[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=745196#post745196][b]Jack W. Everleigh - 2019.01.05. 21:45[/b][/url]

A. R. P.
Walid

A sarki forgalomirányító táblák egyikén éppen egy termetes holló üldögél. Értő tekintete ide-oda jár; az, akinek a madár jelenléte feltűnik, észreveheti, hogy az állat bár nyugodtnak tűnik, mégis olyan, mintha keresne valamit, vagy talán valakit. A hűvös szél olykor megborzolja tollait, s néha-néha vet egy pillantást a tábla előtti, emberi lábnyomtól még érintetlen hóba. Azután ismét felemeli kis fejét, és a pub nyíló ajtaját kezdi fürkészni. Ugyan az utcára lépő lányt nem ismeri, tekintetét rajtatartva izgatottan mozgatja meg fejét balra-jobbra.
Később ismét előrébb dől, lepillant a hóba, majd a virágládán üldögélő lányt ellenőrizve kitárja szárnyait, és leugrik. Miután visszanyeri egyensúlyát szárnyait összezárja, majd csőrével élénk, erőteljes mozdulatokkal kezdi bökdösni kincsét, amit órákkal ezelőtt egy ház udvarában talált, és annyira megörült neki, hogy képes volt eljátszani egészen a falu legforgalmasabb kereszteződéséig.

***
Néhány perccel később egy koszos dió gurul az ismeretlen lány lába elé, és ha felnéz, egy őt bámuló, kíváncsi madárral találja szemben magát. Walid barátságos tekintete a hollókra jellemző értelmet hordozza, és elsőre úgy tűnhet, egyáltalán nem fél az emberek közelségétől.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=745203#post745203][b]Jack W. Everleigh - 2019.01.05. 22:11[/b][/url]

A. R. P.
Walid

Néha időbe telik, míg az emberek, akiket kiválaszt magának, rájönnek, hogy éppen mit is szeretne tőlük. Szavak nélkül nem mindig egyszerű, de az igazság az, hogy Jack számára a Walid-lét sokkal természetesebb, mint emberi alakja általában. Szereti, hogy a lelke madár, és hogy azok közé a szerencsések közé tartozik, akik valóban azzá válhatnak, akik a lelkük mélyén igazán lenni vágynak.
Míg fekete szeme - ha Ariana jobban megnézi, a jobb szeme sötétbarna - a lányéba fúródik, egyensúlyát egyik lábáról a másikra helyezi át, és egyhelyben tipegve próbálja kitalálni, vajon a virágládán üldögélő boszorkány esetében mi célravezetőbb; azonnal segíteni avagy kivárni.
Walid az utóbbi mellett dönt, és türelmesen megállva szárnyait közel húzza meleg testéhez, majd fejét balra billentve lepillant a dióra, hogy végül visszaforduljon a lányhoz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=745213#post745213][b]Jack W. Everleigh - 2019.01.05. 22:42[/b][/url]

A. R. P.
Walid

A holló sötét szemében élénk, már-már gyermeki izgalom csillan meg, mikor a lány elnyomva cigarettáját megmozdul. Még nem biztos abban, hogy ez azt jelenti, a boszorkány fel is töri neki az egész falun átkalauzolt diót, de erős csőre már csak a reménysugár legapróbb jelétől is szétnyílik. Mikor a lány feláll, Walid ösztönösen hátrébb ugrik néhányat, majd tekintetével követi az emberi láb minden mozdulatát. Figyelme a dióra szegeződik, alig várja, hogy meghallja végre azt a jól ismert és várva várt reccsenő hangot. Ha tudna, egészen biztosan folyna a nyála, így viszont csak elnyílt csőrrel rázza a tollait, és bár nehezére esik, de biztonságos távolságban marad. Egy ember, legyen bármilyen szép vagy kedves is, mégiscsak ember, nincs aki ezt jobban tudná egy állatnál.
Végül, mikor a boszorkány felé hajítja a dióbél egyik felét, a madár szárnyaival egyensúlyozva elugrál az útpadkáig, és egyik szemét mindvégig a másikon tartva, gyors mozdulatokkal töri darabokra, majd csipegeti fel a gyümölcsöt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=745402#post745402][b]Jack W. Everleigh - 2019.01.06. 13:49[/b][/url]

A. R. P.
Walid


A padkán szétszóródott dió pillanatok alatt tűnik el. Walid sietve eszeget, mintha félnivalója lenne, holott jól tudja, hogy ez a lány nem fogja bántani. Az ösztöneibe ivódott természet azonban arra tanította, hogy még a legnyugodtabb, legszelídebb környezetben is óvatos és elővigyázatos legyen. Ő emberi alakjában is inkább félénk, sőt, az igazság az, hogy madárként sokszor jóval kezdeményezőbb, mint egyébként férfiként.
Mikor az utolsó darabka gyümölcs is eltűnik csőrében, felemeli a fejét, és sötét tekintetét a boszorkányra szegezi. Pillantása többször is a lány kezében tartott maradék dióra esik, de eszében sincs közelebb ugrálni hozzá. Csak fejével bök egyet a lány lábai elé, szavak nélkül kérve őt arra, hogy mint az előbb, úgy most is dobja el az ínycsiklandó falatot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=745606#post745606][b]Jack W. Everleigh - 2019.01.06. 22:14[/b][/url]

A. K.
dec. 29 holló az ablakban

Az éjsötét árnyék széttárt szárnyakkal dől jobbra, és kezd lázas ereszkedésbe. A sárgán világító ablakot már messziről látja, de ahelyett, hogy azonnal landolna annak fagyos párkányán, csap egyet a hűvös levegőbe, és feljebb emelkedve tesz még egy kört a Vajner birtokon. Csőrét nagyra nyitva, szívszaggatóan vijjog bele az éjszakába, hangját magával sodorja a szél.
Végül Walid hegyes körmei koppannak a vörös lány ablakában, de ahelyett, hogy azonnal kopogtatna az üvegen, inkább tollászkodva topog néhányat. Még a fejét is alig meri felemelni, hiszen fél, hogy ha bepillant a szobába, valami olyasmit lát meg, amit nem illik.
Hallani, ahogy szuszog. Szárnyai reszketnek. Lépeget néhányat jobbra, azután vissza, és néhány percnyi bátorsággyűjtés után erőt vesz magán, és felemeli kis fejét, hogy fekete szemével benézzen az ablakvédte helyiségbe.
Újabbat szusszant, majd erős csőrével rákoppint kettőt a hideg üvegre. Nyakába csupán egyetlen aprócska levél van kötve, abban is csak alig néhány szó áll. Jack arról ír, hogy Korinna élénksége és energiája magával ragadó, és hogy az este minden várakozását felülmúlta. Zagyvál. Az elcsöppent, és itt-ott szétfolyt tinta pedig felfedi, hogy míg a férfi írt, kusza gondolatai végig követhetetlenek maradtak. A levélke végén Jack ismét elmondja, hogy a madarát Walidnak hívják, ha esetleg Korinna időközben elfeledkezett volna róla. Utóiratban jegyzi, hogy hollója imádja a diót, de ha nincs, egy kis kenyérvéggel is igazán boldoggá lehet őt tenni. Végül csillagos éjszakát kíván, és széles, hosszúra nyúló J betűjével elköszön.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=745609#post745609][b]Jack W. Everleigh - 2019.01.06. 22:58[/b][/url]

A. K.
dec. 29 holló az ablakban

A madár kíváncsian oldalra billenti a fejét, és az ablakhoz közeledő alakot kezdi fürkészni. Csőrét hol szétnyitja, hol összezárja, és mikor Korinna feltárja előtte az utat, ő csak kővé dermedve figyel. Walid szeme egészen másként látja a Pillangóvarázs hátsó asztalkájánál megismert vörös nőt. Odabent, a holló puha testén belül Jack szavát veszti, és vele együtt állati alakja is elveszíti egy pillanatra a világgal való különös kapcsolatát.
Korinna látványától eláll a lélegzetük. A madár apró szíve hevesen verdes, tollai rebegnek a hűvös szélben. Egy mozdulat nélkül, szétnyíló csőrrel hagyja, hogy a nő hozzáérjen, és szemeit lehunyva, derűsen élvezi a simogatást, amit ezidáig csupán két személynek engedett meg. Már-már azt hihetné az ember, hogy mosolyog. Ez közöttük az első érintés.
Walid lehajtja a fejét, ezzel is segítve, hogy Korinna minél könnyebben leemelhesse nyakáról a kis csomagot. Aztán kinyitja eltérő szemeit, és csak nézi, lesi a nő minden mozdulatát, hallgatja a hangját, majd tétlenül topog néhányat. Nem egészen érzi illendőnek, hogy tovább maradjon, azt meg pláne nem, hogy átlépve saját kijelölt határát, az ablakpárkányt, bemenjen a nő szobájába.
Halkan károg, fejét ide-oda billegeti, és míg a nő eltűnik, ő a párkány legszélére ugrál, és annak szoba felőli peremén előre-hátra billegve leskelődik. Nem ugrik le onnét, eszében sincs, csak nyakát nyújtogatva kémlel, íróasztalt, pennát és ki tudja még mit keres. Azután ismét károgni kezd, és egy óvatlan pillanatban egyensúlyát vesztve, fejjel előre bukik be a szobába. Hoppá. Úgy tűnik, valaki itt a nagy leskelődésben éppen egy hangyányit elszámította magát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=749538#post749538][b]Jack W. Everleigh - 2019.02.10. 19:48[/b][/url]

O. D.
Süti nem süti

Két ujjával az állát simogatja, míg mellkasa előtt keresztbefűzött karokkal az üveg fölé hajol, és a sós süteményeket kezdi fürkészni. Az arca visszatükröződik az itt-ott foltos üvegről; orrát felhúzza, szemöldökei összeszaladnak, pillantása a simáról a sajtospogácsára esik, majd kisvártatva vissza.
Nagysokára végül választ.
Kókuszos szeletet, ahogy mindig.
Fizet, a tárcáját visszacsúsztatja a kabátja zsebébe, majd tányérjával együtt elfordul a pulttól, és abban a pillanatban hátrahőköl. A hely időközben megtelt, egy szabad asztal sincs, mire Jack első gondolata az, hogy inkább elcsomagoltatja a süteményét, és majd otthon megfelezik Sollal. Egyik lábáról a másikra áll, alsó ajkát beharapva gondolkodik, leüljön-e valahová csak úgy, ahogy talán mások szokták..., aztán tétován forgolódva visszanéz a pult mögött dolgozó lányra, és mélyet sóhajtva beáll a sorba.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=749548#post749548][b]Jack W. Everleigh - 2019.02.10. 20:20[/b][/url]

O. D.
Süti nem süti

Jack türelmes ember. Míg előtte a pultoslánnyal vitatkozik egy megtermett asszony, addig ő sehová sem sietve nézegeti a tányérját, és ujját komótosan végighúzva a szélén még azt is észreveszi, hogy egy helyen valamikor lepattanhatott belőle egy aprócska darab. Hunyorogva emeli közelebb az arcához a sérült porcelánt, orra már majdnem hozzáér a kókuszréteghez, mikor megérzi a hátulról jövő lökést.
Valójában egy pillanaton múlt.
Feje tehetetlenül vágódik előre, orra azonnal belemélyed a süteménybe. A hűvös krémet nemcsak a száján, de hirtelen az orrlyukában is érzi, mire elfintorodva lehunyja a szemeit, és mielőtt újra megmozdulna, vár egy pillanatot.
Végül orrát óvatosan kihúzza a süteményből, és visszaemelve a fejét kiegyenesedik. Úgy, kókuszos-krémes-piskótás arccal fordul hátra, hogy porcukros szempillákkal rápislogjon a mögötte álló nőre.
- Ön jól van? - kérdezi a légcsövébe került kókuszreszeléktől köhögve néhányat, majd füle mögé simít egy kósza, vaníliakrémtől ragadó tincset. Igen, kétség sem fér hozzá, Jack pont így képzelte a ma estéjét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=749561#post749561][b]Jack W. Everleigh - 2019.02.10. 20:49[/b][/url]

O. D.
Süti nem süti

Érzi, hogy valami nem stimmel, és jobb kézfejét sután felemelve törölgetni kezdi az arcát, mire persze csak még inkább szétmaszatolja a bőrét beterítő vaníliakrém, piskóta és kókuszreszelék egyvelegét. Közben sűrűn pislogva mered a padlóra, és igyekszik a lehető leggyorsabban láthatatlanná válni.
- Ez volt az utolsó - emeli fel a tányérját. Pillantása az imént hősi halált halt süteményre esik. Aztán a felé tartott zsebkendőért nyúl, és elfordulva a nőtől megpróbálja eltüntetni az arcán lévő összes krémfoltot és kemény darabkát. Csak az orra alatt motyogva sandít vissza az idegenre. - Köszönöm. Hát... ez kicsit most kellemetlen.
Még felmutatja a nőnek a már használt zsebkendőt, aztán leveszi a szemüvegét, és egy kézzel ügyetlenkedve annak a lencséit is áttörli. Nos, nem biztos, hogy bármit is elér vele, de legalább elmondhatja, hogy megpróbálta.