Minden RT játékra, ami a faluban vagy annak környékén játszódik.

Egyelőre a kölykök mit sem sejtenek arról, hogy Kleo néha Luca és, hogy Luca egyáltalán létezik, leginkább Zsombor miatt.
A hétköznapok általában nem túl meghittek, Kirill sokat dolgozik, ám ma valahogy mégis sikerült a férfinek korábban hazajönnie megebédelnie és utána míg a gyerekek nem jönnek meg Luca emberi formában van. Tv-t néztek, de Kirill elaludt nagyjából egy órája, Luca azóta figyeli a férfit és még mindig gondolkodik azon, hogy biztos nem álmodja-e a dolgot.

Egyelőre a kölykök mit sem sejtenek arról, hogy Kleo néha Luca és, hogy Luca egyáltalán létezik, leginkább Zsombor miatt.
A hétköznapok általában nem túl meghittek, Kirill sokat dolgozik, ám ma valahogy mégis sikerült a férfinek korábban hazajönnie megebédelnie és utána míg a gyerekek nem jönnek meg Luca emberi formában van. Tv-t néztek, de Kirill elaludt nagyjából egy órája, Luca azóta figyeli a férfit és még mindig gondolkodik azon, hogy biztos nem álmodja-e a dolgot.

Lucám

Azért nem hétköznapi dolog, hogy valakinek a kutyája hirtelenjében a barátnőjévé avanzsálódjon. Márpedig Kirillel ez megtörtént, eléggé így lehet összefoglalni a történteket.
Még ismerkednek, de semmi pénzért nem engedné el Lucát. Úgy érzi, megtalálta benne amit keresett és egyszerűen a látványától is mosolyognia kell.
Nem egyszerű közös programot csinálniuk, elég nagy a lebukásveszély, szóval egyelőre a férfi próbálja úgy összehozni a dolgait, hogy több idő jusson a nőre. Az évkezdés azonban fárasztó, nehézkes, nem csoda, hogy könnyen elnyomja az álom tele pocakkal.
Álmában egy strandon járnak, körülöttük gyerekek rohangálnak és Severin. Luca pedig őt nézi. A probléma csak az, hogy addig nézi, figyeli, amíg Kirillt ezzel magához nem téríti. Nyöszörögve kezd mocorogni a kanapén és még csukott szemmel motyog valamit, s arcát dörzsöli.

A mocorgásra, nyöszörgésre meglepődik és megrémül, hogy netalántán az miatta történik ami történik, de amint meghallja a motyogást a gondolatai kíváncsibb vizekre eveznek, s hogy jobban hallja a férfit közelebb hajol, majdhogynem orra a Kirilléhez ér, de még így sem hallja rendesen amit mond.
- Milyen fagylalt? - motyogja vissza.

Elmosolyodik miközben megérzi az arcához közel Lucáét. Ki sem nyitja a szemét, inkább a kezét emeli fel és nyúl a nő tarkójához, ahol ujjait a hajába bújtatva húzza magához és csókolja meg gyengéden.
- Fagylalt? Ennék fagyit - vigyorodik el és ezzel együtt a szemeit is kinyitja. Nagyot nyújtózik mielőtt felülne.
- Felébreszthettél volna...az nem közös program, ha én alszok, te meg bámulsz.

Kirill

Kicsit meglepi, hogy a férfi magához húzza, mert hirtelen történik, de a csókhoz nincs ellenvetése. Még szokatlan neki, de egyáltalán nem negatív. Eddig sohasem csókolózott, maximum néha a földet csókolta meg, amikor orra bukott, de emberrel még soha, mostanában pedig napjában többször is. Egyszer reggel, egyszer este, a többi meg elszórva.
- Én is - csillan fel szeme ahogy megszólal benne a gyermeteg énje. - Van? Vettél? Vaan? - kérdezi egymás után többször is ismételgetve önmagát.
- De álmosnak tűntél - jelenti ki nagy szemekkel, ártatlanul.

- Van a hűtőben - sóhajt fel álmosan és elpillant az ajtó irányába. Nincs az a pénz amiért most megemelné a fenekét, a pálcája pedig nincs kéznél. Addig viszont eljut, hogy felüljön legalább és ha már helyben van, újabb csókot nyom a nő ajkaira.
- Fárasztó az évkezdés. Még zsonganak a gyerekek és be kell szoktatni a kicsiket - legyint miközben arra gondol, miket kell még leküzdeniük a picikkel.
- Szóval, hol is az a fagyi?

Kirill

- Jaj biztos nagyon édesek lehetnek, a kislányok a kis loknis hajukkal, meg a kisfiúk a csibész vigyorukkal. Egyszer bemehetnék megtanítani őket a csúzli használatára - vigyorodik el a gondolatra. Persze nem érzi át igazán a férfi baját, mert nincs itt, így a panaszos megszólalásból egészen mást vett le.
- Mindjárt hozom! - feláll és kirohan, nem cicózik, az egész dobozt kihozza két kanállal és törökülésbe helyezkedve az ölébe teszi.
- Nem tudom melyik a kedvenced, szóval idehoztam az egész dobozt - mosolyodik el.

Elvigyorodik Luca lelkesedésén. Nincs még egy olyan felnőtt nő, aki annyira kisgyerek lenne, mint ő. Talán Kirillnek vannak...komplexusai.
- Imádlak - tekintetével követi amint kiszalad a konyhába, ő pedig addig átmasszírozza az elfeküdt arcbőrét. Meg sem lepődik az egész doboz fagyit látva. Igazából ők is mindig így csinálják a gyerekekkel.
- Vanília, málna párti vagyok - majd a kanalat fogva bele is nyomja azt az édességbe. Nem volt úgy igazán még párkapcsolata, így eszébe sem jut, hogy mondjuk Luca szájába nyomja a kanalat. - Neked eper ízed van, azt is imádom - félmosollyal az arcán néz a nőre, legfőképp a nyakára.

Kirill

- Én a citromosat szeretem. Vagy hát nem is tudom. Leginkább csak olyat kaptam. - gondolkodik el. Az anyja ilyen téren elég szigorú volt, elvégre Luca evési szokásai lágyítva és ebrosszak és a foltokat valahogy ki kellett küszöbölni.
- Eper? - kedve lenne megnyalni magát, hogy kiderítse vajon a férfinak igaza van, vagy sem, de végül nem teszi, helyette inkább ő is eszik egy kanállal, aztán haloványan elkuncogja magát.
- Most te bámulsz engem! - csillan szeme cinkosul.

- Kipróbáljuk együtt az összeset - szögezi le már előre. A nyár erről szól. Fagyizás, jégkrémek, tejszínhabbal és gyümölcsökkel teleszórva. Luca pedig minden kétséget kizáróan velük marad, így megvan az első terv a jövőre nézve.
- Kedvem lenni téged is... - mondandóját inkább nem fejezi be. Értheti a nő anélkül is, hogy kimondaná. Tekintetét pimaszul rajta tartja miközben újabb adagot kanalaz a szájába.

Kirill

- Alig várom - sóhajt fel boldogan, tetszik neki, hogy a férfi a jövőre is tervez, mert ez azt jelenti, hogy nem kell itt hagynia a családot.
- Megkóstolni? Miért nem teszed - közelebb hajol, hogy most ő adja a csókot, de mielőtt megtehetné a bejárati ajtó kinyílik, hangját rögtön érzékeli Luca és amilyen gyorsan csak lehet kutyává eszkábálódik vissza. Úgy tűnik rövidebb volt ez a közös pihenés, mint amennyire tervezték.