28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Maja Bojarska
Független boszorkány, Navigátor, Staff


méhecske° | mom, the bee°| Queen-bee°
offline
RPG hsz: 1284
Összes hsz: 4844
Írta: 2018. augusztus 18. 20:25 | Link


#Maja\w\Ania és a nagyobb #BrekiCsoda| augusztus 17. péntek


Kikapcsolóóódás. Bizony, csalós napunk van, mindenkinek is. Az apu holnap hazajön hozzánk Pécsre és nagy lesz az öröm, de ha már Dustin ilyen kedves volt, akkor behordtunk hozzá egy kisebb kamionnyi holmit és ellebzseltünk nála még a faluban vagyunk. Kellett némi segítség a cukorkaboltba és még én is jobban mozgok mint most éppen Luca. Szerintem hiába tagadják, nagyon is csinosan ohanásodnak Maxival meg a kicsifiúval, de nem annyira bírják még az iramot. Mondjuk szavam se lehet. Az első héten, amin hármasban maradtam a két brekivel kétszer is majdnem elaludtam a fürdőkádban, mikor pancsiztunk. Ez meg veszélyes. De most már nagyon jól állunk, főleg azóta, hogy elkezdtem visszajárogatni az edzésekre. Már nem csak Lewyvel csináljuk otthon vagy Hannah visz néha le oda, ahova ő is jár, hanem a lányokkal itt Pécsen. Igaz még csak pár hete van napi szintű menet, de én nagyon jól érzem magam és a minikéim is. Klara végig szokta riszálni Ania meg aludni ezeket velünk a teremben. Rendesek, jöhetnek velem és szét szokták őket a társaim szeretgetni. DE ma, ma nem! Ma én is pihenek és csak az övék vagyok.
- Kis szerelmem, ne dobáld el... ah - egy nagy sóhajjal néztem fel és szembesültem a felém repült szandival, majd nem messze tőlem és Aniatól a másikkal. Anya szerint rám ütött, de én nem tudom miről beszél, ennek ellenére Klara nem visel el semmit a lábán. Se zokni, se kispapucs, se szandi. A cipőket egy darabig, ha olyan mint apunak vagy nekem, de aztán annak is elvész az öröme. Most is a rózsaszín bugyis pelenkás popsijával és csinos blúzában szaladgál a fűben néha szavakat vagy hangokat kiáltozva. Nagyon szereti a saját hangját. - Nincs semmi baj, nézelődünk? - gügyörésztem a kisebb angyalkához az ölemben, aki lelkesen bugyogta a nyálát. Már ügyes volt, szépen hasalt és elkezdte emelgetni a fejecskéjét is. El se hiszem, hogy mindjárt négy hónapos. Ücsörögve figyelgettem közben körbe, mert úgy volt nem leszünk egyedül.
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Kálnoki-Payne Norina
Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi Tanács tag, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Mrs Payne
offline
RPG hsz: 151
Összes hsz: 365
Írta: 2018. augusztus 19. 08:23 | Link

•him• | me



Codyval elindulni valahova a világ legegyszerűbb dolga, ha ő is úgy akarja. Indulás előtt meghamizik, büfizik egyet, pelust cserélünk és megy a babakocsiba. Ha tele a pocak, a világból kisétálhatunk, őt nem zavarja. Alszik, vagy a kedvenc babakocsiban fekvő tevékenységét űzi, a falevelek nézegetését. Nagyon tetszik neki, ahogy a szellő megmozgatja a zöld leveleket, ilyenkor egy hangja sincs. Szép lassan pedig elringatja a popóját a járgány, és elalszik. Ezzel eddig semmi gond sincs, egy tökéletes baba mintapéldája. Igazából az is, csak ma valamiért tovább óhajtott szunyókálni a szokásosnál, így kicsit megkésve, de elindultunk. Baglyot küldeni Majának már nem volt sok értelme, úgyhogy negyed órás késéssel érkezünk a csónakházhoz. Cody laposakat pislogva néz ki a babakocsiból, amikor bocsánatkérő pillantással lecsücsülünk melléjük.
- Ne haragudj, Cody picit tovább aludt, mint szokott, és megcsúsztunk - ölelem át üdvözlésképpen volt csapattársamat, majd két kislányára nézek mosolyogva. Nem először találkozunk már, így nem ér meglepetésként, hogy mennyire gyönyörűek.
- Szia, Klara - mosolygok a nagyobbik pöttömre, aki éppen a szandáljával van elfoglalva. Hihetetlen milyen nagy már. Emlékszem, akkortájt született, amikor utolsó éves voltam a mestertanoncin. Maja hárommal alattam járt, és akkor tette le a VAV-ot. Keringtek róla pletykák az iskola falai közt, és sokan nem nézték jó szemmel a dolgot. Én akkor már ismertem, hiszen együtt játszottunk a Viperáknál. Ha a pletykálkodók látnák most őket, tudnák, hogy alaptalanul vádolták, mert szép család lettek Lewyvel és a lányokkal.
Cody nagyobbra nyitja a szemeit, esze ágában sincs aludni, főleg, miután megállt a popsija alatt a kocsi. Nemrég kezdte el próbálgatni a hangját, és most is nagyon erőlködik mondani valamit, végül kiprésel egy t, és némi nyálat a szája szélén. Odanyúlok a rongyijával, és letörlöm.
Hozzászólásai ebben a témában

férjecske
Maja Bojarska
Független boszorkány, Navigátor, Staff


méhecske° | mom, the bee°| Queen-bee°
offline
RPG hsz: 1284
Összes hsz: 4844
Írta: 2018. augusztus 20. 12:51 | Link


#Maja\w\Ania és a nagyobb #BrekiCsoda| augusztus 17. péntek


A tópart mindig olyan kis kellemes és megnyugtató volt nekem, talán azért, mert a Balaton közelében nőttem fel és a papival rengeteget jártunk el oda. Ő néha pecázni is én meg csak szedegettem a köveket és kagylókat, hogy nagy gyűjteményem legyen. Egyszer azt is mondta, hogy az üvegeimben nem ezek vannak, hanem emlékek. Van ebben valami, sok apróságnak van története. Például van egy opálos belsejű, nagyobb méretű, amit pontosan tudom, hogy azon az őszön szedtem össze, amikor Lewy... hát visszajött az életembe. Nem mondhatom, hogy megérkezett, mert az már 14 éve megtörtént, ez meg csak 3 éve volt, kicsit több, de valóban. Ahogy látom ringani a vizet el is kell mosolyodjak, de egy repülő szandi teljesen kizökkent. Csak csóválom a fejem, de végül elhúzom a fél párat oldalra és megvárom még a másik is lerepül, hogy összeszedhessem majd utána. Dustinnál is sokat futkosott be a férfi szobájába és bámulta az üvegajtón át a medencét. Kicsit függ a vizen Klara, mióta Olaszországban laktunk a kviddicses világbajnokság okán.
- Sziasztok, ó, hagyd csak - legyintettem mosolyogva, mikor észleltem is, hogy nem csak hang van, de tényleg meg is jöttek. Klara közelebb is tipegett, hogy széles vigyorral tapsoljon egyet, de pont eddig érdekeltük. Felkapta az egyik plüssnyulat a kiscsaládjából és már ment is pár kört mezítláb a fűben, pont úgy igyekezve tartani a játékát, mint én Aniat. Észrevettem ám.
- Mi újság? Minden rendben nálatok? - érdeklődtem, ahogy a pokrócra telepedtem felhúzva a lábaim, hogy a combomon kicsit ülőbb helyzetbe fektessem magammal szemben Aniat. Ő is éppen olyan színű kisruhában volt, mint a nagyobbik brekikém, csak a fodrai tértek el. Óvatosan simogattam meg a buksiját a picike hajával, neki se volt olyan sok, valahogy mindketten elhullattak szálakat így az elején. Klaranak most kezdett igazi hajasbabás lenni újra.
- Hogy bírjátok ezt a meleget? És te? Milyen... tudod, nem kviddicsezni vagy sulizni? - kérdeztem meg kicsit esetlenül, de egész más világok voltunk, még ha éppen hasonlóan anyukák is. Én könnyen adtam fel az első sokk után a kviddicset, nekem a tánc volt a visszahúzó. De az éppen megint terítéken lehet, nem is kicsit.
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Kálnoki-Payne Norina
Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi Tanács tag, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Mrs Payne
offline
RPG hsz: 151
Összes hsz: 365
Írta: 2018. augusztus 29. 13:16 | Link

•him• | me



Hiába törölgetem az arcocskáját, a nyál folyamatosan újratermelődik a szája szélén, végigfolyva a rugdalózóján. Mosolyogva sóhajtok egyet. Nincs értelme másodpercenként törölgetni, ha nagyon olyan lesz, egy kis folttisztító bűbáj hamar rendbe rakja. Ha netán visszajönne a büfi mellett még valami kis ajándék, az ügyesen szinte soha nem az ő ruhájára megy, hanem az enyémre.
Leterítem Majáék mellé a világoskék kis pokrócunkat, és hátrafektetem Codyt. Hason szokott aludni, de most annyira fel van élénkülve, hogy azon nyomban jajveszékelne, ha aludni kéne. Nem szólva arról, hogy magától úgy sem tud elaludni a pokrócon. Azt hittem meg tudom szoktatni vele, hogy saját magát altassa el, de még mindig csak úgy jön álom a szemére, ha ringatjuk a popóját.
- Minden oké. Apa dolgozik, mi meg addig teszünk-veszünk otthon, igaz, Manócska?
Cody fölé hajolok, és pisze-piszézünk, mert attól újabban mindig mosolyogni kezd. Most is fogatlan vigyorra húzódik a kis arca, és mellé sikít egy rövidet, jelzi, hogy jó kedve van.
- Az első pár hét nehéz volt, a rengeteg éjszakai ébrenlét, etetések... de szerencsére nagyon jó baba, nincs vele gond. Ügyesen átalussza már az éjszakát, így mi is többet tudunk pihenni Willel - fordulok Maja felé, hogy komolyabb választ adjak a kérdésére - És ti? Jól bírjátok a két aprósággal?
Azt mondják, ha az első babán túl van az ember, a második már könnyebben megy. Van benne valami, hiszen már belejött a pelusozásba, és talán nem ijed meg attól, ha hirtelen nem tudja, mi lehet a sírás oka, hanem hideg fejjel tud gondoskodni a gyerekről. Legalábbis én így képzelem, és remélem, hogy így is van, mert ha Willel majd a következő csöppséget tervezzük, már jó lenne egy picit ügyesebben nekivágni. Persze egy szavam sincs, mindketten az elejétől fogva talpraesetten álltunk a dolgokhoz.
- Egész jól - nevetek - A házat Will lekezelte hőhűtő-bűbájjal, így azzal nincs gond, de a kötelező napi sétánkon azért megérezzük. Elvileg ruhát is lehet hűteni vele, de azzal még nem próbálkoztunk.
Végigsimítok Cody arcán a nyálkendőjének csücskével, mire elégedett arcot vágva lehunyja a szemét.
- A suli egyáltalán nem hiányzik, a kviddics annál inkább - elhúzom a számat egy pillanatra, gyenge ponthoz érkeztünk - Te nem tervezed, hogy visszamész a csapathoz?
Hozzászólásai ebben a témában

férjecske
Maja Bojarska
Független boszorkány, Navigátor, Staff


méhecske° | mom, the bee°| Queen-bee°
offline
RPG hsz: 1284
Összes hsz: 4844
Írta: 2018. augusztus 30. 12:35 | Link


#Maja\w\Ania és a nagyobb #BrekiCsoda| augusztus 17. péntek


- Jól teszitek, mi is azt szoktuk, mostanság meg mászkálunk így hármacskán, mert egyedül vagyunk kicsit - meséltem el, bár panaszos nem voltam a helyzet rossz, de nem reménytelen, mindig ezt mondta a papi is. Meg kellett mosolyognom, ahogy láttam, amint Norina leginkább a kicsi fiának mondja a dolgokat, már majdnem gügyögve. Én szerettem nézni más lány... nőket a brekijeikkel, mert mindben volt valami szép. Szeretet, ohana és olyan békés az egész. Talán ezért is gondolkodtam annyit mostanában, hogy ha komolyan szeretnék valamit csinálni később, akkor a picik mellett az anyukákkal táncolnék. Mármint... tényleg, én is egy csomót ugráltam meg táncoltam Klaraval is, még nem akadályozott a pocim, sőt, versenyre is mehettem a negyedik vagy ötödik hónapig. Sokkal jobban éreztem magam közben és utána is, még az sem zavart, hogy a hamik reggel vissza akartak köszönni, vagy a nap végére elefánttalpijaim voltak és nemhogy szaladni nem ment Lewy elé, kúszni se igazából. De örültem, mert így sokkal könnyebb volt az óriási fenekemből csak nagyot csinálni, miután meglett. Többre nem is igen volt időm, mert megjött a gólya levélkéje, hogy ő már csomagol nekünk meglepit. És már Ania is a kezeim között volt azóta.
- Igen, az sosem egyszerű, és még minden baba más is - bólintottam párat, ahogy a lábaimon fekvő kislányomról átnéztem rájuk. Klarat a szemem sarkából figyeltem, ahogy körbeszaladt egy fát, majd elindult - kicsit inogva és kétszer popsira huppanva - felénk. - Őszintén? Azt hittem meghalok az első héten - nevettem el magam kicsit kínosan is érezve ettől a helyzettől. Nagyon imádom, és szerelmes vagyok abba az érzésbe ami van a brekiktől felém és viszont. Olyan más. Sosem tudtam, hogy ha egyszer valamiről majd nem tudok lemondani, az nem a csoki vagy úgy a családom lesz. Hanem ez, ami a brekiimmel van. mindent odaadnék Lewyért, de azt hiszem az a nem kért, nem keresett, csak úgy kapott, feltétel nélküli szeretet, amiben nincs baj vagy hiba, az ez.
- Elaludtam a szőnyegen, mikor egyedül voltam velük. Anya egyszer arra jött át, hogy Klara volt a kisebb ágyban Ania meg az etetős kis ülésbe csatolva én meg majdnem összecsúsztam a konyhában - nem volt szép és nem is annyira mókás, de álmos voltam és fáradt, a minibbem még a minimális 1-2 órát se mindig aludta, nagyon rossz volt a pocijának a doktornéni szerint. De már minden sokkal szebb, ő is boldog kislány.
- Ez jól hangzik, nálunk van légkondi, de félek azért a picikkel. Nem akarom, hogy megfázzanak - más kérdés, hogy éjjel muszáj, mert egyedül vagyunk én meg...rettegek, hogy ha nyitva marad csak bukón is az ablak. Az teraszajtót nem is említve.
- Megértem, az nekem sem hiányzott, soha, igazából örültem a magántanulóságnak is, nem még a végének - préseltem össze az ajkaim, ahogy Klara a szó szoros értelmében bezuhant közénk. Megállt előttünk, majd hátat fordított és csak lehuppant a fenekére. Semmi félelemérzete, egyszer infarktust kapok ettől.
- Nem hiszem - ingattam is meg a fejem. - A szerződésem, ami élt most jár le a hónapban, ugye eddig csak az kötött már oda, mert mióta az első kislány kiderült kikerültem. De... azt hiszem nem is szeretném, nagyon szeretek csak anyuka lenni. Más hiányzik, de ez nem. Te már tudod hogyan tovább?
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa