28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Egervári Zalán
Aurortanonc


Princess
offline
RPG hsz: 36
Összes hsz: 113
Írta: 2019. április 20. 22:17 | Link

Ariana


Napok óta nem hallott a lányról, és kezdett miatta ideges lenni. Egyszerűen furcsa volt számára, hogy valahogy folyton ott akart lenni a társaságában valaki másnak. Még olyankor is rá gondolt, amikor nem tudott aludni, vagy tanulnia kellett volna. Így inkább írt neki egy baglyot, hogy találkozzanak. Ezúttal nem szerette volna, ha újra a lány kollégiumáig kéne elmennie, így inkább egy köztes megállót ajánlott fel.
Előbb érkezett, és a csónakház falának támaszkodva várta Roxyt. Szemei alatt ott voltak az óriási karikák, amik már jó ideje nem akartak eltűnni. Szerencsére most felszakadt ajkán kívül más sérülés nem volt rajta, ami máris több volt, mint a legutóbbi két alkalommal.
Ariana először nem is vette észre, hogy hol van, csak amikor Zalán odahúzta magához, és azzal a lendülettel meg is csókolta. Mélyen, hogy a lány érezze mennyire hiányzott már neki.
- Szia - suttogta utána a kis térbe, amit kettőjük között hagyott, ujjával közben a lány arcát simogatta.
Hozzászólásai ebben a témában

Ariana Roxanne Payne
Egyetemi hallgató


Payne 5.0 | pultoslány | önző dög
offline
RPG hsz: 39
Összes hsz: 333
Írta: 2019. április 20. 22:49 | Link

Zalán

Bizonytalan lépésekkel közeledek a csónakház felé. Az arcom leginkább nyugtalanságról árulkodhat, ami a bagoly érkezése óta szorítja a gyomromat. A hálószobán kívül akar találkozni, ami azt jelenti, hogy randizunk. A randi pedig minden, csak nem egy olyan kapcsolat velejárója, mint a miénk. Ha úgy vesszük, mi megállapodtunk abban, hogy kihasználjuk a másikat. Szeretkezünk, örülünk, egy ideig úgy érezzük, hogy az életünk mások véleménye szerint normális kerékvágásban halad, aztán kisétálunk az ajtón, legközelebb pedig akkor találkozunk, amikor újra magányosnak érezzük magunkat. Tökéletes megállapodás egy olyan nőnek, mint én vagyok. Aki ha megnyílik, mindent és mindenkit elront maga körül. A randi sehogy sem illik a képbe.
A napsugarak utolsó narancssárga sugarai megcsillannak a csónakház hatalmas üvegablakain, egy pillanatra elvakítva engem. A szemem elé kapom a balomat, és nagyokat pislogva próbálom eltüntetni a pupillám előtt táncoló színes foltokat, amikor megérzem a derekam köré fonódó izmos kart. A meglepetéstől felsikkantok, és hirtelen fordulok meg az ölelésben, szembetalálva magam Zalán fürkésző, barna bociszemeivel. Belekuncogok az üdvözlő csókba. Olyan dolgok, amik számomra mindig idegennek tűntek, Zalánnal mégis olyan hétköznapinak érződik. Jól hétköznapinak, mintha mindig is így lett volna. És ez az az érzés, ami megrémít. Lassan megszokássá válnak a csókok, a bókok, a kedveskedés. Mi lesz velem, amikor ő eltűnik, és vele együtt mindez? Eltűnik, tudom. Mind eltűnnek. És legtöbbször az én hibámból.
Hozzászólásai ebben a témában

Egervári Zalán
Aurortanonc


Princess
offline
RPG hsz: 36
Összes hsz: 113
Írta: 2019. április 20. 23:17 | Link

Ariana


A lány nevetése Zalán arcára is mosolyt csalt, ahogy mindig. Imádta azt az édes hangot, amit a lány ilyenkor kiadott, és szájának alakját is. Egyszerűen ott volt az az érzés benne, hogy nem bírná ki soha nélküle, de az is, hogy ez az egész furcsa. Soha senkihez nem fűződött így.
A lány illata elbódította, hirtelen megint nem tudta, hogy mit csinál, mint legtöbbször, amikor találkoznak. Belecsókolt a Roxy nyakába, egészen a füle mögé. - Reméltem, hogy eljössz - tette hozzá a férfi. Keze közben vándorolni kezdett a lány hátán lefelé. A teste valahogy egészen máshogy viselkedett, mint normál esetben. Az összeszedett férfi most hirtelen tervek nélkül indult neki a napnak, egyedül azt tudta, hogy élete legjobb döntése volt, hogy Lédát hazaküldte anélkül, hogy ő is vele ment volna aznap.
- Gyere, menjünk be - fogta meg a lány kezét, és maga után húzta a csónakházba. A kisebb és nagyobb ladikok ott sorakoztak a tartókon, mindegyik szinte más színű volt. - Válassz egyet! - intett fejével a hajók felé Zalán. Igazából csak arra gondolt, hogy majd belemásznak az egyikbe, és hát... a szokásos módon eltöltik az időt. De ha Ariana szeretett volna, akkor készen állt rá, hogy kimenjen vele a vízre. Még akkor is, ha fogalma sem volt, hogyan kell egy ilyen csónakot elvezetni.
Hozzászólásai ebben a témában

Ariana Roxanne Payne
Egyetemi hallgató


Payne 5.0 | pultoslány | önző dög
offline
RPG hsz: 39
Összes hsz: 333
Írta: 2019. április 20. 23:49 | Link

Zalán

A lábaim egy pillanatra mintha össze akarnának csuklani, Zalánba kell kapaszkodnom, hogy ne terüljek el a fűben. Imádom, és egyszerre gyűlölöm, hogy ezt teszi velem. Hogy ezt váltja ki belőlem az ajkai érintése a bőrömön. Gyengévé és sebezhetővé tesz, szinte érzem, ahogy a milliméterről milliméterre repedezik bennem valami, ami idáig a védelmemet szolgálta. Minden egyes érintésével közelebb kerül hozzám. Az igazi hozzám. Akarom én ezt? Talán ezúttal olyannak nyílnék meg, aki megérdemli, aki tényleg hozzám való. De azok lennénk egyáltalán? Egymáshoz valóak? Néhány hete még olyan biztosan állítottam, hogy nem akarok kapcsolatot, mintha csak azt mondtam volna, hogy a vodkát krumpliból készítik... Legalábbis némelyik fajtát.
Megszédülve követem a csónakház bejárata felé, ahol csak jó sokára ocsúdok fel a furcsa érzésből. Végighúzom az ujjamat a helyiség falán, és lassan minden berendezési tárgyat szemügyre veszek, a tárolókon pihenő csónakoktól kezdve a falnak támasztott lapátokon át mindenen. A levegő nehéz, talán egy kicsit dohos is, jó régen nem szellőztettek itt.
- Csónakázunk? - pillantok fel rá, szemeim meglepettséget tükröznek - Nem is tudom mikor voltam utoljára. Talán apa vitt el egyszer, amikor még kicsi voltam - suttogom, és közelebb lépve a tárolóhoz, megérintem a hajótest oldalát - Tudsz evezni? - fordulok vissza Zalán felé, szememben csalafinta fény csillan.
Utoljára módosította:Ariana Roxanne Payne , 2019. április 20. 23:54
Hozzászólásai ebben a témában

Egervári Zalán
Aurortanonc


Princess
offline
RPG hsz: 36
Összes hsz: 113
Írta: 2019. április 21. 00:02 | Link

Ariana


- Jóban vagytok apukáddal?
- kérdezte meg Zalán, hiszen attól függetlenül, hogy milyen jól is működik köztük a kémia, nem sok mindent tudott a lányról. Apróságokat csak, mint hogy hogyan issza a kávéját, és milyen illata van a bőrének. Ezek minimum annyira fontosak voltak, mint a múltja. Viszont ez idáig nem nagyon jutottak túl a hálószoba küszöbén, s így a beszélgetés sem elsősorban a családjuk körül forgott.
- Mivel mindig szeretnélek lenyűgözni, azt mondanám, hogy persze. Tudod, férfi vagyok, erős vagyok - utánozta a lányt, hiszen pontosan ezeket a szavakat használta az első együtt töltött estéjük után. - De az igazság az, hogy soha nem is próbáltam. Kettőnk közül most te vagy a tapasztaltabb, szóval igyekszem minden férfi önbecsülésemet háttérbe szorítani, és rád hallgatni - mosolygott rá Roxyra a férfi, az egyik olyan mosolyát villantva felé, mely engedte láttatni az apró kis gödröcskét a szája sarkában.
- Mutass rá a szíved választottjára - tárta szét a karját Zalán, hiszen ha tényleg vízre akartak szállni, akkor igazán sietniük kellett. A nap már nyugvóban volt, és annyit azért tudott az ilyen dolgokról, hogy amint lemegy a nap, meg az átlagnál is hűvösebb lesz a vízen. Habár lehetségesnek tartotta, hogy ez nem egy ekkora méretű tavacskára érvényes.
Hozzászólásai ebben a témában

Ariana Roxanne Payne
Egyetemi hallgató


Payne 5.0 | pultoslány | önző dög
offline
RPG hsz: 39
Összes hsz: 333
Írta: 2019. április 22. 22:10 | Link

Zalán

- Jóban voltunk. Már nem - A vonásaim megkeményednek. Max kedvenc gyereke vagyok, ebből sosem csinált titkot, és én is rajongásig szerettem őt, mert mindig korrekt ember volt, aki imádott minket. Mind a tizenhármunkat, külön külön. De aztán minden megváltozott, amikor úgy döntött, hogy fontosabb neki a pénze, mint a lányai boldogsága. Onnantól kezdve nemcsak velem, hanem az összes felnőtt gyerekével megromlott a kapcsolata, talán örökre. Egyáltalán nem vagyok biztos abban, hogy ezt a ballépését jóvá teheti valaha. Gondolkozás nélkül végigvitte volna a tervét, csak az állította meg benne, hogy Faith idióta ikre közbeszólt.
Minden méreg ellenére, amit a kérdése váltott ki belőlem, elmosolyodom a cukkolására, és fejcsóválva bokszolok bele a vállába. A szemöldököm a magasba emelkedik, amikor azt mondja, hogy mutassak a szívem választottjára. Ha vicces akarnék lenni, akkor most biztos Zalánra mutatnék, de nem akarom, hogy félreértse. Mindent tisztáztunk, amikor belementünk ebbe a kapcsolatba.
- Legyen ez - paskolom meg a mellettem lévő csónak oldalát, és magamhoz veszem a két evezőlapátot, ami Zalán útjában állt.
- Férfi vagy, erős vagy - kuncogok fel, szememmel a csónak irányába pislogva. Le akar nyűgözni, ő mondta. Hát hajrá.
A csónakház tóra néző kijáratához lépek a két evezővel, és kitárom, hogy kényelmesen kiférjen rajta.
Hozzászólásai ebben a témában

Egervári Zalán
Aurortanonc


Princess
offline
RPG hsz: 36
Összes hsz: 113
Írta: 2019. április 22. 22:30 | Link

Ariana


A tőmondatai és az azt követő hallgatása mindent elárultak Zalánnak. Pontosan tudta milyen az, amikor egy szoros kapcsolat egyik pillanatról a másikra megromlik. Csak az ő esetében ez olyan régen történt, hogy már alig emlékszik rá, milyen is volt az, amikor az anyja még élt és boldogok voltak.
El akarta terelni a lány sötét gondolatait, és úgy tűnt sikerült is.
- Vigyázz te lány, a végén még kárt teszel bennem - húzódott féloldalas mosolyra a szája, hiszen mind a ketten tudták, hogy annál a kis ütésnél sokkal nagyobbakat szokott kapni az akadémián.
- Hát jó, ahogy szeretnéd, hercegnő - kacsint rá, és máris odalépett a fa csónakhoz. Belülről megfogta mind a két oldalát, és kitámasztotta a lábával. Talán nem gondolta komolyan a dolgot, de most már nem volt visszaút. Nagyot sóhajtott és megemelte a tutajt. Könnyebbnek bizonyult, mint ahogy eleinte hitte, de azért nem is volt olyan könnyű, hogy fél kázzel elbírja. Azért Roxynak jó volt a választása, azt meg kell hagyni.
Éppen csak kifért vele az ajtón, de azért nagy nehezen sikerült, és azonnal a vízre eresztette a férfi a nehéz bárkát.
- És most? - kérdezte, miközben kezével fogta a ladik szélét, biztos ami biztos.
Amint a beszálláshoz érkezik a menet, hagyja, hogy Ariana szálljon be előbb, majd csak utána próbál ő is feljutni a "fedélzetre". Több kevesebb sikerrel, hiszen eleinte elszámolta magát, és túlságosan a szélére lépett, mire az egész elkezdett himbálódzni, hogy félő volt mind a ketten beleesnek.
Hozzászólásai ebben a témában

Ariana Roxanne Payne
Egyetemi hallgató


Payne 5.0 | pultoslány | önző dög
offline
RPG hsz: 39
Összes hsz: 333
Írta: 2019. április 22. 23:42 | Link

Zalán

Zalán karjába kapaszkodva lépek be a csónakba. Max szerint nem borulhat fel olyan könnyen, legalábbis gyerekkoromban ezzel nyugtatott, de azért óvatosan mozdulok. Apró lépésekkel fordulok vissza Zalán felé, és a kezemet nyújtom, hogy könnyen beszállhasson. Alig lep meg, hogy elsőre nem fogadja el a segítségemet. A szám sarkában apró mosoly jelenik meg, de kérész életűnek bizonyul, mert amint a testsúlyát áthelyezi a már csónakban lévő lábára, az egész hajótest oldalra billen, én pedig kis híján a vízben landolok. Rövid kiáltás kíséretében keresek kapaszkodót, és sikerül is elkapnom a csónak szélét, így visszanyerem az egyensúlyomat annyira, hogy biztonságban leüljek. A deszkába kapaszkodva várom meg, amíg Zalán leül velem szemben.
- Hát, először is - nézek végig magunkon - helyet kellene cserélnünk. Ha te evezel, akkor a hajóorrnak háttal kell ülnöd - magyarázom - És ugyebár te evezel - vonom fel a szemöldökömet, és nem tudom elrejteni az arcomon bujkáló mosolyt.
Lassan és biztosan felállok, hogy egy másodperc múlva Zalán mellett foglaljak helyet, szabadon hagyva neki az utat.
- Vagy akár így is maradhatunk, és akkor feleslegesen cipelted ki egészen idáig a csónakot - suttogom, egészen közel hajolva az arcához, ajkaimmal az övét súrolva. Cath-tel úgyis volt múltkor egy érdekes beszélgetésünk, a ki csinálta már extrémebb helyen címszóval. Azt hiszem akkor ő nyert, de a csónak még felvehetné vele a versenyt.
- De tudod... kíváncsi vagyok rá, hogyan evezel. Úgyhogy ennek most annyi - vonom meg a vállamat, és vigyorogva, lassan eltávolodom az arcától.  
Hozzászólásai ebben a témában

Egervári Zalán
Aurortanonc


Princess
offline
RPG hsz: 36
Összes hsz: 113
Írta: 2019. április 23. 09:27 | Link

Ariana


Éppen csak leült végre biztonságban a fenekére, amikor Roxy közölte vele, hogy most akkor  fogják magukat, és cseréljenek helyet.
- Remélem felkészültél a vízbeesésre, mert ha ilyen mutatványokat akarsz csináltatni velem, akkor számíthatsz rá...
- sóhajtott, de mire megmozdult volna, Ariana már mellette is termett.
- Én nem mondanám teljesen feleslegesnek
- suttogta vissza a lánynak, és hirtelen már nem is zavarta annyira, hogy a nyílt vízen vannak, illetve nem is tűnt olyan sürgősnek kievezni onnan.
- Megölsz engem, te lány - csóválta a fejét Zalán. Vágyott a lány finom csókjára, ugyanúgy, ahogy a szenvedélytől fűtöttre. Teljesen mindegy volt melyiket kapja, csak ne hagyja így lógva.
- Csakhogy ahhoz, hogy mesterien tudjak evezni, az kell, hogy valaki megmutassa nekem, hogy is kéne csinálnom - elmélkedett el a férfi. - De vajon ki is erre a megfelelő ember? Valaki olyan kéne, aki már csinált ilyet. És szerencsés esetben még itt is van - fejtegette tovább az elméletét, és mosolyogva Roxyra nézett.
Egy pár pillanatig csak néztek egymásra, aztán Zalán feladta. Egy puszit nyomott a lány arcára, és átült a csónak másik felébe. Lehet, hogy a csatát megnyerte, de a háborút nem.
Hozzászólásai ebben a témában

Ariana Roxanne Payne
Egyetemi hallgató


Payne 5.0 | pultoslány | önző dög
offline
RPG hsz: 39
Összes hsz: 333
Írta: 2019. május 12. 16:57 | Link

Zalán

- Ugyan kérlek. Ha még egy csónakot sem tudsz elvezetni, hogyan bízzam rád a fele királyságomat? - csóválom meg a fejemet én is, tettetett csalódottsággal az arcomon. Nem, szó sincs ilyesmiről. Tudomásom szerint nem öröklök se királyságot, se semmilyen velejáró címet, bár ha az apámról, a nagy Maxwell Payne-ről van szó, akkor bizony sose lehet tudni. De nem, számoljunk csak egy hatalmas angliai birtok egytizenharmadával, vagy egytizennegyedével, vagy ki tudja hányadával - ezt ugyebár szintén sose lehet tudni az apám esetében - a ki tudja mekkora vagyonának a ki tudja hányadával, és az egy-két palotájával nyaralójával. Wow, hát csoda hogy mindenki a pénzedet akarja, apuci? Még a saját lányod is megzsarolt.
Az arcomon lassan végighúzódik egy csalafinta mosoly, ahogy megérzem Zalán motozását mellettem. Mielőtt még leülhetne velem szemben, jobbommal elkapom a felsőjét a mellkasán, és az anyagot az öklömbe szorítva magamhoz húzom őt. Az ajkam eggyéválik az ajkával, a pólóját szorító kezem pedig lassan kienged, felkúszik a nyakára egészen a tarkójáig, ahol olyan finom puha a bőre. Egy ideig megszűnik körülöttünk minden, nem hallom a madarak énekét, a fák susogását, sem a víz csobogását, csak Zalán halk lélegzetvételeit.
- Most már talán túléled - suttogom, még mindig nem engedve az ajkaink közé nagyobb távolságot két milliméternél. Hallom, ahogy a szívem nyughatatlanul dobog a fülemben, és most nem érdekel a szorító érzés sem a mellkasomban. Tudom, hogy nem szabadna ilyen érzéseket kiváltania belőlem, de ebben a pillanatban pont lesz*rom.
Olyan ez, mintha mindig így lett volna. Mintha mi mindig együtt lettünk volna.
Hozzászólásai ebben a témában

Egervári Zalán
Aurortanonc


Princess
offline
RPG hsz: 36
Összes hsz: 113
Írta: 2019. május 27. 00:23 | Link

Ariana


- Biztos vagyok benne, hogy te jobban tudod irányítani a királyságot, mint én bármikor is. Nekem nem is az kell, hanem te
- jelentette ki a férfi a lehető legkomolyabban. Sose gondolta volna magáról, hogy ilyen romantikus lélek tud lenni, de Ariana kihozta ezt belőle. Csak azzal, hogy tökéletes volt. Legalábbis neki mindenféleképpen.
A lány rántására azonnal megprördült, de félve, hogy beleesnek a tóba, megkapaszkodott a ladik két felében, miközben lehajolt Arianahoz. Élvezte a csókot, mindent el is felejtett maga körül. Kezei elengedték a biztonságot jelentő széleket, és míg egyik a lány derekára siklott, addig a másikkal a lány hajába túrt. Belefeledkezett abba a tökéletes érzésbe, amely akkor tör rá, mikor együtt vannak. Mintha a világ teljesen mindegy lenne, amíg ők együtt vannak.
- Hát, nem vagyok benne teljesen biztos
- húzta el a száját, mikor a lány megszakította a csókot. - Jobb lenne, ha adnál még egy kis ösztönzést - kacérkodott tovább. Nem volt elég. Soha.
Leült a helyére, és kezébe vette az evezőket. Időközben besodródtak a partról, és már csaknem a víz közepén voltak. - Na jó, nem lehet ez olyan nehéz, láttam már ilyet a filmekben - vezette be a cselekvéseket, mintha nagyon profin állna a helyzethez. Majd lassan, egyik oldalt elkezdett evezni. És a csónak elindult. - Na tessék! - lepődött meg még saját maga is azon, hogy sikerült valamerre elindítania a ladikot. De csakhamar kiderült, hogy inkább ment egy irányba. Balra.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa