O. D.
Süti nem süti

Két ujjával az állát simogatja, míg mellkasa előtt keresztbefűzött karokkal az üveg fölé hajol, és a sós süteményeket kezdi fürkészni. Az arca visszatükröződik az itt-ott foltos üvegről; orrát felhúzza, szemöldökei összeszaladnak, pillantása a simáról a sajtospogácsára esik, majd kisvártatva vissza.
Nagysokára végül választ.
Kókuszos szeletet, ahogy mindig.
Fizet, a tárcáját visszacsúsztatja a kabátja zsebébe, majd tányérjával együtt elfordul a pulttól, és abban a pillanatban hátrahőköl. A hely időközben megtelt, egy szabad asztal sincs, mire Jack első gondolata az, hogy inkább elcsomagoltatja a süteményét, és majd otthon megfelezik Sollal. Egyik lábáról a másikra áll, alsó ajkát beharapva gondolkodik, leüljön-e valahová csak úgy, ahogy talán mások szokták..., aztán tétován forgolódva visszanéz a pult mögött dolgozó lányra, és mélyet sóhajtva beáll a sorba.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=749538#post749538][b]Jack W. Everleigh - 2019.02.10. 19:48[/b][/url]

O. D.
Süti nem süti

Két ujjával az állát simogatja, míg mellkasa előtt keresztbefűzött karokkal az üveg fölé hajol, és a sós süteményeket kezdi fürkészni. Az arca visszatükröződik az itt-ott foltos üvegről; orrát felhúzza, szemöldökei összeszaladnak, pillantása a simáról a sajtospogácsára esik, majd kisvártatva vissza.
Nagysokára végül választ.
Kókuszos szeletet, ahogy mindig.
Fizet, a tárcáját visszacsúsztatja a kabátja zsebébe, majd tányérjával együtt elfordul a pulttól, és abban a pillanatban hátrahőköl. A hely időközben megtelt, egy szabad asztal sincs, mire Jack első gondolata az, hogy inkább elcsomagoltatja a süteményét, és majd otthon megfelezik Sollal. Egyik lábáról a másikra áll, alsó ajkát beharapva gondolkodik, leüljön-e valahová csak úgy, ahogy talán mások szokták..., aztán tétován forgolódva visszanéz a pult mögött dolgozó lányra, és mélyet sóhajtva beáll a sorba.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=749542#post749542][b]Ophelia Donovan - 2019.02.10. 19:59[/b][/url]

A csokoládé egészséges, mivel a benne lévő cukor részben répa a kakaó meg bab, így zöldség. Tehát diétás. A cukrászda meg wellness központ. Az ajtón belépek, meg még utánam öten. Szép a sor idebenn. Nem értem, itt miért van mindenhol teltház, ahová csak be merem tenni a lábam. Na de oda se neki. A szent célért mindent! Beállok hát a végére, vagyis belöknek egyenesen az előttem álló férfi hátára. - Bocsánat! - mondom reflexből, hiszen ez a minimum, még ha nem is én vagyok a közvetlen vétkes. Remélem nem veszi rossz néven az akaratomon kívüli karambolt. Ha mégis, majd adok betétlapot, vagy állom a sütijét és a bolt mögötti sikátorban laposra verem a valódi tettest tolongót.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=749548#post749548][b]Jack W. Everleigh - 2019.02.10. 20:20[/b][/url]

O. D.
Süti nem süti

Jack türelmes ember. Míg előtte a pultoslánnyal vitatkozik egy megtermett asszony, addig ő sehová sem sietve nézegeti a tányérját, és ujját komótosan végighúzva a szélén még azt is észreveszi, hogy egy helyen valamikor lepattanhatott belőle egy aprócska darab. Hunyorogva emeli közelebb az arcához a sérült porcelánt, orra már majdnem hozzáér a kókuszréteghez, mikor megérzi a hátulról jövő lökést.
Valójában egy pillanaton múlt.
Feje tehetetlenül vágódik előre, orra azonnal belemélyed a süteménybe. A hűvös krémet nemcsak a száján, de hirtelen az orrlyukában is érzi, mire elfintorodva lehunyja a szemeit, és mielőtt újra megmozdulna, vár egy pillanatot.
Végül orrát óvatosan kihúzza a süteményből, és visszaemelve a fejét kiegyenesedik. Úgy, kókuszos-krémes-piskótás arccal fordul hátra, hogy porcukros szempillákkal rápislogjon a mögötte álló nőre.
- Ön jól van? - kérdezi a légcsövébe került kókuszreszeléktől köhögve néhányat, majd füle mögé simít egy kósza, vaníliakrémtől ragadó tincset. Igen, kétség sem fér hozzá, Jack pont így képzelte a ma estéjét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=749556#post749556][b]Ophelia Donovan - 2019.02.10. 20:35[/b][/url]

 Szegény áldozatom! Egy merő sütemény és maszat az arca. Ezért a mögöttem álló tényleg érdemelne egy nyakonvágást, annyi szent. Bár a helyzet komikuma miatt talán inkább egy kézfogást. Még meggondolom. Viszont én, aki látja a bűntett eredményét, alig tudom visszatartani a nevetést, ami azonnal rámtör. - Önnel ellentétben igen - felelek kérdésére - Úgy sajnálom, engedje meg, hogy kárpótoljam! Mi volt, amit választott? - kérdezem és közben kabátom zebébe nyúlok - Tessék - adok át neki egy papírzsebkendőt bocsánatkérő mosollyal. A tömeg közben mozdulatlan, mert elől valaki nagyon nem tud választani. Mondjuk ennyi finomság közül nekem is nehéz lesz. Van itt édes, krémes, habos, sós sütemény, sőt keksz, forrócsoki és tea is, több ízben. A bőség nagykönyvi zavara.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=749561#post749561][b]Jack W. Everleigh - 2019.02.10. 20:49[/b][/url]

O. D.
Süti nem süti

Érzi, hogy valami nem stimmel, és jobb kézfejét sután felemelve törölgetni kezdi az arcát, mire persze csak még inkább szétmaszatolja a bőrét beterítő vaníliakrém, piskóta és kókuszreszelék egyvelegét. Közben sűrűn pislogva mered a padlóra, és igyekszik a lehető leggyorsabban láthatatlanná válni.
- Ez volt az utolsó - emeli fel a tányérját. Pillantása az imént hősi halált halt süteményre esik. Aztán a felé tartott zsebkendőért nyúl, és elfordulva a nőtől megpróbálja eltüntetni az arcán lévő összes krémfoltot és kemény darabkát. Csak az orra alatt motyogva sandít vissza az idegenre. - Köszönöm. Hát... ez kicsit most kellemetlen.
Még felmutatja a nőnek a már használt zsebkendőt, aztán leveszi a szemüvegét, és egy kézzel ügyetlenkedve annak a lencséit is áttörli. Nos, nem biztos, hogy bármit is elér vele, de legalább elmondhatja, hogy megpróbálta.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=749567#post749567][b]Ophelia Donovan - 2019.02.10. 21:04[/b][/url]

A tény, hogy sikerült az utolsó darabos boldogságától megfosztani a férfit, nagyon bosszant. - Hogyan tehetném jóvá? -kérdezem olyan lágyan, ahogy tőlem telik. Míg a férfi igyekszik rendbehozni magát hátra nézek a folyamatosan a könyökével engem böködőre, aki időközben félig elfordult afelé akivel jött. Összeakad a tekintetünk. Az enyém öl, az övé megriad. Ennyi. Ez épp elégtétel nekem. - Tényleg nagyon bánt a dolog, higgye el - sajnálkozom miközben araszolok egy kicsit a rendelés leadásának helye felé. Talán egy terelés segít. - A nevem Ophelia "sütigyilkos" Donovan - mondom és kezem nyújtom a férfi felé. Talán egy kicsit fel tudom oldani ezt a kínossá vált helyzetet és végül kiengesztelhetem. Elvégre csak találunk valamit, ami tetszik neki.