CharlotteElegancia

A tükörrel szemben állva még utoljára megigazítom a keményre vasalt inggalléromat, majd zakómat begombolva oldalra pillantok.
- Indulhatunk? - kérdezem Charlotte-tól. A hangom átlagos, nincs benne részvét. Pedig tudom milyen érzés elveszíteni egy nagymamát. Eszterrel mi a világ legártatlanabb, legtisztább szívű nagymamáját temettük el néhány évvel ezelőtt, még a Durmstangos években. Az ember látatlanul lesz kevesebb, mikor szíve egy lüktető, húsvér darabját dobja rá a lassan lefelé haladó koporsóra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=748831#post748831][b]Vajda Richárd - 2019.02.05. 13:43[/b][/url]

CharlotteElegancia

A tükörrel szemben állva még utoljára megigazítom a keményre vasalt inggalléromat, majd zakómat begombolva oldalra pillantok.
- Indulhatunk? - kérdezem Charlotte-tól. A hangom átlagos, nincs benne részvét. Pedig tudom milyen érzés elveszíteni egy nagymamát. Eszterrel mi a világ legártatlanabb, legtisztább szívű nagymamáját temettük el néhány évvel ezelőtt, még a Durmstangos években. Az ember látatlanul lesz kevesebb, mikor szíve egy lüktető, húsvér darabját dobja rá a lassan lefelé haladó koporsóra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=748834#post748834][b]Charlotte Elisabeth Felagund - 2019.02.05. 13:50[/b][/url]

Képtelen vagyok elhinni. Még most is szentül kapaszkodok abban a hitben, hogy nagyi teljesen jól van, a könyvén dolgozik, és mennék megkeresni az illetőt, aki ilyen őrült tréfát akar űzni velem, mint vasárnap. Fogalmam sincs, Lili hogy tudott visszarángatni a házba, hisz annyira eltökélt szándékom volt megkeresni, és szétátkozni azt, aki azt a nyamvadt borítékot küldte, ami ugyanúgy áll a közös étkező pultján, ahogy én azt odadobtam.
Csak vállat vonok, annyira nem érdekel, azt se tudom, hová kell menni, igazából semmit nem tudok, csak azt, hogy nagyi tuti abban a tóparti házában van, mert nem halhat meg. Az olyan jó emberek, mint ő, örökké kell, hogy éljenek. És mi legy így velem?
- Szólnál nekik, hogy menjenek el? - halkan, megtörten kérdezem, amint meglátom a pár fotóst a házunk előtt. Már megszoktam, nem is zavart eddig sose, noha Ricsinek pont az ellenkezőjét vágtam a fejéhez, de hát ez már csak ilyen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=748837#post748837][b]Vajda Richárd - 2019.02.05. 14:03[/b][/url]

CharlotteElegancia

Miután Charlotte kérésére biccentek egy aprót, jobbommal az államon végigsimítva lépek ki az ajtón, és finom élű, elegáns mosollyal beszélek pár szót az újságírókkal. A legkitartóbb férfihoz, aki másodszori kérésre sem hajlandó leengedni a kameráját, odasétálok, és kezemet vállára téve ígérem neki, hogy ha most lesz olyan együttérző és meghátrál, olyan helyre juttatom be a jövő héten, ahová ezidáig álmában sem remélhette.
- Gyere - tárom szélesre a ház bejárati ajtaját aztán, és megvárva a gyászoló lányt, be is csukom mögötte. Pálcaintéssel zárom, aztán elindulunk a hagyatéki tárgyalásra. Kezemet nadrágom zsebébe csúsztatom, és Charlotte tempójában haladok a hivatal felé. Csendes merengésemből egy kérdés hoz vissza, mire érdeklődőn fordulok a lányhoz. - Mi a legszebb emléked vele?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=748838#post748838][b]Charlotte Elisabeth Felagund - 2019.02.05. 14:15[/b][/url]

- Sokszor zongoráztunk együtt. Mikor még nem értem fel a billentyűket, az ölébe ültetett, hogy együtt játszunk. Nógatta apuékat, hogy tanítassanak zenélni... nagyon csalódott volt, mikor abbahagytam. Mikor meséltem, hogy kirúgtak a Beauxbatonsból, csak nevetve legyintett, közölte, hogy megmondta, én nem vagyok oda való, és teletömött kajával - erre elmosolyodok, mert akkor, annyi szidalom után, az nagyon jól esett. Ő tudta, ő talán még a saját szüleimnél is jobban ismert, hisz mindent, de mindent elmondtam neki, még akkor is, ha nem akartam, ehhez nagyon értett.
- Ő azért szeretett mert ilyen vagyok amilyen... nem ennek ellenére - Ricsi talán jobban tudja, mekkora különbség ez, mint bárki más. Nem nézek rá, alapból feszélyez, hogy így lát, de megértem, hogy Lili nem akart egyedül hagyni, nem is tudom, mit tennék, ha tudnám, nincs figyelő tekintet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=748841#post748841][b]Vajda Richárd - 2019.02.05. 14:28[/b][/url]

CharlotteElegancia

Noha az utat figyelem, minden szavát jól hallom. Ha közelebbi kapcsolatban állnánk, talán átkarolnám a nyakát, mint annak idején Eszterét, így viszont csak hangtalan sétálok mellette. Azon gondolkodom, hogy a világ milyen könnyedén megy tovább, mintha semmi sem történt volna, holott egy család életében nincs a halálnál nagyobb tragédia.
- Egész jó vagyok zongorából - jegyzem meg végül felsandítva rá. - A kastélyban van is egy az egyik már nem használt teremben. Felújításra szorul, és ráférne egy kis törődés, de ha emlékezni szeretnél, vagy csak úgy érzed...
Nem én vagyok a legjobb ember, ha vigasztalásról van szó, főleg kettőnk esetében, mikor azt sem tudom, valójában hányadán is állunk, de azért próbálkozom.
- Szerintem sokan így vannak ezzel, csak nem veszed észre - mondom mosolyba nyúló szájjal. Charlotte makacs, mint az öszvér, de ezt most, ebben a helyzetben talán jobb, ha nem mondom ki hangosan is. Elég gondolni, aztán ki tudja, később mikor vágom a fejéhez.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=748844#post748844][b]Charlotte Elisabeth Felagund - 2019.02.05. 14:54[/b][/url]

- Nem zenélek - zárom rövidre, és hallom is, hogy apu felmorran, hisz nemrég beszéltünk arról, hogy beiratkoznék a Grosserliebbe, de... minek. Nem hozná vissza őt, és... jó tényleg a lényem egy része tudja is, hogy kell neki, hiányzik is, de ott Franciaországban eltört valami, és nem vagyok képes arra, hogy újra nekikezdjek, még akkor sem, ha tudom, hogy a nagyi mennyire szeretné. Hisz hogy megörült, mikor meséltem neki a tervemről.
- Kis koromban nekem nem volt más, csak a zene. Imádtam és imádtak hallgatni, nagyi az összes fellépésemen, versenyemen az első sorban ült, ő volt a legnagyobb rajongóm, meg Thomas Everett, ő a keresztapám, tudod? Meg laktam itt is, itt jártam előkészítőbe, ott - mutatok a Shanesre, ahogy elhaladunk mellette.
- Az a suli is nagyié, az ő nevét viseli, és... hát na, magáért beszél. Szóval bőven van itt miről emlékeznem - nem, nem vagyok gyáva... de.. az vagyok, egyszerűen nem megy nekem, hogy leülljek a francos zongora mellé.
- Azok annyira ismernek engem, mint én téged - közönyösen vonok vállat. Azért sem érdekel a suliban lévők véleménye. Nem tudnak rólam semmit, vajmi kevés ember van, aki azt mondhatja, ismer.
- Akkor.... mindjárt jövök - szólalok meg, óráknak tűnő hallgatás után, mikor odaérünk, ahhoz az ajtóhoz, ahová egyáltalán nem szeretnék benyitni. Mégis némi hezitálás után megteszem, és ténylegesen órákig tartó procedúra után, egy apró papírt szorongatva, lépek ki.
- Éhes vagyok - nem, jól abszolút nem, nem is lehet erre alapozni, még akkor sem, ha Ricsi ezt naponta rengetegszer hallja tőlem.