Minden RT játékra, ami a faluban vagy annak környékén játszódik.

Alapjáraton nem volt sok dolgom, tekintve, hogy egyetlen estére halmoztam fel az összes teendőmet, így minden esszét és beadandót hátrahagyva, lelátogattam a faluba, ami meglepően üres volt. Tökéletes alkalomnak találtam édesség utánpótláshoz, ám amikor befordultam, szembejött valaki.
- Ah, szóval mégsem halt ki a falu - mondom nevetve az ismeretlennek. - Bagolyköves vagy? -

Nem volt sok tervem aznapra, a nővéremnek is más dolga volt, a legtöbb barátom pedig most írja meg azokat a házikat, amik miatt alvásmegvonási tüneteim vannak.
- Én is, gondoltam leugrom egy kis édességért, meg friss levegőért. - bicentettem. - Te merre tartasz? - tettem hozzá a kérdést.

Kicsit megrezzent a szempillám a habozásán, talán nem is oda készült eredetileg, de végül annyiban hagytam, inkább személyes bóknak vettem, ahogy mindent.
- Szuper, dehogy baj, gyere csak. - mondtam vigyorogva, majd elindultam a bolt felé a lánnyal. - Amúgy Alexander Delacroix, de hallgatok az Alexre is. - mutatkoztam be - Téged hogy hívnak? - kérdeztem, majd kinyitottam az édességbolt ajtaját.

Samantha
(avagy a lány aki nemsokára elázik kávéban)

Apu sokszor kérdezi, hogy miért egyszerre tűnik el a zsebpénzem amikor lemegyek Bogolyfalvára egy kicsit. Ez elég egyszerűen betudható a függőségemnek, amit a Czukorvarázs okozott.
Aznap délután is tehát ott lézengtem a cukrászdában, türelmesen vártam amíg meg nem kaptam a rendelésemet. Csak a szokásos: egy cappuccino, néhány fánkkal, aztán ha van még hely a hasamban, akkor nem szabok határt a képzeletemnek.
Függetlenül attól, hogy kihozzák a rendelést, szokásom átvenni és magamnak kivinni fizetés után, így most is a csészét a bal kezembe egyensúlyozva kerülgettem az embereket a cukrászdában.
A következő pillanatban egy cifra káromkodással megtoldva megbotlottam, a csésze kávé megbillent a kezemben, és a tartalmának legalább a fele a mellettem álló lány felsőjén landolt.
- Ahh, pardon! Sosem szoktam így bénázni - szörnyedtem el a kávéfoltra meredve.

Samantha

Láttam, ahogy a lány egy közeli szabad asztalhoz ül, szóval a kezemben lévő fánkokat, és az immáron félig üres csészét az asztalra helyeztem, majd a pult mellől elhoztam pár szalvétát és a lánynak nyújtottam.
- Pedig amúgy nem is néz ki rosszul - próbáltam menteni a helyzetet, majd lehuppantam a székre az asztal mellé.
- Nem gond ha leülök? Egyébként Alex vagyok... - vakartam kínosan a tarkómat. Megpillantottam a könyvet ami a lánynál volt, régen olvastam. Ha minden szakad, legfeljebb oldom a feszültséget azzal.

Samantha

Biccentettem az állítását hallva, majd elvettem egy fánkot és beleharaptam. Máris eltöltött a szokásos, kellemes érzés amikor cukorral és szénhidráttal tömhettem magam. Igazi mennyország.
- Nagyon helyes, én is Navinés vagyok. Harmadik évemet taposom most már, mellesleg. Te? - kérdeztem, a fánkomon nyammogva.
- Nem eszel semmit amúgy? - érdeklődtem, látva, hogy az asztalunknak csak az a fele volt feltornyozva kajával, ahol én ültem. Azta, milyen meglepő...

Samantha

Meglepődtem, a lány picivel idősebbnek nézett ki, olyan velem egykorúnak tippeltem. Hát igen, kelleni fog az a szemüveg valamikor a közeljövőben.
- Ja, értem. Na és jól érzed magad itt? Milyenek az első hetek? - érdeklődtem, picit visszaemlékezve az én zavarodottságomra amikor bekerültem a Bagolykőbe, teljesen tudatlanul. Szerencsére ez a pár év elég volt a teljes berendezkedésre nekem.
- Persze, vigyázok - bólintottam, belekortyolva a maradék kávémba. Odapillantottam, és láttam, hogy barackos pitét rendel. Jó választás, múlt héten például pont azzal tömtem magam.
- Sokat olvasol? - kérdeztem az ominózus könyvre pillantva.

Samantha

- Igen, szerintem is jó környezet, bár néha el tudja fogni az embert a honvágy... főleg a vizsgaidőszakba - nevettem kicsit, még egy utolsót a (maradék) kávémba kortyolva, majd letettem az üres csészét az asztalra, és nekiláttam az utolsó fánk kivégzéséhez.
- Igen, szintén az egyik hobbim a sok közül - biccentettem. Így elmélkedve rájöttem, hogy sohasem volt úgy igazán kedvenc könyvem. Bár rengetegen átrágtam már magamat.
- Esetleg a Wicked című könyv, elég nagy hatással volt rám, megfogott. Ismered? - vontam fel a szemöldököm.

Samantha

- Ah értem, majd mindenképpen próbáld ki, nagyon jó könyv - mondtam derűs arccal, a fánkon nyammogva. Jövő héten megint ki kell találnom, hogy melyik másik sütire herdáljam a pénzemet fejvesztve.
- SVK lesz az én kedvencem, nem tehetek róla, az átkok és az ártások túl érdekesek és izgalmasak számomra. Valószínűleg auror szeretnék lenni, ha végeztem a sulival - adtam egy terjedelmes választ a lány kérdésére.
- A Mítoszok és Legendák is nagyon érdekes tud lenni, pláne azoknak akik olvasni is szeretnek. Van már elképzelésed, hogy suli után mihez kezdesz magaddal? - vontam kérdőre, miközben letöröltem a csokit a kezemről egy szalvétával.

Samantha

Arrébb toltam magamtól a most már üres tányért és csészét, majd hátradőltem a székben, jóllakott vigyorral az arcomon.
- De szuper, akkor majd valamikor segíthetsz gyógynövénytanból, nem az erősségem... - húztam el a számat.
- Nekem apukám mugli, szóval nincs nagyon ínyemre a nyomdokaiba lépés, sosem vonzott a vállalkozás. Anyumat meg nem ismerem, szóval nincs nagy példakép előttem. Tudom, sok mindenki akar auror lenni, sok mindenkinek nem sikerül, de én ezt kitűztem magamnak - mondtam el a lánynak dióhéjban a háttértörténetét az egésznek. Rápillantottam az órámra, majd megforgattam a szemem, hiszen aznap még egy elég hosszadalmas házi feladatot kellett volna megírnom másnapra. Sóhajtottam, mert semmi kedvem nem volt az esszéhez, de még egy kis csevegés belefér itt, hiszen a társaság is jó.

Samantha

Nevetve biccentettem a lány segítőkészségére, végülis tényleg nem a Gyógynövénytan az erősségem, de az is auror elvárás, ahogy szinte minden második tantárgy.
- Hát igen, de azért is lennék auror, hogy meg tudjam találni. De ez még a jövő zenéje, apukám mugliként szegényke nem sokat tehet érte - nevettem picit. Persze, nem nézem le az apámat, de mindig jó kedvre derülök ha eszembe jut, szorgos kis buzgómócsing.
- Apropó, neked van mugli, vagy félvér a családban? - vontam fel a szemöldököm.

Samantha

Láttam, hogy egy érzékenyebb témához érkeztünk, ezért a lehető legmegértőbb tekintetemmel hallgattam a lány történetét.
- Sajnálom, hogy így alakult... - húztam el a számat, nem tudtam elképzelni mi késztethet valakit arra, hogy ilyen útra forduljon, elhagyva a családját. Sóhajtottam egyet.
- Nem, apu egyke, szóval az ő oldaláról nincsenek. Anyuról pedig semmit sem tudok a nevén kívül, tehát fogalmam sincs - feleltem a kérdésre. Bár ez nem zárja ki a lehetőséget, szóval elgondolkodtam, hogy lehet, van még meg nem ismert rokonom.
Ismét rápillantottam az órámra, majd elhúztam a számat.
- Ahh, fenébe. Lassan mennem kell...

Samantha

- Hát igen, az húzos tantárgy tud lenni - bólintottam, emlékeztem amikor pár éve én is próbáltam átzökkenni a mugli tantárgyakról a varázsvilágéba, nem volt valami egyszerű. Átdobtam a táskám pántját a vállam felett, majd felálltam és betoltam a széket magam után, gyorsan visszapillantva Samre.
- Örvendtem - kacsintottam, majd a sok emberen átvágva elhagytam a cukrászdát, és kiléptem a hidegbe. Megvolt a mai kötelező cukorbevitel is.

// Köszi a játékot //