Minden RT játékra, ami a faluban vagy annak környékén játszódik.

Jeanette Bergström

Első nap. Ezek általában mindig nehezek, és ez most sem volt másképp. Nehezen indult a reggel és nehezen is folytatódott. Sokszor sikerült eltévedni és többet káromkodtam ma, mint egy egy szokásos napon. Az iskola felfedezését hamar feladtam. Igaz tegnap kaptam egy kis segítséget, de hát úgy érzem, hogy hangya******i volt amit én ebből az iskolából láttam tegnap este. Szóval hamar úgy döntöttem, hogy előbb az a kis települést kellene felfedezni, ahol érkezésemkor jártam. Így már késő délelőtt elindultam valamerre, bóklásztam amerre a lábam vitt, bementem pár boltba, vettem magamnak ezt-azt. A nagy vizsgálódásban megfeledkeztem arról, hogy ma még nem ettem semmit. Erre a hasam irgalmatlan korgása hívta fel a figyelmemet. Mivel nem tudom merre van itt valami étterem, így a legelső helyre bementem, ahol úgy tűnt árulhatnak valami ételt. Így kötöttem ki egy csárdában. Körbetekintés nélkül indultam el a pult irányába, majd egy jól irányzott mozdulattal felültem a legközelebbi székre. A csapos éppen eléggé el vol foglalva, így várnom kellett. Ez idő alatt legalább szemügyre tudtam venni a helyet. Hááááát....

Jeanette Bergström

Első nap. Ezek általában mindig nehezek, és ez most sem volt másképp. Nehezen indult a reggel és nehezen is folytatódott. Sokszor sikerült eltévedni és többet káromkodtam ma, mint egy egy szokásos napon. Az iskola felfedezését hamar feladtam. Igaz tegnap kaptam egy kis segítséget, de hát úgy érzem, hogy hangya******i volt amit én ebből az iskolából láttam tegnap este. Szóval hamar úgy döntöttem, hogy előbb az a kis települést kellene felfedezni, ahol érkezésemkor jártam. Így már késő délelőtt elindultam valamerre, bóklásztam amerre a lábam vitt, bementem pár boltba, vettem magamnak ezt-azt. A nagy vizsgálódásban megfeledkeztem arról, hogy ma még nem ettem semmit. Erre a hasam irgalmatlan korgása hívta fel a figyelmemet. Mivel nem tudom merre van itt valami étterem, így a legelső helyre bementem, ahol úgy tűnt árulhatnak valami ételt. Így kötöttem ki egy csárdában. Körbetekintés nélkül indultam el a pult irányába, majd egy jól irányzott mozdulattal felültem a legközelebbi székre. A csapos éppen eléggé el vol foglalva, így várnom kellett. Ez idő alatt legalább szemügyre tudtam venni a helyet. Hááááát....

::Gálffy Erik

Jeanette Bergström

A nagy körbetekintés közben feltűnik nekem valami, vagy inkább valaki, aki nagyon nem illik bele a képbe. Egy lány. Egy lány, akinek nagyon ártatlan és szűzies kinézete van. Vajon mit keres ő itt? A sok rossz arcú férfi között, akik jelenleg itt csöveznek eléggé furcsa látványt nyújt. Egy vajsör pihen előtte, amiből még úgy fest egy kortyot sem ivott. Vajon fog vagy csak dísznek van? Egy ideig csak nézem, méregetem. Vajon egyedül van? Ha igen, akkor elég bátor a kicsi lány. Kicsi... nagyjából annyi idő lehet, mint én. Szóval erős kifejezés a kicsi. Eltöprengek azon, hogy miért jön ide be egy ilyen boszi. Jobban el tudom képzelni egy cuki, macskás képekkel, rózsaszín és fehér porcelánokkal teli kávézóban, ahol mindenki teázik és úgy fogja a csészét, hogy közben kifelé áll a kisujja. Hosszas méregetés után úgy döntöttem, hogy megkérdezem mi járatban van ő itt. Felpiszkálta a fantáziámat, és mivel az elmúlt öt percben senki nem ült le mellé, így talán senki nem próbál meg megverni azért, mert szóba elegyedek vele. Egy-két ügyes mozdulattal odacsusszanok a mellette lévő székre. - Szia! Megkérdezhetem, hogy mit keresel te itt? Nem félsz, hogy valamelyik csúnya bácsi elkap és bevisz magával hátra a WC-be aztán...? - nem fejezem be a mondatot, csak tudja mire is gondolok. Ha nem érti, akkor pedig jobb ha nem én magyarázom el neki. A felvilágosításra ott vannak a szülők. Sose fogom elfelejteni azt a kínos beszélgetést apámmal. Pedig ha tudta volna, hogy azon már réges-régen túl vagyok. Na mindegy.

::Gálffy Erik

Jeanette Bergström

A lány rémült tekintetét látva hirtelen nem tudom, hogy jó ötlet volt közelebb ülni, avagy sem. Ha most zokogó roham tört rá, mert hozzá szóltam, akkor nem nagyon tudom mit fogok kezdeni vele. Nagyjából annyit lehet tőlem várni ilyen esetben, hogy megfogom és visszaülök az eredeti helyemre. Ja nem. Oda már nem. Szóval már csak reménykednem kell, hogy nem kap a csaj pánik-,  vagy éppen hisztirohamot. Amikor megszólalok talán egy fokkal csökken a rémület a tekintetébe, de még mindig ott van benne a félelem. Atyaég, tényleg ennyire félelmetes vagyok? Pedig eddig szentül meg voltam győződve róla, hogy helyes pasi vagyok. Na mindegy… A kérdésemre kapott válasz hallatán hirtelen nevetés tör ki belőlem. Hangosan, őszintén, mélyről. Ez most komoly? Hát eszemet eldobom. Ekkora hülyeséget, már bocsánat. Igyekszem visszafogni magam, de elég nehéz, de pár pillanat múlva helyreáll a rendszer. – Ez most komoly? Ezt te komolyan így gondolod? – Újra kitör belőlem a nevetés mikor felidézem az előbb elhangzottakat. – Figyi, ha meg szeretnéd védeni magad, akkor  menj el egy olyan önvédelmi szakkörre, amit a mugliknak szoktak tartani. Lehet többre mész vele, mint, hogy bedobod magad ide a sok kiéhezett férfi közé. Ők itt nem bántani fognak, hanem még annál is rosszabbat… - Próbálok segíteni a kiscsajnak, de lehet rossz irányból közelítem meg a dolog. Ennek ellenére továbbra se hallottam ekkora balgaságot mostanában. – Nyugi, megvédelek ha úgy van, nem pedig bántani foglak. Nem esik jól, hogy olyannak gondolsz, mint amilyenek ezek… Áucs. -

::Gálffy Erik

Jeanette Bergström

A lány hebegése és habogása túlzottan nem volt lelkesítő számomra. Sose értettem az olyan lányokat, akik ennyire...félénkek?! Talán ez a legjobb szó erre, bár nem tudom. Sokkal közelebb állnak a lelkemhez azok a nők, akik határozottak, talpraesettek, tudják mit akarnak és azért foggal körömmel harcolnak. Az ilyen "kislányokat" eddig próbáltam minél jobban kerülni, de ha már belecsöppentem ebbe a szituba, akkor nem fogok hanyatt-homlok menekülni belőle. Még valami érdekes is kisülhet belőle. Éljenek az újdonságok! Picit meghökkenek mikor közli, hogy lehetnék én is pszichopata. Hát mit ne mondjak, ez nem esett túl jól az önbizalmamnak. - Szerintem most úgy teszek, mintha ezt meg se hallottam volna rendben? - Ezek az itteni lányok elég furcsák, ezt gyorsan sikerült leszűrnöm. Sőt igazából az itteni emberek 90% érdekes számomra. Egyre nehezebben értem, hogy mit keresek én itt. Na de nem akarok mindig ezen lovagolni. Egyszer majd rájövök, hogy mi is volt a célja anyáéknak azzal, hogy ide küldtek három évre. Elmélkedésem közben egy kérdést intéz felém a leányzó, amire illedelmes módon válaszolok is. - Nem. - Válaszom rövid és tömör. Nem fogok nekiállni magyarázkodni egy idegennek, de mivel az illem úgy kívánja így... - Na és te? -

::Gálffy Erik

Jeanette Bergström

Egyre kellemetlenebbül érzem magam. Nem nagyon tudok mit kezdeni a lány hangulatingadozásaival. Legszívesebben menekülőre fognám. Bár érdekes csajjal összehozott eddigi életem során a sors, többek között olyanokkal is mint ő, akinek nem tudom a nevét. Eddigi tapasztalatom az, hogy velük sok mindent nem lehet kezdeni. Idővel eljön majd az önsajnáltatás, meg a sok-sok felesleges duma, amire marhára nem vagyok kíváncsi. Kezdek pánikba esni, hogy mégis, hogy mászok én ki ebből a szituból. Bocsánatot kér, én pedig csak nézek rá bambán. Erre mit kellene reagálni? Ugyanis nem bántott meg vagy ilyesmi. Atyaég! Ne már! Szedd össze magad kiscsaj! Eddig felső testtel felé voltam fordulva, de most egy lassú mozdulattal visszafordulok a pult felé. Intek a csaposnak és kikérek egy korsó sört, a legerősebbet. Úgy érzem szükségem lesz rá.
Csak nem akad le a témáról és tovább vallat, hogy hova valósi is vagyok. Lehet egyszerűbb lenne ha színt vallanék neki, és akkor nyugton marad. A gondolat végére  megszületett az elhatározás is.
- Eriknek hívnak, elsős mestertanonc vagyok, tegnap érkeztem, 20 éves vagyok, 186 centi, 44-es cipőt hordok, inkább kutyás vagyok, mint macskás, 15 évesen vesztettem el a szüzességemet egy Sára nevű lánnyal, van egy bátyám és egy nővérem, Baranyából jöttem, szeretek repülni, utálok tanulni, eddig otthon saját oktatóm volt. - mindezt egy levegővel. - Szeretnél még tudni valamit?- teszem fel a nagy kérdést, amire nem tudom, hogy akarom-e hallani a választ. - Na és rólad, mit kell tudni? - Remélem ezzel legalább leköti magát egy időre, én pedig addig nyugiba megihatom a sörömet, ami időközben landolt előttem.

::Gálffy Erik

Jeanette Bergström

Egy dolog van, amit baromira nehezen viselek el, és még annál is rosszabbul tudok kezelni. Ez pedig nem más, mint a hiszti. Új ivócimbim pedig egy ilyen hisztibe kezdett bele. Legszívesebben azonnal menekülőre fogtam volna. Sőt, mi az, hogy fogtam volna?! Fejbe már állítom is össze a megfelelő szöveget az érdekében, hogy szabaduljak. Jesszusom, hogy lehettem ekkora ökör, hogy ide ültem mellé?! Valakinek jól nyakon kellett volna vernie, még mielőtt megtettem volna.
Erre a kiakadásra mindössze annyit tudtam reagálni, hogy "Ühhüm", miközben tele volt a szám sörrel. Míg ő beszélt én csak öntöttem magamba az italt, ezzel elérve vagy azt, hogy jobban érezzem magam, vagy azt, hogy előbb szabadulhassak. Végül azonban ott hagytam az italom felét és felálltam.
- Figyi én kimegyek cigizni.- közöltem, majd lecsaptam a sör árát a pultra és a kijárat felé vettem az irányt. Kifelé menet kivettem a kabátom zsebéből a cigis dobozt, majd még a csárdába a számba tettem a cigit, de meggyújtani csak kint gyújtottam meg. Ahogy kiértem az ajtón elindultam vissza az iskola felé, mondván hátha tudok még valami értelmeset is kezdeni magammal ezután a röpke kiruccanásom után.