[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=749542#post749542][b]Ophelia Donovan - 2019.02.10. 19:59[/b][/url]

A csokoládé egészséges, mivel a benne lévő cukor részben répa a kakaó meg bab, így zöldség. Tehát diétás. A cukrászda meg wellness központ. Az ajtón belépek, meg még utánam öten. Szép a sor idebenn. Nem értem, itt miért van mindenhol teltház, ahová csak be merem tenni a lábam. Na de oda se neki. A szent célért mindent! Beállok hát a végére, vagyis belöknek egyenesen az előttem álló férfi hátára. - Bocsánat! - mondom reflexből, hiszen ez a minimum, még ha nem is én vagyok a közvetlen vétkes. Remélem nem veszi rossz néven az akaratomon kívüli karambolt. Ha mégis, majd adok betétlapot, vagy állom a sütijét és a bolt mögötti sikátorban laposra verem a valódi tettest tolongót.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=749556#post749556][b]Ophelia Donovan - 2019.02.10. 20:35[/b][/url]

 Szegény áldozatom! Egy merő sütemény és maszat az arca. Ezért a mögöttem álló tényleg érdemelne egy nyakonvágást, annyi szent. Bár a helyzet komikuma miatt talán inkább egy kézfogást. Még meggondolom. Viszont én, aki látja a bűntett eredményét, alig tudom visszatartani a nevetést, ami azonnal rámtör. - Önnel ellentétben igen - felelek kérdésére - Úgy sajnálom, engedje meg, hogy kárpótoljam! Mi volt, amit választott? - kérdezem és közben kabátom zebébe nyúlok - Tessék - adok át neki egy papírzsebkendőt bocsánatkérő mosollyal. A tömeg közben mozdulatlan, mert elől valaki nagyon nem tud választani. Mondjuk ennyi finomság közül nekem is nehéz lesz. Van itt édes, krémes, habos, sós sütemény, sőt keksz, forrócsoki és tea is, több ízben. A bőség nagykönyvi zavara.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=749567#post749567][b]Ophelia Donovan - 2019.02.10. 21:04[/b][/url]

A tény, hogy sikerült az utolsó darabos boldogságától megfosztani a férfit, nagyon bosszant. - Hogyan tehetném jóvá? -kérdezem olyan lágyan, ahogy tőlem telik. Míg a férfi igyekszik rendbehozni magát hátra nézek a folyamatosan a könyökével engem böködőre, aki időközben félig elfordult afelé akivel jött. Összeakad a tekintetünk. Az enyém öl, az övé megriad. Ennyi. Ez épp elégtétel nekem. - Tényleg nagyon bánt a dolog, higgye el - sajnálkozom miközben araszolok egy kicsit a rendelés leadásának helye felé. Talán egy terelés segít. - A nevem Ophelia "sütigyilkos" Donovan - mondom és kezem nyújtom a férfi felé. Talán egy kicsit fel tudom oldani ezt a kínossá vált helyzetet és végül kiengesztelhetem. Elvégre csak találunk valamit, ami tetszik neki.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=750041#post750041][b]Ophelia Donovan - 2019.02.17. 12:26[/b][/url]

Lassan három hete annak, hogy ide érkeztem. Az idő szebb lett, a súlyom több, de a kedvem rosszabb. Honvágyam volna? Lehet. Furcsa ez az egyedüllét. Ez már, mint amikor dolgoztam. Akkor hazaérve gyorsan összedobtam egy kis kaját, aztán  Árnyékkal az elvoltunk kettecskén, mint a befőtt. De most se ő, se meló. Csak lődörgök most is, még mindig ismerkedve a falu eldugott zugaival. Ahogy lépkedek egy játszótér kerül a látóterembe. Mennyit vittük le Sean-t annak idején, Orpheus meg én az otthonunkhoz közelire. A kis kópé meg folyton a szereken lógott. Nem is csodálkozom, hogy végül szertornász lett belőle. Persze a mozgás mindegyikünk lételeme volt, ahogy a sport is, hiszen Orph úszott én pedig vívtam. Mi tagadás elkap a nosztalgia, ezért besétálok. Egy padra leülve egy kicsit hagyom, hogy megrohanjanak az emlékek. Rá kell jönnöm, hogy ők hiányoznak. A családom, a hibbant öcséim na meg apa és azért anya is persze.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=750097#post750097][b]Ophelia Donovan - 2019.02.17. 17:12[/b][/url]

A kétségbeesett gyerekhang úgy indít be bennem minden létező ösztönt, mint benzin a tüzet. A sem fut gyorsabban, akit puskából lőnek ki. Szerencsére a pad - ugyan eltakarta a mászókától egy pár fa - nincs messze. - Szia! Kicsim, mi a baj? Fáj valamid? - kérdezem, magamra erőltetve némi nyugalmat. Ha gyermek van bajban az mindig nehezebb helyzet. Gyors pillantást vetek a kislány testére, de nem látom, hogy megsérült volna. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem lehet baja vagy fájdalma. Erre csak ő adhat választ. Erre várok és nézek közben körül, hogy látok-e valakit a közelben, vagy menekülőfélben. Hiába, egy auror szabadnapokon is auror marad. Nem vetjük le a hivatásunkat esténként a ruhánkkal vagy tesszük le a jelvényünkkel és a fegyverünkkel együtt.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=750113#post750113][b]Ophelia Donovan - 2019.02.17. 18:36[/b][/url]

Két választásom van. Vagy őt emelem le a mászókáról és akkor biztosan eltörik nála a mécses, vagy kiszabadítom a plüss pajtását és ezzel belemegyek a játékba, mint megmentő. Mit tegyek? Gyorsan döntök és előkapom pálcám, mint ha fegyverem volna. - Húzódj hátrébb! Kiszabadítom! - nézek feszült figyelemmel az állatra, ami ha jól veszem ki egy hippogriff. Egy kecses csukló mozdulat és a jószág már a kezemben hever, de egy kicsi szakadást sajnos lett rajta. - Nincs komoly baja, de azért el kell látnunk a sérülését - mutatok a szakadásra - Segítesz nekem? - nézek biztató mosollyal a kislányra. Úgy tízéves forma lehet és a szeme könnyes. Biztosan ez a kedvence.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=750124#post750124][b]Ophelia Donovan - 2019.02.17. 19:14[/b][/url]

A terv bevált. A lányka már a földön, a plüss nálam, a könnyek meg eliszkoltak. Helyes. Mit is tehetnék még? A sebet be kell gyógyítani! Igen. A kicsi lány aggodalma olyan őszinte, hogy még rám is átragad. - Olyan gyorsan, hogy észre sem veszed - biccentek - Nincs más dolgod, mint ide tenni a kezed és megnyugtatni - mutatok a megfelelő helyre - Rendben? - nézek a lányra - Készen állsz? Kezdhetjük? - kérdezem és ismét a pálcámért nyúlok, majd a szakadás felé emelem. Ha elhárítottam a bajt, majd megkérdezem a nevét, de első a sérült ellátása. Pont mint Sean, persze most már tagadná a nagy colos, de kicsiként neki is volt egy ilyen állatkája.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=750157#post750157][b]Ophelia Donovan - 2019.02.17. 20:01[/b][/url]

Nagy ám az öröm. A kicsi lányé és bevallom az enyém is ami azt illeti. Régen nem használtam ilyen fajta varázslatokat, de úgy fest ezek a dolgok, ahogy a vívás mozdulatsorai sem felejtődnek el olyan könnyen. - Nincs mit - mosolygok a gyerkőcre miközben leguggolok, hogy szemünk egy magasságba kerüljön - Mond csak, hogy hívnak kicsi lány? - kérdezem kíváncsian - Az én nevem Ophelia, de szólíts csak Liának - mutatkozom be neki, hogy megkönnyítsem az ismerkedést és elnyerjem a bizalmát. Bár azt hiszem ezt már szőrös barátja megmentésekor sikerült megtennem. Azért az furcsa, hogy egy lélek sem szaladt oda hozzánk, tehát nincs vele itt senki. - A hősünknek is van neve? - érdeklődöm a plüssre mutatva, mert úgy bele voltam mélyedve a gondolataimba, hogy csak a segítség kérést hallottam meg az előbb. Szerencsére időben érkeztem. Nagyot lehet esni egy ilyen ártatlannak látszó mászókáról is, főleg, ha valaki a bajtársa életét igyekszik megmenteni. Még csak az hiányzott volna.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=750245#post750245][b]Ophelia Donovan - 2019.02.17. 22:12[/b][/url]

- Szép neved van - mosolygok a lánykára - És a kis barátodé is nagyon klassz - nézek a plüssre, ami ugyan nem elvarázsolt, hiszen nem mozog és bizony semmilyen módon sem tiltakozik a kért kivizsgálás ellen, de a kislány számára bizonyára az lehet, így nem vonom kétségbe amiket mond róla. Gyorsan körbepillantok, de a játszótéren még mindig csak mi vagyunk - A földönkívüliek már nincsenek itt, Pán viszont nagyon bátran viselkedett. Azért nem repült el mert rád vigyázott - mondom, miközben nagyon finoman megsimogatom a hippogriff szárnyait, hogy a kérésnek eleget téve megnézzem - Tökéletesen rendben van - biccentek komolyan, mire a kis jószág remélem büszkén és egyetértőn felszegi a fejét. - Anyukád már biztosan vár rád. Szeretnéd, ha elkísérnélek hozzá? - próbálom óvatosan megtudni, hogy van-e vele valaki. Remélem nincs egyedül. Attól, hogy én éppen egy rendes ember vagyok sok ártó szándékúval is összehozhatta volna a sors. Annak pedig szörnyű következményei lehettek volna.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=781531#post781531][b]Ophelia Donovan - 2019.11.23. 16:39[/b][/url]

Enni azért csak kell, nem? Ezzel a felkiáltással robogtam le úgy egy fél órája a pizzázóba és most karomon egy családi méretű pizza hatalmas dobozával csörtetek kifelé. A tervem az, hogy ezt mind én eszem meg. Na jó talán adok belőle Árnyéknak a cicámnak pár falatot, meg esetleg még az ikremnek meg az öcsénknek is egy kicsit. Csak mert szuper tesó vagyok. Pont azért és mert ünneplünk. Visszatért a memóriám nagy része. Anyám persze "látta ezt" előre. Bár azt látta volna, hogy baj lesz. Na mindegy... Nem vádolom, van még rajtam kívül két gyermeke, meg egy férje, akiken rajta kell tartania minden szemét. Míg agyalok közben nyitom is az ajtó egyik szárnyát és egyensúlyozok kifelé a kajánkkal.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=781543#post781543][b]Ophelia Donovan - 2019.11.23. 17:09[/b][/url]

Dől a FAAAA! Ja nem, csak én meg velem együtt a pizza. Na igen, így jár aki ilyen kis megalomán, hogy mindenből a legnagyobbat akarja. Két akkora cula és nem mellesleg éhenkórász testvér mellet, mint Orpheus és Sean nem tehetek mást. A családi pizza és így az én családom pizzája is megmenekül, hála egy pindúr pandúrnak. Ja nem, ez nem az a mese... - Huh, köszi, ha te nem vagy oda a vacsoránk! - nézek le arra, akinek köszönhetően nem lapult ki még jobban az a bizonyos kerek tészta rajta a sok mennyei finomsággal. - Hogy hívnak? - kérdem tőle - Csak, hogy tudjam kinek kérjek kitüntetést a parancsnokságon ezért a szép mentésért - mosolygok a kis emberre, akit hála az égnek nem ütöttem meg nagyon. Legalábbis nem panaszolt ilyesmit. Láthatóan jobban féltette a pizzámat, mint magát. Ez nagyon aranyos volt tőle, még a sikollyal együtt is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=781550#post781550][b]Ophelia Donovan - 2019.11.23. 17:58[/b][/url]

Nagy forma a kis srác, ahogy előadja magát. Bírom az ilyen belevaló kölyköket. A stílusa vicces, de nem nevetem ki, hiszen nagyon kedves is egyben. Egy mosoly azért felkúszik a számra, ahogy hosszú, úrias nevét hallgatom. - Örvendek a szerencsének Leo. Az én nevem Ophelia Chloe Donovan, de szólítson csak Elinek - nyújtok kezet neki, ügyelve a másikban lévő lakomás dobozra, ami teljesen stabilan áll ujjaimon. Már úgy mondom ki a nevemet, hogy tudom is kit takar. Jó, akadnak még tikkek, vakfoltok és üres járatok, de már csak néha és akkor is rövid ideig tartanak. Arra viszont már tényleg emlékszem, hogy én én vagyok. Szóval magabiztosan mutatkozom be a fiúnak. - Be bizony - mosolyodom el megint, meglepettségé látva - Mert, hogy auror volnék, de most épp szolgálaton kívül vagyok - ami végül is így is van. Más kérdés az, hogy mi okból dekkolok otthon. Már alig várom a kezeléseim végét. Szerencsére nem tartanak már soká.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=781583#post781583][b]Ophelia Donovan - 2019.11.23. 19:23[/b][/url]

Azt hiszem eddig még nem találkoztam olyannak, akinek ennyire tetszett volna a nevem és jól hangzott volna ahogy kielemzi a becézését. A szívem megtelik szeretettel, szinte érzem. Na de nem vagyok én mézes bödön, szóval teljes aurori komolyságot kérem! - Ahogy mondja Leo úr. Bűnüldöző, rossz fiúkat elkapó és a jókat védelmező, néha álruhás fajta - foglalom össze mindazt amire kiképeztek és amit szerettem és amit már nagyon vágyok csinálni újra. - És mi szél fújta önt ide? - kérdezem és átveszem a dobozt a másik kezembe, majd úgy helyezkedem, hogy a fiúcska és én ne álljunk senki más útjában. Legszívesebben le is guggolnék, hogy ne kelljen a srácnak felnéznie rám. Mákja van mert nem nőttem magasra, de azért na..

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=781602#post781602][b]Ophelia Donovan - 2019.11.23. 20:20[/b][/url]

Ilyen gyereket akarok! Ennyi. Szerintem haza fogom vinni. Na jó, nem, de nagyon bírom ez tény. Az arcát látva nem tudok elfojtani egy jókora vigyort. Annyira komolyan veszi az egész auror témát, hogy az elképesztő. - Azért párat elmondhatok - suttogom neki mosolyogva - Voltam egyszer egy herceg védelmezője, akinek kardvívást tanítottam a palotájában. Meg voltam balerina egy Orosz társulatban és fotómodell New Yorkban - mesélem átéléssel és némi titokzatossággal - De a többi bizony, tényleg titok - kacsintok a kis kölyökre. Nagyon képben van és ez tetszik nekem. Remélem, ha felnő auror vagy valami hasonló lesz belőle, bár az aggaszt picit, hogy csak így elcsatangol otthonról. Aztán látom valami miatt ficeregni kezd és elővesz egy papírt meg egy tollat a zsebéből és megszólal. Na most rajtam van a csillagszeműsködés ideje. - Oh...Hát persze Leo, persze... - dadogom megilletődve de nem múló mosollyal. Teljesen levett a lábamról ez a fiúcska. Beleszerelmesedtem, kész. Ezen nincs mit szépíteni. Elveszem a tollat és a papírt ha felém nyújtja és az aláírásom mellé még egy kis oroszlánfejet is rajzolok neki meg egy mosoly jelet a végére.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=781613#post781613][b]Ophelia Donovan - 2019.11.23. 21:12[/b][/url]

Láthatóan megbabonáztam a kis krapekot, még akkor is, ha az utolsó álcámat nem teljesen értette. A másik kettőtől lepadlózott, mint én attól, hogy ő meg az én aláírásomat kérte. Ilyen még nem történt velem. Soha, de soha. Így ez a nap innentől becsben lesz tartva és igyekszem mindig emlékezni rá, már ha megint el nem vesztem a memóriámat, mint a formatált flopi. Átadom neki a pizzás dobozt míg írok és rajzolok, aztán odanyújtom neki a cetlit és látom rajta azt a mérhetetlenül tiszta gyermeki örömöt. Odavagyok. Tökéletesen illik hozzá a neve, ehhez kétség sem fér. Megdicséri a szignómat amitől megint elolvadok, de igyekszem tartani magam és nem vigyorogni non-stop. Majd felajánlja segítségét, hogy hozza egy darabon a pizzámat. Remélem felnőve is ilyen jólelkű férfi válik majd belőle. Természetesen hagyom lovagnak lenni és együtt megyünk egy ideig. Mesélek neki közben és felelek azokra a kérdésekre, amiket ő feltesz. Egy kereszteződésnél elköszönünk egymástól és én annak reményében engedem útjára a kis oroszlánt - mert nem kell őt ám otthona ajtajáig kísérnem-, hogy épségben hazaér és még viszontláthatom.