28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Blossom Miles
Bogolyfalvi lakos, Független prefektus, Bogolyfalvi Tanács tag, Gyógyító



offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 158
Írta: 2019. június 12. 19:45 | Link

Masa Love
Én értem ide legelsőnek, a mesedélután tulajdonképpen az én fejemből pattant ki, nem lenne szép ha pont én késnék el. A kockás pokrócot már leterítettem, szépen elegyengedtem a csónakház előtti füvön, és minden innivalót és süteményt is kikészítettem, természetesen gyerekbiztosan, hogy a nagy ugrálós, nevetős, futkorászós hangulatban sem kelljen amiatt aggódni, nehogy valakinek a nyakába boruljon egy liter málnaszörp, vagy bármi más. Az sem lenne túl nagy baj, nyárias meleg van és egy tóparton mesélünk, úgyhogy szegény gyereket csak belemártanánk a vízbe, szerintem még élveznék is. Már messziről integetnek nekem a kicsik, én pedig fellököm magam álló helyzetbe és várom a csordát. Néhány előkészítős tanár is a segítségemre van, nélkülük nehezebben szerveztem volna meg ezt az egészet, főleg másodszorra. Az előző is jól sikerült, így történt, hogy csináltunk egy ismétlést is, mostanra néhány extrával. Talán egyszerűbb lenne az előkészítőben olvasni, akkor a még kisebbek is hallanák, de az úgy nem akkora buli, a picik pedig majd megnőnek, és reméljük akkor is lesz valami hasonló elképzelés. Egy kislány hozzám szalad, és szorosan átöleli a lábamat, amit én is viszonoznék, de hirtelen rengeteg gyerek száll meg, mozdulni is alig tudok tőlük.
- Sziasztok, minikék! - mosolygok rájuk, mire a legtöbben oldalról visszaköszönnek. Mikor kicsit alábbhagy a kezdeti örömködés, ők levágják magukat a pokrócra és nekilátnak az ételeknek. Én eközben az egyik leányka után szaladok, aki már most ki szeretné próbálni, milyenek a vízre eresztett csónakok.
- Vera, drágám, gyere inkább menjünk vissza - mondom és a nyomatékosítás kedvéért megfogom a picike kezét. Ő rögtön rámarkol, majd ketten visszasétálunk a többiekhez. Én leülök velük szembe, a táskámból előveszem az egyik könyvet, és egy plüsst, amit Masának hoztam, hogy kicsit könnyítsek a szerepén. Azt leteszem magam elé, és nézem, ahogy a kisebbek esznek és csacsognak, hiszen a műsor a kék lány érkezéséig nem kezdődik el.
Utoljára módosította:Blossom Miles, 2019. június 12. 19:46
Hozzászólásai ebben a témában
Zippzhar Mária Stella
Prefektus Levita, Levitás blogger, Szertelen Szfinxek csapattag, Animágus, Világalkotó, Pro Levita-díjas, Levita úrhölgy, Negyedikes diák


Masa | Zippmancs | kiscica
offline
RPG hsz: 319
Összes hsz: 4030
Írta: 2019. június 12. 20:16 | Link

Blo néni

Futok, már megint. Átugrálok pár bokrot, kerülgetem a néniket a fő utczán, miközben a nagy fekete köpenyemet hagyom magam mögött lobogni, mint valami sötét oldalra állt superman. Előző este túl izgatott voltam ahhoz, hogy el tudjak aludni, ma reggel túl fáradt ahhoz hogy fel tudjak kelni, később pedig túl Masa ahhoz, hogy időben, gond nélkül el tudjak indulni. De komolyan, az már egy szint, amikor kifogásokat sem keresel, egyszerűen csak azt mondod, hogy azért nem sikerült valami, mert te te vagy... Na mindegy. Úgy, de úgy örültem, amikor Blossom néni felajánlotta ezt a lehetőséget, nagyon nagyon szomorú lennék, ha csalódást kellene okoznom.

Már viszonylag messziről kiszúrom a gyereksereget, és az őket kísérő pedagógiát (ezt vajon használják így egyáltalán?). A köpenyemet a levegőbe lendítve, szaporán lihegve fékezek le a kockás pokróc szélénél, és az arcomat legyezgetve igyekszem csillapítani a pirosasságom.
- Fhúú, remélem nem késtem el nagyon - szólalok meg reményeim szerint érthetően. - Szia Blossom néni, sziasztok! - mosolygok a napszemüveg mögé, majd a gyerekekre, és nekilátok, hogy a hajamat összegöngyöljem, és felfogjam egy konty szerű gombolyagba, valahol a tarkómon.
A picik még félnek tőlem, új vagyok nekik, engem nem üdvözölnek olyan kitörő lelkesedéssel mint új kedvenc mesemondómat. Ledobom a hátizsákomat a köpeny alól, és kivéve a kulacsomat, ledöntök egy fél üveg vizet.
- Készen állok! - helyezkedek el végül darupózban a szőnyeg szélén, aminek amúgy az előadáshoz sok köze nincs, de elég figyelemkeltő ahhoz, hogy rám szegeződjenek a pöttöm kis tekintetek.
- Most például tökéletes kis Piroska lennék - vigyorgok cinkosan Blossom nénire, a kipirult arcomra mutatva.
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Róbert Vándordíj 2019 tavasz/nyár (az első levitás vándordíjas én vagyook! *-*)

Blossom Miles
Bogolyfalvi lakos, Független prefektus, Bogolyfalvi Tanács tag, Gyógyító



offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 158
Írta: 2019. június 13. 17:16 | Link

Masa Love
Szeretem nézni a kicsiket, szinte megnyugtató hatással van rám a jelenlétük. Már gondolkodtam rajta, hogy visszamegyek az egyetemre pedagógiát tanulni, hátha teljes érvényű Blossom néni lehetek. Félreértés ne essék, imádok gyógyító lenni, de néha már egy kicsit jó lenne mást is csinálni. Tulajdonképpen ezért jelentkeztem az előkészítőbe is tanítani. Amíg Masa nem ér ide, beszélgetek azokkal a pöttömökkel, akiknek hozzám van kedve. Elég nagy zsivaj van, de amint elkezdődik az előadás, valószínűleg elcsendesednek. Legalábbis ez a tapasztalat, most pedig a lányka is itt lesz, színesíteni a műsort.
- Szia, Masa! Nem, pont időben érkeztél - mosolygok rá, és várok egy keveset, hogy lenyugtathassa a légzését, és készen álljon. A kicsik türelmetlenek, és lázadás törne ki, ha nagyon sokat kellene várniuk, de ennyi szinte meg sem kottyan nekik. Van itt innivaló, ennivaló, aranyos társak, a jó dolgokra meg amúgy is várni kell, jobb ha most megtanulják.
- Nos, kedves nagyérdemű közönségünk, egy kis figyelmet kérnék - mondom, és a napszemüveget a fejem tetejére tolom, praktikus hajpántként is funkcionál és legalább a betűket is fogom látni. - Szeretnék nektek bemutatni valakit. Ő Masa, én hívtam meg, hogy eljátssza nektek a szereplőket miközben mesélek - mutatok a szőnyeg szélére, és nekiállok tapsolni, amit a gyerekek is lelkesen utánoznak.
- Először szerintem hercegnő leszel, de talán hoztam Piroskát is. Majd leszek a nagymama - mosolygok vissza rá, és a kezébe nyomom a plüssbékát, azzal, hogy erre még szüksége lesz. Innen már valószínűleg tudja, csak ha összeteszi a két szót, már meg is van a megoldás. Bizony, ma a hercegnő és a béka nagyon lerövidített változatával kezdünk.  
Hozzászólásai ebben a témában
Zippzhar Mária Stella
Prefektus Levita, Levitás blogger, Szertelen Szfinxek csapattag, Animágus, Világalkotó, Pro Levita-díjas, Levita úrhölgy, Negyedikes diák


Masa | Zippmancs | kiscica
offline
RPG hsz: 319
Összes hsz: 4030
Írta: 2019. június 13. 19:29 | Link

Blo néni
Eredeti én

Kihúzom magam, ahogy kiderül, hogynem maradtam le semmiről. Megérte szaladni, és hogy ez így is maradjon, igyekszem nem az egész így nyert időt felhasználni arra, hogy kifújtasam magamból a métereket. Amikor nekikezd a bemutatásomnak, felfüggesztem a madárimitációs gyakorlatokat, és a váratlanul rámszegeződő figyelemtől megszeppenve méllyen meghajlok. Ledobom a köpenyemet is, ami alól előbukkan fehér nyári ruhám, amit tökéletesnek éreztem az alkalomra. Nem véletlenül ilyen hosszú és egyszerű, terveim szerint folyamatosan a szerepekhez fogom alakítgatni mind a színét, mind a hosszát. A pálcám tehát magamhoz is veszem, mint elengedhetetlen kelléket, és felegyenesedve visszaintegetek a lelkes gyerekseregnek.
Felcsillan a szemem a gondolatra, hogy hercegnőként kezdhetem színészi pályafutásom, és elnevetem magam amikor a kezembe találom fogni a plüssbékát.

- Nagyon szép nagymamám lenne akkor - vigyorgok vissza izgága végtagokkal, majd neki is kezdek az előkészületeknek. - Melyik verzió szerint megyünk? - suttogom azért oda a lényeges kérdést, de nagy feneket nem kerítek neki, leginkább úgyis improvizálni tervezek. Rövid töprengés után a táskám pántjáról leszedem a gurkót mintázó fityegőt, és miután sokadszorra is megköszönöm magamnak, hogy olyat kértem ami nincs megbűvölve, nekikezdek a varázslatos résznek. Bűbájokkal megnagyobbítom kicsit, s aranyszínűvé változtatom, és immár máris a kezemben tartom a meséből jól ismert aranygolyót, amiért minden királylány kútba ugrana. Persze ezt nem csak így tessék-lássék adom elő, nem, körbemutatom előbb a kulcstartót, majd hátat fordítva a közönségnek megbütykölöm a labdát, és mire visszafordulok, csodák csodájára már más van a kezemben. Tadaam, igazi bűvésztrükköket tudok!

Elkezdem hát nagy vigyorral dobálgatni a labdát a kezemben, miközben további átalakításokon töröm a fejem. A földre teszem a plüssbékucit, majd egy kockáspokrócias (hát, színpad nincs) pörgés közben szórom ki a Trullust a ruhámra, amitől az szép, halvány rózsaszínűvé változik. Mire újra egyhelyben állok, már rendezett kis hercegnőnek nézek ki - majdnem.
Egy halk extrico kiéretében a hajamra bökök, mire érzem ahogy a gubancok kisimulnak, és a tincseim immár a kontyból kibomolva, simán és egyenesen terülnek szét a hátamon. Tudom, tudom, igazából kisállatoknak van a varázslat, de most pont tökéletesen illett a szerepemhez, szóval - miért is ne?
A békát picit távolabbra reptetem, majd látványosabban kezdem el dobálni az aranylabdát.
- Királylány vagyok, van labdám, és vár rám a békaherceg, úgyhogy szerintem kezdhetünk - kacsintok Blossom nénire, majd megpróbálok felkészülni rá, hogy nem szólalhatok meg többet.
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Róbert Vándordíj 2019 tavasz/nyár (az első levitás vándordíjas én vagyook! *-*)

Blossom Miles
Bogolyfalvi lakos, Független prefektus, Bogolyfalvi Tanács tag, Gyógyító



offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 158
Írta: 2019. június 19. 13:26 | Link

Masa Love
- Hoztam lepedőt is háttérnek - intézem a szavaimat a lányhoz, majd felállok, a kosárból kiveszem a fehér anyagot, melynek két végén egy-egy gumiszalag van. Mindkettőt egy ágra akasztom, és a pálcámmal suhintok egyet. Ha minden igaz, ez mesélő háttér, úgy változik, ahogy a történet is, és még varázsolni sem kell hozzá. Azt hiszem még valamelyik művész vásáron vettem, amikor kiderült, hogy Masa jönne színészkedni a mesedélutánra.
- Ahw, nekem meg édes unokám - mosolygok rá, immár szemüveg nélkül, és olyan nagymamásan megcsipkedem egy kicsit az arcát. - A mugli, Grimm mese. Az eleje csak bevezetés, azt nem muszáj eljátszanod - súgom még oda gyorsan, mielőtt nekiállna a varázslatnak. A legtöbb pici csak ámul a golyóra, én pedig cinkosan összenézek az itt lévő kollégáimmal. Még nem nehéz lekötni a figyelmüket, egy-két könnyebb varázslattal is elvannak percekig. Ez a Bagolykőben biztosan változni fog, de az már nem a mi hatáskörünk alá tartozik. A lányoknak szinte csillog a szemük, ahogyan Masa átalakítja a tincseit és a ruháját. Gondoltam, hogy tetszeni fog nekik, de arra nem számítottam, hogy tátva marad a szájuk. És ez még csak a kezdet.
- Szuper - mosolygok rá, az ölembe veszem a vaskos mesekönyvet, felcsapom az egyik post-it-nél, amin egy egyes díszeleg, és teátrálisan megköszörülöm a torkom. Az utolsó morgások is elhalkulnak, de még gyorsan végignézek mindenkin és belekezdek. Felolvasom a bevezető részeket arról, hogy milyen szép volt a legkisebb királylány, és hogy gyakran ment ki a kúthoz játszani a labdájával. Ezután a színészünkre nézek, hogy tudja, ha megfogadta a tanácsom, és még nem kezdett el játszani, akkor innentől jön a cselekmény. Közben egy gyors pillantást is vetek a lepedőre, ami szerencsére jól működik, hiszen azt a tájat mutatja, amit eddig körbeírtam.
- Egy nap a királylány megint a kút káváján ült, és az aranylabdával játszott. Hirtelen olyan magasra dobta a labdát, hogy már nem tudta elkapni, így az a kútba esett. A lány rögtön utánaindult volna, de kút nagyon mély volt, nem is látta az alját. Leült hát a fűbe, és elkezdett csendben sírdogálni - mesélem, és ahogyan néha-néha felnézek, a gyerekek óriási szemekkel figyelik a nagylányt.
Utoljára módosította:Blossom Miles, 2019. június 19. 18:43
Hozzászólásai ebben a témában
Zippzhar Mária Stella
Prefektus Levita, Levitás blogger, Szertelen Szfinxek csapattag, Animágus, Világalkotó, Pro Levita-díjas, Levita úrhölgy, Negyedikes diák


Masa | Zippmancs | kiscica
offline
RPG hsz: 319
Összes hsz: 4030
Írta: 2019. június 19. 21:49 | Link

Blo néni
Eredeti én

- Azta de király - lelkesedek fel a lepedő látványára. - Úgyis rossz vagyok háttérnek - bólogatok vigyorogva, az előttünk álló megméredtetésre gondolva.
Bólintok, hogy megvárom a bevezetést, és nagy izgatottan készülök fel lélekben és mindenhogy a szerepemre. Amikor a nézőközönségünk elcsendesedik, a háttér előtt álldogálok féloldalasan, kezemben a kis arany labdácskával, és a távolba révedek. Látom ahogy megelevenedik a kastély, a kert, a kút és minden egyébb mellettem, ahogy a szavak elhangzanak. Elbámulok a varázslaton, és igyekszem észben tartani, hogy feltétlenül kérdezzem meg Jang Geum nénit, hogy ő meg tudná-e ezt tanítani nekem.

Elkapom a jelentőségteljes pillantást, még épp időben, így pont mire a helyzet megteremtődik reppen a levegőbe a labda. Elkapom egyszer, elkapom kétszer, miközben előre hátra lépegetek, és bár hang nélkül, de széles szájjal nevetek. Egyszer csak hopp, a labdát kiejtem a kezemből, és amaz megindul a föld felé. A gyerekek által látható kezemet a számhoz kapom megdöbbenést imitálva, majd a másikban lévő pálcával az aranygömbre mutatok. Eltakart szám mögött lehetőségem van szépen kiejteni a kicsinyítő varázsigét, így hopp! A labdácskának nyoma vész. Hallom ahogy a gyerekek felkiáltanak, de nem fogalkozhatok velük, mert sürgős sírnivalóm van. Lerogyok tehát a fűbe, a szoknyám elterül körülöttem. A hajam előrehull, a kezeim pedig a fűbe markolnak, ahogy keresem a minilabdát. Szerencsére könnyen megtalálom, és észrevétlenül szorítom két ujjam közé, hogy a mese további pontján is hasznát vehessem.

A kezeimet magamhoz húzom, és összegörnyedve fonom össze a hajam takarásában. Miközben némán ráz az álnevetés (akarom mondani sírás), pálcámat a fűben lapuló plüssbékára szegezem, és egy lebegtetőbűbájjal megemelem kicsit. Fel-le, majd aztán megint, fel-le. Hallom ahogy egyre többen észreveszik, és egymásnak kiabálják, hogy "nézd ott a béka!". Egyemmeg de kis édesek, tuti ismerik a mesét. Izgatottan várom, hogy kiderüljön vajon ez az a verzió-e amiben van két testvérem, vagy sem - megháromszorozni magam már lehet túl nagy falat lenne.

A sztori szerencsére úgy folytatódik tovább, hogy nem kell letesztelnem (nem létező) klónozási skilljeimet a gyakorlatban. Hamar felbukkan a béka, mire a szöveghez képest kicsit elcsúszva, de közelebb reptetem a plüssállatot. Igyekszem hitelesen játszani a pökhendi, rátarti, elkényeztetett királylányt, ahogy perelkedik, és igyekszem rábírni a kétéltűt, hogy adja oda az aranylabdát. Amikor végül érte nyúlok, hogy felvegyem, a labdát eredeti méretére növesztem vissza. A gyerekek közül többen kacaráznak az arcomon ülő fintor láttán, amikor messzire eltartva magamtól a plüsst, helyben kezdek sétálni. A vászon reagál, lassan közeledik a kastély, hogy vacsorához ülhessünk.
Utoljára módosította:Zippzhar Mária Stella, 2019. június 21. 18:49
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Róbert Vándordíj 2019 tavasz/nyár (az első levitás vándordíjas én vagyook! *-*)


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa