[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=655475#post655475][b]Thomas Alexander Everett - 2017.01.15. 22:34[/b][/url]

- Ne mááár, most összetúrod a sormintát!
Korholom játékosan, mert bizony valóban elég nagy a kupi itt. Sok idő telt el azóta, hogy tortát nyomott a képembe, azóta már ettünk sütit úgy is, hogy nem az arcomról vált le éppen.
- Tudod, akár fizethetnék is neked. Az lenne a dolgod, hogy rendet rakj itt.
Nem is rossz ötlet, az előző titkárnőm teherbe esett, az aki előtte volt itt meg nyugdíjas, házsártos, nem kedvemre való, és az előtte lévő, az egy férfi, egy olyan igazi bunkó. Tudom, mindenkivel csak a bajom van, de Hedda nagyon is jól intézi itt az ügyeket.
- Fel kéne vennem amúgy is egy titkárnőt.
Kicsit hátrébb húzódva engedek neki teret, hogy szabadon garázdálkodjon. Esküszöm elkezdtem rendet rakni, de valahogy amint valami a helyére került, hat másik lett rendetlenül.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=655487#post655487][b]Thomas Alexander Everett - 2017.01.15. 23:06[/b][/url]

- Neked csináltam.
Felelem szemtelen kölykökhöz illő stílusban, amiért azt se csodálnám, ha fejbe kólintana, megérdemelném. Elnézem, ahogy pakolászik, valahogy kicsit lejjebb is csúszok a székemben, még én magam sem veszem észre, de hát valahogy sikerült, a jobb rálátás, vagy mi a szösz. Csak ellenőrzöm, semmi egyéb. Hm, tényleg jobb innen a szög.
- Khm... lássuk csak.
Köhintek egy aprót, elpillantva róla, zavartan, ajkaimat piszkálva az ujjaimmal.  
- Nos, mindenképpen rendben tartani a papírjaimat. Ebédet rendelni, ez kifejezetten fontos lenne. Figyelni a naptárat, hogy tudjam, mikor vannak megbeszélések, határidős pályázatok, randevúk.
Az utolsót kifejezetten kiemelem, nem mintha részem lenne ilyesmiben, meg hát aztán pont jó embernek mondom, így muszáj, hogy ne vesszen csak úgy el a többi között.
- Oh, nézd már, reggel még a tetején volt.
Felkelve visszalépek az asztalhoz, feltúrom a papírkupacot azért, hogy találjak egy tollat, majd aláfirkantva átadom neki.
- Na most nézd meg. A kedvenc pénteki nyakkendőm van rajtam szerdán. Hihetetlen. Kellene a segítség.
Tárom szét a karjaimat tanácstalanul.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=655499#post655499][b]Thomas Alexander Everett - 2017.01.15. 23:24[/b][/url]

- Nos, amennyiben rajtam végzi, akkor addig nem hagyod el a szobát, amíg le nem nyalogatod.
Felelem olyan természetességgel, mintha épp csak a sárkányvér tizenkét felhasználási módjáról beszélgetnénk. Na nem mintha fel tudnám most így sorolni azt a tizenkettőt. Pedig általában megy, csak most. Huh, ráadásul olyan hihetetlenül meleg van itt. Meglazítom a nyakkendőmet.
- Félek én azoktól a tippektől.
Forgatom meg a szemeimet, mellette állva, csípőre tett kézzel. Nos ez most alá lett írva, viszont akkora maradt a kupi, hogy lehet, egy - két óvodás is elveszett benne.
- Szoktam főzni, és ne reménykedj, olyan tökéletes, hogy nem tudnál belekötni, de honnan is tudhatnád, még sosem borítottalak be vele.
Szegény tortás eset, valószínűleg örök időkig kísérteni fog minket.
- Mondjuk akár meg is tehetném.
Töprengek én is ártatlanul, vagy éppen utalok, nem is olyan ártatlanul.
- Négy galleon hat órára?
Kérdezem, de nem moccanok mellőle, pedig lehet, hogy bizony benne vagyok az aurájában.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=655506#post655506][b]Thomas Alexander Everett - 2017.01.15. 23:47[/b][/url]

- Féltenélek, még a végén cukormérgezésed lenne.
Őszintétlen aggodalommal nézek rá, nem is tudnék máshogy nézni, hiszen egyszerűen muszáj a számnak mosolyra húzódnia, ha rá gondolok.
- Óóó nekem is van ám jó csajozós szövegem ám. Vagyis általában csak elmondtam, hogy Révay Valentin a barátom, aki gyakran jár felém. Elég hatásos tud lenni, ha az ember fia ilyen ismeretségekkel rendelkezik.
- Amúgy meg honnan veszed, hogy édességről beszéltem?
Kérdezem ártatlanul, miközben érzem, hogy a kezei a derekamra fonódnak. Nem húzódok el, ördög vigye el ez a szemtelen nőszemélyt! Helyette csak megigazítok egy tincset, ami tökéletesen rendezetlenül állt a hajkoronájában.
- Kettőt egy áráért akció nincs?
Érdeklődöm, de már körülbelül fogalmam sincs róla, hogy miről, vagyis de, valami rémlik, de azért az életemet nem tenném rá.
- Ez egy nagyon veszélyes terep, Hedda.
Az ajtóra pillantok, majd a lányra, ösztönösen megnyalom az ajkaimat, ég a tarkóm, szorít a nyakkendőm. Nem szabad.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=655514#post655514][b]Thomas Alexander Everett - 2017.01.16. 00:06[/b][/url]

- Nos, biztos, hogy nem tudod, hogy mi haszna van?
Jelen pillanatban pont nem úgy néz ki a helyzet, mintha fogalma se lenne róla. Olyan szerencsétlenül és egyben olyan elszántan állok itt, miközben a kezeim olyan bénán nem illenek sehova, hogy az már művészet.
- Vaníliaöntetről.
Mondom az első dolgot, ami eszembe jut, zavartan nézve másfelé. A haja olyan színű, mint a vaníliapufdingé, hát mi más juthatott volna az eszembe?
- Mit vársz, mit kínáljak?
Teszem fel az annyira egyértelmű válasszal rendelkező kérdést, ám a barátnál egy kicsit megakadok. Mert akkor most mi? Kezdem magam totálisan hülyén érezni, mert azt hittem, hogy ő most... de akkor nem? Vagy igen? Vagy mi? Mire rendesen belegondolhatnék, addigra az ajkai már az ajkaimon vannak, én meg csak nézek rá, mielőtt elhúzódnék kissé riadtan.
- Oookkkééé...
Azért én már az ilyen akciókhoz öreg vagyok, a szívem meg majd kiugrik a helyéről, ahogy egy hosszú pillanatig nézek a bambi szemekbe.
- A francba is Jorgensen.
Nem, most nem egy kifogástalan asztalra mondok igent a kedvenc svéd üzeletemben, hanem a lány tekintetére. Nem vagyok normális, ez már biztos, hiszen a következő pillanatban egy csókot nyomok az arcát díszító anyajegyre, majd azt követően az ajkaira. Ha erre valaki rájön, engem tutira lenyakaznak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=655517#post655517][b]Thomas Alexander Everett - 2017.01.16. 00:32[/b][/url]

- Hat galleon? Drágaszentem a mosóport pakoló mugli fiúk nem keresnek ilyen jól pedig az kemény fizikai munka.
Végül csak sóhajtok egy aprót, nem ezen fog múlni, ha rend lesz az asztalomon. Viszont amikor elhúzódik, akkor megint nem értem, hogy mi van, ám a játékos fenyegetésre csak elnevetem magam, és már húznám is vissza, hogy akkor most ne szórakozzon, de benyitnak, én meg csak zavartan az asztalra helyezem az öklöm, és úgy nézek a belépőre, mintha valami furcsa nyelven beszélne.
- Nem találják? Hogyhogy?
Ám mielőtt megkerülném az asztalt, Hedda már indul is, hogy segítsen, de vissza lépve még mond egy mondatot, amitől meghül a vér az ereimben. Amikor becsukódik mögötte az ajtó, a tenyereimmel párszor megdörzsölöm az arcom.
- Barom, barom, barom...
Nem, most nem Valentint hívom, ő nem olyan, mint Bloody Mary, hogy elég csak háromszor kimondani a nevét a tükörben, most magamat ostorozom, amiért egyrészt ebbe az egészbe belekeveredtem, másrészt meg nem nagyon akarok kimászni belőle. Nem vagyok normális. Visszasüppedek a székbe, de nem találom a helyem, ám mielőtt az egész papírhalmot levágnám a földre, a pillantásom elkap egy megvillanó virágmintás anyagot.
- Oh, hello.
Na ez kínos. Én megtaláltam a kislányt, kérdés csak az, hogy mennyit látott/hallott/érzékelt ebből az egészből, és vajon szép dolog-e megvenni egy gyerek hallgatását.
- Hedda néni nálunk fog dolgozni?
Kérdezi ártatlanul kimászva az asztalom alól. Fogalmam sincs, hogy jutott be ide. Ja igen, nincs titkárnőm.
- Ha eleget tudok neki fizetni, igen. Gyere, keressük meg őket.
Nem, nem fogom faggatni, ha megtenném, még magától kreálna valami történetet, inkább zárjuk most ezt itt rövidre, amíg még lehet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=655838#post655838][b]Thomas Alexander Everett - 2017.01.17. 20:08[/b][/url]

Éppen az utolsó fejezet következne a Mágus és a Szfinx három talányából, amikor Franciska elkiáltja magát, hogy vacsora van. A srácok, akik figyeltek eddig, de azért már sejthető, hogy kezdenek éhesek lenni egy gyors nonverbális engedélykapás után már szaladnak is ki a nappaliban kialakított hatalmas párnahalom - takaró kastélyból, hogy hangoskodva elfoglalják a helyüket az asztalnál. Utolsónak mászok ki, kissé kócosan, szürke póló és fekete mackónadrág, valami hihetetlenül rikító kék zoknival. Megvallom, fogalmam sincs, hogy honnan van ez a zokni, de imádom, olyan meleg, mintha külön fűtése lenne. Kicsit beletúrok a hajamba, ahogy utánuk sétálok, majd rosszallóan csettintek egyet a nyelvemmel.
- Na és kezet mosni ki fog?
Az éhes had egy emberként vonul át engedelmesen a fürdőszobába, így végre nekem is feltűnik, hogy nem csak vacsora, de hozzá egy Nessa is járt bónuszba. Mosolyogva intek felé, ahogy közelebb lépek, mondjuk nem nagyon értem, hogy miért integetek, öt méteren belül, zárt térben ez inkább gázos, mint menő.
- Helló, örülök, hogy csatlakozol hozzánk, és köszönjük az ételt, nagyon jó illata van.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=655849#post655849][b]Thomas Alexander Everett - 2017.01.17. 20:55[/b][/url]

- Óóó... helló.
Mint egy kutya úgy rázom meg a fejem, mert bizony a rosszon lehetett még rontani, és hát azért nehogy már ilyen béna hajjal üljek egész nap, még a végén kinevetnek a másfél méter alattiak. Vannak nyolcan, és nyolc kis törpe egész szépen el tudja mesélni, hogy milyen rossz volt a hajam. Különben is, el kéne már mennem fodrászhoz.
- Mi lett a hajaddal?
A homlokpuszi miatt ég a tarkóm, zavartan, mint egy kamasz dugom zsebre a kezeimet, köhintenem kell, de az olyan kellemetlen helyzetet eredményezne. Inkább csak nyelek egy nagyot, és inkább a kérdésére válaszolok.
- A kisasszony Nomusa Eshe Baako, most ért haza egy amazonasi expedícióról, félő, hogy még a végén több címlapja lesz, mint neked. Amúgy nagy rajongód.
Igen, kedves olvasó, már sejtheted, hogy mit akarok ebből kihozni, a nagy rajongóval vezetem át a témát a kellemetlenebb részére.
- Egy kicsit hosszú parti, lássuk csak. Ma ugye péntek van, umm, kedd reggel költözhetnek vissza a kollégiumba. Csak egy hétvége, elrepül. Milyen volt a színházban?
Kérdezem, mert megint terelnem kell. Ajj, nem is tudom, hogy kitől tanulok ilyeneket. Tényleg, ötletem sincs.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=655874#post655874][b]Thomas Alexander Everett - 2017.01.17. 21:54[/b][/url]

- Ugyan, itt senki sem zavar!
Jelentem ki vidáman. A vidámság mindig jó, leplezi az ember zavarát. Mert hát én zavarban vagyok, több szinten is, ám már fiatalon is, mindig örömködtem, így maximum buggyantnak néztek.
- Szerencse, hogy nem két hét múlva jöttünk el.
Jegyzem meg, jelentősségteljesen fégignézve Tybaltunk ruházatán. Na igen, ez azért nem olyan, mint a halál, ott van az egésznek egy ijesztő légköre. És hát ugye a gyerekek, nem kellene, hogy tényleg rosszat álmodjanak.
- Mondtam, hogy nőcsábász.
Jegyzem meg úgy, mintha Valentin éppen nem lenne itt, és nem vigyorogna úgy, hogy majd kiesik a fogsora. Megjegyzem, ez még a bájosabb mosolya, talán nem is bánja, hogy itt van egy rakat gyerek.
- Ezen nincs mit megbeszélni, aláírtad a beleegyező nyilatkozatot.
Jegyzem meg mellékesen, mintha nem is számítana a dolog, mert bizony van egy tökéletes Révay Valentin szignó az asztalomon egy papíron, de valahogy az úgy került oda, hogy a férfi közben a színházban próbált. Ellenben egy szőke tündér volt olyan kedves, és megtette, hogy pont ott gyakorolta édesapja aláírását, ahol nekem szükségem volt rá.
- Azt mondom, üljünk asztalhoz, különben kikapunk.
Udvariasan a legközelebbi székhez léptem, majd kihúztam Nessának, jelezve, hogy foglaljon helyet. Közben a srácok is elkezdtek visszaszivárogni, és szépen, tiszta kézzel helyet foglalni.
- Nem szeretnél átöltözni?
Pillantok végig Valentinen ismét. Nem biztos, hogy Tybalt is spagettizne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=655917#post655917][b]Thomas Alexander Everett - 2017.01.17. 23:07[/b][/url]

Végre mindenki visszatér, kivéve az átöltöző Valentint, így végre asztalhoz is ülhetünk. Nessával srégen szembe, a bal oldal második székét kapom, ahol két kislányom közé ülhetek be. Nagyon kis édesek, direkt nekem hagyták a helyet, hát ki vagyok én, hogy ellenkezzek az akaratukkal?
- Tartod velem a frontot ma éjjel?
Kérdezem Asht, aki szembe velem ül, Nessa jobbján. Nem tudom, hogy mik a tervei mára, de szívesen venném, ha itt lenne, már csak azért is, mert jól jön az erősítés, ha éppen valami történik. Van itt elég szoba, éppenséggel el tud vonulni oda is, ha nem akar a nagyon király kastély - sátorban aludni, amiről van egy olyan érzésem, hogy csak hosszú könyörgések során tudom majd a gyerekeket lebeszélni.
- Mik a terveid most, hogy visszatértél?
Fordulok Nessa felé, miközben az első adag tésztát csavarom fel a villámra. Eddig fel sem tűnt, hogy milyen nagyon éhes vagyok, csak most, hogy az ízlelőbimbóimat elérik az első falatok.
- Hmm... ez valami mennyei.
Mostanában a főzés is csak ritkán jött össze, általában étteremben ettünk, vagy azt, amit Franci főzött, de ehhez a három verzióhoz már annyira hozzászoktunk, hogy egy új ízvilág új meglepetéseket is tartogat.
- Segítesz?
Pillant fel rám Melani, így a válasz közben figyelek Nessára, mégis a kislány villájával is elfoglalom magam, hogy közös erővel feltekerjük a tésztát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=655942#post655942][b]Thomas Alexander Everett - 2017.01.18. 00:03[/b][/url]

- Jó sűrű akkor az elkövetkezendő időszak programja.
Felelem, miközben Valentinunk visszatér, talipig feketében. Én meg kék zoknit kapok tőle, meg sárgát. Kezdem úgy érezni, hogy neki viszont ez a fekete valami elhivatott vallási eszköz. Pedig régebben azért változatosabb ruhadarabokat bírt viselni. Nézem, ahogy inkább a gyereket viszi el az asztaltól.
- Ezzel nem segítesz a nevelésében, ugye tudod?
Pillantok fel rá, de nem dorgálóan, elvégre elég nagy adagot vett ki, az lett volna a csoda, ha megeszi. Viszont okítás helyett mesét kap, azt hiszem, hétfőn mindenki kezdheti előlről a munkáját, szegény tanárok, egy hétvége alatt lerombolunk majd mindent, amit felépítettek.
- Ne bántsd.
Szúrom oda Franciskának csendesen. Én tudom, hogy mi van vele, de nem igazán kívánom ecsetelni, mert ez a legmélyebb magánügye, és ha nem kívánja megosztani, akkor nem kívánja, én sem kifejezetten kívánom, majd lecsillapodik ez az állapot, helyette inkább Nessára koncentrálok.
- Milyen érzés visszatérni, nem nagyon furcsa? A hideggel együtt érkeztél.
Eddig egész jó idő volt, egészen megúsztuk a dolgot, de hát az időjárás jellemzően nem kedvez, elaltatja a gyanúdat, aztán lecsap.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=655957#post655957][b]Thomas Alexander Everett - 2017.01.18. 00:50[/b][/url]

Hallgatom, amíg beszélhetnek, számomra nincs sok új információ, inkább a kicsiknek segítek, és elégedettséggel tölt el, hogy milyen jól vannak nevelve. Mindent megköszönnek. Végül csak négyen maradunk az asztalnál, amiből végül hárman maradunk, mert Franci inkább nekiáll takarítani. Igen, ezért kértem, hogy Ash maradjon, a gyerekekkel ketten is elbírnánk.
- Jóleső? Ezt se sokan mondják.
Mosolyodom el barátságosan, engedve, hogy elvegyék az üres tányéromat.
- Nagyon finom volt tényleg, és nagyon hálás vagyok a segítségért, és a sok mindenért, amit hoztál nekünk ma, jövök neked eggyel, vagy kettővel. Belátásod szerint.
Elvégre ha most ez a sok étel nem lenne itt, akkor bizony elég rendesen meg lennénk lőve, így viszont legalább az első este megvolt. A kijelentésére elpillantok egy kicsit a nappali irányába, majd  megengedek magamnak egy apró sóhajtást.
- Sajnálom, úgy érzem bocsánatkéréssel tartozom miatta. Nem elég, hogy művész, még egy kissé nehéz időszak is befigyel most nála. Azt hiszem, tényleg az lesz a legjobb, ha visszafoglalhatja a birodalmát. Viszont ezt mindenképpen meg kell ismételnünk. Kényszerített résztvevők nélkül.
Az utolsó mondatot mosolyogva teszem hozzá, felkelve odalépek, hogy felsegítsem Nessát is.
- Kikísérlek.
A bejárat felé kísérem, segítek a kabátját is feladni rá.
- Tényleg nagyon szépen köszönöm a gyors közbenjárást. Örülök, hogy egyben visszatértél közénk.
Búcsúzom egy széles mosoly, és egy arcpuszi társaságában. Hálás vagyok, a mai estéért, de azért még van egy kis beszédem a ház urával is, aki éppen élethű szörnyetegként nyilvánul meg. De ez már játékon kívüli buli.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=656555#post656555][b]Thomas Alexander Everett - 2017.01.21. 18:41[/b][/url]

A kuplerájt nézem az asztalomon, pontosabban sejtem, hogy van ott egy asztal,é s a sok papír nem csak a levegőben lóg. A kis boszorka, aki nem csak a papírjaimat rendezi, de az idegeimen is táncol elég rendesen sem tegnap, sem ma nem került elő, így ha lehet, a sok minden még nagyobbá vált. Hihetetlen káosz.
- Véget kell vetnünk ennek.
Mormolom, miközben mutatóujjammal az ajkaimat piszkálom. Hihetetlen elszántság kellett ahhoz is, hogy ezt belássam, és ahhoz is, hogy végre felkeljek, és nekiálljak a rendrakásnak. Abban a pillanatban, amikor majd a váratlan látogatóm betoppan ide, már nem csak az asztalomon látja a kupit, hiszen eltelt a megmozdulás óta majdnem egy óra, hanem a tárgyalóasztalon, a földön is. Mindenhol csinos halmokba rendezett kis irathalmok, én pedig mint valami széles vállú balerina, lépkedek át a kis szabad helyeken.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=656557#post656557][b]Thomas Alexander Everett - 2017.01.21. 19:02[/b][/url]

Épp háttal az ajtónak álltam, a kezeim a csípőmön pihentek, és szememmel harmadszorra siklottam végig a halmok között, amikor megszólítottak. Feladva a küzdelmet, hogy megtaláljam az "iskolai étkeztetés" pakkot fordultam hát felé, és túrtam tanácstalanul a hajamba.
- Valószínűleg a nap végén kifizetek magamnak hat galleont.
El kéne vennem mint a tizenkettőt, de így is Heddát a saját pénztárcámból fizetem, nem lenne hát annak se több értelme, ha tizenkettőt vennék ki hat helyett.
- És te? Már, hogy káromkodás nélkül, csak úgy simán, hogyhogy erre tévedtél?
Megvallom, egy kicsit zavarban vagyok, mert nem számítottam látogatóra, főleg nem rá, de örülök is neki, hogy itt van. Átlépem a "Jelentkezési lapok" és a "Tanórai javaslatok" kupacokat, és pár lépéssel előtte állok meg.
- Kerülj beljebb, a tárgyalóasztal fele még szabad.
Oda csak azok a kupacok kerültek fel eddig, amikről tudom, hogy teljesen készen vannak, és már nem akarom bekeverni őket.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=656562#post656562][b]Thomas Alexander Everett - 2017.01.21. 19:59[/b][/url]

- Hahaha... Humor Herold. Nem is kapok fizetést ezért.
Vagyis de, elméletileg kapok, de amit kapnék, azt eleve az alapítvány széfjébe teszik be minden hónap ötödikén. Szerencsés helyzetben vagyok, kiváló anyagi háttérrel lettem szélnek eresztve, na meg aztán ott vannak Georgina bevétele is, ami elég arra, ami nekem és a fiamnak kell. A családi vagyont nagy valószínűség szerint, ahogy kaptam, úgy tovább is adom Ashnek.
- Ezek a madárkák mostanában elég sokszor nyitják ki a csőrüket. Nincs nekik életük?
Nem igazán tartom szerencsésnek, hogy az ifjabbik generáció szemmel tart minket. Mondjuk Valentin esetében jól tették, mert így engem is informáltak, és informálnak, hiszen tőlük tudom azt is, hogy a hangja azért tisztább, mert éppen csak félgőzzel dolgozik a tüdőrákért.
- Amúgy meg, pont úgy nézek ki, mint akit ez a veszély fenyeget.
Pocakot eresztettem mostanában, nem nagyot, de azért már érződik, hogy a korral járó testi változások kezdenek elérni. Lassan veszek egy ferrarit is. Amíg Valentin beljebb jön, én kilépek, hogy Hedda fiókjából elvegyem az evőeszközöket.
- Másnak ennyit se adnék.
Más céljaim vannak az asztal másik felével, méghozzá a maradék papírhalom rendezése, most azonban, hogy ő is itt van, a terveim megváltoztak.
- Hálás vagyok, amiért küzdesz, hogy megmaradjak.
Mohón kinyitom a dobozt, és zavar nélkül beleeszek.
- Hm, imádom a főztöd. Francié emlékeztet a tiédre, de nem ugyanaz.
Leülök, és megvárom, hogy ő is leüljön, majd a kérdésére őszintén megvonom a vállam.
- Nem is tudom, hogy vagyok - e bárhogyan. Telnek a napok, gyűlik a munka. És te? Te hogy vagy?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=656565#post656565][b]Thomas Alexander Everett - 2017.01.21. 20:34[/b][/url]

- Ez azért elég elgondolkoztató.
Húzom el a számat arra, hogy nincs elég dolguk. Ash nem teljesít rosszul, nem hallok rá panaszt, olyan, mintha nem is történne vele semmi. Pedig amikor én ennyi idős voltam... na igen, azok érdekes évek voltak.
- Nem kellene hajtania a csajokat? Volt egy kislány, aki csúnyán összetörte a szívét, de az még a Roxfortban volt. Fiatal is volt még. Most kellene, nem is tudom, élnie. Hazahozni egy lányt, finoman kidobni engem otthonról, ne legyek láb alatt. Valami. Szerinted aggódnom kellene?
Egyszer már felmerült bennem a gondolat, de akkor úgy voltam vele, hogy friss még az anyja halála, azért nem keres magának lányt. Pedig a korabeli lányok, nos ők eléggé nyitottak. És igen, erre a gondolatra ösztönösen az ajtó felé pillantok.
- Te nem akarsz enni amúgy?
Lehet, hogy meg van mérgezve, így akar eltenni láb alól valamiért, de Merlinre mondom, megéri a dolog. Felé tolom a második készlet evőeszközt, ha esetleg úgy gondolja, társul mégis.
- Szebb a hangod tőle. Hallottalak tegnap.
Meg láttam is, de ez most ugye mindegy. Megesik, hogy néha csak úgy kitalálom, hogy megnéznék valamit, és akkor későn érkezek, veszek gyorsan egy jegyet, majd leülök háttul, és kikapcsolok.
- De azért valljuk be, ez a Csiribáj vagy mi, egy ritka rossz darab.
Nem kedvelem túlzottan az ilyen tipusú műveket, de mégis mindig telt ház van, nem is értem. Tény, hogy sokat javít rajta Valentin jelenléte, de azért megmenteni nem tudja.
- Örülök, hogy jobban vagy, lelkileg.
Szeretem őt, mint barátot, mint testvért, mint az életem és a szívem egy nagyon komoly részét. A lelki élettársam, ha úgy tetszik, és utálom, ha bármiért is szenvednie kell. Most pedig, akaratlanul bár, de a lényem is részévé vált a szenvedésének.
- Csinos az a szőke színésznő, aki tegnap a legjobb barátnőt játszotta.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=656567#post656567][b]Thomas Alexander Everett - 2017.01.21. 21:24[/b][/url]

Jót somolyogtam azon, hogy rácsodálkozott a dologra, de hagytam, had élvezze ki a szentem a megdöbbenés minden pillanatát.
- Igen, tekintve, hogy úgy viselkedsz, mint egy normális tinédzser, leszámítva persze, hogy már nem vagy tinédzser.
Persze ezt nem sértésnek szánom, ő is tudja, inkább csak a csodálatom kifejezésének. Mert bizony csodálom a tehetségét, ahogy elég neki öt perc és már meg is van a lány. Hihetetlen.
- Jó, azt nem akarom, hogy kétszer elvált legyen, de szerinted nincs okom aggódni? Lehet, hogy még mindig hatással van rá az anyja halála? Nem, az ehhez azért már régen történt.
Igen, ez egy nagyon szép példa arra, hogyan magyarázom be magamnak, hogy a mostani kaland, ami lényegében inkább már kavarás, nem rossz. Egyrészt de, hiszen éppen így bukok meg erkölcsileg, másrészt nem biztos, hogy a továbblépésnek éppen így kellene történnie.
- Már láttam, kétszer. De itt nem sok minden fogyasztható van.
Nem kérdezte sosem, hogy akarok - e jegyet, és bár tudtam, hogy megtehetném és szerezhetnék tőle, valahogy nem akartam, hogy tudja, hogy ott vagyok, mert mi van, ha ez zavarná? Persze ez egy furcsa része a gondolkodásomnak.
- Franciska is megveszi a jegyét mindig.
Bár lehet, hogy azt nem tudja, hogy a lánya elég sokszor elmegy megnézni őt. Az előbb említett darabot már vagy tízszer látta az elmúlt időszakban, gyakorlatilag a zsebpénzét költi arra, hogy lássa az apját.
- Nem nagy szám? Úgy érted, hogy... őt is? Kit még? Várj! Kit nem?
Ez egy nagyon fontos kérdés, hiszen nem árt tisztába lenni azzal, hogy egyáltalán van - e még nő, akit érdemes számba venni. Azért egy Révay Valentin után én... egészen más.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=656571#post656571][b]Thomas Alexander Everett - 2017.01.21. 22:17[/b][/url]

- Nem is vagy egyedül. Tekintve mindig van elfoglaltságod. Napközben a munka, délután én, este egy nő. Ideális. Ez meg üres.
Jelzem az edényt felemelve és kicsit megdöntve, mert bizony olyan jó volt, hogy mindet befaltam. Általában elfelejtek ebédet hozni, és rendelni szoktam. Tény, hogy isteni ételeket raknak elém, de a hazainak akkor is megvan a maga különlegessége, amiért sokkal jobban vonzódik hozzá az ember. Nem csoda hát, hogy ilyen hamar elfogyott, hiszen különleges.
- Ajj, akkor szerencsétlen olyan béna lesz, mint az apja. Ebbe bele se gondoltam.
Tökéletesen leírt engem. Szegény gyerekem, pedig reménykedtem benne, hogy ugrik egyet ez is a genetikában. Mondjuk jó fej vagyok én is, akkor szenvedjen az unokám. De hát az már a fiam gondja lenne.
- Meséltem már neked, hogy egy nagy múlttal rendelkező varázslócsalád egyetlen örököse vagyok, illetve egy örökösöm van nekem is, emellett bestseller írónő, kussolj, mielőtt még megszólalnál, és igazgató. Ha a fizetésemet sem veszem fel, szerinted számít, hogy hány adást nézek meg? Neked meg ebből van a fizetésed, nem?
Bár nem tudom, hogy éppen hogy működik, de jól keres, gondolom azért, mert jól fogynak a jegyek. Nem tartom valószínűnek, hogy a családja látja el pénzzel. Hogy is mondják? Kegyvesztett lett az úri körökben.
- Akkor elmegyek rá. Hm, mikor is lesz a premierje, szerdán, ugye? Szegény fiam is jön rá, kényszerítettem, és Franciska is. Amúgy, elég határozott és makacs egy lány, nálatok ő hordja a nadrágot, ugye?
Amilyen kis szervezkedő, és gyakorlatilag parancsokat osztó, simán kinézem belőle, hogy ő az, aki olyan szinten meg tudja szelidíteni Valentin is, és egy pillanat alatt a szolgájává teszi. Mondjuk az apja, az a minimum, hogy imádja a gyerekét.
- Csak, hogy tudja, kiben ne gondolkodjak.
Nyújtom ki a nyelvem rá pimaszul. Nem gondolom ám komolyan, viszont őszintén meglep a mennyiség.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=656580#post656580][b]Thomas Alexander Everett - 2017.01.21. 22:52[/b][/url]

- Pedig biztos, hogy még több nőt megkaphatnál, ha bevetnéd a "mit kérsz reggelire?" csábmosolyt.
Hihetetlenül rossz szöveg, és hihetetlenül beválik. Van néhány nagyon béna csajozós szöveg, amelyiek meglepően jól mennek, amit az ember maga nem is ért. Ez is egy olyan, rendesen bejön a nőknek, de nem értem, hogy mégis mit esznek rajta, hiszen a lényeg ugyanaz.
- Szegény aranyvérű mi. Képzelem mennyire sajnálnak minket az emberek, ha ezt így elmeséljük. A kegyvesztettséged a családomhoz is eljutott, szegény anyám kérdezte is, még mielőtt elment, hogy ugye nem kell aggódnia, de mondtam neki, hogy nem a te hibád, és megnyugodott.
Szerettem anyámat, és nagyon haragudtam apámra, amiért a halálba kergette őt. Aztán a halálos ágyán persze megbocsátottam neki, de felejteni nem felejtem el sosem, hogy milyen keményen bánt vele. Jó iskolapélda nekem is, és jó tanítási alap a fiamnak is. Hogyan ne bánj egy nővel.
- Gondolom a családod jó pár tagja ki van borulva, hogy kegyvesztettként hozzád vándorol a vagyon.
A színház béli ötletére, hogy a szünetben legyen tartalék fehérnemű árusítás, csak hitetlenkedve néztem rá. Nem hiszem el, hogy harminc éve hallgatom, és még mindig meg tud lepni. Pedig meg tud, és megvallom, az ötlet nem is hülyeség, elnézve, hogy mit vált ki a nőkből.
- Jaj szegény jövőbeli vejed fejére akkor.
Hozzátennék még valamit, ám csak egy tarkóncsapás lesz az eredménye, amire félősen összehúzzom magam.
- Hát jelenleg az, hogy fáj a tarkóm.
Megdörzsölöm szegény nyakamat, mert bizony nem kellemes, amikor így csapják meg az embert.
- Szerintem már esélytelen, hogy ezt itt befejezzem, majd holnap a titkárnőm. Van kedved együtt lógni?  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=659206#post659206][b]Thomas Alexander Everett - 2017.02.10. 23:45[/b][/url]

Valahogy ha aludhatnék, kivet az ágy. Bezzeg hétfőn, éppen hogy csak sikerül beérnem tízre, ami persze egyben azt is jelenti, hogy este hat előtt nem szabadulok el. A kollégáim nem neheztelnek, talán, de nem vagyok ebben olyan nagyon biztos. A szerda egyfajta "csak akkor megyek be, ha muszáj" nap, ami a hétvégi munkavégzés miatt jár. Szombatonként általában bent vagyok. Most viszont már hatkor kukorékolok, de nem akarok kikelni az ágyból. A magammal való viaskodás fél hétig is eltart, akkor viszont nincs már mit tenni, felülök, majd fel is kelek. A fürdőszobába lépve elintézem öt perces reggeli rutinomat, igen, ilyenkor öt perc is elég, majd lesétálok, hogy keressek valamit enni, mert farkas éhes vagyok. Itt jön az első gyanús körülmény, méghozzá, hogy a mosogató melletti csepegtetőn edény, bögrék és a kávéfőzőben kávémaradvány vannak.
- Biztos csak több mindent ivott.
Legyintek is, és inkább kiöntöm a maradék kávét, nekiállok sajátot készíteni, és amíg az újságra várok, szembejön egy másik gyanús körülmény, méghozzá egy pár rózsaszín cipő. Kicsi ahhoz, hogy bármelyikünké legyen, és ami azt illeti nem is a stílusunk. Ezek szerint nem sokfélét ivott a gyermekem, hanem egy lány van fent nála. Széles vigyor ül ki az arcomra, és fütyörészek is, miközben a kávém lefő és beízesíthetem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=659210#post659210][b]Thomas Alexander Everett - 2017.02.11. 00:06[/b][/url]

- Óóó jó reggel, Casanova!
Köszöntem vidáman, miközben lehúztam a kávét, és a helyét átvette a palacsintgasütő. Annyira felvillanyozott a tény, hogy Ash nem az a magányos farkas, akit hittem, hogy én, mint jó szülő, fogalmam sincs hogyan, de már be is kevertem egy kisebb hadseregnek elég palacsintát, amerikait, mert van itthon valamiért juharszirup is.
- Tanulósrandi volt?
Én is voltam fiatal, és bár nem ennyire ügyes, mert az inkább Valentin volt, de mégis, csurrant - cseppent valamicske nekem is, szóval tudom, milyen ez. Mondjuk az, hogy a kérdés végén rákacsintok, talán egy kicsit túlzás.
- Kávét?  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=659218#post659218][b]Thomas Alexander Everett - 2017.02.11. 00:39[/b][/url]

- Bonyolultabb? De ugye nem terhes?
Bár a kérdés igazából annyira nem is aggodalmas, sőt, ami azt illeti, egy kisbaba nem is lenne olyan rossz, de nem, az a projektem Valentinnal van, nem kérhetem meg a fiamat, hogy iskolás korában unokákat prezentáljon, hogy én a gyerekzsivaly miatt ne érezzem magam öregnek. Na nem mintha nagypapaként ne lennék öregebbnek titulálval.
- Jaj, hogy tereled a témát, te gyerek.
Közben a kávé mellé már két palacsintát is elé csúsztatok, elég rosszul fest, legalább egyen valamit. Még a végén azt kezdik el itt nekem a nénik terjeszteni, hogy éheztetem a kölyköt.
- Amúgy Nessa eltűnt, lehet, hogy rosszul viselte Valentin stílusát, pedig szóltam neki, hogy nehéz eset, Valentin azt hiszem Pesten próbál, a gyerekek pedig iskolában vannak. Más meg nem imád.
Az utolsó mondatot már háttal neki mondom, nem szeretném, hogy tudjon róla, hogy de van, aki imád.
- Umm, kettőt. Külön bögrébe? Kávézik?
Terelődünk csak vissza inkább hozzá, az nekem csak jobb.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=665479#post665479][b]Thomas Alexander Everett - 2017.03.08. 18:20[/b][/url]

Év vége van. Ami azt jelenti, hogy rohan mindenki. A bölcsiből ballagnak, várja őket az óvoda, aztán az óvodából az iskolába, az iskolából pedig a tanodába. Mindenhol van valami fennakadás. Van gyerek, akit a tanárok még óvodásnak marasztalnának egy évre, ám a szülő nem akarja engedi, és van olyan gyermek is, aki annyira nem fogékony az oktatási anyagra, hogy nem lehet tudni, miként fogják pár nap alatt a tanárai olyan szinten lezárhatónak mondani, hogy elengedjék a választott intézménybe, ami még csak nem is a Bagolykő, hanem a Durmstrang. Egyik szülő ki, másik be. Két napja nem jártam otthon, csak annyira, hogy lezuhanyoztam és húztam tiszta ruhát, aztán már jöttem is vissza. Éjjel papírügyek, nappal szülői és tanári panaszok. Én pedig sokszor azon kapom magam, hogy arról álmodozok, veszek egy unikorniscsaládot és tenyésztő leszek. Nem tudom miért pont unikornis, de akkor is.
- Értem, igen, a holnapi megbeszélésen ezt is meg fogjuk tárgyalni.
Holnap még megbeszélés is lesz. Éhes vagyok és nyúzott és nem akarok itt lenni, és nem szeretem az évvégéket sem. Elég sok problémám van azt hiszem. Leginkább az, hogy még mindig nem találtam erre az egészre alkalmas titkárnőt. Ahogy Ms. Jones távozik, úgy hajtom le a fejem az asztalra és nyígok egy sort. Szegény kicsi én.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=665492#post665492][b]Thomas Alexander Everett - 2017.03.08. 18:33[/b][/url]

- Höh?
Ennyi a felelet, de nem, nem vagyok hajlandó felemelni a fejem, csak bámulom továbbra is a szemközti falat.
- Azon gondolkoztam, hogy unikornisokat fogok tenyészteni Ugandában, de ebből nem lehet hosszú távon megélni, szóval keresztezni fogom őket. Bizony Ash, Mooncalfokkal. Teliholdas éjszakán világító Moonkornisokat fogok létrehozni.
Már látom is magam előtt szegény világító torzszülötteket. Bár erre a párosításra még így is nagyobb esély van, mintha kertitörpéket akarnék összehozni az unikkal.
- Óóó... étel. Zacskóslevest érzek. Még meleg.
Oké, ez egy jó indok, hogy felemeljem a fejem, és tekintetemmel megnézzem a bögrét magamnak. Gőzölög. Remek! Azért persze az egyszülöttemet is megvizslatom, de ő most olyan furcsán más nekem, mint eddig.
- Vége a tanévnek?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=665499#post665499][b]Thomas Alexander Everett - 2017.03.08. 18:53[/b][/url]

- Azért nem lett testvéred, mert elsőre tökéleteset alkottunk.
Ez a "köszönöm, amiért gondoltál rá, hogy éhes lehetek" Everett féle megfelelője. Igazából én szerettem volna még gyereket, még egy tucatot, de miután nem adatott meg, mindenféle indokokat kezdtem találni rá. Ez is most egy ilyen Ash egyszerűen szenzációs, ahogy én is, hiszen nem kell neki fél perc se, és a meleg leves máris puff, mind a gyomromban van. Még csak levegőt se vettem közben. Elégedetten cuppogok is egyet, mintha a világ legkülönlegesebb íze lenne most a számban.
- Akkor merre jártál te hálátlan kölyök, napok óta nem láttalak.
Pedig jártam otthon, de akkor sem volt ott, mintha egyszerűen máshol jobb lenne neki. De hol máshol?
- Nő van a dologban, mi? A múltkori kislány?
A múltkor ugyebár csak a cipőjét látta, de biztos volt benne, hogy az éjszakai besurranó nem csak tanulni jött, azóta meg nem nagyon járt otthon, vagy ha igen, hát Ash gubbasztott a könyvek fölött.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=665533#post665533][b]Thomas Alexander Everett - 2017.03.08. 19:53[/b][/url]

- A lényeg, hogy bánj vele jól.
Nem mintha ne tanítanám már egészen kölyök kora óta az ilyenekre. Vigyen virágot és a nőnek mindig igaza van. Valamivel az én drágámat is bosszantanom kellett, hát azzal tettem, hogy ilyeneket adtam a szájába. A négy éves Ashtől nagyon viccesen hallatszott az, hogy "Anya, a nőnek mindig igaza van."
- Várom a szünetet. Arra gondoltam, hogy hazamennék, megnézni, mi van a házzal. Eljöhetnél velem. Meglátogatnánk anyádat, a nagyit. Meg a nagyapádat is, hátha nem gyújtotta még magára a házat.
Amikor Ash megszületett féltem, tartottam tőle, hogy olyan lesz, mint a nagyapja, de szerencsére nem. Ő normális lett, valószínűleg inkább az anyai nagyapja és a nagymamái keverednek benne. Igazságtalan az élettől, hogy már csak az én apám él.
- Csak pár nap lenne. Kicsit ki kellene szabadulnom innen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=665548#post665548][b]Thomas Alexander Everett - 2017.03.08. 20:22[/b][/url]

Az alku nem lenne rossz, de félek, hogy nem fogok jól kijönni belőle, ám az, hogy felült az asztalomra, azt jelentette, hogy nem hajlandó tágítani.
- Rendeltetek valamit a falatozóból.
Húzom el a számat, mert sejtem, hogy ez bizony hosszú lesz. Tudni akartam, hogy ki a lány, csak, hogy tudjam, a fiam jó úton jár-e, ám nem tetszett az alku második fele, hogy nekem is mesélnem kell. Nem akarok. Mégis jobb lenne. A pálcámat lendítve, a fiam születését magam elé idézve jelenítettem meg ezüstös - áttetsző medvémet, és adtam szájába a mondatokat, melyek hamarosan a gyorsétteremben is elhangzanak majd. Vacsora a napi menüből, két férfigyomorra. Írja a számlához, szombaton rendezésre kerül.
- Jópofa mi?
Eddig nem ismertem a patrónusom ezen lehetőségét, ám most mégis kihasználom, amikor csak tudom. Magam miatt annyira nem is számítana a dolog, de a fiam is itt van, szóval hátha.
- Szóval...
Visszaülök a székembe, a pálcámat magam elé téve.
- Eléképzelhető, hogy viszonyom volt egy nővel és elképzelhető, hogy egy hozzám közel álló személy szerelmes belém, ami új helyzetet teremt folyton.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=665561#post665561][b]Thomas Alexander Everett - 2017.03.08. 20:39[/b][/url]

- Neked valami preverz szokásod lett az apád után kémkedni? Mert ne csináld!
A végére olyan cérna vékony lesz a hangom, hogy az már engem is meglep a vér kifut az arcomból, ahogy a gyerekemre nézek. Ő békésen halássza a tésztákat, és közben egész mellékesen megemlíti a titkaimat?
- Honnan tudsz róluk? Beszélek álmomban vagy mi?
tényleg nagyon zavar a dolog, mert szándékomban állt ám elmondani neki, csak már akkor, amikor úgy érzem, hogy itt az ideje. Előbb az anyjának akartam elmondani, és ha ott már megvagyok, akkor rátértem volna a gyerekre is.
- Kezdek félni tőled Ash, nem viccelek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=665578#post665578][b]Thomas Alexander Everett - 2017.03.08. 20:51[/b][/url]

- Nézd már, párkapcsolatban él és egyből nagyszájú is lett. Mi lesz így velem?
Persze örülök neki, hogy boldog, mert hát azért látszik ezen a kis majmon, hogy tetszik neki a helyzet. A párkapcsolat. Rendben, ez a szó fura a szájából, de legalább nem kell félnem, hogy nőt kell keresni neki még a végén. Nem vagyok az elrendezett házasságok híve amúgy sem.
- Túl sok időt töltesz Franciskával, nem gondolod?
Valentinnak meg túl lepcses a szája, és ha már itt tartunk a lányának is. Értem én, hogy jó barátok, de nem kell mindent megosztaniuk egymással. Például az apjaik érzelmi életét.
- Kedveltem, sokat jelentett.
Ezt Heddára mondom, de nevet nem, mert éppen akkor toppan be az a kiszállító, akiről nem tudom eldönteni, hogy fiús lány vagy lányos fiú. A hangja is olyan nagyon necces. Viszont adok neki borravalót, miután közli, hogy a számlához lett írva.
- Nem tűnsz úgy, mint akit nagyon zavarna bármelyik is.
Átnyújtom neki az egyik dobozt, a fiókomat kihúzva pedig evőeszközt is adok mellé.
- Mármint tudod, hogy nekem anyád jelenti a mindent, de történtek dolgok.
Amik jók voltak, de ezt nyílván nem fogom így kijelenteni neki, hiszen a fiam.
- Viszont akkor csak szórakoztál velem, mert tudtál mindent. Szóval halljam, a barátnő... ugye nem az egyik tanárod?
Mindenki magából indul ki.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=665638#post665638][b]Thomas Alexander Everett - 2017.03.08. 21:26[/b][/url]

- Én... ne mond így, ez betegen hangzik.
Összejönni. Nem, magam se tudom, hogy mit csinálok vele, de ahogy Ash használja, az nagyon zavarbaejtő. A saját dobozomat felpattintva szagolok bele a levegőbe, és kordul máris egyet a gyomrom.
- Szerinted a futár fiú vagy lány?
Ezt a kérdést még senkinek sem tettem fel, de most itt a pillanat, mert tudni akarom legalább egy ember véleményét. Én nem tudom eldönteni, ezért mindig igyekszem hivatalos maradni vele, mert még a végén nekiállnék megkérdezni, és abból egy nagyon cikis helyzet adódna.
- Nem mindennapi helyzet az enyém, úgy vélem.
Hány korombeli özvegy mondhatja el magáról, hogy összejött a fia évfolyamtársával, miközben a három évtizedes legjobb barátja, aki történetesen szintén férfi, szerelmet vallott neki. És akkor még ott van, hogy állítólag Nessa úgy nézett rám, de én ezt meg észre se vettem. Lehet, hogy Valentin csak féltékeny volt éppen.
- Liv? Milyen Liv? Mennyi idős? Nincs gyereke még, ugye? Fiatal vagy apának.
Hát igaz. Ez a bosszúja, biztos vagyok benne. Én az ő korosztályából, ő meg az enyémből választott be. Elszúrtam a nevelését.