Minden RT játékra, ami a faluban vagy annak környékén játszódik.

Kolosom
otthon a szünetben

Vita nélkül kezdtük az új évet Kolossal. Átbuliztuk a szilveszter éjszakát, aztán megtartottam még egy kicsit, hogy a szünetben több időt tudjunk együtt tölteni, mint az elmúlt hónapokban. Hoppanálva egyébként is könnyű a közlekedés.
Most egyik kezemben a szánkó kötelét tartom, másikkal a párom keze után nyúlok és kitartóan haladok a domb teteje felé.

Kolosom
otthon a szünetben

Vita nélkül kezdtük az új évet Kolossal. Átbuliztuk a szilveszter éjszakát, aztán megtartottam még egy kicsit, hogy a szünetben több időt tudjunk együtt tölteni, mint az elmúlt hónapokban. Hoppanálva egyébként is könnyű a közlekedés.
Most egyik kezemben a szánkó kötelét tartom, másikkal a párom keze után nyúlok és kitartóan haladok a domb teteje felé.

Valahol náluk

Kolosom
otthon a szünetben

Hideg van és már most piros az arcom, de nem számít. Szép fehérbe borult minden itt az ünnepekre, ilyenkor egy jó szánkózást nem lehet kihagyni. A húgaim is jönni akartak, valamilyen oknál fogva - nem is értem, tényleg -, teljesen rá vannak kattanva Kolosra, na de nem, ez a mi napunk.
- Remélem, hogy nem a pingvinek között fogunk landolni - vigyorodok el. Nem olyan nehéz elképzelni, mert a domb egyik oldala pont ott van az állatpark fagyos részén. - Húzz fel!

Valahol náluk

Kolosom
otthon a szünetben

- Inkább halálra rémülnének - kuncogok, és megrázom a fejem. - Akkor nem baj, hogy elrángattalak? - kérdésem közepette oldalra döntöm a fejem. Sejtem, hogy ha ellenvetése lenne, akkor már egy ideje egyedül tölteném az időt...
Különösen jól esik itt a dombtetőn, a hidegben ajkainak érintése. Fel is emelném a lábam olyan hercegnősen, de félő, hogy előbb gurulnék le a lejtőn, mint hogy felsikítsak.
- Szeretem a kihívásokat - azzal le is csüccsenek a hintóra, lábaimat biztonságba helyezve csúszok előre, hogy a herceg is csatlakozhasson. - Te vezetsz.

Valahol náluk

Kolosom
otthon a szünetben

Akkor ott a bálban megfogadtam, hogy többet nem fogok bénázni és nem mondom ki azt a szót, ami most, hogy finoman a vállába boxolok, süt a szememből.
Hátracsúszok épp annyira, hogy mindkettőnknek kényelmes legyen, de hozzá simuljak, és a pusziján elmosolyodva arcomat a sálamba rejtem.
- Gyíííí! - megrángatom a kezét, amivel a szánkó irányítóját tartja, és mintha csak lovagolnánk, felkiáltok. Az indulás még gyenge, de a sebességünk gyorsan növekszik, ahogy a hangom is. Igen, mint egy négyéves.
- Vigyázz, ott egy fa! - ijedtemben még a szememet is behunyom, nyakamat behúzom.

Valahol náluk

Kolosom
otthon a szünetben

Túl nagy a sebesség, amivel közeledünk a domb alja felé, és puff, egy fa. Biztonság hiányában csak a szemem behunyásával tudok védekezni. Aztán érzem is, hogy nem megy simán és a szánkó felborul, mi pedig bár túléljük, gurulunk a havon tovább.
Egészen addig nem nyitom ki szemeim, míg le nem lassulunk. Addig Kolosba kapaszkodok.
- Élünk?

Valahol náluk

Kolosom
otthon a szünetben

Sálam felett kukucskálok Kolosra, mint egy rongybaba, úgy fekszek ott a hóban. Ez néhány másodpercig tart, aztán felnevetek, lehúzom orromról és számról a sálat.
- Nekem két napja éjjel nem úgy tűntél, mint aki nem tud mozogni - huncut mosollyal simítok végig az arcán. Na igen, végigtáncoltuk az év utolsó éjszakáját.
Szemeim újra lecsukódnak mikor megcsókol. Végre a hóban valami melegít is belülről. Elmosolyodok, de a mosolyból hirtelen nyögés lesz, ahogy megérzem a havat az arcomon.
- Hiiideg - motyogom ajkába.

Valahol náluk

Kolosom
otthon a szünetben

Hiába a csapadék és a hideg, ami arcomhoz ér, nyafogok amikor a kedves elhúzódik. Boci szemeket meresztek rá, hátha az megenyhíti.
- Sophie képes lenne rám küldeni egy avada kedavrát, hogy megszerezzen - forgatom a szemem és megkapaszkodok a felém nyújtott kezében. Mielőtt hagynám, hogy talpra állítson, visszarántom a hóba.
- Utolsó a sárkányzáptojás - kiáltok fel nevetve és talpra állok, majd futásnak eredek, vissza a domb tetejére.

Valahol náluk

Kolosom
otthon a szünetben

- Azt kétlem, enyém vagy - jelentem ki magabiztosan, leplezetlen vigyorral. Bár a húgom annyi idős, mint a párom, nincs az a pénz, amiért ebbe belemennék.
Szeretek vele lenni, igyekszek minden pillanatot kihasználni, amit együtt tölthetünk, és ez nem merül ki az ágyban dekkolásban.
Futok, amennyire lehet, de hiába vagyok edzésben, ha Ardai úr hamar beér, és még foglyul is ejt. Felsikkantok, de nevetek, és ha elenged, felpipiskedve átkarolom a nyakát.
- Vesztettél. Csúszunk még egyet? - a szép nézés mellé néhány apró csókot is bevetek.

Valahol náluk

Kolosom
otthon a szünetben

Rég éreztem olyan jól magam, mint most vele. Azt hiszem, boldoggá tesz, ezt azonban nem kötöm az orrára, elég, hogy azt tudatom vele, hogy bizony hozzám tartozik. A vak is láthatja, egyformán gyagyásak tudunk lenni.
- Hmmm - hosszan hümmögök ajkaimat összepréselve. Lefelé pislogok, aztán rá, és végül lehuppanok a hátsómra.
- Gurulhatnánk is. Gyerekként mindig egymásra estünk a végén. Egyszer Jamie elrókázta magát - mesélem vigyorogva.

Valahol náluk

Kolosom
otthon a szünetben

Sok-sok emlék jut eszembe, Kolossal pedig újakat szeretnék, minél többet, ha ez lehetséges. Mély levegőt veszek mielőtt hasra feküdnék, kiterülök, ahogy azt gyerekkorunkban csináltuk.
- Jobb vagyok nálad - vigyorgok rá, és ha elfekszik, már számolok is vissza. - Három, kettő, eeegy! - kicsit csalok és már az egy előtt elrugaszkodok, aztán követve a körülöttem forgó világot, pörgök le a dombon, tekintetemmel végig a páromat keresve.

Valahol náluk

Kolosom
otthon a szünetben

Már néhány fordulat elég ahhoz, hogy elkapjon a hányinger, de élvezem azt a sebességet, amivel közeledek a végéhez.
- Segítség! - nevetve kiabálok Kolosnak. Épp csak egy pacát látok belőle. A kabátom és úgy teljes egészében mindenem tiszta hó, és még mindig csak gurulok.

Valahol náluk

Kolosom
otthon a szünetben

Nem volt komoly a segítségkérés, a herceg mégis megment és ez így sokkal jobb érzés. Belé kapaszkodok, csak a domb aljára érve engedem el. Forog velem a világ, le kell hunynom a szemem.
- Ez annyira jó volt - pihegek, mintha maratont futottam volna le. Egy kis idő után kinyitom a szemem, sóhajtva bólintok.
- Menjünk, egy forró fürdő jót fog tenni - lábra állok, kezemet nyújtom felé. Amint sikerül neki is kiegyenesedni és mindketten megállunk a lábunkon, kap egy utolsó csókot mielőtt visszamennénk a házba.

// //