Az északi rész alagsorában, egészen közel a rellonosok klubhelyiségének bejáratához kicsi beugró zug látható. Mivel folyamatosan homály és sötétség fedi, na meg a zöldeken kívül nem is sokan merészkednek ide, nem volt népszerű éveken át, azonban nem akármit rejt. Benyitva a kő szegélyezte tölgyfaajtón egyből fáklyák gyulladnak a kör alapú teremben és a szekrények engedelmes, ám lomha csikorgással emelkednek ki a falból feltárva polcaikat. Különböző fiolák, üvegcsék, üvegek és lombikok sorakozna. Néhol sárkányvér, máshol viperafog, de különfélébbnél is különfélébb bájitalösszetevők virítanak, hol elrejtve ritkaságuk miatt, vagy éppen, mert olyan ital komponensei, amit ne akarjon bárki. Máskor pedig egészen elől vannak, mint az üröm, vagy az órákról jól ismert gumók.
A terem közepén egy viszonylag tiszta asztal, hatalmas lyukkal a közepén, amire pont egy üst tehető, vélhetően a korábbi szertárért felelős, vagy Felagund jobb és bal kezei itt gyakoroltak. Adott is hozzá minden eszköz, és talán hozzávaló is.

- Én azt hittem, hogy ilyen extra szűz olívaolaj dolgot csak kajákhoz használnak - dünnyögök, egyik kezemben a receptet tartva. Miközben tekintetem újra és újra végigfut a papíron, balkezem arcom körül matat, hol a fülem, hol ajkaimat piszkálgatom, egyszer-egyszer pedig nózim végét is megpöckölöm. Pislogok párat némely alapanyagnál, de hát mit nekem egy kis bluggyhalikra - szerencsére még, még nem kerestem rá mi is az -, az egész furcsasága eltörpül amellett, hogy úgy néz ki valami izgalmasba lettem bevonva. Végre! Ilyen is megesik! Életem legjobb döntése volt TS-nek jelentkezni, ha ez azt jelenti, hogy részt vehetek hasonló érdekes projektekben. Alsó ajkam eleresztve kezdek el kopogni izgatottan a mellettem lévő padon, óvatlanságomban pedig tolltartómat le is pöckölöm a földre, így a tompa puffanástól megzavarodva hajolok le érte, s dobom vissza a táskám mellé. Nem látta senki, nem látta senki, hogy milyen elefánt a porcelánboltban pillanatom esett meg. Apró fülpírral, mereven a papírt bámulom, s kopogásom üteme végül egészen begyorsul, ahogy a streeler-ház leírásához érek. Egy pillanatra eljátszom a gondolattal, hogy rákérdezzek mi az a... De nem, inkább nem, van egy sejtésem, és... Hm.
- Ez de menőőőő - szakítom meg az olvasást, hogy csillogó szemekkel nézzek fel, és el is felejtve, hogy van még ott némi apróság, amit nem ártana meglesnem, már lépek is közelebb a hozzávalókhoz, rá-rápillantva közben Elenannára. - Mit csinálhatok? Feltöröm ezt, ú, nem, felvágom azt, vagy izé, kicsomagolom a pasztát, kimérhetem én a levet...? - zúdítom rá kérdésáradatomat, s neki is állok feltűrni ingem ujjait, s hátrakötni a hajam. Visszatipegek a recepthez, sokadjára emlékeztetvén magam, hogy el_kell_olvasni, de azért már... Készen állok, tisztán, rendezetten, összeszedetten! Csak ahogy tanultuk, elvégre jó diák vagyok, szabálykövető, kötelességtudó, meg ilyenek. New year, new me.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3259&post=803354#post803354][b]Zippzhar Mária Stella - 2020.04.05. 23:29[/b][/url]

- Én azt hittem, hogy ilyen extra szűz olívaolaj dolgot csak kajákhoz használnak - dünnyögök, egyik kezemben a receptet tartva. Miközben tekintetem újra és újra végigfut a papíron, balkezem arcom körül matat, hol a fülem, hol ajkaimat piszkálgatom, egyszer-egyszer pedig nózim végét is megpöckölöm. Pislogok párat némely alapanyagnál, de hát mit nekem egy kis bluggyhalikra - szerencsére még, még nem kerestem rá mi is az -, az egész furcsasága eltörpül amellett, hogy úgy néz ki valami izgalmasba lettem bevonva. Végre! Ilyen is megesik! Életem legjobb döntése volt TS-nek jelentkezni, ha ez azt jelenti, hogy részt vehetek hasonló érdekes projektekben. Alsó ajkam eleresztve kezdek el kopogni izgatottan a mellettem lévő padon, óvatlanságomban pedig tolltartómat le is pöckölöm a földre, így a tompa puffanástól megzavarodva hajolok le érte, s dobom vissza a táskám mellé. Nem látta senki, nem látta senki, hogy milyen elefánt a porcelánboltban pillanatom esett meg. Apró fülpírral, mereven a papírt bámulom, s kopogásom üteme végül egészen begyorsul, ahogy a streeler-ház leírásához érek. Egy pillanatra eljátszom a gondolattal, hogy rákérdezzek mi az a... De nem, inkább nem, van egy sejtésem, és... Hm.
- Ez de menőőőő - szakítom meg az olvasást, hogy csillogó szemekkel nézzek fel, és el is felejtve, hogy van még ott némi apróság, amit nem ártana meglesnem, már lépek is közelebb a hozzávalókhoz, rá-rápillantva közben Elenannára. - Mit csinálhatok? Feltöröm ezt, ú, nem, felvágom azt, vagy izé, kicsomagolom a pasztát, kimérhetem én a levet...? - zúdítom rá kérdésáradatomat, s neki is állok feltűrni ingem ujjait, s hátrakötni a hajam. Visszatipegek a recepthez, sokadjára emlékeztetvén magam, hogy el_kell_olvasni, de azért már... Készen állok, tisztán, rendezetten, összeszedetten! Csak ahogy tanultuk, elvégre jó diák vagyok, szabálykövető, kötelességtudó, meg ilyenek. New year, new me.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3259&post=803502#post803502][b]Eleanora Savannah Vila de La Rosa - 2020.04.06. 14:48[/b][/url]

A hozzávalók rendezetten sorakoznak, várva arra, hogy felhasználják őket. A receptet idő közben új tanársegédje kezébe nyomta, hogy legyen lehetősége áttanulmányozni. Nagyon komplex és nehéz elkészíteni ezt a főzetet, ami ugyan végkifejlet szempontjából nagy mennyiséget feltételez, ha végeznek vele, csupán öt fiolányi marad majd felhasználható.
- Selymesebbé, kellemesebbé teszi a bájitalt, ami alapvetően ragacsos és darabos lenne - csak úgy félvállról veti oda a választ, mert éppenséggel leköti, hogy ismételten sorra vegyen mindent. A receptből persze neki is van egy példánya, ami előtte hever. Talán nem kellene ilyen drasztikus lépésre szánnia magát, azonban tény, hogy nem sok választása marad. A sorozatosan érkező panaszok Theonra lassan olyan méreteket öltenek, amik viselhetetlenek. Bár tény, hogy ő alapvetően nem bájitalkészítő, ám a mérgeknek mestere és mérget nem csak úgy adhat az ember, ha beleönti a ciánt valaki korsójába vacsorakor. Egyébként is rém amatőr dolog.
- Nagyon - nem is igazán figyel oda, mert az utolsó tételeken szalad végig a listán, utána viszont fejét Masa felé fordítja. Mosolyogva nézi a lelkesedését, bár ez a pörgés némileg sokkolja. Vajon, ha a levitás tudná, hogy mire kell a kis kotyvalékuk, akkor is ilyen készségesen segítene benne...? Mindenesetre, amit nem tud, az nem fáj neki.
- Először is nyugodj meg egy kicsit. Ezt a főzetet nem szabad elkapkodnunk, túl sok buktatója van - Nora haja már rég szoros kontyban van feje tetején, s kezein is egy vékony anyagú kesztyű biztosítja a sterilitást. Fekete köténye jól takarja ruháját, illetőleg a rajta lévő bűbájnak köszönhetően tűzálló is - ha esetlegesen, valamilyen balszerencse okán kiborulna az üst tartalma, akkor sem fog ronggyá égni ott, ahol az anyag takarja testét. - Beszéljük át, melyik összetevőről mit tudsz, egyáltalán felismered-e őket a recept alapján - keresztbe fonja kezét, csípőjével megtámaszkodik az egyik asztalnál és érdeklődve figyeli a lányt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3259&post=804206#post804206][b]Zippzhar Mária Stella - 2020.04.09. 04:38[/b][/url]

Felismerek ugyan ilyen-olyan jeleket a hozzávalók jellemzésénél, ami alapján illene már rosszra gondolnom, s kicsivel szkeptikusabban hozzáállnom a dologhoz, netalán-tán rákérdezni mi is lesz ez, de mégis, ha sejtésem igaznak bizonyulna - már egyáltalán az, hogy mivel kapcsolatos az egész (szeretlek virágnyelv) -, inkább nem is akarom tudni. Nemi vágy, spe-, nem, inkább tényleg nem gondolok bele, biztosan csak félreértek valahol valamit. Elvégre miért főzne bármi ilyesmit a Tanárnő?
- Jóó, rendben - veszek egy mély levegőt a felszólításra, s szépen magam mellé rendezem addig csepengő-csapongó végtagjaimat. Fegyelmezetten, fegyelmezetten. Tekintetem ide-oda repked a hozzávalók és a nő között, figyelek, felkészülök mindenhogy, ahogy csak lehetséges. Természetesen izgatottságom továbbra is jelen van, csupán az egyetlen megjelenési formája amit engedek, az egy nagy, széles vigyor. Laborbiztos verzió. Bólintok, már mondata közben, hiszen eddig ismerős a történet, nyilván tudnunk kell mivel dolgozom ahhoz, hogy hasznos lehessek.
- Hát felismerem, azért vannak ideír- jahogy fizikailag az asztalon - pár másodperces néma csend. Na akkor elölről, és kicsit lassabban, megfontoltabban. A receptet felemelem, s a szövegben haladva szép sorjában rámutatok mindenre. - Duriánpaszta, rigópohár-tinktúra, olívaolaj, fenyőszurok, kumkvatlé, bluggyhalikra - sorolom végig a könnyűeket, majd a három porhoz közelebb hajolok, s tippelek, ezekben már nem vagyok olyan biztos. - Puira muama, fehér nyúl szőr, streeler-ház?
Hangomon hallatszik, hogy kételkedek, de nem is igyekszem titkolni, elvégre nem gyakran (sőt...) használt alapanyagok ezek, nem találkoztam még a nyuszin kívül semelyikkel, neki pedig tudnia kell, ha van valami, amiben nem vagyok teljesen biztos.
- Van egy pár amit most látok először. Azt tudom, hogy például a kumkvatlé és az olaj nem kényes, de most átfutottam - emelem fel a lapot -, és igyekeztem megjegyezni mi az amire nagyon oda kell figyelni, mert kiemelten veszélyes. A papucs, és a streeler, leginkább.
Hangom a végére kérdőre vált, ahogy félrebiccent fejjel várom, hogyan reagál, hiszen ha szeretné, bele tudok menni részletesebben is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3259&post=804899#post804899][b]Eleanora Savannah Vila de La Rosa - 2020.04.13. 01:03[/b][/url]

Látva, hogy Masa lassan megnyugszik, biccent egyet. Félreértés ne essék, sohasem a lelkesedéssel van a baj, inkább annak túlzásba vitelével. Azért ez nem egy ország-város, vagy nem egy matekegyenlet, amit lazán újrakezdenek. Ez bájital, bizonyos értelemben pedig méreg. Ezt bőven elég egyszer elszúrni ahhoz, hogy ne legyen második alkalom, nagyjából semmihez.
- Igen, fizikailag - biccent egyet és karba tett kézzel, csípőjével az asztalnak támaszkodva figyeli a levitás válaszait. Fejét enyhén oldalra dönti és minden helyes megfejtésnél biccent egy aprót, hogy egyértelművé váljon, valóban jók-e a feleletek. - A nyúlszőrt eltaláltad, a másik kettőt felcserélted. Nagyon ritka alapanyagok és erősek is, ráadásuk roppant kényesek - ennél többet nem mond, hagyja, hogy Mária folytassa a maga kis eszmefuttatását. A helyzet az, hogy nem szívesen beszélne konkrétan arról, hogy ezek mire valók, vagy egyáltalán mi a végtermék, ami ezekből majd készül. Előbb-utóbb persze rá fog jönni, hisz kérdéseket fog feltenni, amikre Norának muszáj lesz válaszolnia. Azonban addig, míg ez bekövetkezik, jótékony tudatlanságban tartja segédjét.
- Így van, remek meglátások. Mint az egyértelműen kiderül, sok alapanyag alkoholos tinktúraként kerül felhasználásra. Mivel készülhetne még kivonat alkoholon kívül? - rögtönzött bájital készítési alapismeretek? Esetleg méregkeverési útmutató kezdőknek? Akárhogy is, érdekes végiggondolniuk, mi és miért van úgy, ahogy azt a receptben látja a lány. Például kevesen tudják, hogy etanolon kívül az ecet és a glicerin is remek megoldás lehet, amennyiben valamilyen koncentráció előállítására vetemednénk. Az más kérdés, hogy számukra az alkohol a legideálisabb.
- Elöljáróban annyit érdemes tudnod, hogy a papucs inkább beszerzésileg igényli az alaposságot. Ha nem megfelelő időben nyerik ki, a főzet készítésekor robbanás is bekövetkezhet - azzal megemeli a hozzávalót tartalmazó fiolát, és meglögyböli. Amilyen ártatlannak tűnik, annyira veszélyes is egyben. Mikor végez, visszateszi és ezúttal a streeler házért nyúl, hogy ujjai közt forgatva erről is ejtsen néhány szót. - Ez az amúgy is ritka kis dög nagyon értékes. Azonban, ha hamisítványt, vagy színezett port szerzünk be, könnyen lehet, hogy a készülő főzetünk nem lesz kellően hatékony, vagy nem várt mellékhatások jelentkeznek. Amikor a bájitalt készítjük, erre különösen oda kell majd figyelnünk - ahogy végez, az üvegcse tompán puffan az asztalon, Nora pedig megemeli a receptet. - Van kérdésed?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3259&post=806279#post806279][b]Zippzhar Mária Stella - 2020.04.20. 14:30[/b][/url]

Néha vannak olyan különleges pillanataim, amikor éppenséggel kivételesen tudok koncentrálni, figyelni, memorizálni. Most is, ahogy bólint válaszaimra, majd kijavít, úgy figyelek, mintha az életem múlna rajta. Bólintok, elfogadva a hibámat, és kicsit ismét közelebb hajolok, keresve az apró különbségeket amik alapján legközelebb már remélhetőleg jól meg tudom majd különböztetni az anyagokat egymástól. Mivel tippeltem, nem is lep meg, hogy rontottam benne, sőt, talán jobb ha tudja, hogy nem ismerem fel őket, mintha szerencsém van, és azt hiszi magabiztos vagyok... majd elrontom.
A kérdést előbb végiggondolom, nem csak úgy rávágom azt, ami legelőször eszembe jutna. VÍZ. Inkább először szemügyre veszem a receptet, hátha rejlik benne valamiféle válasz, amire magamtól nem gondolnék, mégis itt van segítségként az orrom előtt. - Citromlével - szúrom is ki rögtön a Puira Muamánál, s miközben tekintetem oldalra siklik a papíron tovább is gondolom a kérdést. - Illetve gondolom itt a citromsavon van a hangsúly, szóval ugyanígy jók lehetnek hasonló jellegű dolgok is - pillantok fel Elenyára, hogy lássam, jól gondolkodom-e.
- Szóval simán lehet, hogy mindent jól csinálunk, mégis a nyakunkra robban? - kérdezek vissza, összehúzott szemmel méregetve a kis üvegcsét. - Adom - szalad vigyorra a szám, közben pedig lejátszódik előttem, ahogy Yzma kiönti a hiperrózsaszín lötyit a robbanás kíséretében elcsoffadó virágra. Elég menőn hangzik azért, valljuk be. Rugózva emelem tekintetem a plafonra, hogy gyorsan átgondoljam, mindent tudok-e amit kell, míg végül halk hümmögéssel rázom magam készre.
- Egyelőre nincs, ha bármi eszembe jut, majd felteszem - helyezem az asztalra receptem saját példányát, felhúzom a furcsa de kötelező iskolai kesztyűvackot... Kezdhetjük!
- Inkább magamtól jöjjek rá mivel segíthetek, és dolgozzak be a keze alá, vagy csak azt csináljam amit mond? - biccen oldalra lábfejem, várva, hogyan tehetem magam hasznossá. Tudom, hogy van aki az előbbit szereti, van aki utóbbit, nekem igazából jobban testhezálló lenne ha belevágok a közepébe, de nem akarok elrontani semmit. Arról nem is beszélve, hogy még alig ismerem őt, szeretnék alkalmazkodni hozzá, aztán ez vagy sikerül majd, vagy nem. Ahhoz, hogy valamit jól csinálj, előbb el kell rontanod ezerszer. Uhhnn, mondjuk remélem ez erre a bájitalra most nem lesz igaz, kéne egy kis sikerélmény.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3259&post=808690#post808690][b]Eleanora Savannah Vila de La Rosa - 2020.05.17. 04:41[/b][/url]

Rosszabb helyeken az ilyen kérdezz-felelek játékot beugrónak szokták hívni, s jobban meggondolva ez most is az. Apró, jelentéktelen témák, amik most valóban nem számítanak, de más esetben, ha abból kell dolgozniuk, ami van, akkor bizony igen jól jöhet a tudás. Van, aki nem tart otthon semmilyen alkoholt, mégis gyorsan kell kivonatot készítenie, ilyen esetben pedig nem árt tudni, mit használhat és mit nem. No meg egyes főzetekhez szigorúan meg van szabva, mi engedélyezett, míg mások hatásfokát egyáltalán nem csökkenti, ha eltérünk a megszokott megoldásoktól.
- Remek ötlet. Ezen kívül jó lehet az ecet is, ha minden kötél szakad – jó érzés rájönni, hogy megfelelően választott az ember segédet maga mellé, már csak azért is, mert Norának bizony ilyen mennyiségű tananyag, szorgalmi és vizsga mellett minden kéz elkél. Sajnos a szabályzat értelmében csak egy kis aranyost fogadhat maga mellé, de ha tehetné, kapásból kettőt is kinevezett volna. Egyelőre mondjuk meg van elégedve Máriával, nincs oka panaszra, de ahogy közelednek az év vége felé, bizonyosan lesz elég dolguk ahhoz, hogy újragondolják az életüket.
- Megeshet. De nem ez a cél. Ha magunkra robbantjuk a kastélyt, a legkisebb gondunk az lesz, hogy belehalunk, mert utána a szellemünket is meggyalázzák – tudott, hogy az elmúlt években rengeteg probléma adódott a kastéllyal. Leomlott torony, ázott be pince, most pedig ismételten a kék lakrészével vannak problémák. Az a csoda, hogy még nem záratták be az egész kócerájt, miközben hangosan nevetve életveszélyessé és alkalmatlanná nyilvánítják. A másik kérdés hasonlóan érdekfeszítő, miszerint miből van annyi pénzük, hogy ezeket a renoválásokat elvégezzék? Nem mintha a Bagolykő pénztárcájában kívánna turkálni, ő ennél lényegesen nagyvonalúbb, csupán csak érdekelné, miért ilyen lazák. – Rendben, akkor lássunk is hozzá – biccent egyet és a maga elé helyezett receptre siklik pillantása, hogy elolvassa az első lépéseket. Életében egyetlen egyszer segített elkészíteni, akkor is rémesen ideges volt miatta, hiszen a hibázási ráta rendkívül magas. Noha sokan kívánnák, nem megölni tervezi Theont, pusztán kanosságát csökkenteni és kordában tartani. Az is igaz, hogy a halál erre remek megoldás, de nem tervez diákgyilkosság vádjával hűsölni élete végéig.
- Inkább az utóbbi, az a legbiztosabb. Ennek örömére gyere, ahogy látod, az olajjal kezdünk, tedd az üstbe és kezdd el hevíteni, én pedig kimérem a porított nyúlszőrt. Lassú tűzön csináld, ez később még fontos lesz – no igen, semmiképp sem érdemes forráspont közeli állapotban tartani az elegyet, mert ugyan most nagyobb léptékkel tudnának haladni, ez a rohanás később megbosszulja magát. Könnyeden lép az apró mérleghez és kiporciózza a fél gramm nyúlszőrt, hogy aztán az üsthöz lépve beleszórja. – Lassan kevergesd, én pedig adagolom a többit, ha eljön az ideje – merthogy nem mindegy, mikor rakják bele a maradékot. Olyan árnyalatnyi különbségekre kell figyelni, hogy az ember alapesetben kitépné a hajszálait.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3259&post=810036#post810036][b]Zippzhar Mária Stella - 2020.05.31. 23:59[/b][/url]

Jé, hát néha hasznom is származik abból, ha gondolkozni kezdek, lehet gyakrabban kéne ilyesmire szánnom a fejem! Igyekszem a dicséret ellenére sem túllelkesedni, megpróbálom megtartani magam az izgatott, érdeklődő, de még nem hebehurgya és izgága szinten. Hajjajj, nem mondom, hogy egyszerű. Bólintok a kiegészítésre, magamban utána is ismétlem kétszer, hátha így megragad a fejemben, és legközelebb már csípőből rá tudom majd vágni, ha kérdezik. Nem is olyan csoda, de az ilyen "kiscsoportos" fogalalkozások sokkalta motiválóbban hatnak rám, mint egy óra tenné, jobban figyelek, koncentrálok. Egyébként is könnyebben tanulok olyasmit, amihez élményt vagy emléket köthetek, ugyanígy szeretem a gyakorlati jellegű dolgokat, mint amilyennek ez a kis bájitalfőzős kaland is kinéz. Azt már megállapítottam magamban, hogy itt leszünk egy darabig, elcsíptem a receptből valami olyasmit, hogy hosszú hosszú időn át rendszeresen kell kavarászni a lötyit, de őszintén? Nem akarom kimondani még magamban sem, elég az hozzá, hogy megjegyeztem és pfej, nem sokat fogunk aludni.
- Jó leszek - emelem magasba kezeimet ártatlanul, és kivételesen nem simlisségem leplezése ezzel a célom - toronyrobbanásból kijutott már bőséggel, nem kívánom újra átélni. Mondjuk vigasztal, hogy nem élném, ha épp mellettünk robbanna be... na most hazudtam, inkább tereljük is tova a témát, mielőtt lesápadok. Bólintok, közelebb lépve, majd ahogy az instrukciót megkapom, neki is látok a munkának. - Máriiiis!
Precízen mérem ki a kért hozzávalót, nem nagyzoló, hű de király vagyok mozdulatokkal, hanem egyszerűen, de annál inkább odafigyelve. Noha erre nem írta emlékeim szerint a recept, hogy apró mennyiségbeli eltérések is katttasztrófákhoz vezethetnek, amennyire csak lehet betartom az előírtakat. Kezem nem remeg meg, elvégre azért több mint négy éve - ha ezt Elenanna hallaná, nevetne - főzök üstben bájitalokat, ha most izgatottabb vagyok is, mint egy kora hajnali bájitaltanon, nem engedem - nem engedhetem -, hogy ez munkám minőségének kárára váljon. - Azt hiszem titokban férfinak születtem, de esküszöm meg nem tudnám mondani mi a különbség a - itt a papírra pillantok, ellenőrizve jót mondok-e mielőtt ténylegesen kiejtem a számon - nyers és a gyapjúfehér között...
Picit arrébb húzódok, hogy ideférjen mellém, de azért szememet meresztve bámulom az üst tartalmát, hátha elcsípem azt a pillanatot amikor elérjük ezt az állítólagos gyapjúszínt.
Amikor Apának kell segíteni valamit, ő mindig arra vár, hogy én adjak oda neki mindent, én találjam ki mit szeretne, miben lehetek hasznos - ezt határozottan nem szeretem, ám a berögződés nem hagy nyugtot, így egy halk - öö - zés után, amit csak azért kezdek, nehogy megzavarjam, inkább belekérdezek mit csináljak, mintsem várok. - Előkészítsem a duriánpasztát és a vizet?
Maximum lepisszeg, vagy azt mondja, hogy még ne. A receptnek ez a része még megy fejből, így hát nem kell elszakítanom pillantásom az üsttől - legalábbis egyelőre nem.