Képtelen voltam zárás után dehoppanálni Pécsre, a koleszba. A magány elárasztotta a lelkem teljes egészét, és az üres szobám látványa csak nehezített volna a helyzetemen. Magány, kötődés, szerelem. Csupa olyan érzés, ami ezidáig csak nagyon ritkán jelent meg az életemben, és most hónapok óta ilyen és ezekhez hasonló érzések kavalkádja jelentik a mindennapjaimat.
Sétálva érkezem a Tündérmanó utca 17 elé. Szükségem volt a friss levegőre, kiszellőztetni a fejemet, és a gondolataimat, ami még a néptelen kis utcákat róva is nehezemre esett. Könnyedén lököm be a kaput, sétálok fel a tornácra, és nyomom le óvatosan a kilincset. Az arra jogosultak könnyűszerrel bejuthatnak a kis család otthonába, mégsem érzem úgy, hogy most szívesen látna a bátyám. A karácsonyi vacsora óta nem igazán beszéltünk, és mint mindennek, ennek is megvan a magyarázata. Mondhatjuk, hogy most nem vagyok valami népszerű a család körében. Leveszem a cipőmet, felakasztom a kabátomat, és otthonos, de halk léptekkel közelítem meg a bejárattól balra található három ajtó középsőjét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=746271#post746271][b]Ariana Roxanne Payne - 2019.01.12. 18:15[/b][/url]

Képtelen voltam zárás után dehoppanálni Pécsre, a koleszba. A magány elárasztotta a lelkem teljes egészét, és az üres szobám látványa csak nehezített volna a helyzetemen. Magány, kötődés, szerelem. Csupa olyan érzés, ami ezidáig csak nagyon ritkán jelent meg az életemben, és most hónapok óta ilyen és ezekhez hasonló érzések kavalkádja jelentik a mindennapjaimat.
Sétálva érkezem a Tündérmanó utca 17 elé. Szükségem volt a friss levegőre, kiszellőztetni a fejemet, és a gondolataimat, ami még a néptelen kis utcákat róva is nehezemre esett. Könnyedén lököm be a kaput, sétálok fel a tornácra, és nyomom le óvatosan a kilincset. Az arra jogosultak könnyűszerrel bejuthatnak a kis család otthonába, mégsem érzem úgy, hogy most szívesen látna a bátyám. A karácsonyi vacsora óta nem igazán beszéltünk, és mint mindennek, ennek is megvan a magyarázata. Mondhatjuk, hogy most nem vagyok valami népszerű a család körében. Leveszem a cipőmet, felakasztom a kabátomat, és otthonos, de halk léptekkel közelítem meg a bejárattól balra található három ajtó középsőjét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=746272#post746272][b]Catherine Hope Payne - 2019.01.12. 18:23[/b][/url]

Nem tudom, már mikor van éjjel és mikor nappal. Pontosabban de, a fények, az utcán járók száma, az itt élők nagy részének evési üteme segít. Nincs óra a szobában, a telefonom lemerülve pihen az iskolai táskámban, amit az ajtó holtterébe dobtam. Néha nappal alszom, és éjjel élek. "Élek". Attól függ, mennyi gyógyszert szedtem be.
Hallom, ahogy kint jár valaki, a karosszékben, ami az ablak felé van fordítva, ütemesen ringatózom. Denis - mert, hogy természetesen képtelenség, hogy ne legyen itt velem - az ablaknak dőlve néz engem. Mindig, mikor hallom, hogy valaki mászkál, a kettőnk közötti kommunikáció elapad. A kilincs lenyomódik, és valaki bejön a szobába. Gyertyáim gyér fényénél, az enyhe csokoládé és málna illatban is megismerem, hiszen évtizedek kötnek össze minket.
- Ari?
Vagy ő, vagy egy másik rémkép, semmi vész, Denis mellett van még hely.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=746274#post746274][b]Ariana Roxanne Payne - 2019.01.12. 18:39[/b][/url]

Nem először járok Cathnél, mióta kiengedték a kórházból. Itt is, ott is látogattam, tudom, milyen állapotban van, legalábbis ránézésre. Valahogy sosem volt alkalmas, hogy úgy igazából beszélhessünk, vagy az orvos jelenléte, vagy Will, vagy valami egészen más okból, de nem eredt meg a nyelvünk, egyikünknek sem.
- Igen - bólintok a kérdésére, bár a félhomályban nem biztos, hogy látja. Ettől a becenévtől rendre kiráz a hideg, pedig még jóval azelőtt kaptam, hogy Arie egyáltalán az életem része lett.
Odalépek a hintaszékhez, és lehajolva hátulról átkarolom a húgomat, cuppanós puszit nyomva az arcára. Ez az ő szokása, de úgy, ahogy a műszakjait átveszem, átveszem ezeket is, hiszen most én leszek az érett, figyelmes és gyengéd nagytesó, akinek mindig is lennem kéne.
- Hogy érzed magad, szívem? - guggolok le a hintaszék mellé, és figyelem, ahogy a régi Cath erőtlen árnyéka a kinti sötétséget nézi az ablakon át.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=746276#post746276][b]Catherine Hope Payne - 2019.01.12. 18:53[/b][/url]

Lehunyom a szemem, ahogy átkarol. A kezei melegek, az érintése gyengéd. Emberi érintés. Egy szobában lakom, ahova ritkán jönnek az emberek, jószerével összezárva a saját démonommal. Korábban nem is gondoltam rá, hogy nekem is van sajátom, azonban az első kórházi ébredésem óta velem van. Elmélázva pillant ki az ablakon, miközben én élvezem Ariana érintését. Fáradtan, erőtlenül érintem meg a kézfejét. Ahogy elenged, lopva letörlök egy könnycseppet.
- Még mindig nem tudtam megbocsátani Willnek.
Ariana tudja. Még a kórházban elmondtam neki, hogy nem akarok élni, hogy nem akarok tovább önmagam lenni. Senki sem akarok lenni. Nem akarom az érzéseimet, nem akarom a gondolataimat, nem akarom Brightmore gunyoros vigyorát látni, és azt, ahogy szánakozva nézi a párosunkat. Fázom, időről időre belázasodom, a túl sok gyógyszer miatt. De csak így láthatom őt. Ha már életben kellett maradnom, mellettem kell lennie. Önző vagyok.
- Hozok egy széket.
Felkelve kicsit szokom az állást, mielőtt elindulok. Tudok rendesen járni, nincs bajom, egyszerűen nem érdekel, és ezért képes vagyok órákig egy pozícióban lenni. Napnyugtakor kezdtem meg a "műszakomat" az ablaknál, akkor vettem be a gyógyszereket, akkor jött Denis. Igen érdekes eszmecserét folytattam vele arról, miért kéne élnem. Meddő vita, úgy vélem. A szék inkább fotel, de szerencsére gurul és kényelmes, párszor elaludtam benne, hatalmas és puha.
- Azt hiszem, azonos a problémánk.
Alsó ajkamba harapok, amíg visszahelyezkedem a székbe, betakarva magam.
- Valahogy ki kellene szeretnünk az igaziból.
Sosem mondtam ki, hogy szerelmes lennék, Will megjegyzést tett rá, Mrs. Brightmore kis is mondta. Annie is kimondta. Én eddig senkinek se voltam képes, de utaltam rá, a pubban, Ariananak, amikor azt mondtam, hogy én vagyok az egyetlen Payne lány, akinek megváltás lesz a házasság.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=746279#post746279][b]Ariana Roxanne Payne - 2019.01.12. 19:15[/b][/url]

Nem válaszolok Will említésére. A bátyánk szigorú velünk, amit mi gyakran igazságtalannak érzünk, például amikor képtelen ránk nézni egy évekkel ezelőtti, vagy egy teljesen frissen hozott döntésünk miatt. De azt nem tudom elképzelni, hogy Cath ne legyen velünk. Ilyen opció nincs.
Odanyúlok a karfa alatt a húgom hideg kezéért, a két tenyerem közé fogom, melegítem, és apró csókot lehelek a kézfejére. A mozgolódására felkapom a fejem, és elengedem a kezét, mondanám, hogy ne fáradjon, de már indul is az ülőalkalmatosság felé. Helyet foglalok, de nem vetem bele magam a puha fotel melegébe, épp csak fél fenékkel ülök rajta, hogy ne érezzem magam olyan távol tőle.
Az igazi említésére a fejemet ösztönösen elkapom Cathről, és magamban felszisszenek. Ricsi képe kúszik a fejembe, és igazat kell adnom a húgomnak, ideje lenne kivernem őt a fejemből. Mennyi időbe telik elfelejteni valakit, akit ennyire elvakultan szeret az ember? Még csak meg sem tudom indokolni miért. Cath és én egy cipőben járunk, ó, nagyon is.
- A pubban azt hittem, bántani fog. Megijedtem tőle, és még mindig szeretem. - Az utolsó szavakat majdhogynem némán ejtem ki. Egy apró könnycsepp foltozza be a farmeremet, a kezeimmel pedig minduntalan Cath takarójának csücskét morzsolgatom. Hogy fájhat valami ennyire, mikor olyan szép neve van, hogy szerelem?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=746280#post746280][b]Catherine Hope Payne - 2019.01.12. 19:26[/b][/url]

- Mi történt a pubban?
Kérdezem, mivel nem tudom. Remek, itt ülünk a sötétben, és mind a ketten könnyeket hullatunk két fiúért, akik valószínűleg már a létezésünket is elfelejtették. A rémkép-Denis eltűnt, legalább nem kell látnom az arcát duplán, elég, ha a fejemben előjön az emléke annak, ahogy rám pillantott, ahogy egy apró puszi után rendes csókot adott. Mindig a báli emlékek játszódnak a fejemben, ahogy felnézett rám. "Bámullak", azt felelte, amikor nem tudtam, mit művel, hogy miért térdel előttem.
- Miért kellett megszeretettniük magukat velünk?
Kérdezem csendesen, Ariana ujjait a sajátjaim közé fonva. Szükségem van az érintésére. Szükségem van arra, hogy legalább egy ember mellettem álljon. Én nem ítélem el Arianat a tettéért. Nem értek vele egyet, de nem ítélkezem felette. Nem tudom, hogy a helyében mit tettem volna. Nem is terveztem olyan dolgokat sem, hogy szerelem, de aztán jött Brightmore, és mindent elszúrt bennem, felszínre hozott olyan dolgokat, amik okkal voltak elrejtve.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=746281#post746281][b]Ariana Roxanne Payne - 2019.01.12. 19:46[/b][/url]

Nem lep meg, hogy Cath nem hallott róla. Bár a fél falu rólunk pletykál, ebbe a szobába nem jutnak be olyan könnyen.
- Valahogy megtudta. - Nem rejtem el, mennyire fáj az emléke, annak az estének. Szipogva törlök le újabb lecsordulni készülő könnycseppeket, és hagyom, hogy a hajam az arcomba hulljon. - Nagyon dühös volt, ilyennek még sose láttam - temetem a kezeimbe az arcom -, De aztán valami megváltozott. Folyamatosan azt hajtogatta, hogy nem tud nekem segíteni, és akkor annyira... összetörtnek látszott.
Nehezen fogalmazom meg a történteket, mert még sosem mondtam ki hangosan. Az emlékeimben kutatva olyan érzést keltenek ezek a képek, mint másnap egy buli után. Nem könnyű emlékezni.
- Akkor olyan érzésem volt, hogy érez irántam valamit, pedig korábban határozottam megmondta, hogy nem engem szeret - gondolkozom tovább hangosan -, Talán csak képzelődöm.
Gyengéden rászorítok az összekulcsolt kezeinkre.
- Túl fogunk jutni ezen, Cathy. Segítek neked.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=746283#post746283][b]Catherine Hope Payne - 2019.01.12. 20:05[/b][/url]

- Istenem!
A szám elé teszem a kezem, és úgy pillantok le rá, a könnyeim is elapadnak, ahogy elmeséli, hogy Ricsi megtudta, hogy annak idején terhes volt. Utálom, hogy a régi dolgaink felszínre kerülnek.
~ Te nem akarod elmesélni neki az első csókod? ~
Denis újra visszatért, nem számítottam ma látogatóra, különösen nem hajnali háromkor, így a kelleténél is több gyógyszert vettem be, hogy reggelig élvezzem a társaságát. Nem érdekel, hogy mennyire bántó módon beszél hozzám, szükségem van rá. Egyesek gyógyszerfüggőnek gondolnának, de ez nem igaz, az én addikcióm tárgya maga Denis. Nem felelek neki, nem foglalkozom vele.
- Talán, csak nem fér bele a politikai karrierjébe egy ilyen botrány.
Számomra váratlan, hogy hirtelen kapcsolatba bonyolódott, és éppen a kisebbik Révayval. Nem illik egy ilyen lépés Ricsihez. Szabad ujjaimmal a karfán dobolok, az agyamban számos gondolat fut végig.
~ Azt tennéd, amiért elítéled a bátyádat? Ő is megmentett téged.~
- Április eleje.
Suttogom csak úgy magamnak, hangtalanul. Amikor Ariana hozzámegy Arie-hoz.
- Ari, biztos vagy benne, hogy érez irántad valamit? Gondold végig, ez fontos most. Ha arra az estére gondolsz, azt láttad rajta, hogy érez irántad valamit?
Elengedem most a fülem mellett az ígéretét, hogy segít nekem. Azzal segített volna, ha rálép az oxigéncsőre, amikor először bejött meglátogatni. De nem, ezt nem szabad mondanom neki.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=746291#post746291][b]Ariana Roxanne Payne - 2019.01.12. 20:47[/b][/url]

- Ha a botrányról lenne szó, nem jött volna el a pubba üvöltözni. Abban a pillanatban nem érdekelte semmi - rázom meg a fejem.
Nem, itt valami más van a háttérben, amiről nekem fogalmam sincs. Aprót sóhajtva támasztom meg a fejemet a tenyeremen. Olyan rövid idő alatt olyan sok rossz dolog történt. Most már igazán megérdemelnénk valami változást.
Bólintok a bűvös dátumot hallva. Egyre kevesebb időm van kitalálni valamit, ami elég jó indok a jegyesség felbontására.
Meglep Cath hirtelen kérdéssorozata. Egy pillanatra a régi Catherinet látom benne, aki bármire képes, ha akarja, olyan, amilyen én is voltam.
- Min változtatna, ha azt mondanám, hogy igen? - tárom szét a karjaimat keserűen nevetve. Semmin.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=746294#post746294][b]Catherine Hope Payne - 2019.01.12. 20:59[/b][/url]

- Mindenen, Ari, mindenen.
Élek. Hetek óta most először érzem, hogy lélegzem, hogy képes vagyok tenni valamit, hogy előrelendíthetem a dolgokat. Felpattanva Ariana elé térdelek, úgy, mint gyerekkorunkban, amikor titkos szövetségeket kötöttünk.
- Hát nem érted, Ariana? Ő elment hozzád, ha most haragszik is rád, elment, mert látni akart. Azt mondtad, szerinted érez irántad valamit.
Olyan izgatott vagyok, hogy majdnem kiugrik a szívem a helyéről, érzem, ahogy a padlószőnyeg felsértette a térdemet, de nem érdekel, mert most sokkal fontosabb, amit érzek.
- Én hiába vagyok szerelmes Denisbe, ő sosem fog szeretni engem, de ti mások vagytok. Mrs. Brightmore azt mondta nekem, hogy a szerelem sok mindent legyőzött már. Ha van esélyetek egymással, akkor miért ne tennétek meg érte mindent?
Én bármit megtennék, ha Denis egyszer eljönne hozzám, ha látnám azt, amit Ariana látott Ricsiben akkor este. Én csak emlékekből építkezhetek, a saját elmém rabjaként igyekszem minél tovább életben tartani egy lángot, ami valójában sosem égett, hiszen az oxigén sosem vett részt a folyamatban.
- Cseréljünk, Ariana. Én férjhez megyek márciusban.
~ Ostoba vagy. ~
- Ari, nekem nincs mire várnom, engem nem vár itt már semmi. Ha eltolódik minden, akkor neked csak májusban kéne férjhez menned, és talán Helenát is meg tudjuk menteni valahogy.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=746299#post746299][b]Ariana Roxanne Payne - 2019.01.12. 21:17[/b][/url]

Még az ajkaim is elnyílnak egymástól, annyira figyelek, ahogy Cath a lábaim elé térdel. Hirtelen az arcának is színe lesz, nem olyan sápadt már, mint mikor beléptem az ajtaján. Némán rázom a fejem, folyamatosan, amíg beszél. A látásom elhomályosodik közben, és érzem, hogy az alsó ajkam megremeg. Cath olyan jövőt vázol elém, amiben Ricsivel együtt lehetünk, megpróbálhatjuk, milyen lenne... de aztán eszembe jut az arca, ahogy az arcomba fröcsögve mondja, hogy mennyire undorító vagyok. Tényleg érezne irántam valamit? Azok után, hogy határozottan tagadta, kiabált, dühöngött és gyűlölt egyszerre? Van egyáltalán bármiféle más érzése irántam a gyűlöleten kívül? Az a reménysugár egyre csak elveszni látszik, ahogy Cath lassan felpörög. Biztosan csak beképzelem magamnak. Annyira szeretném, ha lenne valami... hogy már magam is elhiszem, hogy van.
Beharapom a remegő alsó ajkam, a vér pedig kisercen belőle, átitatva a számat összetéveszthetetlen, fémes ízével. A tenyeremet Cath homlokára helyezem. Forró.
- Lázas vagy, Cath. Csak ez beszél belőled.
Nem teheti meg, amit most mondott. Nem áldozhatja fel magát valamiért, amiben még én sem vagyok biztos. Lassan felállok a fotelből, magam után húzva Cathet is, igyekszem talpra állítani.
- Próbálj meg aludni egy kicsit. Itt maradok veled - kezdem terelgetni az ágy felé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=746303#post746303][b]Catherine Hope Payne - 2019.01.12. 21:41[/b][/url]

- Ugyan már, te is tudod, hogy igazam van.
Lázas? Nem baj, csak annál jobban pörög az agyam. Ha egyszer beindul a gondolkodásom, akkor ezerrel pörgök, és gyakran felmegy a pulzusom, egy kis láz, még belefér. Az ágy felé haladva nézem, ahogy Denis beljebb csúszik, a fal mellé, innen tudom, hogy még mindig nem más, mint látomás. Nem akarom eltüntetni, nem is tudnám, a sok gyógyszer miatt még órákon át velem lesz. Engedelmesen fekszem le, és nevetve húzom magamhoz Arianat. Átölelve őt, puszikat nyomok a feje tetejére.
- Mi Payne-ek mindent megoldunk. Majd akkor lesz gáz babám, ha már nem az lesz a vezetéknevünk. Remélem kapok valami őrült testvérektől született és kacifántos nevű bárót.
Lejjebb csúszva a homlokomat Ariana homlokának nyomom, jól esik a hűvösebb bőrfelület érintése.
- Arra gondoltam, hogy írok Denisnek egy levelet, de akárhányszor nekiültem, hogy leírjam neki, mit érzek, rájöttem, hogy nem akarok azon elmélkedni, hogy széttépte-e, elégette-e vagy mit csinált vele. Megírtam a levelet, és én téptem szét, és én égettem el.
Halványan elmosolyodok, ahogy eszembe jut valami.
- Tizenhárom órája ismertem Denist, amikor megvolt az első nagy pillanatunk. Mennyire vicces már, még arra is emlékszem, hogy a hatodik lépcsőfokon ültünk.
Elnevetem magam, a szám elé kell tennem a kezem, hogy ne keltsek fel senkit.
- Nem tudom, hogy mióta vagyok szerelmes belé. Neked mikor kezdődött?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=746317#post746317][b]Ariana Roxanne Payne - 2019.01.12. 22:19[/b][/url]

Cath nevetése az én arcomra is mosolyt csal. Kuncogva huppanok át rajta, lenyomva egy tigrisbukfencet, hogy sértetlenül, és ami még fontosabb, Cathre esés nélkül landoljak a puha ágyban. Magamhoz szorítom őt, és hirtelen olyan érzésem van, mintha visszareppentünk volna az időben. Nem vagyunk felnőttek, nem megyünk férjhez tavasszal, és az egyetlen problémánk, hogy Jeannie már megint árulkodik rólunk apának, pedig mi játszanánk vele is, csak nem tudunk mit kezdeni valakivel, aki saját magát közösíti ki. Cath láztól forró teste felmelegíti az átfázott tagjaimat.
- Te felvennéd a férjed nevét? - gondolkozom. Korábban nem gondolkoztam ilyesmin, mert teljesen biztos voltam benne, hogy nem lesz kinek a nevét felvennem. Arie csak egy átmeneti állapot, és meg fogjuk tudni oldani. Talán meg is tudjuk.
Elhúzom a számat a levél sorsáról hallva. Nem tudom, mit mondhatnék neki. Nem hitegetem vele, hogy van még esély, hogy Denissel megoldják a problémáikat, hiszen előbb menekülne egy elrendezett házasságba, mint hogy elküldjön neki egy levelet. Nem tudom, hogy könnyíthetném meg neki ezt.
Újból elmosolyodom, mert nem tudom megállni, ha látom, hogy Cath is nevet. Végre. Már rég láttam mosolyogni ilyen sokat egyhuzamban.
- Az első találkozásunk után, azt hittem nem látom többet. Aztán a karácsonyi vásár legelső napjaiban, december elején megláttam az egyik standnál. Klisé, de... abban a pillanatban tényleg hatalmasat dobbant a szívem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=746328#post746328][b]Catherine Hope Payne - 2019.01.12. 22:53[/b][/url]

Ariana

- Gondolom, nincs más választásunk.
Eleve egy elrendezett házasságról beszélgetünk, miért is volna bármibe is beleszólásunk. Ez csak úgy meg fog történni. Kapunk egy új nevet, új életet, új személyazonosságot, régi érzésekkel.
- Elég komoly érzelmeim vannak Denis iránt. Mármint, meg is ölhetett volna, akkor is megbocsátottam volna neki, de eleve nem is haragszom rá. Szeretem őt. Te vagy az első ember, aki előtt kimondtam.
Eddig mindig csak már mondta ezt nekem, mások mondták, hogy szerelmes vagyok belé, és én rendre némán tűrtem a közlendőjüket. Mit vártak? Mit mondhattam volna? Hogy igen, az vagyok, remek? Nézzetek hülyének? Gondoljátok, hogy megőrültem.
- A karácsonynak amúgy is megvan a mágikus hatalma.
Ujjaimmal végigsimítok a láncon, amit én is karácsonyra kaptam. Pár nappal az eset előtt, a világ legboldogabb embere voltam. A nyaklánc és a rózsa, melynek azóta még néhány szirma elfeketedett és lehullott, csodás ajándékok voltak, a bál pedig egyszerűen tökéletes.
- Remélem, hogy nekem sosem születik lányom.
Jegyzem meg csendesen. Régebben, amikor gyerekek voltunk, mindig azt játszottam, hogy elfoglalt üzletasszony vagyok, és van két lányom. Még nevük is volt: Elisabeth és Isabelle. Most csak azt remélem, hogy sosem születnek meg, sosem jutnak az én sorsomra.
- Nem haragudhat rád örökre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=746340#post746340][b]Ariana Roxanne Payne - 2019.01.12. 23:19[/b][/url]

Cathnek igaza van. Ha ez tényleg megtörténik, ha tavasszal mind megházasodunk, minden teljesen más lesz. Már most sincs beleszólásunk a dolgok alakulásába. Mindenki vígan eltervezi az életünket, mi pedig csak nézzük leperegni, mint valami filmet. Ha nem szállunk be az irányításba, belőlem hamar Frank Ariana Roxána lesz, Cathből pedig ki tudja kicsoda.
- Ez az érzés nem fog csak úgy elmúlni, Cathy. Nem dönthetjük el, hogy kit szeretünk. - Igen, ezt már megtapasztaltuk a bőrünkön. - Mit fogsz csinálni? - csavarom az ujjam köré a húgom egy kósza tincsét.
A gyerekek említésére összerándul a gyomrom. Vajon az én gyerekem lány lett volna? Vagy fiú? Akárhányszor látom meg Codyt, rögtön eszembe jut. Lassan öt éves lenne. Hasonlítana az unokatestvérére? Hiába ítélkezik fölöttem majdnem mindenki, úgy érzem nem volt más választásom. Tizenhét évesen az ember lánya nem hordhat ki csak úgy egy gyereket. Nekik törődésre, szeretetre, és figyelemre van szükségük, amit én nem tudtam volna megadni. Talán még most sem állnék készen rá. Hogy is állnék készen, mikor a mumusom mai napig saját magam vagyok, állapotosan?
- Nem minden a nemen múlik. Ha olyan szülei vannak, egy lánynak is lehet boldog élete, még egy aranyvérű családban is. Nem mindenhol divat ez a hülyeség - mutatok körbe, mintha csak a szobára gondolnék. Én a mostani életünkre gondolok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=746364#post746364][b]Catherine Hope Payne - 2019.01.12. 23:46[/b][/url]

- Mire gondolsz?
Nem értem a kérdését. Mit fogok csinálni? Mivel? Bejelentem apánknak, hogy én akarok először férjhez menni, megteszem, és ki tudja, hova költözöm. Elszakadok a testvéreimtől, elszakadok a Brightmore-októl. Az utolsó szirom is elfeketedik majd az éjjeli szekrényemen álló búra alatt, és a rózsa örökre elveszti a funkcióját. Pedig nem is olyan rég még gyönyörűen ragyogott.
- Eddig nekünk is boldog életünk volt. Eddig bárkihez hozzámehettünk volna.
Világítok rá a szomorú igazságra. Amíg nem kezdtek el kiderülni a testvéreink, addig bárkit választhattunk volna. Travis is, Will is olyan lányt vett el, akibe szerelmes volt, Jeannie pedig mindig ilyen volt, ő maga kérte az elrendezett házasságot. Mint gyerekkorunkban, fizettek azért, hogy játsszunk vele. Mi megtettük volna pénz nélkül is, de annyira nem voltunk mazochisták.
- Elszökhetnénk go-go táncosnak.
Felelem vigyorogva, amire még a behallucinált Denisem is elneveti magát. Szép kör lenne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=746375#post746375][b]Ariana Roxanne Payne - 2019.01.12. 23:58[/b][/url]

- A Denis iránti érzéseidre. Nem fognak csak úgy elmúlni - ismétlem meg önmagam. Szerelmes, ő mondta, az pedig nem múlik el csak úgy, mert mi éppen azt akarjuk.
Se az Arie iránt érzett szerelmem nem múlt el egy hamar, és per pillanat úgy érzem, a Ricsi iránt érzett talán sosem. Ez az egész valahogy teljesen más, mint Arieval volt. Jól más lehetne.
- Ha Max akarná, feloszthatná a vagyonát házasság nélkül is. Ezt az egészet csak azzal magyarázza, hogy biztonságban akarja tudni a pénzét - rázom meg a fejem. Komolyan elhiszi, hogy elrendezett házasságokkal tudja megóvni? Ismeretlen férfiakban jobban megbízik, mint a saját lányaiban? Ez már nem a középkor, amikor a nőknek nem lehetett tulajdonuk. Rendelkezhetünk pénzzel, akármennyivel, és nem kell hozzá egy férj.
Felnevetek a go-go táncos ötletre. Még lehet meg is tudnánk élni belőle.
- Ha nem találok más megoldást, egyszerűen nem kérem az örökségemet. Inkább lemondok a pénzéről, mint hogy olyanra kényszerítsen, amit nem akarok.
Vállat vonok a sötétben, és érzem, hogy nem sokára el fog nyomni az álom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=746378#post746378][b]Catherine Hope Payne - 2019.01.13. 00:09[/b][/url]

Ariana

- Hhmmpph.
A hátamra fordulva kezdem el a plafont fixírozni, mert őszinte leszek, nem tudom a választ, csak hallgatom azt, ami Ariana mond.
- Szívesen élnék szegényen a szerelmemmel, mint gazdagon egy ismeretlennel. Will ezt is megpróbálta, elment apához, hogy tagadjon ki minket inkább. Azt mondta, ő eltartana minket, amíg szükséges. A vacsora után ment el.
Tudom, hogy köztük is feszült a viszony, köztünk is. Az egész családban olyan feszültség van, amit talán még sosem tapasztaltunk. Sosem éreztük ezt.
- Nem mintha az esetemben számítana, tekintve, hogy Denis gyűlöl engem.
Ez olyan dolog, amit nem lehet helyrehozni. Denis gyűlölni fog örökre, én meg talán szerelmes maradok, ugyanennyi időre.
- Az elmúlt hónapokat jól abszolváltam, Ari, szerintem nem számít a többi sem már. A nappalok jönnek, mennek, s éjszakákká válnak.
Az elmúlt hetekben ez történt legalábbis, és nem hiszem, hogy ez nagyon megváltozna, csak mert férjhez megyek.
- Valami megoldás csak van, én teremtek nektek időt, de nem tudok túl sokat. És ne azzal foglalkozzatok, hogy velem mi van, hanem, hogy veletek. Legalább hatvanhat százalékban győznünk kell.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=746381#post746381][b]Ariana Roxanne Payne - 2019.01.13. 00:27[/b][/url]

- Nem is tudtam - könyökölök fel az ágyban, komoly pillantást váltva a húgommal. Will néha túl önzetlen. Nem érdemlem meg, hogy ilyen áldozatokat hozzon értem bárki is.
Visszadöntöm a fejemet a párnára, hogy én is megvizslathassam azt a felettébb érdekes plafont.
- A gyűlöletet és a szeretetet nagyon vékony határ választja el egymástól. - Ez mai napom ki tudja hányadik bölcs mondása. Ilyesmiket Helena szokott mondani, de úgy tűnik, most az ő szerepkörét is átveszem néhány óra erejéig. Elfáradtam. Pontosabban belefáradtam, ezekbe a hetekbe és hónapokba. A folytonos veszekedésekbe, feszültségbe, csalódásokba, gyűlölködésbe és ítélkezésbe. Ezek az érzések egyszerre terítenek le, fárasztanak ki teljesen, és a hatvanhat százalékos győzelem említését már félálomban hallom csak. Hetek óta először, talán alszom majd egy jót. Will, vagy Norina megtalálja reggel a kabátomat és cipőmet, bekukkantanak Cath-hez, és itt találnak majd mindkettőnket. És mire felébredünk, fejben talán már nyertünk is. A bibi csak az, hogy én száz százalékosan szeretek nyerni.