Az északi rész alagsorában, egészen közel a rellonosok klubhelyiségének bejáratához kicsi beugró zug látható. Mivel folyamatosan homály és sötétség fedi, na meg a zöldeken kívül nem is sokan merészkednek ide, nem volt népszerű éveken át, azonban nem akármit rejt. Benyitva a kő szegélyezte tölgyfaajtón egyből fáklyák gyulladnak a kör alapú teremben és a szekrények engedelmes, ám lomha csikorgással emelkednek ki a falból feltárva polcaikat. Különböző fiolák, üvegcsék, üvegek és lombikok sorakozna. Néhol sárkányvér, máshol viperafog, de különfélébbnél is különfélébb bájitalösszetevők virítanak, hol elrejtve ritkaságuk miatt, vagy éppen, mert olyan ital komponensei, amit ne akarjon bárki. Máskor pedig egészen elől vannak, mint az üröm, vagy az órákról jól ismert gumók.
A terem közepén egy viszonylag tiszta asztal, hatalmas lyukkal a közepén, amire pont egy üst tehető, vélhetően a korábbi szertárért felelős, vagy Felagund jobb és bal kezei itt gyakoroltak. Adott is hozzá minden eszköz, és talán hozzávaló is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3259&post=778657#post778657][b]Bossányi Karola - 2019.10.21. 15:32[/b][/url]

Amikor anyáék elküldtek Bagolykőre, nem gondoltam volna azt, hogy majd éppen egy mugli körökből származó fiúval találom meg a közös hangot. Benettel nagyon sok mindenben megegyeztünk, mindketten szerettünk olvasni, tanulni és talán még azzal is meglehetne minket bélyegezni, hogy stréberek vagyunk. Bár inkább azt mondanám, hogy érdeklődőek és kíváncsiak.
A bájitaltan mindkettőnk egyik kedvence volt, amióta beleolvastam Ben könyvébe, azóta nem is tudtam kiverni a fejemből azt a sok különlegességet. Ahhoz viszont, hogy komolyabb dolgokat készítsünk, gyakorolnunk kellett az elsőben tanultakat, hisz fontos volt számunkra az, hogy megfelelő alapokat sajátítsunk el.

Emiatt meg is beszéltük, hogy ma délután elkészítjük a bizalom elixírjét, ami már a leírás alapján is nagyon érdekesnek tűnt. Kíváncsi voltam arra, hogy a főzet mennyire lehet hatásos, s arra is gondoltam, hogy majd egymáson kipróbáljuk. Előtte azonban el kellett készítenünk a főzetet.

Már egész nap izgatott voltam, hagytam is egy üzenetet a fiúnak, hogy még csak véletlenül se felejtse el a délutáni találkozót a laborban. Én direkt előbb érkeztem, hogy előkészítsek mindent, és ismerkedjek a laborral.Bár, ha tudtam volna, hogy ez ennyire sötét hely, akkor lehet, hogy megvártam volna a fiút, s vele együtt indulok el.
- Remélem ideérsz, és nem felejtetted el - motyogtam halkan, ahogy körbefordultam a fáklyákkal megvilágított helyiségben. Nem volt túl bizalomgerjesztő, ráadásul közel volt a rellonosokhoz, akik közt nagyon sok ellenséges és barátságtalan diákot ismertem meg. Kicsit tartottam is attól, hogy majd valamelyikük megzavar itt, és elveszi a kedvem a főzéstől.

Míg Benettre vártam, elővettem a tankönyvet, fellapoztam a megfelelő oldalon, majd elkezdtem keresgélni az alapanyagok közt.
- Porított doxyszőr...nagyon jó, ezekre nincs is ráírva, hogy miben mi van - vagy nem láttam jól, vagy rossz helyen kerestem a feliratokat, mindenesetre, egyelőre nem találtam meg minden hozzávalót.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3259&post=780224#post780224][b]Bossányi Karola - 2019.11.06. 17:49[/b][/url]

Hogy a várakozás ne teljen unalmasan, és ne azon kelljen agyalnom, hogy mikor ugrik elő egy mumus ebben a nem túl bizalomgerjesztő helyiségben, a hozzávalók keresésének szenteltem a figyelmemet. Azt persze mondanom se kell, hogy a rengeteg üvegcse, fiola és dobozka közül elég nehéz volt ilyen gyér világítás mellett megtalálni a megfelelő anyagokat, nem beszélve arról, hogy némelyiknek még a nevét sem lehetett leolvasni, így legfeljebb csak tippelhettem, hogy mégis mi lehet a tárolóban.
Néhányszor félre is trafáltam, s talán már az ötödik fiolát emeltem le a polcról lábujjhegyre állva, hogy elolvassam a feliratot, amikor rám köszönt Benett, s ezzel a szívbajt hozta rám.
- Aztagriffmadaras százfűléfőzet mindenit! Benett, rám hoztad a frászt-ijedten kaptam mellkasomhoz a kezeimmel, így sikerült leejtenem az üvegcsét, ami össze is tört, s a benne lévő folyadék azonnal kiömlött a padlóra.
- Egyébként jó, hogy látlak!-a pillanatnyi ijedelem után máris szélesebb lett a mosolyom, örültem a társaságának, így legalább már nem egyedül kellett dekkolnom ebben a laborban.
- Ebben nem lennék olyan biztos, eddig csak egy hozzávalót találtam meg, a doxyszőrt. Sajnos a legtöbb felirat lekopott vagy poros, a felsőbb polcokra meg a fény sem jut el. Ezt meg...sikerült összetörnöm. Remélem, hogy nem volt benne semmi olyan dolog, ami káros lehet ránk nézve - nevettem el magam, de azért ki tudja, lehet hogy jobb lett volna odafigyelni arra, hogy éppen mit török össze.
- Ez jó ötlet Ben - bólintottam, majd közelebb léptem hozzá és elővettem a bájital receptjét, hogy neki is felolvassam.
- Szükségünk lesz a doxyszőrön kívül 2 db bagolyköpetre, 3 szál mooncalf szőrre, 1 kolibritrollra. Micsoda?- Itt egy pillanatra megakadtam, össze is ráncoltam a szemöldökömet, aztán újra nekiindultam a szónak. - Jaaa, nem troll, hanem toll. Máris érthetőbb - nevetve pillantottam fel rá, és folytattam. - szóval 1 kolibritollra,1 zacskó őrölt harmatfűre és 1 kiskanál futóféregnyálra...pffúj - az utolsó hozzávalónál el is fintorodtam, nem hangzott túl jól ez a recept.
- Ezt tutira te fogod meginni!- mondtam nevetve.
- Egyébként hogy vagy? - érdeklődtem, miközben neki álltam keresgélni az összetevőket.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3259&post=781013#post781013][b]Bossányi Karola - 2019.11.16. 23:25[/b][/url]

- Hé, nyugodj meg! Csak nem veszélyes, ha itt tárolják, nem lesz baj - az ijedelmemet követően úgy tűnt, hogy Benettre is rájött a frász, igaz rá nem én hoztam, hanem az összetört fiola. A türelmetlensége egy kicsit meg is lepett, de legyen mentségére, hogy talán fordított helyzetben én is beparáztam volna. S azt hiszem, hogy talán nekem is jobban meg kellett volna ijednem, de valahogy látva rajta az idegességét, úgy éreztem, nekem kell nyugtatnom, s nincs időm arra, hogy magam is pánikot keltsek.
- Nem, hirtelen most nem jut eszembe semmi - stresszhelyzetben nem igen jutottak eszembe varázslatok, Benett pedig kezdett engem is elbizonytalanítani, emiatt újra nyugalomra intettem.
- Nyugi, jó? Ha valami mérgező dolog lenne, akkor feltehetően felszállt volna ebből valami gőz, és már rég kidőltünk volna. Viszont még te is talpon vagy, meg én is. Ez meg...valami nyálas trutyinak tűnik - jegyeztem meg, ahogy leguggolva méricskéltem a padlón összetört üvegcsét, s annak tartalmát. - Hm, nem túl bizalomgerjesztő. Ilyenkor persze nincs itt egy seprű vagy ehhez hasonló. - hiába is kutakodtam tekintetemmel, ebben a félhomályos helyiségben szinte lehetetlen volt bármit is megtalálni.
- De ne foglalkozzunk vele, csináljuk meg az italunkat, aztán később legfeljebb szólunk egy manónak és megkérjük, hogy segítsen. Hacsak nem jut eszünkbe addig a varázslat. - kedves mosollyal léptem mellé, s bocsánatkérésére megérintettem a vállát.
- Nem haragszom, végül is, érthető, hogy így reagáltál. Inkább az a furcsa, hogy én nem ijedtem meg. Pedig lehetett volna komoly bajunk is...főleg, ha mérgező - tettem hozzá nevetve, bár azt azért nem gondoltam, hogy veszélyes anyagokat őriznének itt a polcokon. Ha volt is olyan főzet, amihez ilyen anyagokra volt szükség, azt feltehetően komolyabban őrizték.
A sötétség továbbra is nehezítette a kutakodásunkat, hirtelen azonban fény gyúlt, méghozzá Ben pálcájából, mire azonnal felcsillant a szemem.
- Miért rejtegetted eddig a pálcádat? Nagyon jól bánsz vele! - dicsértem meg, s nem is értem, hogy nekem miért nem jutott ez előbb az eszembe. Hála neki, máris könnyebben olvastam a hozzávalókat, így a betűtévesztést követően csak sikerült felsorolnom mindent, amire szükségünk lehet. Ben meg persze amit megtalált, azt már pakolta is az asztalra, jó volt látni, hogy így dolgozik, s nem egyedül nekem kell megbirkóznom ezzel a feladattal. Ő mégis csak magasabb volt, elérte a felsőbb polcokat is, és nem is ejtett le úgy semmit, ahogyan én korábban.
- Nem, nem az - nevettem vele együtt, de később észrevettem, hogy Ben ismét feszült lett, amiért nem találja az egyik hozzávalót.
- Lemeccselhetjük, de látom, nagyon menekülsz a kóstolás elől - nevetve csóváltam meg a fejemet, s amikor a srác titkokat említett, kíváncsian vontam fel az egyik szemöldökömet.
- Kíváncsi lennék arra, hogy miféle bizalmas titkaid lehetnek, amiket velem nem oszthatsz meg - ismét csak nevetve pillantottam rá, majd tovább folytattam a keresgélést, s amint megtaláltam egy-egy hozzávalót, úgy az asztalra helyeztem azt, a többi dolog mellé.
- Tanulsz ezerrel...és? Semmi szórakozás? A múltkor sem jöttél le velünk a faluba, pedig nagyon finom süteményt ettünk - meséltem lelkesen, hiányoltam is a társaságát, neki egész biztosan ízlett volna az a kókuszkocka, amit Szonja flegmán tolt távol magától, mondván, hogy abban túl sok a kalória.
- Én is szoktam tanulni, de mostanában valahogy szívesebben olvasgatok. Meg múltkor kiment a bokám, és pár napig nem nagyon tudtam sehová sem menni, szóval az nem volt annyira kellemes. Meg nagyapa sincs túl jól...-sóhajtottam, utóbbi rosszul érintett, és ami azt illeti, nem is akartam lelombozni a hangulatot, feltehetően amúgy sem volt kíváncsi az ügyes-bajos dolgaimra, s talán már így is nagyon belelendültem a mesélésbe.
- De biztosan jól lesz! Szóval, lehet hogy jelentkezem a sítáborba. - zártam le egy jobb témával, miközben megtaláltam a doxyszőrt is, amit szintén az asztalra helyeztem. Már tényleg csak a futóféregnyál hiányzott, aztán eszembe jutott az, hogy az üvegcse, amit leejtettem, az egy furcsa, nyálkás anyagot tartalmazott, s elgondolkodtam, hogy vajon az lenne-e, amit keresünk. Míg Benett nem figyelt, a törött üvegcséhez léptem, s leguggolva újra szemügyre vettem azt, ezúttal már használtam a pálcámat és megvilágítottam, hogy el tudjam olvasni a feliratot. Sajnos eléggé elkopott már a felirat, de még így is rájöttem, hogy valószínűleg ez lesz a futóféregnyál. Kezembe véve a törött fiolát, fel is emeltem a földről, de nem akartam anélkül az asztalra tenni, hogy egy kicsit ne vicceljem meg Benettet.
- Te Benett...olyan...furán érzem magam. Nagyon melegem van, és...mintha szédülnék - imitálni kezdtem a rosszullétet, mert picit meg akartam őt tréfálni, persze ő még nem tudhatta, hogy a törött üvegcse, amit szorongatok, az nem mérget rejt, hanem csupán a féregnyálat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3259&post=785758#post785758][b]Bossányi Karola - 2019.12.25. 10:36[/b][/url]

Beni nagyon jópofának tűnt, ahogy atyáskodott, s aggódott, nehogy elcsússzunk és ráessünk az üvegszilánkokra. Talán én voltam csak komolytalan abban a helyzetben, meg nem gondoltam volna, hogy bármelyikünk is olyan ügyetlen lenne, hogy beleesik majd a szilánkok közé.
- Félsz a manóktól? De édi vagy - elnevettem magam, ahogy erről mesélt, de Merlin lássa lelkem, nem kinevetni akartam, egyszerűen csak aranyosnak tűnt, ahogy erről beszélt. Látszott, hogy ő nem manók közt nőtt fel, amivel persze nem is volt semmi probléma.
- Jól van Beni, ne aggódj, ha bármilyen gond lesz majd a manókkal, és jönnének hogy összeszidjanak minket, akkor majd én állom a sarat, te nyugodtan állj be mögém, rendben?- tényleg jópofa volt, hiányzott belőle talán némi bátorság, de nem baj. Idővel talán kinövi. Ezt leszámítva viszont nem is találhattam volna jobb tanulótársat, s ha nem épp egy pókhálóval átszőtt denevér barlangba kellett bemenni, akkor azt mondom, hogy rábíztam volna Benire az életem, mert az elsős varázslatok elég jól mentek neki, és szerintem a bájitalok receptjei is jobban az elméjébe ivódtak, mint az enyémbe.
- Én is szoktam egyébként gyakorolni az órán tanultakat, meg pluszban még pár dolgot, amit anyáék mutattak. Talán...egyzser majd megmutatom neked is - volt egy olyan sejtésem, hogy Beni talán még azt a kis trükköt nem ismeri, amire gondoltam, de egyelőre nem akartam előhozakodni vele. Majd ha esetleg kíváncsi lesz, akkor megmutatom neki.  
A titkok kapcsán egy kicsit csalódott voltam, amiért a fiú nem mesélt, kicsit még mindig úgy éreztem, mintha kizárna a kis világából, pedig amióta átléptem a suli küszöbét, talán ő volt az, akivel a legtöbb időt töltöttem. Ő azért nyugtatott, hogy ezt ne vegyem annyira magamra, s mivel nem voltam az a nagyon sértődős forma, elengedtem a dolgot egy mosoly kíséretében.
- Hát jó, lehet hogy igazad van. Talán nekem is vannak titkaim - kacsintottam, hogy fenntartsam ezzel a titkok látszatát, pedig hirtelen nem is jutott eszembe semmi, amit kimondottan titkoltam volna mások elől.
- A fiúkkal? Na szép, velünk csajokkal bezzeg nem jöttél - nevetve megcsóváltam a fejem, közben a pizza szó hallatán egy kicsit megéheztem, s mivel amúgy is nagyon szerettem ezt az ételt, máris elképzeltem, hogy valamelyik szabad hétvégén majd jó lenne elmenni a pizzériába és enni valami nagyon finomat.
- Önkénteskedtél? Jaj de jól hangzik, biztosan aranyosak ott a kisállatok. Ha legközelebb mész, majd szólj nekem is, mert tökre szeretem a cicákat...meg a kutyákat. - tettem még hozzá, igaz még csak cicám volt, de odahaza volt egy szép nagy kutyánk is.
Ezt követően sajnos szomorúbb témák is előtérbe kerültek, nehéz volt ezekről a dolgokról mesélnem, s már csak arra kaptam fel a fejem, hogy Ben olyan furán reagált. Egy kicsit össze is ráncoltam a homlokomat értetlenségemben, de mivel helyesbített, csak nyugtázóan bólintottam.
- Köszi! Reméljük jobban lesz - haloványan mosolyogtam, s végre, jött egy olyan téma, ami kizökkentett a rossz kedvűség felé hajlástól.
- Hú, most olvasok egy kalandregényt, amiben van romantikus szál is...de az gondolom, hogy téged nem érdekelne - nevettem. - Meg olvasok a középkori máguscsaládokról, az nagyon izgalmas, mert kicsit regényszerű, de mégis valós adatokat tár elénk. És kivettem még egy könyvet, ami egy világűrben játszódó történet, és egy varázslóról szól, aki a seprűjével szállt ki a csillagok közé. Kicsit érdekes...-tettem hozzá utóbbihoz egy fintor kíséretében, mert ha belegondoltam abba, hogy nekem kellene egy szál seprűn a világűrbe repülnöm, azt valószínűleg nem élném túl.
Közben egyre több mindent sikerült előkészítenünk a főzéshez, láthatóan Beni nagyon koncentrált, s ekkor döntöttem úgy, hogy egy kicsit megtréfálom a fiút. Nem voltam ugyan színjátszós, de igyekeztem bevetni magam és próbáltam valamelyest rosszullétet és gyengeséget színlelni. Még a szemeimmel is laposakat pislogtam, de lopva azért figyeltem a srác mozzanatait. Azon azért meglepődtem, hogy mi volt az első reakciója, de a következőekben már azért segítőkésznek bizonyult. Még tovább játszottam a beteget, s hagytam hogy a székhez kísérjen, és homlokomhoz érintse a kézfejét, igazán aranyos volt, mert azért látszott rajta némi aggodalom, s ez volt az a pont, amikor nem akartam tovább tréfálkozni vele.
- Nem kell Beni, nincs semmi bajom, de tök cuki hogy így aggódtál értem. "csak nehogy neked is bajod essék" - idéztem vissza legelső gondolatait, miközben megérintettem a homlokomat érintő kezét és felnevettem.
- Egyébként édi vagy, tényleg csak meg akartalak tréfálni...remélem, nem haragszol - továbbra is mosolyogtam rá, mert nem akartam ám bántani, és nem gonoszságból viccelődtem vele.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3259&post=786651#post786651][b]Bossányi Karola - 2019.12.29. 12:55[/b][/url]

Kiéreztem némi élt Beni hangjából, s egy picit átgondolva a korábbi szavaimat, rájöttem arra, hogy talán rosszul fogalmaztam, és esetleg megbánthattam őt.
- Nem úgy értettem, ne haragudj. Csak nálunk mindig volt egy-két manó, gyerekkorom óta körbevettek, és igaz hogy néha morogtak, de némelyik azért tudott nagyon kedves is lenni, bántani meg sosem bántottak - javítottam a szavaimon, hátha így már megérti a srác, hogy nem hencegni akartam, s nem is lenézni az átlagos varázslócsaládokat, mert ilyen még csak meg sem fordult a fejemben.
- Jaj ne aggódj, tudom hogy megoldanád te is - elmosolyodva pillantottam rá, igazából nem tudtam haragudni Benettre, még akkor sem, ha néha volt egy-két fura megjegyzése, ami egyesekben talán már kinyitotta volna a bicskát. Engem ez viszont nem érdekelt, csíptem a kölyköt.
- Jaj Ben - sóhajtottam, mikor ismét úgy éreztem, mintha valamit magára vett volna. Tudom én, hogy érzékeny volt, de ennyire? Megcsóválva a fejemet, kedvesen rámosolyogtam.
- Tudom igen, és majd meg is mutatom, ha több időnk lesz rá, de most bájitalt fogunk főzni, emlékszel?- játékosan oldalba böktem, hogy egy kicsit lazuljon és ne érezze úgy, hogy mindig minden egyes szavammal bántani akarom. Nem igazán tudom, hogy miért vett magára dolgokat, vagy miért érezte azt, hogy a származása miatt esetleg kinézném. Ez egyáltalán nem így volt, sőt, jobban kerestem a társaságát, mint egyes aranyvérűekét.
- Benne vagyok - nevetve pacsira emeltem a kezem, jó volt látni azt, hogy végül csak felengedett, és talán nem is haragudott már rám.
- Ó, szóval kéretjük magunkat? Mert tudok én ám erőszakos is lenni, na majd várd csak ki. Ott fogok szobrozni a szobád ajtaja előtt, míg el nem jössz velem egyszer pizzázni - nevetve vázoltam fel előtte, hogy mire számítson, közben gyorsan repült az idő, s talán az én fecsegésem volt az, ami kizökkentett minket a bájitalfőzésből. Ezután tréfáltam meg egy picit a fiút, mert túlságosan is átszellemültem és ha valakit kicsit már jobban ismertem, úgy könnyedebben engedtem el magam a közelében. A tréfám azért nem sült el túl jól, legalábbis az arcvonásai és a testtartása erről árulkodott.
- Jaj Beni - kuncogva kaptam kezemet a szám elé, mert bár mérges volt rám, én csak mosolyogni tudtam a kis turpisságom után. Az akcióm egy kis fejmosást is megérdemelt, amit kedves barátom ki is osztott, s amit csöndben hallgattam végig.
- Olyan jópofa vagy, hogy így aggódsz - nevetve léptem oda hozzá, s hogy ne haragudjon rám, hirtelen barátian magamhoz öleltem őt, s addig csüngtem rajta, míg kellően megölelgettem őt.
- Rendben van, várni fogom a bosszúdat Ivanich - nevetve ejtettem ki a vezetéknevét, mintha nagyon is komolyan venném őt, de valamiért nem tudtam kinézni a srácból azt, hogy ő efféle dologgal megvicceljen engem.
- Igenis, bájitalmester úr! - nevetve szalutáltam neki, majd ha meggyújtotta az üst alatt, beleöntöttem a futóféregnyálat és egy keverővel elkezdtem azt kavargatni.
- Most jó, már rotyog, öntheted bele a harmatfű őrleményt, a doxyszőrt, és szerintem egy kis olajat vagy vizet is tehetnénk bele, mert ez még elég...nyúlós, ezt nem fogjuk tudni így meginni. Mit ír a recept, mi kell még bele?- kíváncsian pillantottam rá Benre az üst mögül, remélve, hogy ő talán tudja, mi lesz a következő lépés.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3259&post=791328#post791328][b]Bossányi Karola - 2020.02.02. 12:31[/b][/url]

Azt hiszem, hogy Beni talán tényleg komolynak ítélte meg a kis tréfámat, s úgy általában mindent. Nem akartam őt megbántani, s azt hittem, hogy a tréfám majd jól sül el, de rá kellett jönnöm arra, hogy rosszulléttel azért még sem szabadna viccelődni, mert ezzel könnyedén ráhozhatjuk a másikra a szívbajt. S bár a fiú is haragudott rám, úgy tűnt, hogy mégis csak sikerült ezt megbeszélnünk, s egy öleléssel tudtam őt kárpótolni a történtekért. Ez volt a minimum a történtek után, s így legalább érezhette, hogy tényleg megbántam a dolgot, és nem akartam belőle gúnyt űzni.
Kellett még néhány másodperc így, mire talán ő is megnyugodott, meg én is, s csak ezt követően engedtem ki ölelésemből a srácot.  
- Dehogy mesélem, ez a mi kettőnk titka marad - kacsintottam rá Benire, majd tovább folytattuk a bájital készítését. Nem a legegyszerűbb főzetet választottuk, de ami azt illeti, Beniben és bennem is élt a kíváncsiság, s ezt a bájitalt már nagyon régóta ki akartuk próbálni.
- Ez egyelőre elég undi - jegyeztem meg némi fintorral az arcomon, ezután tettünk hozzá egy kis vizet, s alaposan kavargattam a főzetet, ügyelve arra, hogy ne égjen oda, míg Beni elolvassa, hogy mi a következő lépés.
- Ajhh jó sok mindent kell ehhez észben tartani, azt hiszem, hogy nem leszek bájitalfőző mester - feleltem nevetve Beninek, s hosszú perceken át tovább kavargattam a főzetet, míg az el nem nyerte tíz perc után azt a szürkészöld színt.
- Bleh, ez most sem szimpatikusabb, nézd meg, szerinted most kell bele a kolibritoll? Talán jobb lenne, ha te kevernéd ezután, mert félek, hogy elrontom - ha Beni benne volt a cserében, akkor ezután átadtam neki a keverőt, majd aszerint adagoltam a további hozzávalókat, ahogyan azt a fiú kérte.
- Arra mondjuk kíváncsi lennék, hogy mi történne, ha valamit túladagolnánk, vagy ha netán véletlenül rossz hozzávalót főznénk bele. Lehet, hogy felrobbanna az üst? - kuncogva pillantottam a srácra, s ha kérte, akkor először a kolibritollat szórtam a főzetbe, majd csöndben figyeltem, hogyan hajtja végre a kavarásokat.
- Fura a szaga - jegyeztem meg, s közben egyik kezemmel próbáltam a gőzt elhessegetni, majd távolabb sétáltam az üsttől, tekintetem végig futtattam a polcokon, s visszafordultam a fiú felé. Figyeltem a munkásságát, talán még egy mosoly is az arcomra futott, látva a koncentrációját.
Mindketten akartuk, hogy sikerüljön a bájital, igyekeztünk is mindent a leírás szerint csinálni, de amikor arra került a sor, hogy kipróbáljuk, hiába ittunk belőle mindketten, nem történt semmi. Ő sem osztott meg velem titkokat, s én sem Benivel. Egy kicsit talán csalódottak voltunk, hogy nem sikerült, de távozás előtt még bátorítóan paskoltam meg a vállát, hogy majd legközelebb.
- Tuti, hogy majd máskor sikerülni fog. Majd jobban figyelünk - mondtam végül, majd vele együtt hagytuk ott a labort, miután mindent a helyére pakoltunk.

// köszönöm a játékot //