Minden RT játékra, ami a faluban vagy annak környékén játszódik.

Denis
Outfit

Sehol egy szabad pad, ekkora pechet. Lassan sétálok, hátha mégis találok egyet, közben bele-bele kortyolok a jegeskávémba. Úgy terveztem, hogy olvasás közben iszom meg, de már mindegy. Se szabad pad, se kávézós olvasgatás.
Megállok egy ponton körül pillantok, aztán hirtelen ötlettől vezérelve elindulok az egyik pad felé, amin csak egy olvasó srác ül. Mielőtt rá köszönök mosolyt varázsolok az arcomra.
-Szia! Leülhetek?
Csak bólints egyet, utána mindketten olvashatunk békében. Hát nem lenne jó?
Ezt és ehhez hasonló gondolatokat próbálok küldené felé miközben a választ várom.

Denis
Prince

Hogy a dementor csókolna meg! Nem lehet ilyen valaki,csak leakarok ülni...
Pillanatokig csak nézek, hát viccel. Mivel nem mond mást, erőt veszek magamon. A mosolyom igaz, hogy most már inkább mézbe mártott ciános cukorka, de nem baj.
-Nem beszélgetni szeretnék, ha nem olvasni...
Veszek egy nagy levegőt és végül nagy nehezen folytatom.
-Kérlek.
Ha ezután is nemet mond, megátkozom az biztos. Értékelje a kedvességem és mondjon igen. Ellenkező esetben nem állok jót magamért...

Denis
Prince

Na, elmehetsz a.... Ilyen nincs, mintha fájna neki kinyögni egy igent. Egy árnyalatnyival fagyosabbá válik a mosolyom. Nem vagyok hozzá szokva az ilyen emberekhez.
-Nem gondoltam, hogy bárkinek fájna, ha ülnék mellé egy ekkora padon.
A mondandóm megerősítésere való célzattal a pad szabad részére mutatok, ahol legalább még két ember elférne. Eközben összetalálkozik a tekintetünk. Elfolytok egy káromkodást, nehogy már itt unja magát halálra egy szimpla kéréstől...

Denis
Prince

Most mér nyílt fagyossággal méregetem a srácot. Na, ne szívasson, csak leülnék. Mi a fene ilyen nagy ügy ebben? A mosoly láttán mégis türtőztetem magam, nem én leszek aki először elküldi a másikat melegebb éghajlatra. Majd meglátjuk ki bírja tovább.
-Megtudhatnám neked miért fáj?
Finoman megnyomom a "neked" szócskát, csak azért sem hagyom olvasni. Megérdemli, hogy szenvedjen egy kicsit, ha már ilyen udvariatlan.

Denis
Prince

Úgy látszik eddig bírta. Ennek örülök, már nagyon elegem volt belőle. Végül kinek fáj, ha mellette olvasnak csendben? Fura a srác... Mindenesetre mosolyt varázsolok újra az arcomra, most már olyan mindegy.
-Köszönöm.
Leülök tőle tisztes távolságban előveszem a könyvem, majd egyik kezemben a könyvvel, másikkal a jegeskávémmal elkezdek olvasni. Innentől már egyel talán nem érdekel a fiú.

Denis
Prince

Végre kiegyeztünk, ezzel engem tovább nem érdekel a srác. Elővetem a könyvem, belekortyoltam a kávémba és elpárolgott az előbb érzet rossz kedvem. Kinyitom a regényem, Stephen King egy csodás író, enyhe mosollyal vetem bele magam az olvasásba...vagyis vetném, talán 3-4 mondatig jutok, amikor érzékelem, hogy közelebb csúszik a fiú. Erre reflexből arrébb megyek, igénylem a magánszférát. Ez persze őt nem zavarja, a köszönésre felemelem a fejem és rá nézek. A mosoly láttán enyhén megemelkedik a szemöldököm, lemaradtam valamiről?
A kérdés hallatán egy ideig csak meglepetten nézek, végül megértem mit akar, felnevetek. Majd komolyságot erőltetek magamra mielőtt válaszolok.
-Hm...jó kérdés. Sajnos nem tudom. Szerinted?
A bokorra fordítom a tekintem, aztán rá. Közben érdeklődés ül ki az arcomra.

Adrián
Outfit, Stég

Milyen pokolba kerültem? Ebben a melegben tükörtojást lehetne sütni az aszfalton...
Egy sóhajjal leveszem a szandálom és belelógatom a lábam a vízbe, édes enyhülés. Nincs nálam bikini, mivel vihart ígérnek rövidesen, de most nagyon csábít, hogy ruhástól a vízbe vessem maga. Iszonyatosan kellene már azaz eső. Lazán elkezdem mozgatni a praclijaim, kellemesen simogatnak a habok. Ilyenkor irigylem a halakat, mennyivel jobb lehet most vízben, mint itt kint a kitudja hány fokban. Felnézek az égre, már látni némi felhőzetet, csak éppen fájóan messze.
-Siethetne...
Ezzel elfekszem a stégen, most úgy sincs semmi dolgom pihenhetek egy kicsit. Szerencsére végeztem a vizsgáimmal, az eredmény még nincs meg, de azon már nem érdemes aggódni. Lesz ami lesz, pillanatnyilag csak az időjárás változása érdekelne.

Adrián
Stég

Becsukom a szemem, a felhőtlen kék ég ma nincs kedvemre. Jobb lenne ha sötét felhőket látnák. Bár mintha csökkenne a fény, félig kinyitom a szemem. Egy lassan araszol a beígért viharunk. Apró mosoly jelenik meg az arcomon, végre. Ezután léptekre leszek figyelmes, rövid gondolkozás után becsukom újra a szemem. Kicsit sem érdekel ki jön, amíg nem zavar addig nem pazarlok rá energiát. Így csak a fülemre hagyatkozom. Megáll, leveszi a lábbelijét, elül és loccs. Valószínűleg egy másik enyhülni vágyó, nincs okom kommunikációra... Még mielőtt befejezhetném ismerős hang üti meg a fülem. Érdeklődve nyitom ki a szemem és fordítom oldalra.
-Szia, Adri. Nem.
Egy mosollyal nyugtázom az ismerős piros társaságát. Vele akár beszélgetni is hajlandó leszek.

Adrián
Stég

Felnevetek a kijelentésére, a vizsgák mostanában tényleg elég került téma. Mondjuk ez nem meglepő, hisz alig hagytuk hátra, még mindenki azon van, hogy kiheverje. Engem speciel nem viselt meg az újra vizsgázás, de átérzem a többiek kínját. Vizsgázni egyszerűen szívás...
-Meg akarok halni ettől a melegtől. Te?
Megmozgatom a lábam a vízben, de jó lenne, ha végre esne már. Eközben a Adri előre dől a vízhez, egy pillanatra biztos vagyok benne, hogy beugrik, aztán elkezdi vizezni magát. Elvigyorodom, miközben ő a tarkóját nedvesíti én kiemelem a tappancsaim a vízből, majd nagy erővel vissza ejtem összefröcskölve vele a srácot. Aztán mint aki nem csinált semmit újra becsukom a szemem és napozok tovább.
Ebből az idilli állapotból az égzörgés zökkent ki, kíváncsian felkémlelek az égre. Közel vannak a felhők már.
-Shhh. El ne kiabáld!
Csak az kellene, hogy tovább menjen, mi pedig lemaradjunk az esőről...

Adrián
Stég

Elmosolyodom, nálunk egész hűvös van. Ezért éri meg a pince részen lakni. El sem tudom képzelni milyen lehet egy torony szobában átvészelni az éjszakát, külön örülök a saját szobámnak ezért.
-Gyere le a Rellonba, ott egész jó.
Elgondolkozom a felülésen, végül inkább fekve maradok és össze vizezem egy kicsit a srácot. Ezt most úgy is inkább pozitív tett a melegre való tekintettel. Elnevetem magam amikor drámaian lereagálja, ennyit a komolyságról.
A következő kijelentését viszont lepisszegem, még a végén elkiabálja és lecsúszunk az enyhülésről.
-A tánc még lehet hasznos is lenne.
Elgondolkozva nézek Adrira, ha másért nem is, de a vicc kedvéért megérné.

Adrián
Stég

Hasonlóan komoly arccal nézek vissza rá.
-Mit kapok cserébe?
Megfelelő ajánlatért, akár még meg is fontolom. Bár kétlem, hogy kicsit is komolyan gondolná, a házak nem keverednek. Ez tény és betartják, vagy legalábbis gondolom. Mondjuk én kipróbálnám mennyire szigorú ez, kérdés, hova lógjak be? Hm...
Felülök és finoman megingatom a fejem. Annyira nem lehet rossz.
-Én azért kíváncsi lennék.
Megrebegtetem a pilláim, hát ha meghatom és mutat valamit. Mielőtt azonban bármit mondhatnék még az idő megkegyelmez nekünk. Megjelenik az esőt hozó szél, széles mosollyal fordulok az irányába. A hajam még csak picit kezd el mozogni körülöttem, de ha így folytatja rendes szél vihar lesz. Már csak az eső hiányzik.

Adrián
Stég

-Hm...az édesség jól hangzik.
Elvigyorodom, a nassolni valóknak nem igazán tudok ellenállni. Menthetetlenül édesszájú lévén, szóval talán tényleg be engedném megfelelő mennyiségért. A társaság nem igazán hozz lázba, van elég ember nálunk. De a csoki az mégis csoki, azért elfogadnék meg egy embert.
-Szavadon foglak.
Most már tényleg kezd érdekelni hogy táncol. A megfogalmazása alapján biztos érdekes élmény lenne. Rá mosolygok, vajon mikor lesz a következő buli?
Arra fordulok amerre mutogat, tényleg elég rossz indulatúnak tűnik. Elfintorodom, lehet valami fedtet helyet kellene keresni.
-Talán keresnünk kéne egy helyet ahol nem mos el majd az eső.
Elgondolkozva bámulom a felhőket, kitudja mit hoznak. Remélem nem jeget, azt utálom.

Adrián
Stég

Hm..kellő mennyiség, az nála vajon mennyit jelent? Remélem sokat és finom dolgokat. Mondhatni megnyert magának az üzlettel, nem szép dolog, de rendes mennyiségű csokiért befogadnám a házamba. Végül egy-két éjszaka nem nagy dolog. Kitudja lehet, hogy ezt meg kellene hirdetni néhány helyen, persze nem csokiért. Talán még hasznos lesz később ez a beszélgetés...
A gyors időjárás változás kizökkent a terveim szövögetése közül. Kiemelem a lábam a vízből és felhúzom a stégre. Érdeklődve vizsgálom a felhőzetet, itt bizony eső lesz, jó nagy.
-Egyelőre még maradok. Aztán legrosszabb esetben együtt futunk.
Rávigyorgok, elég viccesnek hangzik. Az eső most kellemes lenne, a több napos meleg után szívesen venném.

Adrián
Stég

-Hasonló itt az elhelyezkedés, mint a Roxfortban, ezért van a Rellon a pincében, ahogy a Mardekár is.
Egy pillanatra elmerengek, az összefüggés az egyik oka, hogy könnyen megszoktam a helyet. Igazából a két ház között nagy a hasonlóság, ez enyhe otthonosságot adott. Mielőtt még teljesen elvesznék a gondolataim között folytatom a magyarázatot.
-Persze, hogy van. Minden ház okkal van ott ahol.
Mondjuk én más hol már el sem tudnám képzelni, a zöldekhez passzol az alagsor. Fura lenne egy magas toronyban... Miközben az elhelyezkedésen gondolkozom az idő kezd változni. Gyanakodva nézek az égre, csak nem valami komoly változás jön? Hm...előbb-utóbb kiderül, felveszem a szandálom, de fel még nem állok. Ha elkezd szakadni akkor ráérek.
-Aha, szóval együtt zuhanyzunk. Ebből érdekes pletyka lesz.
Egy pillanatig komolyan nézek rá, aztán elnevetem magam. Még csak egy ilyen mese kellene rólam. Így is elég sok érdekes mese kering rólam, nincs többre szükségem.
-Jog, pszichológia vagy valami hasonlóra. Te?
Cseppet furcsállom a téma váltását, de azért válaszolok. Legalább van miről dumálnunk.

Adrián
Stég

Vigyorogva bólintok, úgy tűnik nem mindenkihez érnek el a pletykák.
-Angol származású vagyok, persze, hogy jártam.
Az esős megjegyzésen elnevetem magam, tényleg nagyban különbözik az itteni időjárástól a miénk. Emiatt is olyan nehéz kibírnom az új klímát. Bár most már azt mondanám, hogy kezdek hozzá szokni. Mondjuk lehet azért, mert jön az ősz, ami már nem ilyen forró...
Amikor közli, hogy áthelyezné a házát újra felnevetek. Nem tudom, hol van a pirosak része pontosan, de biztos túloz. Az egész iskola tele van lépcsőkkel, ők pedig biztos nem a legmagasabb ponton vannak. Ezt végül inkább nem fejtem ki neki, kitudja, lehet megsértődne. Aztán itt durcizna nekem. Ettől a gondolattól újabb nevethetnékem támad, de most elnyomom.
-Hidd el, meg tennék. Itt elég sok pletykás diák van.
Elfintorodom, utálom az ilyen embereket. Törődjön mindenki a saját életével és ne máséval játszón. Ha mindenki elhinni amit terjesztenek, az egész világban fejetlenség lenne a sok esztelen kitalációtól.
Szerencsére terelődik a téma, a tovább tanulás még kicsit távoli, de lényegesen kellemesebb.
-Hm...az auror szakma érdekes.
Elvigyorodom, ahogy eszembe jut mit szólnának otthon, ha ilyesmire vetemednék.
-Az én szüleim biztos sokkot kapnának, ha ezt választanám.

Adrián
Stég

-Semmi gond.
Rámosolygok, jó volt úgy beszélgetni, hogy nem gondolkozott rólam, mint mindenki más. Rémesen unalmas megfelelni az elvárásnak, bár én ritkán töröm magam... A kérdése kiránt a gondolataimból egy pillanatig nem reagálok semmit, aztán válaszolok.
-Más fél évig.
Ez annyira nem sok idő, de épp elég ahhoz, hogy tudjak dolgokat. Egyszóval velem nem jó ujjat húzni, bárki próbálná megbánná. Azok az ártalmat kis pletykák amik rólam keringenek nem zavarnak, viszont tovább nem mert eddig menni senki és ez jól is van így.
-Szokás nálunk, hogy mindenki tanul egy érdekesebb nyelvet, amit majd később hasznosítani tud. Én nem is tudom mért a magyart választottam, ezért nekem nem volt olyan durva az itteni át állás. Bár mielőtt a suliba jöttem egy ideig egy vendég családnál éltem itt, hogy szokjam.
Azok voltak aztán az érdekes napok, emlékszem amikor először próbálkoztam a magyar ábc-vel, hetekig tartott. Ritka nehéz egy nyelv. Talán az alap iskolában másodikos voltam amikor kezdtem. Most pedig szinte észre vehetetlen, hogy itt-ott hibázom. Persze, ehhez nagyon is figyelnem kell a beszédemre és arra is, hogy megértsem. Ami sokszor nehéz, ezért preferálom a fordító eszközöket amit az iskola add, így valamivel könnyebb dolgom van.
-Hm...nekem eddig tetszik a suli újság, főleg a rólam szóló cikk.
Elmosolyodom, az tényleg remek lett. Tetszik ahogy lefestettek, bár én nem így írtam volna le magam.
A megjegyzésére bólintok, láttam már sérült aurort. Nem szép látvány...
-Egyetlen gyermeküket a cég hivatalos örökösét? Szerintem el sem engednének rá.
Vigyorogva megingatom a fejem, biztos nem egyeznének bele. Jobb jövőt képzelnek el nekem, legszívesebben valami tekintélyes férfi oldalán látnának szívesen, ha jól gondolom. Erre mondjuk várhatnak, nem egy egoista pénzes pasira vágyom.

Adrián
Stég

-Az alap ugyan az, de eleinte sok dolog volt ami itt természetes, de nekem teljesen új volt és ismeretlen.
És ez nem csak az iskolára vonatkozik, az egész országra. Az éghajlat, a szokások...stb. Mind-mind furcsa és sokkoló volt, csak a nyelvet tanultam a kultúrával viszont, csak akkor kezdtem elfoglalkozni amikor kiderült ide kerülök. Azaz egy-két hónap alatt ismerkedtem össze a dolgokkal úgy ahogy.
Vigyorogva bólintok a megjegyzésre. Szerintem is roppant hasznos családi hagyomány. A kajára vonatkozó megjegyzésre értetlenül pislogok, nem igazán kóstoltam még semmi igazán magyart, így ötletem sincs miről beszél. Azt tudom, hogy mindenben paprikát tesznek, de bővebben nincs információm.
-Mire gondolsz? Milyen az itteni konyha?
Érdeklődve nézek rá, még az égzörgése sem tud kizökkenteni. Mindig is szeretem a hasam, szóval jó lesz tudni mit kerüljek. Remélhetőleg hasznos magyarázatot kapok.
-Pedig vannak benne jó dolgok.
Kissé öntelt mosoly jelenik meg az arcomon.
-Mint például én.
De ezt félre téve, tényleg érdekes cikkek vannak, a hülyeségek mellet. Plusz sok hasznos dolgot lehet megtudni belőle.
-Az. Mágikus hangszer gyártó cég.
Bővebben, ha lehet nem fejteném ki. Unom, hogy mindenki erről kérdez. Kis kutatással mindent meglehet tudni és így nem engem untat az akit érdekel.
Elfintorodom a folytatás hallatán.
-Nekik a családi színvonala és híre fontos. Egy auror, nem illik ebbe a képbe.

Adrián
Stég

-Pontosan.
Egyetértően bólogatok, itt az elvárások olyan közép tájékon helyezkednek el, ami megfelelő. Legalábbis eddig ezt tapasztaltam, lehet később változik a véleményem.
Lecsó? Gulyás? Értetlenül pislogok, egyiket sem ismerem.
-Nem, egyiket sem. Fura nevük van.
Mégis mit neveznek el lecsónak? Biztos nem édesség... Valami húsételt tudnék elképzelni. A sós és tömény alapján, biztos nehezek az itteni kaják. Hogy bírják ezt a magyarok? Hm, érdekes kultúra. Újra megzörren az ég, kíváncsian tekintek fel. Na, mindjárt esik.
-A horoszkóp csak vicc.
Mosolyogva megingatom a fejem, nem több, mint buta tippelgetés.
Egy-két csepp ráesik az arcomra, fintorogva állapítom meg, hogy ez bizony hideg. Egyelőre még nem állok fel, hanem válaszolok.
-Ugyan, lényegtelen.
Mosolyogva legyintek, az én családom már csak ilyen. Ezzel mintha csak az ég is egyetértene velem elkezd szakadni az eső. Egy kisebb sikkantással szökkenek talpra.
-Ez hideg!
Először csak gyorsan sétálva, majd futva indulok a falu felé. Szinte át sem lehet látni az esőn, ezért nem keresem Adrit.

Adrián
Stég
Főztek nekem magyar ételeket, de nem ilyen érdekes nevűeket. Ettem palacsintát, húslevest és körözött valamit, de tovább nem merészkedtem. Ezek egész jók voltak, mást is szeretnék még megkóstolni majd. Egyelőre viszont még se időm, se lehetőségem nem igazán volt.  
-Egy-két ételt próbáltam csak náluk, nagyrészt olyat főztek nekem, amit szeretek.
Pont elég volt az új hely és nyelv, jobban nem akartak terhelni. Legalábbis gondolom, ezért nem ettem olyanokat, amit mond.
-Hm...amint lesz valaki, aki elkalauzol a kaják között feltétlen.
Az már más kérdés, hogy ízleni fog-e, de mindenesetre egy próbát megér. Tapasztalatnak biztos jó lesz.
Az ég egyre vész jóslóbb, így csak fél fülel figyelek a horoszkópos megjegyzésére. Mire befejezi a mondatott elkezd esni, meglepetten pattanok fel. Hideg, hiába mondta, hogy nem lesz az, ez bizony kellemetlen eső.
Elfutunk az első védettebb ponthoz, amit egy nagy fa testesít meg. A rövid futás alatt persze bőrig ázunk...  
-Nagyon hideg.
Finoman megborzongok, remélem nem sokára eláll annyi időre, hogy visszamehessünk a faluba vagy a kastélyba.  
Néhány percnyi vacogás után, csendesedik majd teljesen el is áll. Felnézek az égre, biztos folytatni fogja. Jobb lesz minél hamarabb a suliba menni.
-Én visszamegyek a kastélyba.
Kilépek a fa alól és intek egyet a piros srácnak.
-Hello.
Aztán sietve elindulok.