36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Lily Brown
INAKTÍV


Botanikus tanonc * Lizi
offline
RPG hsz: 34
Összes hsz: 545
Írta: 2018. szeptember 27. 14:56 | Link

Daisy Blue Berry
outfit

A szünet kitörő örömével vetem bele magamat az életbe, nincs most már könyvtárban gubbasztás vagy hajnalig tanulás; alvás van, szabadság, pihenés és kikapcsolódás. És Ősz. Amit imádok. Össze is írtam egy bakancslistát mindenféle király dologgal, hogy kicsit ösztönözzem magam a kalandra, és kimozduljak végre a négy fal közül a természetbe, illetve az emberek közé.
Az időjárás hol tréfál, hol önmagát mutatja, és most sincs ez másképp, éppen telet játszik a drága, az ősz elején, de nem baj, mert szeretem a hideg időt, így hát fogtam magam, meg a kabátomat, és kidugtam az orrom a kastélykertbe. Végig rohantam a parkon, egyenesen a kis tavacska melletti csónaktárolóig, majd egy szépen összegereblyézett levélkupacba - úgy ahogy voltam - kacagva belevágtam magam. Hihetetlen jó érzés, már nagyon rég csináltam ilyet, jó volt újra gyereknek lenni, és csukott szemmel élvezni a pillanatot.
Egy hirtelen neszezésre felpettentak szemhéjaim és egy csőrrel találom szemben magam. Bár találkoztam már furcsaságokkal a kastélyban és a környékén, azért az nem mindennapi, hogy egy kacsával nézek szembe egy kupac avar mellett. Neki sem lehet teljesen normális, hogy random emberek ugrálnak holmi avarkupacokba, természetesen ezzel ijesztgetve az ártatlan állatokat... Kicsit furán méregetett, mintha nem tartana teljesen komplettnek, és szerintem meg is ijesztettem a hápogásából ítélve, mert amikor felpattantam, a kis állat megindult felém. Na most légy okos nagyleány, mit is kell egy morcos kacsával csinálni? Miért nem ilyeneket tanítanak az iskolában?
- Szia Kacsa! Szereted a sütit? - tettem fel az első legidiótább kérdést, ami eszembe jutott. Milyen szerencse hogy néha tök figyelmetlen vagyok, és a kabátzsebem mezozoikumi rétegeiben ki-tudja-milyen-idős kekszdarabok kallódnak… Leguggolva tenyeremet a morzsákkal óvatosan az állat felé nyújtottam, és reméltem, hogy nem csípi meg a kezem, hanem inkább elfogadja az engesztelő finomságot.
Hozzászólásai ebben a témában

Daisy Blue Berry
INAKTÍV


¤ kacsás lány ¤
offline
RPG hsz: 92
Összes hsz: 262
Írta: 2018. szeptember 28. 19:32 | Link


# kinézet # szeptember 27.

Badabumm, sééétájunk. Jött az ötlet, mint valami megvilágosodás, de nem igazán erre volt ma tervezve az időm, de ha T-rex topogni akar, akkor azt fogjuk tenni. Újabban eléggé hiányolta hogy Tim fura tevéjével haverkodhasson, azt hiszem tetszettek neki a buborékok, pedig eleinte menekült előle. Sose fogom megérteni ennek a tinisedő kisállatnak az agybajait. De ugye ilyen az anyák sorsa, mert az vagyok! Tök rég van velem, hogy ne legyek. Az összes foltjára büszke vagyok, ami barnán virít a citromsárga tollasságában, pont olyanná téve, mint egy bocika. Mondhatnám is rá, meséltem éppen a minap a németkének, hogy tökre még jön egy mú és eltehenesedik. Szerinte ez lehetetlen, mert mekeg, így kecske. Azt nem tettem hozzá, hogy megy neki a Despacito is, amitől Lewy agyzsibbad, és ettől még csak nem is lesz egy Fonsi a kis topogómból. No, sebaj. Inkább meglátogatjuk a tavat, ahova igazából való. Azt szoktuk csinálni, mielőtt itt bajt kavar, hogy felkattintom a direkt neki csináltatott hámot - ebből nem tud kibújni, pont úgy illeszkedik a szárnyai alá és elvileg kényelmes is -, majd jó hosszan hagyom  a kis huzat, vagy mi ez, ő meg beúszhat a tó közepére is. Ma nem volt kedve. Ült a parton és meredt, mint a nénik szoktak pletykák nélkül. Éppen ezért, mint akinek mindegy van-e holnap ledobtam magam kis séta után a csónakház teraszára és csak meredtem elfüstölve az utolsó szálamat az égre.
Puff. Igen, lassan, de felfogtam, hogy valaki belezuhant valahova, aztán már csak összeszűkült szemekkel néztem T-rex után, aki a halálbiztos hám nélkül kacskaringózta körbe kunyerálva a lányt. Nagy sóhajjal felkeltem, összeszedtem a dolgokat és eldöntöttem, hogy ezentúl rábűvölöm. Nincs mese!
- Ne higgy neki, nem éhezik, csak a tarhálás mestere - tőlem örökölte, de ezt hozzá se teszem, ahogy rámosolygok a lányra kissé idiótán, miközben próbálom a kacsám nevelni, mert csúnyán köszörülöm felé a torkom. Fel is tűnik neki mert egyből leül és a mini szárnyszerűségeit a feje felé emelve leszegi azt. Engem nem hat meg!
- T-rexnek hívják és szeret úgy tenni, mint aki ártatlan.
Hozzászólásai ebben a témában
Lily Brown
INAKTÍV


Botanikus tanonc * Lizi
offline
RPG hsz: 34
Összes hsz: 545
Írta: 2018. október 2. 19:14 | Link

Daisy Blue Berry
outfit

A szünet utolsó napjait igenis ki kell használni, és semmiféleképpen nem a kastélyban, hanem a ki kell menni a szabadba! Minden erőmet bevetve élvezem a friss levegőt, ám most társaságom is akadt. Nem is bánnám, de hirtelen nem tudtam mit kezdeni sárga pehelytollas társaságommal, nem igazán volt még rá példa a múltban, hogy egy random kacsa jött oda hozzám, és hát milyen értelmesnek tűnik, már amennyire egy kacsa értelmes tud lenni.
A kis ösvényen egy lány tűnik fel, és mivel felénk tart, feltételezem, ő lehet a tollas tulajdonosa. Kissé mérgesnek tűnik, remélem nem rám, hogy ráijesztettem az állatra, de aztán megnyugodva hallom, hogy a kacsa csak megérezte a zsebem tartalmát, és ki akarta kunyizni tőlem, hátha rendes leszek vele.
A lány leszidására szinte emberi rekciókat meghazudtolva gesztikulál a szárnyaival, és a testével, amire majdnem eltátom a számat. Na ilyet sem láttam még.
- Szóval nem is vagy annyira ijedős, mint gondoltam, kedves T-rex - intéztem a kacsa felé a dorgáló választ, de igazán nem is lenne rá szükség, a gazdájára úgyis inkább hallgat mint rám, a random idegenre.
- Bocsi, hogy megzavartam a kacsád nyugodt sétálóidejét holmi levélbeuggrálással - fordulok most már a lány felé, beletúrva kiengedett hajamba, ahonnan száraz levelek garmadát söpröm ki ujjaimmal. Úgy tűnhet, mintha zavarban lennék, de inkább csak jól mulatok a vicces kacsán, és már egyáltalán nem zavar, hogy összeakadtam vele. Legalább van társaságom is a kikapcsolódásomra.
- Ó, és én Lily vagyok, a kékek házából - teszem még hozzá gyorsan, hiszen erről megint majdnem megfeledkezem, mint úgy általában mindig. Kezemmel integetek neki, mert a kézfogást nem igazán szeretem, mert az olyan nagyonhivatalos. De ha a lány inkább kezet nyújt, elfogadom minden további nélkül.
- Mióta van meg? És hogyhogy egy kacsa a háziállatod? Bárki más kutyát vagy cicát választana, te pedig egy tollassal élsz. Nagyon furcsa egy dolog ez - nevetem el magam.
Hozzászólásai ebben a témában

Daisy Blue Berry
INAKTÍV


¤ kacsás lány ¤
offline
RPG hsz: 92
Összes hsz: 262
Írta: 2018. október 9. 13:59 | Link


# kinézet # szeptember 27.

Elég szép a kilátás innen, szóval kényelmes ücsörgésnek ígérkezett, remélhetőleg felfázás nélkül, ameddig T-rex kibulizza a kedvét. Szerettem, hogy nem lusta állatka mindig, hasonlítottunk is ebben. Nekem is voltak időszakaim, mikor nagyon tutin pörögtem, meg volt, amikor nem és csak annyi erőm volt, hogy jobbról átforduljak balra és sírjak egy pohár vízért vagy a tüdőbarátnak nem nevezhető szálakért. Sosem segítettek. Bár a kacsám igen okos, egyszerre voltam mérges és büszke rá, mikor a sodort cigivel a csőrében odajött és rám ejtette. Annyira ledöbbentem még pislogni se tudtam és a nyálam is kifolyt. Azóta jobban elzárok mindent. Ő még kicsi, nem való ilyen a közelébe. Meg a kunyerálásra se kellett volna rászokjon, de mit ad Isten? Még kamatoztatja is. Szigorúan meredtem rá még a lányhoz beszéltem.
- Egyáltalán nem az, jobb napjain ő riogat másokat. Legutóbb egy kutyát - bólogattam magam elé, ahogy próbáltam visszaemlékezni, mi is volt a gond köztük. De azt hiszem megcsípte a kuszika lábát, aki ezért rémülten elszaladt. Ő csak ismerkedett. - Ah, nincs neki olyan. Márhogy nyugodt, vele mindig van valami, vagy kever magának - legyintettem le, aztán realizálva, hogy a puff az akkor a lány volt. Nem vagyok ma toppon megfigyelésben de végül leguggoltam hozzájuk és a kacsácska fejére tettem a tenyerem, aki erre lehajtotta a buksiját. Tudta mi jön. Fogtam az idő közben levélből kikutatott hámot és visszaerősítettem rá és még a póráz is kattant. Nem játék ez!
- Blue, és nem, nekem csak a nevem az - közöltem vigyorogva ahogy felegyenesedtem. - Navinés vagyok, vagyunk... ő is jár a csomagomban.
A kezem felé nyújtottam, de nem kézfogásra, inkább segítésre, hogy felhúzzam, ha szeretné, nem vagyok én rossz ember, csak kicsit későn jut el az agyamig mit tehetnék néha.
- Öt éve talán, nagyjából annyi. Nem igazán mernek rám élőlényt bízni, vagyis T-rex előtt nem akartak. Magamat is nehezen tartom életben általában. Aztán apám előállt a nagy ötlettel és kaptam egy tojást, hogy nesze, az elejétől próbáld ki - vontam meg a vállam, mert pont így volt. Elég érdekes nevelési módszer, de élem, cuki és egyedi háziállatom lett. - Meg nem egyszerű kacsa, ő egy futókacsa, ezért van így megemelkedve, és elég gyors is magához képest - jegyeztem meg, miközben engedtem a pórázon ahogy a törpi a tó felé topogott.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa