Minden RT játékra, ami a faluban vagy annak környékén játszódik.

Kamilla
az éjszakai házibuli

Valamelyik haverja bulit tart a faluban, ahová természetesen ő is hivatalos. Még dolgozott a csárdában este, csak utána tudott elindulni, már egy kicsit hangulatfokozó hatása alatt.
Vigyorogva, kezében egy üveggel lép be a házba és fog kezet minden ismerőssel. A nappali felé menet kabátját a fogason hagyja, ott pedig a kanapén foglal helyet. Lazán hátradől, végigsimít fekete ingén, majd a mellette álló csajszitól kér egy pohár italt. Nem, ő nem megy el érte. Elvégre szülinapos.

Kamilla
az éjszakai házibuli

Figyel. Kamillának az az egy szerencséje, hogy születésnapja van és így képtelen felhúzni magát bármin is. Azért egy pillanatra összeszűkülnek szemei, feltápászkodik a kanapéról és a pincérnőként használt hölgy mögé lép.
- Hé. Féltékeny, mert nem őt kértem meg - mondja a hölgyeménynek úgy, hogy azt Kamilla is hallhassa. Egy pillantásra se méltatja, főleg, mivel az egyik jó barátja pótolja a kezéből hiányzó italt egy boldog születésnapot felkiáltás és konfettieső kíséretében.
- Egészségemre, Miss Bunkóvagyokmindenkivelmertazthiszemazmenő - emeli poharát és egyenesen Kamillára néz.

Kamilla
az éjszakai házibuli

Pohara emelése után belekortyol italába. Tökéletes arányok. Néhány mondatot vált még barátjával, aztán a Miss mellé áll, újratölti a kiürült poharát.
- Tudod, néha mosolyoghatnál is. Olyan vagy, mint aki citromba harapott - rosszallóan ingatja meg a fejét.
Jobbját a lány hátára csúsztatja, körkörös mozdulatokkal simogatja meg. Nincsenek ők rosszban.

Kamilla
az éjszakai házibuli

Kissé meglepődik Kamilla ölelésén, de nem mutatja. Elégedetten vigyorodik el és öleli át. Jobbra-balra billeg vele és a tarkójánál beletúr a hosszú hajzuhatagba.
- Neked is, Kamilla - továbbra is vigyorogva beszél.
Egyszerűen jól áll neki. Pár pillanattal később elengedi őt, poharából kiissza az italát és elkapja a hölgyike kezét.
- Táncolsz velem?

Kamilla
az éjszakai házibuli

- Nehéz lesz visszaemlékezni rá - olyan természetességgel mondja, mintha csak az öccse lenne.
Nem tudnák letagadni a rokonságot, az anyjuktól örökölt önimádatuk és felsőbbrendűségük mindenhol kiütközik.
- Dörgölöm majd én, jó? Vigyázok rád - viccel, természetesen.
Nincs megkötve annyira, az igaz, de esze ágában sincs a kelleténél többet tapizni a rellonost. Hiába van születésnapjuk és szilveszter...
- Lazíts már - súgja a füléhez közel hajolva.
A nappali közepére húzza, ahol jó páran vonaglanak az italok hatására. Nem néz, csak hátrál, aztán kezeit Kamilla csípőjére csúsztatja. Kezdésnek.

Kamilla
az éjszakai házibuli

Egy rövid ideig érzi, hogy testében dolgozik a koktél, fel van pörögve és a kedve is jó, Kamillát a zene ritmusára viszi magával. Nem a legjobb tánctudású ember, de nem is kétballábas.
- Rosszul vagy? - kérdése közben felvonja szemöldökét.
Kezei feljebb csúsznak a lány derekára, és megtartja, hátha szédülni kezd. Bólint, természetesen kimegy vele. Útközben lekapja kabátját a fogasról és a szabad levegőre érve a másik hátára teríti, hogy ne fázzon meg.

Kamilla
az éjszakai házibuli

Közelebb lép Kamillához. Úgy tűnhet azoknak, akik látják őket, hogy akar tőle valamit, de nem, ő csupán kabátjának zsebéből szeretné kiszedni a cigarettáját.
- Ne félts, visszamegyek ha akarok - vonja meg a vállát és hátat fordít neki amíg meggyújtja cigarettáját.
- Kérsz? Megnyugtat.

Kamilla
az éjszakai házibuli

Beleszív a frissen gyújtott cigarettába, tüdejét megtölti a nyugtató füst. Annyira hozzászokott már, hogy mindig magánál kell hordania, különben rendesen dührohamot kap.
Visszafordulva Kamilla felé újra közelebb lép hozzá, bal kezét arcához emeli és tenyerét orcájára fekteti. Kíváncsi tekintettel fürkészi arcát.

Kamilla
az éjszakai házibuli

- Ennyit arról, hogy bemegyek - vigyorog a csajra.
A füle mögé érő ujjait haja közé túrja, amennyire így beszorítva tudja, megmasszírozza azt a részt. Ő mindig ezt szokta magának csinálni, hátha a lánynál is beválik.
Néhány slukk után megköszörüli torkát, fejét oldalra biccenti.
- Ne vigyelek haza? Sz*rul nézel ki.

Kamilla
az éjszakai házibuli

Elégedett vigyor terül el az arcán. Szereti ezt így egyben hallani, ugyebár, mint minden férfi. Na még ha másról lenne szó...
- Hé - nem akarja elengedi, azért is szól utána.
Mielőtt ellépne a fogságból, megfogja a lány kezét és saját derekára húzza, ő pedig átöleli a vállát baljával. Még egy utolsó beleszív a cigarettába mielőtt eldobná, és jobbjával teljessé teszi az ölelést.
- Szép vagy - jelenti ki valami javításféleképp.

Kamilla
az éjszakai házibuli

- Tudom - nevet fel.
Egoista majom, na de van mire és ő ezt tudja is. Elvégre negyedvéla...na ezt viszont nem tudja magáról.
- Na mi legyen? Hozzád, hozzám, vissza, vagy itt ácsorogjunk tovább? - kérdése közben összehúzza Kamillán a kabátot, ami mostanra már egy picit kezd hiányozni saját hátáról is.
Egyébként ajánlatában nincs semmi hátsó szándék, csak hát azt legalább tudja, ő hol lakik.

Kamilla
az éjszakai házibuli

Nem kell nagyon könyörögnie Kaminak, Niko simán lovagiaskodik még órákig is, ha arról van szó. Olyan ez, mint a mosdó és a törölköző esete. Úgy viselkedik másokkal, ahogy vele.
- Hozzám, vagy hozzád? - ismétli előző szavait.
Kérdőn pillant le a lányra. Kezeit felemeli az arcához és ahogy az előbb, most is megfogja pofiját és ujjaival halántékát, valamint a füle fölötti részt masszírozza.

Kamilla
az éjszakai házibuli

Mosolyog, és felsóhajt. Ez a Balázs... Még szerencse, hogy van hova menniük a kastélyon és Balázs házán kívül is.
Néhány percig még masszírozza a kobakot, és végül leengedi a kezeit. Kapnak pár menjetek szobára megjegyzést, ezeket figyelmen kívül hagyva nyom egy gyors csókot Kamilla homlokára.
- Gyere, alhatsz a kanapémon.

Kamilla
az éjszakai házibuli

Megigazítja rajta a kabátot, és átkarolja fél kezével. Amint azt érzi, hogy biztosan állnak - többé-kevésbé -, lassan megindul vele az utca irányába. Innen már egyenes út vezet hazáig, és csak Kamillán múlik, hányszor kell megállniuk a szédelgés miatt.

Bea (néni)

Friss és fitt, ugyanis átaludta a délutánt. Rápihent a vasárnap esti műszakra a vasárnapi ebédet követően. Még szokja az új lakást, de jól érzi ott magát. Az egy, amit utál benne, hogy ebben a hidegben át kell sétálnia a csárdába és nem csak lemenni az emeletről, ahol eddig tanyázott.
- Jó estét, mit adhatok a hölgynek? - csábos mosolyt villant a nőre, aki épp csak most érkezett az ő kis csárdájába. Megtámaszkodik a pult belső oldalán, úgy hajol közelebb, hogy hallja, amit mond. Nincs tömve a hely, de elég zajosak akik iszogatnak.

Bea (néni)

Kolléganője mászkál az asztalok között, míg Niko a pultban szolgál ki. A törzsvendégei már tudják, hogy ő nem szokott kapkodni. Na nem azért, mert lassú, a tempója nagyon is jó, de precíz, nem ad ki úgy italt a kezéből, hogy az ne lenne önmagában csábító.
- Ha erősebbre vágyik, skót whiskeyt ajánlanék. Ha valami gyengébbet, keverhetek egy majdnem olyan szép koktélt, mint Ön, Tanárnő - le se veszi tekintetét a nőről. Ő valószínűleg nincs is tisztában vele, de Nikonak sikerül felismernie tanárát. Vagyis valakit, aki tudja, hogy tanár, de nem jár hozzá órára.

Bea

Bólint és már veszi is elő a koktélos poharat meg a hozzávalókat. Alig két prc alatt varázsol a nőnek egy füstölgő, aranyszínű koktélt, aminek különlegessége, hogy egyáltalán nem érzi benne az alkoholt.
- Igyuk meg a pertut? - vigyorodik el.
Elé tolja a koktélt, valamint még két feles poharat is, melyeket szintén megtölt. Egyiket a kezébe veszi, kérdőn néz a tanerőre.
- Ettől nem fog berúgni.

Bea

Vele nevet, mert belegondolni is rossz, hogy lenénizze a nőt. Valószínűleg nincs köztük sok korkülönbség, és ha van is, az itt nem számít. Látott ő már tanárokat iszogatni, akikkel szintén megitta a tegeződés italát.
- Egészségedre - koccint, és lehúzza az italt.
Kellemesen marja végig a torkát, ami jól esik azután, hogy a kinti a hidegről jött be nem is olyan rég.
- Ha megtörténne, alhatsz fent, vannak szobák - vonja meg a vállát.
Esze ágában sincs felajánlani, hogy esetleg hazakíséri, nem lovag ő.
- Egyébként Nikolai vagyok, és benned kit tisztelhetek?

Bea

- Bármikor meggondolhatod magad - teszi azért hozzá.
Sikerült már párszor ilyen kis nyomással rávenni embereket arra, hogy a pénztárcájuk tartalmának nagy része a zsebében maradjon.
- Kedves Bea, ha nem gond, kiszolgálok mielőtt leveszik a fejem. Remélem ízlik majd a koktél - kacsint a nőre, aztán már odébb is lép, hogy a többi vendég se maradjon szomjan.

Sonja
csárdában

Ebédidőhöz közelednek, a csárdában is egyre növekszik a forgalom. Talán valami turista hullám van, vagy a szerelmesek napjához közeledve özömlenek, egy szó, mint száz, nincsenek elegen.
Van viszont egy lány, aki pont kapóra jön a vezetőnek. Ő szeretne munkát vállalni, Nikolai pedig könnyebb életre vágyik. Behívta hát, hogy élesben próbálják ki egymást, meg hát egymás idegeit.
Most a pult mögött áll és az italozó vendégeknek készíti a rendelésüket, míg a pincérnő tálcával a kezében szolgálja fel az ételeket. Mert hát a manók jól főznek, és aki elviseli, hogy körülötte alkoholizálnak, az bizony betér egy ebédre.

Sonja
csárda

Jó a kedve, mert az élete kezd egyenesbe jönni, de most teljesen leköti a munka és persze az, hogy az új lányra figyeljen. Amikor nem az italokkal van elfoglalva, akkor őt nézi. Tudnia kell, milyen a viselkedése, hogy viszonyul az emberekhez.
Még kiadja az utolsó rövidet is, mielőtt odafordulna a lányhoz. Ajkai félmosolyra húzódnak.
- Akkor repülsz te is - jelenti ki egyszerűen.
- Látom, hogy van már benne tapasztalatod. De ha valami gond van, nem dobhatod ki, nem is szólhatsz vissza, hagyd inkább rám, vagy Samura. Úgyis velünk leszel beosztva, nincs olyan, hogy csak a lányok viszik az egész műszakot.
Nem akar vele bunkó lenni, finoman ismerteti a szabályokat, melyek ha nem tetszenek, nem muszáj elfogadni...mármint a munkát.

Sonja
csárda

Miután elmondja az alap tudnivalók egy picinyke részét, visszafordul a pultnál várakozó egyénekhez. Szokásos gyors tempójában szolgálja ki őket, még mosolyog is hozzá, mert azt mondják sokan, hogy azért szeretnek bejárni, mert jó a hangulat a rossz arcú vendégek ellenére.
Közben persze hallja amit az új lány mond, fel is horkant rá.
- Nagyobb az alkoholforgalom, mint ez - mutat végig az asztalnál ülőkön. - Ünnepek közelednek. Napi rendszerességgel csak az itt megszálló vendégek reggelije készül, este soha nem kér senki semmit a whiskeyn kívül.
- Milyen helyen dolgoztál?

Sonja
csárda

Hangosan nevet fel, de ezt el is nyeli a csárda zaja. Az evőeszközök csörömpölése, a poharak koppanása az asztallapon és a beszélgetés.
- Az a leggázabb ünnep mind közül. A nők ilyenkor tényleg annyira megkattannak, ahogy mesélik? - kérdőn néz a kisasszonyra.
Kezeit kötényébe törli, majd odalép hozzá és megtámaszkodik mellette. Csinos teremtés, azt meg kell hagyni, most mégis úgy néz végig rajta, hogy semmi nem olvasható le arcáról.
- Jó helyek - bólint kellő mennyiségű iróniával a hangjában. - Oké, Sonja. Ha betartod a szabályokat, ami annyi, hogy ne rontsd az üzletet, felveszlek. Ja és munkatársak vagyunk, nem játszom, hogy a sz*r felkerült a polcra... Csak jókor voltam jó helyen, egyszer lehet, te leszel a főnök - vigyorog rá.

Sonja
csárda

Vigyorog, nem fűz semmit a gyűrűs meséhez, mert bizony, korábban ő is ilyen volt. A javító előtt ha nem volt száz lány, akit horogra akasztott, akkor egy sem. Most meg itt van és azon igyekszik, hogy az életében biztos pontok alakuljanak ki, kezdve Annával, akire most is gondol.
- Ismerem a férfiakat - bólogat.
Főleg az ittasak azok, akik aztán elég nagy taplók tudnak lenni. Most viszont muszáj egy kis munkáról is beszélniük, különben az egész napot cseverészéssel tölthetnék.
- Samutól sem kell félni, rendes az öreg. Szerintem a csárda nyitása óta itt dolgozik. Zsigát nem tudom, ismered-e. Mindegy, majd fogod. Nézd, aurorkám, ott valaki akar valamit - bök a fejével az úrra, ott a hátsó asztalnál.

Sonja
csárda

- De! Lola és Eszter.
Csak ezt nem tartja annyira lényeges infónak, ha már a pucsításnál tartanak. Aztán mivel a csárdában nem áll meg az élet, kiküldi azt a bizonyos új kislányt az asztalhoz, ahová hívják.
Most nem néz utána, kihasználja amíg nincs dolga és magához veszi a főnökséghez tartozó irattömböt. Lesznek elintéznivalóik, neki meg rendelést kell intéznie. A félreeső pultrésznél le is ül, papírjaiba temetkezik, csak arra emeli fel a fejét, hogy Sonja elvonul mellette, mintha csak vizes póló versenyről jönne.
- Két percig nem figyelek és sztriptízbárt csinálunk a helyből? - néz kérdőn Samura.

Sonja

Különösebben nem izgatja magát a történteken, fogalma sincs róla, mi történhetett, de majd rákérdez. Amíg viszont Sonja hátul van, ő meg a papírjaival foglalatoskodik, nem történik semmi.
Néha felpillant, ellenőrzi a jelenlétet, majd amikor látja, hogy kezd elfogyni a nép, félrerakja a kész elintéznivalókat és az új csaj után megy.
- Sonja. Mi volt ez? Gáz van?

Sonja

Kérdésére megkapja a választ, és ennél többet nem is akar tudni. Bólint, majd a mosogatóra is vet egy pillantást.
- Oké. Én most azt hiszem lelépek, itt hagylak a többiekkel. Ha bármi gond van, üzenjetek. Ötkor léphetsz te is, holnap nem kell jönnöd, de akkor kedden találkozunk - fogja rövidre a búcsúzkodást miközben leveti kötényét és felakasztja. Int a lánynak, aztán Samuéktól is elköszön és rájuk hagyja a csárdát mára.

//Köszi!//

Egy kis ellenőrzés

Nem aludt még, de kezd fáradt lenni, szóval csak azért várja meg a zárás időpontját, mert kíváncsi, mit sikerült az új lánynak összehoznia. Talán egy-két ember van már csak a csárdában, akiket Samu épp akkor figyelmeztet, hogy ideje távozni, mikor a főnök belép. Biccent az embernek, és hátra sétál intézni az ügyes-bajos dolgokat.

Épp csak lerakja a kabátját és végignéz a terepen, hogy minden rendben van-e, mikor hallja, hogy az újonc is megérkezett. Összevonja szemöldökét, karba tett kezekkel lép ki a nagy csevegős bandához. Samu és Eszter tudják már, hogy ez nem a legszebb nézése, és azonnal abbahagyják a nevetgélést. Egyikük seprűt bűvöl, a másik a pultot teszi rendbe, Niko pedig behívja az irodába Sonját.
- Számolunk. Te írd, mondom.
Sóhajtva lát neki a számolásnak. Néhány percet vesz igénybe mindez, nem nagy kunszt, de a lánynak is tudnia kell, hogy szokás ezt itt csinálni. Elég jól alakult a napi bevétel, sőt. A végén kivesz annyi pénzérmét a bevételből, melyben megállapodtak.
- Rendezzük a fizetést. Ennyi, meg egy kis jutalom - nyújtja át a fizetségét.

Különösebben nem jópofizik, elvégre ő a főnök, nem kell mindig mindenkivel kedveskednie. Napközben bőven elég abból, ilyenkor viszont már elég fáradt ahhoz, hogy ezt megengedje magának.
Elégedett a lánnyal, legalábbis ami a pénzbeliséget és rendet illeti, ezért is a kis plusz a fizetés mellé.
- Mert a főnököd vagyok és megtehetem - vonja meg a vállát.
- Azért azelőtt még van dolgunk. Elmondták a többiek, mik a teendők? - kérdezi, majd az utolsó simításokat is elvégzi a pénz körül. Pálcájával sötétíti el a helyiséget, és ha Sonja is kilépett onnan, bezárja az irodaajtót.
- Takarítás, rendrakás, ablakok zárása... A legfontosabb - mutat az emeltre vezető lépcső felé. - Azt le kell zárni.
Közben megy is, és pálcájával a kellő pontokra koppint, ott pedig, ahol a feljáró van, fal keletkezik.
- Most már tölthetsz nekem valamit.