Minden RT játékra, ami a faluban vagy annak környékén játszódik.

Lorin

Zorka nem a hárpia fajta, kifejezetten normális tud lenni mindenkivel. Most az ajtófélfának dőlve nézi végig, ahogy a lány kisurran a bátyja szobájából és rózsaszín parducot játszik.
Nevet. Halkan, de tisztán kivehetően.
- Kösz a vacsit, remélem nem baj, hogy ettem belőle - szólal meg végül, ha már a lány felfedezte.

Lorin

- Mit hittél ki vagyok? - szökken fel szemöldöke és kezeit összefonja maga előtt.
- És miért lennél féltékeny? Pontosan kije is vagy Barninak? - néz érdeklődve a másikra, s hogy ne legyen annyira rémisztő, elindul, hogy töltsön magának gyümölcslevet.

Lorin

- Hát, végül is.. Mondanám, hogy van benne ráció.. De hát mégis csak Barnabásról beszélünk - aki mint tudjuk helyes, okos, de hát a bátyja vagy valami olyasmi. Együtt nőttek fel. Ezt semmi sem írja felül.
- Na hát. Ez igen - hümment egyet.
- De szőke nem vagy se magas. Akkor te nem Ophelia vagy.. - hümment megint.
- Tud róla, hogy miféle terveid vannak?

Lorin

- Örülök, én Zorka vagyok - int is  neki egyet, mosolyogva.
- Hát, ha még itt vagy, akkor ezek szerint nem zárkózott el - hümment megint egyet. Nem éli igazán azt a felfogást, amivel Barnabás létezik. Számára az túl merev.
- Rendbe jön ám, ne aggódj.

Lorin

- A Bánki Donát is különleges - mosolyodik el lágyan, aztán iszik egy kisebb kortyot.
- Mindenhogyan. Mondjuk hosszú folyamat lesz - nem fog kertelni. Barnabás ha odateszi valakiért magát, akkor nagyon. Látták és hallották, hogy a szőkeség mennyire bekebelezte. Ezért is van meglepve, hogy most itt egy fiatal lány, aki szöges ellentéte az előzőnek.
- Mióta ismerkedtek?

Lorin

- Azta micsoda pontos - halkan kuncogni kezd a dolgon. Az előtte álló lány aranyos, de valahogy egyelőre nem tudja elképzelni a bátyja mellett.
- Ezek szerint olyan vagy, mint ő - cicceg egyet. Nem érti ő az ilyet. Miért nem élnek? Miért hajtanak valaki egy után főleg annyira hosszan?
- Csodálom a kitartásotok - érti ő az érzelmeket, meg is éli őket. De, hogy napokig, hetekig, hónapokig fusson egy szekér után. Na azt nem.

Lorin

- Mondjuk elég fiatal vagy még, az érzéseid ilyen korban csoda, hogy nem hullámzóak - mosolyodik el. Ő egyik pillanatban utált mindenkit, a másikban meg szeretett..mondjuk ez még mindig egész jellemző rá.
- Áhh. Értem - legalábbis azt hiszi. Kissé kétkedik ebben a még senki iránt nem éreztem így dolgokban, de ki ő, hogy kétkedjen? Mindenki tanuljon a saját kárán.
- Hát ő olyan, hogyha valaki iránt érezni kezd, akkor nagyon és csak ő létezik még akkor is, ha ez nem kölcsönös - sóhajt egyet.
- Volt egy nagy szerelme még innen a tanodából, szerintem húsz évig biztos, hogy ugrott, ha Arina csak szépen nézett... Meglepő, hogy valahogy sikerült ezen túllendülnie - hümment és nem érdekli, hogy ezt talán nem kéne elmondania. Ő olyan, hogy ami a szívén az a száján, akár illik, akár nem.

Lorin

-  A tieidet nem is, de azért jó pár korodbelit igen – neveti el magát, hiszen a népes családban majdnem minden évtizedet képvisel valaki. Van közöttük komoly felnőtt, komolytalan felnőtt, tini, idős, minden, ami szem szájnak csak ingere lehet. Igazi olasz familia, csak magyar kivitelben.
- Ez de cuki – és hangjában nem érződik élc vagy gúny. Tényleg annak gondolja. Nagyjából mindig is csodálta azokat, akik ennyire elkötelezettek tudnak lenni. Bár azért egy kissé ijesztő is ez a hónapokig figyelek valakit sztori.
- Nem tudom milyen nő, de nem is akarom tudni – vonja meg a vállát, s hangja most talán kissé komorabb, mint eddig. Ismeretlenül is haragszik, pedig ki tudja, lehet még ki is jönnének a nővel.
- És akkor te most itt laksz, vagy hogy van ez? – issza ki végül a poharának tartalmát, melyet el is süllyeszt a mosogatóba.

Lorin

Csak bólint, mert ezzel bizony egyetért. Annie, mintha csak a fejében cikázó gondolatokat fogalmazta volna meg. Ijesztő.
- Én elhiszem - mosolyodik el. Ha Barni érdeklődött iránta, akkor csak is jó ember lehet. Mert azért tudni kell, hogy az ő bátyja, ha még csak meg sem teheti, de válogat ám. Bőven.
- Ja, oké - vonja meg a vállait, majd keres a hűtőben valami joghurtot vagy ahhoz hasonló, ehető dolgot.
- Akkor már értem én minek vagyok itt - mert hát, ha Annie itt élne, tök felesleges lenne a jelenléte. Nem mintha zavarná a lány, csak ketten minek ugráljanak körbe egy férfit?

Lorin

- Szerintem ez pár héten belül megváltozik - mosolyog a lányra és tol elé is a szerzett zsákmányból.
- Ne szórakozz, nekem olyan mindegy, hogy itt vagy - e. Maximum szóljatok, mikor takarodjak el vagy hallgassak fölhallgatóval zenét - vonogatja meg a szemöldökeit, aztán kanalat is keres mindkettejüknek.

Lorin

- Idővel az is menni fog neki, ne aggódj - járni mondjuk éppen tud, ahogy látta, csak azok az öregapós nyekkenések nem igazán egészségesek, amiket mellé produkál. De hát így jár az, aki játssza a nagyfiút.
- Hát nem tudom, mit szeretnél tudni?

Lorin

- Te valami titkos ügynök vagy? - neveti el magát, majd kibontja a joghurtját és elkezdi kanalazni.
- Vaaagy Bánki kutató? - méregeti nagy szemekkel.
- Könyvet írsz rólunk, mi? Aztán kellenek az információk, a hű karakter ábrázoláshoz - csettint egyet a nyelvével.

Lorin

- Végre valaki észreveszi, hogy a szőke hajkoronám mögött ész is rejlik - húzza ki magát büszkén, meg még vállon is veregeti magát.
- Biztos, hogy sok mindent találtál volna a családunkról - mosolyodik el végül. Hát egy Bánki Donát mellett csak van még említésre méltó alany, nem?
- Mesét? És milyen mesét?

Lorin

- Legalább had legyek benne központi ember, ha már én vagyok az értelmi szerző - vigyorog. Amúgy is ő valamiféle feketebárányank számít a családban. Hát akkor legyen már értelme.
- Na hát, ez szép dolog - kanalaz ismét a joghurtba, ami már lassan el is fogy.
- Meg egyem a tiedet is?

Lorin

- Naná, mindegyik narrációnál valami odaillő mozgó animációval - Micsoda remek ötlet, le is kéne védenie.
- Ja nem, csak most értem haza - vonja meg a vállait, majd szerez magának még egyet

Lorin

Hangosan elkezd nevetni.
- Ne haragudj meg, de azért ez így is elég nevetségesre sikeredett - tovább nevet.
- Tudod én elég szabadszellem vagyok, nem nagyon tudtak a szüleink se bekorlátozni.

Lorin

- Biztos csak félt - szólal meg végül, mikor már nem hahotázik annyira.
- Az jó jel, nem?

Lorin

- Jó, hát majd megmondom nekik, hogy nem Barnit szeretted el tőlem, hanem engem Barnitól - tárja szét a karjait mosolyogva.
- Ha ez nem tetszik nekik, akkor meg hozzáteszem, hogy házasságunk nyitott és rabszolgának engedtünk be az életünkbe.

Lorin

- Hát, nekem ez sima liba - kacsint egyet, majd a joghurtos poharat kidobja, a kanál meg a pohár mellett landol.
- Meg nem értett zseni vagyok, mindig hangoztatom.

Lorin

- Bánki for president, de legalább az okosat és szépet válasszák - vigyorog, mint a tejbetök, aztán magához vesz egy fél literes almalevet.
- Álmos nem, de téged biztos várnak odabent, szóval menj csak, legyél jó ápoló - mosolyog a másikra, majd elindul a vendégszoba felé.
- Örültem Annie, vigyázz magadra - int neki mosolyogva, majd eltűnik.

Mikhail de hosszú neved van

Nézi a tavat, aztán a messzeséget, végül megint a tavat.
- Hát - néz fel a férfi hangját meghallva.
- A karkötőm fogta magát, aztán berepült, csak így - és nagyjából mutatja a pályáját, majdnem bele is esve a vízbe.

Mikhail de hosszú neved van

- Csipogó van rajta, tudod az, amikor fütyülsz és ilyen ritka idegesítő hangon megszólal - kuncog halkan, mert amez gyakorlatilag esélytelen, hát nagyobb az a ketyere, mint maga a lánc.
- Mit csinálok? - néz elkerekedett szemekkel a másikra.

Mikhail de hosszú neved van

- Igazából, sose - vonja meg a vállait.
- Most már magázódunk? - néz összezavarodottan a férfira, aztán megint a tóra.
- Szívesen leszek utas, ha már ennyire lovagias vagy, hogy felajánlod a szolgálataidat - mosolyog rá szelíden.

Mikhail de hosszú neved van

- Én ezt csak úgy viccből mondtam - kuncog halkan. Nem gondolta volna, hogy komolyan veszik egyszer a katasztrofális humorát.
- Áhh értem - mosolyog rá kedvesen.
- Ellopjuk vagy kölcsönvesszük? - pillant cinkost keresve a férfiban. Neki mindkettő megfelel, nem egy parázós fajta.
- Még jó, hogy nem vagyok víz iszonyos - száll be a hajóba és várakozóan néz a másikra.
- Valamerre arra van - mutat úgy keleti irányba.

Mikhail de hosszú neved van

- Bocsánat - húzza össze magát kisebbre. Hát nem akarta ő ezt. Azt hitte lehet hallani, hogy csak viccel.
- Hűha - keresi is az övet, mint egy igazi szőke nő.
- Igazából diák, csak nem itt - tárja szét a kezeit.
- Most csak azért vagyok itt, mert a bátyám baleset érte, aztán én vagyok a felmentő sereg - vagy valami ilyesmi a helyzet.
- Te gondolom tanítasz.

Mikhail de hosszú neved van

Hát ő bizony lazán elhiszi, mert ennyire ért az egészhez. Így aztán nyúl, teker, meg be is pattint, mint egy jó kisgyerek.
- Elment túrázni, aztán mellé nyúlt a sziklának vagy mi - nem igazán értette, mert ahogy szóltak jött. Ez nem is volt kérdéses.
- Bár kissé feleslegesnek érzem magam, meg betolakodónak, mert ott a leendő asszonya is - Annie egyáltalán nem zavarja, csak eléggé vicces ez a helyzet így.
- Ja bocsi - emeli fel a kezeit védekezőn.
- Olyan tanár bácsisnak tűnsz.

Mikhail de hosszú neved van

Nem, semmit nem vesz észre és ez nem csak a szőke hajszínnek köszönhető, hanem annak, hogy igazán figyel a másikra.
- Ja, a pizzázós ürge, Bánki - azt hallotta hogyha a pizzázót említi, akkor a többség tudja kiről van szó.
- Nem tudom, kicsit feszült, olyan szépen, értelmesen beszélő, tudod olyan tanáros - néz rá kissé zavarodottan.
- Felejtsd el, beszélek én itt össze vissza - legyint egyet.

Mikhail de hosszú neved van

- Hűha, mondjuk ezt nem néztem volna ki belőled - nevet fel halkan. Csóró kölykök, jól megszívhatják még ezt, pedig csak egy ártatlan feltételezés volt.
- Ohm, annyira figyeltem rád, hogy azt nem is néztem meddig jutottunk - legyinti homlokon magát, majd körbenéz.
- Azt hiszem sikerült a lehető legközelebb jönnöd hozzá, mert ott van - a karkötő egy levélen hever, mint egy uriasszony

Mikhail de hosszú neved van

- Rendesen eltájoltuk magunkat - neveti el magát, majd nyúl, hogy kucsa tolja magát.
- Hé, ez még hol van? - néz jobbra meg balra értetlenkedve, aztán a fickóra gyanakodva.
- Te becsaptál? - méregeti.

Mikhail de hosszú neved van

- Ezt a csipogó miatt kaptam, mi? - tettét a felháborodást és mutatóujjával szelíden fenyeget.
- Ez király volt amúgy, tetszett. Megérdemeltem - látja be végül, s ha már nincs lecsatolva, lassan felkel és valahogy magához édesgeti a karkötőt. Konkrétan hasal a csónakban, félig a vízben lógva, de azért igyekszik.