Az északi rész alagsorában, egészen közel a rellonosok klubhelyiségének bejáratához kicsi beugró zug látható. Mivel folyamatosan homály és sötétség fedi, na meg a zöldeken kívül nem is sokan merészkednek ide, nem volt népszerű éveken át, azonban nem akármit rejt. Benyitva a kő szegélyezte tölgyfaajtón egyből fáklyák gyulladnak a kör alapú teremben és a szekrények engedelmes, ám lomha csikorgással emelkednek ki a falból feltárva polcaikat. Különböző fiolák, üvegcsék, üvegek és lombikok sorakozna. Néhol sárkányvér, máshol viperafog, de különfélébbnél is különfélébb bájitalösszetevők virítanak, hol elrejtve ritkaságuk miatt, vagy éppen, mert olyan ital komponensei, amit ne akarjon bárki. Máskor pedig egészen elől vannak, mint az üröm, vagy az órákról jól ismert gumók.
A terem közepén egy viszonylag tiszta asztal, hatalmas lyukkal a közepén, amire pont egy üst tehető, vélhetően a korábbi szertárért felelős, vagy Felagund jobb és bal kezei itt gyakoroltak. Adott is hozzá minden eszköz, és talán hozzávaló is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3259&post=779934#post779934][b]Ivanich R. Benett - 2019.11.03. 21:02[/b][/url]

Amióta Karola visszaadta a könyvemet, különös kapcsolat fűz hozzá. A hálával együtt ott van az a tény is, hogy nagyon sok közös vonásunk van. Mindketten szeretnénk a bájitaltan tudásunkat mélyíteni, ezért korábban úgy döntöttünk, hogy egy ajánlott főzetet is elkészítünk majd, egyenesen a bizalom elixírjét. Érdekesen hangzik, igaz? Szerintem iszonyatosan menők leszünk, és már alig várom, hogy megismerkedjek a hozzávalóival, hiszen egy varázstalan környezetből származó fiúnak minden ilyen új... Ha valami, akkor ezen izgalmas, sokszor bizarr és egzotikus kellékek sajnos kimaradtak a nagybátyám birtokán a bemutatásból, ő ugyanis joggal gondolhatta úgy, hogy jobb ha nem riogat előre különféle undormányoknak titulált dolgokkal. Szeretek a lánnyal találkozni továbbá azért is, mert nagyon aranyos a macskája, és egyszer én is szeretnék egy cicát magamnak, úgyhogy addig kellő tanáccsal és tapasztalattal látom magam el a jövőre nézve. És nem utolsó sorban nagyon jó, hogy szert tettem egy évfolyamon belüli, szorgalmas tanulótársra, akinek a segítségével megcélozhatom az évfolyamelső posztot a tanév végén, és így nemhogy nem maradok le a többiekhez képest az anyaggal, de jelentősen túl is szárnyalom a tudásukat.
Természetesen nem felejtem el a megbeszélt találkozót. Hogy is tenném? Megmosolygom az üzenetet, majd elrakom emlékbe a kis cetlit. Szintén előbb érkezem egy kicsivel, mert hagyok időt magamnak az odatalálásra, de szeretném előtte áttanulmányozni a polcokat, magyarán szólva egy kicsit megbizonyosodni a dolgokról, még mielőtt belevágnánk. Lelkesen köszönök a lánynak, amikor megérkezem, de egy kissé az arcomra fagy a mosoly, amikor szétnézek a nem túl bizalomgerjesztő termen.
- Remélem, hogy a félhomály nem fogja zavarni a munkánkat - jegyzem meg bizakodóan, miközben odasétálok Karolához és szemügyre veszem a könyvet. - Hogy állunk a hozzávalókkal? Segítek a keresésben... Tegyük az asztalra, amit megtaláltunk! - javaslom neki, miközben ujjaimmal letörlöm az egyik üvegről a feliratot rejtő portakarót.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3259&post=780448#post780448][b]Ivanich R. Benett - 2019.11.10. 16:55[/b][/url]

A köszönésemre nem igazán azt a választ kapom, amit először elképzelek. Valósággal összerezzenek Karola ijedt hangjára. Ennyire rémisztő lennék? Csalódottan horgasztanám le a fejem, ha nem ejtené el a kezében tartott üvegcsét, ami így hangos csörrenéssel törik darabjaira a padlón. Ösztönösen hátrébb ugrok a balesettől, hiszen elég sok olyan mugli filmet láttam már, amiben egy ehhez hasonló malőr következtében maró folyadék szabadul ki, de kémiaórán is megtanították, hogy bizonyos esetekben még a belélegzése is komoly veszélyt rejthet.
- Te jó ég, mit ejtettél ki a kezedből?! - kérdezem kétségbeesetten, el is engedve a fülem mellett a megjegyzését. - Nem tudsz valami varázslatot, ami ezt eltünteti? - faggatom tovább, egyre türelmetlenebbül. Nem terveztem ennyire kétségbeesni, addig is kerülök egyet a másik irányból, így az asztal ellenkező oldalán állok meg mellette, a szilánkoktól tisztes távolságban. Attól tartok, ez így elég balesetveszélyes lesz, úgyhogy előbb rendet kéne raknunk.
- Hát én is remélem - erősítem meg egy nagyobb lélegzetvétel után. - Ne haragudj, hogy kicsit indulatosan szóltam az előbb. Nem ellened szólt, nem is haragszom. Én voltam a hülye, hogy csak így berontottam - nézek rá bűntudatosan, miközben a szekrényeket kutatom át. Az uralkodó sötétség ellen büszke mozdulattal húzom elő a pálcám. Nem hiába tanultuk a fénykeltő bűbájt, itt az ideje alkalmaznom is. Felemelt jobbommal tartom magam előtt a világító pálcavéget, fülelve a hozzávalókra. Megfigyelem, hogy a polcokon valamennyire betűrendben sorakoznak az üvegcsék, és mivel nem egy különleges bájitalról van szó, elkezdem az asztalra pakolni a megtaláltakat.
- Ez eddig nem a mi napunk - röhögök a félreolvasásán arra gondolva, hogy talán felkészültebben kellett volna érkeznünk, hogy már csak a főzés legyen hátra. - Hallod, itt kéne lennie a futóféregnyálnak, de szerintem valaki elvitte. Hova kerülhetett? - toporgok idegesen a szekrény előtt, majd Karolához lépek.
- Hogyne, majd inkább lemeccseljük! Én inkább attól félnék, hogy miféle bizalmas dolgokat osztanék meg a hatására... - vigyorgok, miközben egyik kezemmel az asztalnak támaszkodom. Most Karola jön, hogy a maradékot megtalálja - Nem is tudom, azt hiszem megvagyok. Tanulok ezerrel. És te? - rázom le magamról a kérdést.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3259&post=781652#post781652][b]Ivanich R. Benett - 2019.11.24. 03:46[/b][/url]

Szeretnék ugyan, de nem nyugszom meg teljesen. Szigorúan nézek rá, tekintetem mondhatni belefúródik az ő pupilláiba, de a haraggal vegyített kétségbeesés lassan oszlani kezd bennem. Ezért nem fogok neheztelni rá...  Ha végiggondolom, egészen elfogadható érvei vannak. Kedvem támad hinni abban, amit mond.
- Hát jó... - nyögöm ki némi hatásszünetet követően. - Viszont tényleg nem szeretném, ha valamelyikünk elcsúszna benne. Kerüljük ki a tócsát - kérem meg a biztonsága érdekében, mellesleg az üvegszilánkokat sem szabadna félvállról vennünk.
- Én nagyon félek a manóktól! Majd te beszélsz velük. Nekem nem hiányzik a nyavalygásuk, meg hogy összeszidjanak - hárítom át a feladatot Karolára, hiszen úgy érzem jogosan tartok az általam alig ismert varázslények hírhedt undokságától. Elmosolyodom, hogy utólag már inkább nekem ad igazat az elővigyázatosság terén, így kissé önelégült arccal folytatom a keresést.
- Köszi, ami azt illeti elég sokat gyakoroltam - idézem fel a néhány héttel ezelőtti éjszakákon át nyúló gyakorlásaimat. Te jó ég, már a gondolattól ásíthatnékom támad...
- Bele se merek gondolni - forgatom meg a szemem, ahogy azért akarva-akaratlan végigfut az agyamon néhány kínos és bizalmas emlék. - De ne gondold, hogy csak neked nem mondom el. Mindenkinek vannak titkai, amikről nem szívesen beszél - magyarázok neki lelkesen, a kezeimmel látványosan magam előtt hadonászva, mielőtt nagyon magára venné a zárkózottságom. Én különben se nyílok meg könnyen senkinek.
- De utána voltam pizzázni a fiúkkal! Illetve önkénteskedtem a menhelyen - vágom rá dacosan, majd nyelek egy nagyot. Emlékszem arra, amikor hívtak, de valahogy nem volt kedvem. Néha olyan érzésem támad, hogy a tanulás leszívja minden erőmet, amitől hétvégére zombi leszek és csak nézek ki a fejemből. Ha ez nem lenne elég, az otthoni helyzet is aggasztó. Úgy érzem, hogy nincs minden rendben apa körül, csak nem merik leírni a levelekben. Az egyik bátyám megsúgta persze, hogy még mindig az albérletében lakik. De hát rólam hallani se akar, és ettől olyan számkivetettnek gondolom magam. Elhessegetem a fejemben ezt a szomorú gondolatot, és próbálok mosolyt erőltetni az arcomra. Szinte alig tudtam figyelni arra, amit Karola mondott, mégis megkísérlem felvenni a fonalat.
- Aha, az jó - hümmögök, majd meredt szemekkel megrázom a kobakomat. - Vagyis izé, őszintén sajnálom. Jobbulást neki! Na de milyen könyveket olvasol mostanában? - hátha kölcsönkérhetek párat, ahogy mostanában egyre több diáktársammal állok rá erre a csereberére.
Lekötnek az asztalon előttünk levő bájitalos könyv útmutatásul szánt ábrái, lapozgatni kezdem hát az oldalakat, hogy az elkészítés menetének leírásához érjek. Karola kijelentéseire élesen kapom oda a fejemet. A hideg futkos a hátamon a gondolattól, hogy bármi baja történhet. Ráadásul az én lelkemen szárad, hogy az előbb csak úgy belenyugodtam a balesetbe.
- Te jó ég, akkor én is bármelyik pillanatban rosszul lehetek! Gyere, ülj le egy kicsit - pánikolok be, enyhén remegő kezemmel pedig egy falhoz húzott, láthatóan régi és poros szék felé vezetem. Itt a homlokára helyezem a tenyeremet, de nem érzem úgy, mintha lázas lenne. Húzom is a szám miatta.
- Ne vigyelek a gyengélkedőre? - kérdezem teljes tanácstalansággal a hangomban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3259&post=786237#post786237][b]Ivanich R. Benett - 2019.12.28. 00:20[/b][/url]

- Talán olyan gyakran találkozik velük egy átlagos varázsló? - kérdezek vissza sértődötten. Nem feltétlenül abból kellene kiindulni, hogy náluk a családban esetleg akadtak házimanók, mert ahogy hallottam, ez a mai világban már nem mindennapos jelenség. Emiatt talán érthető, hogy én félek ezektől a számomra kicsit csúf, apró lényektől, akik amúgy a kastélyban mindig nagyon kedvesek velem, ha netán mégis össze kell velük fussak, ám hallottam, hogy bőven vannak a mogorvább fajtából az iskolán kívül. Itt persze, hogy nem vesznek fel olyat, aki nem elég udvarias velünk szemben. Hát még a koboldok milyenek lehetnek a valóságban... Róluk csak olvastam ezidáig, és remélem így is lesz ez egy ideig még biztosan, amíg szépen lassan meg nem ismerem a többi varázslényt is. Nem jó dolog elsietni, mert mindent alaposan át akarok tanulmányozni. Az a nagy célom, hogy jövő szeptemberig alaposan kiismerjem a világot, a vakáció idejére már le is van beszélve néhány látogatás a nagybátyámékkal, hogy megtanítsák például a hopp-hálózat használatát a gyakorlatban, de megyünk elvileg mágikus cirkuszba is, hogy a különleges képességekből kapjak ízelítőt. Az csak hab lenne a tortán, ha időközben a kastélyon belül is találkozhatnék egy-egy tanonccal, de a felkutatásukhoz valahogy eddig még nem vitt rá a lélek. Nem biztos, hogy dicsekszenek vele, akik pedig gyakorolni akarnak, azok rossz embert keresnek, mert nagyon félek tőlük alapjáraton. Ne kotorásszanak például a legilimentorok a gondolataim között, hallottam ám, hogy az micsoda zűrzavart tud okozni később!
- Megoldanám magamtól is... - kezdek bele a magyarázkodásba. - De ha már vállaltad a felelősséget, ha már így döntöttél, akkor nem viszem el helyetted a balhét, már bocs - tárom szét a karjaim ártatlan pislogások közepette. Ezeket szeretem tisztázni vele, nagyon is komoly dolgok szerintem. Így ha a kísérletünk folyamán bármi balul sül el, akkor én mosom kezeimet, Karola pedig tartja a hátát kettőnkért. Mindezt azért, mert én előre megmondtam, ő viszont a saját igazához ragaszkodik. Hát jó, tényleg nem baj.
- Talán? Mitől függ? Tudod jól, hogy minden érdekel - emelkedik meg a szemöldököm, ahogy kérdően Karola szemeibe nézek. Csak nem eldicsekedett a származásával? Lehet, hogy nem annak szánja, mégis úgy jön le, mintha ilyenkor ő lenne a jobb valamiben, én pedig a kiváltságos réteg vagyok. Azért nagy megtiszteltetés egy híres aranyvérű család lánya mellett állni, sőt vele főzni meg egy bájitalt! Nem célom, hogy összevesszek vele, főleg nem azért, mert visszaadta a könyvemet.
- Na jó, néhány titkomat elárulhatom. Még az is lehet, hogy ma, a sikeres bájital hatására. Ha nem, akkor megejtünk egy másik alkalmat. De akkor neked is mondanod kell dolgokat! Mit szólsz? - kacsintok rá cinkosan, hogy felcsigázzam az érdeklődését. - Majd legközelebb veletek is jövök, csak máskor legyetek egy kicsit erőszakosabbak. Szólok majd az önkénteskedésről is, most még segítővel mentem, hogy mindent megtanuljak, azért nem hívtalak magammal - magyarázom neki lelkesen, jókedvűen.
Elhallgatom a könyvbeszámolóját is, amiből a máguscsaládokról szóló fog meg leginkább, hiszen nagyon szeretem a történelmet. Megkérem, hogy ha mód van rá, majd adja kölcsön, úgyis közel esik egymáshoz az elsőéves fiú és lány hálóterem, nem ez lenne az első csereberénk, és nem is hiszem, hogy az utolsó. Még azzal is viccelődni kezdek, hogy talán ők is benne vannak, de elgondolkodom azon is, hogy megkérdezzem a nagybátyámat, mert úgy tudom az Ivanich is aranyvérű családnak számított, és csak apa követett el szentségtörtést azzal, hogy kvibliként egy muglihoz ment hozzá.
- Hogy mi? - nyikkanok meg az orvosokat megszégyenítő vizsgálódásom után. Csípőre tett kézzel, szigorúan ráncolom össze a homlokom, mint aki jó alapos fejmosásra készül nála. Nem tudok teljesen haragudni rá, csak fortyogni magamban, amiért tréfálkozik velem. - Ez tök komoly dolog, jó? Azt hittem, hogy a törött bájitaltól lettél rosszul. Én kérek elnézést, hogy magamra is gondolok, de mint látod, mindent megteszek érted... Remélem azért értékeled - kapok a szívemhez, mint valami megfáradt öregapó, akinek szüksége van néhány másodpercre a tragédia kiheveréséhez. Egy ideig még el vagyok kenődve a vicce miatt, de aztán oldódni látszom, ahogy az előkészületekkel járó pakolás során másra terelődik a figyelmem.
- Ezt megjegyeztem... És ne hidd, hogy nem fogom egyszer megbosszulni. Na de most, elő az üsttel, kezdjük el melegíteni a futóféregnyálat - szólok rá lelkesen, mert idő közben észrevettem, hogy az asztalra helyezett, törött üvegben bizony az volt, és pont nem folyt ki az összes. A harmatfű-őrlemény és a doxyszőr már összeöntésre készen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3259&post=787559#post787559][b]Ivanich R. Benett - 2020.01.04. 18:15[/b][/url]

Hümmögve képzelem bele magam az ő helyzetébe. Folyamatosan észben kéne tartanom, hogy keményvonalas aranyvérű háttérrel nála mi a természetes közeg, amiben felnőtt, és ami miatt nem is lehet rá haragudni, hiszen fordított esetben én is ugyanígy viselkednék. Bevallom őszintén, nagyon jól jött volna egy saját személyzet a családban, én pedig úgy tekintettem volna a manókra, mint nevelőkre, játszótársakra, esetleg valamilyen értelemben a család részeire. Biztosan sokat vigasztaltak volna, amikor az osztályban szinte mindenki kicsúfolt a jól sikerült témazáró miatt, és valószínűleg sokkal bátrabb lennék, ha akkor ott vannak nekem. De ezt már nem lehet megváltoztatni.
- Jól van, felejtsük el inkább - mosolyodom el, ahogy megenyhülök. Látom rajta, hogy próbál igyekezni. Nem kellett volna bocsánatot kérnie, mert lehet, hogy túlreagálok dolgokat. Mondják rám, hogy sértődékeny tudok lenni, és akaratlanul is támadásnak veszem az emberek kijelentéseit. Merthogy jobb félni, mint megijedni... Jólesik, hogy azért határozottnak gondol, meg hogy egyáltalán van valaki, akivel végre lóghatok. Vele nagyon hamar megtaláltam a közös hangot, és az is nagyon klassz, hogy most bájitalt főzhetek az iskola alagsorában. Utólag mindig rájövök, hogy milyen jól el tudja terelni a szorongásaimról a figyelmemet a vidámabb témák felé, és rávesz arra, hogy viccelődjek is egy kicsit.
- Akkor a végén még hátha jut mindkettőnknek a löttyből, és úgy kvittek leszünk - pacsizok vele boldogan, ahogy egyre lelkesebb leszek a készülő bájitaltól. - Nyugodtan erőszakoskodj, nem engem fognak hülyének gondolni az évfolyamtársaink - öltök nyelvet vidáman, ám e jókedvet Karola színlelt rosszulléte sajnos megakasztja.
Szakszerűen reagálok, mások ezt úgy mondanák szerintem, hogy túl komolyan, úgyhogy a lány nem sokáig tudja magában tartani a nevetését. Először értetlenül nézek rá, mert nem esik le, hogy mitől lett ilyen jó kedve. Az ölelését zavartan fogadom, el is pirulok tőle, de nagyon jó érzéssel tölt el. Amint kicsit magamhoz térek, magamhoz szorítom, miután hidegzuhanyként közli velem az igazságot az állapotáról. Ha más tenné ezt velem, már rég kiakadtam volna, de megbocsátok neki, és inkább rákapcsolok a főzésre.
- Remélem nem meséled el senkinek, hogy milyen kellemetlen helyzetbe hoztál - jegyzem meg azért mellékesen, és már forralom a bosszúmat a fejemben, ami nem sokáig várat szerintem magára.
Kötelességtudóan beleöntöm az üstbe az őrleményt, a szőrt, és Karola utasításának megfelelően némi vizet, ami szerencsére szintén kéznél akad egy közeli csapból. Az órán is előfordul, hogy alkalmazzuk hozzá, ha azt érezzük, hogy a hozzávalók alapanyaga túl sűrűvé, azaz ihatatlanná teszi a kotyvalékot. Mégiscsak bájitalt, és nem bájételt főznénk... Hagyom, hogy kavargassa az egyveleget, addig pedig a következő lépést keresem a könyvben.
- Itt azt írja... - pillantok fel a lányra, ujjaimmal követve a betűket. - ... hogy körülbelül tíz perc után szürkészöld lesz a színe, utána kell a kolibritoll, aminek szét kell majd rögtön mállania. Utána a bagolyköpet, előtte majd nagyon figyelj, hogy tízszer balra, majd ötször jobbra kell megkavarni, fél óra állni hagyás után pedig szálanként a mooncalf-szőr megy bele egy villanásig. Szóval addig majd elütjük az időt valahogy. A bagolyköpetünk sajnos nem friss, szóval a készítmény sem lesz a legerősebb fajta, de ez van - közlöm az instrukciókat büszkén, jól kihangsúlyozva a kavarások számait, mert nagyon szeretném, ha tökéletes munkát adnánk ki a kezünkből.