Minden RT játékra, ami a faluban vagy annak környékén játszódik.

Evena
Kinézet

Zója
küllemem

 Nem kellett számomra sok rábeszélés erre a kis csevegésre, egy gyors bagolyfordulta épp elegendőnek bizonyult, hogy magamra kapjak egy farmert, egy pulcsit egy kabátot és idemotorozzam. Belépve azonnal meglátom a pultnál ülő nőt, odasétálok mellé és felvetem magam a székre. - Szia, mit igyunk?

Evena

Zója

 Magam is végignézek a bőséges kínálaton és kiszúrok egy palackkal a családom borából. Elmosolyodom és eszembe jutnak a szüretek, amiken párszor én is segítettem. - Azt hiszem én egy pohár vörösbort kérek. De szerintem egy decitől neked sem és a kisbabádnak sem lenne gondja - mondom és kitartok amellett a nézet mellett, hogy nem árt a valódi nedű még annak sem, aki gyermeket hord a szíve alatt.  

Evena

Zója

 Egy felső, ami takarja a torzóját, csak a szakavatatlan szemek számára lehet biztos titoktartó, aki ismeri az emberi testet kívül belül annak nem. - Az én szemem túl éles a kismamák kiszúrására, no meg az is árulkodó, ha egy ilyen felső mellé nem iszol alkoholt - mosolygok a nőre, majd a csapostól kikérem a Rubyn névre keresztelt tiszta otellóból készült vérvörös nedűt, s az első korty után felelek. - Van egy férfi, aki megőrjít, és hiányzik néha az éneklés és a tánc, de amúgy elvagyok. Te, vagyis inkább ti? - nézek a nő hasára mosolyogva, majd kortyolok egy újabbat.

Evena

Zója

 Csak mosolyog az elhangzottakon, és a mozdulaton, ami annyira jellemzően anyai gesztus, hogy le sem tagadhatná beszélgető társa, hogy áldott állapotban van. - Nem tudom, ő volt az első itteni betegem, azt hiszem az iskolai újság főszerkesztője. Akkora szob, hogy seprű nélkül repül csupán az egóján - nevetek fel, mert egy pillanat alatt már most kikészít - A neve Van den Bergh - ejtem ki élesen a szavakat és eszembe jut az emlegetett tekintete.

Evena

Zója

 Mint kiderül szegről végről ismeri az említett férfit, legalábbis a neve ismerősen cseng számára. - Ő az, igen - helyeselek - Éles vonások, vonzó szempár és test - lelki szemei előtt megjelenik ahogy a fürdőben látta - A jelleme nem olyan vonzó mint a külleme és igen, fiatalabb mint én, de ez a legkisebb gond. Szerinted hülye vagyok? - elemzem a helyzetet és kérdezek rá egyúttal véleményére.

Evena

Zója

 Érzem, hogy arcomra pír szökik, ezért kortyolok megint egy nagyot a borból, immár a második pohár fogy. - Voltunk úgy egy hete a barlangfürdőben, előtte pedig a rendelőmben végeztem rajta allergiapróbát, és levetkőztettem - nevetek egyet - Az persze nem azért volt, hogy megcsodáljam a felsőtestét, bár mi tagadás, amikor levette az ingét...hmmm...-sóhajom elárulja mit érezhettem. - Hogy egy két lábon járó egó, aki lenéz mindenkit, aki csak él a világon és mindezt pofátlan udvariassággal teszi. Azt hiszem, belehabarodtam picit...fene vinné el. - kezdek kicsit kijönni a sodromból, mert eszembe jut lesajnáló tekintete.

Evena

Zója

Kiakadva forgatom szemem és beszólására nyelvet is öltök rá. Zrikálása persze tudom, hogy csak poén akar lenni. - Azért mentél, mert több eszed volt, mint nekem - kacsintok rá szemtelenül - Ott tartunk, hogy a tetoválásaimtól dobott egy hátast én meg ledumáltam magam róla. Arrogancia úr tehát ment a levesbe. Na ez volt az igazán okos lépés - mosolygok elégedetten - Szóval, jobban járok, ha kivárom a nekem szánt herceget, na nem Kriszpint, mint, ahogy a pletykarovatban írták - húzom el ajkam rosszallóan, hiszen igencsak felháborodtam a cikken.

Evena

Zója

Daniel

Sokan vannak, de azért sikerül kiszúrni néhány ismerős arcot, úgyhogy az elsőt máris célba veszem, és jelzem a csaposnak, hogy az ünnepi, mindenféle finomsággal teletöltött poharamat már oda kérem.
Én meg csak lazán, az egyik kezemben a korsóval, másikat zsebre vágva megyek oda, hogy a Zója melletti székre üljek le.
- Nem zavarok?
Bár már nem tudna mit mondani, mert a helyet elfoglaltam, és kényelmesen elterülök rajta.

Daniel

Zója

 A hivatásunk választ minket, azt hiszem ez rá is érvényes. Figyelem, ahogy a saját hercegéről beszél, látszik odavan érte, rajongásig. Szép dolog a szerelem. - Kriszpin áldott jó lélek, birka türelemmel, amitől a falra mászom! - kacagok nagyot - Olyan lassú víz partot mos típus szerintem -mélázom el egy pillanatra - Most komolyan el tudod őt képzelni, ahogy szenvedélyesen ölel és csókol egy nőt? Vagy hevesen vitatkozik? - ha nem volnék egy kicsit naiv a lelkem mélyén, még úgy is hihetném, hogy a másik csapatban játszik, a legutóbbi esetemből ezzel kapcsolatban, már meg sem lennék lepve.

Evena

I'm gonna die...
~ Valamikor akkor, amikor visszajöttem Romániából ~
[zárt]

  Még levegő. Be, aztán ki. Napok óta került minden helyet, ahol Northot megpillanthatja. Vagyis...ahol ő megláthatná Scart. Egyszerre érzett szörnyű bűntudatot és hiányt, hogy a fiú nincs mellette. De utóbbi már vagy két hónapja gyötörte, és éppen ezért már háttérbe szorult annyira, hogy a szorongása erőt vegyen rajta.
  De túl kellett esnie rajta. Így küldött egy baglyot Northnak, hogy visszajött, és keresse meg a lakásán. Most pedig csak várt.

Régóta nem láttam a lányt, azt se tudtam mikor jött meg, vagy hogy egyáltalán él-e még, esetleg megette-e már az egyik sárkány. Nem váltottunk levelet amíg Romániában volt, írtam volna, de mindig fájt belekezdenem, így inkább hagytam az egészet, most azonban az ajtaja előtt álltam. Kicsit megnőtt a hajam, de semmi másban nem változtam, kíváncsi voltam ő miben lett más. Felemeltem kezem és határozottan bekopogtam, igyekezve nyugalmat erőltetni magamra.

Zója

 Hangosan felröhögök azon, amit a csodaszép nő mond az igazgatóról. Még némi bort is kiprüszkölök, szerencsére csak vissza a pohárba. - Akkor lesz ő latin szerető, amikor én jégkirálynő! Amúgy meg érzem, úton van az, akit a sors nekem szánt, aki nekem teremtetett, csak olyan, mint a magyar vasút, menetrend szerinti késése van - mosolygok bizakodva, hangomból erős hit cseng, hisz már álmodtam róla és tudom megtaláljuk egymást egyszer. - Jut eszembe, van már nőgyógyászod, aki végigkísér a szülésig és azt is levezeti? - nagy két színű szemeimet rávetem, ő lenne a második kismamám a faluban, ha megengedi, hogy kezeljem.

I'm gonna die...
~ Valamikor akkor, amikor visszajöttem Romániából ~
[zárt]

  Idegesen gyűrögette a pulcsija ujját, amikor meghallotta az ajtón a kopogtatást.
  - Gyerünk, meg tudod csinálni - bíztatta magát félhangosan, majd felállt, és az ajtóhoz sétált. Sóhajtott egyet, majd kitárta az ajtót.
  North ugyanolyan tökéletesen állt ott, mint ahogy az emlékeiben élt. Ő bezzeg valószínűleg ziláltan, nagy karikás szemekkel lesett a fiúra.
  - Szia - mondta elfúló hangon, de rögtön elkapta tekintetét Northról és inkább a földet pásztázta. Tulságosan hasonlítottak. Nem is tudta, hogy nem tűnt fel ez neki már az első pillanatban is.

Amint kinyílt az ajtó megpillantottam a lányt. Kicsit nyúzottnak tűnt, mint aki nem aludt már vagy két három...éve. Kicsit meglepődtem, azt hittem, ennél kedvesebb fogadtatással várt, de még így is áttetszettek a szép arcának vonásai. Genetikailag szerencsés volt, nagyon mákos.
- Szia - köszöntem vissza, rajta hagyva tekintetem, ami azt illette, amíg ő nem engem nézett semmi okom nem volt arra, hogy másfelé nézzek és nem is tettem meg.
- Látom nem evett meg egy sárkány sem, ez jó. Nem is harapott le valamit valamelyik dög? Kezed, lábad?

I'm gonna die...
~ Valamikor akkor, amikor visszajöttem Romániából ~
[zárt]

  Ki kellett mondania. Nem kerülgethette a forró kását. Bár valószínű volt, hogy attól még a bűntudata nem lankadt volna. Hiszen ő is ott volt. A férfi mellett. Talán ha előbb...
  - Nem, mindenem megvan. Nekem - remegett meg az ajka. Összeráncolta a homlokát, és úgy nézett újra a fiúra. - Nem akarsz bejönni? Valamit el kell mondanom - lépett arrébb. Egyenlőre nem nagyon akart Northhoz érni, mert félt, hogy a történet után már nem úgy fog rá nézni. S ha most egy pillanatra visszakapná a fiút, aztán megint elveszítené... Szörnyű volt a gondolat is.

- Az a fő - bólintottam, bár szemöldököm furcsállóan felcsúszott, nem volt megszokott a lány viselkedése, hiába igaz, hogy a messze töltött időben akármilyen hülyeséget be tudott újítani.
- Oké... - beléptem gyanakodásom azonban már tombolt bennem, ez nem új hülyeség volt, ez valami történt hülyeség lesz, és persze rögtön az jutott eszembe, mint mindenki másnak akinek a barátnője hosszú heteket töltött tőle külön. Talált valaki jobbat. Ezért nem keresett annyira gyorsan, ezért makog, ég a pofája, de talált valaki jobbat.

I'm gonna die...
~ Valamikor akkor, amikor visszajöttem Romániából ~
[zárt]

  Bementek a nappaliba, és Scar leült a fiúval szembe. Hirtelen azt sem tudta, hogy hogyan is kezdje el a dolgot. Még ő maga sem volt benne biztos, hogy az amire rájött, az tényleg igaz volt-e. De a két férfi annyira hasonlít. Vagyis csak hasonlított.
  - Emlékszel Sólyom Mátéra? Itt tanított tavaly. És kihúzott pár bajból téged... - kérdezte a szöszi. Aztán amikor valamiféle választ kapott, akkor folytatta. - Egyik nap találkoztam vele Romániában. Megálltunk beszélgetni. És... - megakadt egy pillanatra, ahogy a fejében újra lejátszódott az egész. - ...kitört a káosz. Az egyik sárkánynak nem tudták beadni a kellő mennyiségű altatót, és elkezdett tombolni. Olyan gyors volt. Máté egyik pillanatban még mellettem volt, aztán pedig elkapta. És nem tudtam mit tenni - kezdett el egyre gyorsabban hadarni, amikor ehhez a részhez ért. - Annyit láttam, hogy a sárkány farka hozzácsapja az egyik fához, és... ott feküdt mint egy darab rongy. Ésésés ahogy ott néztem, ahogy fekszik, azt hittem t..te vagy az - dadogta, mert még mindig teljesen össze volt zavarodva. A szemébe könny gyűlt, ahogy újra érezte a mellkasát szorító érzést, hogy talán North meghalt. - És én pe..pedig tehetetlenül álltam, egy pillanatra azt hittem hogy te... te vagy ott - lehunyta a szemét, és mély levegőt vett, hogy újra átvegye az uralmat az érzelmei felett, bár a keze továbbra is kissé remegett. - A melodimágiám kiszabadult, és elájultam. Amikor felébredtem azt mondták...azt mondták Máté meg..meghalt.

Feszengve foglaltam helyet, nem is igazán kényelembe helyezve magam, attól féltem, hogy hamar pattannom kell és kirohanni, ha csak benyögte volna, nem hallgattam volna végig, egyszerűen kimentem volna az ajtón aztán...aztán...
- Aha...és? - South nem mászhatott rá Scarra, ugye nem? South az én pártomon volt, nem árult volna el, vagy igen? Bosszúból? Megfeszültem és előre dőltem.
- Ééés? - kérdeztem, kicsit több hanggal mint azt illett volna, még úgy is, hogy iparkodtam visszafogni magam. A történet azonban más mederbe folyt, Máté halálát mesélte el. Tudtam, mit vitt végbe a bátyám és különösebben nem is tűnhettem meglepetnek, meg különben is miért érdekelne engem egy tanár sorsa?
Ám mikor Scar sírva fakadt és hasonlatot tett köztem és South között elkerekedtek szemeim. Először nem tudtam mit mondani, hogy vigasztaljam meg a lányt, azt sem értettem, hogy Máténak miért az ő szeme láttára kellett műhalált halnia?
Végül az ösztöneimre hallgattam, kinyújtottam kezét és lágyan megszorítottam.
- Sajnálom Scar, de nem én voltam az...itt vagyok, élek, ne gondolj ilyenekre