Minden RT játékra, ami a faluban vagy annak környékén játszódik.

- Nem? Pedig jól állna neked a kesztyű - szórakozott mosollyal az arcomon csóválom meg megint a fejem, aztán már felkészíteném magam arra, hogy visszautasítsam, mert nem, aztán Alexandra újra meglep.
- Találunk valamit - megvonogatva vállaim lépek hátrébb, aztán indulok vissza a konyhába, hogy keressek valami rágnivalót.

kösze

Márton?

Charlie

Márton?

Charlie

Márton?

Charlie

Márton?

Charlie

Glória
Kinézetem

Lili

Egy sovány citrom. Igen, ez Glória. Egy sovány, piros szemüvegű és piros koppanós cipőjű citrom, ami mellesleg most sem savanyú, mert éppen rá van tapadva a kirakatra. Szépek a kirakatban az ékszerek, de még szebben a boltban kitett csiszolt kövek. Mindegyike egy-egy szépség a lány szemében. Kőmániás na! Kő, kákalag, bagoly, citrom, gumilabda, ... Sohatöbbet Miniont! ... Na igen, el is tud kalandozni, de tegyük hozzá, eddig bajba még sosem sodorta ez a figyelemzavar szerű viselkedése.
Hatalmasat sóhajtva fordul el a kirakattól, és háttal a csili-vili dolgoknak kiszúr egy fagyizó lányt. Fagyi! Igen, ez kell! Megvárja hát amíg mellé ér, kiszúrja a csokiöntetet is a fagyin, és közben azon gondolkodik, talán van abban a cukrászdában áfonya és citrom fagyi is? Amikor mellé ér a lány, igyekszik ne rá ugrani, bár szokása minihurrikánba átmenni, így magára szól, hogy halkítson normál hangnemre. Szemkontakt fel, és:
- Szia! Hol vetted a fagyidat? Van gyümölcsös fagyijuk? Kibírhatatlan ez a meleg.

Glória

Lili

A lányzó, akit leszólított, nagyon segítőkész. Glória nagyon örül neki, hogy még azt is felajánlja, hogy visszakísérik a boltig. Lelkesen el is fogadja, hiszen egy kis társaság mindig jól jön. Után egyedül lenni, de mit is várunk. Otthon mindig volt mellette valaki. Amikor a nénikéjéhez költözött ott szintén soha nem volt egyedül. Aztán már az unokahúga is oda költözött, aki sárguló irigykedéssel szólogatott be neki folyton amikor megkapta a Bagolykőre szóló meghívóját. Az a vörös pecsét! Na az nagyon ott volt!
Hú! Fagyi! Nem elfelejteni! Ebben a melegben nem szabad meggebedni!
 - Köszi! - Köszöni meg a kíséretet, és kimondottan örül, hogy többet hozott le ma magával mint öt knút. Bár kirabolni eddig meg sem próbálták, azért a neveltetés már csak ilyen alattomos dolog, azért 12 knútnál most sincs több nála. Visszafele sétálva megnézi még jobban a lányt miközben szóval tartja, kicsit félig előtte ugrál hátrafelé.
- Jól látom hogy te is diák vagy? Én elsős vagyok. Nem emlékszem rád, bár amilyen a memóriám, ... az sajnos persze csak a tanulásban fullos, az arcmemória és név, hááááát ... szóval én elsős vagyok. Hallottam milyen klassz hely Bagolykő, és eddig nem csalódtam benne. Hát te? Neked tetszik?
 Miközben szóval tartja, lassan a cukihoz érnek.

Glória

Lili

Bizony, a köszönést jól elfelejtette, de most legalább lehet mit pótolni.
- Szia Lili! Glória vagyok, de szólíts csak Gló-nak. Szerintem jók a tanárok. Nem olyan vérszigorúak, de volt már lazább tanárcsapat is akiktől tanultam. Bár tény, azok utazó sulisok voltak. Tudod, egy időben egy ilyennel jártak a szüleim, és mivel kicsi voltam, vittek magukkal. Most meg már ugye. ... - Mutat magára, arra célozva hogy kinőtte az utazom mert kicsi vagyok és magukkal rángattak a szüleim dolgot. - Hát ez van. Jobb is így. Nem sokat tanultam azoktól a tanároktól úgy őszintén. Mugli gyíkot fogni meg egeret a baglyoknak. Azt igen.
 Odaérnek a fagyizóhoz, gyorsan vesz magának két citrom közé beszorított málna fagyit, mivel áfonya éppen nincsen. De nem is bánja. Meg valami kerek ostyaszerűséget amit belemártottak csokiba meg színes cukorba előtte. Az édes tölcsér itt is elmaradhatatlan.
- És milyen magántanulónak lenni itt? Még ha félig is? - Kérdezi két gombóc között. - És hol korcsolyázol nyáron? Van itt valahol fedett pálya hozzá?

Glória

Lili

Megdicsérik a nevét, erre majdnem elpirul. Teljesen attól frászol be, hogy olyan piros lesz a feje mint a szemüvege, de sikerül megnyugodnia. Ilyen dicséretet még fiútól sem kapott, nem hogy lánytól. Ezért csak egy halk köszivel elhárítja, és belefolytja magát a fagyiba fejjel előre, majdnem bekap egy fél gombóc fagyit. AGYFAGYÁÁÁÁÁS. Igyekszik nem kimutatni mennyire hasogat a feje hirtelen tőle, és hálásan fogadja a javaslatot, hogy üljenek le egy padra. Nyel egy nagyot, erre ettől meg a hangszálai és a gyomra akar lefagyni. Jó ez a fagyi! Amikor megszólal, kicsit rekedt a hangja, de hamar helyre jön:
- Huh! Az sem lehet egyszerű.Mármint hogy látod hogy a szüleid a tesóddal csavarognak valamerre, téged meg ott hagynak valahol. Bár nézzük a jó oldalát, legalább nem kellett minden nap arra vigyáznod, hogy kinek mit mondasz, nehogy azért kelljen tovább állni mert kergetnek.
Lehuppan a padra, és figyeli ahogy Lili is ugyan ezt teszi ha teszi.
- Szóval úgy tűnik, nem én vagyok az egyedüli aki részleges arcmemóriás? Az azért jó hír. Bár szerintem azt a tanárt nem vigasztalja. - Vigyorog Gló, és eszébe jut, hogy fagyizni is kéne, mert a kezére csurog a citromlé. Gyorsan belenyal, majd a kezét is lenyalja. Fúúúúj! Sós citrom fagyiiiiii!!! ÁÁÁÁ!

Glória

Lili

Hallva, hogy milyen tortúrán kellett keresztül mennie Lilinek, Gló most már örül, hogy hozzá képest neki tök egyszerű élet jutott.
- Fú, ez így nem hangzik korrektnek! Úgy értem, nem kellett volna a te emlékeidből is törölni a vér szerinti szüleidet? Ez így gonoszság. Unkorrekt!
Majdnem németül kezdett beszélni, de még jó, hogy nem tud olyan jól németül. De ez is csak a hülye kóbor életmódnak köszönhető. - Azért most már jó? Úgy értem a mostani szüleid legalább szeretnek? Mert ennek így akkor csak úgy van értelme ha legalább már nem érzed magadat egy rakat senkinek. Mert ugye mindenki értékes aki varásztudó. Tőlünk van egyensúly a világban. Ha a varázstudók nem lennének, akkor ... akkor ... -ledöbben már a gondolattól is. Legszívesebben megölelné Lilit. De ott az a két fagyi a kezeikben.
 - Huh, hát tudod, nálunk elég fura a szitu. A szüleim amolyan mugli-hippi életet élő varázstudók, akik valaha aranyvérűek voltak, de a Második világháborúban odaadták mindenüket az őseim, amolyan felajánlották módon. Nem volt sok. Igazából csak egy falusi tanya állatokkal, köztük néhány varázslénnyel amik hasznosak lehettek akkor. Ami pénzük volt azt nem vallották be, és vitték magukkal országokon át. Én ebbe nőttem bele. De amikor látták anya és apu hogy már elegem van a kóborlásból, a letelepedett nénikémre, Gráétára bíztak aki Bánkon lakik. Nagyjából öt éve laktam ott. Rétságra járatott suliba, de mivel nem volt a közelben varásztudóknak suli, a meghívóig ő taníttatott. Imádtam tőle tanulni. Gyógynövénytant taníthatna itt olyan okos.
Jaj már megint az a fagyi! Hogy olvad!

Glória

Lili

- Annyira jó hallani hogy vannak ilyen valóban Aranyvérűek. -Sóhajt Gló, és nyal egyet a fagyiból.- Azért a tesód tud mindenről? Remélem róla is kiderül majd hogy közénk való. -Izgi téma Glória számára, de nem alaptalanul. Egyszer a szeme láttára bukkant fel valakiben a varázsképesség. Úgy megijedt szegény gyerek, de még jó hogy Gló ott volt és megnyugtathatta. Két évvel előtte derült ki róla is, és akkor már Grétánál lakott aki nagyon elfogadó, és türelmes pótmamának bizonyult.- Hát azért én meg lettem volna enélkül a világjárás nélkül. Mindig amint határt léptünk, hoppanálás a Hivatalba, engedélyt kérni hogy maradhassunk, aztán mindig volt valami galiba, és mennünk kellett. Folyton vándoroltunk. Utáltam hogy olyanok voltunk mint valami vándorcirkusz. Animágus, Melodimágus, volt hogy jégmágus is utazott velünk amíg le nem fagyasztott egy muglit. - Újabb sóhaj.- Jobb volt nekem Grétánál. Hidd el nekem. Annyi bajba sodortak azok akikkel utaztunk, hogy már hatszor megutáltam a futást.
Olyan hirtelenséggel nevetett fel majdnem, hogy az orrán jött ki kis híján a fagyi ahogy összeszorította a száját. ÉÉÉÉÉÉs lecsöppent a fagyi a ruhájára.
- Most nézd meg! Annyi mindent megtanultam már, de a tisztító bűbáj nem megy! Mindig kiégetem az anyagot. Te tudod? Neked megy már?

Glória

Lili

- A mázlistaaaa! Köszi! - Hálálkodik Gló amikor eltűnik a folt a ruhájáról. Figyeli a kézmozdulatot, majd úgy érzi kezdi sejteni, ő hol rontja el. Na majd tovább gyakorolja azon a rongyon, ami valaha az egyik kedvenc ruhája volt. Talán valóban csak a mozdulat volt darabos? Majd kiderül.- Tudod, néha azt álmodom, hogy az egész vándorosdi csak egy rémálom volt, és valójában Gréta az anyukám. De sajnos ez csak álmodozás. Azért öt éve már legalább valóban jó életem lehetett. Tudok én sok mindent, de ...- fagyit nyal, kiszív a tölcsérből mint egy vámpír majd bekap- ez a suvickusz,... eeeez nem megy. Meg tudom védeni magam amíg elszaladok ha megtámadnak, de az sem sok.
 Elmosolyodik, majd az órájára néz.
-Asszem lassan vissza kellene mennünk a suliba. Mire visszaérünk már vacsiidő. Séta? Vagy te nem ott laksz?
 Bár őszintén örülne egy nemnek, mert szívesen beugrana még az állatkereskedésbe, kellene ugyanis neki egy kölyökbagoly, de tudja jól, prefektussal összefutni nem vicces mutatvány takarodó után.
 Ha esetleg pedig felkísérné Lili a sulihoz, a családi témát viszont nem szívesen feszegetné tovább. Ez az öcsim is varázstudó lehet esetleg dolog már valóban kényes. Valószínűleg nagyon megviselné Lilit ha Glória tovább faggatózna és erőltetné.

Glória

Ráhel
Kinézetem

Tesó

Ráhel

Tesó

Hugica

Nővérkém