Délután három óra van, mire hazaérek az egyetemről. Szerencsére már nincs több órám a mai nap, viszont programom annál inkább. Estefelé jön át a barátnőm és buli lesz, amiről az uraság még nem tud, de hamarosan értesül róla. Megszokhatta már, hogy csak úgy random ötleteket dobok fel és nem kérem ki a véleményét, de tegyük hozzá, hogy még sosem haragudott meg rám, ha bulizni támadt kedvem. Lepakolok és fújok egyet, majd gyors kaja után berontok a macihoz és bármit is tevékenykedik, most azt abba fogja hagyni, nincs apelláta. Egész nap nem csinált semmit, hiszen ma nem kellett dolgoznia menni.
- Van egy jó  hírem, meg egy rossz - kezdem el, nem mintha nem lenne már önmagában remek, hogy itthon vagyok. - A jó hír az, hogy este buli lesz itt. A rossz az, hogy most jössz, mert segítened kell takarítani. - Nem kérdezem, mondom. Egyedül sosem végeznék az egész házzal, de ha jófiú lesz - hahahahaa -, akkor majd ő megy el a boltba egy-két finomságért. Megfogom a kezét és húzni kezdem a nappali felé, mondjuk ez semmit sem ér, olyanok vagyunk mint Dávid és Góliát, én nagyjából fele akkora vagyok magasságban is, szélességben pedig főleg, mint ő és csak akkor tudnom megmozdítani, ha az ő is engedi.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=656387#post656387][b]Dasha Fresmoon - 2017.01.19. 20:15[/b][/url]

Délután három óra van, mire hazaérek az egyetemről. Szerencsére már nincs több órám a mai nap, viszont programom annál inkább. Estefelé jön át a barátnőm és buli lesz, amiről az uraság még nem tud, de hamarosan értesül róla. Megszokhatta már, hogy csak úgy random ötleteket dobok fel és nem kérem ki a véleményét, de tegyük hozzá, hogy még sosem haragudott meg rám, ha bulizni támadt kedvem. Lepakolok és fújok egyet, majd gyors kaja után berontok a macihoz és bármit is tevékenykedik, most azt abba fogja hagyni, nincs apelláta. Egész nap nem csinált semmit, hiszen ma nem kellett dolgoznia menni.
- Van egy jó  hírem, meg egy rossz - kezdem el, nem mintha nem lenne már önmagában remek, hogy itthon vagyok. - A jó hír az, hogy este buli lesz itt. A rossz az, hogy most jössz, mert segítened kell takarítani. - Nem kérdezem, mondom. Egyedül sosem végeznék az egész házzal, de ha jófiú lesz - hahahahaa -, akkor majd ő megy el a boltba egy-két finomságért. Megfogom a kezét és húzni kezdem a nappali felé, mondjuk ez semmit sem ér, olyanok vagyunk mint Dávid és Góliát, én nagyjából fele akkora vagyok magasságban is, szélességben pedig főleg, mint ő és csak akkor tudnom megmozdítani, ha az ő is engedi.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=656391#post656391][b]Kwon Ji Byung - 2017.01.19. 20:28[/b][/url]

Szeretem a munka nélküli napokat, ilyenkor kedvemre tudok lustálkodni, hacsak az itteni haverok fel nem hívnak, hogy menjünk kosarazni, ami nem eshet meg, nem ismerek még senkit. A reggel folyamán megkértem a drágát, hogy csináljon kaját, mielőtt elmegy az egyetemre és ő gonosz nőszemély módjára nem tette ezt meg, szóval most elviekben haragszom rá, legalábbis ezt fogom felé mutatni. Nagyfiú módjára készítettem magamnak ételt, viszont az nem ugyanolyan, ami Dasha keze által készül az sokkal finomabb, és ezt nem csak akkor mondom, ha kérek tőle valamit.
Hallom, hogy megérkezik a lány, szó szerint berobban a kupi közepébe, miközben én folytatom a videójátékot. Ez volt a második dolog, amit kipakoltam ideérkezésünket követően, enélkül nem élet az élet. Az ágyon fekve nézek fel rá, felkelti az érdeklődésemet, amit mond, a bulis része az biztos, abban mindig benne vagyok, azonban az utóbbi hidegen hagy, amíg ténylegesen nem csinál nekem kaját. Tudja, milyen vagyok, evés nélkül el sem kezdődhet az étel. Hirtelen elkapja a kezem, amiből kiesik a konzol és húzni kezd kifelé, de én erőteljesen ellenállok.
- Előbb csinálj nekem késői ebédet, már éhen halok, aztán beszélhetünk pakolásról. Amúgy kik jönnek és beszélnek angolul? – nem igazán vagyok otthon a magyar nyelvben, eddig pár kifejezést sikerült elsajátítsak, a legtöbb a munkámmal kapcsolatos, persze alapszavak azok mennek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=656396#post656396][b]Dasha Fresmoon - 2017.01.19. 20:42[/b][/url]

Byungie, Byungie, az én kismackóm. Imádok rajta aludni, mert akkora izmai vannak, hogy betelíti az egész ágyat, ha nem franciaágyról van szó és én már csak rajta férek el. Byungie, Byungie, az én kismackóm. Imád videójátékokkal játszani, csak ne lenne ekkora kupi a szobában. Sokban hasonlítunk, de én sosem tudnék ekkora rendetlenségben ellenni, bántaná a szemem. Húzni kezdem, de mint vártam, nem sok sikerrel járok.
- Már csináltam, ott van a konyhaasztalon - válaszolom aranyos-durcisan és felhagyok a noszogatással, inkább ölbe teszem a kezem. Nem vagyok én gonosz boszorkány, vagyis de, az vagyok, de nem gonosz. Csináltam magamnak kaját és azzal a lendülettel a macinak is, mert tudom, hogy bármilyen napszakról van szó, ő tud éhes lenni. Egy biztos, szerencsés lehet velem és nem is panaszkodhat, más csaj lehet nem lenne vele ennyire figyelmes. Így már nem nehéz elráncigálnom a TV elől, ő leül falatozni a konyhában, míg én nekiállok rendet rakni. Csak tudnám, mit keres a bugyim a nappaliban...
- Légyszi Maci, ne kezd el videót nézni miközben eszel, tényleg szükségem van a segítségedre - mondom neki kérlelve, mert tudom, hogy ő imád úgy enni, hogy közben sorozatot, vagy valamilyen zenei műsort néz, akkor viszont háromnegyed órán keresztül csak eszik csigatempóban, erre pedig most nincs időnk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=656398#post656398][b]Kwon Ji Byung - 2017.01.19. 20:53[/b][/url]

Van kaja és én nem tudok róla? Ez meg, hogy lehet? És az, hogy lehet, hogy én kételkedtem a csajomban? De komolyan, annak az ételnek el kellett bújnia előlem, vagy nem is tudom, de nem találtam és egész nap arra a pillanatra vártam, hogy hazaérjen és csináljon nekem valamit. Felkapom a fejem, kiejti azokat a szavakat, amiket már nagyon vártam és nem kell tovább noszogatnia.
- És ugye a kedvencemet? – még egy utolsó kérdés, mire falatozni kezdek, de erre nem is kell válaszolnia, azt csinálna, amit a legjobban szeretek… vagyis másodjára. Ismer már annyira, hogy ilyeneket kelljen mondani, már veszem is elő a mobilomat, tényleg most akartam megnézni az AOA comeback-jét, már vagy századjára. Szépek azok a lányok, viszont Dasha nyomába sem érhetnek, ahogy más sem.
- Jól van – adom meg magam és gyorsan kikanalazom az utolsó falatokat. A mosogatóba rakom a tányért, majd a lány mellé lépek, a nehéz dobozokat ne neki kelljen már pakolnia, én vagyok a férfi a lakásban, ez az én dolgom.
- De nem válaszoltál a kérdésemre, szóval? – teszem fel újra, ahogy megragadom a törékeny feliratot tartalmazó kartont. Nem is tudtam, hogy nekünk vannak ilyen cuccaink, de, ha tényleg buli lesz, ezt jobb lesz átvinni a halószobába, oda úgysem jöhet senki, azt nem engedem meg. Az kéne, hogy valaki behányjon az ágyba.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=656405#post656405][b]Dasha Fresmoon - 2017.01.19. 21:15[/b][/url]

Mikor megtudja, hogy van kaja, mint a szélvész, úgy szalad a konyhába és nekiesik a tálnak. Bólintok, mert valóban az egyik kedvencét csináltam, de neki mi nem az? Nem mondhatom, hogy nehéz rá főznöm, szinte mindent ugyanolyan jókedvvel megeszik. Csak azért is előveszi a telefonját, igaz ezúttal szerencse, hogy csak egy comebacket néz, ami nem hosszú. Azért noszogatom, mielőtt automatikusan rányomna a következő videóra és erre már ő is kapkodja magát. Nem kell sietnie az evéssel, nem azt mondtam, hogy két kanállal egye a levesét, csak hogy ne merüljön bele a koreai képvilágba.
Aztán befejezi és odajön segíteni nekem. Nem vagyok béna, sem pedig gyenge, mivel nekem is vannak izmaim, de szó mi szó, nem vagyok vetélytársa a macinak. Hagyom, hogy elvigye a dobozokat, én inkább a könnyű dolgokat szedem össze, mint például ruhákat. Kis kíváncsi, nem lehet előle semmit sem titkolni, pedig nagyon akartam egyszer meglepetést neki. Grimaszolok kicsit, majd válaszként először az ajkaihoz tapadok. Ez a másik veszélyforrás, ha ezt csináljuk, akkor hamar vége lehet a takarításnak, ezért keservesen is, de eltávolodok a kalácstestétől és megadom magam.
- Egyik barátnőm és társai. Ne aggódj, zömével angolok, aki pedig nem az, elvileg ők is tudnak angolul. De ha mégsem, akkor koreaiul igen. - nyugtatom Byungiet. Nem tudom, hogy ki jön pontosan, de nagyon remélem, hogy Gwen pasija is eljön, mert ha nem, akkor a lánnyal együtt én rángatom el ide. Muszáj bemutatnia, ahogy ő is meg fogja ismerni a macit.
- Ezt fel tudnád vinni a hálóba, édes? - kérdezem és közben egy újabb dobozt adok a kezébe, tele dossziékkal. Kissé érződik a hangomon, hogy ez már nehéz nekem, egy csomó papírnak aztán van súlya. Lehet az utóbbi napokban többet kellett volna foglalkoznunk a kipakolással, mint egymással.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=656408#post656408][b]Kwon Ji Byung - 2017.01.19. 21:29[/b][/url]

Belapátolom az utolsó tál ételt, majd automatikus lépek a lány mellé és veszem el a dobozt, majd a következőt és viszem az ideiglenes helyére. A kérdést újra felteszem, szeretek tudni a dolgokról, főleg, ha az az én házamban történik, ugyanis a vendégek jönnek ide, és nem mi megyünk hozzájuk, ami jobb lenne, még korai a házavató, de nem utasíthatok vissza egy ilyen lehetőséget, a sok meló így is kifáraszt. Remélhetőleg holnap se kell bemenjek, bár erről ma fogok értesítést kapni, avagy a főnök előtte este hív, ami szerintük megfelelő, szerintem már kevésbé, viszont nincs más lehetőség, ezt kell szeretnem. Nem lep meg a lány érintkezése, bár ezt nem most kell, rövid úton máshol kötnénk ki, a vendégek, pedig egy rumlis házba érkeznének, azonban viszonzom a csókot, még elválás előtt.
- Na, végre megismerhetek pár embert a környezetedből, király. Aztán mindenkit bemutatni, nem titkolni senkit – kacsintok rá, egyértelmű, hogy a dögös barátnőire gondolok. Szeretem húzni az agyát, számomra ez kikapcsolódás, ahogy fordítva is. Semmi komoly nincs benne, mi így szeretjük egymást. Vigyorogva veszem át a dobozt, ez már nehezebb, mint az előzőek, mégis könnyen felemelem, ennyit ér, ha valaki sportolt, és segített az otthoni boltban pakolászni.
- És mikorra várjuk őket? Lehet, egyszerűbb lenne varázslattal elintézni – kiáltom vissza neki, és elhúzom a számat, nem szeretek varázspálcát használni. A többi mágusnak sokkal egyszerűbb azzal, nálam mégis a fordítottja áll fent, szeretem a két kezemmel megoldani a dolgokat, aminek a hátránya, hogy időbe telik. Most nincs olyan sok belőle, meglehet, a könnyebb megoldást kell választanunk. Visszaérve, érdeklődve tekintek felé, ő vajon mit gondol erről a lehetőségről. Ismeri a képességeimet ezzel kapcsolatban, mindig a kétkezi munkát preferáltam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=656439#post656439][b]Dasha Fresmoon - 2017.01.20. 13:57[/b][/url]

Próbálom terelni a kérdéséről a témát és túl jól sikerül. Még én is saját magam csapdájába esek, mert igen nehezemre esik megszakítanom a csókunkat. Máskor nem fogom így random letámadni, ha fontos és időkorlátos feladatunk van, egyéb esetben természetes, hogy az ölébe vetem magam. Belátom, hogy ez most nem a meglepetések alkalma, illik neki is tudnia a vendégekről.
- Nyugi, mindenkivel biztosan össze fogsz haverkodni. Mondjuk szerintem én sem fogom ismerni a társaság felét. - Gwen. Egy biztos vendég. A többieket kétesek, illetve vannak nagyon ajánlott - alias Gwenpasi - és nagy valószínűséggel érkező - a Szofi nevű lány, akit a szöszi említett az egyetemen - vendégek. Lehet JiByungnak nem fog tetszeni, hogy úgymond idegenek jönnek, de neki ígyis-úgyis azok, történetesen most talán nekem is egy részük. Mindazonáltal én bízok a barátnőmben és tudom, hogy a barátai szintén jó fejek, ezért nem is aggódom. Hallom a maci kérdését és elgondolkozok azon, mit is beszéltünk meg pontosan, erre megcsörren a telefonom, én pedig rohanok felvenni ki a konyhába. Egy seouli barátnőm az és kissé eltrécselek vele, de nem felejtem el, hogy pakolni kell, valamint a megjegyzésére - hogy varázslattal könnyebb lenne - bólintok és noszogató pillantásokat teszek felé, jelezvén, hogy akkor csinálja, ne várjon rám, vagy tapsra. Pár perc után sikerül leraknom a muglieszközt, majd visszamegyek a sráchoz pakolni.
- Úgy hét, fél-nyolc felé jönnek elvileg. Lehet tényleg jobb lenne varázsolni. Csak előbb meg kéne találnom a pálcám. - Komolyan nem találom, pedig szoktam figyelni, hogy ne hagyjam el. Seoulban viszonylag keveset használtam, Magyarországon nagyobb hagyománya van a segédeszköznek és nekem még vissza kell szoknom, hogy mindig magamnál tartom.
- Ha megtalálod, kapsz egy hatalmas cuppanósat! - motiválom Byungiet, hogy segítsen megkeresni, nem mintha ezzel annyira befolyásolhatnám, amúgy is kap minden jót tőlem, amikor csak akarja, de azért játéknak nem rossz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=656468#post656468][b]Kwon Ji Byung - 2017.01.20. 20:07[/b][/url]

A Drágának mindig túl jók voltak a terelési ötletei, most mégis ő vet neki véget, ha nem tenné, akkor maga ellen áskálódna, nem fejeznénk be a takarítást. Morgok egyet, majd újra megkérdezem, amit az előbb is, végül választ is kapok.
- Szóval rengeteg idegen jön a lakásunkba, aztán majd megtudjuk milyenek. Értem – nem tudom, jónak, vagy rossznak fogjam fel a helyzetet, nekem mindenki ismeretlen lesz, de az meglep, hogy Dashának is. Neki legalább ismernie kéne őket.
- Legalább jó lesz a hangulat, bár akkor hangszigetelő, vagy mittomén milyen bűbáj is kellene, a szomszédok lehet, nem díjaznák a hangos zenét – nem ismerem a magyar embereket, ahol eddig laktam, vagyis a nagyiéknál, soha nem lehetett partyt tartani, és nem miattuk, hanem a mellettünk élők miatt. Remélem itt elnézőbbek az emberek, nincs kedvem elbeszélgetni a helyi aurorokkal.
A lány után nézek, miközben újabb kérdést intézek felé. Nők. Miért szeretnek ennyire beszélgetni, valamint mily meglepő, hogy pont munka közben kell ezt csinálniuk. Előveszem a varázseszközt, amit nem szoktam gyakran használni, most mégis jól jön és az apróbb, vagy több darabból álló dolgokat a helyükre varázsolom.
- Csoda, hogy az eszed nem hagyod el – forgatom meg szemeimet, ahogy meghallom a drága hangját. Egy invitoval magamhoz vonzom az ő pálcáját is, azonban nem adom oda rögtön.
- És, ha azt mondom, ötcsillagos kaját szeretnék? Az nem teljesíthető? Vagy mind a kettőt – kérdezem. Csókot bármikor lophatok tőle, ahogy kaját is bármikor csinál nekem, mégis a kettő együtt sokkal jobban hangzik, mint külön-külön.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=656476#post656476][b]Dasha Fresmoon - 2017.01.20. 20:39[/b][/url]

- Jaj már, ne legyél ilyen, mindenki nagyon aranyos lesz, csak próbálj meg maximálisan nyitott lenni - válaszolom neki mialatt már futok a telefonomhoz, hogy felvegyem a barátnőm hívását. JiByung addig is halad, valamint felfogja a pillantásom üzenetét és önállósítja magát, olyat tesz, amit ritkán: varázsol.
- Majd hangszigeteljük a házat, de csak ha készen leszünk - mondom, miután leteszem a telefont és visszasétálok hozzá. Még én sem ismerem annyira a szomszédokat, de nem kéne rosszul indítani náluk. Igaz, szerintem egyszer felvarázsoljuk a bűbájt és fel sem kell később oldani a varázslatot, elvégre ahogy ismerem magunkat, nem egyszeri alkalommal fog hangosan szólni a zene. Bár már Byungie megoldotta, de jó lenne nekem is megtalálnom a pálcámat, ezért elsőfokú keresési parancsot adok ki és nagy díjat tűzök ki annak, aki megtalálja. Lehet elkényeztetem magam egy cukrászdában egy tiramisuval, amennyiben én lelem meg előbb.
- Látod, ezt teszed velem! - Csakis miatta dobtam el az agyam még fél évvel ezelőtt. De nem értem, hogy miért gúnyolódik, szerintem ő többször hagyta már el a pálcáját, mint én. Öhm, mármint a varázspálcáját. Keresni kezdem az elveszett tárgyat, végül pedig eszembe jut, hogy a kabátomban lesz nagy valószínűséggel. Nem rohanok érte, hagy keresse csak a macim, ha jutalmat szeretne, noha úgy tűnik, nem elégedett az ajánlatommal. Ez szomorú, arról nem is beszélve, hogy jobb kaját szeretne enni. Megállok a pakolászással, felegyenesedek és csípőre teszem a kezem felháborodottan.
- Szóval azt mondod, hogy alapból nem ötcsillagosan főzök? Pedig direkt a te ízvilágod szerint fűszerezem a leveseket! - Ha tudná, hogy én jobban szeretem máshogyan készítve, de csakis miatta rászoktam az ő kedvencére, tán nem mondana ilyet. Ez kissé demotiváló tőle, így esélyt sem adok a nyereményre, magam megyek a kabátomhoz és veszem elő a pálcámat belőle, mely tényleg ott lapult. Szerencséje, hogy olyan lány vagyok, akit könnyű kiengesztelni, neki különösen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=656479#post656479][b]Kwon Ji Byung - 2017.01.20. 21:07[/b][/url]

- Én mindig nyitott vagyok, ezt neked kéne a legjobban tudni – utalok az első találkozásunkra, ahol simán levegőnek is nézhettem volna, ha mondjuk, meleg lennék, vagy bármi egyéb. Értem én az utasítgatást, bár kicsit sem tetszik, hogy ő mondta a pakolászós dolgot, és elmegy trécselni, a segítség helyett. Jaj, Dashám, nem leszünk így jóban.
- Nekem mindegy, csak ne menjen ki a fejedből – rántom meg a vállam, ez nem az én felelősségem leginkább, nem én szervezem a bulit, bár a ház nem tudom melyikőnk nevére van íratva. Ez számít egyáltalán? Húzom az agyát, nálunk ez tök természetes, a kapcsolatunk enélkül unalmas és egyhangú lenne, nem illene hozzánk, illetve ki kell mutatni az egymás iránt érzett szeretetünket a testiségeken kívül is. Nem vártam mást, rögtön rám fogja az egészet, mire vigyorogva válaszolok.
- Ha hagyod magad, persze, hogy ezt csinálom édesem – senki nem kötelezi rá, mondjuk nem is engedném, hogy elmenjen, ez egy őrgödi kőr. Fél éve hozzám tartozik, nem engedem át másnak.
A jutalom mindig jól esik, azt jelenti valamit jól csináltam. Nem szeretem beérni egy dologgal, a lánnyal kapcsolatban telhetetlen vagyok, ezért hozom fel a kaja lehetőségét, ami nem igazán tetszik neki. Sóhajtok egyet, nem akarok vitázni vele, abban mindig veszítek, ellene nem lehet győzedelmeskedni.
- Szeretem a főztöd, de egyszer meglephetnél egy előétel, plusz főétel, plusz desszert, plusz desszert csapattal, az még rádobna vagy öt csillagot az eddigiekre – kacsintok rá. Úgy tűnik, nem békél meg, és maga megy az eszközért, így nekem kell tennem valamit. Nem adok esélyt az ellentmondásra, mikor elkezdi varázsolni a dolgokat, hátulról megölelem, jobban mondva magamhoz húzom és egy lágy puszit nyomok a nyakára. Sejtheti, hogy mindent imádok vele kapcsolatban, semmit nem kell változtatni, főleg nem magával és a kajáival kapcsolatban. Ez a lány, egyszerűen úgy tökéletes, ahogy van.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=656497#post656497][b]Dasha Fresmoon - 2017.01.20. 22:19[/b][/url]

Bízom benne, hogy ezúttal is pont annyira nyitott lesz Byungie, mint amennyire megismertem. Eddig ezzel még sosem volt gond, e téren tökéletesen összeillünk és imádom benne, hogy nem egy könnyű szívű srác, hanem erős és férfias és maciiiii. Csak mosolygok rá, ennél többre nincs is szükség, mert tudja, hogy mit gondolok és azt is, hogy miatta vesztem el a fejem.
- Nem fogom elfelejteni! - Na persze, ahogy azt sem fejeltettem el, hogy hova tettem a varázspálcámat. A hihetőség cseng a hangomban, mégis bíznia kell bennem és nekem is magamban. Amint megszólal majd a zene, úgyis rájövök, hogy aktiválni kéne a bűbájt. A szemét még élvezi is, hogy miatta veszítem el valahányszor a fejem és az épeszű gondolkodásmódomat, mire kedvem lenne belecsípni a formás kis hátsójába, de ahhoz messze áll tőlem és tele van a kezem, szóval megússza. Ha akarnék se tudnék ellenállni neki, persze ha nem elégedett a konyhai művészetemmel, az kicsit rosszul esik és ezt nem titkolom. Jogosan háborodok fel és követelem, hogy szaporán magyarázza ki magát a helyzetből, mert direkt fogom elsózni a levesét. Na jó, ilyet sosem tennék vele, de kisebb trollságokat simán. A válaszára azonban csak még jobban tátva marad a szám. A kis telhetetlen!
- Elmehetsz a francba, majd ha sok pénzt hozol haza, készítek olyan ebédeket, hogy bele sem fog férni a hasadba! De amúgy is, egyetemista vagyok, szerinted nekem ilyenekre van időm? Az egyik hétvégén megkaphatod, amennyiben előbb elviszel egy romantikus étterembe és gyertyafény mellett fogunk vacsorázni, én csini ruciban, te pedig öltönyben. - Ez aztán a kifakadás Dasha módra. Nem félek kimondani a véleményem és kissé erősebb szavakat használni, az imént említett személyisége miatt. Inkább magam indulok a pálcámért és ezzel pontot teszek az egész kényes, noha sokkal barátibb veszekedésnek, mint látszik. Hogy lehiggadjak, varázslattal gyorsítom a pakolást és végleg befejezem a nappaliban a rendet rakást. A macim pedig bújva megölel hátulról, kapok egy puszit és ettől akaratlanul is elmosolyodom. Próbálok mérges lenni rá, de ez lehetetlen, amikor ennyire gyengéd és törődő. Nagyon szeretem ezt az énjét is, mondhatni ezzel fogott meg véglegesen. Amikor a karjaiba zár, akkor kerek a világ.
- Szeretlek Mackóm!