Minden RT játékra, ami a faluban vagy annak környékén játszódik.

Evena
 ~ a hölgynél Pankával

- Mi a... Panka, mi a mugliketyerét ettél? - nagyjából negyed órára hagyta a lányát felügyelet nélkül, de most amikor visszatér hozzá a zuhanyzásból a homlokát ráncolja, majd értetlenül hebegve guggol le hozzá. A kislány bőrén rózsaszínes kiütések jönnek sorban, Panka pedig nem érti, de viccesnek találja. Egy szót sem szól arról, mit evett, vagy mit művelt mialatt az apja nem volt mellette, megmakacsolta magát.
- Te gyerek. Menjünk a dokihoz - bosszankodva fújtat és felkapva a lányát azonnal megindul vele a faluban található gyógyítónőhöz. Még nem jártak nála, de ő van a legközelebb, így az sem számít, ha épp nem rendel. Ármin erőteljesen kopog be, ölében Panka, majd be is nyit - már ha nyitva az ajtó.

Evena
 ~ a hölgynél Pankával

- Mi a... Panka, mi a mugliketyerét ettél? - nagyjából negyed órára hagyta a lányát felügyelet nélkül, de most amikor visszatér hozzá a zuhanyzásból a homlokát ráncolja, majd értetlenül hebegve guggol le hozzá. A kislány bőrén rózsaszínes kiütések jönnek sorban, Panka pedig nem érti, de viccesnek találja. Egy szót sem szól arról, mit evett, vagy mit művelt mialatt az apja nem volt mellette, megmakacsolta magát.
- Te gyerek. Menjünk a dokihoz - bosszankodva fújtat és felkapva a lányát azonnal megindul vele a faluban található gyógyítónőhöz. Még nem jártak nála, de ő van a legközelebb, így az sem számít, ha épp nem rendel. Ármin erőteljesen kopog be, ölében Panka, majd be is nyit - már ha nyitva az ajtó.

Jövevények

 A bőröndjeimet már lehoztam a patika szintjére és épp azon vagyok, hogy elbűvöljem őket egészen a Casa Cascadaig, amikor erőteljes kopogás töri meg a már zárva lévő helység csendjét. Odafordulok és kinézek az ablakon, melyen át rálátok a bejáratra. Egy férfi és a karjában lévő gyermek azonnal arra késztet, hogy letegyem hátizsákomat és ajtót nyissak. - Segíthetek? - kérdezem és intek, hogy jöjjenek csak be nyugodtan, még itt vagyok. Bár civilben, combközépig érő, mell alatt bővülő, sötétzöld ruhában, bőrszandálban és fejem tetején felboglyázott hajjal, indulásra készen.

Evena
 ~ a hölgynél Pankával

Anyja helyett anyja a gyereknek, már három és fél éve egyedül old meg mindent. Az ilyen hiszti, meg sírás nélküli betegség nem rémiszti meg, inkább dühös. Nem Pankára, ő kicsi, inkább magára, mert a zuhanyzás ráért volna.
Nagy szerencse, hogy a nő még ott tartózkodik. Az mondjuk egy percig sem izgatja Ármint, hogy indulásra készen nyit ajtót és engedi be őket.
- Alig hagytam magára, szerintem megevett valamit, de nem tudom mit. Így néz ki - jobbjával végigmutat a kislány kilátszó testrészein, melyeket végig közepes nagyságú rózsaszín dudorok borítanak.

Pácienseim

 Egy láthatóan aggódó apa hozza be karján négy éves forma kislányát. Mutatom hová ültesse le, az egyáltalán nem rémült kicsit, majd megnézem a férfi által mutatott kiütéseket. - Szia! Az én nevem Evena, téged hogy hívnak? - kérdezem és leülök egy székre úgy, hogy szembe kerüljek a kislánnyal és ki tudjam szedni belőle mit is evett, mert azt gyanítom, hogy valami olyan növényt, amire ez az allergiás kiütés a teste válasza.

Evena
 ~ a hölgynél Pankával

Bólint a nő útmutatására és Pankát leülteti szépen úgy, hogy a közelében marad. Végigsimít a fején, majd a nőre pillant, aki felteszi a kérdést a kicsinek. Ő az apjára néz, Ármin pedig mosolyogva bólint, hogy mondja csak meg, a néni nem fogja megenni.
- Panka - válaszolja csilingelő hangon. Szerencsére nem egy introvertált személyiség, nem kell győzködni, hogy a jó fej emberekkel lepacsizzon.
- Négy éves - ezt már az apja teszi hozzá megjegyzésként, mert hát ezt is szokták kérdezni.

Panka és az apja

 Rámosolygok a kislányra és bólintok, amikor az apja közli a korát. Ezek gyógyszer adagolásnál igen fontosak, ahogy a súlya is, de ezzel még a diagnózisig várok. - Szép neved van. Szereted a virágokat? - kérdezem ezzel terelve a szót arra, hogy esetleg találkozott-e mostanában valamilyen növénnyel. Bár az egyre sokasodó pöttyök láttán egyre inkább a dühöngő vadszömörce jut az eszembe, ami a mugli mérges szömörce egy bűbájos változata, ami nagyon hasonlít az egyszerű dísznövényekhez, melyekkel lakásokat dekorálnak.

Evena
 ~ a hölgynél Pankával

- Ne haragudjon, de nincs valami...mit tudom én, mindenre jó főzete? - nem akar bunkó lenni, cseppet sincs szándékában, de talán egy kissé ingerültebben szól bele a kis beszélgetésbe. Látva, hogy Panka olyan, mint egy túrórudi csomagolása, hát egy kissé kiborul, amikor ilyen kérdéseket tesznek fel gyógyítás helyett. Abba persze nem gondol bele, miért kérdez rá a nő.

Panka és az apja

 A belekérdezéstől kicsit megemelkedik a pulzusom, de tökéletesen ura vagyok a helyzetnek és önmagamnak, így higgadt hangon, kedvesen fordulok az apukához és szólalok meg, de vigyázok nehogy a hangom tónusából a kislány kihalljon bármit - Nincs, mindenre jó főzetem. Ha pedig nem szeretné, hogy félrekezeljem a kicsit, akkor kérem hagyjon dolgozni. Meg kell tudnom mit evett - mondom mosolyogva, majd minden figyelmem ismét Pankára fókuszálom - Nekem a pipacs a kedvencem. Nálatok is vannak virágok otthon, igaz? - kérdezem és remélem elszólja magát. Jó le, mert ha nem, akkor kénytelen leszek a képességemet latba vetni, még mielőtt az apja idegbajt, vagy szívrohamot kap, mert akkor kezelhetem őt is.

Evena
 ~ a hölgynél Pankával

Elhúzza a száját a válaszra, de összepréseli ajkait és inkább nem válaszol semmit. Panka anyja biztosan jobban tudná kezelni az ilyen helyzeteket. Már ha hajlandó lenne foglalkozni annyit a gyerekével.
- Az anya hazajön holnap, apa vett neki orgonát. Anyák napja lesz, tudod? - mosolyog csillogó szemekkel a nőre Panka. Imádja az édesanyját, az egyszer biztos.
- Lelegelted az orgonát? - Ármin szemöldöke felszökik, lelki szemei előtt megjelenik a kép, amint a lánya bocit játszva tömi magába az anyák napi virágot.
- Csak megszagoltam. Apa! - rosszallóan pillant az apjára a hölgyemény, mintha a világ legnagyobb butaságát mondta volna. Ármin a nőre néz, így talán már tudják is, mi a probléma.

Panka és az apja

 A kislány emlékeztet, hogy anyák napja lesz. Eszembe jut anya, ahogy mindig csak búcsút int, mert dolgoznia kell, és én csak várom. -Igazad van kicsim - mondom szomorkás mosollyal, majd míg páciensem diskurál az apjával, elgondolkozom, de egy sóhajjal gyorsan rövidre is zárom elmém sodró impulzus rohamait. - Ahogy sejtettem. Nem orgona, hanem dühöngő vadszömörce lesz a bűnös, amit ilyen csokrokba néha tévedésből bekötnek. A toxinja gyermekekre hat erősebben, de van ellenszere - nyugtatom meg a lányos apa szindrómás férfit és ha már lehiggadt elmegyek a szerért.

Evena
 ~ a hölgynél Pankával

Okos lánya van, hogy mialatt egyedül volt, nem csinált semmit. Vagy inkább Árminnak van nagy mázlija vele, ő pedig igazán kihasználhatta volna jobban is az időt.
- Vadszömörce? - meglepetten néz a nőre. Sosem volt jó gyógynövénytanból, így nem ugrik be neki, mi is az. Legalább Evena tudja és az ellenszerét is. Míg ő elmegy érte, addig az apuka kicsit összeborzolja a rámosolygó Panka haját.
- Elnézést amiért úgy berontottunk - szólal meg várakozás közben a férfi. Reméli, hogy néhány perc és már útjára is engedhetik a nőt.

Panka és az apja

 Miközben kinyitom a tárlót amiben a gyógyszer van, hallom a férfi szavait. - Ne szabadkozzék, ez a munkám és szerencsére itt voltam - felelem kezemben egy barnított folyadéküveggel - Hoztam neked valamit, amitől eltűnnek a pöttyeid -nyitom ki az üveget és egy teáskanalat igézek magamhoz fentről, a konyhámból - Nem valami finom, de csak egy kis ideig érzed majd az ízét. Igérem. És utána, ha az apukád megengedi hozok nektek egy kis limonádét. Rendben?- kiveszem a kislány becsült súlyának megfelelő mennyiséget.

Evena
 ~ a hölgynél Pankával

Biztatóan mosolyog a lányára és nem mozdul mellőle. Megbízik a gyógyítókban, ezért nem kételkedik abban, hogy az üveg valami csodaszert rejt magában. Panka nem igazán akarja a hallottak után bevenni azt a löttyöt, amit Ármint meg is ért.
- Aztán fagyizunk - kacsint le a gyerkőcre, ha a limonádé nem győzné meg. Panka erre már vonakodva ugyan, de kinyitja a száját és szépen grimaszolva leküzdi az orvosságot.

Panka és az apja

 A kicsi fintorogva megissza a gyógyszert. Az én elvem az, hogy nem hazudok még a kicsiknek sem. Kesernyés az íze, annak ellenére is, hogy elvileg eperrel ízesítettem, de kibírható. - Most már minden rendben lesz - szólok egyszerre mindkettejükhöz, majd lebűvölök fentről egy adag erdei gyümölcsös limonádét és egy kis joghurt fagylaltot is meglepetés gyanánt, ha már emlegették. - Nagyon bátor és ügyes kislány vagy - simogatom meg a kicsi fejét és mosolyogva nézek az apjára, aki remélem most már nyugodtabb. A szer lassan hatni kezd.

Evena
 ~ a hölgynél Pankával

- Fagyi - csillan fel a kislány szeme amint az orra elé kerül a beígért édesség, még ha nem is az apjától. - Köszönöm - teszi hozzá Evenának címezve, ahogy pedig a nő mondta, egy-egy pötty már kezd is halványulni.
- Köszönjük. Mennyi lesz? Vagy csekken kéri inkább? - kezd el matatni nadrágjának zsebében a tárcáját keresve és várja, hogy a nő megmondja a megmentés árát. Nem fog elmenni fizetés nélkül, ha már ekkora szívességet tett.

Panka és az apja

 A hideg finomság minden rossz ízt elmulaszt, szó szerint és képletesen is, így a kicsi mosolya felragyog. - Nincs mit, remélem finom - tükrözöm vissza arckifejezését és közben öröm jár át. A szer hat, a pöttyök fogynak. - Semmivel uram. Örülök, hogy segíthettem. Viszont arra kérem hogy pár nap múlva hozza vissza ellenőrzésre!- válaszolok a férfinak és felemás szemeim őszinte jósággal csillognak, hangomból ugyanez cseng ki.

Evena
 ~ a hölgynél Pankával

Ármin boldog amikor Panka is az. Szóval most is képes végre mosolyogni, és ahogy máshonnan sem, így innen sem távozik fizetség nélkül.
- Úgy lesz - bólint, persze a gyermek egészsége a legfontosabb, mindent betart amit a doki mond. - Panka, odaadnád ezt a néninek, kérlek? - a lányának nyújt egy érmét, ami nem galleon, sem knút, inkább egy szerencsepénz. Ezt szokták csinálni, ha valaki jószívűen segít rajtuk.
- Köszönjük a segítséget. Ha esetleg van kedve, holnap kerti partit tartok, hadd háláljam meg... - mosolyogva kapja fel a kislányát, aki közben átnyújtja az érmét a nőnek.

Panka és az apja

 Átveszem az érmét, amit nagyon kedves gesztusnak tartok. - Köszönöm. - mosolygok a kicsire és a pénzt a ruha rejtett kis zsebébe csúsztatom. Ezután az apa, aki most már mosolyog egy meghívással fejezi ki örömét, ami számomra nagy kincs. Az elégedett szülő arcát látni a gyógyítók legnagyobb ajándéka.  Gyorsan hátrapillantok vállam felett a bőröndjeimre. - A birtokom megvár, így köszönettel elfogadom a meghívást - hálás mosolyom beszédes - Megkérdezhetem, hogy kihez, hová és hány órára érkezzek? - érdeklődésem teljesen ártatlan, bár most, hogy jobban megnézem a férfit igen barátságosnak tűnik és a lánya is aranyos.

Evena
 ~ a hölgynél Pankával

- Erdős Ármin - nyújt kezet a nőnek, míg a másikkal tartja ölében a gyerkőcöt. - A Macskabagoly utcza 10-ben lakunk, Panka az anyukájával elutazik egy, vagy két napra, szóval áthívok néhány barátot - vállat von miközben gyorsan letisztázza, hogy nem egy célzott hálószobára hívással próbálkozik be, vagy ilyesmi.
- Kora este, olyan hattól már érkezhet bármikor. Várni fogom - még küld egy mosolyt, aztán Panka mocorgására megindul a kijárat felé.

Panka és az apja

 Most már tudja a férfi nevét. - Örvendek, Evena Noxen, patikus, gyógyító és miegymás - viszonzom kézfogását mosolyogva, s fel sem tételezem, hogy nem tökéletesen ártatlan a meghívása. Miután megtudtam hová és mikorra menjek elbúcsúzom tőlük és bezárom mögöttük a gyógyház bejárati ajtaját. Elgondolkozom egy pillanatra míg nézem őket, ahogyan elfelé mennek és elszorul a szívem, de mély lélegzetet veszek és visszabűvölöm a bőröndjeimet lakterembe.