Minden RT játékra, ami a faluban vagy annak környékén játszódik.

Andretzky Korinna - este biza - ebben

Nem bírtam a hölgynél maradni, aki kiadta nekem a felső szintet, ma meglehetősen elviselhetetlenebb, mint amúgy szokott lenni. Amit találtam felhúztam és elindultam a pub felé egy kis felejtésért.
Szükségem volt rá, mert nem tudtam kiverni a fejemből Arie-t. Az első találkozásom, az első emberrel visszajöttömkor és elég jól sült el. Ha mondhatom így; hevesen. Igen, ez találóbb.
A pubba belépve rögtön megcélzok a sarokban egy asztalt. Jönnek, kikérek egy üveg whisky-t, elmennek. Nem fogok állandóan pincérért kiabálni, van kezem, tudok tölteni magamnak. Hamar meg is hozzák, azonnal töltök is magamnak. Minél előbb, annál jobb. Mosolyogva kortyolok bele.

Andretzky Korinna - este biza - ebben

Gondolataim csak úgy csaponganak. Az éjszaka, a reggel, a kezdet és minden között. Mindig van egy apró gondolatmorzsa, ami ahhoz vezet vissza, ahogy rám nézett. Nem akarom ezt! Kicsit megrázom a fejem, majd lehúzom a poharamban lévő aranyló italt. Marja a torkom, de nemigen érdekel most.
Tekintetem felemelem, a nő választ sem várva csüccsen le elém egy üveg vodkával. Kicsit felnevetek, ahogy meglátom. Kívülről gyönyörűen nézhetünk ki.
- Örülök most a társaságnak nagyon - öntök ki még egy pohárral. - Whisky-t?

Andretzky Korinna - este biza - ebben

- Jöhet - nyújtom felé a poharamat, hogy nyugodtan tölthet. Amint megtörténik, kortyolok is belőle egy jókorát. Nem tervem leinni magam a sárgaföldig, ami megmarad a whisky-ből azt szépen elviszem magammal. Jó lesz másnapra.
- Az - dörzsölöm meg halántékomat. - Vagyis, fogalmam sincs, hogy mi van most pontosan - nevetek fel őszintén a nő kérdésén. Komolyan nem tudom mi az isten folyik itt.
- Nálad is?

Andretzky Korinna - este biza - ebben

Belecsapok tenyerébe. Mosoly játszik ajkaimon, ahogy megemlíti, hogy ugyanaz a pasi lenne. Én valóban jót nevetnék, ám nem hiszem, hogy ő is. Ráadásul Arie pont nem az a típus, aki több vasat tart a tűzbe, csak most... na mindegy. Engedjük el.
- Áh - legyintek egyet. - Komolyan csak a baj van velük. Nálatok mi a gond?

Andretzky Korinna - este biza - ebben

Egyik szemöldököm megemelkedik a tinder említésére, hangosan felnevetek. Nem tart sokáig, olyan pár másodperces őszinte, megilletődött nevetés.
- Nos, nem irigyellek - kortyolok egyet. - Miért nem beszélsz vele erről? - kérdezem gátlástalanul. Végül is, nem ez lenne a legegyszerűbb? Nem tinderező a pasi, de azért valahogy mégis találkoztak.
- Húha - kuncogok egyet halkan. - Nem is tudom hol kezdjem.

Andretzky Korinna - este biza - ebben

Elmélyedve hallgatom a nőt. Mosolygok, mert totálisan értem, amiről beszél. Bár én nem romantikus regényeket, vagy novellákat írok, de író vagyok én is. Ahogy a papíron serceg a töltőtollam. Tudom, milyen ez.
- Teljes mértékben megértelek - bólintok egy aprót, kézfejemre támasztom államat. - Író vagyok, tényleg megértelek. Főleg azt a részt, hogy nem csak írni szeretnél neki... de leírhatnád neki azt, amit valójában szeretnél - nyomom meg a valójában szócskát. Jelentőségteljes pillantást vetek rá, hogy értse pontosan mire célzok. Szerintem érteni fogja.
- Igen, létezik - nevetek fel, poharamat ismét a kezembe veszem. - De, öm... hogy is mondjam? Elég hevesen indult a valami, ami kettőnk között van.

Andretzky Korinna - este biza - ebben

- Áh, én nem olyan író vagyok - legyintek közömbösen. Nem fogok neki hazudni, nem szokásom. Mosolyogva hallgatom, hogy mégis milyen szépen megfogalmazza a férfi iránt táplált érzelmeit. Gyönyörű. Poharamat lerakva tapsolok párat, majd a nőre emelem tekintetem.
- Pontosan valami ilyesmire gondoltam! - öntöm ki a következő kör whisky-met. Majdnem félre is nyelem az első kortyot, amikor a nő elkezd beszélni a férfi szemeiről. Ha tudná, hogy mennyire igaza van.
- Ugyanígy érzem magam - támaszkodom tenyerembe. - És igen, pontosan így történt, vagyis... ja, de. Így, nem fogom szépíteni. És azóta tizenhat éves "megtalált az első szerelem" kamasz vagyok - mondom forrongva. Nem így kéne ennek lennie, hiszen nemrég jöttem csak vissza. És fél év múlva megyek is el...

Andretzky Korinna - este biza - ebben

Elgondolkodom kérdésén. Csak egyszer lett volna ennyire jó? Nem tartom valószínűnek, hiszen azóta is csak ő jár a fejemben, ahogy az ablaknál áll és kortyolgatja azt az istenverte teát.
- Meg volt - bólintok egy aprót. - Csak... fogalmam sincs mi van velem - nevetek fel kínomban. Ha csak egyszeri alkalom lett volna, akkor már túl kellett volna lépnem rajta, nem? Mégis rá gondolok...
- Ez a férfi... más, mint akikkel eddig dolgom volt. Nemrég jöttem csak vissza és sosem történt velem ilyen. Nem tudok mit kezdeni a helyzettel - mondom ki őszintén az igazat, majd vonom meg a vállam beletörődve. Hátradőlök a székemen, így tekintek kíváncsian a nőre.

Andretzky Korinna - este biza - ebben

- Persze, hogy nem, mert én is akartam - mosolyodom el az emléken, ahogy Arie puha ajkaival csókolja minden porcikámat. Kicsit meg is borzongok, de azonnal el is hessegetem a gondolatot. Elég volt már!
- Szóval ismered - nézek a nőre boldogan, szemeim felcsillannak. - Nem érdekel, hogy láttál, részletkérdés. Mesélj nekem róla! - kérem, hátha megszán.

Andretzky Korinna - este biza - ebben

Kíváncsian hallgatom a nő minden szavát, amit Arie-ról mondd. Amikor a megfontoltságáról beszél elmosolyodom. Nos, nekem ez annyira nem tűnt fel, de nem is bánom. Ha akkor és ott megfontolt lett volna, nem lenne mögöttem egy fantasztikus éjszaka. Lehet a reggel is jó lett volna, ha, amint felkelek nem lépek le. Számat elhúzom a gondolatra, felpillantok.
- Mondhatjuk úgy is - mosolyodom el szomorkásan. Nem fogom áltatni magam, mert ha önmagamat becsapom, mi marad a többi embernek? - Tényleg tisztességes volt, azonnal elmondta, hogy menyasszonya van. Akkor nemigen érdekelt, elkapott a hév, de most egyre gyakrabban bukkan fel itt - mutatok a fejemre. Újra kell töltenem poharam, ha így folytatom csúnya vége lesz az estének, kicsit vissza kéne fognom magam.
- Sokszor elsétáltam már a pizzéria előtt, és mindig bennem volt, hogy bemegyek és... ennyi. Tovább nem jutottam.

Andretzky Korinna - este biza - ebben

- Igen? - emelem meg egyik szemöldököm. - Ennyire pöpec volt Martin háttere? - húzom el a számat ismét. Nem gondoltam volna, hiszen csak az anyjáról beszéltünk pár mondatot, de ebből nemigen derült ki számomra semmi. Remélem nem hiszi azt, hogy tényleg pöpecnek találom. Hajlamos vagyok ironizálva elnyomni zavaromat.
Váratlan robban ki belőlem a nevetés, ahogy elmagyarázza, hogy működik az ajtó, közben töltök neki az aranyló whisky-ből.
- Mi van, ha ő nem így van vele? - motyogom inkább magam elé, mint a nőnek. - Hiszen, lehet őt tényleg csak elkapta a hév, és többet nem szeretne - vonom meg a vállamat. Teljes mértékben benne van a pakliban.
- Ezért nem mondod el te sem a férfinak az érzéseidet? Hátha nem... érted - nézek fel rá kíváncsian.

Andretzky Korinna - este biza - ebben

Kikerekedett szemmel hallgatom, amit súg, majd aprót bólintok. Bár nekem még nem volt ilyen "gondom", de el tudom képzelni, hogy mit érezhet. Nem mondom, hogy megértem, mert megint csak hazudnék.
- Akkor elmondom neked én - teszem kezemet kezére óvatosan. - Ezek érzelmek - mosolygok rá őszintén. Kezemet elveszem az övéről, poharamat fogom bele ismét. Nagyot kortyolok, csak utána válaszolok.
- Na ez egy rohadt jó kérdés! - mutatok rá, hogy bizony beletrafált, mert fogalmam sincs. - Azon is elgondolkodtam, hogy betipegek szexi fehérneműben hozzá zárás után - homlokomat az asztalra döntöm tehetetlenségemben.

Andretzky Korinna - este biza - ebben

Őszintén felnevetek a nő reakcióján. Most találkozunk először, de ő már vásárolgatna velem. Imádnivaló a csaj.
- De ez a baj - forgatom meg szemeimet, azzal a lendülettel dőlök ismét hátra. - Mi van, ha nincs is szükségem arra a gyönyörűségre, mert ő nem akarja? - a gyönyörűség itt a fehérneműt jelenti, élek halok értük. Ha mindegyiket megvenném, amelyik elnyeri a szívem, semmi más nem férne bele a szekrényembe.

Andretzky Korinna - este biza - ebben

- Nagyon tetszik az ötlet! - csillannak fel a szemeim hirtelen. - Benne vagyok, de akkor előtte vásárolunk - egyszerű lenne ez így, de ha csak elméletben történik meg akkor annyira nem ciki. Ráadásul pasikkal is tarthatunk majd közös csajos bulikat.
- Nem az - rázom meg a fejem kicsit. - Nem hiszem, hogy kiábrándulnál. Milyen a pasi?

Andretzky Korinna - este biza - ebben

Hozzákoccintom poharam az övéhez, majd mosolyogva iszom belőle. A fejem már zsibbad, zsong, de nemigen szeretnék most leállni, maximum lassítás, amiről volt már szó. Ám ha az ember felejteni akar, akkor elég necces a dolog...
- Mmm - képzelem el magam elé a férfit, akit a nő leír. - Nem lehet semmi a pasi. Tipikusan az, akiről úgy érzed mindent tud rólad - bólintok egyetértve vele.
- Apropó - nyújtom felé jobb kezemet, ha elfogadja megrázom. - Ophelia vagyok. Legalább névvel tudunk elmenni vásárolni.

Andretzky Korinna - este biza - ebben

- Te sem vagy könnyű eset - nevetek fel őszintén, ahogy hallgatom kisebb monológját. Ez a nő kész. Simán jobb kedvre tudott deríteni.
- Ha ez vigasztal - eresztem el kezét közben. - Én egyel sem találkoztam huszonhét év alatt, de a második nevem gyakoribb - vonok vállat. Kortyolok egyet italomból, majd Korinnára emelem pillantásom. Arie ismét beakarna kúszni a gondolataim közé, ám enyhén megrázom a fejem, amivel sikerül is megakadályoznom.
- Segítened kell, mert tényleg nem tudom mit tegyek. Ráadásul az első pasinál állapodjak meg? - teszem fel magamnak is a kérdést, mert eddig ez eszembe sem jutott. Na remek, gratulálok Brown!

Andretzky Korinna - este biza - ebben

Ismét felnevetek, ahogy rögtön ellenzi, hogy megállapodjak. Én is elgondolkodtam már azon, hogy baromság lenne, ám csak-csak visszatérnek a gondolataim Arie-hoz. És akármennyire nem szeretném mindig jóleső borzongás fut végig rajtam, amikor felbukkan.
- Nem erről van szó - tekintek a bejárati ajtó felé. Úristen mennyire jól esne egy cigaretta, pedig három éve letettem. - Éltem én eleget, csak ő... olyan, akivel el tudnám képzelni. De nem túl gyors ez? Mármint, érted. Megjelenek itt, mennék a szállásomra és bumm! Bele a közepébe - fejtem ki neki még jobban gondolataimat, reménykedve abban, hogy így talán kicsit jobban megérti, amiről beszélek.
- Elképzelni nem tudod, csaj, mennyire - mosolyodom el szemtelenül. - Mintha mindig is együtt lettünk volna - dőlök hátra, szemeimet behunyom. Már én is szeretném, hogy az emlék vissza-vissza térjen.

Andretzky Korinna - este biza - ebben

Az, hogy ennyire megnyíltam egy relatíve idegen nőnek, még engem is meglep. Az alkohol jótékony hatásának mondanám, ha nem tudnám, hogy nem így van. Közvetlen személyisége az, ami bátrabbá tesz, hogy elmondjak neki mindent. Na meg az sem utolsó szempont, hogy ismeri.
- Tehát nekem kéne lépnem - harapom be alsó ajkamat, ahogy elképzelem. - És hogyan? Csak sétáljak be, hogy "Helló, jöttem újra, mert milyen jó volt az előző?" - nevetem el magam, mert olyan abszurd az egész, hogy még én magam sem hiszem el. Pedig benne vagyok, ráadásul nyakig, velem történik az egész.

Andretzky Korinna - este biza - ebben

- Igazad van - bólintok egyet határozottan, majd az asztalra csapva felállok. - Az isten verje meg, tényleg igazad van! - hirtelen nézek körbe, és veszem észre magam, hogy nem éppen a láthatatlan szerepet töltöm be. Lehajtott fejjel visszaülök a helyemre, poharamat ismét a kezembe fogom.
- De nem mostanában - suttogom magam elé. - Még nem.

Andretzky Korinna - este biza - ebben

- Levitás - nevetem el magam a gondolaton. Tényleg az voltam, most meg egy heves és kicsit magabiztosabb nő vagyok. Reméljük, így is marad.
- Még várom az isteni szikrát, hogy mikor lesz megfelelő. Szerinted ilyen lesz? - tekintek Korinnára kíváncsian. Kortyolok egyet italomból, szükséges is, ha meg szeretném tartani a jól eső szintet, ami elég jól esik most.

Andretzky Korinna - este biza - ebben

- Oh, én sem voltam mindig ilyen - legyintek egyet Korinna felé. - Megedzettek a sárkányok - mosolyodom el őszintén. Így, hogy van kivel beszélgetnem és az első naptól fogva bepörögtek az események, kicsit könnyebben viselem a rezervátum hiányát.
- Várj - állok meg hirtelen, kikerekedett szemeimet a nőre emelem. - Férjed? - na ez aztán a nem semmi, kérem szépen! Múlt időben beszél a férfiról, szóval valószínűleg valami történt. Ám ki vagyok én, hogy rákérdezzek.
- Valószínűleg igazad van - mosolyodom el félénken. El fog jönni a pillanat és én tudni fogom.

Andretzky Korinna - este biza - ebben

- Micsoda? Modell? - kerekedik ki a szemem, arcomon enyhe pír jelenik meg, amit gyors ivással próbálok leplezni. Remélem nem vette észre, nagyon ciki lenne. Még hogy én modell? Szépen lennénk.
- Mi a vezetékneved? - nézek rá megilletődve, mert valami dereng előttem. Levitás, aki Balázs, a férje.
- Ez egy remek ötlet. Csak ne annyira oldjuk, hogy ne működjön a lényeg - nevetek fel őszintén, homlokomnak támasztom kezemet.

Andretzky Korinna - este biza - ebben

- Köszönöm a bókot - biccentek neki egyet, immár rendes arcszínemmel. Zavarba hozott, nem fogom letagadni, de nagyon jól esett, amit mondott.
- Őt ismertem - hunyorítok Korinnára, majd a homlokomra csapok. - Hát persze! Andrássy Korinna, a Rellonból! - hirtelen csap belém a felismerés. Ismerem a nőt, mert Balázzsal egy házba és egy évfolyamba jártunk. Amikor beteg lett, kérésre cipeltem neki a tananyagot.
- Ophelia Carolina Brown - mosolygok rá, már sokkal őszintébben. Hiszen ismerjük egymást. Nem mondom, hogy puszipajtások voltunk, de ismertük egymást.

Andretzky Korinna - este biza - ebben

Mennyire kicsi a világ! Nem hiszem el. De most tényleg erre mennyi volt az esély? Halovány, de van közös múltunk, bár szomorú, de legalább van.
- Igen, köszönöm! - mosolyodom el, szemeim csillognak. Nem csak a boldogságtól, de az alkohol is már igen serényen dolgozik bennem. Arie említésére egy pillanatra arcomra fagy a mosoly. Ám szerencsére nem azt közli velem, hogy sorozatgyilkos valóban, csak hogy levitás volt ő is.
- Oh, hát nem tudtam - vonok vállat. - Akkor lehet tényleg a sors akarta így. Te hiszel ezekben?

Andretzky Korinna - este biza - ebben

- Na ez az, ami tuti! - értek egyet hevesen bólogatva Korinnával. Teljes mértékben egyetértek vele. Valami történt akkor és nem csak bennem. Arie-ban is meg volt az a hevesség, az a tűz, amit én éreztem, és ami annyira vonzóvá tette az egészet.
- Benne vagyok - állok fel én is hirtelen, majd megállva Korinna mellett a karomat nyújtom neki. - De csak messziről, ugye? - ha belém karol, öles léptekkel indulok el kifelé a pubból.

Andretzky Korinna - este biza - ebben

Csak bólintok neki egyet, megmarkolom az üveg nyakát és nevetve vonulok ki Korinna mellett a pubból.
- Esküszöm neked - kortyolok egyet az üvegből. - Ha van lehetőséged próbáld ki vele, fantasztikus! Olyan mámorító és szexi - beszél belőlem baromságokat a részeg énem. Amikor leesik, hogy mit mondtam, kitör belőlem a nevetés, könnyeimet törölgetem.

Havercsajom - nálam; 14:35, munka után - ruha

Sietősen lépek ki az előkészítőből, ma meglepően elemében volt minden kis lurkó. Táskámban papírhalmok, kezemben szintén. Javítandó dolgozatok, kutatási témák a következő könyvemhez, gyógyítandó betegségek listája a rezervátumban. Az inkubátorban lévő kis sárkány meglepően rosszul van, ahhoz képest, mint amikor ott hagytam őket. Lehet előbb vissza kell mennem, mint arra számítottam volna.
Fáradtan lépek be a házba, mindent ledobok az előszobába. Ahogy veszem le cipőmet, tűnik fel, hogy egy idegen táska van a földön, nem is kicsi. Ismerős cipő, majd beszélgetés foszlányok a nappaliból. Ledobom magamról kabátom, felakasztom, felveszem mindkét táskát, majd elindulok.
- Jó napot! - üdvözlöm hatalmas mosollyal bérbeadómat, majd Kori felé fordulok kérlelő tekintettel.
- Menjünk.

Havercsajom - nálam; 14:35, munka után - ruha

Mosolyogva nézem végig a jelenetet, majd hálásan tekintek a nénire, hogy ennyire kedves Korival. Ha már velem, meg úgy az egész világgal általánosságban nem, akkor legalább egy valakivel.
Megvárom Korit, így indulok el felfelé, mindkét táskával.
- Azért ne ess túlzásba - csukom be magunk mögött az ajtót. Automatikusan a kis konyhába megyek, ahonnan két boros pohárral térek vissza, amit Kori felé nyújtok. Ha elveszi, azzal a lendülettel dőlök nyögve az ágyra.
- Kikészültem, Kori.

Havercsajom - nálam; 14:35, munka után - ruha

Feltápászkodom az ágyról, majd törökülésbe helyezkedem. Elveszem a vörösbort Koritól, majd elhúzott szájjal nézem végig, ahogy tönkreteszi. Szépen vagyunk, de nem gond, így is imádom a csajt.
- Mindennap eszembe jut - iszom ki az egész poharat egyszerre. - És utálom ezt.

Havercsajom - nálam; 14:35, munka után - ruha

Töltök magamnak még egy istenes adagot. Haloványan elmosolyodom Kori ötletére. Nem is lenne rossz, de csak még inkább szart csinálnak magamnak is és Arie-nak is ezzel. Hiszen pontosan egy ilyen miatt vagyok most ebben a helyzetben.
Immár egy kisebb korty után tekintek Korira.
- Ühüm - megdörzsölöm a szemem, tekintetem a halom papírra téved. - Lehet vissza kell mennem Romániába.