36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Északi szárnyAlagsor

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Lena Felagund
INAKTÍV


Iskolasokadik
offline
RPG hsz: 87
Összes hsz: 461
Írta: 2019. október 4. 22:16 | Link

Theon



Gyorsan elterjedt az iskolában, hogy megjelent a legkisebb Felagund a harctéren. A kiterjedt családnak köszönhetően, na meg annak, hogy mind a Bagolykőbe járt, nem tartott sokáig. Mindenki ismerte ezt a nevet. valahogy az is kitudódott, hogy nagypapi révén van érzékem a bájitalokhoz. Mondjuk Lizinek is, csak ő jól leplezi. Én nem akarom takargatni a tehetségemet, így megragadom az alkalmakat, hogy segíthessek, meg teljesítsem közben a küldetésemet is, a titkosat.
Legújabb büntetésem értelmében a tanári asztalnál jól belakmároztam a tökös-mákos pitéből...is. Nem akadt, aki ferde szemmel nézett volna rám, ahogy Várffy helyén terpeszkedek, mert egyedül nagypapi tud ilyen tekintetet produkálni, de ő nem teszi, mert szeret. Szóval igazából nem éreztem tehernek a büntit, sőt...Gondolom, sokan irigyeltek is érte. Azért már kevésbé, hogy ki kellett szolgálnom Várffy profot, de két tányér leves után, egy kis adag csirke és már süti nem is kellett neki. Segáz, megettem az ő részét is. Nagyon kreatív a tanerő, de igazán nem probléma. Lizi egyenesen büszke rám, hogy bár levitás vagyok, hozom a rellonos feelinget. Minden a legnagyobb rendben. Sietősen lépkedek a bájital labor felé, ahol megcsillogtathatom az örökölt tehetségemet, amire meg én vagyok büszke. Óvatosan nyitom ki a súlyos ajtót. Tesi órán nem brillírozok, erőm a mínuszban. Azért sikerül bejutni. Hanyagság, hogy nem védi bűbáj. Itt akár még bombát is lehetne gyártani, amivel bármit a levegőbe lehet robbantani.
- Theon! - kiáltok be az ajtóból. Nem tudom, megérkezett-e már, de ha válaszol, akkor igen.
Hozzászólásai ebben a témában
Theon Delacroix
INAKTÍV


"Az a fura rellonos srác"
offline
RPG hsz: 311
Összes hsz: 869
Írta: 2019. október 6. 10:11 | Link

Lena

Igaz tökéletes vagyok, még nálam is jelentkezhetnek kisebb hibák, amelyek anno, mikor testemet márványból faragták meg, kimaradtak az adalékból. Noha aranyvérű máguscsalád sarja vagyok, kvibli mód nem értek a varázslás folyamatához és az ezzel járó ügyes-bajos dolgokhoz. Szóval nem meglepő, ha azt mondom, hogy tudásom a bájitalok terén annyi, mint egy darab szemétnek. Óriási szerencsém van, hogy jóképű vagyok, mert így – ha a tudásomnak semmi haszna nem is volt -, testemmel át tudtam jutni az összes vizsgámon. Elég volt kigombolnom ingem gombjait, lopni néhány szál rózsát a Fénylő Lelkek Udvaráról és voilà, máris garantált volt a kiváló! Na, ne nézz így rám, ha egyféle képen nem megy, akkor semmi gond nincs azzal, ha találsz egy kiskaput, amin könnyebben átevickélhetsz, mintha a társadalmi normák alapján helyesnek ítélt ösvényen járnál. Én pedig mindig megkapom, amit akarok, még ha mocskos módszerekhez is kell folyamodnom. Ebből a szellemiségből jött az az az ötlet is, miszerint én majd megleckéztetem a jó öreg Felagund-ot, amiért nála nem sikerült a tervem és galád módon elégségessel szúrta ki a szemem a vizsgalapon. És mi jobb módot találhatna rá az ember, minthogy elcsábítja a legkisebb és legártatlanabbnak tűnő unokáját; Lenát. Persze a lánynak erről nem beszéltem semmit, azt sem tudja, milyen vita folyt le a nagyapja és köztem. Egyszerűen csak azzal az indokkal hívtam ide, hogy hátha jó lelkűen segítene egy szerencsétlen kisfiúnak, aki annyit ért a bájitalokhoz, mint a húgom patkánya a normális viselkedéshez. Bár úgy látom, ez a késés valami család hagyomány lehet náluk. Először Charlotte az évnyitón, most meg Lena az órámon. Szerencséje, hogy nem számolok fel ezért óradíjat – csitt, tudom, hogy azt a tanárnak kellene -, mert akkor igazán nagy bajban lenne. Bár most hogy belegondolok, lehet jobban járnék. Talán még az adósságaimból is kievickélnék valahogyan.
Unottan lendítem lábam az asztal tetejére, hogy aztán őket keresztezve terüljek el a széken. Hogy valamivel elüssem az időt, táskámból kiveszem a körömreszelőmet, majd manikűrözni kezdem a kezemen meg található keratindarabokat. Annyira belemerülök, hogy még azt sem veszem észre, mikor a lány nevet kiáltja, majd kicsivel később megjelenik az asztalomnál.
- Késtél – jegyzem meg még mindig körmeimre meredve.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Északi szárnyAlagsor