Minden RT játékra, ami a faluban vagy annak környékén játszódik.

Máté South

Ásít és beleiszik a bögréjébe mielőtt megfordulna és visszamenne dolgozni. Muszáj befejeznie... Csakhogy a képzelete nem hagyja, újra kopogtat és ő újra ajtót nyit. Felvonja a szemöldökét, ahogy pedig az előtte álló elkezd beszélni, ő értetlen fejet vág, a száját is eltátja.
- Mi a ****, ember?! Rohadtul meghaltál - megrázza a fejét, majd szabad kezével meglöki a másik vállát. Rá kell jönnie, hogy nem szellemet lát, ő pedig nem alszik.
- Gyere be. Ezt most meg kell magyaráznod - odébb lépve engedi be a férfit és még kell egy kis idő, hogy magához térjen. Addig is betereli a nappaliba.

K I R I L L, a halálból visszatérve
Macskabagoly utcza 99.

Máté South

Meztelen talpakkal csattog végig a házon és a nappaliban ledobja magát a kanapéra. Olyannyira fáradt, hogy a vendégétől elfelejti megkérdezni, kér-e valamit. Ellenben szemérmetlenül bámulja és fedez fel rajta újdonságokat.
- Mindkettő, de alszanak - legyint. - Ülj le és kezdj bele. Ha nem vagy halott miért temettünk el?

K I R I L L, a halálból visszatérve
Macskabagoly utcza 99.

Máté South

Hiába a kávé, nem érzi magát élénkebbnek. Képes lenne begubózni South ölébe és egy nagyot aludni. Viszont nagyon is kíváncsi arra, mi a mentsége, hallgatja is csendben.
Szemöldöke felszalad, úgy is marad. Teljes értetlenséggel bámul rá és a hirtelen jövő magyarázatra, amitől pár pillanatig lefagy, majd heves pislogásba kezd. Előre dől, a bögrét az asztalra rakja.
- Várj. AZ a South West? - emlékszik a névre és a hozzá tartozó arcra. Az az arc merőben más, mint aki itt ül vele szemben.

K I R I L L, a halálból visszatérve
Macskabagoly utcza 99.

Máté South

Emlékszik a férfira, akivel bár nem voltak az iskolás évek alatt barátok, de ismerték egymást. Az a három év köztük épp elég volt a távolsághoz. Ahogy most nézi, mégis látja az ismerős vonásokat, amelyeket eddig nem kapcsolt össze az emlékeivel. Nem gondolta, hogy a szemüveg és ing mögött rejlő ember valaki ismerős.
- Akkoriban nem volt két gyerekem és három állásom - von vállat, hisz ez van, megszokta már.
- Hogy történt ez? Úgy értem... North? Miatta jöttél vissza? - emlékszik rá, hogy többször hallotta a férfi szájából a másik West nevét és a nyomozónőre is, aki ezzel az üggyel foglalkozott. Túl sok gondolat fordul meg a fejében. - Szóval South West meghalt. De élsz. Meghalt Máté is, de élsz. Akkor most ki a franc vagy?

K I R I L L, a halálból visszatérve
Macskabagoly utcza 99.

Máté South

Nagyokat pislog, nehezen fog fel ennyi mindent. Az álmossága azonban eltűnik, mintha nem is lett volna. Nem érzi, hogy rögtön el tudna aludni, túlságosan fontos információkhoz jut most.
- Jól értem, hogy visszaléptél az igazi életedbe? - nem igazán tudja, hogy lehet új személyiségből a régire váltani és tovább élni, mintha mi sem történt volna. Mindent tudni akar.
- Mesélj még. Hol élsz most?

K I R I L L, a halálból visszatérve
Macskabagoly utcza 99.

Máté South

Hallgatja és hallgatja és leesik az álla. Szó szerint tátott szájjal bámul a férfira. Meg kell dörzsölnie a homlokát, néhányszor újrajátssza fejben a mondottakat.
- A mi Annelienk? Felszedted és terhes? Jól értem? - kérdez vissza hitetlenkedve. - Nemt'om, gratulálok. Itt laksz... South West... Apám, ez sok - fejét rázva áll fel és sétál az italos szekrényhez, hogy kérdezés nélkül töltsön maguknak valami erőset. Ennek a beszélgetésnek még nincs vége, kelleni fog a szer.
- Tanárból pultos lettél. Jobban illik hozzád - elismerően emeli poharát.

K I R I L L, a halálból visszatérve
Macskabagoly utcza 99.

Anna
otthon

Haragudott a helyzetre, Annára, de legfőképp magára. A pályáról való távozás után nem hazament, hanem vissza a csárdába. Munkába temetkezett, mint mostanában mindig.
Késő van, nem igazán bírja már az iramot. Átadja a munkát a beosztottaknak és hazasétál miközben elszív egy szál cigit. Látja már kintről, hogy a lakásban ég a lámpa, tehát a felesége otthon van.
Sóhajtva lép be az otthonuk ajtaján és köszönés, vagy egyéb szó nélkül, határozott léptekkel közelíti meg Annát bárhol is legyen.

Niko

Anna

Sokat járt az agya, gondolkodott dolgokon, magukon. Nincs más, amit a világon jobban szeretne a feleségénél, újabban mégis bármi történik, másfelé viszi az útja. A mai vitájuk apró tüskéket hagyott maga után Nikoban.
Amint csukódik mögötte az ajtó a kulcsot és minden feleslegeset a szekrényre dob útközben. Meg sem áll Annáig, meglátja és nem veszi le róla a szemeit.
Határozott mozdulattal nyúl baljával a csípője után, s közelebb húzva magához jobbját a tarkójára csúsztatja. Mielőtt megcsókolná, még egy fél pillanatig a szemébe néz. Csupán egy néma vallomás az érzéseiről.

Niko

Olívia

 Egy ideje ígértem már a lánynak ezt a kirándulást de vagy a munkám vagy az időjárás tett keresztbe terveinknek. De ma minden stimmel, az idő koratavaszt idéz, és betegem sincsen mára. Ezért úgy gondoltam érte megyek és elviszem egy kis körutazásra és esetleg, mert azért mégis csak tél van, a végén megiszunk valami meleg édes finomságot valahol. Ennek fényében reggeli után motoromra kaptam és most itt vagyok és várok rá.

El sem hitte, amikor megkapta a meghívást. Bár az utóbbi zűrzavaros időszakban nem volt ideje, hogy sokat gondoljon erre az ígéretre, azért eszébe jutott néha napján, s amikor végre megérkezett az üzenet, azt sem tudta, hová legyen örömében.
Eléggé leterhelték a vizsgák, és a Peter örömteli érkezése utáni szomorú távozása is, így nem is jöhetett jobbkor ez a kis kirándulás.
Időben el is készült, a látszólagos jó idő ellenére melegen és téliesen öltözködve, mert hát egyrészt sosem lehet tudni, mikor csípi nyakon az embert egy hóvihar, másrészt pedig... mégis csak motorozni fog!
Sietsége ellenében azonban mégis csak hamarabb ért oda a megbeszélt találkahelyre Evena, akit jelenleg a legjobb felnőtt barátjának tartott magában. Habár még nem igazán voltak olyan kapcsolatban, de a szimpátia első perctől fogva megvolt, és számos dologgal plusz pontot ért el nála a nő.
- Jó reggelt! - köszön is vidáman, és megszaporázza lépteit a nő felé. Még egy mosoly is felvillan az arcán. - Nagyon köszönöm a meghívást!

Olívia

 Az érkező vidám köszönését mosolygósan viszonzom, és örömmel konstatálom, hogy jól felöltözött. Még ha nem is szaggatjuk az istrángot, akkor is hideg van ilyenkor a gép paripán. - Szívesen viszlek - jelentem ki, majd folytatom - De mindenek előtt a megfelelő védelemről kell gondoskodnunk - előhúzom pálcám - Ez egy protektor bűbáj, láthatatlan de megvéd a komolyabb fej, gerinc, könyök és térd sérülésektől - rajta majd közvetlen utána magamon is elvégzem az igézést - Most már indulhatunk! Nyeregbe Senorita! - mutatok motorom felé és elindulok bátorítás gyanánt.

Rögtön bele is vágnak a közepébe, Evena pedig a védelemről kezd el beszélni, majd egy érdekes bűbájról, amit Olívia még nem ismert eddig.
- Wow! - vigyorodik el. - Ez nagyon szuper, nekem is meg kell tanulnom! - mondja lelkesen. - Meddig tart a hatása? Hétköznapi védelemnek is jó? - intéz szokás szerint egy rakás olyan kérdést, ami a legtöbb embernek eszébe sem jutna.
Ezt követően pedig vidáman pattan a "nyeregbe".
- Indulás! - biztatja ő is a vasparipát és a sofőrjét.

Olívia

 Gyors kérdések záporoznak a lánytól melyekre azonnal felelek. - A hatása addig tart míg le nem veszem, de ez csak utazáskor véd meg, másra nem igazán jó, mert ahogy majd észere veszed tompítja az érzékeidet és picit más a hatása alatt mozogni, még ha nem is látod. Mint amikor egy vaskos zubbonyban és bukósisakban vagy - magyarázom míg elhelyezkedik a hátsó ülésen, majd elé ülök - Fogd át a derekam és amikor kanyarodunk arra igyekezz dőlni, amerre én, mozogj szinkronban velem, rendben? - fordítom felé fejem, miközben elindítom útjára vasparipámat. Az út kivezet Bogolyfalváról de míg lakott területen belül vagyunk addig nem húzok oda neki. Terveim szerint teszünk egy jókora kört a települést megkerülve. - Ha van ötleted, hogy hová mennél azt szívesen meghallgatom - emelem meg hangom, hogy a menetszél ellenére is meghallja. Kíváncsi vagyok merre menne el, ez ma az ő napja.

- Ó. - lombozódik le szemmel láthatóan kicsit a lány. Látszik az arcán, hogy nagy tervei voltak már ezzel a varázslattal. Ki tudja milyen tervek, de nagy tervek. De szerencsére ez a lelombozódás csak néhány másodpercig tart, mert utána máris ismét fülig ér a szája a motorozásnak hála.
- Oké! Szinkronban dőlés, értettem! - mondja vidáman, és már ott is van Evena mögött, átkarolva a nő derekát. És még meg is érdeklődik tőle a nő, hogy hová menne. Szinte azonnal rávágja a választ.
- Valami olyan útra, ami jóóó hosszú, és be lehet gyorsítani rajta rendesen! - vigyorog bele Evena kabátjába.

A N N I E, az orvostól távozván

South
otthon

Ahogy megismerte tudta, hogy South jó ember, de azt nem sejtette, hogy képes lenne ilyen boldogságra. Akárhányszor hazafelé felnéz rá, elneveti magát. Annie attól boldog, hogy a férjét így látja. Mosolyogva, ahogy korábban nagyon ritkán.
- Név? Minek az? - elmosolyodva huppan le a férfi mellé, lábait pedig felpakolja az asztalra. - East lánya Summer lesz. Lehetne a fiunk Winter - veti fel az ötletet. Gondolkodott ő már neveken, de sosem elég komolyan.

A N N I E, az orvostól távozván

South
otthon

Alapjáraton nem ragaszkodna a névhez. Neki aztán teljesen mindegy, hogy fogják hívni a gyereket, ha az jól hangzik és nincs már minimum hat a családban. Az viszont, hogy South így ellenzi, olaj a tűzre.
- Ragaszkodom hozzá - jelenti ki karba tett kezekkel. Szúrós pillantással néz férje szemébe, hogy éreztesse, mennyire komolyan gondolja.

A N N I E, az orvostól távozván

South
otthon

Megforgatja a szemét, majd a közeledésére jobban felé fordul. Lábait maga alá húzza, feltérdel miközben teljes testtel odafordul.
- Nem attól lesz könnyebb élete, hogy tucatnevet adunk neki - súgja ajkaiba miközben ujjait végighúzza borostás arcán -, hanem tőlünk, ha jó szülei leszünk - mosolyodik el.
- Előre félek...két helyes pasim lesz, hát hogy tartom távol a csajokat? - gondterhelten sóhajt fel.

A N N I E, az orvostól távozván

South
otthon

Szereti és akarja ezt a babát és emiatt önzőnek érzi magát. Rosszabb napokon pedig nem így érez, olykor nagyon, de nagyon nem akar anya lenni, nem akar felelősséget. Aztán rájön, hogy South elment, tisztázta magát és visszajött. Visszajött hozzá, pedig akkor még nem is tudott róla, hogy apa lesz.
- Mondjuk zárjalak mindkettőtöket toronyba? - vigyorodik el ahogy követi a férfi tekintetét. Hátradől, fejét a támlának dönti.
- Hány barátnőd volt? - kérdez rá kíváncsian. Fogalma sincs róla, milyen volt South régebben.