29. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Északi szárnyAlagsor

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Bossányi Karola
Prefektus Levita, DÖK tag, Levita úrhölgy, Másodikos diák


Bosska | Karcsi
offline
RPG hsz: 295
Összes hsz: 573
Írta: 2019. október 21. 15:32 | Link

Benett
Egy hétfő délután

Amikor anyáék elküldtek Bagolykőre, nem gondoltam volna azt, hogy majd éppen egy mugli körökből származó fiúval találom meg a közös hangot. Benettel nagyon sok mindenben megegyeztünk, mindketten szerettünk olvasni, tanulni és talán még azzal is meglehetne minket bélyegezni, hogy stréberek vagyunk. Bár inkább azt mondanám, hogy érdeklődőek és kíváncsiak.
A bájitaltan mindkettőnk egyik kedvence volt, amióta beleolvastam Ben könyvébe, azóta nem is tudtam kiverni a fejemből azt a sok különlegességet. Ahhoz viszont, hogy komolyabb dolgokat készítsünk, gyakorolnunk kellett az elsőben tanultakat, hisz fontos volt számunkra az, hogy megfelelő alapokat sajátítsunk el.

Emiatt meg is beszéltük, hogy ma délután elkészítjük a bizalom elixírjét, ami már a leírás alapján is nagyon érdekesnek tűnt. Kíváncsi voltam arra, hogy a főzet mennyire lehet hatásos, s arra is gondoltam, hogy majd egymáson kipróbáljuk. Előtte azonban el kellett készítenünk a főzetet.

Már egész nap izgatott voltam, hagytam is egy üzenetet a fiúnak, hogy még csak véletlenül se felejtse el a délutáni találkozót a laborban. Én direkt előbb érkeztem, hogy előkészítsek mindent, és ismerkedjek a laborral.Bár, ha tudtam volna, hogy ez ennyire sötét hely, akkor lehet, hogy megvártam volna a fiút, s vele együtt indulok el.
- Remélem ideérsz, és nem felejtetted el - motyogtam halkan, ahogy körbefordultam a fáklyákkal megvilágított helyiségben. Nem volt túl bizalomgerjesztő, ráadásul közel volt a rellonosokhoz, akik közt nagyon sok ellenséges és barátságtalan diákot ismertem meg. Kicsit tartottam is attól, hogy majd valamelyikük megzavar itt, és elveszi a kedvem a főzéstől.

Míg Benettre vártam, elővettem a tankönyvet, fellapoztam a megfelelő oldalon, majd elkezdtem keresgélni az alapanyagok közt.
- Porított doxyszőr...nagyon jó, ezekre nincs is ráírva, hogy miben mi van - vagy nem láttam jól, vagy rossz helyen kerestem a feliratokat, mindenesetre, egyelőre nem találtam meg minden hozzávalót.
Hozzászólásai ebben a témában

2019/20.Ősz/Tél legaktívabb gólya
Ivanich R. Benett
Diák Levita (H), Levita Vezetőségi Segítő, Levita lovag, DÖK tag, Színjátszós, Színjátszó vezető, Másodikos diák


Prücsök | Iskolaelső
offline
RPG hsz: 282
Összes hsz: 427
Írta: 2019. november 3. 21:02 | Link


Amióta Karola visszaadta a könyvemet, különös kapcsolat fűz hozzá. A hálával együtt ott van az a tény is, hogy nagyon sok közös vonásunk van. Mindketten szeretnénk a bájitaltan tudásunkat mélyíteni, ezért korábban úgy döntöttünk, hogy egy ajánlott főzetet is elkészítünk majd, egyenesen a bizalom elixírjét. Érdekesen hangzik, igaz? Szerintem iszonyatosan menők leszünk, és már alig várom, hogy megismerkedjek a hozzávalóival, hiszen egy varázstalan környezetből származó fiúnak minden ilyen új... Ha valami, akkor ezen izgalmas, sokszor bizarr és egzotikus kellékek sajnos kimaradtak a nagybátyám birtokán a bemutatásból, ő ugyanis joggal gondolhatta úgy, hogy jobb ha nem riogat előre különféle undormányoknak titulált dolgokkal. Szeretek a lánnyal találkozni továbbá azért is, mert nagyon aranyos a macskája, és egyszer én is szeretnék egy cicát magamnak, úgyhogy addig kellő tanáccsal és tapasztalattal látom magam el a jövőre nézve. És nem utolsó sorban nagyon jó, hogy szert tettem egy évfolyamon belüli, szorgalmas tanulótársra, akinek a segítségével megcélozhatom az évfolyamelső posztot a tanév végén, és így nemhogy nem maradok le a többiekhez képest az anyaggal, de jelentősen túl is szárnyalom a tudásukat.
Természetesen nem felejtem el a megbeszélt találkozót. Hogy is tenném? Megmosolygom az üzenetet, majd elrakom emlékbe a kis cetlit. Szintén előbb érkezem egy kicsivel, mert hagyok időt magamnak az odatalálásra, de szeretném előtte áttanulmányozni a polcokat, magyarán szólva egy kicsit megbizonyosodni a dolgokról, még mielőtt belevágnánk. Lelkesen köszönök a lánynak, amikor megérkezem, de egy kissé az arcomra fagy a mosoly, amikor szétnézek a nem túl bizalomgerjesztő termen.
- Remélem, hogy a félhomály nem fogja zavarni a munkánkat - jegyzem meg bizakodóan, miközben odasétálok Karolához és szemügyre veszem a könyvet. - Hogy állunk a hozzávalókkal? Segítek a keresésben... Tegyük az asztalra, amit megtaláltunk! - javaslom neki, miközben ujjaimmal letörlöm az egyik üvegről a feliratot rejtő portakarót.
Hozzászólásai ebben a témában
Bossányi Karola
Prefektus Levita, DÖK tag, Levita úrhölgy, Másodikos diák


Bosska | Karcsi
offline
RPG hsz: 295
Összes hsz: 573
Írta: 2019. november 6. 17:49 | Link

Benett

Hogy a várakozás ne teljen unalmasan, és ne azon kelljen agyalnom, hogy mikor ugrik elő egy mumus ebben a nem túl bizalomgerjesztő helyiségben, a hozzávalók keresésének szenteltem a figyelmemet. Azt persze mondanom se kell, hogy a rengeteg üvegcse, fiola és dobozka közül elég nehéz volt ilyen gyér világítás mellett megtalálni a megfelelő anyagokat, nem beszélve arról, hogy némelyiknek még a nevét sem lehetett leolvasni, így legfeljebb csak tippelhettem, hogy mégis mi lehet a tárolóban.
Néhányszor félre is trafáltam, s talán már az ötödik fiolát emeltem le a polcról lábujjhegyre állva, hogy elolvassam a feliratot, amikor rám köszönt Benett, s ezzel a szívbajt hozta rám.
- Aztagriffmadaras százfűléfőzet mindenit! Benett, rám hoztad a frászt-ijedten kaptam mellkasomhoz a kezeimmel, így sikerült leejtenem az üvegcsét, ami össze is tört, s a benne lévő folyadék azonnal kiömlött a padlóra.
- Egyébként jó, hogy látlak!-a pillanatnyi ijedelem után máris szélesebb lett a mosolyom, örültem a társaságának, így legalább már nem egyedül kellett dekkolnom ebben a laborban.
- Ebben nem lennék olyan biztos, eddig csak egy hozzávalót találtam meg, a doxyszőrt. Sajnos a legtöbb felirat lekopott vagy poros, a felsőbb polcokra meg a fény sem jut el. Ezt meg...sikerült összetörnöm. Remélem, hogy nem volt benne semmi olyan dolog, ami káros lehet ránk nézve - nevettem el magam, de azért ki tudja, lehet hogy jobb lett volna odafigyelni arra, hogy éppen mit török össze.
- Ez jó ötlet Ben - bólintottam, majd közelebb léptem hozzá és elővettem a bájital receptjét, hogy neki is felolvassam.
- Szükségünk lesz a doxyszőrön kívül 2 db bagolyköpetre, 3 szál mooncalf szőrre, 1 kolibritrollra. Micsoda?- Itt egy pillanatra megakadtam, össze is ráncoltam a szemöldökömet, aztán újra nekiindultam a szónak. - Jaaa, nem troll, hanem toll. Máris érthetőbb - nevetve pillantottam fel rá, és folytattam. - szóval 1 kolibritollra,1 zacskó őrölt harmatfűre és 1 kiskanál futóféregnyálra...pffúj - az utolsó hozzávalónál el is fintorodtam, nem hangzott túl jól ez a recept.
- Ezt tutira te fogod meginni!- mondtam nevetve.
- Egyébként hogy vagy? - érdeklődtem, miközben neki álltam keresgélni az összetevőket.
Hozzászólásai ebben a témában

2019/20.Ősz/Tél legaktívabb gólya
Ivanich R. Benett
Diák Levita (H), Levita Vezetőségi Segítő, Levita lovag, DÖK tag, Színjátszós, Színjátszó vezető, Másodikos diák


Prücsök | Iskolaelső
offline
RPG hsz: 282
Összes hsz: 427
Írta: 2019. november 10. 16:55 | Link


A köszönésemre nem igazán azt a választ kapom, amit először elképzelek. Valósággal összerezzenek Karola ijedt hangjára. Ennyire rémisztő lennék? Csalódottan horgasztanám le a fejem, ha nem ejtené el a kezében tartott üvegcsét, ami így hangos csörrenéssel törik darabjaira a padlón. Ösztönösen hátrébb ugrok a balesettől, hiszen elég sok olyan mugli filmet láttam már, amiben egy ehhez hasonló malőr következtében maró folyadék szabadul ki, de kémiaórán is megtanították, hogy bizonyos esetekben még a belélegzése is komoly veszélyt rejthet.
- Te jó ég, mit ejtettél ki a kezedből?! - kérdezem kétségbeesetten, el is engedve a fülem mellett a megjegyzését. - Nem tudsz valami varázslatot, ami ezt eltünteti? - faggatom tovább, egyre türelmetlenebbül. Nem terveztem ennyire kétségbeesni, addig is kerülök egyet a másik irányból, így az asztal ellenkező oldalán állok meg mellette, a szilánkoktól tisztes távolságban. Attól tartok, ez így elég balesetveszélyes lesz, úgyhogy előbb rendet kéne raknunk.
- Hát én is remélem - erősítem meg egy nagyobb lélegzetvétel után. - Ne haragudj, hogy kicsit indulatosan szóltam az előbb. Nem ellened szólt, nem is haragszom. Én voltam a hülye, hogy csak így berontottam - nézek rá bűntudatosan, miközben a szekrényeket kutatom át. Az uralkodó sötétség ellen büszke mozdulattal húzom elő a pálcám. Nem hiába tanultuk a fénykeltő bűbájt, itt az ideje alkalmaznom is. Felemelt jobbommal tartom magam előtt a világító pálcavéget, fülelve a hozzávalókra. Megfigyelem, hogy a polcokon valamennyire betűrendben sorakoznak az üvegcsék, és mivel nem egy különleges bájitalról van szó, elkezdem az asztalra pakolni a megtaláltakat.
- Ez eddig nem a mi napunk - röhögök a félreolvasásán arra gondolva, hogy talán felkészültebben kellett volna érkeznünk, hogy már csak a főzés legyen hátra. - Hallod, itt kéne lennie a futóféregnyálnak, de szerintem valaki elvitte. Hova kerülhetett? - toporgok idegesen a szekrény előtt, majd Karolához lépek.
- Hogyne, majd inkább lemeccseljük! Én inkább attól félnék, hogy miféle bizalmas dolgokat osztanék meg a hatására... - vigyorgok, miközben egyik kezemmel az asztalnak támaszkodom. Most Karola jön, hogy a maradékot megtalálja - Nem is tudom, azt hiszem megvagyok. Tanulok ezerrel. És te? - rázom le magamról a kérdést.
Hozzászólásai ebben a témában
Bossányi Karola
Prefektus Levita, DÖK tag, Levita úrhölgy, Másodikos diák


Bosska | Karcsi
offline
RPG hsz: 295
Összes hsz: 573
Írta: 2019. november 16. 23:25 | Link

Benett

- Hé, nyugodj meg! Csak nem veszélyes, ha itt tárolják, nem lesz baj - az ijedelmemet követően úgy tűnt, hogy Benettre is rájött a frász, igaz rá nem én hoztam, hanem az összetört fiola. A türelmetlensége egy kicsit meg is lepett, de legyen mentségére, hogy talán fordított helyzetben én is beparáztam volna. S azt hiszem, hogy talán nekem is jobban meg kellett volna ijednem, de valahogy látva rajta az idegességét, úgy éreztem, nekem kell nyugtatnom, s nincs időm arra, hogy magam is pánikot keltsek.
- Nem, hirtelen most nem jut eszembe semmi - stresszhelyzetben nem igen jutottak eszembe varázslatok, Benett pedig kezdett engem is elbizonytalanítani, emiatt újra nyugalomra intettem.
- Nyugi, jó? Ha valami mérgező dolog lenne, akkor feltehetően felszállt volna ebből valami gőz, és már rég kidőltünk volna. Viszont még te is talpon vagy, meg én is. Ez meg...valami nyálas trutyinak tűnik - jegyeztem meg, ahogy leguggolva méricskéltem a padlón összetört üvegcsét, s annak tartalmát. - Hm, nem túl bizalomgerjesztő. Ilyenkor persze nincs itt egy seprű vagy ehhez hasonló. - hiába is kutakodtam tekintetemmel, ebben a félhomályos helyiségben szinte lehetetlen volt bármit is megtalálni.
- De ne foglalkozzunk vele, csináljuk meg az italunkat, aztán később legfeljebb szólunk egy manónak és megkérjük, hogy segítsen. Hacsak nem jut eszünkbe addig a varázslat. - kedves mosollyal léptem mellé, s bocsánatkérésére megérintettem a vállát.
- Nem haragszom, végül is, érthető, hogy így reagáltál. Inkább az a furcsa, hogy én nem ijedtem meg. Pedig lehetett volna komoly bajunk is...főleg, ha mérgező - tettem hozzá nevetve, bár azt azért nem gondoltam, hogy veszélyes anyagokat őriznének itt a polcokon. Ha volt is olyan főzet, amihez ilyen anyagokra volt szükség, azt feltehetően komolyabban őrizték.
A sötétség továbbra is nehezítette a kutakodásunkat, hirtelen azonban fény gyúlt, méghozzá Ben pálcájából, mire azonnal felcsillant a szemem.
- Miért rejtegetted eddig a pálcádat? Nagyon jól bánsz vele! - dicsértem meg, s nem is értem, hogy nekem miért nem jutott ez előbb az eszembe. Hála neki, máris könnyebben olvastam a hozzávalókat, így a betűtévesztést követően csak sikerült felsorolnom mindent, amire szükségünk lehet. Ben meg persze amit megtalált, azt már pakolta is az asztalra, jó volt látni, hogy így dolgozik, s nem egyedül nekem kell megbirkóznom ezzel a feladattal. Ő mégis csak magasabb volt, elérte a felsőbb polcokat is, és nem is ejtett le úgy semmit, ahogyan én korábban.
- Nem, nem az - nevettem vele együtt, de később észrevettem, hogy Ben ismét feszült lett, amiért nem találja az egyik hozzávalót.
- Lemeccselhetjük, de látom, nagyon menekülsz a kóstolás elől - nevetve csóváltam meg a fejemet, s amikor a srác titkokat említett, kíváncsian vontam fel az egyik szemöldökömet.
- Kíváncsi lennék arra, hogy miféle bizalmas titkaid lehetnek, amiket velem nem oszthatsz meg - ismét csak nevetve pillantottam rá, majd tovább folytattam a keresgélést, s amint megtaláltam egy-egy hozzávalót, úgy az asztalra helyeztem azt, a többi dolog mellé.
- Tanulsz ezerrel...és? Semmi szórakozás? A múltkor sem jöttél le velünk a faluba, pedig nagyon finom süteményt ettünk - meséltem lelkesen, hiányoltam is a társaságát, neki egész biztosan ízlett volna az a kókuszkocka, amit Szonja flegmán tolt távol magától, mondván, hogy abban túl sok a kalória.
- Én is szoktam tanulni, de mostanában valahogy szívesebben olvasgatok. Meg múltkor kiment a bokám, és pár napig nem nagyon tudtam sehová sem menni, szóval az nem volt annyira kellemes. Meg nagyapa sincs túl jól...-sóhajtottam, utóbbi rosszul érintett, és ami azt illeti, nem is akartam lelombozni a hangulatot, feltehetően amúgy sem volt kíváncsi az ügyes-bajos dolgaimra, s talán már így is nagyon belelendültem a mesélésbe.
- De biztosan jól lesz! Szóval, lehet hogy jelentkezem a sítáborba. - zártam le egy jobb témával, miközben megtaláltam a doxyszőrt is, amit szintén az asztalra helyeztem. Már tényleg csak a futóféregnyál hiányzott, aztán eszembe jutott az, hogy az üvegcse, amit leejtettem, az egy furcsa, nyálkás anyagot tartalmazott, s elgondolkodtam, hogy vajon az lenne-e, amit keresünk. Míg Benett nem figyelt, a törött üvegcséhez léptem, s leguggolva újra szemügyre vettem azt, ezúttal már használtam a pálcámat és megvilágítottam, hogy el tudjam olvasni a feliratot. Sajnos eléggé elkopott már a felirat, de még így is rájöttem, hogy valószínűleg ez lesz a futóféregnyál. Kezembe véve a törött fiolát, fel is emeltem a földről, de nem akartam anélkül az asztalra tenni, hogy egy kicsit ne vicceljem meg Benettet.
- Te Benett...olyan...furán érzem magam. Nagyon melegem van, és...mintha szédülnék - imitálni kezdtem a rosszullétet, mert picit meg akartam őt tréfálni, persze ő még nem tudhatta, hogy a törött üvegcse, amit szorongatok, az nem mérget rejt, hanem csupán a féregnyálat.

Utoljára módosította:Bossányi Karola, 2019. november 16. 23:26
Hozzászólásai ebben a témában

2019/20.Ősz/Tél legaktívabb gólya
Ivanich R. Benett
Diák Levita (H), Levita Vezetőségi Segítő, Levita lovag, DÖK tag, Színjátszós, Színjátszó vezető, Másodikos diák


Prücsök | Iskolaelső
offline
RPG hsz: 282
Összes hsz: 427
Írta: 2019. november 24. 03:46 | Link


Szeretnék ugyan, de nem nyugszom meg teljesen. Szigorúan nézek rá, tekintetem mondhatni belefúródik az ő pupilláiba, de a haraggal vegyített kétségbeesés lassan oszlani kezd bennem. Ezért nem fogok neheztelni rá...  Ha végiggondolom, egészen elfogadható érvei vannak. Kedvem támad hinni abban, amit mond.
- Hát jó... - nyögöm ki némi hatásszünetet követően. - Viszont tényleg nem szeretném, ha valamelyikünk elcsúszna benne. Kerüljük ki a tócsát - kérem meg a biztonsága érdekében, mellesleg az üvegszilánkokat sem szabadna félvállról vennünk.
- Én nagyon félek a manóktól! Majd te beszélsz velük. Nekem nem hiányzik a nyavalygásuk, meg hogy összeszidjanak - hárítom át a feladatot Karolára, hiszen úgy érzem jogosan tartok az általam alig ismert varázslények hírhedt undokságától. Elmosolyodom, hogy utólag már inkább nekem ad igazat az elővigyázatosság terén, így kissé önelégült arccal folytatom a keresést.
- Köszi, ami azt illeti elég sokat gyakoroltam - idézem fel a néhány héttel ezelőtti éjszakákon át nyúló gyakorlásaimat. Te jó ég, már a gondolattól ásíthatnékom támad...
- Bele se merek gondolni - forgatom meg a szemem, ahogy azért akarva-akaratlan végigfut az agyamon néhány kínos és bizalmas emlék. - De ne gondold, hogy csak neked nem mondom el. Mindenkinek vannak titkai, amikről nem szívesen beszél - magyarázok neki lelkesen, a kezeimmel látványosan magam előtt hadonászva, mielőtt nagyon magára venné a zárkózottságom. Én különben se nyílok meg könnyen senkinek.
- De utána voltam pizzázni a fiúkkal! Illetve önkénteskedtem a menhelyen - vágom rá dacosan, majd nyelek egy nagyot. Emlékszem arra, amikor hívtak, de valahogy nem volt kedvem. Néha olyan érzésem támad, hogy a tanulás leszívja minden erőmet, amitől hétvégére zombi leszek és csak nézek ki a fejemből. Ha ez nem lenne elég, az otthoni helyzet is aggasztó. Úgy érzem, hogy nincs minden rendben apa körül, csak nem merik leírni a levelekben. Az egyik bátyám megsúgta persze, hogy még mindig az albérletében lakik. De hát rólam hallani se akar, és ettől olyan számkivetettnek gondolom magam. Elhessegetem a fejemben ezt a szomorú gondolatot, és próbálok mosolyt erőltetni az arcomra. Szinte alig tudtam figyelni arra, amit Karola mondott, mégis megkísérlem felvenni a fonalat.
- Aha, az jó - hümmögök, majd meredt szemekkel megrázom a kobakomat. - Vagyis izé, őszintén sajnálom. Jobbulást neki! Na de milyen könyveket olvasol mostanában? - hátha kölcsönkérhetek párat, ahogy mostanában egyre több diáktársammal állok rá erre a csereberére.
Lekötnek az asztalon előttünk levő bájitalos könyv útmutatásul szánt ábrái, lapozgatni kezdem hát az oldalakat, hogy az elkészítés menetének leírásához érjek. Karola kijelentéseire élesen kapom oda a fejemet. A hideg futkos a hátamon a gondolattól, hogy bármi baja történhet. Ráadásul az én lelkemen szárad, hogy az előbb csak úgy belenyugodtam a balesetbe.
- Te jó ég, akkor én is bármelyik pillanatban rosszul lehetek! Gyere, ülj le egy kicsit - pánikolok be, enyhén remegő kezemmel pedig egy falhoz húzott, láthatóan régi és poros szék felé vezetem. Itt a homlokára helyezem a tenyeremet, de nem érzem úgy, mintha lázas lenne. Húzom is a szám miatta.
- Ne vigyelek a gyengélkedőre? - kérdezem teljes tanácstalansággal a hangomban.
Hozzászólásai ebben a témában
Bossányi Karola
Prefektus Levita, DÖK tag, Levita úrhölgy, Másodikos diák


Bosska | Karcsi
offline
RPG hsz: 295
Összes hsz: 573
Írta: 2019. december 25. 10:36 | Link

Benett

Beni nagyon jópofának tűnt, ahogy atyáskodott, s aggódott, nehogy elcsússzunk és ráessünk az üvegszilánkokra. Talán én voltam csak komolytalan abban a helyzetben, meg nem gondoltam volna, hogy bármelyikünk is olyan ügyetlen lenne, hogy beleesik majd a szilánkok közé.
- Félsz a manóktól? De édi vagy - elnevettem magam, ahogy erről mesélt, de Merlin lássa lelkem, nem kinevetni akartam, egyszerűen csak aranyosnak tűnt, ahogy erről beszélt. Látszott, hogy ő nem manók közt nőtt fel, amivel persze nem is volt semmi probléma.
- Jól van Beni, ne aggódj, ha bármilyen gond lesz majd a manókkal, és jönnének hogy összeszidjanak minket, akkor majd én állom a sarat, te nyugodtan állj be mögém, rendben?- tényleg jópofa volt, hiányzott belőle talán némi bátorság, de nem baj. Idővel talán kinövi. Ezt leszámítva viszont nem is találhattam volna jobb tanulótársat, s ha nem épp egy pókhálóval átszőtt denevér barlangba kellett bemenni, akkor azt mondom, hogy rábíztam volna Benire az életem, mert az elsős varázslatok elég jól mentek neki, és szerintem a bájitalok receptjei is jobban az elméjébe ivódtak, mint az enyémbe.
- Én is szoktam egyébként gyakorolni az órán tanultakat, meg pluszban még pár dolgot, amit anyáék mutattak. Talán...egyzser majd megmutatom neked is - volt egy olyan sejtésem, hogy Beni talán még azt a kis trükköt nem ismeri, amire gondoltam, de egyelőre nem akartam előhozakodni vele. Majd ha esetleg kíváncsi lesz, akkor megmutatom neki.  
A titkok kapcsán egy kicsit csalódott voltam, amiért a fiú nem mesélt, kicsit még mindig úgy éreztem, mintha kizárna a kis világából, pedig amióta átléptem a suli küszöbét, talán ő volt az, akivel a legtöbb időt töltöttem. Ő azért nyugtatott, hogy ezt ne vegyem annyira magamra, s mivel nem voltam az a nagyon sértődős forma, elengedtem a dolgot egy mosoly kíséretében.
- Hát jó, lehet hogy igazad van. Talán nekem is vannak titkaim - kacsintottam, hogy fenntartsam ezzel a titkok látszatát, pedig hirtelen nem is jutott eszembe semmi, amit kimondottan titkoltam volna mások elől.
- A fiúkkal? Na szép, velünk csajokkal bezzeg nem jöttél - nevetve megcsóváltam a fejem, közben a pizza szó hallatán egy kicsit megéheztem, s mivel amúgy is nagyon szerettem ezt az ételt, máris elképzeltem, hogy valamelyik szabad hétvégén majd jó lenne elmenni a pizzériába és enni valami nagyon finomat.
- Önkénteskedtél? Jaj de jól hangzik, biztosan aranyosak ott a kisállatok. Ha legközelebb mész, majd szólj nekem is, mert tökre szeretem a cicákat...meg a kutyákat. - tettem még hozzá, igaz még csak cicám volt, de odahaza volt egy szép nagy kutyánk is.
Ezt követően sajnos szomorúbb témák is előtérbe kerültek, nehéz volt ezekről a dolgokról mesélnem, s már csak arra kaptam fel a fejem, hogy Ben olyan furán reagált. Egy kicsit össze is ráncoltam a homlokomat értetlenségemben, de mivel helyesbített, csak nyugtázóan bólintottam.
- Köszi! Reméljük jobban lesz - haloványan mosolyogtam, s végre, jött egy olyan téma, ami kizökkentett a rossz kedvűség felé hajlástól.
- Hú, most olvasok egy kalandregényt, amiben van romantikus szál is...de az gondolom, hogy téged nem érdekelne - nevettem. - Meg olvasok a középkori máguscsaládokról, az nagyon izgalmas, mert kicsit regényszerű, de mégis valós adatokat tár elénk. És kivettem még egy könyvet, ami egy világűrben játszódó történet, és egy varázslóról szól, aki a seprűjével szállt ki a csillagok közé. Kicsit érdekes...-tettem hozzá utóbbihoz egy fintor kíséretében, mert ha belegondoltam abba, hogy nekem kellene egy szál seprűn a világűrbe repülnöm, azt valószínűleg nem élném túl.
Közben egyre több mindent sikerült előkészítenünk a főzéshez, láthatóan Beni nagyon koncentrált, s ekkor döntöttem úgy, hogy egy kicsit megtréfálom a fiút. Nem voltam ugyan színjátszós, de igyekeztem bevetni magam és próbáltam valamelyest rosszullétet és gyengeséget színlelni. Még a szemeimmel is laposakat pislogtam, de lopva azért figyeltem a srác mozzanatait. Azon azért meglepődtem, hogy mi volt az első reakciója, de a következőekben már azért segítőkésznek bizonyult. Még tovább játszottam a beteget, s hagytam hogy a székhez kísérjen, és homlokomhoz érintse a kézfejét, igazán aranyos volt, mert azért látszott rajta némi aggodalom, s ez volt az a pont, amikor nem akartam tovább tréfálkozni vele.
- Nem kell Beni, nincs semmi bajom, de tök cuki hogy így aggódtál értem. "csak nehogy neked is bajod essék" - idéztem vissza legelső gondolatait, miközben megérintettem a homlokomat érintő kezét és felnevettem.
- Egyébként édi vagy, tényleg csak meg akartalak tréfálni...remélem, nem haragszol - továbbra is mosolyogtam rá, mert nem akartam ám bántani, és nem gonoszságból viccelődtem vele.

Hozzászólásai ebben a témában

2019/20.Ősz/Tél legaktívabb gólya
Ivanich R. Benett
Diák Levita (H), Levita Vezetőségi Segítő, Levita lovag, DÖK tag, Színjátszós, Színjátszó vezető, Másodikos diák


Prücsök | Iskolaelső
offline
RPG hsz: 282
Összes hsz: 427
Írta: 2019. december 28. 00:20 | Link


- Talán olyan gyakran találkozik velük egy átlagos varázsló? - kérdezek vissza sértődötten. Nem feltétlenül abból kellene kiindulni, hogy náluk a családban esetleg akadtak házimanók, mert ahogy hallottam, ez a mai világban már nem mindennapos jelenség. Emiatt talán érthető, hogy én félek ezektől a számomra kicsit csúf, apró lényektől, akik amúgy a kastélyban mindig nagyon kedvesek velem, ha netán mégis össze kell velük fussak, ám hallottam, hogy bőven vannak a mogorvább fajtából az iskolán kívül. Itt persze, hogy nem vesznek fel olyat, aki nem elég udvarias velünk szemben. Hát még a koboldok milyenek lehetnek a valóságban... Róluk csak olvastam ezidáig, és remélem így is lesz ez egy ideig még biztosan, amíg szépen lassan meg nem ismerem a többi varázslényt is. Nem jó dolog elsietni, mert mindent alaposan át akarok tanulmányozni. Az a nagy célom, hogy jövő szeptemberig alaposan kiismerjem a világot, a vakáció idejére már le is van beszélve néhány látogatás a nagybátyámékkal, hogy megtanítsák például a hopp-hálózat használatát a gyakorlatban, de megyünk elvileg mágikus cirkuszba is, hogy a különleges képességekből kapjak ízelítőt. Az csak hab lenne a tortán, ha időközben a kastélyon belül is találkozhatnék egy-egy tanonccal, de a felkutatásukhoz valahogy eddig még nem vitt rá a lélek. Nem biztos, hogy dicsekszenek vele, akik pedig gyakorolni akarnak, azok rossz embert keresnek, mert nagyon félek tőlük alapjáraton. Ne kotorásszanak például a legilimentorok a gondolataim között, hallottam ám, hogy az micsoda zűrzavart tud okozni később!
- Megoldanám magamtól is... - kezdek bele a magyarázkodásba. - De ha már vállaltad a felelősséget, ha már így döntöttél, akkor nem viszem el helyetted a balhét, már bocs - tárom szét a karjaim ártatlan pislogások közepette. Ezeket szeretem tisztázni vele, nagyon is komoly dolgok szerintem. Így ha a kísérletünk folyamán bármi balul sül el, akkor én mosom kezeimet, Karola pedig tartja a hátát kettőnkért. Mindezt azért, mert én előre megmondtam, ő viszont a saját igazához ragaszkodik. Hát jó, tényleg nem baj.
- Talán? Mitől függ? Tudod jól, hogy minden érdekel - emelkedik meg a szemöldököm, ahogy kérdően Karola szemeibe nézek. Csak nem eldicsekedett a származásával? Lehet, hogy nem annak szánja, mégis úgy jön le, mintha ilyenkor ő lenne a jobb valamiben, én pedig a kiváltságos réteg vagyok. Azért nagy megtiszteltetés egy híres aranyvérű család lánya mellett állni, sőt vele főzni meg egy bájitalt! Nem célom, hogy összevesszek vele, főleg nem azért, mert visszaadta a könyvemet.
- Na jó, néhány titkomat elárulhatom. Még az is lehet, hogy ma, a sikeres bájital hatására. Ha nem, akkor megejtünk egy másik alkalmat. De akkor neked is mondanod kell dolgokat! Mit szólsz? - kacsintok rá cinkosan, hogy felcsigázzam az érdeklődését. - Majd legközelebb veletek is jövök, csak máskor legyetek egy kicsit erőszakosabbak. Szólok majd az önkénteskedésről is, most még segítővel mentem, hogy mindent megtanuljak, azért nem hívtalak magammal - magyarázom neki lelkesen, jókedvűen.
Elhallgatom a könyvbeszámolóját is, amiből a máguscsaládokról szóló fog meg leginkább, hiszen nagyon szeretem a történelmet. Megkérem, hogy ha mód van rá, majd adja kölcsön, úgyis közel esik egymáshoz az elsőéves fiú és lány hálóterem, nem ez lenne az első csereberénk, és nem is hiszem, hogy az utolsó. Még azzal is viccelődni kezdek, hogy talán ők is benne vannak, de elgondolkodom azon is, hogy megkérdezzem a nagybátyámat, mert úgy tudom az Ivanich is aranyvérű családnak számított, és csak apa követett el szentségtörtést azzal, hogy kvibliként egy muglihoz ment hozzá.
- Hogy mi? - nyikkanok meg az orvosokat megszégyenítő vizsgálódásom után. Csípőre tett kézzel, szigorúan ráncolom össze a homlokom, mint aki jó alapos fejmosásra készül nála. Nem tudok teljesen haragudni rá, csak fortyogni magamban, amiért tréfálkozik velem. - Ez tök komoly dolog, jó? Azt hittem, hogy a törött bájitaltól lettél rosszul. Én kérek elnézést, hogy magamra is gondolok, de mint látod, mindent megteszek érted... Remélem azért értékeled - kapok a szívemhez, mint valami megfáradt öregapó, akinek szüksége van néhány másodpercre a tragédia kiheveréséhez. Egy ideig még el vagyok kenődve a vicce miatt, de aztán oldódni látszom, ahogy az előkészületekkel járó pakolás során másra terelődik a figyelmem.
- Ezt megjegyeztem... És ne hidd, hogy nem fogom egyszer megbosszulni. Na de most, elő az üsttel, kezdjük el melegíteni a futóféregnyálat - szólok rá lelkesen, mert idő közben észrevettem, hogy az asztalra helyezett, törött üvegben bizony az volt, és pont nem folyt ki az összes. A harmatfű-őrlemény és a doxyszőr már összeöntésre készen.
Hozzászólásai ebben a témában
Bossányi Karola
Prefektus Levita, DÖK tag, Levita úrhölgy, Másodikos diák


Bosska | Karcsi
offline
RPG hsz: 295
Összes hsz: 573
Írta: 2019. december 29. 12:55 | Link

Beni

Kiéreztem némi élt Beni hangjából, s egy picit átgondolva a korábbi szavaimat, rájöttem arra, hogy talán rosszul fogalmaztam, és esetleg megbánthattam őt.
- Nem úgy értettem, ne haragudj. Csak nálunk mindig volt egy-két manó, gyerekkorom óta körbevettek, és igaz hogy néha morogtak, de némelyik azért tudott nagyon kedves is lenni, bántani meg sosem bántottak - javítottam a szavaimon, hátha így már megérti a srác, hogy nem hencegni akartam, s nem is lenézni az átlagos varázslócsaládokat, mert ilyen még csak meg sem fordult a fejemben.
- Jaj ne aggódj, tudom hogy megoldanád te is - elmosolyodva pillantottam rá, igazából nem tudtam haragudni Benettre, még akkor sem, ha néha volt egy-két fura megjegyzése, ami egyesekben talán már kinyitotta volna a bicskát. Engem ez viszont nem érdekelt, csíptem a kölyköt.
- Jaj Ben - sóhajtottam, mikor ismét úgy éreztem, mintha valamit magára vett volna. Tudom én, hogy érzékeny volt, de ennyire? Megcsóválva a fejemet, kedvesen rámosolyogtam.
- Tudom igen, és majd meg is mutatom, ha több időnk lesz rá, de most bájitalt fogunk főzni, emlékszel?- játékosan oldalba böktem, hogy egy kicsit lazuljon és ne érezze úgy, hogy mindig minden egyes szavammal bántani akarom. Nem igazán tudom, hogy miért vett magára dolgokat, vagy miért érezte azt, hogy a származása miatt esetleg kinézném. Ez egyáltalán nem így volt, sőt, jobban kerestem a társaságát, mint egyes aranyvérűekét.
- Benne vagyok - nevetve pacsira emeltem a kezem, jó volt látni azt, hogy végül csak felengedett, és talán nem is haragudott már rám.
- Ó, szóval kéretjük magunkat? Mert tudok én ám erőszakos is lenni, na majd várd csak ki. Ott fogok szobrozni a szobád ajtaja előtt, míg el nem jössz velem egyszer pizzázni - nevetve vázoltam fel előtte, hogy mire számítson, közben gyorsan repült az idő, s talán az én fecsegésem volt az, ami kizökkentett minket a bájitalfőzésből. Ezután tréfáltam meg egy picit a fiút, mert túlságosan is átszellemültem és ha valakit kicsit már jobban ismertem, úgy könnyedebben engedtem el magam a közelében. A tréfám azért nem sült el túl jól, legalábbis az arcvonásai és a testtartása erről árulkodott.
- Jaj Beni - kuncogva kaptam kezemet a szám elé, mert bár mérges volt rám, én csak mosolyogni tudtam a kis turpisságom után. Az akcióm egy kis fejmosást is megérdemelt, amit kedves barátom ki is osztott, s amit csöndben hallgattam végig.
- Olyan jópofa vagy, hogy így aggódsz - nevetve léptem oda hozzá, s hogy ne haragudjon rám, hirtelen barátian magamhoz öleltem őt, s addig csüngtem rajta, míg kellően megölelgettem őt.
- Rendben van, várni fogom a bosszúdat Ivanich - nevetve ejtettem ki a vezetéknevét, mintha nagyon is komolyan venném őt, de valamiért nem tudtam kinézni a srácból azt, hogy ő efféle dologgal megvicceljen engem.
- Igenis, bájitalmester úr! - nevetve szalutáltam neki, majd ha meggyújtotta az üst alatt, beleöntöttem a futóféregnyálat és egy keverővel elkezdtem azt kavargatni.
- Most jó, már rotyog, öntheted bele a harmatfű őrleményt, a doxyszőrt, és szerintem egy kis olajat vagy vizet is tehetnénk bele, mert ez még elég...nyúlós, ezt nem fogjuk tudni így meginni. Mit ír a recept, mi kell még bele?- kíváncsian pillantottam rá Benre az üst mögül, remélve, hogy ő talán tudja, mi lesz a következő lépés.
        
Hozzászólásai ebben a témában

2019/20.Ősz/Tél legaktívabb gólya
Ivanich R. Benett
Diák Levita (H), Levita Vezetőségi Segítő, Levita lovag, DÖK tag, Színjátszós, Színjátszó vezető, Másodikos diák


Prücsök | Iskolaelső
offline
RPG hsz: 282
Összes hsz: 427
Írta: 2020. január 4. 18:15 | Link


Hümmögve képzelem bele magam az ő helyzetébe. Folyamatosan észben kéne tartanom, hogy keményvonalas aranyvérű háttérrel nála mi a természetes közeg, amiben felnőtt, és ami miatt nem is lehet rá haragudni, hiszen fordított esetben én is ugyanígy viselkednék. Bevallom őszintén, nagyon jól jött volna egy saját személyzet a családban, én pedig úgy tekintettem volna a manókra, mint nevelőkre, játszótársakra, esetleg valamilyen értelemben a család részeire. Biztosan sokat vigasztaltak volna, amikor az osztályban szinte mindenki kicsúfolt a jól sikerült témazáró miatt, és valószínűleg sokkal bátrabb lennék, ha akkor ott vannak nekem. De ezt már nem lehet megváltoztatni.
- Jól van, felejtsük el inkább - mosolyodom el, ahogy megenyhülök. Látom rajta, hogy próbál igyekezni. Nem kellett volna bocsánatot kérnie, mert lehet, hogy túlreagálok dolgokat. Mondják rám, hogy sértődékeny tudok lenni, és akaratlanul is támadásnak veszem az emberek kijelentéseit. Merthogy jobb félni, mint megijedni... Jólesik, hogy azért határozottnak gondol, meg hogy egyáltalán van valaki, akivel végre lóghatok. Vele nagyon hamar megtaláltam a közös hangot, és az is nagyon klassz, hogy most bájitalt főzhetek az iskola alagsorában. Utólag mindig rájövök, hogy milyen jól el tudja terelni a szorongásaimról a figyelmemet a vidámabb témák felé, és rávesz arra, hogy viccelődjek is egy kicsit.
- Akkor a végén még hátha jut mindkettőnknek a löttyből, és úgy kvittek leszünk - pacsizok vele boldogan, ahogy egyre lelkesebb leszek a készülő bájitaltól. - Nyugodtan erőszakoskodj, nem engem fognak hülyének gondolni az évfolyamtársaink - öltök nyelvet vidáman, ám e jókedvet Karola színlelt rosszulléte sajnos megakasztja.
Szakszerűen reagálok, mások ezt úgy mondanák szerintem, hogy túl komolyan, úgyhogy a lány nem sokáig tudja magában tartani a nevetését. Először értetlenül nézek rá, mert nem esik le, hogy mitől lett ilyen jó kedve. Az ölelését zavartan fogadom, el is pirulok tőle, de nagyon jó érzéssel tölt el. Amint kicsit magamhoz térek, magamhoz szorítom, miután hidegzuhanyként közli velem az igazságot az állapotáról. Ha más tenné ezt velem, már rég kiakadtam volna, de megbocsátok neki, és inkább rákapcsolok a főzésre.
- Remélem nem meséled el senkinek, hogy milyen kellemetlen helyzetbe hoztál - jegyzem meg azért mellékesen, és már forralom a bosszúmat a fejemben, ami nem sokáig várat szerintem magára.
Kötelességtudóan beleöntöm az üstbe az őrleményt, a szőrt, és Karola utasításának megfelelően némi vizet, ami szerencsére szintén kéznél akad egy közeli csapból. Az órán is előfordul, hogy alkalmazzuk hozzá, ha azt érezzük, hogy a hozzávalók alapanyaga túl sűrűvé, azaz ihatatlanná teszi a kotyvalékot. Mégiscsak bájitalt, és nem bájételt főznénk... Hagyom, hogy kavargassa az egyveleget, addig pedig a következő lépést keresem a könyvben.
- Itt azt írja... - pillantok fel a lányra, ujjaimmal követve a betűket. - ... hogy körülbelül tíz perc után szürkészöld lesz a színe, utána kell a kolibritoll, aminek szét kell majd rögtön mállania. Utána a bagolyköpet, előtte majd nagyon figyelj, hogy tízszer balra, majd ötször jobbra kell megkavarni, fél óra állni hagyás után pedig szálanként a mooncalf-szőr megy bele egy villanásig. Szóval addig majd elütjük az időt valahogy. A bagolyköpetünk sajnos nem friss, szóval a készítmény sem lesz a legerősebb fajta, de ez van - közlöm az instrukciókat büszkén, jól kihangsúlyozva a kavarások számait, mert nagyon szeretném, ha tökéletes munkát adnánk ki a kezünkből.
Hozzászólásai ebben a témában
Bossányi Karola
Prefektus Levita, DÖK tag, Levita úrhölgy, Másodikos diák


Bosska | Karcsi
offline
RPG hsz: 295
Összes hsz: 573
Írta: 2020. február 2. 12:31 | Link

Beni

Azt hiszem, hogy Beni talán tényleg komolynak ítélte meg a kis tréfámat, s úgy általában mindent. Nem akartam őt megbántani, s azt hittem, hogy a tréfám majd jól sül el, de rá kellett jönnöm arra, hogy rosszulléttel azért még sem szabadna viccelődni, mert ezzel könnyedén ráhozhatjuk a másikra a szívbajt. S bár a fiú is haragudott rám, úgy tűnt, hogy mégis csak sikerült ezt megbeszélnünk, s egy öleléssel tudtam őt kárpótolni a történtekért. Ez volt a minimum a történtek után, s így legalább érezhette, hogy tényleg megbántam a dolgot, és nem akartam belőle gúnyt űzni.
Kellett még néhány másodperc így, mire talán ő is megnyugodott, meg én is, s csak ezt követően engedtem ki ölelésemből a srácot.  
- Dehogy mesélem, ez a mi kettőnk titka marad - kacsintottam rá Benire, majd tovább folytattuk a bájital készítését. Nem a legegyszerűbb főzetet választottuk, de ami azt illeti, Beniben és bennem is élt a kíváncsiság, s ezt a bájitalt már nagyon régóta ki akartuk próbálni.
- Ez egyelőre elég undi - jegyeztem meg némi fintorral az arcomon, ezután tettünk hozzá egy kis vizet, s alaposan kavargattam a főzetet, ügyelve arra, hogy ne égjen oda, míg Beni elolvassa, hogy mi a következő lépés.
- Ajhh jó sok mindent kell ehhez észben tartani, azt hiszem, hogy nem leszek bájitalfőző mester - feleltem nevetve Beninek, s hosszú perceken át tovább kavargattam a főzetet, míg az el nem nyerte tíz perc után azt a szürkészöld színt.
- Bleh, ez most sem szimpatikusabb, nézd meg, szerinted most kell bele a kolibritoll? Talán jobb lenne, ha te kevernéd ezután, mert félek, hogy elrontom - ha Beni benne volt a cserében, akkor ezután átadtam neki a keverőt, majd aszerint adagoltam a további hozzávalókat, ahogyan azt a fiú kérte.
- Arra mondjuk kíváncsi lennék, hogy mi történne, ha valamit túladagolnánk, vagy ha netán véletlenül rossz hozzávalót főznénk bele. Lehet, hogy felrobbanna az üst? - kuncogva pillantottam a srácra, s ha kérte, akkor először a kolibritollat szórtam a főzetbe, majd csöndben figyeltem, hogyan hajtja végre a kavarásokat.
- Fura a szaga - jegyeztem meg, s közben egyik kezemmel próbáltam a gőzt elhessegetni, majd távolabb sétáltam az üsttől, tekintetem végig futtattam a polcokon, s visszafordultam a fiú felé. Figyeltem a munkásságát, talán még egy mosoly is az arcomra futott, látva a koncentrációját.
Mindketten akartuk, hogy sikerüljön a bájital, igyekeztünk is mindent a leírás szerint csinálni, de amikor arra került a sor, hogy kipróbáljuk, hiába ittunk belőle mindketten, nem történt semmi. Ő sem osztott meg velem titkokat, s én sem Benivel. Egy kicsit talán csalódottak voltunk, hogy nem sikerült, de távozás előtt még bátorítóan paskoltam meg a vállát, hogy majd legközelebb.
- Tuti, hogy majd máskor sikerülni fog. Majd jobban figyelünk - mondtam végül, majd vele együtt hagytuk ott a labort, miután mindent a helyére pakoltunk.

// köszönöm a játékot //

Utoljára módosította:Bossányi Karola, 2020. május 5. 13:27
Hozzászólásai ebben a témában

2019/20.Ősz/Tél legaktívabb gólya

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Északi szárnyAlagsor