[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=810907#post810907][b]Rothstein Elektra - 2020.06.08. 15:26[/b][/url]

Egy pohár víz érkezik Elektra pálcamozdulatára és landol apró koppanással közvetlenül a férfi előtt. Hősnőnk kicsit jobban megnézi magának interjúalanyát. Roppant szigorú öltözetében olyan rideg benyomást kelt, hogy ha nem volna gyakorlott riporter meg is rökönyödne tőle. Ehelyett még inkább felbátorodik. Egy cseppet sem érzi magát kellemetlenül könnyed viselete miatt. Ha valaki egy studióban tölti a fél életét, a másikban pedig egy közel háromévest nevel, akkor csak kivételes alkalmakkor bújik kosztümbe és magassarkúba.
- Első alkalom, hogy akasztják a hóhért? - kérdezi és ujjait álla alatt összekulcsolva kicsit előébb hajol. Lélekbe látó sötét szemeit a vele átellenben ülőre függeszti. Tekintete megértő, de kíváncsiság ragyog benne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=810908#post810908][b]Szigethy Sándor - 2020.06.08. 15:30[/b][/url]

Ugyan nem beszéltem még szinte semmit sem, mégis érzem, ahogyan cserepesre kezdenek lassan száradni színtelenné vált ajkaim. Emellett a nyelvem is olyan, mintha egy marék szót szopogattam volna cukorka helyett. Természetesen kihúzom magam, és meg sem mozdulok; próbálom a megszokott magabiztosságot sugározni. Így egy visszafogott bólintással köszönöm meg a pohár vizet. Ujjaim szorításába veszem az italos poharat, s három hatalmas korttyal el is tüntetem azt.
– Úgy valahogy – engedek meg egy rejtegetni kívánt félmosolyt. – Az életem eddig úgy hozta, hogy én vagyok az, aki kérdez – dőlök én is előre, állva a nő tekintetét. Semmit nem mondok magamtól; kísért az auror múltam. Csak, ha kérdeznek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=810909#post810909][b]Rothstein Elektra - 2020.06.08. 15:37[/b][/url]

A férfi feszeng. Ehhez még hang és küllem elemző tudományát sem nagyon kell bevetnie, hogy észrevegye. A vizet eltüntette, a hangja kimért és csak arra felel, amit kérdez tőle. Elelktra elmosolyodik. Egy kis kihívás sosem árt, gondolja magában.
- Mit kérdezne tőlem? - kortyol bele kávéjába és a pohár felett nézi a másikat, majd bekészít még két zenét és egy hírblokkot, amik még úgy tíz percet adnak számukra. Fel kell egy kicsit oldania a férfit, hogy gördülékenyebben menjen majd élesben a kérdez-felelek. Bízik magában, hogy megoldja a férfi nyelvét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=810910#post810910][b]Szigethy Sándor - 2020.06.08. 15:42[/b][/url]

Én is ujjaimat kulcsolom össze, azonban inkább amolyan imádkozó pozícióban az asztallapon. Fejemet kicsit oldalra döntöm, és várom, hogy kezdjünk. Nem mondom, hogy ez a legkellemesebb módja annak, hogy eltöltsek egy hétköznap estét, de azt a tanácsot kaptam, hogy ki ne hagyjam, ha már az ölembe esik egy ilyen lehetőség. Aztán érkezik a kérdés. Hegyes orrom alatt húzódik meg mosolyom, majd Elektra tekintetébe fúrom zöldszín szempáromat. Ügyes. Nagyon ügyes.
– Mivel kapcsolatos lesz az interjú? – kérdem végül, szemeim az övéi között cikáznak. Feltételezem az iskolai látogatásommal, de mégsem nem teszem hozzá.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=810911#post810911][b]Rothstein Elektra - 2020.06.08. 16:21[/b][/url]

Az áttörés a küszöbön áll, ez tisztán látszik. Következtet Elektra a féri mosolyából. Interjúalanyának zöld szemei összekapcsolódnak hősnőnk átható tekintetével. Más körülmények között ezt akár szemezésként is lehetne értelmezni, ám erről tudatosan szó sincs.
- Semmi olyannal, ami szorosan a munkájához köthető - dől hátra és arcán látszik, hogy magabiztossága és nyugalma őszinteségén alapszik. Számára nem az az érdekes, hogy vizsgálódása során a férfi mit talált a Bagolykőben, hanem többek közt az, hogy ez rá, mint egykori diákra milyen hatással van. De ez a kérdés maradjon a műsor élő részére.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=810919#post810919][b]Szigethy Sándor - 2020.06.08. 20:00[/b][/url]

Elektra magabiztossága nyugtatóan hat rám. Néhány másodperc erős „szemezés” után érzem, hogy rosszindulat a kanyarban sincsen. Mégis valahonnan mélyről jövő rossz érzésekkel álltam a mai interjúnak percekkel ezelőtt. Ez csupán az alapvető gyanakvásra hajlamosságom, hiszen ugyan ki lenne kíváncsi az én dolgaimra? Az igazi dolgaimra, amik nem a munkámmal kapcsolatos ínyencségek. Talán ez a nő más, mint amilyennek a riportereket eddig beskatulyáztam a fejemben.
– Mióta dolgozik ebben a szakmában? – teszem fel első érdeklődő kérdésemet, miközben a számomra csak háttérzajként funkcionáló zenéből csípek el néhány akkordot. – És miért? – ez valóban érdekel, habár szerintem tudom a választ.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=810924#post810924][b]Rothstein Elektra - 2020.06.08. 20:24[/b][/url]

Az egyenesség végül megenyhítette a szigor eme kellemes külemű szobrát. Elektra egy mosollyal adózik ennek a ténynek és annak, hogy kérdéseket kap a férfitól. Ráadásul nagyon is jó kérdéseket. Egyikre sincs kész válasza. Ő nem az a fajta, aki csípőből tüzel vissza. Elgondolkozik. Látszik a szemében, hogy visszagondol a múltjára. Pár pillanat után nyitja csak szóra a száját.
- Még az egyetem alatt kezdtem egy lapnál dolgozni, de volt pár év szünet, úgyhogy tíz éve nagyjából - egy korty szünet után folytatja csak - Érdekelt a dolgok miértje és az emberek viselkedése - megvonja a vállát egy kicsit és beharapja alsó ajkát, majd megadóan széttárja kezeit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=810951#post810951][b]Szigethy Sándor - 2020.06.09. 07:07[/b][/url]

Hát persze. Mi másért? Hasonló gondolataim voltak, s együtt is érzek, hiszen – többek között – én magam is ezért kezdtem el saját területemen dolgozni. Két legyet ütöttem mostani küldetésemmel egy csapásra; az iskola és a minisztérium egyszerre a hatásköröm. Kíváncsian húzom össze szemeimet, majd alig láthatóan megnedvesítem ajkamat, végül szemfogammal beharapom azt a részt, úgy figyelek tovább Elektrára.
– Hol tanult? – érdeklődök, miközben az órára sandítok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=810959#post810959][b]Rothstein Elektra - 2020.06.09. 09:40[/b][/url]

Büszkén mosolyodik el, hiszen valóban megoldotta a idézőjelesen a férfi szorosra húzott nyakkendőjét. Remek érzés a siker, még ha ilyen kicsike adagokban kapja is mostanság. Az anyaságban ér el nagyobbakat, bár panasz szava sem lehet, hiszen Imola igazi jó kislány.
 - Erre megkapja a választ az interjú után - nevet a férfira és maga elé húzza az egyik, míg felé tolja a másik mikrofont, majd pár gombnyomás és pálcamozdulat után megszólal. Hangjának tónusa finom, mély és lágy színt ölt. Ezt azért teszi, hogy az éteren át a valódi hangfekvését hallhassák, hiszen a rádió hullámai némileg torzítják az emberi hangot.
- Ez itt a Bogoly Fm 77.7, a város hangja és ma este Elektra ismét felel - egy lélegzetvételnyi szünetet tart - Itt van velem Szigethy Sándor, aki azért érkezett ma hozzánk, hogy egy szót se ejtsünk a munkájáról - rákacsint a vele szemben ülőre, akit ugyan most bedobott a medencébe úgy, hogy nem szólt milyen mély a víz, mégis úgy véli nem okoz majd gondot neki az úszás.
- Köszönöm, hogy eljött hozzám

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=810963#post810963][b]Szigethy Sándor - 2020.06.09. 09:55[/b][/url]

Valamivel nyugodtabb vagyok, azonban a kényelmesség érdekében fészkelődök egy keveset, s hiába nem látnak, hiúságom nem engedi, hogy ne igazítsam meg barna hajkoronámat. Frissen mosott tincseim közé túrok vastag ujjaimmal, majd kihúzom magam, nyakkendőt igazítok, és egy apró mosollyal biccentek Elektra felé. Az interjú után. A padlóra nézek, hogy elrejtsek egy újabb, jobban látható mosolyt.
Ekkor a lágy hangszín, s az orrom alá kerülő mikrofon egy megilletődött, hatalmas nyelésre késztet. Hát, itt vagyunk és indul az interjú. A kacsintás újra kellemes megnyugvást dobbant mellkasomnak, majd bólintok egyet.
– Köszönöm a meghívást, Elektra – válaszolom jellegzetesen rekedt hangomon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=810967#post810967][b]Rothstein Elektra - 2020.06.09. 10:13[/b][/url]

A beköszönés jól sikerül. Élő adásban előfordulnak bakik, ez természetes. Ám az első akadályt könnyen vették. Innen sima lesz az út, ha Merlin is úgy akarja.
- Sokan tudják önről, hogy mivel foglalkozik munka időben, de azt már kevesebben, hogy mit csinál, amikor épp nem a minisztérium képviseletében vizsgálódik. Tehát, adott a kérdés: Mivel tölti a pihenőnapokat a civil életben? - kérdezi mosolyogva és küld egy biztató pillantást a férfi felé. Gesztusaiban az is benne van, hogy ilyen és ehhez hasonló kérdésekre számíthat a másik. Nem fogja azt kérdezni például, hogy "És sok a baj a tanodával?" vagy "Jól tudom, hogy sovány az eklézsia?", mert számára ez nem releváns. Az embert hívta meg. Rá kíváncsi egyre jobban. Ugyanis nem kerülte el figyelmét az a mérvű készülődés, amit a bejelentkezés előtti pillanatokban leművelt a férfi.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=810972#post810972][b]Szigethy Sándor - 2020.06.09. 10:34[/b][/url]

Ahogyan egy pár perc erejéig a gondolataimban kezdek kutakodni, elém kerül egy kép, amikor próbáltak velem még a Tanodában töltött diákéveim alatt riportot készíteni. A diákönkormányzat képviselője nem ért rá, ezért nekem kellett volna egy nyári eleji buliról beszélnem, de végül mégis mást kértek meg. Tehát még sosem voltam ilyen helyzetben. Amikor a főnökeimnek kell jelenteni, az teljesen más.
– A munkám azt hozta magával, hogy Bogolyfalvára költözzek – a biztató pillantást egy mosollyal folytatom, ami miatt hangom is „mosolygósabbá” válik, mintha meglágyulna kissé. – Szabadidőm ugyan nem sok van, de amikor tehetem a természetben vagyok – vagy a pubban, kaszinóban, esetleg még többet dolgozom. Ezeket persze megtartom magamnak. Nem szeretnék egy iszákos munkamániás képében tetszelegni sem a hallgatók, sem Elektra előtt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=810975#post810975][b]Rothstein Elektra - 2020.06.09. 10:45[/b][/url]

Türelmesen hallgatja végig a férfi válaszát. Viszonzott mosolyát jó ómennek veszi, de azért fülét és szemét a másikon tartja, hogy ha gond adódna kisegítse. Nem mindenki lesz azonnal jó riportalany. Nyilatkozatot tenni, főleg élőben igen nehéz. Néha még hősnőnk is elbizonytalanodik, persze csak magában, de ő is ember.
- A természet, tehát fontos szerepet tölt be az ön életében. Nyugalmat talál benne a gondolatai számára, vagy inkább csak szeret kilépni az öltönyös és elegáns férfi bőréből? - érkezik a következő kérdés, ám csak úgy torlódnak Elektra fejében az újabbnál újabbak. Azon lesz, hogy láncra fűzze őket és ezzel adjon a riportnak koherens linearitást.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=810980#post810980][b]Szigethy Sándor - 2020.06.09. 11:11[/b][/url]

Nem mondom, hogy a hangom teljesen magabiztos. Olykor meg-megremeg, s rekedtsége is hordoz magában valami hátborsództatót. Azonban meglepően jól viselem ezt az egész interjúsdit. Kényelmesen hátra dőlök, hogy változtassak kissé pozíciómon, de tekintetemmel folyamatosan fogva tartom a másikat. Most ő a főnök, ő a tapasztalt. Ha valami nem megszokott dolog fog bekövetkezni, akkor Elektra biztosan jelezni fogja nekem, így nem kell folytonos szorongásban ücsörögnöm.
A megállapításra biccentek, de aztán kapcsolok és zavartan dülledt szemekkel veszem újra az „első iskolaévem” pozíciót, hogy a mikrofonba is elmondhassam. Elvégre az egy dolog, hogy Elektra és én látjuk egymást, a hallgatók nem látnak bennünket.
– Igen, kifejezetten – így picit később reagálok. – Ilyenkor legtöbbször futni szoktam – magyarázom mélyhangon. – Néha jó a szekrényben hagyni azt az öltönyt – mosolygok lágyan. Öltönyös. Elegáns. Ilyennek látnának mások?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=810982#post810982][b]Rothstein Elektra - 2020.06.09. 11:29[/b][/url]

A fáziskésés nem nagy, csupán pár pillanat. Ezért nem avatkozik közbe. Teljesen rendben van minden így is az adásmenettel. Kérdése betalál és a vele szemben ülő kezd kinyílni és felengedni. Ezért ezen a vonalon fog tovább haladni.
- A futás remek testmozgás, de csak ha valami jó felé rohan az ember - enged meg magának egy pimasz mosolyt és pillantást - Ön kihez igyekszik olyankor, amikor a szekrénybe akasztja azt a bizonyos öltönyt? - próbál kicsit merészebb lenni és a ruhát mint metaforát használni. Úgy véli ennyit még megengedhet magának az adás stílusában. Nem bulvár műsor az Elektra felel és bár őt magát is érdekli az amit kérdezett, mégis távol áll tőle mások, így a férfi magánéletében való mély vájkálás. Ezzel a kérdéssel inkább elindítani szeretne egy vonalat, ami még távolabb vezet a munkától. Saját vágyait és gondolatait igyekszik a legkevésbé belekeverni a műsora és a cikkei megalkotásának folyamatába, mégis néha azzal ér célt, ha egyszerű nőként gondolkozik és félreteszi a riporterekre jellemző gondolatmenetet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=810989#post810989][b]Szigethy Sándor - 2020.06.09. 12:56[/b][/url]

A futás valóban kikapcsol. S mivel nemrégiben az is kiderült, nem kell feltétlen egyedül csinálnom, így újabb löketet kaptam. Magányosan tengetem napjaim nagyrészét. Ebédszünetben próbálok mindenféle mondvacsinált üggyel tanárokat keresni, akikkel együtt tölthetek egy kis időt. Szeretnék más szemmel nézni az iskolára.
– Na, igen – viszonzom mosolygását, miközben letekintek kezeimre. Jobb kezem mutatóujjával koppantok egyet-kettőt az asztallapon, ami zavarom egyértelmű jele. Értem a kérdést. Árnyalt, mégis számomra teljesen egyértelmű. Nem szeretek róla beszélni, mert igazából nem nagyon van miről. – Leginkább magam felé – válaszolom kimérten. Közben érezhetően lejjebb viszem a hangsúlyt, hogy Elektra érezhesse, ezzel én befejezettnek is tekintem a témát. Egy magányos agglegény nyomozó. Micsoda klisé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=810991#post810991][b]Rothstein Elektra - 2020.06.09. 13:11[/b][/url]

Óvatosan kell lépkednie, mintha táncolni tanítaná a vele szemben ülőt. A férfi hanglejtése, gesztusai és arcjátéka is ezt sugallják. Egyértelmű jelek a nő számára, aki tanulta olvasásukat. Megérintett egy ideget, megkoppintotta egy kristályserleg érzékeny pontját. Tudja magáról, hogy őt is érzékenyen érintené fordított esetben a téma. Magányos özvegy egy gyerekkel. Minden csak nem idális. Visszahátrál tehát egy kicsit és másfelé vezeti a beszélgetés fonalát. Sötét tekintete beszédes, de bocsánatot nem kér szavaiért. Riporterként ez a dolga. Úgy hiszi a másik sem sajnálkozik, ha munkája során szigorúnak kell lennie.
- Ha egy hétig lehetne bárki, önmagán kívül - és tekintsünk most el a százfűlé főzettől mint ennek eszközétől - beszéde kissé filozofikus hangneműre vált - Ki szeretne lenni? Kinek az életét élné szívesen és miért? - mondja, s míg a férfi válaszára vár addig kinyomja mikrofonját és megissza kávéjának maradékát. Ajka szegletében kis habbajusz marad de azt gyorsan lenyalja. Nagy kávé fanatikus, aki élvezetből is fogyasztja az ébrenlét nemes nedűjét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=810994#post810994][b]Bánki Barnabás - 2020.06.09. 13:16[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=810996#post810996][b]Lorin Annie Brightmore - 2020.06.09. 13:23[/b][/url]

- Csak élvezd.
Mutatok végig magamon nevetve, mert ha már úgyis megátkoztam, akkor legalább tudja, hogy a maxot hozom ki belőle.
- Türelmes leszek. Mostanában egész jól megy a dolog amúgy is, nem?
Nem veszekedtünk semmin az utóbbi időben, nem volt drámai, adj húsz percet és lelépek, sem semmi ilyen. A kezét megfogva, közelebb húzom magamhoz, hogy a mellkasának dönthessem a fejem, miközben a házat nézem.
- Szeretem ezt az utat, érzem, hogy ez lesz az igazi számodra. Én meg majd titkárnőként miniszoknyában flangálok körülötted.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=810998#post810998][b]Szigethy Sándor - 2020.06.09. 13:36[/b][/url]

Tekintetem visszafogott, ám cseppet sem haragos. A kérdésnek meg kellett születnie, és Elektra fel szerette volna tenni, ezért feltette. Ezzel nincsen semmi gond. Nem tudom, hogy hízelgően hasson-e rám vagy tudjam be a riporter kíváncsiságnak inkább, mint a nőének. Ezen egy pillanatra elgondolkodok, és keresném a választ a szemben, ám Elektra profizmusa visszarángat a jelenbe. Bocsánatot nem is kell kérnie; sem szóban, sem tekintetével. Én viszont megköszönöm zöldjeimmel neki figyelmességét.
– Hm – mordulok fel elgondolkodón a mikrofonba. Érdes hangom marad néhány másodpercre a közénk beállt csöndben, majd halvány mosoly szalad végig az arcomon és megcsóválom a fejem. Ezért nem készített velem senki sem még interjút; végtelenül unalmas vagyok. Így nyelek egyet, és egy mély sóhaj hagyja el ajkaimat. – Soha nem gondolkodtam még ilyeneken. Nem vagyok egy álmodozó típus – kezdem, majd felemelem fejemet, és mélyen Elektra szemeibe nézek. – Nem szoktam olyanon gondolkodni, hogy mi lenne, ha… mi lett volna, ha… - megnedvesítem nyelvemmel alsóajkamat, és összefonom ujjaimat. – A saját életemből szeretném kihozni a maximumot, nem pedig mások sorsára vágyni - kis szünet. - Maga álmodozik, Elektra? – feledkezem el szerepemről, és szinte suttogva teszem fel a kérdést.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=811000#post811000][b]Rothstein Elektra - 2020.06.09. 13:51[/b][/url]

A rádiózásban ezt szereti a legjobban. Láthatja a másikat, hallhatja, de az éterbe csak az jut el amit a mikrofon megszűr. Annyi minden zajlik le a szemei előtt most is ebben az esetben. A zöld szemeken átsuhanó érzéseket igyekszik kiolvasni, s amit megtudni vél azt gondolatai mélyére teszi. A kapott válasz nem lepi meg. A férfi gyakorlatiassága abból is látszott, hogy ide is patent kinézettel érkezett, tűpontosan és kimért volt jó ideig. A neki címzett halk kérdés azonban kizökkenti és pillái megrebbennek, de gyorsan kapcsol.
- Ezek egy bölcs ember szavai - jegyzi meg - És úgy érzi jó úton jár saját lehetőségeinek kiaknázásában? - hangzik a kérdés, majd kicsit kihajol a mikrofon mögül és úgy felel - Néha szoktam - artikulálja. Mosolya sejtelmes, de visszafogott. Tisztában van azzal, hogy a vele szemben ülő legalább úgy ért a kérdezéshez, mint ő és ezt riporterként izgalmas kihívásnak veszi. Nőként viszont elgondolkodtatónak tartja, hogy ilyen érdekli riportalanyát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=811007#post811007][b]Szigethy Sándor - 2020.06.09. 14:15[/b][/url]

Elektra
interjú | GIF
Egyértelmű, hogy csak idő kérdése volt, mikor próbálom a kezembe venni a gyeplőt. Én szoktam kérdezni, én szoktam kutakodni, és én vagyok az is, aki ilyen csintalan fénnyel a szemében szeretne még többet és többet tudni arról, akivel éppen beszélget. Ez a szakmánk, sőt mi több, ez a hivatásunk, amit szenvedéllyel kell végezni. Különben ott eszi meg a fene. Gyakorlatias férfi vagyok. A tettek érdekelnek, nem pedig a szavak. Még akkor sem, hogyha éppen azok a szavak azok, amiket mindenki más hallani szeretne. Engem megtanított az élet arra, hogy csak abban higgy, amit látsz. Habár… voltak már olyan eseteim, ahol még ez sem volt igaz. Óvatosnak kell lenni.
A szempilla rebegtetés megmosolyogtat, de jól tudom, hogy nem szabad ennyire messzire menni, itt az ideje, hogy amilyen gyorsan megkaparintottam a kérdező szerepét, olyan gyorsan adjam vissza Elektrának.
– Jó. Nem jó – vonom meg a vállamat. – Mindenesetre haladok valamerre – hiszen annál rosszabb nincsen, mint amikor egyhelyben vagy, mozdulatlan.
A tátogott válaszra szélesen elmosolyodok, majd várom a beszélgetés folytatását.
– Sokat segít, hogy nem idegen számomra a kastély.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=811009#post811009][b]Rothstein Elektra - 2020.06.09. 14:32[/b][/url]

Magabiztosságát csupán egy pillanatra vesztette el amikor ő kapott egy kérdést a vele szemben ülőtől. Azonban a pillanatnyi kizökkenésnek már nincs nyoma rajta. Válaszát a másik széles mosollyal vette tudomásul, így minden visszatért a megfelelő mederbe.
- Levitás volt és mesterképzéseit is a tanoda falai közt végezte, ha jól emlékszem - bólint magát megerősítendő - Azt hiszem néhány évfolyammal felettem tette mindezt - harapja be ajkait és oldalvást pillant, ahogy gondolatban a férfiról szerzett ismeretanyagban kutakodik - Milyen érzés ismét azokon a folyosókon sétálni, ahol egykor diákként járt? - tudakolja és kicsit előrébb hajol megmozgatva vállait. Nem az a típus aki sokáig egy helyben tud ücsörögni. Ez persze nem jelenti azt, hogy ha kell és megéri ne tudna veszteg maradni és türelmes lenni. Csupán azt, hogy bár érték csapások nem hagyta, hogy kivesszen belőle az élet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=811015#post811015][b]Szigethy Sándor - 2020.06.09. 15:23[/b][/url]

– Így van – bólintok a nő szavaira. Levitás kis könyvmolyként kezdtem az iskolában a pályafutásomat. Testvéreim is ide jártak, habár egész nagy korkülönbség van közöttünk, így nem nagyon számíthattunk egymás segítségére a lázadó tinédzserkorban. Amikor minden égő, ami a családhoz kapcsolódik. – Mindkét mesterképzést – pontosítok, hogy a hallgatók is tiszta információt kapjanak. Amikor a nő beleharap saját ajkaiba, egy pillanatra odatekintek, s próbálom megfejteni, hogy mi is lehet mögötte. Nők. Annyira titokzatosak. Az iskolai ismeretségre csak mosolyogva biccentek egyet, hiszen nem vagyok benne teljesen biztos. Nem voltam közösségi ember, így sokak kimaradtak az emlékeimből. Leginkább a kviddicscsapattal és a DÖK-ösökkel voltam, akik természetesen kinézték a nyeszlett kis Sanyikát.
– Furcsa – horkanok fel egy kicsit mosolyomban. – Ugyan tanári szakon végeztem, mégsem gondoltam soha, hogy tanítani fogok. Így elvégeztem az aurorszakot, ahol úgy éreztem, jobban megtaláltam magam – itt lágyan felnevetek. – Az élet mégis úgy döntött, hogy vissza fogok ide kerülni. Furcsa.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=811020#post811020][b]Rothstein Elektra - 2020.06.09. 19:17[/b][/url]

Az élet tele van furcsaságokkal. Míg a férfi beszél hősnőnk egyetértően bólogat. Számára is különös fintora a sorsnak, hogy visszatért kamaszkora színterére. Amikor a Rellon zöldjeként élte mindennapjait még elismerésről, karrierről álmodozott. A Pulitzer díj után sóvárgott titokban és sosem gondolta volna, hogy végül egy bohókás lila házban lakik majd a Holdfény utca majdnem végén.
- Úgy hiszem mindennek oka van - jegyzi meg bölcsen mosolyogva. Arckifejezésén most először látszódik milyen mélységei vannak valójában a személyiségének.
 - Milyen gyakorlatias tanáccsal látná el akkori önmagát, ha megtehetné? - ez ismét egy olyan fajta kérdés, amit minden alanyától megkérdez és amin ő maga is sokat gondolkozott már.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=811045#post811045][b]Szigethy Sándor - 2020.06.10. 10:31[/b][/url]

Mindennek oka van, egyetértek. Visszatértem a kastélyba és egyre több olyan régi iskolatársammal találkozom, akiket talán örökre elfeledtem volna. Most a Sors mégis úgy döntött, hogy a szélnek össze kell fújnia bennünket. Elgondolkodok, de még nem válaszolok. Ugyan nem szabad sokáig csendet hagyni, hiszen a hallgatók nem látnak bennünket, én pedig csak összeszűkült zöldjeimmel meredek Elektrára. Néhány másodperc után észbe kapok, és talán valami válaszszerű is megszületik koponyámban.
– Bátorítanám magam, hogy mindent jól csinálok. Nem adnék olyan tanácsot, ami változtatna a dolgaimon – jelenik meg egy apró mosoly széles ajkaim szegletében. – Ahogyan Ön is mondta; mindennek oka van.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=811047#post811047][b]Rothstein Elektra - 2020.06.10. 10:54[/b][/url]

Lassan elérkezik a beszélgetésre szánt idő vége. Ami egyben azt is jelenti, hogy valami frappáns lezárást kellene hősnőnknek kitalálnia. Jön is a szikra és felvillanó tekintetét egy elégedett mosoly kíséri.
- Búcsúzásként, hiszen műsoridőnk sajnos véges, egy kérdés erejéig kedves hallgatóink, szerepet fogunk cserélni - biccent a férfi felé, hogy igen, most szabad kezet ad neki egészen. Csavar tehát egyet a megfont szálon - Sándor, öné a kérdezés joga és Elektra felel- ezzel a húzással talán nem értenének egyet egykori oktatói, ám ha az embernek egy ilyen érdekes jellemmel van lehetősége beszélgetni arra is kíváncsi, hogy miként viszonyul a másik az őt faggatóhoz. Nem könnyű alany. Motivációi és jelleme Elektra számára egyértelmű és letisztult. A hallgatók pedig épp eleget tudtak meg róla ahhoz, hogy érdekelje őket, de meg ne unják. Ez volt a nő célja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=811089#post811089][b]Alfred Nathan Declaire - 2020.06.11. 08:31[/b][/url]

Szégyellem magam, amiért csak most jutottam el odáig, hogy eljöhessek hozzá. A hála, amit azóta is érzek, nem lankad, néha erősödik fel csupán, hiszen azóta is él és virul az emberem, aki évtizedek óta velem van. Bár az eszköz talán nem volt a legmegfelelőbb arra, hogy Sébastien elvállaljon mindent, amit neki szántam, de ha az odavezető út nem is olyan sima, a cél kárpótolhat ezért.
Két aprót koppintok az ajtón, vizes, már összecsukott esernyőmön támaszkodom meg, egy laza mozdulattal tűröm hátra tincseimet. Az időpont talán nem alkalmas, mégis merem hinni, hogy nem kell visszatérnem egy másikban, hanem megoldhatjuk most.
- Üdvözletem - villannak kékjeim a kinyílt ajtó felé. - Eszembe ötlött idefele jövet, hogy talán az elején is így kellett volna, hogy felkeresselek. Olyan... - pillanatnyi hatásszünet, amíg ízlelgetem a szót. - Normális.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=811090#post811090][b]Sébastien Lafayette Béliveau - 2020.06.11. 08:54[/b][/url]

Napok óta esik, a semmiből szakad le az ég és azzal együtt zuhannak a fokok, majd emelkednek a magasba. Igazi őszies időjárás tavasszal, ami egyáltalán nem tesz jót az amúgy is gyenge immunrendszerének. Minden évszakban ágynak esik párszor a nátha, influenza és egyéb bosszantó mágikus nyavalyák miatt és sok esetben már immunissá vált a különféle kúráló bájitalokra - amikben amúgy sem hisz igazán. Így, ahogy most is, marad a mugli módszer; pihend ki.
Nehézkesen tápászkodik fel, ahogy meghallja a rúnák által felerősített kopogást. Nem számított látogatókra, lemondott minden megbeszélt időpontot, így csupán egy egyszerű szabadidő nadrágban és fekete pólóban nyit ajtót.
- Alfred... - leheli rekedten, miközben kissé megkeményednek a vonásai. - Valószínűleg nemet mondtam volna. Miért jöttél?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=811095#post811095][b]Alfred Nathan Declaire - 2020.06.11. 10:52[/b][/url]

Lankadatlan mosollyal fürkészem Sébastien arcát. Ahhoz képest, amit megszoktam, meglepően sápadt, ámbár nem azért jöttem, hogy elemezzem - most kivételesen -, így csupán elkapom pillantását. Halkan nevetek fel.
- Nem vártam meleg fogadtatást, ez a kellemetlen hűvösség azért meglep, bár megérdemlem - szemtelenül vigyorodom el, mielőtt folytatnám. - Valahogy elmaradt a fizetségedről a beszélgetés azért, amit az emberemért tettél - a megbűvölt borítékot kutatom ki zakóm belső zsebéből, óvatosan nyújtom Sébastien felé. - Megkérlek, hogy csak akkor nyisd ki, amikor már nem vagyok itt - esernyőmet támasztom magam elé, mindkét kezemmel támaszkodom meg rajta. Érzékelhető a feszültség a levegőben, azonban valamiért, kivételesen, ezt most nem magamnak tudom be. Valami más miatt...