[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=740505#post740505][b]Vajda Richárd - 2018.11.11. 19:47[/b][/url]

A belépésemet jelző csengő még csilingel, de pillantásom máris a pub belseje felé téved - azóta nem jöttem ide, hogy az egyik pultoslánnyal felszántottuk a legelső asztalt, amivel szembetalálkoztunk. A helyiség üres. Mi a...
Szemöldökráncolva húzom feljebb az ingujjam, hogy ellenőrizzem, hány óra. Még nyitva kellene lenniük.
A fejemet jobbra, a falon sorakozó italkínálat felé fordítom, mikor a pult mögött észreveszem a jól láthatóan sumákoló férfit. Nem telik el fél pillanat, ajkaim máris fölényes, amolyan igazi rajtakaptalak mosolyra húzódnak.
- Nyolc előtt, haver? Komolyan? - kérdezem, ahogy közelebb sétálok, és mi sem természetesebb, a tárcámat előkészítve foglalok helyet a legszélső széken - csak úgy, mint legutóbb.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=740510#post740510][b]Vajda Richárd - 2018.11.11. 20:11[/b][/url]

Nem tudom, hogy pontosan mit csinál, hogy a vízzel ügyeskedik-e, és momentán szörpöt csinál a vodkából, vagy a saját javára csal el egy-egy felesleges, szállítás közben összetört üveget, hogy aztán sáros utakon jó pénzért szabaduljon meg tőlük. Mindenesetre nagyon élvezem, hogy épp most tettem szert egy újabb jó barátra. Legalábbis, ha nem akar magának gondot, biztos vagyok benne, hogy mi ketten még nagyon, de nagyon jóban leszünk.
- Ez? Kizárt - nevetek fel, és lepillantok a pult tetején összekulcsolt ujjaimra. - Látom, megy a business. A főnök tud róla, hogy ilyen kis okosba' nyomod?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=740516#post740516][b]Vajda Richárd - 2018.11.11. 20:39[/b][/url]

Biztos nő. Már a hely tulajdonosa. Úgy tűnik, ez a fickó végzi az itteni piszkos munkát, mondjuk, ahogy elnézem, pont olyannak is látszik, akire én is könnyű szívvel bíznám rá azt, amibe egyébként én magam még kesztyűben sem nyúlnék.
Elveszem az ott maradt poharat, és bár néhány pillanatig csak szemezek a magam elé emelt sűrű kék itallal, az ésszerűnek tűnő habozás után követem a szemben álló Viking példáját, és én is ledöntöm.
- És van rendes melód is, vagy ennyi jutott? - kérdezem a rumtól összeszaladó szemöldökeim alatt, egyenesen a szemébe nézve, és igen, belül pontosan tudom, hogy nemcsak, hogy pengeélen táncolok és valószínűleg már az első kérdésemmel elkezdtem túlhúzni a húrt, de ha ez a nagy állat még meg is találna ütni, úgy szédülnék le a bárszékről, hogy öröm volna nézni.
De az a fránya mosoly, az csak felkúszik a szám sarkába...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=740521#post740521][b]Vajda Richárd - 2018.11.11. 21:00[/b][/url]

Abban a tizedmásodpercben, míg a reakciójára várok, a szívem akkorát dobban, hogy rendesen beleszédülök, de a karjait Merlinnek hála csak maga mellett tárja szét, és a lendülete - egyelőre - nem felém irányul. Elégszer verték már be a képem, a legutóbbiból is csak mostanra gyógyultam fel teljesen, de... ellenőriznem kellett, hogy az idegeivel amúgy mi a stájsz. Gondolom, néhanapján ki van rendesen, az itt-ott rám köszönő elhanyagoltságból ítélve ihat is esténként, de ha más nem, az alkohol legalább konzerválja.
- Az attól függ. Hogy állsz az öltönyös rendezvényekkel? - kérdezek vissza, és míg felpillantok rá, jobb szemöldököm érdeklődve húzódik feljebb.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=740531#post740531][b]Vajda Richárd - 2018.11.11. 21:43[/b][/url]

Nevetve dőlök kicsit hátrébb, ujjaimmal a márvány szélén támaszkodom meg. A hátam roppan egyet ahogy kiegyenesedem. A kérdésére biccentek egyet, és szemeimet lassan, éppen csak egy pillanatra hunyom le.
- Rendes - mondom jelentőségteljesen, a tekintetemben afféle összetéveszthetetlen Durmstrangos fény csillan, amit csakis egy hasonszőrű láthat meg. - Magunkfajtáknak való.
A részletekről persze itt és most akkor sem beszélnék, ha pálcát szegezne a torkomnak, de arról mindenképpen biztosítani akarom, hogy velem együtt ő is jól járhat, ha elkísér egy - vagy inkább néhány - ilyen rendezvényre. Előtte persze egy kicsit össze kéne melegednünk, szeretem ugyanis, ha már a másik szemének rándulásából értek, és azt is, ha ez fordítva is így történik.
- Mikor van a legközelebbi szabadnapod? - kérdezem elgondolkodva, ujjaim ráérősen dobolnak a pulton. - Bemutatnálak apámnak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=741403#post741403][b]Vajda Richárd - 2018.11.22. 17:48[/b][/url]

Ahelyett, hogy egy igényes pesti bár pultján játszanék az üresedő whiskys poharammal, miközben a csapos lánnyal flörtölgetek, most épp a bogolyfalvi vásár egy olcsó ékszereket kínáló, tömött pavilonja előtt állok.
Összehúzott szemöldökkel nézem a két ujjam között tartott színes virágmintás bőr karkötőt, és azon gondolkodom, hogy a színésznőcskémnek vajon tetszene-e. Nem akarok neki drága dolgot venni, mert ahogy észrevettem, rosszul van a pénzszagú ajándékoktól, a készpénztől meg aztán végképp, de valami bóvli szarral sem szívesen állítanék be hozzá. Az nem én lennék.
Szabad kezemmel igazítok a nyakam köré csavart fekete, kötött sálon, majd halkan hümmögve vetek egy pillantást a többi - számomra - értéktelen vacakra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=741408#post741408][b]Vajda Richárd - 2018.11.22. 18:30[/b][/url]

Néha elég mindössze egy lélegzetvétel ahhoz, hogy tudd, valaki, akit ismersz, aki egy éjjel valamivel, valahogyan és valamiért mély benyomást tett rád, ott áll melletted. A pultoslány illatát akár egy drága szivarét tüdőzöm le, míg oldalasan rásandítva elvigyorodom.
- Basszus, rajtakaptál - játszom az anyja előtt lebukott szomorú kisfiút, de mielőtt azzal hátrálnék ki a beszélgetés ezen részéből, hogy nemes egyszerűséggel visszadobom a kis bőrt a többi közé, inkább hazudni kezdek. - Áh, nem. Valami félárvának lesz. A Vajda kozmetikumok idén karácsonykor az éhező rászorulókat támogatja.
Nem, nincs lelkiismeretfurdalásom. Ha azt nézzük, Thaleia-ra is ráfér a segítség, meg hogy valaki egy valóban élhető utat mutasson neki, logikusan tehát... taps.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=741412#post741412][b]Vajda Richárd - 2018.11.22. 19:03[/b][/url]

Belepillantok a mosolyába, aztán, mint aki valóban lebukott, elnevetem magam. A karkötőt, ahogy az előbb is akartam, visszadobom a többi közé, majd kezeimet a nadrágom zsebébe rejtve, egész testemmel a lányhoz fordulok. Eszem ágában sincs elmondani neki, hogy járok valakivel, akinek még csak a kezét sem fogtam meg, nemhogy valami élvezhetőbb történt volna, és akivel nem is lesz semmi olyan, ami párok között nyilván szokott. Legalábbis a négy fal között biztosan nem. Arról meg, hogy nagy nyilvánosság és kameratűz előtt mi történhet, egyelőre nem tudok érdemben nyilatkozni.
- Anyámnak most pont van jobb dolga is, mint virágmintás karkötőkkel foglalkozni - felelem szemrebbenés nélkül, fejemet kissé oldalra billentve. A tekintetemben megcsillannak a karácsonyi fények, és talán még Ariana arcának néhány vonalát is viszontlátni bennük. - És hol hagytad a pasid? Sorban áll a kürtőskalácsosnál, mi?
Még el is pillantok a hosszú sor felé, aztán széles vigyorral fordulok vissza a barnasághoz. Biztos vagyok benne, hogy azóta volt már mással is, és miután megmondtam neki, hogy kettőnk között a történet ennyi volt, már néhány komolyabb randevún is túl lehet. Az nem létezik, hogy nem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=741418#post741418][b]Vajda Richárd - 2018.11.22. 19:47[/b][/url]

Közelebb lépek hozzá, és a válla fölött lepillantok az ujjai között tartott ezüstláncra. Mikor megálltam a stand előtt, nem hittem volna, hogy a sok ócskaság között akad egyetlen elegáns darab is, de most, hogy látom, a meglepettségtől még az alsó ajkam is lebillen.
- Nézd már, a kis pultoslánynak van ízlése - mormogom a fülébe olyan vigyorral az arcomon, amit, ha nem is lát most, de a hangomból kihallhatja azt. Egy perccel később felemelem a karom, és óvatosan kihúzom a láncot az ujjai közül. - Kösz, sweetheart, épp most okoztál kellemes karácsonyt valami csóró kislánynak.
Vetek még egy utolsó pillantást Ariana arcára, majd a pavilon mögött álló fejkendős öregasszony felé fordulok, és a tárcámat elővéve, kifizetem az ékszert. Borravalóra is futja, nem kell aggódni.
- Nekem is a fahéjas a kedvencem - jegyzem meg, míg a mutatott irányba nézek, és bár nem akarom, a férfit meglátva összeugrik a gyomrom. A féltékenység keserű gombócként költözik a torkomba, de az éppen elkomorodó arcom nagyon gyorsan kivirul. Annak a férfinak ugyanis igaz, hogy van párja, de hamarosan az is elég nyilvánvalóvá válik, hogy nem a mellettem álló nő az. Vele egyszerre szólalok meg: - Asszem épp most viszik a pasid...
Elmosolyodom.
- Biztos elviselhetetlen vagy - színpadiasan sóhajtok egy nagyot, még a szemöldökeim is feljebb mozdulnak. Ilyen ez a popszakma. Állammal a hirtelen megrövidülő sor felé intek. - Gyere, veszek neked egy fahéjas kalácsot, úgyis túl csontos a hátsód.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=741423#post741423][b]Vajda Richárd - 2018.11.22. 20:10[/b][/url]

- Mondj egyet - kontrázok rá nyugodtan, hangomból azonban kihallatszik a másik játékos húzása. Egy féloldalas, apró kis vigyorral folytatom. - Egy Payne sem ér.
Hiába nem akartam, megtudtam, ki ő. Jó családból való, aranyvérű, gazdag háttérrel bíró lány, akit, ha az oldalamon látna meg anyám, abban a pillanatban sírva fakadna örömében.
- Miért, mit mondtam? - sandítok le rá a mellkasom előtt összefont karokkal, már a kalácsért várakozók sorában álldogálva. - Túl sokat ittam, semmire sem emlékszem.
Ó, csak az az undorítómód elégedett vigyor ne ülne ott az arcomon... kár, hogy minden gondolatomat elárulja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=741537#post741537][b]Vajda Richárd - 2018.11.24. 19:22[/b][/url]

- Mi a baj vele? - kérdezem átsandítva rá, míg ajkaimat széles mosolyra húzom. Ugyan már, Ariana csak féltékeny. - Várj, kitalálom; az új feleség szőke, nagy mellű, príma segge van, nem mellesleg pedig alig idősebb nálad. Gyerek van már?
Hallottam már arról, hogy Mr. Payne híresen jó gyermekáldásban. Ismerek is néhányat a lányai közül, és bár egyikük sem az a "ha fizetnének se"-féle rút banya kategória, soha nem akartam velük közelebbi kapcsolatba kerülni. Aztán tessék, most mégis itt állok a ki tudja hányadik generációs Payne-nel a nyugdíjasok meg a rohadt idegesítő, fülig szerelmes tinédzserek között.
- Sweet Merlin, ccccsssss! - kikerekedett szemekkel nézek körbe gyorsan, majd közelebb húzódva Arianához, csak az orrom alatt mormogok bele a fülébe. - Ha ezután ott virítunk a következő Edictum címlapján, esküszöm...
...és már mosolygok is a mellettünk elhaladó idősödő pár férfitagjára. Még integetek is nekik, és kihasználva az alkalmat, hogy a mellettem álló nem látja az arcom, összehúzott szemöldökeim alatt vágok sajnálkozó képet, miközben mutatóujjammal a halántékom mellett körözve azt suttogom nekik: Sajnálom, ELME...
- Az kéne még - morgok válaszképp, de akárhogy is, ha még magam előtt is tagadom, egyszer-egyszer az én fejemben is megfordul a gondolat: mintha csak tükörbe néznék...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=741543#post741543][b]Vajda Richárd - 2018.11.24. 20:04[/b][/url]

Az élet néhol nagyon egyszerűen működik. Mikor a fiatal éveidnek férfiként kell búcsút intened, és a kapuk ahelyett, hogy további emelkedők előtt nyílnának meg, csak az orrod előtt záródnak be, bezzeg a szemed láttára más, a húszas éveik elején járó suhancok előtt meg külön kérés nélkül tárulnak ki, nem sok lehetőséged marad. Olyasfajta nehézbombázókat kell bevetned, mint Bridget, Mr. Payne legújabb felesége.
- Te hányadik generáció vagy? - kérdezem elgondolkodva, míg jobbommal az államon felsercenő szőke borostával játszom. Ha már itt tartunk, asszem még épp időben tisztázom magammal, hogy Arianáról amúgy semmit sem tudok. Hát igen, ilyen az, mikor nem CV-t cserélsz valakivel az első randin, hanem élvezed az életet, kedves fiatalság.
- Hé - erélyesen szólalok meg, míg szokatlanul szigorú pillantást vetek rá. - Jegyezd meg: nincs fontosabb annál, mit mondanak mások.
Nem fűzök hozzá semmit, nem kezdek hosszas magyarázkodásba, hiszen nem akarom szóba hozni sem Athaliet, sem pedig a politikát. Az én esetem speciális. Nyilván mindent azért teszek, hogy a közvélemény és a különböző szegmensekben és rétegekben élők pontosan azt gondolják és higgyék rólam, amit akarok. Amit tőlük várok. Ezért fizetek, ezért vagyok ott, ahol, ezért gondolok át mindent, és lépek néha látszólag rossz helyre.
- De amúgy ja - torokköszörülve térek vissza az Edictum-témára. - Minden cikkük kamuszagú.
Jó is, hogy ezt Ariana mondta ki, mert ha a közeljövőben véletlenül szembetalálkozik benne a nyakamba csimpaszkodó színésznőcskémmel, aztán meg mondjuk kevésbé véletlenül az utcán velem, ne kelljen feleslegesen sokat jártatnom a számat. HÁT KAMU.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=741548#post741548][b]Vajda Richárd - 2018.11.24. 20:32[/b][/url]

Szóval a harmadik. Nem vagyok benne biztos, hogy tényleg tudni akarom a választ, de győz a kíváncsiság, és felteszem a kérdést:
- Hány testvéred van? Mármint mindenkit beleszámítva.
Lehet, hogy a kérdéseim és úgy en block a családtéma rosszul érinti Arianát, aki a semmiből csendesedik el, és vele együtt én is szótlanná válok.
A helyében biztos én sem szívesen beszélnék erről, de nem kell nagyon aggódni, nekem is akad jócskán olyan, amiről hosszú évek óta hallgatok.
Csendben figyelem ahogy a kalács varázslattal felgyorsítva néhány perc alatt aranybarnára sül, és míg a boszorkány fahéjba mártja azt, én átnyújtok a férfinak egy galleont.
- Jó étvágyat - adom át egy pillanattal később az illatozó tésztát Arianának, és az egyre csak hűlő időben összébb húzom magamon a dzsekimet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=741554#post741554][b]Vajda Richárd - 2018.11.24. 21:06[/b][/url]

Tizenhárom testvér. TIZENHÁROM. Jéjzusistenszentmaris. T-I-Z-E-N-H-Á-R-O-M!
- Hm... - a hangom annak ellenére is nyugodt marad, hogy a gondolataim őrült tempóban szlalomoznak a fejemben. Édes kis pöttöm Merlinkém, hát azért tizenhárom gyerek, az basszus mégiscsak tizenhárom gyerek! Innen is, onnan is. Mindet felnevelni, kitaníttatni, figyelni minden nyűgükre-bajukra... Brutális lehet. - Nekem egy nővérem van, Erzsi. Eszter, de Erzsinek hívom. Ugyanazon a napon születtünk, csak én egy évvel később.
Általában a húgomként mutatom be őt, de most nem akarok hazudni róla, vagy csak azért is, mindenáron magam alá gyűrni. Lemaradtam háromszázhatvanöt nappal, na és aztán.
- Mi apával a háttérben dolgozunk - mondom, míg letörök egy kiadós, majd' kétsoros darabot a még gőzölgő, forró kalácsból. Imádom az olvadó fahéj illatát. - A legtöbb plakáton Esztert és anyát látni, ők a kirakat, ők vannak porondon, tudod, akikért a kozmetikumok elkelnek. Használtál már Vajda terméket?
Kíváncsian nézek felé. Nem tűnik olyannak, aki kilónyi alapozót ken magára, de a vörös rúzs, egészen biztos vagyok benne, hogy illene az arcához. Talán még a személyiségéhez is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=741575#post741575][b]Vajda Richárd - 2018.11.24. 21:56[/b][/url]

Most hazudhatnék valami flegmát, ami jól hangzik, és arcoskodhatnék is, hogy ebben a családban aztán mindenkinek akkora egója van, mint a Mount Everest, és már az csodaszámba megy, ha egyáltalán befér az arcunk a kiszélesített ajtókereten, de Ariana mellett nem érzem szükségét sem leplezésnek, sem pedig csinosításnak. Vagyunk, akik vagyunk.
- Bírjuk egymást - felelem, de aztán a barnaságra pillantva cinkosként mosolyodom el. - De csak úgy titokban, tudod, mikor nem lát senki. Amúgy persze utál, mint a szart.
Vállaimat megvonva harapok bele a kalácsba. Mmmm, szalad ki a számon, és egy pillanatra még a szememet is lehunyom. Kisvártatva aztán elvigyorodva kezdem élvezni a karácsonyi ízeket. Egyszerűen mennyei!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=743436#post743436][b]Vajda Richárd - 2018.12.23. 18:29[/b][/url]

Ritkán veszítek, fogadást meg aztán pláne. Néhány órája mégis így esett, a ruhapróba tanulsága pedig a következő: soha ne tippeld meg egy nő méretét. Se mell, se csípő, de még csak a cipősarka hosszára se saccolgass, mert az a max nyolc centi van tíz is.
Jobb kezem ujjai körbefogják a fenyőfa törzsét, másikban szivar ég, arcomat már régen kicsípte a hideg és a kétméteres döggel való izzasztó küzdelem. A hó a méregdrága öltönycipőm alatt ropog, a szövetkabátomon mindenfelé apró, szúrós, zöld tűleveleket találni, és egyébként sem vagyok jó kedvemben, főleg amióta tudom, hogy a színésznőm előszeretettel szervezkedik a hátam mögött.
A fa törzse felsérti a bőröm, mire ciccentve megállok, és engedem el azt a francba. Tessék, ez az ára annak, hogy elveszítettem a fogadást. Idén pálca nélkül kell megoldanom mindent, ami az ünneppel kapcsolatos. És férfimunka.
- Hogy rohadnál meg... - visszafojtott hangon mondom a fának, és a törzsébe rúgva kifújom az éltető füstöt. A színésznőm valahol méterekre előttem, boldogan dalolászik, Merry Christmas meg Szent karácsony éjjel, amit akarsz, a cipőm meg éppen most ázik be. A nagylábujjam is sajog, hát hogyne! F*szom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=743441#post743441][b]Vajda Richárd - 2018.12.23. 18:52[/b][/url]

- Ó, dehogy... te csak tipegjél - mondom neki szárazon, miután kifújok egy újabb adag füstöt. A tekintetem minden érzésemet elárulja, de ha már volt olyan kedves, és rossz helyre dugta azt a kis fitos orrocskáját...  - Drágám.
Lehajolva újra kezembe veszem az itt-ott rosszul nyesett törzset, majd ismét nekilendülök. A fa súlya alatt felnyögök, de csak azért se segítek rá a szivart tartó kezemmel. Nincs az az isten.
- Biztos - felelem két halkra fogott lihegés között, majd Lili hátára pillantva felötlik bennem A gondolat. A szivart ajkaim közé veszem, és menet közben lehajolva felmarkolok némi havat. Az persze mostanra már jó kemény, de még gyúrható. Aztán a kezemet a hátam mögé dugom, mintha a fa cipeléséhez mindkettőre szükségem volna.
- Hallod - szólok a lány után, és ha megfordul, már a lefelé görbülő számmal, és hatalmasra nyíló bociszemeimmel találhatja szemben magát. - Gyere ide. Bibis lett az ujjam ettől a rohadt fától.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=743443#post743443][b]Vajda Richárd - 2018.12.23. 19:11[/b][/url]

Türelmesen várok, a szemem se rebben. Az lehet, hogy nem vagyok olyan jó színész, mint ő, de a drámát meg a fájó ujj miatti halálstresszt, ha kell, nagy közönség előtt is hibátlanul eladom.
- Csókolj meg - mondom neki, mikor odaér hozzám. Vonásaim lágyak, a hangom kedves, az összkép lehetetlenül elbűvölő. Alig várom, hogy lehunyja a szemét. Az ajkaimmal csücsörítek, várom a csókomat, még egy kicsit előrébb is hajolok, hogy segítsek neki, majd a már félig-meddig lecsukott szemeim alól kezdek leskelődni. Csukd már le!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=743445#post743445][b]Vajda Richárd - 2018.12.23. 19:32[/b][/url]

- Így gyorsabban hat az adrenalin miatt, olvastam valahol - magyarázom halkan a nagy semmit, és ahogy közeledik, a vigyorom úgy válik egyre szélesebbé és szélesebbé.
Aztán, mikor végül lehunyja a szemeit, számat finoman az övéhez érintem, ajkaim csak éppen annyira mozdulnak, hogy egymás melege elkezdhessen átjárni minket. Még elnyílik a szám, talán már a nyelvemet is érzi, és akkor...
PAFF.
Az összegyűrt hógolyóval olyan elegánsan vágom őt pofon, hogy azt öröm lehet nézni. Először csak hosszan elmosolyodok, majd bele is nevetek a csókba. Mozdulatlanul, továbbra is csukott szemekkel állok, és úgy vigyorgok, mint egy eszelős. Alig várom, hogy lássam az arcát, de még nem, még nem, előbb hadd halljam! Persze vannak elképzeléseim arról is, hogy a sikításon kívül mi más is következhet most, de ez akkor is... MINDENT MEGÉRT.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=743449#post743449][b]Vajda Richárd - 2018.12.23. 20:01[/b][/url]

- Nem pofozol meg? - kérdezem vele együtt nevetve, majd hunyorgó szemekkel kilesek rá. Őszintén vártam a fájdalmas csattanást az arcomon, főleg azután a pusztító artikulálatlan mohikán üvöltés után, amit kipréselt magából, és ami valószínűleg a nevem akart lenni. Azt hiszem, most kissé csalódott is vagyok, amiért az a drámai lépés elmaradt. Még egy ilyen színésznőt...
- Na, legalább! - kihívó tekintettel vigyorgok le rá. - Már ne is haragudj...
A fát észrevétlenül engedem el, míg Thaleia lehajol és ezernyi finom kis hópihével kezd el harcolni. Hát... most mit mondjak? Kemény csaj.
- És a halál módja cirógatás lesz, Révay kisasszony? - kérdezem csak úgy mellékesen, miközben kérdőn felvonom a szemöldököm. Beszéd közben hátrálni kezdek, cipőim sarkával óvatosan dúrva magam mögött a havat, az hadd gyűljön, és adjon ki lassacskán egy kisebb dombot.
Nagyon úgy tűnik, hogy kettőnk közül gyerekként én játszottam többet telente kint a kertben.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=743452#post743452][b]Vajda Richárd - 2018.12.23. 20:26[/b][/url]

- Ha tudod, akkor miért nem adod meg nekem? Hmm? - kérdezem komoly hangon, de huncut szemekkel. Tényleg vágyom rá. Szeretem, ha a nők egyszer-egyszer durván bánnak velem, és kicsit úgy érezhetem, hogy képesek leuralni. Igaz, ritka az olyan, aki valóban tudja, hova lépjen azzal a tűsarokkal, hogyan nézzen rám és milyen hangon beszéljen velem.
Elmosolyodom.
- Veled? Bármikor - nyújtom el a szót, de a hangsúlyomból talán kihallja, hogy így is gondolom. Szívesen játszadozom vele, amikor tudom, hogy ő is ugyanígy érez.
Hoppá! Megpróbálok elhajolni a dobás elől, de a golyó túl gyors, és bár nem a homlokom kellős közepén talál el, de a bal szemöldökcsontomat gyalázatosan tiporja szét.
Elnyíló szájjal, már-már hitetlenül meredek át rá, aztán a bőrömön szétmálló hóval mit sem törődve én is lehajolok, és a hidegben mostanra kivörösödő ujjaimmal összegyúrok néhány kisebb lőszert.
- Na mi lesz, cicám, alakul valami feléd is? - csevegő hangon kérdezem, majd egy golyót a jobbomba készítve felpillantok, és a megfelelő pillanatot kivárva, tüzelek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=743458#post743458][b]Vajda Richárd - 2018.12.23. 21:01[/b][/url]

- Szóval megváratsz tavaszig? - kérdezem felfelé ívelő szemöldökkel, szám szegletében azzal a tipikus, sumák kis mosollyal, amit egyetlen kivétellel minden lány ismer, akivel valaha dolgom volt.
- Ezek csak szavak - sóhajtva csóválom meg a fejem, miközben előkészítek néhány hógolyót. - Én a tettekben hiszek, Athalie!
Farkasszemet nézünk, majd, mikor rászánja magát, és felém hajítja a golyót, elég csak jobbra mozdítanom a fejem, hogy az tisztán elsuhanhasson mellettem. A dobás utáni lendületvesztett pillanatot kihasználva dobom el a sajátomat, ami remélhetőleg a hasán, vagy talán egy kicsit lejjebb, egészen érzékeny ponton fog célba érni.
- Feladni?! - kiáltom el magam. - Hülye vagy? Mikor adtam én fel bármit is?
Komolyan, most meg is sértődhetnék ezen, helyette viszont újabb és újabb hógolyót küldök felé.
- Amúgy, vettem neked valamit. De csak akkor adom oda, ha a fa már a helyén áll, és tele aggattuk díszekkel... - nem, ez nem zsarolás. Ezek csak a tények. Az életben olykor le kell mondanunk dolgokról, hogy valami mást megkaphassunk. Hogy ehhez valakinek pont egy hógolyócsatát kell elveszítenie? Micsoda véletlen!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=743463#post743463][b]Vajda Richárd - 2018.12.23. 21:48[/b][/url]

Mondják, hogy érdemes, hogyne, azok, akik az életben egy fogpiszkálót nem tesznek arrébb, és mindenre csak várnak, miközben kifogásokat gyártanak; miért nem tartanak még ott, ahol, hogy miért nem léptek, mikor megtehették volna, hogy miért nem kezdtek bele, miért nem hívták el randira... egyszer kérdezné meg valaki az én véleményemet, ingyen elmondanám, hogy a jó dolgokat azonnal kell akarni, és mondjuk az sem hátrány, ha teszel is azért, hogy megkapd, amit akarsz, mert egyáltalán nem biztos, hogy lesz holnap.
- Mondtam már, hogy a türelem nem az erősségem? - kérdezem és lepillantok az átfagyott kezeimre. Átkozom azt az elegáns seggemet, hogy indulás előtt nem találtam a szövetkabátomhoz illő kesztyűmet, és a sportdzsekihez valót meg nem húztam fel. Hát azt csak az ízlésficamosok... - kezdtem ingerülten, mikor Lili könyörgött, és megfagyással fenyegetett. Az övén persze ott van a puha, meleg kesztyű.
- Én mindig célt érek, hercegnőm - utalok az előző dobásomra, ami gyönyörű ívvel landolt a legérzékenyebb pontján, épp úgy, mint most az övé, ami a mellkasomon hullik szét.
- Ha szeretnéd, hogy a lábaid a nyakam körül legyenek... - vigyorodom el, egy pillanatra még a nyelvem hegyét is kidugom. Ilyen magas labdákat dobálgatni nekem, ejj-ejj.
- Miért, te nem vettél nekem semmit? - állok meg minden mozdulatban, és kővé dermedve, olyan arccal nézek rá, mint egy ötéves az anyjára, akit meglát a karácsonyfa alatt, és épp rádöbben arra, hogy a Jézuska bullshit. Már a lövései sem érdekelnek, tűröm őket, amelyik talál, talál, amelyik nem, nem.
Végül értetlenül indulok el felé, útközben megemelem a harc alatt mindvégig ott fekvő fenyőfánkat, és azt magam után húzva, szomorúan állok meg Lili mellett. Ajkaimat lebiggyesztem, jól hallhatóakat sóhajtok.
- És még én vagyok a bunkó paraszt... - csóválom meg a fejem, aztán meg sem várva a lányt, már egy széles, piszkos kis mosollyal indulok tovább.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=743469#post743469][b]Vajda Richárd - 2018.12.23. 22:14[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=743749#post743749][b]Vajda Richárd - 2018.12.25. 19:38[/b][/url]

Nem tudom, hogy kimondom-e vagy csak gondolom, de ebben a pillanatban Lili cukormáztól ragadó süteménye az utolsó, ami érdekel. Konkrétan lesz*rom, hogy az kiszárad, szétmállik, elfolyik vagy megég, míg ordibálok.
Néhány néma perccel később karbafont kezekkel állok meg a lánnyal szemben, és a tőlem telhető legkedvesebb, legnyugodtabb és legvisszafogottabb hangon kezdek el beszélni hozzá. A szemeim villámokat szórnak, a nyaki ütőerem duplájára dagadva lüktet.
- Veszélybe sodortad az életünket, és még van kedved viccelődni vele? - kérdezem amolyan költőien, és bár szívem szerint folytatnám, megállom, válaszoljon csak. Ha tud.
Remek gyakorlat lehet ez nekem a későbbiekre nézve. Türelem, man.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=743751#post743751][b]Vajda Richárd - 2018.12.25. 20:00[/b][/url]

Ajkaimat nagyra nyitja a döbbenet, majd vékony vonallá zárja őket a méreg. Csendben nézem őt, a szívem ontja magából az iránta érzett haragot.
- Te felelőtlen, ostoba kislány - sziszegem, míg fejemet tehetetlenül megcsóválom. Csoda, hogy még nem durrant el az agyam, és csak a bal fülem sípol.
- Soha többé nem hozhatod őt ide, sem az én közelembe, sem a tiédbe, világos? Ő nem a barátnőd, ha pletykálnod kell, keress magadnak olyat, akit érdekelsz - mondom, és újra járkálni kezdek előtte. Fel. Le. Fel. Le. Kész vagyok, a gondolataimban mindenféle kavarog.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=743755#post743755][b]Vajda Richárd - 2018.12.25. 20:20[/b][/url]

Szárazon nevetek fel. Boldogság. Gőze sincs mit beszél.
- Én mindig boldog vagyok - szűröm a fogaim között, amit mindig, mindenkinek. Boldogság. Rohadtul túlértékelt semmi. - ÉN MINDIG BOLDOG VAGYOK!
A mellkasom fel-le jár, ideges levegővételeim fújtatássá erősödnek.
- Rá se néztem! - ordítok vissza a már kanapén álló lánynak. - Hát annyi eszed sincs, hogy végiggondold, mit csinálsz?!
Karjaimat szorosabbra fonva magam előtt lépek egyet előre, és a haragtól összeszökő szemöldökeim alól nézek fel rá.
- Azért fizetek neked egy vagyont, hogy te legyél mellettem, nem más! Ha vele akarnék lenni, vele lennék, az ég áldjon meg! Ő egy senki. EGY SENKI. Te meg szállj le a boldogságomról meg a férfiasságomról, mert semmi közöd egyikhez sem. -

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=743764#post743764][b]Vajda Richárd - 2018.12.25. 20:33[/b][/url]

Mekkora egy patkány!
A szabadulni akaró szitokszavak összezárt ajkaimat ostromolják, de akkor se fogom kimondani őket, ha mindjárt elszíneződik az egész fejem. Ronda látvány lesz, de lesz*rom.
- Szerinted az a pultoslány mit gondol, ha? - kérdezem megbillentett fejjel. - Rólunk. Mint párról. Hogy idehoztad őt harmadiknak.
Most rajtam a sor, hogy utolsó szavamat ujjaimmal is mutatott macskakörömmel toldjam meg.
- Szerelmes vagyok beléd, emlékszel? - fintorral az arcomon kérdezem, legszívesebben törnék-zúznék, felborítanám a karácsonyfát, és az arcába nyomnám az összes cukormázas süteményét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=743774#post743774][b]Vajda Richárd - 2018.12.25. 20:52[/b][/url]

Nem vagyok jó párkapcsolatokban, hiszen sohasem volt még, és üzlet vagy sem, ez, amit itt van ezzel a lánnyal az első tapasztalatom ebben. Olyan sem volt még soha, hogy másodszor találkoztam volna lánnyal, nemhogy hetente többször is együtt legyek valakivel úgy, mint most Lilivel. Jövünk-megyünk, vacsorázunk, borozunk, beszélgetünk... és ez nem egyszerű. Nem vele nehéz, csak ez a fajta kapcsolat idegen számomra.
- Hát ez nagyszerű! - mosolygok rá nyájasan, aztán lépek még egyet előre, lábujjaim a kanapé aljába ütköznek. Felemelt hangon folytatom. - Tudod, én egyik fantasztikus teóriát sem akarom viszontlátni címlapon!
A szívem dobol, és hiába tartanám a szemkontaktust, Lili leül, és ki tudja mit érezve fordul el tőlem.
- Te komolyan azt hiszed, hogy...? - torpanok meg a haragos gondolatfolyamban, és értetlenül ráncolt homlokkal meredek le rá. - ...hogy van, amit nem adsz meg nekem.
Hát persze. Világos.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=743783#post743783][b]Vajda Richárd - 2018.12.25. 21:17[/b][/url]

- Ideje lenne megtanulnod, hogy nem bízhatsz meg mindenkiben - mondom visszafojtott, de még így is emelt hangon, egészen belehajolva az arcába.
Aztán megfagyok. Egyszerre lehervad az arcomról minden indulat, eltűnik a méreg, a harag, a düh. A vonásaim és ráncaim kisimulnak, és néhány másodpercig csak bámulom a színésznőt.
- Mesés - morgom elszoruló torokkal, aztán az orrom alatt motyogva elfordulok tőle és elkezdem összeszedni a szétdobált felsőimet, hogy míg visszaveszem őket, a fogashoz sétáljak. A szövetkabátom belső zsebéből egy aranyszín borítékot veszek ki, és azt a lány felé hajítom.
- Boldog karácsonyt - mondom neki, míg magamra kapom a kabátot, és a cipőimbe éppen csak belebújva kilépek a hidegbe.