Minden RT játékra, ami a faluban vagy annak környékén játszódik.

Falu határa, stég környéke


      Kövér izzadságcsepp csordogált le nyakára, haja tövéből. Rettentő fülledt idő köszöntött az iskola környékére. Úgy néz ki, a vizsgák után még ez is kínozza őket, nehogy könnyebb legyen egy fokkal. Neeem. Az túl jó lenne nekik, ha csak ki kellene menniük, és elfelejteniük azt, amit eddig bemagoltak. Adrián sem vágyott többre, csak egy fél napra, amikor nem kell hajat tépkedve azon aggódni, jó volt az a bizonyos hatodik kérdés válasza, vagy lehúzhatja a WC-n az egészet?!
A fagylattól ragacsos ujjait kínjában sortja szélébe törölgeti, de semmit sem ér vele. A környék csendes, a szél nem moccan, és a levegő fojtogatása ellenére a déli horizont felől felhők igyekeznek. Mintha már a távolban hallani lehetne a morajt, a dörgést, de lehet, hogy ezt csak beleképzeli. A lényeg, hogy érkezik, és igen gyorsan. Mikor kilépett a fagyizóból, még alig volt kivehető, most viszont határozottan majdnem a falu felé ért. Vagy csak úgy látszik.. nem ért ő ehhez. Megáll az árnyékban inkább, és felszemlél az égre, hunyorogva.
- Gyere már.. – mormogja a felhőknek, mintha az biztosan esőt is jelentene. Neki csak szél kellene és friss levegő.

Falu határa, stég környéke


      Egy éles fordulattal keres új útirányt, csak még egy kicsit kiélvezi az árnyékot. Homlokát lazán törli meg kézfejével, majd, mint aki épp egy tüzes katlan fölött akarna átugrani, úgy bújik ki a fa koronája alól, és elindul. Ameddig nem érkezik meg az égi háború, alternatív megoldásokat keres az idő eltöltésére és persze lehűtésére. Lassabban halad, mint amennyire gondolatban szeretné, és végül, akaratlanul köt ki a hűs víztömeg környékén, mintha követett volna valami hatodik érzéket, vagy egy varázsbotot, amely ide vezette. A lényeg, hogy határozottan jobb, mint a semmi, és társasága is akadhat. A hirtelenszőke hajzuhatag ismerős, nem sok ilyen lány mászkál a környéken, de sosem lehet teljesen biztos abban, hogy jó embert azonosít hozzá. Azért mégis mellé lépdel, és leülve, papucsmentesítve a lábait, beledugja a vízbe. A nap pedig kezd veszteni az erejéből, a felhők elérik, azonban erre most nem figyel.
- Szia, Melissa! Remélem nem zavarok – követi a példáját, és élvezi a vizet. Nem olyan hideg, mint gondolta. De csábító.

Falu határa, stég környéke


      - Ennek kifejezetten örülök. Hogy vagy? A vizsgákról nem kell beszélnünk.. azt.. felejtsük is el – szögezi le, hogy nem akarja erre terelni a szót, mert hát, vannak olyanok, akiknek ez érzékeny téma, egy pár lelket sírni is látott, így inkább kikerüli. No meg, most lett vége, elég kínzás az, ha még vallat is róla. Neki legalább is. Előrébb dől inkább, persze nem úgy, mint aki fejest akarna ugrani, csak kezeit mártja meg, és mossa át arcát, tarkóját, és végül haját, hogy jó vizes állapotban hátrasimíthassa. Eztán dől csak vissza, és pillant a másik felé, közben pedig egy elég hallható jelzést ad az ég, hogy nem hazudott, most vihar közeleg.
- Hű. Ez nem tréfál. Talán még eső is lesz belőle – bizakodik, hiszen nem minden esetben sikerül, máshol tombolja ki magát, és a végére nem marad csak.. a semmi. Pedig fürdőnadrágnak is használható az, amit felvett. Az ég tudta, mire készül ma, és csak azért is megvicceli, azonban, ha felfrissülhet, megbocsátja neki.

Falu határa, stég környéke


      Megértően szusszant csak, miközben bólogatva mélyen egyetért. Persze, ő a halál semelyik felét nem kívánja, de a mértéket igenis ismeri. Manapság fura az időjárás, amikor még pici volt, ennyire nem haldoklott. Vagy igen, csak nem érdekelte? Hmm..
- Én sem viselem jobban. Még néhol a kastély is átforrósodott, pedig reméltem, hogy a vaskos falak valamit enyhítenek. Ennyit arról, hogy nyáron hűvös – a szobájukban legalábbis nem épp ezek uralkodnak. Egy légkondicionáló bűbájt szívesen elfogadna, ha létezik. Éjjelente kész kínszenvedés, és itt még a nyomi kis ventilátort sem lehet használni.
- Jaj ne, vizes lettem! – sápadozik, mintha valóban akkora probléma lett volna, hogy lefröcskölte, de végül csak nevet. Az izzadtság helyett most vízcseppek gördülnek le a bőrén, és enyhén libabőrössé varázsolják azt. Mennyei!
- Á eszem ágában sincs. Ha tudnék, még táncot is lejtenék, hogy segítsem – de talán anélkül is menni fog ez. Közeledik.

Falu határa, stég környéke


      Komoly arccal hümmög pár sort, mint aki valóban azon gondolkodik, hogy felmegy, összepakol, és ideiglenesen átcuccol a másik házba, mondjuk úgy késő őszig, míg az első fagyok meg nem érkeznek. Elég.. fura lenne, már az, ha beengedik, főleg ha szobát is adnak neki. Nem gondol ő rosszat egy házról sem, de ezt az elzárkózás dolgot komolyan veszik. Meg úgy mindenki.
- Oké, este nyolckor ott leszek a bejárt előtt, beengedsz? – reméli, hogy nem veszi vér komolyan, ám az se baj, még a végén tényleg annyira agyára megy a meleg, hogy megteszi. Ha nem is a rellon falai között, akkor majd valamelyik pince-helyiségben. Van ott bőven elég.
- Sajnos nagyon pocsék a táncom, megharagudna a vihar, vagy épp annyira elszörnyülködne, hogy visszafordul – nem botlábú, de nem is egy nagy tehetség. Ha épp valami van, elboldogul. Azonban az ég kegyes, a nap lassan eltűnik, és megérkezik az első, komolyabb szellő. Ő csak a hideget érzi, főleg a vizes bőrfelületen, haja már nem lobog.
- Oké, nyertünk.

Falu határa, stég környéke


      Ezt mondjuk évek óta nem érti, hogy miért nem mehetnek be a másikhoz. Sokszor gondolt már rá, és most is felüti a fejét, de persze csak szórakozottan, semmi komoly. Miért nem. Titkok? Oké, ott a házak közötti verseny, de biztos nem a klubhelyiségben készülnek rá. Vagy mégis? Ő beengedne bárkit szívesen, hogy körbe nézhessen, azonban sejti, hogy nem nagyon szívlelné a dolgot senki sem. Kár.
- A nagyszerű társaságom! Meg talán édességet – feltéve, ha szereti. Nem nagyon lehet mellényúlni egy kis csokival, vagy bármi mással, azonban az sem örökérvényű hogy mindenki szereti, ilyen vagy olyan okok miatt. Szerencsére itt most nem is vérre menő a tét, hibázhat, de mondjuk egy komolyabb találkán nem épp sikeres csokit vinni annak, aki nem szereti, fogyókúrázik, vagy épp allergiás rá. Szerencsére nemigen randizik még, így nincs baki.
- Egyszer majd, amikor lesz valami buli, megmutatom. Akkor leszek rá lélekben teljesen felkészülve, meg úgy.. mindenki – nem arra érti, hogy mókás italok kellenek hozzá, hanem inkább egy alaphangulat, ami most inkább egy várakozással teli pillanat. Mindjárt, csak még kicsit.
- Azért elég csúnyán sötét arrafele – mutogat is a töményebb felhőkupac felé. Nem nagy időjós, de amikor a Balatonnál nyaralnak, látott már pár ilyesmit, amikor a parton ült, lángost falatozva.


     

Falu határa, stég környéke


      Telitalálat. Vagy legalább is, apró siker. Nem ismerte ki a lányt hamar, meg úgy senkit sem, csak tippelt. Mint mindig. Lehet, hogy igazi kis szerencsemágnes, csak nemigen tud róla. Vagy csak.. mindenkit általánosít, amennyire csak tud. Nem szép dolog, de mégis egyszerű, ha az ember nem annyira ügyes abban, hogy hamar megfejtse a másik működését. Oda se neki.
- Ahh, rendben van. Majd amikor beszerzem a kellő mennyiséget, jelzem – mert egy tábla ugyan mindig van nála odafent, mégis, kicsit olcsó lenne az ezért. Vagy, legalábbis így gondolja, a mérték igazából a lányon múlik. A közelgő változás azonban egyelőre kimossa a fejéből az átmeneti költözés gondolatát, és figyelmét a természetnek szenteli. Még nem húzza ki lábait a vízből, hisz így, hogy lassan csökken a hőmérséklet, a vízben kellemesebb, mint a levegőn. Ki kell élvezni, amíg lehet. Szerencsére itt biztosan nem terítik be méteres hullámok, de sosem árt, ha nem marad a tűz közelében.
- Mmm.. még egy kicsit várhatunk, szerintem. Olyan jó! Persze, menj ám, ha szeretnél, maximum majd futok végül én is. Csak kicsit kiélvezem, hogy nem gyulladok meg – tudja ő, hogy hülyeség ez, de üsse kavics. Az emberek ilyen helyzetekben szoktak bolondságokat tenni, így ő sem nagy kivétel. Ha elázik.. hát majd megszárad.

Falu határa, stég környéke


      Dörzsölt üzletember születőben. Mindig meglelni az utat, a megfelelő alkut és embert. Talán ez a jövő vár rá, ki tudja. Ez persze csak játék, de az állatkölykök is játékok útján tanulnak, miért ne lehetne ez velük is így? Elvégre, sokszor játszanak olyat a kicsit, amit a felnőttektől lesnek.
Ez persze sokkal másabb, egy iskola, szabályokkal és sok, hasonló korú gyermekkel, nagyobbakkal, felnőttekkel. Itt mások már a játékok.
- De amúgy miért pont a pince? Ennek van valami jelentősége? – érdeklődik, hiszen majdnem minden fent van, csak ők lent. Ez talán a háza büntetése sok-sok év után? Vagy az első házvezető kívánsága? Érdekes lenne erről is megtudni pár dolgot, talán majd a könyvtárban. Később. Amikor mondjuk már ismét tanulni kellene, de nem lesz kedve hozzá, akkor a legtökéletesebb.
- Ha nyári zápor, futni sem kell, mert jó meleg lesz. Mint egy zuhany – húzza ki a lábait a vízből, és lerázza róla a vizet. Így bújik vissza a papucsba, és kissé didergően helyezkedik kényelembe a másik mellett. A fürdőből elég, és talán már az első cseppek is megérkeznek.
- Vannak terveid, mire mész tovább? – ha már év vége, ha már vizsga. Nem baj, ha alsóbb évfolyamos, álmok mindig vannak.


//ha nem olyan nagy gond, ezt a játékot holnap, azaz ma este folytatnánk, mivel nekem; álmodónak program lesz, és nem tudom most folytatni. Kérnénk a 24 órás fagyasztást!//

Falu határa, stég környéke


      - Óóó.. te jártál oda is? Én csak a prospektusokat olvastam róla, anyáék tudták, hogy ide kerülök, de azért megnéztünk több lehetőséget is. Egész jól hangzott, csak ugye, nagyon messze és sok az eső – az angliai légkör nemigen válna be nála, elvégre, sosem szerette a nagyon párás, esős helyeket, így neki csak kínzás lenne. Hallott már olyan diákokról akik eljöttek onnan, ki-ki a maga indokával, amelybe nemigen ment bele, csak hallgatta, hogy merről fújta ide a szél. Fura, mert ennyire messze kerülni valahonnan, és ráadásul még teljesen más nyelven.. nehéz meccs, de a szükség nagy úr.
- Azért én alacsonyabb területre tettem volna az eridoni lakrészt. Mire elballagok, a térdeim tropára mennek – van épp ellenkezőleg, megerősödnek, és arra gyúrnak. Rengeteg a lépcső, szerencsére ereje van hozzá bőven, de azért nem mindig. Néha, amikor a lustaság végképp nagy úr, leül egy-egy fordulóban, és erőt gyűjt. Ha egyszer át akarnák alakítani a kastélyt, az ötletládába vagy más emeletet, vagy lifteket fog javasolni, hogy kényelmesebb legyen. Úgy tudja, a minisztériumokban is azok vannak, mert ott aztán végképp nincs idő a lépcsőzésre, pláne nem akarat, és erő. Itt viszont.. egész érdekes elgondolása az iskolai sportnak és fitten tartásnak.
- Ugyan, miféle pletyka? Abban nincs semmi, ha épp megázunk. Aki abból olyan hírt hoz ki… hát nagyon fura alak – nemigen szokott a pletykákra figyelni mert csak mérges lesz tőle, levert, vagy épp nagyon nevet. Nem veszi teljesen a lelkére, de egy ideig rágódik rajtuk. Ők csak viharra várnak. Már a lány is kiszáll a vízből, és talán az első cseppek is épp most érnek földet. Ez rém unalmas sztori lehetne.
- Legszívesebben kutatnék valahol, messzi tájon. Ebben az irányban gondolkodom, a tudományok felé. Aurornak szerintem gyáva lennék, vagy nem tudom..

Falu határa, stég környéke


     -  Áháááá! Így már értek mindent. Ne haragudj, sok külföldi névvel élő van, de buta vagyok ahhoz, hogy ez alapján beazonosítsam őket – vagy akcentus, kinézet, bármi. Nem nagyon töri magát, mert nem lenne rá képes. – És mennyi ideig? – mert lehet többet, mint amire gondol. Bár, egy pár hét is elég lehetett, hogy megjegyezze kábé, mi merre van, azonban ilyenekre nem alapozhat. Most sem akar túl idegesítően kíváncsi lenni arról, miért is pont ide jött, azonban így most már sokkal érdekesebb a kérdés.
- Nem volt nehéz a magyar nyelv? Sokan nagyon küzdenek vele – nemhiába, az egyik legnehezebb a mezőnyben. Van akinek mindegyik, de vannak akiknek pedig olyan könnyű, mint valami vers. Lehet a lány is ilyen szerencsés.
Hagyja nevetni, ő is mosolyog, mert miért ne. Nincs ezzel semmi gond, örül, ha valaki mókásnak, és nem erőltetettnek találja azt, amiket mond. Nem is küzd annyira, hogy az legyen, mert az sem vezet semmi jóra.
- Jó azt amúgy tudom.. A falnak is füle van, meg minden bokornak. Mondjuk én sosem értem meg, de tény, hogy kicsit unalmas lenne az iskolaújság. Mármint úgy értem, hogy ezek a pletykák elmennek a viccrovatnak is néha – amilyen abszurdak, és légből kapott egy-egy történet. Aztán van, ami igazabb a gyémántnál.
- És veszélyes is, ha valaki komolyan veszi, és nem csak lógatja a lábát – bólogat párat, mert nem csak a cím miatt kell elvállalni, ez komoly munka.
- Hogy-hogy? Nagyon féltenek?

Falu határa, stég környéke


     Örül, hogy nincs harag, és nem keltett semmiféle negatív dolgot ezzel. Bár ezt aztán végképp nehéz sértésnek venni, azonban ki tudja alapon. Vannak, akik nagyon büszkék, és ha nem látod előre, akkor aztán jaj neked, mert rád szakad az összes haragja. Ilyen erre talán ritkán akad, elvégre, iskola ez, gyerekekkel, nem elit üdülő.
- Az azért elég sok idő. Nagyon más az ottani rendszer? – ebbe sosem folyt bele, meg nem is írnak róla nagyon, hiszen, ha az ember egy kivonatot olvas, az a pozitív dolgokat jegyzi. Nem azt jelenti ez, hogy minden esetben van rossz, de nehézség igen, vagy épp kicsit katyvaszos szálak. A szokások tuti mások, ahogy az emberek is, de talán a lényeg ugyan az. Mindenhol van egy iskola szinte, ahol tanulnak, és mindenhol van nagy közösség. Maximum a szokások, és a sportok különböznek. Megnézne párat élőben is, ha létezne cserediák program.
- Áhhááá! Cseles – bólint elismerően. Náluk nincs ilyen szokás, de hát ahány ház..  – Gondolom azért, mert kihívás volt. Mintha én a kínait próbálnám. Aztán odakerülve meg csak ámulnék egy sort. De akkor tényleg szerencséd volt, a családdal is. Úgy a legjobb, ha tanulsz, és megtapasztalsz mindent. A konyhát főleg, mert vannak fura ételeink, ami más nemzeteknek nehéz – nem arról beszél, hogy egészségtelen, hanem a fűszerezés, a zsírtartalom, meg ezek. Van ahol ennél is durvább, van, ahol pedig könnyedebb a kulinária. Itthon a nagyvárosok éttermeiben van alkalma kipróbálni más földrészek ételeit, de tudja, hogy az legtöbbször nem az igazi, nem olyan, mintha elmenne, és egy helyi embertől venné meg. Azonban így is izgalmas.
- Azt még nem olvastam. Ritkán jutok el oda, én kerülöm, eddig nemigen szerepeltem – hogy ez most jó, vagy sem, mindenki maga dönti el. Kényelmes neki, nincsenek fura kérdések.
- Cég? Szabad tudni miféle? Mert akkor tényleg fontos vagy nekik, meg is értem.

Falu határa, stég környéke


     - Hmm.. érthető. Van amelyik nehezebb, van könnyebb. Ez egész.. egyszerű iskola, szerintem, nem olyan elit, ahol nehéz a tananyag és erős – hallott kisebb intézményekről, amelyet sokan képtelenek elvégezni, mert magasak az elvárások. Itt a gyengébbek is boldogulnak, nem pedig kirekesztve kell lemaradniuk a sor végén. Legalábbis, eddig így figyelte meg, aztán, hogy valójában mi igaz ebből.. egyelőre még ismeretlen. Nem kerül olyan helyzetbe, ahol ez kiéleződött volna.
- Hát.. az angol ételek.. várj csak. Sok hal, zöldség. Nos itt inkább sertés, és csirke. A fűszerek nem olyan vészesek, ott a bors, a paprika, na meg a só. Itt sok étel eléggé sós, és tömény. Ettél már lecsót? Vagy gulyást? – érdeklődik, mert ezek azok, amik jellemzők ránk, meg még sok más is, de nem akar hirtelen egy egész étlapot felsorolni, mint egy büfés. Nem annyira mestere ennek, hogy tudja, mik a pontos különlegességek, de majd kicsit átgondolja, és menni fog az. Ha addig le nem szakad az ég. Annyira belemélyedt ebbe, hogy nem is figyelt az égre, és a dörrenéskor alig láthatóan összerezzent, csak ő érezte mondhatni, de végül felfele pislog, és kitartja a kezét, várva, hogy belecseppen-e valami, vagy sem.
- Ezt mindjárt gondoltam – nevet egy kissé az önimádaton. De ki ne büszke, ha fő helyet foglalhat el valamiben. – Mondjuk a horoszkóp érdekes. Nem hiszek benne, de néha eltalálja valamelyest. Meg az ilyen ötletes holmik, amik néha a cikkben vannak – nem nagy újságfaló, ez inkább női dolog, inkább a könyveket vagy a képregényeket olvassa szívesen. Egyszer töltött ki egy fura tesztet, és azóta óvja magát az ilyenektől. Túl érdekes cikkek..
- Ó, értem, értem – hangszer. A másik terület, amelyben nem jeleskedik. Nincs botfüle, hanem sosem érdekelte igazán. Inkább egy videójáték, mint a gitár. Próbálkoztak vele, azonban inkább feladták.
- Vagy úgy.. nem akartam rossz témát felhozni, nincs jogom bírálni a családod. Szerintem egy auror is a színvonal része, elég komoly feladat. De hagyjuk is, a végén tényleg bőrig ázunk.

Falu határa, stég környéke


     Nem húzza tovább a tantervi követelményeket, elvégre ez nem az ő területe. A véleményük is ugyanaz az, így nincs mit ragozni, kivéve az ételeket, amelybe belekezdett. Eltelt már egy jó idő, mióta itt lehet, és nem találkozott egyel sem? Fura, de.. mindegy is, lehet nem akarta.
- A család sem főzött ilyeneket? Én tutira, még ha nem is lenne erőszak, de csinálnék, hogy meg tudja kóstolni. És akkor könnyebb eldönteni, ízlik-e, vagy sem. A lecsó lényegében nyáron jó, friss paprikából, és paradicsomból. Sokan mást nem is nagyon tesznek bele, de én szeretem ha van ráütve tojás, benne meg egy kis virsli. A gulyás pedig egy levesféle. Pirosas, paprikás a színe, és több változata van, lényeg, hogy sok zöldség, és hús. Nagyon finom, kóstold csak meg – és nem is a legerősebbek, kezdésnek pont elég, már ha akarja. Nem erőszak ez, ha kívánja, akkor élhet vele. Ő fordított esetben elsőként fókuszált volna az ételre, aztán minden másra. Mert elvégre, azzal kell dolgoznia, ha itt akar élni, nem azzal, mit mikor szoktak. De.. ő eléggé fura ebben a tekintetben.
- Olvasgatni jó. De azt hiszem.. ideér – jósol nagy hozzáértéssel, miközben el is érik őt a cseppek. És egy pillanat múlva már szakad is. Esélyt sem ad arra, hogy megpróbáljanak kicsit több eséllyel nem megázni. Ahogy a lány felugrik, ő is így tesz, és csatakiáltással szalad utána, megkeresve az első olyan helyet, ami alá be is tud húzódni. Bár tök mindegy, ez alatt a röpke idő alatt csurom vizes lett.
- Ez.. ez csal!

Falu határa, stég környéke


     - Áhh, igaz, jobb az ismerttel folytatni, és lassan áttérni. Nekem se lenne könnyebb – vagy de. Fogalma sincs, hogy hogyan is viselne egy ilyen átállást, és nem is néz úgy ki, hogy ebben az életben lesz hasonló élménye, hiszen a szülei nagyon jól érzik itt magukat, meg amúgy is. Nemigen vágyik a költözésre, nem akar új közösséget, amikor még az ittenieket sem ismeri teljesen. Mindegy is.
- Szerintem egy sima ebéd alkalmával is lesz lehetőség. Aztán ha olyan mellé ülsz, aki hazai, akkor meg is van a kalauz – elég sokan vannak itt az országból, elvégre ennek így is kell lennie, szerencsére, de a lényeg nem is a létszám volt.
Ennyit azonban az ötleteiről, meg úgy minden másról. A vihar közbeszól, és úgy döntött, most, és azonnal tombolja ki magát, méghozzá nem is kicsit. Hamar megtapasztalja, milyen erős, és sok, pólója immáron felsőtestéhez tapadt, nadrágja úgy-ahogy még száraz foltokkal teli, de a lába.. nos, azt szokták mondani, hogy ahol befolyik, ott ki is megy. A papucs tökéletes, mert a vizes foltokat egy cipőben nehezen viseli, itt viszont minden olyan. Nem a legjobb, de..
- Azt hittem, az a kellemes, langyos eső lesz – ideje felébredni. Bár ez se a leghidegebb, mint a késő őszi esőcseppek, de épp elegek.
- Nem szabad amúgy sem fa alá állni viharban.. – kémlel fel, majd integet a lánynak, és ő egyelőre közelebbi helyet választ a faluban. Csak később, estefele indul vissza, amikor már elég száraz és nem szakad rá az ég.



// elnézést hogy csak most, de köszönöm! //