36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Szendrey Adél
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 256
Írta: 2018. december 24. 15:31 | Link



Természetesen a mai nap is késő délután lent kötöttem ki a faluban. Valahogy nem bírok sokáig az iskola területén maradni. Frusztrál. De ha valaki megkérdezné, hogy miért, nem tudnám megmondani. Csak mert. Szóval felhúztam az egyik vastag, fekete téli nadrágomat, egy vastag talpú csizmát, illetve egy kötött pulcsira még rá a télikabátomat. Fejemre került az egyik kedvenc kötött sapim. Így, vastagon felöltözve kötöttem ki végül a tónál. Csak mentem amerre a lábam vitt. Bejártam a temetőt, majd végül itt landoltam. Szeretem ezt a helyet, pláne ilyenkor, mivel csak egy-két ember lézengett erre. Egy nagy sóhajjal nyugtáztam, hogy most minden rendben. Megszűnt az a szorító érzés is, amit nagyjából folyamatosan érzek a mellkasomban. Furcsa mód itt olyan szabadnak érzem magam. Leültem a tóparton lévő egyik padra, majd meredtem a semmibe. Teljesen kikapcsoltam. Végre nem járt semmin az eszem, csak úgy voltam. Azonban egyszer arra eszméltem fel, hogy elég erőteljesen kezd sötétedni, szóval ideje lenne visszaindulni a suliba...sajnos. A gondolat megfogalmazódott, de cselekvés nem lett belőle. Továbbra is ott ültem és mondogattam magamnak, hogy menni kellene, és tényleg kellett volna. Egyszer csak egy esőcsepp hullt a kézfejemre.
- Jaj ne! Komoly?! - felnéztem az égre, amikor is egy újabb és újabb esőcsepp landolt rajtam. Felálltam és elindultam a csónakház felé, mivel az a legközelebbi menedék. Sietős lépekkel haladtam arra, s mire odaértem már szakadt az eső. - Remek! - szitkozódtam egy sort magamban, majd berontottam a kis épületbe, ahol nem volt senki. Reméltem, hogy a többi ember is majd ide menekül be, de sajnos senki nem követett. Ott maradtam egyedül egy üres csónakházban, este, esőben. Hát nem is én lettem volna, ha ez nem így történik. Szuper!
Hozzászólásai ebben a témában

North West
INAKTÍV


Drámakiráály
offline
RPG hsz: 119
Összes hsz: 707
Írta: 2018. december 24. 18:27 | Link


Szendrey Adél


Vége az expedíciónak, vége a hosszú karácsonyi kívánságokat átadó családi körútnak, tehát végre újra Bogolyfalván voltam és készülhettem a következő nagy kalandomra. Az előző jól sikerült, mindenki életben maradt, tehát ez öztönzött arra, hogy most más után menjek, mást derítsek ki, ám ehhez, mint az előzőhöz is először egy hosszú gyűjtögetés kell, információkat szerezni pedig nem könnyű. Ezért is járkáltam a csónakház körül. Az, hogy mit kerestem egyelőre még szigorúan titkos, ám valami másba botlottam. Kicsit felmelegedett az idő, így a hó helyett lassacskán eső kezdett aláhullani az égből. Előbb egy-két szem, aztán megjelentek a villámok az égen. Ledermedtem. Scar  nem tudta, hol voltam, nem fog értem jönni.
Egyre hevesebben zúdult rám az eső, pillanatokon belül átáztatta ruhám, közben minden beborult, eddig sem volt feltétlen világos, későre járt, ám a sötétedés lassú, narancssárgás procedúráját ez a vihar félrerúgta, hogy az éjszakáé legyen a főszerep.
A pánik méregként áradt szét testemben, szívverésem a fülemben hallottam, ahogy légzésem hangja is egy-egy kiálltással ért fel. Minden porcikám remegett, nem láttam tisztán, oldalra léptem és azonnal kigáncsolt egy ág. Felnyögtem ahogy a sáros föld keserű íze bekúszott számba. Igen, már kezdtem érezni. A sötéttől a paranoiám is jobban előtört. Úgy éreztem, hogy figyelnek, hogy valaki elevenen akar felfalni. Valahogy kétlábra evickéltem magam, majd elkezdtem rohanni. A kunyhó nem volt messze tőlem, mégis úgy éreztem az a világ legtávolabbi helye.
Lábam alatt csúszott a talaj amitől meg-megbotlottam, de végül elértem a kilincset.
Kivágtam az ajtót és aztán magam mögött hangos robajjal csaptam be, pont akkor, mikor villámlott egyet, s a fény néhány pillanatra árnyékot vetett a földön.
Nem néztem körbe, tudtam, hogy a csónakház rég elhagyatott, senki sem tette be ide a lábát, mert nem volt itt semmi. Helyette inkább lehunytam a szemem, hátam nekidöntöttem az ajtónak és lecsúsztam a nyikorgó hajódeszkákból ácsolt padlóra, majd egyik kezemben a pálcámmal fejem rádöntöttem felhúzott térdemre. Nem voltam jól. Nagyon nem.
Hozzászólásai ebben a témában

#burzsuj #jégangyalka # legjobb tul.:East öccse
Szendrey Adél
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 256
Írta: 2018. december 24. 19:06 | Link



Folyamatosan az járt az eszembe, mikor megláttam az első villámokat, hogy itt valami nem stimmel. Télen, pláne decemberben, nem szoktak viharok lenni. Ilyenkor maximum esik az eső, de nincsenek villámok és mennydörgés. Kisétáltam a csónakház "terasz" részére, egészen a korlátig, majd annak támaszkodva meredtem az égre. Néhány esőcsepp rajtam landolt, de különösebben ne érdekelt. Simán megtehettem volna, hogy varázsolok magamra valami esőtaszítót, de eszem ágában sem volt. Szeretek úgy élni, mint minden normális, varázsolni nem tudó ember. Szóval csak meredtem az égre és azon agyaltam, hogy vajon mi lehet a dolog mögött. Anya mindig azt mondta mikor pici voltam, hogy azért vannak villámok és dörgés, mert az istenek összevesztek odafent. Nagyjából felnőtt fejjel ezen már csak egy jót mosolygok, mivel szép emlék, de akkoriban még elhittem és ettől megnyugodtam.
Egyszer csak a csónakház ajtajának csapódására lettem figyelmes. Őszintén megmondva egy picit megrémültem, éreztem ahogy a torkomban dobog a szívem. De nyeltem egy nagyot és elővettem pálcámat. Vicces, de általában velem van, például az ilyen esetekre. Nagyon ritkán használom, de nálam van. Én sem vagyok komplett. Fakasztottam némi fényt vele, majd óvatosan indultam el befelé. Próbáltam hangtalan lenni, de ez sajnos nem sikerült, mivel a lábam alatt lévő deszkákat megette már az idő vasfoga, így pedig eléggé nyikorogtak és recsegtek. - Frankó! - mormogtam halkan, majd óvatosan kinyitottam az ajtót. Mivel az, hogy nesztelenül osonok be, már megbukott, így inkább az adjunk hangot felállás választatottam.
- Hahó! Van itt valaki? - hangom kicsi megremegett és erőtlennek tűnt. Pálcámmal pásztáztam a kicsi helyiséget, és mivel eléggé jól bevilágította, így  gyorsan megláttam, hogy ki okozta az előző ajtócsapódást. Egy ismeretlen alak ült az ajtónál összekuporodva. Mivel van bennem némi normális emberi érzés is, így akarva akaratlanul tettem fel neki az ilyenkor elvárt kérdést.
- Hé, jól vagy? Minden rendben? - nem mentem közelebb hozzá, nem tudtam, hogy jó vagy rosszfiú, lehet, hogy ez csak csapda. Kellő távolságból figyeltem és vártam valami reakciót.
Hozzászólásai ebben a témában

North West
INAKTÍV


Drámakiráály
offline
RPG hsz: 119
Összes hsz: 707
Írta: 2018. december 27. 22:32 | Link


Szendrey Adél


Hiába voltam olyan ártalmatlan pózban, azért résen voltam, természetesen nem hagytam el magam, nem engedhettem, hogy egy pillanatra is kikapcsoljak. Ezért is hallottam a lépteket. Valaki volt a csónakházban. Hiába próbált óvatos lenni, a hajópadló mindent elárult, nyikorgott és csattogott, mint veszett véreb sárga fogaival. Markolásom megszorítottam a pálcámon, a hang egyre hangossabbá vállt, tehát valaki követett. Bejutottak a házba. A fenébe, van másik kijárat is talán?
A hang vékony, béna és ostoba. De talán csak játék, nem kockáztathattam, azonnal felpattantam és ráfogtam a pálcám.
- Ki vagy és miért követsz? Válaszolj, vagy olyan átkot szórok rád, hogy Avada kedavráért fogsz könyörögni - megjelenésem normális körülmények közöt sem volt biztató, a kastélyban az emberek fényes nappal is elkerültek, ám sötétben, egy vihar közepén ez bizonyára sokkal durvább lehetett. Aztán újból villámlott, amire összerezzentem. Kinéztem az ablakon, s mintha árnyékot láttam volna, elkerekedett a szemem, visszatekintve már tudom, hogy puszta paranoia az egész, ám eddig ez soha nem jött elő ennyire intenzíven, legalábbis Scar óta nem, ezért is hittem el szememnek mindent.
- Itt vannak. Körülvették a csónakházat- mondtam halálkomolyan - el kell reteszelni a bejáratot, az összeset, ha bejutnak... - nem fejeztem be a mondatomat, ám szemem csillanásából kiolvashatta a lány, hirtelen ellenségből szövetségessé vállt, bár a bizalmam belé még mindig nem volt teljes, ám ha túl akartuk élni a vihart egymásra kelllett támaszkodjunk.
Ládákat kezdtem pakolni a bejárat elé, nehezebbeket, amiket alig tudtam megemelni, hogy ne legyen esélyük odakinntról könnyedén csak arrébb lökni, s ha a lány még mindig csak állt és bámult intettem neki.
- Segíts már!
Hozzászólásai ebben a témában

#burzsuj #jégangyalka # legjobb tul.:East öccse
Szendrey Adél
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 256
Írta: 2018. december 28. 16:13 | Link



A srác felpattan és pálcát szegez rám, mire én hátra tántorodom, s mint akire fegyvert fognak kissé megemelem a két kezemet.
-Ba**ki! Tedd már le azt a szart! Hallod?!?!? - Rémült tekintettel nézek rá és teljesen ledermedek. Sose volt még ilyesmiben részem. Láttam már nagyon sok mindent, és tapasztaltam is már sok dolgot, de ilyet én még nem ba**tam. Egy újabb villám, amire a fiú láthatóan összerezzen, majd ellenségből barát lettem... vagy mi. Leeresztettem a kezeimet, oldalra biccentettem fejem és értetlenül álltam a dolgok előtt.
- Hát nálatok se a szomszéd a hülye az is biztos. - megcsóválom a fejem, majd figyelem, hogy miket is tevékenykedik. - Hé, állj már le! Nincs itt senki rajtunk kívül! Csak vihar van odakint. - kezemmel az ablak felé intek, a vihart pedig egyébként továbbra sem értem, hogy hogyan alakult most ki. Na de ez jelenleg másodlagos dolog. A lényeg, hogy vihar van, és a srác szemmel láthatóan úgy befosott tőle, mint valami kisgyerek. Hiába beszélek neki, ő csak pakolja a ládákat az ajtó elé. - Nyugodj már meg! - szólok rá újból, de mint aki nem hall, csak közli velem, hogy segítsek már neki. Kissé úgy érzem, hogy valami pánikroham kapta el a fiút, vagy valami olyasmi. Én ennyire még soha senkit nem láttam félni egy vihartól. Mivel a szavaim nem érnek semmit, így kénytelen vagyok a tettek mezejére lépni. Anya, mikor kicsi voltam és féltem mindig így nyugtatott meg, szóval egy próbát megér a dolog. Odalépkedem a fiúhoz, majd rákiabálok, hogy "Hé!", amire talán rám néz. Ha igen, akkor közvetlen közel lépek hozzá, amennyire csak lehet, megragadom gyengéden, de határozottan a két kezemmel arcát, s megpróbálom felvenni vele a szemkontaktust. Őszintén szóval a túlzott közelség általában nagyon nem esik jól számomra, de van az a szituáció, mikor el tudok rugaszkodni tőle. Ez most az. - Nyugi! - suttogom neki. Számomra valami miatt ez most nyugtatólag hatott, szinte teljesen kizártam a külvilágot és csak a fiú szemeit nézem, ha hagyja. Mivel eléggé keményen fogom, így nem igen tud kiszabadulni a fogságomból, és azon az sem segít, hogy körbebarikádozta magát ládákkal. Hirtelen ötlettől vezérelve egy puszit nyomok a fiú arcára.
Utoljára módosította:Szendrey Adél, 2019. január 6. 15:25
Hozzászólásai ebben a témában

North West
INAKTÍV


Drámakiráály
offline
RPG hsz: 119
Összes hsz: 707
Írta: 2018. december 28. 23:54 | Link


Szendrey Adél


Nem vettem fel a lány beszólását, az előbbi rémült reakciójából már amúgy is levágtam, hogy ártatlan. Tehát csak rossz helyen volt és rossz időben. Szerencséje elhagyta, erőt hordozó fürtje leszakadt, szerencseérme elveszett. Szívás, de ez van. Az élet néha kegyetlen, és akkor olyanokkal zárja össze az embert egy sötét házba, mint én vagy egy baltás gyilkos, esetleg egy bekattant szellem. Ám az már inkább zavart, hogy meg próbált meggátolni abban, amit csináltam. Először csak távolról, amivel nem is törődtem, izgatott is a kornyikálása, majd egyszer csak bereked és elhallgat. Ám aztán megérintett, amire összerezzentem, s még ennél is tovább ment. Annyira közel húzta arcát az arcomhoz, hogy láttam a pelyhes szőröket szája szélénél a hold fényében, aztán jött az ajkak érintése. Egy ideig hallgattam, ledermedtem, egyszerűen reagálni se tudtam. Aztán végre magamhoz tértem. Kezeimmel eltaszítottam magamtól a mellkasánál fogva olyan erősen, hogy ha nem vigyázott akkár könnyedén a földön is kiköthetett.
- Ne érj hozzám! Te ezt nem érted! - rivalltam rá, majd hátra tekintettem az ajtóra. - Itt vannak, azért jöttek mert tudok valamit. Mert kutatok valami után, ami után nem akarják, hogy nyomozzak - felelem a lehető legkomolyabban.
- El akarnak hallgattatni, de én nem fogok hallgatni! - mintha tűz lobbant volna fel szememben olyan elszántan beszéltem. Igen, éreztem, hogy körbevették a házat. Hallottam a gallyak reccsenését, ahogy rájuk léptek és a szél süvítését, ahogy belekapott kapucnijukba, hogy cibálja lefelé őket.
- A vihar csak álca. Nem esett le? Ilyenkor ilyen időjárás? - újabb dörrenés, s valami mintha az ajtónak koppant volna.
- Nem lesz jó, be fogják törni...
Utoljára módosította:North West, 2018. december 29. 00:32
Hozzászólásai ebben a témában

#burzsuj #jégangyalka # legjobb tul.:East öccse
Szendrey Adél
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 256
Írta: 2018. december 29. 13:14 | Link



A tervem, miszerint majd megnyugtatom úgy, ahogy anya engem régen, sajnos nem jött be. Tudom, a puszival kicsit messzire mentem, de én mindig azt élveztem benne a legjobban. Nyilván ott nagyot nyomott benne az is, hogy a puszit anyától kaptam, nem pedig egy teljesen idegentől, akit fél perce láttam meg. Szóval a merész és buta tervemnek a vége az lett, hogy a fiú ellökött magától, én pedig hátra lépem párat. Sajnos elveszítettem az egyensúlyomat és egy nagy puffanással landoltam a földön. - Idióta! - förmedtem rá a srácra. Ahogy estem, megpróbáltam megkapaszkodni valamiben, amivel is egy kész lavinát indítottam el, melynek a vége az lett, hogy az egyik csónak kicsit megborult, a rajta lévő dobozocska pedig a levegő lendült, majd az egyik ablakon keresztül távozott. Szóval azon kívül, hogy eléggé bevertem a hátsóm, még egy ablakot is kitörtem. Remek. Most, majd azt is foltozgathatjuk, mert az a flúgos még a saját árnyékától is fél. Egy nagyon sóhajtom, majd a földön ülve hallgatom, amiket mond. Végül is lehet benne valami. Nekem is sántít, hogy decemberben vihar, aztán ahogy ő így összerakja a képet, a végén kiderül, hogy nem is olyan őrült, hanem tényleg valakik vannak odakint. Az se segít sokat a helyzeten, hogy bevallja, kutat valami után, ami után nem biztos, hogy kellene. Szóval simán lehetséges, hogy valaki a nyomában vannak, a vihar pedig tényleg csak álca, figyelemelterelés. Nyelek egy hatalmasat, majd talpra pattanok.
- Oké, akkor mit csináljak?! – kérdezem tőle, és alaposan körbetekintek az apró házban. Túl sok fedezékünk nem lesz, mivel néhány csónakon, evezőn, ládán és ilyesmi apróságokon kívül, nincs itt semmi. – Valamit kéne kezdeni az ablakkal. De mit?! – kissé riadtan nézek a fiúra és várok valami segítséget, valami ötletet. Lopva ki-kitekintek az ablakon, de őszintén szólva semmit nem látok. Teljesen sötét van odakint, s csak akkor van némi fény, mikor villámlik egyet. De most nem is lényeges, hogy én mit látok. Ő látja, ő tudja, szóval igen nagy bajba keveredtem. – Toljuk oda azt a szekrényt az ajtóhoz. – mutatok ujjammal egy régi szekrényre, amiben az evezőket, mentőmellényeket tárolják. – Az ablakhoz pedig állítsuk oda a csónakot, hogy ők ne láthassanak be. Vagy ha tudsz valami frankó varázslatot akkor ne tartsd magadba! – szólok rá kissé esélyesebben, mint kellett volna.

Hozzászólásai ebben a témában

North West
INAKTÍV


Drámakiráály
offline
RPG hsz: 119
Összes hsz: 707
Írta: 2019. január 4. 13:51 | Link


Szendrey Adél


- Te normális vagy? Jó,hogy nem tálcán nyújtasz át nekik! - nyögtem fel, amikor vége lett a lány által indíott lavinának s közben a kitört ablakra meredtem. Remek. Tehát már a hangok is könnyeben kiszökhetnek, arról nem is beszlélve, hogy az alakok bejutására szintén kifejezetten kellemes utat nyiott az ablaktöréssel a lány. Még szerencse, hogy a pálcám nálam volt így egy javító bűbájt szórtam a kitört tárgyra, hogy újra a régi formájában ékeskedjen.
- De mostmár vigyázzál rá - intettem jóra  a nőt, mielőtt újabb badarságot követett volna el.
- Igen, csináljuk azt! - bólintottam és zsebre vágtam a pálcám - tologassuk a bejáratokhoz a bútort. Aztán meg ki tudja, lehet van valami titok lejárat itt, evégre ez Bogolyfalva, mindenhol tele van titokkal és rejtélyekke, hát pont egy csónakházne viselné az ismertetőjeleket? - közben elkezdtem az ajtóhoz tólni a bútort, majd utána az ablakhoz is betámasztani a csónakot és alaposan megéztem, hogy biztos ne lehessen belátni.
- A terasz felől is ki kell találnunk valamit, az a leggyengébb láncszem, mert csak idióta ablakok védik... - felnyögtem ahogy odakaptam fejem, most légy okos North West.
-Ha esetleg harcra kerül a sor, tudsz átkokat? Hanyadikos vagy? Egyáltalán ki vagy? - fontos volt a b-terv, ami már a fizikai védekezést fogja jelenteni, akkor pedig muszáj tudnom, hogy partnerem mennyire tettrekész. Arcát eddig nem igazán néztem meg, haja színét sem tudtam volna megmondani, ha valaki most azonnal rákérdezne, ám ez nem is számít, csak a tudás a fontos.
Hozzászólásai ebben a témában

#burzsuj #jégangyalka # legjobb tul.:East öccse
Szendrey Adél
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 256
Írta: 2019. január 4. 15:36 | Link



Szerencsére az ismeretlen srác jobban tudja forgatni a pálcáját, mint én. Mondjuk ez  nem nehéz, mivel én jelen pillanatban azt se tudom, hogy az enyém merre van.  
- Jól van! – válaszolok vissza neki, arra, hogy vigyázzak. Hát ez se direkt volt, egyébként meg az ő hibája, mivel ő lökött rajtam egyet. Hangomban van némi él, de mivel most eléggé tele a gatyám, így ezen gyorsan túllendülök. A tervemre igent mondott, így nagy erőkkel kezdjük el taszigálni a bútort meg a csónakot. Amiben tudtam segítettem neki, miközben éreztem, hogy szívem a torkomban dobog. A titkos lejáró hallatán kissé értetlenül nézek rá. Mégis mit keresne egy titkos ajtó egy elhagyatottnak tűnő csónakházban? Hova vezetne? Le a tó alá vagy mi? Megcsóválom a fejem, és megpróbálok nem kattogni ezen. Elkönyvelem annak, hogy a srácnak túlzottan is élénk a fantáziája. Nekem eszembe se jutott volna ilyen. Bár ez lehet, hogy az én szegénységi bizonyítványom, végül is ebben a világban bármi megeshet. Utálom is benne elég rendesen. Mondjuk, ha normális lennék, simán csak egy átlagos ember, akkor attól se kéne tartanom, hogy egy csónakházban vagyok egy decemberi vihar közben, egy idegennel, akinek üldözési mániája van, de lehet, hogy tényleg van kint valaki aki őt akarja. A hosszabb gondolatmenetem végére nyelek egy nagyot. Már megint belekeveredtem a jóba úgy érzem. Az ránt vissza a valóságba, hogy a fiú újra megszólal. Először nem dolgozom fel amit mond, még egy kicsit a képzeletemben ragadtam, de utána leesik. Odanézek a terasz felé, ahonnan az előbb bejöttem. Egy ablak az egész.
- Fa**a! – közlöm röviden és tömören. – Ezzel most mégis mit…? – jobbomat kinyújtom az említett dolog irányába és kérdő tekintettel nézek a srácra. De a következő kérdése hallatán felnevetek. Csórikám! Rendesen megsajnáltam, hogy pont velem áldotta meg az ég.
- Hát nem éppen, de ha ismernék is, akkor se lennénk előrébb vele, mivel nincs itt a pálcám. – a többi kérdésre nem válaszolok, mivel jelentéktelennek tartom, hogy megtudja ki fia borja vagyok és hány éves. Sajnos az a jelen helyzetünkön nem sokat változtatna. – Szóval magadra maradtál… - konstatálom és bocsánatkérően nézek rá. Hogy ő ebből mennyit lát a sötétben, azt nem tudom, de bennem ott van az akarat…
Utoljára módosította:Szendrey Adél, 2019. január 4. 15:39
Hozzászólásai ebben a témában

North West
INAKTÍV


Drámakiráály
offline
RPG hsz: 119
Összes hsz: 707
Írta: 2019. január 11. 23:12 | Link


Szendrey Adél


- Nincsitt pálcád? - felvontam a szemöldököm és egy tizednyi másodpercre ami eltartott vagy kettő percig is azon morfondíroztam, hogyha felajánlom az üldözőimnek a lányt, akkor azzal előrébb leszek vagy ugyanott? De aztán elvetettem a dolgot. Mit kezdenének vele? A tudása se valószínű a sok, mágiához se konyít igazán, hogyha nem tudja, hogy egy varázslónál a pálca olyan, mint mugliknál a ruházat. Talán lehet, hogy csak elsős még, kicsit nagyra nőtt, sokszor visszabukott elsős, persze ha ott is a pálcája híján van, nem nehéz megbukni a vizsgákon.
- Szóval nincs pálcád. Feltételezem nem vagy elemi mágus, vagy animágus, illúzómágus, nem születtél különösen erős varázslattal, hogy esetleg pálca nélkül uralkodj az erődön és még csak ártó bájitalok sem lapulnak meg lapos zsebecskéidben. - megráztam a fejem miután mindezt összefoglaltam, ám úgy gondoltam megnézem másoldalról is a dolgot.
- Azonban előnyödre legyen mondva, hogy bár támadásszinted a macskáénál alacsonyabb, mert annak nagyok a körmei, legalább te nem vagy macska - és nagyjából ennyi.
- Nem tudjuk bevenni a csónakházat mint egy erődöt. Ahhoz túl sok az ablak, túl sok a bizonytalan pont, gyenge láncszem -elmélázva kitekintetem az ablakon.
- Mi van hozzánk a legközelebb?
Hozzászólásai ebben a témában

#burzsuj #jégangyalka # legjobb tul.:East öccse
Szendrey Adél
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 256
Írta: 2019. január 17. 11:11 | Link




Szinte biztos voltam benne, hogy ha valami hasonló reakciót fogok kiváltani belőle, mikor megtudja, hogy nincs itt a pálcám, és varázslati ismereteknek is híján vagyok. Már megszoktam, hogy ezekben a körökben az emberek valami fura mumusnak tartanak. Abba már bele se megyek, hogy ki van akkor, mikor elmondom, hogy szerintem ez a világ amiben ők élnek, egy nagy sz*r, ami teljes szívemből gyűlölök, ahonnan amit tudok el fogok menekülni. Igaz a világ minden pontján vannak varázslók és boszorkányok, de ha nem mondom el,  hogy az vagyok, akkor talán sose derül ki és sose tudják meg. Szóval ha kijártam a sulit, akkor talán végre élhetek rendes életet. Gyereket sose fogok szülni, mert félő, hogy neki is lesz „ereje”, amitől mentsen meg az ég!
Amikor a srác felsorolja, hogy mennyi minden nem vagyok, akkor én minden opció után biccentek egyet. Az animágusnál kisebbet, mert azt még nem adtam fel, hogy az legyek. Mivel csak az foglalkoztat, attól nem ódzkodom, így be fogok majd próbálkozni… Hátha. A velem szemben lévő hímnemű egyed valószínűleg nem a kedvességéről híres, így elengedem amiket mond. Ha mindig mindent felvennék, akkor nagyon rossz életem lenne és nagyjából már öngyilkos is lettem volna. De még élek! Vagy valami olyasmi.
- Boccs… - ennyit teszek hozzá, mert valahogy szükségét érzem. Nem fog velem sokra menni, aztán még a végén miattam fogják kinyírni, mert nem tudom megvédeni. Hupsz! Kérdését hallva gondolkodni kezdek, majd hirtelen majdnem kiszalad a számon, hogy a tó. De egy tóval nem hiszem, hogy sokra megyünk, hacsak nem elemi mágus, aki valami vízi pajzsot tud körén varázsolni vagy ilyesmi. Idióta gondolatomon elmosolyodom egy fél pillanatra.
- Hmm… Temető? Lovarda? Talán.  – na meg a tó, teszem hozzá fejben, mire újra elmosolyodom. Az ablakok felé lépek párat, majd fejemet oda dugom hozzá és erőteljesen kezdek kifelé nézelődni, hátha meglátok valamit, ami segíthet. Majd egy rossz mozdulat után az egyik deszka megreccsen, majd a lábam eltűnik a mélybe, azonban a másik oldala a deszkának az égbe emelkedik.
- Áucs! – szisszenek fel, majd halkan egy kisebb káromkodás hullám hagyja el ajkaimat, de csak halkan. – Azt hiszem beszorultam. – nézek a fiúra bocsánatkérő, de könnyes szemmel, mivel eléggé fáj.

Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa