Minden RT játékra, ami a faluban vagy annak környékén játszódik.

Fáradt vagyok, meguntam azt a sok szorgalmi javítást. Kár volt pályázatot hirdetnem, mert összecsapnak a fejem fölött a hullámok. Ám mielőtt megtörténne ez, gyorsan kiiszkolok a szobámból. Felkapom a dzsekimet, azt amit a legmelegebbnek ítélek az időjáráshoz viszonyítva és elindulok a faluba. Szükségem van valami alkoholosra, valószínűleg a csárdában megtalálom, mert a legközelebbi hely a kastélyhoz. Most nem mindegy a távolság az hideg idő miatt!
Betoppanok, miközben érzem, hogy megnéznek, vizslatnak, mint a piacon szokás az árut, de tudomást sem veszek róla. Ez a legjobb taktika. A legelső székre ülök amit a bárnál találok üresen. Már csak kell valaki aki lesz olyan édes, hogy kiszolgál.

Fáradt vagyok, meguntam azt a sok szorgalmi javítást. Kár volt pályázatot hirdetnem, mert összecsapnak a fejem fölött a hullámok. Ám mielőtt megtörténne ez, gyorsan kiiszkolok a szobámból. Felkapom a dzsekimet, azt amit a legmelegebbnek ítélek az időjáráshoz viszonyítva és elindulok a faluba. Szükségem van valami alkoholosra, valószínűleg a csárdában megtalálom, mert a legközelebbi hely a kastélyhoz. Most nem mindegy a távolság az hideg idő miatt!
Betoppanok, miközben érzem, hogy megnéznek, vizslatnak, mint a piacon szokás az árut, de tudomást sem veszek róla. Ez a legjobb taktika. A legelső székre ülök amit a bárnál találok üresen. Már csak kell valaki aki lesz olyan édes, hogy kiszolgál.

Bea (néni)

Friss és fitt, ugyanis átaludta a délutánt. Rápihent a vasárnap esti műszakra a vasárnapi ebédet követően. Még szokja az új lakást, de jól érzi ott magát. Az egy, amit utál benne, hogy ebben a hidegben át kell sétálnia a csárdába és nem csak lemenni az emeletről, ahol eddig tanyázott.
- Jó estét, mit adhatok a hölgynek? - csábos mosolyt villant a nőre, aki épp csak most érkezett az ő kis csárdájába. Megtámaszkodik a pult belső oldalán, úgy hajol közelebb, hogy hallja, amit mond. Nincs tömve a hely, de elég zajosak akik iszogatnak.

Ingerem van arra, hogy felkönyököljek, de lemondok róla. Igaz nem valami kultúrhely ahova betértem, de azért mégse kéne azoknak a bizonyos alakoknak a viselkedési szintjére süllyedni. Letekerem a sálamat, a pultra rakom fel, remélem senki sem fogja szalvéta helyett használni.
Meglepődöm. Öregnek nézek ki, hogy magázni kéne? Vagy mégis miért magáz? Áh, piszkálja a csőrömet a dolog, de mégsem kérdezek rá nyíltan. Lehet a tanárság teszi. Jobb lett volna ha elmegyek modellnek, akkor biztos nem magáztak volna.
- Szép estét! Mit ajánl? Gondolom nem csak vajsör szerepel az itallistán. -
Kíváncsi vagyok mit ajánl, ezért bízom rá magam. Közben reménykedem, hogy megmérgezni éppen nem fog. Nem tenne jót a vendégkörnek ha elkezdenének hullni, mint a legyek.

Bea (néni)

Kolléganője mászkál az asztalok között, míg Niko a pultban szolgál ki. A törzsvendégei már tudják, hogy ő nem szokott kapkodni. Na nem azért, mert lassú, a tempója nagyon is jó, de precíz, nem ad ki úgy italt a kezéből, hogy az ne lenne önmagában csábító.
- Ha erősebbre vágyik, skót whiskeyt ajánlanék. Ha valami gyengébbet, keverhetek egy majdnem olyan szép koktélt, mint Ön, Tanárnő - le se veszi tekintetét a nőről. Ő valószínűleg nincs is tisztában vele, de Nikonak sikerül felismernie tanárát. Vagyis valakit, aki tudja, hogy tanár, de nem jár hozzá órára.

Skót whiskey? Az kell nekem, hátha attól ketté állnának a füleim és nem tudnék vissza menni a kastélyba. Azért eljátszom a gondolattal, hogy milyen is lenne. Na de majd egy másik alkalomkor. Mikor kevesebb lesz a nyamvadt javítani való.
- Gyengébbet, mert egyedül kell vissza mennem a kastélyba. Lehetséges, hogy ne magázz? Öregnek érzem magam tőle. -
Végre, összeszedtem a bátorságom és elhadartam, remélem érhetően, a magázás dolgot. De nem kerüli el a figyelmemet az ahogy nem tudja levenni rólam a szemét és az sem, hogy bókol. Abban nem vagyok biztos, hogy diák-e. Elvégre mindenki nem jár az én órámra. Még csak az kéne...

Bea

Bólint és már veszi is elő a koktélos poharat meg a hozzávalókat. Alig két prc alatt varázsol a nőnek egy füstölgő, aranyszínű koktélt, aminek különlegessége, hogy egyáltalán nem érzi benne az alkoholt.
- Igyuk meg a pertut? - vigyorodik el.
Elé tolja a koktélt, valamint még két feles poharat is, melyeket szintén megtölt. Egyiket a kezébe veszi, kérdőn néz a tanerőre.
- Ettől nem fog berúgni.

Figyelem ahogy előszedi a dolgokat, majd hozzá is lát a koktélhoz. Sosem értettem az italkeveréshez és azt hiszem nem ez lesz az a pillanat mikor megértem. Csupán gyermeki csodálattal tölt el ahogy elkészítette az aranyszínű, füstölgő koktélt.
- Ha nem szeretnél néninek szólítani, igen. -
Nevetni kezdek, hisz csak nem fog néninek szólítani. Még az elsősök és másodikosok hívnak így, rettentően nehéz volt az is megszokni. Na de tőle? Maga lenne a pokol. Rápillantok az elém tolt koktélra majd a feles pohárra. Fele se tréfa, tényleg nem leszek néni.
- Ha mégis, a te lelkeden szárad. -
Kacsintok, felemelem a feles poharat, koccintunk majd egy szusszal megiszom az italt.

Bea

Vele nevet, mert belegondolni is rossz, hogy lenénizze a nőt. Valószínűleg nincs köztük sok korkülönbség, és ha van is, az itt nem számít. Látott ő már tanárokat iszogatni, akikkel szintén megitta a tegeződés italát.
- Egészségedre - koccint, és lehúzza az italt.
Kellemesen marja végig a torkát, ami jól esik azután, hogy a kinti a hidegről jött be nem is olyan rég.
- Ha megtörténne, alhatsz fent, vannak szobák - vonja meg a vállát.
Esze ágában sincs felajánlani, hogy esetleg hazakíséri, nem lovag ő.
- Egyébként Nikolai vagyok, és benned kit tisztelhetek?

Biccent, elvégre ha már pertut ittunk, váljon egészségére. A sors meg nem hiszem, hogy a kastély falai között oly gyakran hozhat össze, ha diák is. Így aztán semmi gondom, bajom nem adódhat ebből az ártatlan tegezésből.
- Reggel órám lesz, így nem aludhatok fent. -
Na meg nem éppen szívem vágya a csárdában tölteni az éjszakát, köszönöm szépen. Vannak fenntartásaim a hellyel kapcsolatban, de nem kötöm a srác orrára.
- Bea vagyok, örvendek. -

Bea

- Bármikor meggondolhatod magad - teszi azért hozzá.
Sikerült már párszor ilyen kis nyomással rávenni embereket arra, hogy a pénztárcájuk tartalmának nagy része a zsebében maradjon.
- Kedves Bea, ha nem gond, kiszolgálok mielőtt leveszik a fejem. Remélem ízlik majd a koktél - kacsint a nőre, aztán már odébb is lép, hogy a többi vendég se maradjon szomjan.

- Bemész helyettesíteni? -
Felnevetek, elképzelem ahogy helyettem bemegy órára. Megtartja, majd, mint aki jól végezte dolgát elmegy ebédelni a nagyterembe, beül a tanárok közé. Vicces, na meg, bizarr.
- Ha leveszik, megígérem visszabűvölőm neked a helyére. -
Elvigyorodom, miközben nézem ahogy távozik és a többi vendégre szenteli figyelmét. Belekortyolok az italba, meglepően finom és ízlik. Általában mellé fogtam a csárdában ivott italokkal, de végre megérkezett a kellemes csalódás is, hála Nikolainak.
Elfogyasztva az italt, kifizetem majd távozom. Vár még egy két dolog, ha mégsem, ott lesz az ágyam helyettük.