Az északi rész alagsorában, egészen közel a rellonosok klubhelyiségének bejáratához kicsi beugró zug látható. Mivel folyamatosan homály és sötétség fedi, na meg a zöldeken kívül nem is sokan merészkednek ide, nem volt népszerű éveken át, azonban nem akármit rejt. Benyitva a kő szegélyezte tölgyfaajtón egyből fáklyák gyulladnak a kör alapú teremben és a szekrények engedelmes, ám lomha csikorgással emelkednek ki a falból feltárva polcaikat. Különböző fiolák, üvegcsék, üvegek és lombikok sorakozna. Néhol sárkányvér, máshol viperafog, de különfélébbnél is különfélébb bájitalösszetevők virítanak, hol elrejtve ritkaságuk miatt, vagy éppen, mert olyan ital komponensei, amit ne akarjon bárki. Máskor pedig egészen elől vannak, mint az üröm, vagy az órákról jól ismert gumók.
A terem közepén egy viszonylag tiszta asztal, hatalmas lyukkal a közepén, amire pont egy üst tehető, vélhetően a korábbi szertárért felelős, vagy Felagund jobb és bal kezei itt gyakoroltak. Adott is hozzá minden eszköz, és talán hozzávaló is.

Szerencsésen beszereztem minden általam hasznosnak vélt hozzávalót, illetve amit a lánnyal megbeszéltünk viszonylag rövid időn belül, így már csak annyi volt a dolgunk, hogy elvégezzük a munka oroszlánrészét. A beszerzés gyerekjátéknak tűnt ahhoz képest, ami még ránk várt, ugyanis semmi garancia nem volt rá, hogy sikeresen végrehajtjuk ezt az egyáltalán nem egyszerű feladatot. Mindenesetre azért reménykedtem, hogy sikerül megalkotnunk a hőn áhított bájitalt, Babett pedig okos volt és kreatív, így bíztam benne, hogy együtt valami nagyot tudunk majd alkotni. Küldtem is neki egy baglyot, hogy találkozzunk a bájital-laborban szerda délután, hogy elkészíthessük a bájitalunkat, vagy legalábbis első körben kikísérletezzük, mire jutunk egyáltalán. Az már megvolt a fejemben, hogy háromtól egészen öt órán át hasson legalább a készítmény, emellett pedig az összetevők erősségén, stabilitásán volt a hangsúly. Mikor eljött a "nagy nap", táskámba belepakoltam a százfűlé-főzet összetevőit, valamint a bájital készítéshez szükséges felszerelést, aztán pedig kényelmes cuccba bújva megindultam a megbeszélt hely felé, ahova egy picivel idő előtt értem oda. Kissé nyomasztó volt a hely, és elég sötét is, de ez volt a tökéletes helyszín bájitalunk megalkotására. Miután odaértem elsőként, elkezdtem kipakolni a táskámból minden szükséges eszközt, amelyek kulcsfontosságúak voltak a kísérletünk szempontjából. Mikor ezzel végeztem, megálltam összefont karokkal a terem közepén lévő asztal előtt, majd vártam, hogy megérkezzen Babett is, hogy nekikezdhessünk a nagy munkának.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3259&post=811926#post811926][b]Dana Straw Berry - 2020.06.19. 22:15[/b][/url]

Szerencsésen beszereztem minden általam hasznosnak vélt hozzávalót, illetve amit a lánnyal megbeszéltünk viszonylag rövid időn belül, így már csak annyi volt a dolgunk, hogy elvégezzük a munka oroszlánrészét. A beszerzés gyerekjátéknak tűnt ahhoz képest, ami még ránk várt, ugyanis semmi garancia nem volt rá, hogy sikeresen végrehajtjuk ezt az egyáltalán nem egyszerű feladatot. Mindenesetre azért reménykedtem, hogy sikerül megalkotnunk a hőn áhított bájitalt, Babett pedig okos volt és kreatív, így bíztam benne, hogy együtt valami nagyot tudunk majd alkotni. Küldtem is neki egy baglyot, hogy találkozzunk a bájital-laborban szerda délután, hogy elkészíthessük a bájitalunkat, vagy legalábbis első körben kikísérletezzük, mire jutunk egyáltalán. Az már megvolt a fejemben, hogy háromtól egészen öt órán át hasson legalább a készítmény, emellett pedig az összetevők erősségén, stabilitásán volt a hangsúly. Mikor eljött a "nagy nap", táskámba belepakoltam a százfűlé-főzet összetevőit, valamint a bájital készítéshez szükséges felszerelést, aztán pedig kényelmes cuccba bújva megindultam a megbeszélt hely felé, ahova egy picivel idő előtt értem oda. Kissé nyomasztó volt a hely, és elég sötét is, de ez volt a tökéletes helyszín bájitalunk megalkotására. Miután odaértem elsőként, elkezdtem kipakolni a táskámból minden szükséges eszközt, amelyek kulcsfontosságúak voltak a kísérletünk szempontjából. Mikor ezzel végeztem, megálltam összefont karokkal a terem közepén lévő asztal előtt, majd vártam, hogy megérkezzen Babett is, hogy nekikezdhessünk a nagy munkának.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3259&post=812045#post812045][b]Drinóczi Babett Mirtill - 2020.06.22. 12:58[/b][/url]

Hihetetlen nagy szerencsém van, hogy Dana lett a társam erre a feladatra. Ugyan egyelőre nem sokat tettem bele a projektbe, de a kivitelezésben próbálok aktívabb lenni. Mivel Dana azt mondta, hogy jó a beszerzésben és még szereti is csinálni, ezért egyértelmű, hogy teljesen szabad kezet adtam neki, hiszen én ki nem állhatom az egészet. Még ruhákat sem vagyok hajlandó emberek között vásárolni, amióta Ivett megmutatta náluk, hogyan is lehet az internetről. Természetesen a faluba lemegyek iskolai felszerelésekért vagy esetleg kajáért, kávéért, de ennyi. Totálisan kikészülnék, hogyha valaki megkérne rá, hogy segítsek neki nagybevásárlást vagy kollekció-újítást vásárolni. No, no, no. Magassarkú bakancsom hangosan kopog az alagsor jéghideg folyosóján. Régen jártam erre. Legutóbb akkor voltam, amikor beosztottak a Rellonba, és Bence tesójának a szobatársa lettem néhány hétre. Mély sóhaj.
Farmernadrágom szokatlanul divatos, s ehhez hasvillantó felsőrészem is a mai tinédzserek világának szól. Nem jellemző rám, mégis nekem annyira megtetszett, hogy nem tudtam megállni, ne kattintsak rá, és ne tegyem a kosaramba. S azért is vagyok ennyire bátor, mert nem mozdulnék ki talár nélkül. Hiába vége a tanításnak, a bájital-készítéshez szükséges a védőfelszerelés. Persze reménykedjünk abban, hogy nem égetjük le és meg magunkat. Lenyomom a labor kilincsét, majd szélesre húzódik mosolyom, amikor meglátom Danát, ahogyan pakolássza a hozzávalókat.
– Szia – köszöntöm egy suta intéssel, majd közelebb lépkedek hozzá. – Annyira szuper vagy – forgatom meg szemeimet, és hálásan sóhajtok egyet. – Sikerült mindent? – érdeklődök, miközben ledobom oldaltáskámat a padlóra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3259&post=812135#post812135][b]Dana Straw Berry - 2020.06.22. 22:26[/b][/url]

Nem is kellett sokáig várnom, míg Babett megérkezett. Széles mosollyal fogadtam a lányt, örültem, hogy egy párban voltam vele a feladat során, mert igaz, nem sok időt töltöttem el a társaságában idáig, de azalatt rájöttem, hogy nagyon intelligens, művelt lánnyal van dolgom, bár ez a közös órák során is bebizonyosodott már.
- Szia! Csini a rucid! - viszonoztam vidáman a köszönését, a "szuper" szócskára pedig kissé elpirultam. Ugyan, dehogy voltam én szuper, egyszerűen csak megvolt a dolgok beszerezéséhez a megfelelő kapcsolathálózatom. Ez most nagy szolgálatot tett mindkettőnk számára, meg is lett az eredménye azáltal, hogy mindent sikeresen beszereztem.
- Köszi. Igen, sikerült! - feleltem neki büszkén, úgy viselkedtem, mint egy kis diák, aki megkapta élete első kiváló jegyét.
- Itt van minden, ami a bájital-főzéshez kell. Üst, továbbá a százfűlé-főzet hozzávalói: meghajtófű, disznópázsit, juharfa fátyolkája, pióca. Aztán itt vannak még a második felvonás összetevői is: bikornisszarv, juharfa fátyolkája, bumszalagbőr, egy diák haja - mutattam be a hozzávalókat a lánynak nagy bőszen. Azt nem is ecseteltem, hogy ez a főzet két részből áll, amelyeket külön-külön kell elkészíteni, hiszen biztos voltam benne, hogy ezzel már tisztában van.
- Most azt kéne kitalálnunk, hogy melyik hozzávalót hagyjuk ki a főztünkből, illetve mennyi ideig főzzük ezeket. Elsőre tuti biztos vagyok benne, hogy nem sikerül, de van bőven anyag, szóval simán kísérletezhetünk még - mondtam Babettnek megnyugtatásul. Valóban nem kellett aggódnunk amiatt, hogy esetleg kifogynánk az összetevőkből, mert pont beszereztem belőlük annyit, amennyi bőven elég lesz arra, hogy megalkossuk belőlük az általunk elképzelt bájitalt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3259&post=812146#post812146][b]Drinóczi Babett Mirtill - 2020.06.23. 07:30[/b][/url]

Figyelem a kék szemeket, s halványan elmosolyodok a pironkodásra. Ő is hasonlóan tudja fogadni a bókokat, mint én magam. De lényeg a lényeg; valóban nagyon hálás vagyok, neki. Ja, hálás. Igen. A padra helyezett táskámhoz fordulok, felnyitom a cipzárt, és máris fél felsőtestem eltűnik benne, ahogyan elkezdek kutakodni. Igazán tehettem volna a benn lévő cuccok tetejére, bizonyára egyszerűbb dolgom lenne. Néhány kelletlen hümmögés után előveszek egy csomag CsokiVarázslót – ami az egyik kedvenc édességem kislány korom óta – és egy nagyot pördülve tengelyem körül fordulok Dana felé. Az édességben egyesével csomagolt, belga csokoládéból készült varázsló és boszorkány figurák vannak. – A beszerzésért – mondom egy apró mosollyal, és átnyújtom az ajándékot a prefektusnak.
A hozzávalók felsorolása közben felpattanok a pad tetejére, és bakancsos lábamat lóbálni kezdem a levegőben. Fejből nem tudtam volna elmondani őket, de minden alapanyagot ismerek, noha az egyiknél különösen a magasba reppen dús szemöldököm. – Kinek a haját szerezted meg? – érdeklődök mély, karcos hangomon. – Hát – kezdek bele, s jobb kezem vékony mutatóujját szám elé emelem. – Attól függ, hogy kinek a haját hoztad… szerintem az a legelhanyagolhatóbb. Nem szeretnénk másolni senkit sem, csak csinos pofikat akarunk – vonom meg egy mosollyal a vállam. – Talán azt lehetne helyettesíteni valaminek az erősebb változatával – nem vagyok teljesen biztos abban, hogy amit mondok, annak van értelme, de most ez fogalmazódott meg bennem. – És ne aggódj – kezdem egy széles vigyorral. – Lemondtam minden programomat mára és holnapra, szóval szívesen vállalom a kísérleti egér szerepet – teszem hozzá bohókás fejdöntögetéssel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3259&post=812234#post812234][b]Dana Straw Berry - 2020.06.24. 21:13[/b][/url]

Kíváncsian figyeltem, ahogy a lány nagy bőszen kutakodni kezdett a táskájában. Miután megpördült, és megláttam a kezében az édességet, a csodálkozás és a meghatódás együttese ült ki az arcomra.
- Ó, ezt nekem hoztad? Nagyon kedves tőled, imádom a csokoládét! Milyen jópofa figurákat tartalmaz a csomagolás! Köszönöm!
Tök jól esett ez a kis meglepetés, nem számítottam arra, hogy Babett így meglep valamivel, igazán rendes volt tőle ez a gesztus. Fel is bontottam nyomban a csokicsomagot, kivettem belőle egy varázsló figurát, amelyet kibontottam, aztán jóízűen elkezdtem eszegetni, majd a lány felé fordítottam a zacskót.
- Kérsz? Isteni finom! - kínáltam meg, miközben el is fogyasztottam a saját csokifigurámat.
- Arra gondoltam, ha sikerül megvalósítanunk a tervünket, és remekelünk a bájitallal, akkor akár meg is ünnepelhetnék! Szerintem menni fog, ha összedolgozunk. Persze nem biztos, hogy elsőre sikerül, de össze fogjuk hozni! - bátorítottam a társamat csillogó szemekkel győzelemre szomjazva.
- Ja, a szobatársamét. Elég mélyen aludt, szóval könnyű dolgom volt. Bár igazából tényleg nincs jelentősége, mert nem másolni akarunk, de ahogy említetted, meg is van, mit kéne kihagyni az összetevőkből - közöltem Babettel, miközben végigpásztáztam az összes hozzávalót.
- Azért arra is kíváncsi lennék, mi történne, ha egyszerre több embernek a haját dobnánk a főzetbe, bár lehet kész káosz lenne minden! - vigyorogtam cinkosan, miközben eljátszottam a gondolattal, hogy akár jól is elsülhetne az egész. Persze az is benne volt a pakliban, hogy nagy gáz sülne ki az akciónkból.
- Végül is, ha több ember "tartozékát" kutyulnánk bele, annak az egyvelegéből akár megalkothatnánk egy tökéletes formát, pofit, érted - tekintettem a lányra elszántan, majd elővettem a táskámból még két különböző hajszálat. Azt már nem ecseteltem, hogy honnan szereztem be ezeket, arra viszont ügyeltem, hogy ha sikerülne megalkotnunk a végeredményt, akkor az ne hagyjon maga után semmiféle kivetnivalót.
- Szerintem hagyjuk ezt a szenzációs vagy kudarcba fulló dolgot a végére, ha mégsem sikerülne a főztünk, aztán majd meglátjuk, mit tudunk kihozni ebből a helyzetből. Első körben én a disznópázsitot hagynám ki, az valahogy annyira nem illik a képbe, már csak a neve alapján sem. De persze nyitott vagyok a te javaslataidra is - mondtam Babettnek nagy beleéléssel. Már alig vártam, hogy alkossunk valami nagyot, bíztam benne, hogy a kísérletezgetéseink végén végül sikerrel fogunk járni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3259&post=812331#post812331][b]Drinóczi Babett Mirtill - 2020.06.26. 10:46[/b][/url]

Számomra kezdenek természetessé válni az ilyen apró gesztusok. Sok mindent tanultam az utóbbi időben, és rengeteget szocializálódtam. Ivett barátnőm hatalmas közönségkedvenc, egy igazi energiabomba, aki szeret nagy társaságokban nyomulni, míg én eddig legszívesebben a szobámban ücsörögtem. Sakkoztam vagy gitároztam. Minden olyan dolgot csináltam, amit egyedül a legjobb. Elvégre azt hittem, hogy ez kell nekem. Igaz, hogy így sem tartok vele minden buliba, de próbálom nem az összes alól kihúzni magam. Legfőképpen azért nem, mert sokszor reménykedek abban, hogy esetleg Bence is megjelenik. Mélyet sóhajtok, s miután átnyújtom az ajándékot aprócska mosollyal tekintek Dana szemeibe. – Tényleg? – kérdezek vissza, hiszen a csinos, modellalkatú lányoknál sosem tudom eldönteni, hogy esznek-e ilyesmit vagy sem. – Örülök. Nekem – lépek közelebb és mutatok a dobozkára. – Ez a kedvencem. Kiskorom óta ezzel tömöm magam – forgatom meg szemeimet egy idétlen vigyorral, s észreveszem, hogy kezeimmel megint össze-vissza hadonászok. Ezen észrevételre kissé összébb húzom magamon taláromat amolyan pótcselekvésképpen, és a minket körülölelő szekrénysorra emelem kékeszöld szempáromat. Mennyi minden, te jó ég! Voltam már itt, amikor véletlenül elemeltem egy üvegcsekészletet, de akkor annyira lefoglalt a szégyenérzet, hogy nem néztem szét rendesen. – Nem, köszi – legyintek kába fényt csillantva szemeimben, de még nem tekintek Danára, amíg nem fordulok egyet tengelyem körül. – Remek – állok habtákba azonnal a buli ötletére. Én sem vagyok benne biztos, hogy rögtön sikert aratunk, de ki tudja. Jó páros vagyunk.
A hajszálas sztorira csak hümmögve bólogatok, aztán kissé rémült vonások kerülnek pirospozsgás arcomra. Én nem vagyok benne olyan biztos, hogy jó ötlet lenne.
– Hát – kezdek bele sután vigyorogva. – Kicsit Frankenstein szörnyetegének hangzik így, nem gondolod? – még fel is kacagok, majd ajkamba harapva tekintek a már előszedett dolgokra. – Persze, értem – bólogatok mellé. – De nemt’om.
Természetesen semmi jónak nem vagyok az elrontója; legalábbis nem szeretnék az lenni. Hogyha Dana ezt a vonalat képviseli, akkor teljes vállszélességgel kiállok mellette, elvégre társak vagyunk ebben a történetben. Szívesen kipróbálok bármit.
– Akkoooor – szájam belsőjét rágcsálva gondolkodok el, majd összefont karokkal falnak dőlök. Érzem a nyirkos hideget, de most mégsem foglalkozom vele. Úgyis ki kellene már mosnom a talárt. – Szerintem kezdésnek azokból legyünk a legkevesebbet, amiket a leginkább elhanyagolnánk – nem hagynám ki teljesen őket. – És ha beigazolódik a gyanúnk, akkor ki is hagyhatjuk – tartok egy kis szünetet. – Habár nekem a pióca a legkevésbé szimpatikus – mosolygok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3259&post=812355#post812355][b]Dana Straw Berry - 2020.06.26. 23:32[/b][/url]

- Á, értem, akkor már tudom, mit vegyek neked karácsonyra! Vagy valami ünnepre... - lőttem le a hülye poént, de valahogy ez kívánkozott ki a számból. Végül is, ha a lány szerette ezt az édességet, és ez volt a kedvence, biztos örülne neki bármikor. Bár, lehet, másnak is örülne, nem ismertem még annyira, de úgy gondoltam, hogy majd idő közben megismerem még jobban, persze, csak ha lesz rá lehetőségem.
- Amúgy mit szeretsz csinálni a szabadidődben? - kérdeztem tőle nagy mosollyal az arcomon.
- Én sportolni szoktam, bulizni, olaszt tanulni, meg bajt keverni - közöltem vele vidoran. Úgy tűnt, hogy a lány a buliban is szívesen benne volt, ennek pedig kifejezetten örültem. Gondolatban már el is képzeltem, ahogyan a győzedelmünket, sikerünket ünnepeljük, miután megalkottuk ezt a tökéletes bájitalt, amely bárki számára rendkívül hasznos lehet.
- Haha, valóban igazad lehet! De ne feledd, ezek itt közel tökéletes összetevők. Nem akárkiktől gyűjtöttem ám be őket! - vigyorogtam Babettre, reméltem, hogy nem ijesztem el a merészségemmel, de ha egy bizonyos célt kellett elérnem, abban bizony nem ismertem határt.
- Na, de akkor először is próbálkozzunk az összetevők mérséklésével, akkor legyen a bájitalban kevesebb a disznópázsit és a pióca - feleltem csillogó szemekkel hiszen már tiszta volt számomra, hogy mely összetevőket kell csökkentenünk a jelen lévő anyagokból.
- Na, és akkor mely hozzávalót erősítsük? Mi lenne, ha az összes többit egy picivel felturbóznánk? - kacsintottam Babettre egy cinkos pillantással, végül is elképzelhető volt, hogy így össze tudunk hozni valami eredményes munkát. Na, de mi legyen a hajakkal? Kihagyjuk vagy egyelőre egyet használjunk fel, vagy mindent bele elsőre? Bár a összes hajat elegyítve a legvégére tartogattam, de ha a lány azt szerette volna, hogy használjuk fel mindet, akkor benne voltam abban is simán.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3259&post=812476#post812476][b]Drinóczi Babett Mirtill - 2020.06.29. 14:29[/b][/url]

A kedves ajándékötletre széles mosoly terül szét az arcomon. Én nem poénnak vettem, hanem nagyon is komolyan, mert ez már egy újabb lépést jelent egymás felé. Hatalmas dolgok ezek tőlem, nagyon örülök, hogy egyre több ember felé nyitok. Egyedül is képes vagyok barátkozni és nem feltétlen kell hozzá a nagyszájú barátnőm sem. Bólogatok a még mindig széles vigyorommal, majd táskámhoz sétálok. A kérdésre hanyagmód vállat vonok. Ezzel csak azt jelezném Dana felé, hogy bennem aztán semmi izgalmas nincsen az ég egyadta világon. – Az utóbbi években nem sokat mozdultam ki a Levitából – keserédes mosollyal fordulok vissza a lány felé zöldeskék szemeimet az övébe fúrva. Nem kényelmetlen a téma, de azért tisztában vagyok azzal, hogy nem volt teljesen normális ez a viselkedés. – Mostanság megyek ide-oda – attól függetlenül nem nagyon jellemző a bulizás, még ha többször is mozdulok meg társaságban. – Szeretem a varázslósakkot és gitározni is szoktam – mondom ismét őszintén mosolyogva.
S amióta Bencét ismerem, azóta ide-oda el szoktunk menni néha. Érdekes, mert eddig nem voltak barátaim, nem volt kivel ismerkednem, nem voltak kölcsönös érzelmek vagy vonzalom. Furcsa dolgok ezek, amikkel nem feltétlen untatnám Danát.
– Megpróbálhatjuk egyre több összetevővel – mondom már komolyabb hangnemben. – És akkor kiderül, hogy miket is kellene elhagyni.  
A lány lelkessége egyre jobban betalál az én belsőmbe is, és nagyon jó előérzetem kezd lenni az egész bájital-készítéssel kapcsolatban. Varázslatos dolog, amikor valakivel egy hullámhosszon vagytok a munkában, de amikor emberileg is kellemes társaság vesz körül minden helyzetet vált, és ekkor jön a képbe a boldog Babett-vigyor.
– Te szeretnéd használni az összes hajszálat? – kérdem szájamat gondolkodón elhúzva. Természetesen ez nem egyértelmű „nem” a részemről, csak várom a megerősítést Dana oldaláról is. Önmagamban nem vagyok túl erős személyiség; mindig kell egy kis löket. – Benne vagyok, de próbáljunk annyival többet adni hozzá, mint amennyivel kevesebbet teszünk a piócából és a pázsitból – ellököm magam a faltól és a pult mellé lépek, előkapom talárom zsebéből kis jegyzetfüzetemet, és levésem, amit eddig beszéltünk. Fontos a pontos dokumentáció. – Lássunk is hozzá – mondom szélesen mosolyogva, a pennát a füzetre hajítva. De izgalmas!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3259&post=812573#post812573][b]Dana Straw Berry - 2020.06.30. 23:16[/b][/url]

Úgy tűnt, hogy az ajándékötletemre a lány pozitívan reagált, így arra gondoltam, hogy a végén még talán meg is valósulhat, hogy megajándékozzuk egymást karácsonykor. Viszonylag gyorsan és egyszerűen kötöttem ismeretségeket, de Babett esetében azt éreztem, nem biztos, hogy túl jó ötlet ajtóstul a házba rontani, így inkább óvatosabb lépésekben haladtam feléje. Mindenesetre nekem nagyon szimpatikus volt, ráadásul megvolt a magához való esze, simán el tudtam volna képzelni, hogy egy idő után akár jó barátok is lehetünk.
- Ó, értem. Jól teszed, kell azért egy kis kimozdulás. A varázslósakkot én is szeretem, ha gondolod játszhatunk majd valamikor! - csillant fel a szemem, hiszen kevés embertől hallottam a környezetemben, hogy lekötné ez a logikai és egyben taktikai játék. Egyre több közös vonást véltem felfedezni bennünk, amelynek ugyan nem adtam hangot, viszont elégedetten mosolyogtam. Közben a lány már a bájital összetevőknél tartott, így kénytelen voltam magam visszarántani a valóságba, amely éppolyan érdekesnek ígérkezett, mint az iménti beszélgetésünk.
- Rendben, benne vagyok! Végül is bőven van időnk kísérletezgetni! - feleltem neki lelkesen, majd a hajszálas kérdésén kissé elgondolkodtam.
- Szerintem kezdetben mérsékeljük a hajszálak mennyiségét is. Először elfelezhetnénk őket, aztán egyesével hozzáadhatnánk a főztünkhöz. Ha meg mégsem működne a dolog, akkor a másik felüket egyben összegyűjtve felhasználhatnánk végső megoldásként. Szerinted? Vagy ez így nem működik? - kértem megerősítést a másiktól, hiszen nem igazán volt ebben a témában tapasztalatom, csak reménykedni tudtam, hogy nem téves az elgondolásom.
- A te verziód is jó ám! Végül is belecsaphatunk rögtön a lecsóba! - néztem rá tágra nyílt szemekkel, végül is simán megállta a helyét, amit mondott, hogy próbáljunk annyival többet adni a főztünkhöz, mint amennyivel kevesebbet rakunk a pázsitból és a piócából. Nem értettem, hogy miért voltam ennyire határozatlan, nem ez volt a jellemző rám, de ez a terület mindig is nehézkes volt számomra, szóval fontos volt, hogy Babett mit szól az egészhez, mert úgy tűnt, hogy ő jóval inkább a helyzet magaslatán állt, mint én.
- Ha sikerül ám a főzet, vagy nem... akkor komolyan gondoltam ám az ünneplést. Buli is lehet, vagy akár beülhetünk kajálni is valahova, ha gondolod - nyitottam végül feléje. Arra gondoltam, hogy baj ebből nem lehet, végül is max azt mondja, hogy nem. De idáig úgy tűnt, hogy az ünneplés szócska elnyerte a tetszését, nekem pedig mindkét opció szóba jöhetett, szerettem partizni, és szerettem jókat eszegetni is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3259&post=814719#post814719][b]Drinóczi Babett Mirtill - 2020.07.29. 16:31[/b][/url]

Arcom egyre vidámabb. A legutóbbi találkozáskor is megbizonyosodtam arról, hogy Dana egy hihetetlen aranyos lány, de most kezdem érezni igazán, mennyire tetszik a stílusa. Csacsogó és életvidám, ami mellém kifejezetten kellett és most azt veszem észre, hogy eléggé jó úton haladok ahhoz, hogy még jobban kibújjak a csigaházamból. Ivett az elején még kevés volt, aztán jött Bence, aki teljesen felforgatta a kis világomat, és most egyre több ember felé nyitok. Jó úton haladok a felnőtté válás útján – legalábbis jelen pillanatban úgy gondolom. S amikor Dana a varázslósakkról is úgy vélekedik, mint én, akkor mosolyom a lehető legszélesebbre vált. Azonban előtte keserédes ez a mosoly, amikor a kimozdulást említi. Talán ő pont lehet egy olyan barát, akivel meg tudom ezeket tenni. Ott van Ivett, persze. De ő azért képes átesni a ló túl oldalára, és nem mindig tudom akkor megkülönböztetni, hogy mi a jó és mi a rossz. Vagy nincs is egyáltalán ilyenről szó… nem tudom. A lényeg az, hogy most nagyon jól érzem magam, ahogyan beleszippantok a labor dohos levegőjébe.
– Szuper lenne! – mondom boldogan és serényen bólogatni kezdek. – Nem sokan játszanak már. Olyan, mintha kezdene kissé kimenni a divatból – húzom el ajkaimat, majd az asztalra pakolt felszerelésekre tekintek. Folyamatosan jár a fejem, miközben Dana ismerteti velem az elképzeléseit. Teljesen egyetértek, mert egyébként sem vagyok biztos abban, hogyan is kellene a hajszálak arányát megosztani a főzetben. A lány a legjobb beszerző, ez az első pillanatban bizonyossá vált számomra, ezért nem is tartottam attól, hogy nem úgy fog sikerülni a dolog, ahogyan elképzeltük. Sőt, egyre inkább látom a végkifejletet szemeim előtt. Sikerülni fog. És végre egy olyan sajátos főzettel állhatunk elő, ami a korosztályunkban korszakalkotó is lehet akár.
– Hűha – mondom haloványan mosolyogva, amikor meghallom, hogy csapjunk bele. – Először is kerítenünk kellene egy üstöt meg mérőszerszámokat – emelem vékonyka ujjaimat ajkaim elé, és elgondolkodva tekintek körbe a helyiségben. – A jegyzetfüzetemet ott tartom, jó? – mutatok az asztalka szélére, ahová időközben letettem. – Te is nyugodtan irkálj bele – vonom meg egyszerűen vállaimat.
– De jól hangzik! – örvendezek. Éppen annyira, hogy majdnem tapsikolni kezdek a levegőben mellkasom előtt. Előveszem pálcámat, és egy halk varázsige segítségével lelebegtetem a felső polcról a mérőeszközöket. – Üstöt látsz? Mármint akkorát, ami nekünk kellene… Mekkora is az?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3259&post=814861#post814861][b]Dana Straw Berry - 2020.08.01. 18:17[/b][/url]

Nagyon felvillanyozott ez a kis főzőcske, avagy kísérletezgetés. Reméltem, hogy minden flottul fog menni, és nem robban fel majd a Bájital-labor. Egyedül az vigasztalt, hogyha mi is vele robbanunk, akkor nem lesz kit felelősségre vonni, az viszont aggodalomra adott okot, hogyha bekövetkezne a katasztrófa, akkor időm se lenne rá, hogy elmeneküljek a helyszínről Babett-tel jó messzire. De jó esetben persze csak maga a főzet adja meg magát vagy csak picit robban és maximum takarítanunk kell utána. Bár arra is itt a pálca, ami ebben a világban szinte mindenre megoldást nyújt. Próbáltam pozitív és határozott maradni, nem akartam, hogy a lány észrevegye a főzéssel kapcsolatos aggályaimat, hiszen csak rontana a helyzeten, ha bepánikolnánk vagy végig idegeskednénk az egész folyamatot. Szerencsémre Babett tapasztalt és okos volt, legalábbis a bájitaltan órák alapján, és a jelenlegi helyzetet tekintve ez a vélemény alakult ki bennem róla. Így azért nagyobb biztonságban éreztem magam, mintha egyedül álltam volna neki valamiféle főzetet kotyvasztani, ami ráadásul forradalmian újnak számított, és nem volt hozzá semmiféle instrukció. Viszont öröm az ürömben, hogy jobban megismerhettem a lányt, és kiderült, hogy még a varázslósakkot is szereti.
- Igen, sajnos minden olyan játék, sportág kezd kimenni a divatból, amihez használni kell az agyunkat. A sakk például komoly odafigyelést, stratégiát, logikát igényel. Mindig előre kell gondolkodni benne, és nem árt, ha az ember tisztában van vele, hogy mit lép majd a másik. Mindig pár lépésre előbb kell gondolkodni benne. Bár gondolom, ezt úgyis tudod - feleltem határozott tekintettel a másik szemébe nézve.
- Szuper! A jegyzetfüzet jó ötlet, pláne, ha közösen használjuk, végül is a végeredmény a közös munkánk gyümölcse lesz! - biccentettem neki nagy mosollyal az arcomon, próbáltam pozitív maradni, hogy igenis sikerülni fog minden, megy ez nekünk!
- Szerintem egy közepes méretű üst megteszi - válaszoltam, miközben elkezdtem kutakodni a poros polcok között. Mindenféle számunkra hasztalan holmi, hozzávaló volt ott, csak éppen üst nem. Már majdnem feladtam a harcot, mikor végre a harmadik polc legvégén megpillantottam egy tökéletes méretű üstöt.
- Remek! Meg is van minden - hoztam az asztalhoz olyan büszkén az üstöt, mintha valami trófeát szorongatnék.
~ Hogyan felezzük meg a hajszálakat? Persze most egy varázsige se jut az eszembe. Van itt olló? ~ - gondolkodtam magamban félig hangosan.
Felemeltem a piócákkal teli üveget, majd elkezdtem letekerni a tetejét, ám elég nehezen ment, mert nem adta magát könnyen... mintha rászorult volna. Elkezdtem még erősebben cibálni, majd egy heves mozdulattal lejött róla a fedő, az üveg része viszont kiesett a kezemből, a piócák pedig szanaszét repültek.
- Hát, ez remek... - sóhajtottam fel elkámpicsorodva, nem így terveztem az előkészületeket. Reméltem, hogy a lány nem tart a piócáktól, közben pedig gondolkodtam, miféle begyűjtő bűbájt kéne alkalmaznom rajtuk, vagy szedegessem össze őket valami fogóval? Eszembe jutott, hogy egy mugli osztálytársam mesélte, aki imádott horgászni az apjával, hogyha valakire rátapad a pióca, akkor sót vagy mézet kell rakni a szívókájára, aztán megszabadul tőle az illető.
- Ugye az Invito a begyűjtő bűbáj? - kérdeztem megerősítésre várva Babett-től, nehogy aztán rosszul emlékezzek a varázsigére, aztán rosszul süljön el a dolog. Kissé szerencsétlennek éreztem magam, pedig idáig szuperül ment minden, reméltem, hogy ez tutyimutyiság nem tántorította el a lányt a velem való közös főzőcskézéstől. Nem voltam én ilyen, általában gyorsan lereagáltam a dolgokat, de a bájitaltan mindig nagy kihívás volt számomra, ráadásul nagyon szerettem volna, hogy sikeresen megalkossuk az általunk megálmodott főzetet.