Minden RT játékra, ami a faluban vagy annak környékén játszódik.

Adrian

Otthonában csak a gramofonból szóló friss slágerek, és a kanapé melletti kis asztalon hagyott borosüveg árulkodik arról, hogy az év utolsó napját ünnepli. Semmi kedve nem volt bulizni menni, ezért bő pulcsiban, cicanadrágban feszít pohárral a kezében amíg kopogást nem hall.
Úgy ahogy van, a bortól kissé illuminált állapotában, mezítláb sétál oda és tárja fel Arian előtt a bejáratot.
- Hát te? - pislog fel rá meglepetten.

Adrian

Elvigyorodik a válaszon és odébb is lép, hogy a fiú beljebb kerüljön. Na nem mintha nem tenné odébb a kisasszonyt, ha útját állná...
- Én eddig boroztam - vonja össze szemöldökét az üvegekre pillantva, majd a pezsgővel a konyhába megy és hidegre teszi.
- Akkor én most... - végignéz magán és felmutat a galériára. - Átöltözök - azzal kissé szédelegve ugyan, de felszalad a szekrényéhez és kikapja az első koktélruhát ami a keze ügyébe akad.
- Honnan kerültél ide? - kiabál közben le neki.

Adrian  

Ő már megy és úgy gondolja, hogy annyival megtiszteli a vendégét, hogy nem otthoni ruhában iszik vele. De aztán csak pislog rá, kezében a ruha és megvonja a vállát.
- Oookééé... Hát...jó vagyok így? - végigmutat magán és ha a válasz igen, visszaakasztja a szekrénybe a ruhadarabot.
- Mindjárt éjfél. Nem most kellene ünnepelned? - mert az egy dolog, hogy ő remeteként él, de Adriant nem így ismeri. Közelebb lép hozzá és a korláton át a lenti órára mutat. Fél tizenkettő.

Adri

Megigazítja hosszú pulóverét, aztán kézen fogja Adriant. Levezeti a lépcsőn, onnan pedig vissza a konyhába.
- Barack - félig a hűtőbe bújva mondja, és előveszi az üdítőt, na meg mellé két poharat. - Örülök neked amúgy.

Adrian

Valami oknál fogva ajkai közé veszi hüvelykujját, és megbabonázva nézi végig a másik mozdulatait, amellyel megtölti a poharakat. Vigyorogva meg oda és az alkohol hatásától vezérelve felül a pultra egy kicsit távolabb Adriantől.
- Egészségünkre - emeli poharát felé, aztán néhányat kortyol az italból. Elfintorodik, mert bár már iszogatott, de a bor ízéhez szokott hozzá.

Adrian
gramofon

Elvigyorodik, ujjait a másik kézfejére csúsztatja. Kérdésén hümmögve gondolkodik el, hogy néhány másodperc elteltével leugorjon a pultról és Adrian kezét fogva meginduljon poharastól a nappaliba.
- Láttalak a bálon. Nem kértél fel táncolni...bepótolhatnánk. Hm? - pillant hátra, majd pálcájával hangosít a gramofonból szóló zenén.
- Melegem van - azzal leteszi a poharat a borospohara mellé, pulóverétől pedig egy lendülettel szabadul meg. Így már csak egy egyszerű ujjatlan felső van rajta, de nem fázik. Melegíti az ital.

Adrian
a falu utcáin

Nem akar hangosan felnevetni az árnyas sétány közepe felé járva, ezért kezét a szája elé kapja és egész testében rázkódik. Szünet van, és ami azt illeti, még péntek is, tehát nem fogja vissza magát.
Sötét van, az utcalámpák világítanak csak be nagyjából mindent. Nagy sóhajok közepette hagyja, hogy elálljon a nevetés és vállával löki meg Adriant, akin nevetett.

Adrian
a falu utcáin

- Neee, neee - forgatja a fejét miközben még mindig hüppög a nevetéstől. Lassan a nevetés széles vigyorrá alakul és ahogy nekimegy a fiúnak, ott is marad, mintha mágnes lenne.
- Pontosabban, Black. Mi? A sötétség, a hideg, a...füst? Vagy ééén? - rebegteti meg a szempillát, mint a tinilányok, akik állandó jelleggel megnézik a srácot.

Adrian
a falu utcáin

Kissé elakadnak a lábai egymásban, míg a fiúra néz. Azért nem esik el, csak viccesen nézhet ki, ha látja valaki.
A válaszra egyáltalán nem csodálkozik rá, mintha teljesen természetes lenne. Még át is öleli karjával Adrian derekát.
- Jó így - mosolyodik el, aztán mély levegővétellel néz el a sötét utca végére. - Mit csináltál? - torpan meg  és azzal együtt megkapaszkodik a másik felsőjében, hogy maga felé fordítsa.

Adrian

Forgatja a szemét a hallottakra és újabb mély levegőt vesz. Míg Adrian feltűri a kabát ujját, ő előszedi saját cigarettáját és nyugodtan gyújt rá. Valahogy olyan természetesnek tűnik mostanra ez a cselekedet.
- Ez nem igaz - ingatja meg a fejét és oldalra fújja a füstjét. - Ott van valami, hadd nézzem - hajol közelebb jobb karjához és mutatóujjával rábök egy karcolásra.
- Azt mondd meg inkább, miről maradtam le? Nem dohányoztál... - pillant fel a szemeibe.

Adrian

Volt idő, amikor azzal töltött órákat, hogy az apró hegeket, anyajegyeket figyelte meg Adrian testén. Az az idő elmúlt, de azóta sem fél ilyesmi kapcsolatot létesíteni, ha ketten vannak.
- Rohadjon meg - sziszegi ajkait összepréselve és inkább egy újabb slukkba fojtja megjegyzéseit.
- Aha. Hát egyre többet ülök Dwayne-nel a kocsmában - vonja meg a vállát aztán elvigyorodik és a mögöttük levő padra pillant. Nem akar magyarázatot adni, így inkább hátat fordít és felugrik a padra, feláll a támlájára és két karját széttárja.
- And I hope you have all you've dreamed of. And I wish to you, joy and happiness. But above all this, I wish you love. And I will always love you. I will always love you. I will always love you. I will always love you! - kezd éneklésbe jócskán hamis hangokkal fűszerezve.

Adrian

- Vele - bólint. Nem tulajdonít neki különösebb figyelmet, hát miért ne tehetné meg, elvégre a férfi auror, ő meg mindjárt húsz...
Hallja a tiltását, de nem törődik vele. Cirkuszi tudását kihasználva fordul meg lábujjhegyen, így szembekerülve a fiúval fejezi be a dalt vinnyogva, és persze vigyorogva. Újabb slukk, ő pedig szabad kezét nyújtja Adrian felé, hogy legyen olyan kedves levenni onnan.
- Az amúgy csak akkor fog menni, ha te se szívod - jegyzi meg a szemöldökét felvonva.

Adrian

Megfogja a vállát míg leemeli a padról, lent pedig már képes megállni a lábán és el is tudja taposni a csikkét. Mindkét kezét feltartja amolyan védelmi rendszerként.
- Nyugi - böki oda. - Adrian... Mi van veled? - kissé halkabbra veszi és már egyáltalán nem viccel. Kicsit sem tetszik neki, hogy az az ember, aki sportemberként sosem engedte ezt meg magának, most a legerősebb nikotinszálhoz nyúl.

Adrian

Felvonja a szemöldökét. Egyáltalán nem elégedett a válasszal, mert hát nem gondolatolvasó és újságíró, hogy anélkül tudjon személyes infókat, hogy azt elmondanák.
A száját is elhúzza miközben tekintetével Adriant követi. Valószínűleg jobb, ha nem mond semmit. Csak áll ott egy helyben, nyakát behúzza kissé és fejét az ellenkező irányba fordítja. Lomhán pislog egy távoli utcalámpa fényére.
- Azt hittem bízol bennem - jegyzi meg.

Adrian

Nem szól, hallgat. Lassan fordul felé és hagyja, hogy maga felé fordítsa a fejét. Egészen addig néz a szemébe, míg arcát nem éri ujjai, arra összezáródnak szemei és bár nem húzódik el, egy minimálisan elrántja fejét.
- Jó. Nem akartam belemászni, ne haragudj - sóhajtja és lassan elmosolyodik. Mindkét karját a fiú dereka köré fonja, közelebb lépve bújik hozzá. Mélyen szívja be a levegőt, melyben illata vegyül.
Most jó így.

Adrian

Jól esik neki az ölelés, és még csak nem is válik kínossá. Csak percek múltán mozdítja meg kezeit, aztán fészkelődve elhúzódik. Ujjait a hajába fúrja, füle mögé igazítja.
- Te hülye - csóválja meg a fejét. - Hiányoztál.

Adrian

- A csárdába - feleli. Zsebre dugott kezekkel indul meg utána, lemarad tőle egy fél lépésnyit. Az kattog a fejében, hogy mindjárt elővesz egy újabb szálat, de nem, legalább amíg a csárdán kívül vannak, addig nem. Inkább csak lépked Adrian nyomában tovább.

Mörker
viskó

Lábait egy könnyed mozdulattal dobja fel az asztalra bakancsostól, ahogy van, miközben tartja poharát a férfi elé. Talán elég is az a kis mosoly két slukk között, mellyel ránéz, és South megtölti az kiürült whiskeys poharat.
Van itt minden, torta helyett chips, cola helyett lopott Jack Daniel's, na meg az asztalon elszórtan az összetarhált cigaretták ilyen-olyan töltött és eredeti, drágább és gyengébb változatban, akad köztük egy-két szivar is.
Anne halkan dúdolja a gramofonból szóló dalt, a hamutartóban újabb csikk leli halálát. Tökéletes búcsúest. Másra se vágyott.

Mörker
viskó

Hátradőlve figyeli a férfit. Úgy tesz, mintha most látná először. Minden centiméterét ismerni akarja és megjegyezni, hogy amint arra kerül a sor, hogy távol kerülnek egymástól, feleleveníthesse legalább álmaiban őt. Bár nem öntötte szavakba, sőt, maga előtt sem hajlandó bevallani, de valahogy máshogy érzi magát South jelenlétében. Jobb, izgalmasabb, érez.
- Holnap elfelejtesz? Ha elmegyek - töri meg a kellemes csendet, melyet eddig csak a gramofon hangja töltött be. A válaszra várva belekortyol italába, s némi szünetet tartva az egyik szivar után nyúl.

Mörker
viskó

Kíváncsi a válaszra, de nem érez semmiféle ebből adódó izgalmat, sem félelmet. Bármit is mondjon, az a jelen pillanaton, az estén nem változtat.
Mosolyt csal arcára a visszakérdezés, és a sötét szemek látványa. Vigyorogva rázza meg a fejét, feltételezhetően a sokadik pohár hatására.
- Majd ha már kezdem elfelejteni ezt a nézésed, meglátogatlak.

Mörker
viskó

Nyelvével csettint, kissé felháborodva vonja fel szemöldökét. Jobb lábával kissé megrúgja a férfi térdét, és vigyorogva néz rá.
- Nem érek meg annyit? - kérdez a határokról elfeledkezve. A keserű ital lazítóan hat rá, és élvezi.
- Ne válaszolj - rázza meg a fejét és előre dől. Kezébe veszi az egyik bontatlan chipses zacskót.

Mörker
viskó

- Hiányozni fogok - bólint párszor maga elé nézve, és egy laza mozdulattal feltépi a zacskót. Szerencsés, hogy nem száll ezerfelé, de így is néhány szirom a földön, meg az asztallapon landol.
A férfi kajára vágyó kezére felvonja fél szemöldökét és felé fordítja fejét. Szó nélkül csíp ujjai közé egyszerre legalább négy darabot, melyeket egyenesen a szája elé tol. Segít ő...

Mörker
viskó

Azon van, hogy vigyorát elrejtse, miközben le se veszi tekintetét a férfi ajkairól, meg a szemeiről. Ujjait összedörzsöli, majd a nadrágjába törli róla a chips fűszerét.
- Héhna - háborodik fel. A zacskó után nyúl, de megáll félúton a mozdulatban, ugyanis meghallja a soron következő dalt a gramofonból.
Felcsillan a szeme, nagy lendülettel áll talpra és bár az egyensúlyát most nehezen találja, elsasszézik South mellett, hogy a zenelejátszóhoz közelebb állva a zene ritmusára mozogjon.
- The devil's going to make me a free man, the devil's going to set me free, the devil's going to make me a free man, the devil's going to set me free...

Mörker
viskó

Lehunyt szemmel táncikál magában, ahogy azt akkor szokta, mikor más nincs a közelben. Na de most, amikor az alkohol csordogál ereiben, és kellemes füst tölti meg a házat, nem számít, ezt mikor teszi.
South szavaira és mozdulatára hirtelen fordul felé és megtorpan, értetlenül pislog rá mielőtt elindulna felé.
- Van jobb dolgod? - nyel nagyot.

LUCIFER
viskó

Szerencse, hogy akad a füst miatt néhány másodperce, míg rendezni tudja arcvonásait. A hirtelen kétségbeeséstől valami döbbent-szomorú állatkára emlékeztet a kisasszony, de megrázza fejét, hátratűri haját és folytatja útját a férfi felé.
- Valóban, Tanár úr. De akár korrepetálhatna is, ha már itt tartunk - vigyorog rá. Egy pillanatra megáll előtte és lehajol, kezébe veszi félbehagyott szivarját és italát.

LUCIFER
viskó

Felhúzza szemöldökét, egyelőre csak tekintetével követi. Egyik lábáról a másikra áll, dülöngél egy helyben.
- Hát nem mondta, hogy jövő héttől órát tartasz? - kérdezi egészen komolyan. Azt hitte, ebben a témában nem ő az első, aki tudomást szerez ezekről az infókról.
- És nem leszek itt az első órádon! - húzza el a száját, aztán leül mellé. Pohara kiürül egy pillanat alatt, csak a szivar füstölög kezében. Tekintete a férfi kezén állapodik meg. Mosolyog. Mert elképzelte...

LUCIFER
viskó

A köhögésből ítélve a válasz egyértelműen nem. Ajkait összepréseli, hogy ne nevesse nagyon ki, és kedvesen a hátára simítja kezét. Nem is épp azért, mert csillapítani a köhögést, inkább a saját kedvéért.
- Hazajövök rá - vigyorog a férfira. Ezt egészen komolyan gondolja. Kíváncsi, milyen tanárnak és nem csak aktakukacnak.
- Hmmm amúgy... Tetszel így nekem - szemét gyorsan végigfuttatja Southon, és kivételesen nem kezd el azon gondolkodni, ezt vajon mi a fenéért mondta ki hangosan.

LUCIFER
viskó

Halkan kuncog, igazából viccesnek találja a helyzetet. Hogy jelentkezhet valaki tanárnak, aki retteg attól, hogy előadást és órát tartson?
- Szemüveg és és ing nélkül. Így - mutat a férfira. Aztán felsóhajt és pálcájával leinti a gramofont. Szivarjából annyi van csak, hogy az fél percen belül a hamutartóban landoljon, ő pedig elővéve legszebb mosolyát a férfira pillant.
- Van egy utolsó kérésem. Mindkettőnk érdekében - kezd bele mondandójába. - Itt alszol velem? Nincs kitől elköszönnöm reggel...

LUCIFER
viskó

Ezután az este után már most úgy érzi, nem akar elmenni. Összeszorítja torkát valami, a csalódottság talán, hogy ezután nem fogja látni a férfit. Egyelőre azonban arra próbál összpontosítani, ami a válasz.
- Hatkor. Én...ha szeretnél...ide bármikor jöhetsz - vonja meg a vállát. Szintén valami olyasmi ez, amit nem mondott volna ki kellő mennyiségű ital nélkül. Mert a ház az szent hely.
- Nem akarok menni - sóhajt fel, fejét pedig South vállára dönti. Csak néhány perc kell még, és ellátja ágyneművel...

Beléd estem, mint Ördög a pokolba

Furcsa. Mindig olyan idegen érzése van, mikor megérinti a férfit, de mégis az otthont érzi rajta. Szeretné, ha az lenne. Csakhogy előbb ezt önmagának kellene bevallania.
- De most nem leszel ott még annyit se - megvonja vállát és felemeli fejét. Halvànyan elmosolyodik miközben feláll, ès elrendezi Southnak a kanapét.
- Hát akkor... Reggel találkozunk - int neki, s elindul a galériára. De félúton visszafordul, néhány hosszú, lábujjhegyen megejtett lépéssel visszamegy hozzá, és nyújtózva csókot nyom borostás arcára, épp a szája szegletébe. Abban a pillanatban rákvörössé vàlik és folytatja útját az àgyba.