Minden RT játékra, ami a faluban vagy annak környékén játszódik.

Fáradt vagyok, meguntam azt a sok szorgalmi javítást. Kár volt pályázatot hirdetnem, mert összecsapnak a fejem fölött a hullámok. Ám mielőtt megtörténne ez, gyorsan kiiszkolok a szobámból. Felkapom a dzsekimet, azt amit a legmelegebbnek ítélek az időjáráshoz viszonyítva és elindulok a faluba. Szükségem van valami alkoholosra, valószínűleg a csárdában megtalálom, mert a legközelebbi hely a kastélyhoz. Most nem mindegy a távolság az hideg idő miatt!
Betoppanok, miközben érzem, hogy megnéznek, vizslatnak, mint a piacon szokás az árut, de tudomást sem veszek róla. Ez a legjobb taktika. A legelső székre ülök amit a bárnál találok üresen. Már csak kell valaki aki lesz olyan édes, hogy kiszolgál.

Ingerem van arra, hogy felkönyököljek, de lemondok róla. Igaz nem valami kultúrhely ahova betértem, de azért mégse kéne azoknak a bizonyos alakoknak a viselkedési szintjére süllyedni. Letekerem a sálamat, a pultra rakom fel, remélem senki sem fogja szalvéta helyett használni.
Meglepődöm. Öregnek nézek ki, hogy magázni kéne? Vagy mégis miért magáz? Áh, piszkálja a csőrömet a dolog, de mégsem kérdezek rá nyíltan. Lehet a tanárság teszi. Jobb lett volna ha elmegyek modellnek, akkor biztos nem magáztak volna.
- Szép estét! Mit ajánl? Gondolom nem csak vajsör szerepel az itallistán. -
Kíváncsi vagyok mit ajánl, ezért bízom rá magam. Közben reménykedem, hogy megmérgezni éppen nem fog. Nem tenne jót a vendégkörnek ha elkezdenének hullni, mint a legyek.

Skót whiskey? Az kell nekem, hátha attól ketté állnának a füleim és nem tudnék vissza menni a kastélyba. Azért eljátszom a gondolattal, hogy milyen is lenne. Na de majd egy másik alkalomkor. Mikor kevesebb lesz a nyamvadt javítani való.
- Gyengébbet, mert egyedül kell vissza mennem a kastélyba. Lehetséges, hogy ne magázz? Öregnek érzem magam tőle. -
Végre, összeszedtem a bátorságom és elhadartam, remélem érhetően, a magázás dolgot. De nem kerüli el a figyelmemet az ahogy nem tudja levenni rólam a szemét és az sem, hogy bókol. Abban nem vagyok biztos, hogy diák-e. Elvégre mindenki nem jár az én órámra. Még csak az kéne...

Figyelem ahogy előszedi a dolgokat, majd hozzá is lát a koktélhoz. Sosem értettem az italkeveréshez és azt hiszem nem ez lesz az a pillanat mikor megértem. Csupán gyermeki csodálattal tölt el ahogy elkészítette az aranyszínű, füstölgő koktélt.
- Ha nem szeretnél néninek szólítani, igen. -
Nevetni kezdek, hisz csak nem fog néninek szólítani. Még az elsősök és másodikosok hívnak így, rettentően nehéz volt az is megszokni. Na de tőle? Maga lenne a pokol. Rápillantok az elém tolt koktélra majd a feles pohárra. Fele se tréfa, tényleg nem leszek néni.
- Ha mégis, a te lelkeden szárad. -
Kacsintok, felemelem a feles poharat, koccintunk majd egy szusszal megiszom az italt.

Biccent, elvégre ha már pertut ittunk, váljon egészségére. A sors meg nem hiszem, hogy a kastély falai között oly gyakran hozhat össze, ha diák is. Így aztán semmi gondom, bajom nem adódhat ebből az ártatlan tegezésből.
- Reggel órám lesz, így nem aludhatok fent. -
Na meg nem éppen szívem vágya a csárdában tölteni az éjszakát, köszönöm szépen. Vannak fenntartásaim a hellyel kapcsolatban, de nem kötöm a srác orrára.
- Bea vagyok, örvendek. -

- Bemész helyettesíteni? -
Felnevetek, elképzelem ahogy helyettem bemegy órára. Megtartja, majd, mint aki jól végezte dolgát elmegy ebédelni a nagyterembe, beül a tanárok közé. Vicces, na meg, bizarr.
- Ha leveszik, megígérem visszabűvölőm neked a helyére. -
Elvigyorodom, miközben nézem ahogy távozik és a többi vendégre szenteli figyelmét. Belekortyolok az italba, meglepően finom és ízlik. Általában mellé fogtam a csárdában ivott italokkal, de végre megérkezett a kellemes csalódás is, hála Nikolainak.
Elfogyasztva az italt, kifizetem majd távozom. Vár még egy két dolog, ha mégsem, ott lesz az ágyam helyettük.