mindig is szerettem a kihívásokat. Úgy gondoltam, hogyha összetartozunk, akkor akármilyen nehézségek is adódhatnak, túllépünk rajtuk közösen, még akkor is, ha ez egy nehezebb időszakot takar majd, ha pedig külön utakat szánt nekünk a sors, az is ki fog derülni. Tulajdonképpen nem érdekelt, hogy mit művel másokkal, engem egyelőre csakis az foglalkoztatott, hogy velem hogy fog viselkedni. Előre vetítette a mondandójával, hogy nagy valószínűséggel meg fog bántani, de tudtam, hogy az élet nem egy habostorta, semmi sem olyan, mint a mesékben. Reméltem, hogy a megpróbáltatásokat, nehézségeket át tudjuk majd hidalni együtt, de mindez még a jövő zenéje volt, nem is akartam ezen agyalni. Tudtomra is adta, hogy lezárta ezt a témát, igaz még lett volna néhány kérdésem irányába, de jobbnak láttam, ha csendben maradok, és nem firtatom tovább a dolgot. Úgyis alakulnak majd valahogy a dolgok, idővel kiderül majd, mennyire passzolunk össze. Reakciójára én is elmosolyodtam, jól esett játszadozni vele, kicsit megérinteni.
- Így van. A hamis barátok az igaz ellenségek. De ismered a mondást... tartsd közel a barátaidat, még közelebb az ellenségeidet. Van benne igazság - mondtam neki elgondolkodva, úgy hittem, hogy mindig van némi igazság azokban a közmondásokban, amelyek nem valótlan dolgokra építkeztek. Miután levegőztem egy kicsit és néztem a naplementét, majdnem sikeresen elvágódtam a földön, de az utolsó pillanatban sikerült megkapaszkodnom a fiú térdében. Utána eléggé pirulós helyzetbe hozott, ráadásul még mulattatta is a reakcióm. Olyan volt az egész szituáció, mint egy páros tánc, ahol a férfi vezette a nőt, itt ő diktálta a tempót, én pedig igyekeztem a nyomában maradni. Az igencsak imponált, hogy Mihail céltudatos volt, mert számomra fontos volt, hogy egy férfi legyen határozott, karakán, célratörő és eltökélt. Közben a srác hagyta, hogy beleharapjak alsó ajkaiba, mely egy újabb játék volt számomra, iszonyat élveztem ezt a szituációt. Tetszett benne, hogy lehet vele bolondozni is, húzni kicsit az agyát, remekül éreztem magam a társaságában. Emellett volt humorérzéke is, ami egy külön plusz pont volt számomra.
- Nem? - húztam fel a szemöldököm meglepetten, egyáltalán nem erre a reakcióra számítottam tőle.
- De miért? - kérdeztem tőle csalódott arccal lebiggyesztve a számat. Nem érettem, hogy miért ragaszkodott ahhoz, hogy kimondjam azt a bizonyos dolgot. Kicsit leblokkoltam, hirtelen nem tudtam, mi történik most, pedig szerettem volna választ kapni erre, hogy mégis tudjam az okot, miért várja el tőlem, hogy kimondjam, akarom őt. Így is nagy bátorság kellett hozzá, hogy elhívjam randizni, ráadásul őszintén meg tudtuk beszélni a dolgokat egymással, nem értettem, mit kell még bizonyítanom neki, ugyanis szerintem világosan közöltem vele, hogy igenis őszinték az érzelmeim az irányába. Ha pedig csupán szívatott ezzel, akkor jajj neki, megkapja tőlem a magáét... Közben megjelentek a csillagok az égen, amely gyönyörű szép látvány volt. Éreztem, ahogyan Mihail tekintete hirtelen rám siklott, majd jobb kezét felém nyújtotta, miután kényelmesen elhelyezkedett, hogy csatlakozzam hozzá. Rápillantottam somolyogva, majd egy gyors mozdulattal a mellkasára helyeztem fejemet, miközben átkarolt jobbjával. Fantasztikusan éreztem magam, teljes megelégedettséggel töltött el, hogy a fiú közelében lehetek, ráadásul a csillagok látványa is elképesztően gyönyörű volt.
- Ismered a csillagképeket? Az asztrológia az egyik kedvenc tárgyam, na meg az asztronómia. Nézd, ott a Nagy Medve csillagkép, melynek hét legfényesebb csillaga alkotja a Göncölszekeret. Szerintem lenyűgözőek a csillagok, az ábrák, melyek kiolvashatók belőlük. Csillagok nélkül mi sem léteznénk, hiszen azok hordozzák magukban az élet alapjait jelentő elemeket. Tulajdonképpen a csillagokból származunk. Minden és mindenki atomokból áll, még legtávolabbi csillag is - tekintettem az égre nagy csodálattal. Nem tudtam, hogy Mihail-nak mi az álláspontja ebben a témában, de nekem megvolt erről a saját véleményem. Az egész olyan volt, mint egy álom számomra, hogy ennyire közel lehetek ahhoz, aki jelen helyzetben mindennél fontosabb volt számomra a világon, másrészt, hogy egyáltalán eljutottunk idáig. Közelebb húzódtam hozzá, hasammal hozzásimultam az oldalához, térdemet pedig térdhajlatába illesztettem. Kezemmel nyakát cirógattam, majd elkezdtem azon tűnődni, hogy lehet túl messzire mentem, aztán hirtelen felpattan, és mindenféle szörnyűséget vet majd a szememre. Kicsit előrébb hajoltam, hogy lássam az arcát, szabad kezemmel pedig hajamat hátrasimítottam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=781434#post781434][b]Dana Straw Berry - 2019.11.21. 21:35[/b][/url]

Nem volt egyszerű esetem Mihail-al, hiszen számos olyan tényezőt közölt velem, ami miatt sokan lemondtak volna róla, anélkül, hogy jobban megismerjék. Engem azonban nem abból a fából faragtak, hiszen közölte velem a jövőbeli nehézségeket vele kapcsolatban, mégis amondó voltam, hogy kitartok mellette, mert igazak voltak az érzelmeim irányába. Bíztam benne, hogy elfogadja a "kihívást" és folytatódni fog a kalandunk, ugyanis irtó kíváncsi voltam, hogy merre kötünk majd ki a nagybetűs életben.
- Hidd el, igaz... tapasztalat - sóhajtottam mélyen. A mai napig hálás voltam a barátaimnak azért, amit értem tettek, hiszen mindvégig mellettem voltak, mikor épp szükségem volt rájuk. Igazi adok-kapok kapcsolat volt ez mély érzelmekkel karöltve.
- Egyébként az ellenség ellen akkor járhatsz el legjobban, ha megismered úgy igazán... kiismered a gyenge pontjait, aztán megadod neki azt a bizonyos kegyelemdöfést, amit megérdemel - néztem rá komoly arccal. Ha az ellenséges táborról volt szó, sosem ismertem kegyelmet, ugyanis aki ellenem tett valamit, nem volt méltó a bocsánatomra, csakis igazán kivételes helyzetekben, nyomós okkal, magyarázattal.
Közben nagyon meghitten néztük a csillagokat, ezzel a témával igazán kibontakozhattam, hiszen hagyott érvényesülni. Lelkesen magyaráztam neki, hogy mi mit jelent, még az sem zavarta, hogy közben kihasználtam azt a bizonyos helyzetet.
- Hmm, de titokzatos valaki - néztem rá somolyogva, végigsimítva az arcán kezemet.
- Nos, ez a kijelentés többféleképpen értelmezhető. Hol is kezdjem? - kérdeztem tőle a szemébe nézve, mosolyogva.
- Az első értelmezésem abban merül ki, hogy nálatok ez valami kötelezettség, hogy ki kell mondania a másiknak, mit akar, ha nem, akkor így járt... de ezt azért cáfolnám, mert szabad akaratod szerint cselekedtél a folyosón - feleltem neki határozottan.
- A második felvetésem, hogy csupán szeretnéd tőlem hallani azt a bizonyos szócskát, mielőtt belecsapsz a lecsóba, mert csupán jól esne, ha kimondanám - néztem rá gondolkodó tekintettel.
- A harmadik elgondolásom az, hogy arra indulsz be, ha ezt hallod - néztem a szemébe kacéran, majd elnevettem magam.
- A negyedik opció, ha rám hagyod a diktálást, megmondom mit akarok, te követed - emeltem rá a tekintetem vigyorogva.
-Az ötödik opció talán az új kapcsolatunk indítását jellemzi...  hogy kicsit visszafogod magad és én döntöm el, mit akarok. És csak akkor lépsz, amikor én is. Tisztán látom és be merem vallani, hogy igen is akarom. És nem jelekkel, vagy utalásokkal közlöm, amik félreérthetőek lehetnek, hanem tisztán, egyértelműen kimondva - néztem rá őszintén, komolyan. Közben fgyeltem a srácot eltűnődve, majd megcirógattam az arcát.
- Na, mondd már el, mire szolgál ez a kijelentés, ha már ennyit találgattam - emeltem rá a tekintetem mosolyogva. Kíváncsian vártam a végkifejletet, sose voltam még ilyen izgatott, mint ezen az éjszakán, hogy vajon mit fog reagálni szívem választottja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=781740#post781740][b]Dana Straw Berry - 2019.11.24. 22:02[/b][/url]

Mindig is hálás voltam azért, hogy egész sok barátom lett az iskolában. Eleinte kicsit nehezen találtam fel magam, és főként csakis az érdekelt, hogy a nővérem közelében lehessek. Idővel sikerült néhány olyan emberre szert tennem, akik bebizonyították idővel, hogy bármikor számíthatok rájuk, és ők is bármikor számíthatnak rám. Az az érzés, ami már túlszárnyalta ezt a fajta kapcsolatot, sose kerített még hatalmába egészen idáig. Igaz, nem ismertem a fiút, mégis teljesen más megvilágításban láttam a dolgokat, mikor vele voltam vagy, ha csupán rá gondoltam. Ez az érzés pedig egyszerre volt ijesztő és mámorító. Ez egy olyan emóció kísérte, mintha pillangók repkednének a hasamban, minden szép és jó volt. Emellett egy olyan rendkívül intenzív érzés fogott el, amely olyan folyamatokat indított el bennem, mintha valamiféle tudatmódosító szert vettem volna be. Mintha a fellegekben jártam volna... ezt a csodás érzést pedig eszemben sem állt elengedni, na persze nem mintha módomban lett volna változtatni rajta.
- Ó, szóval jól esne, ha kimondanám - emeltem rá a tekintetemet elgondolkodva, huncut mosollyal az arcomon. Közben Mihail megválaszolta a rejtélyes kérdését, én pedig közelebb húzódtam hozzá.
- Nos, értem. Hát szerintem nyilvánvaló, hogy addig vagy velem, míg értelmét látod az egésznek. Még nem ismerjük egymást, nem tudhatjuk, mi fog történni, meddig fog tartani. Minden képlékeny... ha mégse érzed azt majd, hogy az érzéseim valódiak irányodba, illetve semmit sem indítok el benned, akkor úgyse lesz értelme tovább folytatni a dolgot. Remélem nem így lesz, de tudom, hogy benne van a pakliban ez is - feleltem a srácnak őszintén reá tekintve. Nem tudhattam, mi játszódott le benne, de én is megmondtam neki a frankót. Így volt fair, persze tudtam, hogy nem lesz egy könnyű menet ez, de reméltem, hogy idővel jól fognak alakulni a dolgok a ránk váró nehézségek ellenére is. Annak a híve voltam, hogy lépésről lépésre haladunk majd, teret engedve annak, hogy jobban megismerjük egymást, hogy elnyújthassuk kicsit a dolgokat, aztán élvezhessük munkánk gyümölcsét. Mihail ránézésre is olyan volt, hogy minden csajt megkaphatott magának, játékszerekkel pedig nem lehetett véleményem szerint hosszú távra tervezni. Nem szerettem volna egy lenni a sok közül, hanem esélyt akartam adni arra, hogy talán valami komolyabb is kialakulhat, főként azért, mert valósak voltak az érzelmeim irányába.
- Persze, az is csak egy opció volt a sok közül - válaszoltam neki határozottan, miközben ő a csillagokat kémlelte az égen. Mindennél jobban vágytam a figyelmére figyelve a reakcióját, emellett tartottam is tőle, hogy hogyan fognak tovább zajlani az események.
- Nem olyan fából faragtak, hogy megbántódjak. Mint már korábban is mondtam, tisztelem az őszinteséget, és már kifejtettem a véleményem ez ügyben - feleltem neki határozott hangnemben. Mindig is olyan partnert képzeltem magam mellé, aki eltér az átlagtól és van benne kurázsi. Hát Mihail pont ilyen volt. Tartottam egy kis hatásszünetet a csillagok felé emelve tekintetem, majd kimondtam a varázsszót:
- Akarlak!
Kicsit bámultam még a sötét eget, melyet misztikusan bevilágítottak a csillagok, majd újra a fiúra néztem várva a reakcióját. Nem tudtam, hogy mi lesz a következő lépése, de reméltem, hogy ezek után megkapom azt a bizonyos csókot, amelyre oly sóvárogva vágyakoztam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=782490#post782490][b]Dana Straw Berry - 2019.12.05. 18:16[/b][/url]

Nehéz volt megfogalmaznom még saját magammal szemben is, hogy mi fogott meg ennyire a srácban, főleg, hogy idáig csupán egyszer találkoztunk. Időnként hallottam olyan dolgokról az életben, hogy vannak olyan élethelyzetek, amiket egyszerűen képtelenség megmagyarázni. Ez pedig az érzésekkel is így volt, avagy lehetetlen volt rájönni, hogy valakiből miért pont egy nem várt reakciót váltott ki a másik egyén, ezen felül pedig bizony megesett, hogy egyes emberek valamiféle különleges hatással bírtak másokra. Sosem voltam híve a szerelem első látásra dolognak, hiszen hogyan is táplálhatna bárki is egy ismeretlen egyén felé mély érzéseket? A logikus énem legalábbis ezt gondolta, de arra nem készített fel senki sem, hogy egyszer csak egy olyan szituációban találhatom magam, ahol az érzéseimet egyáltalán nem tudom befolyásolni. Adott volt egy határozott jellemű, jó kiállású srác, valamint egy még intenzívebb érzelmeket meg nem élt csinos lány, akik az idők során találkoztak, az egyetlen fontos kérdés az volt, hogy vajon mi sül ki ebből? Ezt pedig egyik fél sem tudta előre megmondani, csupán kettejükön állt az egész a lehetőségek végtelen tárházával, csakis rajtuk múlott, hogy mit tudnak majd kihozni ebből a rendhagyó helyzetből. Nagyon is tisztában voltam vele, hogy Mihail nem ígért semmit, hiszen miért is ébresszen bennem csalfa reményeket, mikor ő maga sem tudta, hogy mi lesz ebből az egészből... én sem szerettem volna hiú ábrándokat kergetni az irányába, ezért is volt jó, hogy őszintén meg tudtuk beszélni egymással a dolgokat. Azzal is tisztában voltam, hogy ahhoz, hogy kialakuljon benne az irányomba bármi is, azt nem ez az egyetlen találkozás fogja eldönteni, hanem némi idő kell hozzá, és még jó pár személyes alkalom. Ezt a tudtára is adtam, ő pedig úgy tűnt megértette. Jó érzéssel töltött el, hogy ő is adott esélyt a dolognak, hiszen úgy voltam vele, hogy ebből még bármi kisülhet, talán rájön majd, hogy az érzéseim valódiak irányába, és talán akkor egy új szintre léphetünk a még nem létező kapcsolatunkban, de az is benne volt a pakliban, hogy az érzelmeim iránta egyoldalúak maradnak, ezt a kockázatot pedig büszkén vállaltam.
- Értem, mint ahogy megbeszéltük, meglátjuk, hova jutunk, mit hoz a jövő számunkra, aztán majd annak függvényében cselekszünk. Így van, míg veled vagyok, csakis a tiéd lenni - azt már nem ecseteltem neki, hogy nem fogok más felé nézelődni, míg vele vagyok, mivel ez nekem magától értetődő volt. Egyébként se rúghatott nálam labdába mellette senki sem, de ezt a kis titkot megőriztem magamnak. Hogy nála mi volt a szokás, főként véla révén, nem tudhattam, bár kötve hittem, hogy bármiféle fogadalmat tettek volna bármikor is a másik félnek. Náluk természetes volt, hogy ragadtak rájuk az ellenkező nem képviselői, ez pedig egyáltalán nem volt újdonság számomra, sőt, nagyon is jól tudtam, hogy nehéz fába vágtam a fejszét. Azzal is tisztában voltam, hogy ez a kapcsolat még sok fájdalmat fog okozni számomra, de az érzéseim sokkal erősebbek voltak nálam a másik fél irányába, így nem is tudtam teljesen tisztán gondolkodni. Azonban annyiban szerettem volna mindenképp kitűnni a sok-sok lány közül, hogy nem akartam egy lenni közülük. Bár szerintem ezzel Mihail is tisztában volt, hiszen már átrágtuk ezt a dolgot, és komolyabbra fordítottuk az egész témát azzal, hogy adott esélyt nekünk arra, hogy valamerre tovább haladjon a még nem létező kapcsolatunk, hiszen még nem tudtam bizonyítani neki semmit.
- Akkor ezt megbeszéltük - bólintottam rá újra a mondandóra, majd mivel a srác tovább bámulta a csillagos eget, én is rá emeltem a tekintetemet. Gyönyörű volt az éjszaka, teljesen tiszta volt az égből, melynek köszönhetően zavartalanul lehetett csodálni az összes látható csillagot.
- Őszinteség mindenekelőtt, ez a legfontosabb - néztem rá újra, mikor éreztem, hogy felém emelte a tekintetét egy elbűvölő mosoly kíséretében. Közben kimondtam a bűvös varázsszót, melyet oly annyira várt, és úgy látszott, ez megtette a hatását. Hirtelen felült magával rántva óvatosan, amelyet iszonyatosan díjaztam, mert sikerült megúsznom az akciót fejsérülés nélkül.
- Tudom - mosolyogtam rá sejtelmesen, párszor illettek már ezzel a jelzővel, ám nem mindig pozitív értelemben, de most úgy éreztem, hogy Mihail ezt annak szánta. Közben egy rántással magához húzott az ölébe, aminek fele sem volt tréfa, mert úgy éreztem, elég mély vizekre evezünk. A hajamat finoman hátrasimítva elkezdte csókolgatni a nyakamat teljes egészében, majd ruháim picit arrébb tolva ajkai a vállam érték. Hát hazudnék, ha azt mondanám, hogy ellenemre volt az egész, mert iszonyat jól esett, még sosem éltem át effajta mámorító érzést, még többet is kaptam tőle, mint amit eredetileg kívántam. Láng borította az egész testemet... kezemmel megcirógattam az arcát, majd magam felé irányítottam a tekintetét. Puha ajkára tapasztottam ajkam egy pillanat erejéig, kezemmel pedig az arcát simogattam, hogy elhiggyem ez a valóság, és nem csak egy álom. Eszméletlenül jól éreztem magam a társaságában, reméltem, hogy ez az érzés sosem múlik el, de tudtam, hogy nem tarthat örökké ez az éjszaka, és abban is biztos voltam, hogy ennek lesz még folytatása. Reméltem, hogy a partnerem is így gondolta, és tiszteletben tartotta, hogy nem csupán egy futó kaland szeretnék lenni számára, hiszen arra volt elég jelentkező, hanem valami különlegesebb. Egy újabb szenvedélyes csókot leheltem ajkaira, majd kezemet a mellkasára helyeztem, fejemet pedig a vállára, nézve közben a csodálatos csillagos eget.
- Látod? Ott van a legfényesebb égitest, a Vénusz. Ott pedig egy hullócsillag, melynek fénye hamarosan kiég. Az utóbbiból számos megtalálható az égbolton, és gyorsan el is tűnnek onnan, ám az előzőből csupán egy létezik, mely beragyogja a sötét eget kitűnve a többi csillag közül. Remélem egyszer én leszek majd a te égboltodon is az Esthajnalcsillag, bár tudom, ez még nagyon képlékeny - szemléltettem a természet példájával, hogy mit szeretnék majd nála egyszer elérni, ha sikerül, bár ezzel már ő is tisztában volt. Egyelőre kiélveztem a jelenlegi helyzetet, rettentően jól esett, hogy Mihail karjaiban lehettem, vele ugyanis teljes biztonságban éreztem magam, amellett, hogy erős érzelmeket tápláltam iránta, és reméltem, hogy lépésről lépésre idővel egyre erősebben kialakul majd közöttünk valami kötelék.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=783347#post783347][b]Dana Straw Berry - 2019.12.14. 00:17[/b][/url]

Idáig még nem esett szó komolyabb dolgokról, bár Mihail-ból kinéztem azt, hogy simán letépi annak a fejét, aki komolyabb szándékkal közeledik irányomba vagy csupán játszadozni kíván kedve. Ez azért valamilyen szinten imponált is számomra, hiszen éreztette velem, hogy fontos vagyok számára, másrészt igazi pasi révén kiállt mellettem. Mindig is egy ilyen temperamentumos pasira vágytam, az pedig, hogy mellette még véla is volt, csupán egy plusz kihívásként szoltált számomra.
- Ha komolyan gondolod ezt a dolgot, csakis a tiéd vagyok, senki másé. Eszedbe se jusson, hogy bárki más számára felajánlanám magam. Csakis te érdekelsz - búgtam a kiválasztottam fülébe édesen. Reméltem, hogy megbízik bennem annyira, hogy elhiszi, amit mondtam neki, és nem fog kételkedni bennem. Egyáltalán nem tudtam elképzelni, hogy bárki más irányába is érdeklődést mutassak, hiszen csakis ő érdekelt igazán.
- Amúgy ez igazán imponál nekem, nyaú - mutattam viccesen cicus karmokat az ujjaimmal a fiú felé. Jól esett, hogy valaki ennyire foglalkozott velem, és az is, hogy valamilyen szinten féltékeny volt rám.
- Csakis a tiéd vagyok - suttogtam a fülébe, majd megharaptam azt játékosan, hogy értse, mi a stájsz.
Mindennél jobban kívántam őt, hiszen ki tudna ellenállni egy ilyen helyes, jó kiállású férfinak? Iszonyatosan vissza kellett fogni magam, hogy ne vessem rá magam és normál, emberi módon legyek vele képes viselkedni. Mégis győzött nálam a józan ész, bár igazából pengeélen táncoltam végig, amivel tökéletesen tisztában voltam. A csókja valami eszméletlen jó volt, mikor elmélyítette, nyelvem őrült ritmusban szeretkezett az övével, átadva magam a jelen pillanatának. Még sosem éreztem ilyet, ez volt az első alkalom, mikor ajkunk ennyire összeforrt, és ez iszonyatosan jó érzés volt számomra. Legszívesebben így maradtam volna örökre vele...
- De, bizony az leszek, majd meglátod - feleltem neki elszántan rá nézve. Mindenképp csakis az ő csillaga akartam lenni, erről pedig senki sem tudott volna lebeszélni.
- Talán igazad van, van egy olyan érzésem. A mának kell élni, aztán majd lesz valahogy, igaz? - kérdeztem tőle kissé félénken igéző szemeibe nézve, egy újabb csókot lehelve arcára, majd beletúrtam szőke hajába, aztán közelebb húzódtam hozzá, majd apró csókokkal kezdtem elhalmozni gyönyörű nyakát.
- Hmm.. talán igazad van. Élvezi kell az adott pillanatot, talán ez a gyógyír mindenre - búgtam a fülébe Mihail-nek negédesen. Mi voltunk csak itt ezen az éjszakán a hajón és a csillagos ég...
- Tudod, most teljesen biztos vagyok benne, hogy csakis téged akarlak - csúszott ki a számból ez a gondolat, pedig eredetileg nem kívántam vele megosztani. Rögtön el is pirultam...
- Igazad van, a mának kell élni, ki tudja, mi történik holnap. De az is tény hogy valamilyen szinten szeretek előre tervezni. Ebbe pedig beletartozik az is, hogy  a mi esetünkben legyen meg mindennek a saját menete. Ha most minden megtörténne, amit akarnál, ugyan érdekelnélek-e még? Vagy mennyire észveszejtő lenne még tovább húzni a dolgokat? - kérdeztem tőle egyre közelebb húzódva hozzá úgy, hogy már csak alig volt köztünk valami, ami elválasztott volna egymástól. Egyszerre éltem a helyzetet, és merültem volna mélyebbre benne, és egyszerre vártam volna ki, hogy a későbbiek során hogy alakulnak majd a dolgok... nem volt egy egyszerű szituáció, főleg, mivel ott volt a közelemben az, akit mindennél jobban akartam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=785422#post785422][b]Dana Straw Berry - 2019.12.23. 23:37[/b][/url]

Csak úgy kavarognak fejemben a gondolatok, hogy vajon a másik mit fog idővel érezni az irányomba? Ha semmit, akkor veszett fejsze az egész, feleslegesen raboljuk egymás idejét, de hittem benne, hogy nem így lesz. Biztató volt, hogy ő is nyitott felém, és adott rá esélyt, hogy változzon a véleménye. Tisztában voltam vele, hogy nem egy tündérmesében élünk, ahol minden jó és szép, a herceg összejön a hercegnővel, aztán boldogan élnek, míg meg nem halnak. Az igaz élet ennél sokkal kegyetlenebb volt tele megpróbáltatásokkal.
- Ennek örülök - feleltem neki mosolyogva. Reméltem, hogy beenged az életébe, de tudtam, hogy ehhez azért idő is kell neki, hiszen újdonságként szolgált ez az egész, ami most közöttünk történt számára. Tudtam, hogy mindenkinek idő kell ahhoz, hogy feldolgozza a váratlan dolgokat, ez alól pedig a fiú sem képezett kivételt. Szerettem volna hű társa lenni, de ehhez arra is szükség volt, hogy ő is befogadó legyen az irányomba, és ne zárkózzon el tőlem. Abba is belegondoltam, hogy vajon fogunk-e még találkozni, ha igen, ki fog kezdeményezni. Mivel most Mihail-t elhívtam, és elfogadta a találkánkat, ráadásul belement, hogy folytatódjon a dolog, úgy gondoltam, hogy következő alkalommal neki kéne lépnie irányomba, ha szeretne több időt velem tölteni, hogy jobban megismerjen. Tisztában voltam vele, hogy nem beszéltünk meg semmit, de reménykedtem benne, hogy erről ő is így vélekedett. Bármilyen rossz érzéssel is töltött el, tudtam, hogyha ezek után nem hív el sehova, akkor igazából nem is akarja, hogy bármi is kialakulhasson köztünk, ám bíztam benne, hogy valóban komolyan mondta, hogy ad esélyt kettőnknek, és idáig nagyon is komoly volt a beszélgetésünk.
- Örülök, hogy így gondolod - válaszoltam neki mosolyogva. Kicsit közben még mindig azon kattogott az agyam, hogy vajon beenged-e az életébe, de tudtam, hogy ez csupán rajta múlott, nagyon reméltem, hogy nem fog játszadozni velem, és komolyan veszi azt, amit megbeszéltünk. Közben egy lágy csókot nyomott homlokomra, én pedig csókot nyomtam az arcára.
- Én bízom benned, rajtad is múlik, meg fogom-e bánni. Mindenesetre bízom a legjobbakban - néztem rá jelentőségteljesen, hiszen mindig két emberen állt a vásár, ahogy mondják.
Teljesen beleborzongtam, ahogyan belesuttogott a fülembe, ám mondandójától egyszerre könnyebbültem meg és lettem gondterheltebb. Pár másodpercig néma csendben ültem új helyemen, vele szemben, ahová átemelt. Belegondoltam, hogy talán jobb is volt, hogy még nem történt semmi, de nagyon reméltem, hogy fogunk még találkozni. Talán még nem ez volt a megfelelő alkalom arra, hogy egyesüljünk, hiszen még én sem voltam teljesen felkészülve rá, ő pedig nagyon udvariasan viselkedett velem, amit igencsak díjaztam.
- Köszönöm ezt a szép estét! - mondtam Mihail-nak, miután kiszálltunk a csónakból, majd lágy csókot leheltem arcára, és elindultam a hálókörletem felé.