Minden RT játékra, ami a faluban vagy annak környékén játszódik.

× Szörnyű másnap a faluban

Már megint itt van, most épp Ráhellel. Éjszaka túl nagyot bulizott a rókákkal, ami azt jelenti, hogy a lehető legrosszabbul van. Fáj a feje, fáj a gyomra és forog a gyomra. Egy fél kiflit tuszkolt le a torkán, hogy valami mégis legyen a hasában, és a kávéra, amit a szöszi nyújt felé, csak a száját húzza.
- Boldog új évet - mormogja szinte érthetetlenül. Feje előre bukik, valamit hörög és nagy nehezen beleszagol a kávéjába.

× Szörnyű másnap a faluban

- Te is különösen csúnya vagy - jegyzi meg felpislogva. Homlokát ráncolja, majd sóhajtva megpróbálja kihúzni magát.
- Volt ott valami szőke csaj, na, azon jókat röhögtem. Másra nem emlékszek - lassan húzza fel vállait és ajkához emeli a bögrét. Egy-egy apró kortyot iszik csak miközben Ráhel kérdését hallgatja.
- Fúj Ráhel, ide fogok rókázni... Nem érdekelnek a csókos incidenseid.

× Szörnyű másnap a faluban

Hümmög, mindössze ennyi választ képes kinyögni magából. Szívesen menne bele, hogy nem csak szőkékbe szokott, de nincs elég ereje a vitához.
- Igazából úgy emlékeztem, hogy maradt otthon macskajaj főzetem, de... - megingatja fejét miközben feláll, szépen elkerülve a kézfogást. Most herótja van attól, hogy valakihez hozzáérjen.
- Haza akarsz vinni? Nem félsz, hogy lesmárollak éjfél nélkül?
Kérdése alatt ár tápászkodik is fel, hogy indulhassanak. Tényleg nem akar másnapos címlapsztár lenni.

× Szörnyű másnap a faluban

Nem tartana semeddig bemenni a helyi bájitalszaküzletbe és venni, csakhogy nem akar még több helyen megfordulni ilyen formában. Olyan, mint egy agyonpihent plüssmackó.
- Egyébként hé, te hogyhogy ittál? Ki adott alkoholt? - kérdezi, miután feldolgozta az információt. Szépen halad a lány mellett egészen az otthonáig, ahol körbe se néz, csak leveti magát az első ülőalkalmatosságra.
- Inkább egy pohár vizet jéggel. Aztán mesélj az estéről.

× Szörnyű másnap a faluban

Nem tetszik neki ez az egész, de semmi köze Ráhel életéhez, így nem szól bele. Ennyi idősen nem pártolja a bulizást, ők is csak tizenhatok voltak amikor úgy igazán belevetették magukat az életbe.
A nyelves résznél szája elé emeli kézfejét és visszatartja a gyomrából feltörni készülő vulkánt. Szó nélkül iszik bele az átvett vízbe, még a szemeit is behunyja.
- Jó így most. Megnézed, van-e főzetetek? - előveszi a csábosnak mondható, nyúzott plüssmackó nézését. Még így is elég jól hozza.

× Szörnyű másnap a faluban

- Én is ezt mondom minden alkalommal - kiprésel magából egy vigyorfélét. Hát igen, amikor az ember szórakozik, könnyedén túlzásba tud esni.
- Oké - egyezik bele, így a poharat az asztalra rakja és követi a házigazdát. Jót mulat az ugrabugrálásán, elfojtott nevetéssel hagyja, hogy szenvedjen a szekrénnyel, amit végül ő könnyedén nyit teljesen ki.
- Nézzük - hunyorogva hajol közelebb a bájitalokhoz, és olvassa le a feliratokat az annak tűnő főzetekről. A leghátsó fiolát veszi végül elő.
- Macskajaj elleni főzet. Ez lesz az. Te is?

× Szörnyű másnap a faluban

- De az - neki van igaza, ezt egyértelművé kell tennie. Összeakad a pillantása Ráhelével, és aztán játszi könnyedséggel oldja meg ő maga a problémát. Magas, nagyon magas, szóval könnyedén hajol át a lány válla fölött és nézi meg magának a bájitalokat.
- Mázli, hogy gyorsan hat, nem bírom már - fel is nyög ahogy a fejébe éles fájdalom hasít. Ennek köszönhető, hogy semmit nem vesz észre abból, amit a lánnyal művel akaratán kívül.
Becsukja a szekrény ajtaját, majd közelebb megy hozzá és a fiolából pár cseppet a vízbe önt. Ugyanezt megcsinálja a sajátjával is, és koccintásra emeli az üveget.
- Boldog új évet!

× Szörnyű másnap a faluban

Poharaik összeérnek, ő pedig tapasztalta már, hogy ennek a cuccnak nincs jó íze, szóval nagy levegőt vesz mielőtt egyben legurítaná.
- Itt aludni? - vonja fel a szemöldökét. - Veled? - el is vigyorodik mellé. A bájital kezdi kifejteni hatását, már nem kell annyira erőlködnie azon, hogy mozgassa az arcát.
- Még az a jó, hogy nekünk van. A mugliknak nincs, végigszenvedik a másnapot.

× Szörnyű másnap a faluban

Láthatóan nagyon élvezi, hogy semmit sem kell ahhoz tennie, hogy zavarba hozzon és összezavarjon lányokat. Vigyorog rajta, megvárja, míg kinyög valami magyarázatot, pedig pontosan tudja, mit kar mondani.
- Egyedül maradsz itt? Nem szívesen hagynálak magadra - visszavált normálisra, már épp csak mosolyog.
- Ugye te nem vettél be semmit? - összevonja szemöldökét és közelebb sétál Ráhelhez.

× Szörnyű másnap a faluban

Furcsa számára ez a család és Ráhel, ezek a dolgok, amik körülveszik. Rájuk mindig úgy vigyáztak, mint a hímes tojásokra, ha otthon is hagyták őket egyedül, nem mentek messzire a szülők. Mondjuk az is igaz, hogy náluk jellemző volt a robbantgatás...
- Miért vagyok itt? - teszi fel a kérdést végül, ha már bébicsőszre nincs szüksége a kisasszonynak.

× Szörnyű másnap a faluban

- Tudom hogy történt - forgatja meg szemeit, szavai nyersek. Néha nem tudja megállapítani, hogy a kislány melyik bolygóról származik.
- Nem lesz semmi bajom, most már amúgy is jól vagyok - sóhajt fel. - De ha már itt vagyok, csinálunk valamit?

× Szörnyű másnap a faluban

- Te hívtál - zárja le a felesleges szóváltást. Sokkal inkább kíváncsi arra, mit fognak itt csinálni.
- Csak romantikusak, he? - elfintorodik a gondolatra, hogy az idejét nyálas filmek bámulásával töltse. - Szeretem a filmeket, de ezt gondolom tudod - természetesnek veszi, hogy a pletykalapok által minden rajongó tudja a mocskos kis titkait. - Filmezhetünk, ha izgalmas és van kajád.

Tökmag

Véletlenül tudta meg, hogy Ráhelnek ma születésnapja van. Nem ért rá egész nap, így csak estefelé tudta végrehajtani a meglepetést. Szerencsére a lány egy barátnője segítségére volt.
Most a kisasszony házának nappalijában állnak a banda egészével, és még pár ismerőssel és várják, hogy a szülinapos megérkezzen.
Amint Ráhel belép, a meglepibulikhoz illő dalt kezdik énekelni a lufikkal díszített helyiségben.

- ...boldog szülinapot Ráhel! Boldog szülinapot! - hallatszik a hangjuk, Arlen pedig a szőkeség szemébe néz. Elvigyorodik, és amíg a többiek ujjongnak, odalép hozzá és átöleli.
- Boldog születésnapot - súgja a fülébe, aztán elhajolva megpöccinti az orrát. Hátrébb lép, így szabad utat adva mindenki másnak, hogy egyesével meghúzogassák a lány fülét, ő pedig közelebb lebegteti az asztalkát, amin a torta áll.
- Amúgy csak emiatt jöttünk - mutat az édességre vigyorogva.

Cseppet se látni rajtuk, hogy fáradtak lennének, pedig már nagyon ágyba kívánkoznak a srácok. Ennek ellenére ragadja meg a szülinapos karját és finoman közelebb húzza.
- Felvágod a tortát? - huncut nézésével nyújtja át a kést, amibe nem hogy Ráhel, de az összes többi vendég is belepirul. Élvezi, na. Azért egy lépést hátrál, nem szeretné, ha a nagy kés a lábában landolna.

Különben észre se veszi, a kisasszony milyen zavarban van és hogy feszült. Pedig látszik rajta, érezni, na de nem annak, aki még más születésnapján is azzal van elfoglalva, hogy jól mutasson az esetleges fényképeken.
- Az első a szülinaposé - vigyorog rá újra, aztán felpillant a barátjára, aki ebből tudja, hogy el kell vonnia a többiek figyelmét arra a néhány másodpercre, amíg Arlen kihúzza Ráhelt a nappaliból.
- Gyere velem - nincs ellenvetés, maga előtt tolja ki onnan, egyenesen a lány szobájába, ahol az ágyon egy kis dobozka pihen.
- Nem értek én az ajándékozáshoz és azt se tudom, mit szeretsz... De Kenz szerint az ékszer mindig bejön - beletúr hullámos fürtjeibe, majd leül az ágy szélére, kezébe veszi a dobozkát. - Boldog szülinapot.
Ha Ráhel kinyitja az ajándékot, egy ezüst láncot talál benne.

Kíváncsi, mit szól a nyaklánchoz Ráhel, de nem köti egyből az orrára, hogy mit jelképez a medál. Csak vigyorog a reakcióján, és mutatóujját felemelve csendre inti.
- Megtehetem, ajándékozok. Csend - ellenvetést nem tűr. Ennél sokkal nagyobb, drágább és szebb dolgokat is tudott volna vásárolni, de ennyire volt kreatív, na meg az idejéből ennyi futotta.
- Fordulj meg - kéri lágy hangon, majd feláll és egy könnyed mozdulattal kapcsolja be az ékszert. Figyel arra is, hogy ezzel a mozdulattal finoman hozzáérjen a lány bőréhez is, csak mert...mert. - Kész is. Tetszik?

Felnevet, és a fejét ingatja. Ahhoz képest, hogy a múltkor nála aludt filmezés után, most eléggé meglepettnek tűnik a lány. Nm várta, hogy ekkora meglepetést fog okozni, de nem bánja.
- Ez egy nagyon erős varázsló pálcájának mintájára készült - a medált figyeli. Nem vigyorog, mosolya csak ajka szeletében bujkál. Néhány másodperc után visszapillant szemeibe, és elmosolyodik.
- Menjünk vissza, a többiekkel is legyél egy kicsit. Mondjuk együtt sem érnek fel az én társaságommal... - azzal az ajtóhoz lép és kitessékeli.

- Voldemort - adja meg a választ, ha már így rákérdezett a lány. Kétli, hogy valaha is lehetne olyan jó, mint a Sötét Nagyúr fénykorában, de persze, álmodozni lehet.
Indulna már vissza, persze nem maga miatt, de keze megáll a kilincsen. Felvonja a szemöldökét, ajkaival o-betűt formál.
- Nem tudtam - hümment, majd visszalép hozzá. - Én már sok vagyok? Őszintén szólva nekem sincs sok kedvem most pózolni - kérdőn vonja fel szemöldökét.

- Holnapra úgyis elfelejtem - vonja meg a vállát, ezzel jelezve, hogy ő nem fogja tovább adni.
Kíváncsian figyeli a mondandóját, közben pedig helyet foglal mellette. Elterül, kezeit a feje alá pakolja Kékjei a mennyezetet vizslatják, aztán Ráhelt.
- De ők ott kint szeretnek, miattad vannak itt - vonja össze szemöldökét. Úgy tudja, hogy a meghíváskor nem szóltak senkinek arról, hogy ők is jönnek.
- Én imádom. Egy csomó szép csaj, megállítanak, kíváncsiak... Mondjuk ezt szoktam meg. Piciként is körbe voltam rajongva, a Roxfortban is. Hidd el, ha hagynád, még lehet meg is szeretnéd. Csak kell egy kis szünet.

- Nem vagyok részeg - ingatja meg a fejét vigyorogva. Fogalma sincs, mi a helyzet Ráhellel, miért épp neki nyílik meg, de különösebben nem is izgatja. Túl sok ember van az életében.
- Nem maradnak sokáig. Hulla fáradtak, ahogy én is - húzza el a száját. Még hallja őket, de nem éppen arról híresek a barátai, hogy ismeretleneket tennének szíves-örömest boldoggá hosszútávon.
Vigyorog, hisz minden szavát tisztán hallja. Simogatja az egóját rendesen, ami amúgy is teljesen rendben van.
Hallgatja ő, csak nem bírja követni. Tipikus lány, mint a testvérei. Locsog, locsog, és a mondandójának tizede ér csupán valamit.
- Hogy némítsalak el? - ismét széles vigyorra húznak ajkai miközben a szemöldökét vonogatja.

Beszélgetésük már jó ideje zajlik, de észre se veszi. Szemei kezdenek leragadni kissé, ebben szerepet játszik Ráhel sok csicsergése is.
- Hogy szoktam? - kérdez vissza, aztán felemelkedik, és a lány fölé hajol lassan. Szemeibe nézve kezd közelebb hajolni hozzá, ajkait megnedvesíti. Mielőtt azonban közel kerülne a másik ajkaihoz, elmosolyodik, mutatóujját nyomja rá.
- Shhh - susogja.
Szemeiben vidámság csillan, elképzelni sem tudja, ezzel mit okoz Ráhelnek. Neki csak játék.
Nyögve kel fel az ágyról, lassan az ajtó irányába lépdel.
- Mennem kell.

▫ valahol, valamikor

A vörössel való találkozás teljesen felbolygatta életét. Eddig se járt két lábbal a földön, most meg aztán... El van foglalva teljesen, igazából csak rutinosan cselekszik. Nem meglepő, hogy könnyedén nekimegy már a második embernek az utcán sétálva, és mikor felpillant, csak akkor ismeri fel benne Ráhelt. Szemöldöke megemelkedik, jobbjával a füle mögé tűri hullámos tincsét és szólásra nyitná a száját. Helyette azonban csak néz rá.

▫ valahol, valamikor

Nagy nehezen feltűnik neki, hogy a szőke kislány minden cucca a földön kötött ki az ütközés következtében. Főként az zökkenti ki elmélázott állapotából, hogy meghallja valahonnan a nevét egy sikítás kíséretében, de nem néz a hang forrása felé, csak Ráhelre.
- Én... ööhmm - elgondolkodva néz körbe, halvány lila gőze nincs róla, miért is jött. - Nem tudom. Én...tényleg nem tudom, miért jöttem - megrázza fejét, gondterhelten vonja össze szemöldökét.
- Te? Mi ez? - mutat a táskára, meg annak tartalmára.

Ráhel

Nem megy be az iskolába, a falu felé vezető kanyargós úton sétálgat. Azt nem mondhatni, hogy álmatlan éjszakákat okozott neki ami Ráhellel volt, de töri a fejét azóta is rajta, hogy mit kellene mondani. Lezárás nélkül nem hagyja.
Várja, hogy a szöszi a megbeszélt időpontban ott legyen a kaputól lejjebb, addig rugdossa a megfagyott sárdarabokat. Fekete szövetkabátján néhány csepp eső koppan. Fújtatva pillant fel az égre, ahol sötét felhők takarják a Napot.

Próbálja összeszedni a gondolatait, de valahogy simán eltereli minden figyelmét az a pár csepp víz, ami a fején koppan. Ő ebben nem jó. Ő Rosie-t szereti még azóta is, nincs ideje másra és nem is vágyik arra, hogy ez máshogy legyen. Ráhel mégis hiányozna neki, mert hát kedveli a lányt.
- Hé - fordul felé a szemöldökét megvonva. - Mindjárt esni fog, szóval gyorsan mondom, oké? - közelebb sétál hozzá lassan, egyik lábáról a másikra helyezve a testsúlyát, kissé vontatottan.
- Lehetnénk egy pár - homlokát ráncolva böki ki, ami legelőször eszébe jut.

Hagyja, hogy beszéljen. Kivételesen nem vág a szavába. Zsebre dugott kézzel ácsorog és arcán látszik a belső vívódás. Nincs felkészülve egy új kapcsolatra. Azt hitte, Rosie az igazi, de másfél év után már tudni kellene elengedni.
Mély levegőt vesz mikor Ráhel hátat fordít neki. Annyi, de annyi lány van, aki ölni tudna azért, hogy ha csak egy napra is, de a srác legyen a pasija.
- Várj már - lép utána és megragadja a karját. Maga felé próbálja fordítani és ha sikerül, könnyes szemébe néz.
- Rosie az első szerelmem és már nincs köztünk semmi. Több, mint fél évig nem is beszéltünk, véletlenül találkoztunk az iskolában. Ráhel, én kedvellek - a vége felé megemeli hangját is, értetlenül rázza meg a fejét. - De nem tudok én így...érzelmekről beszélni, nekem nincs magánéletem, te is nagyon jól tudod. Kedvellek. A legjobb lány vagy az otthoniak után.

Az eső egyre csak nagyobb cseppekben kezd el esni, de most nem számít. Képtelen összeszedni gondolatait, csak annyit akar, hogy ez a szöszi ne sétáljon ki az életéből.
- Még most se tudom, mit akarok mondani - pufog ott magának, miközben pálcáját felfelé tartva esernyőt bűvöl maguk fölé. - Oké, figyelj. Csak azt tudom, hogy bírlak és szeretem veled tölteni az időm. Nem vagyok szerelmes, talán nem is leszek, de... Nem lehetne, hogy hagyjuk alakulni a dolgokat? - vonja fel szemöldökét.

Jól esett neki, hogy az előbb még menekülni készülő hölgyike most már átöleli, még ha nem is azért, amiért amúgy kellene. Zavarja saját fejének hullámvasútja.
- Lehet, hogy egyszer tényleg megcsókollak - vigyorodik el és lefelé fordítja a fejét. Nyom egy hosszú puszit Ráhel feje búbjára, és meglapogatja hátát szabad kezével.

Szigorú arckifejezést öltve ingatja a fejét. Még össze is préseli ajkait, hogy ő aztán nem fogja most megcsókolni.
- Háhh! Akarsz - vigyorog újra a lányra. - De nem. Nem akarom - azzal el is engedi, és elhátrál azzal sem törődve, hogy így az esernyő elkerül a másik feje fölül.
- Megyek, mindjárt kezdődik a próba. Ja...és három hónapos turnéra megyünk - teszi még hozzá amolyan figyelmeztetésként.