[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=804050#post804050][b]Weiss Arion Ruben - 2020.04.08. 14:03[/b][/url]

Nézi ő, csak nem hiszi. A pórázra pillant, majd le a kutyára, majd megint rá. Ennyi a válasz, az ok, amiért ő meg rendes és nem úgy mozdítja a lábát, hogy a dög repüljön. Pedig megtenné, inger már a térdében van, de akkor még nagyobb közellenséggé válna, mint ami alapvetően. Türelmetlen dobol az ujjával, majd rágyújt.
- Remek. Van itt elég kutya, majd ha széttépik, akkor gondolj erre - az, hogy pontosan kiére, miére céloz, részletkérdés. Ez a hely állatkert, csak nincsenek rácsok, vagy néha cirkusz, egyelőre azonban csak... Ez.
- Vitatkozhatunk napestig, csak arra végképp nem érek rá - nem veszi a lelkére, a vállát megvonva fújja ki a füstöt, majd lepillant. Már nem fényes, akaratlan lett karmolva a harc közben, a cipő elesik. Tényleg nem érték, de nem így akart véget vetni neki. Ez még amúgy is kinti holmi.
- Nagyon az. De én pont ilyen kegyetlen vagyok. Bár ahogy látom, már mindegy... - fintorodik el, ahogy lepillant. Mintha fáradna, de semmit sem ad fel, ő meg levicsorog. - Örülj, virsli. Győztél. Na engedd - mozdítja hátrafelé a lábát, hogy hátha, de sokat ér vele. Megint.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=804054#post804054][b]Ombozi Boróka - 2020.04.08. 14:17[/b][/url]

Ha lenne bennem egy csipetnyi tapintat, akkor biztosan megpróbálnám lefejteni a kutyámat a srác lábáról, de mentségemre szóljon, mikor Daisy kattan, akkor nincs se barát, se ellenség, csak a kiszemelt áldozat. Ha megzavarja bárki, jajj annak. Én meg féltem a kis dögömet, hogyha megkap, véletlenül reflexből megátkozom hirtelen haragomban. Nem akarok bűntudatot.
- Nem látod mekkora egy véreb? Dinoszauruszokat eszik reggelire. Nem féltem - vonok vállat és mivel áldott jó szívem van, megvakarászom óvatosan a hátsó felét, erre mit csinál? Morogva a kezemért kap. Megáll az ész.
- Te nyomorult, el foglak vinni ördögűzésre, aztán leshetsz - csattanok rá, de Daisy már rám se hederít. Olyan gyorsan csattant a foga a cipő nyelvén, hogy szerencsétlennek ideje se volt elhúzni a lábát.
- Én megpróbáltam, látod - emelem mentegetőzve a kezem. Sóhajtva egyenesedek fel, hogy végre rendesen szemügyre vehessem a másikat.
- Ne virslizzed, mert megrontod a lelki világát - nézek rá megjátszott bosszúsággal. - Figyu, Merlin a tanúja, kifizetem, csak vedd már le a cipőd. Mondanám, hogy vetkőzhetsz ingyen is, de látom túlságosan elfoglalt vagy - vörösre festett ajkaim széles mosolyra húzódnak. Fene a véredet Ombozi, hogy nem tudsz nyugton marandi.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=804056#post804056][b]Weiss Arion Ruben - 2020.04.08. 14:28[/b][/url]

Szárazon röhög fel arra, hogy ez itt egy véreb és neki rettegnie kell. Persze, minden fog kellemetlen, ha feltépi a bőrt, de azért ennyire nem veszélyes a helyzet.
- Hogyne. Vágom én - olyannyira, hogy mindjárt a nő kezét is lerágja, akármilyen kedvesen is akar hozzáérni. Még a végén megveszik és valóban valami véreb-utánzattá válik. Figyeli, ahogy elemi a kezeit, ahogy a kutya vicsorog, hát megvadult, talán tényleg nem a legjobb a kisugárzása. Megesik.
- Látom, te meg - ezt most elismeri, de egy napra ennyi is elég volt, szemeit megforgatva harap rá a szűrőre. - Én rontom meg, ezzel. Hogyne. Mert amúgy egy virág a neve - érti ő, csak nem érdekli. Most már tényleg ott tart, hogy lábbal választja le, de akkor a bokája fog kapni egy sort, ha nem többet. Fújtat végül, a fűző ugyan szoros, de másik lábával rátapos a cipő sarkára és ha morog, ha nem, kilép belőle végül, majd lerúgja a másikat is. És tessék, itt áll zokniban, mint valami szerencsétlen.
- Ha már szétrágta az egyiket, a másik se maradjon - veti oda, hátrébb lép, nehogy mégis a lábujjai legyenek a cél, majd elvigyorodik. - Nem vetkőzök minden szép szóra, nem vagyok én olyan. Talán a gatyám nem kell neki...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=804058#post804058][b]Ombozi Boróka - 2020.04.08. 14:42[/b][/url]

Jó, persze, lehet röhögni. De csak azért nem kap se dinót, se mamutot, mert elméletileg már mindkettő kihalt. Viszont a legkeményebb tápot kapja nasinak, hogy edzett maradjon és mindenkit széttéphessen a francba egy szavamra. Az más kérdés, hogy mikor nem kattan be, akkor már attól mutogatja a hasát, mint egy kis kurva, ha ránéznek. Legalább Daisy tudja, hogy mikor érdemes átmenni vadállatba. Sehogy se magyaráznám ki most, ha nekiállna simiért nyüszíteni.
- A Daisy egy atombomba neve volt. - Apám biztosan arcon köpne ezen mondatom után. Még anno valami kis mugliszökevénytől hallottam és bevallom, tetszett a párhuzam.
Kénytelen vagyok felnevetni, ahogy végül tényleg megszabadul a cipőjétől. Őszintén szólva én biztosan nem tettem volna. Viszont ahogy Daisy megérzi, hogy eltűnt az ellenállás, farok csóválva üget mellém és mutatja büszkén a szerzeményét. Máris kezesbárány lett.
- Fantasztikus vagy, tényleg. Hozd a másikat is, ha már kikunyeráltad - intek a cipő felé és a kutyám vissza is caplat a sráchoz, hogy neki is megmutassa milyen ügyes. Az én pofám szakad le helyette is lassan.
- Csak egy szavamba kerül - vigyorogva lépek egy kicsit közelebb.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=804061#post804061][b]Weiss Arion Ruben - 2020.04.08. 14:55[/b][/url]

Nem mintha a macska nem tudná használni a karmait rajta, bútoron, bárhol, legalább nem rág szét cipőt. Nem is egy utcamacska, fenséges és nem holmi lábbelikre tervezett akármi. Már ezért is jobban megéri, mint egy ilyen izgága akármi.
- Ez is felrobban? - nem fog, ezt előre tudja és ha mégis, nem jön a jellegzetes gombafelhő és halál. De aranyos dolog, ha tényleg erről kapta a nevét. Már-már ő is elismeri. Mik vannak.
Röhejes helyzet, de ő nem teszi. Arca inkább ítél és a pokolba kíván, hogy ilyesmit kellett megtenni, hogy ez a helyzet ilyen alantas és unalmas. Jó, nem az első, hogy megszabadult a cipőtől, nem is az utolsó. Türelmetlen sóhajt, a kutya pedig boldog. Tessék, jót csinált, jár a pont és mehet rombolni.
- Úgy edd, hogy több száz dollár van a szádban. Élvezd ki, virsli - tolja oda elé a másikat is, mintha csak sértett lenne, hogy vigye akkor már, nem kell a mutatvány. Tekintete azonban visszasiklik a nőre.
- Hah, nem, azt nem adom. Sajnálom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=804064#post804064][b]Ombozi Boróka - 2020.04.08. 15:08[/b][/url]

Pedig Daisy alapjáraton jól nevelt. Nem ás kéretlen gödröket, nem rágja szét a bútorok élét, se Nonó elől hagyott papucsait. Mindenkire rátörhet az öt perc.
- Természetesen. Minden reggel ezzel indítja a napot. Mások jógáznak. Ő robban - vonok vállat, majd mosolyogva pillantok le rá. Vicces látványt nyújt, ahogy emeli a fejét, hogy ne essen pofára az új játékától és mellé izgatottságában úgy jár a farka, hogy mindjárt elrepül.
- Ne virslizzed, mondtam az előbb. Mennyivel jövök? - Nem akadok fel olyasmin, hogy pénz. Mondjon egy árat és hiánytalanul megadom, nem is fogom megérezni a hiányát. Ha nem is hirtelen zsebből, de pár utcányira van Nonó lakása. Ami ráadásul most üres is. Jajj, én szegény.
Közben Daisy szimatolja a játéka párját, majd elfekszik, hogy minden lába az égnek áll, úgy bámul fel a srácra.
- Merlinre, Daisy, ne az utca közepén kurválkodj már, könyörgöm - sóhajtok, majd ha a másik nem adja be a derekát, én hajolok le hozzá egy gyors vakargatásra. Ennyi jár neki.
- Adhatsz mást is - kihívóan mosolygok rá. Na, helyben vagyunk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=804065#post804065][b]Weiss Arion Ruben - 2020.04.08. 15:20[/b][/url]

- A jóga egyszerűbb és hasznosabb. Kinek jut eszébe bombáról kutyát elnevezni - rázza meg a fejét, mintha ő nem lenne ennyire szélsőséges és elborult néha, hogy hasonlókat műveljen. Legalább boldog, most már tényleg glória jár neki. Halovány és kicsi.
- Az jön a számra - von vállat lazán, a csikket most nem tapossa, pöcköli távolabb. - Várj, számolok - mert amúgy nem tudja fejből a pontosat, csak kábé, nem is most vette, de azért na. Az övé volt. - Olyan 40-50ezer között? Mármint Forint, most azt átváltani nincs kedvem - mert nem is tudja, hirtelen, azt is szórja, a mugli pénzt is szórja, nem számolgat meg filléreskedik. Lehet a nő elhamarkodva mondta, lehet elkényeztetett hercegnő kitömve. A kutyát nem érdekli a pénz, elvágja magát és jutalmat vár a nagy harcért, de meg nem mozdul, ezt már nem.
- Neki még szabad is, hagyd el - vágja zsebre kezeit és felvonja a szemöldökét. Mit nem hall... - Hohó, én vagyok a károsult és még adjak is? Merész gondolat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=804075#post804075][b]Ombozi Boróka - 2020.04.08. 16:27[/b][/url]

- Élő példa - mutatok végig magamon. Bár tény, hogy a virág neve után kapta a nevét, a többi csak egy kis ezzel járó plusz. De nem igazán érdekel a közvélemény. Nem csinálok nyilvánosan a családunk nevére szégyent hozó dolgokat, elégedjen meg mindenki ennyivel. A többi nem tartozik senkire.
- Nem vagyok otthon a mugli pénzben, de... öt galleonra saccolnám. Kutyasétáltatáshoz nem hordok magamnál túl sokat, de két utcányira lakom, ha elkísérsz... - mutatok is a megfelelő irányba és sikerül komolynak is maradnom. Tény, vicces látvány lesz, ha zokniban követ majd Nonóig. De az biztos, hogy Daisy már nem fogja visszaszolgáltatni a cipőjét.
- Szabad, persze, de lehetne egy kis tartása. Megmutathatnád, hogy tanultál is valamit tőlem, hallod? - mintha olyan áldott jó ember lennék, komolyan. Szerencsétlen dög pontosan ezt tanulhatta el tőlem.
- Szeretek nagyot álmodni - még egy lépéssel kurtítom a köztünk lévő távolságot. - Vagy nagyobb elégtételnek gondolnád, ha én szabadulnék meg valamitől?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=804076#post804076][b]Weiss Arion Ruben - 2020.04.08. 16:41[/b][/url]

- Mert neked is virág neved van és robbansz? Hujaj - mindjárt rettegni is megtanul, de felszisszenése inkább gúnyos, mint valódi és komoly. Nem, nem tudhatni ki és milyen veszélyt rejt, ez tény, de nem is most fogja ezt megtapasztalni.
- Dehogy megyek én annyit, megvárlak aztán kész. Még mindig én vagyok hátrányos helyzetben - mutat le lábaira, hiszen nem nőzz rá a semmiből cipő, nem is tett érte semmit, csak tényleg ácsorog, mintha muszáj lenne.
- Csak egy kutya, nem kell erkölcsösnek lennie - von vállat, nagyon nem ért ezekhez és nem is fog. Nem is akar. Továbbra is teljesen lényegtelen. Fejét enyhén oldalra billent fejjel nézi a másikat és nevet egyet.
- Akkor eleget kell hozzá aludni, ugyebár - lép a másik közelebb, ő meg továbbra is zsebben pihenő kezekkel. Aha, most már nem a kutya játszik, hanem ő.
- Persze, add oda a cipőd a kutyának és jól alszom - forgatja meg a szemeit. - Nem vagyok én dedós.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=804081#post804081][b]Ombozi Boróka - 2020.04.08. 16:57[/b][/url]

- Nem is állsz olyan messze az igazságtól - röviden egy nevetést is megengedek magamnak. Ez a párhuzam eddig még nem tűnt fel, de ugye mindig tanul valami újat az ember. Azt hiszem ezentúl ezt se leszek rest felhozni példának.
- Nehogy belehalj - forgatom meg a szemem. - De ahogy gondolod. Gyere Daisy, megyünk guggolok le és ha végre odacaplat hozzám, teszek még egy próbát a hülye nyakörvvel, hátha nem mondja be az unalmast, míg hazaérünk. A cipő pedig már pár helyen fel is szakadozott. Ezek szerint ennyit ér a több száz dollár. Gagyi utánzat biztos.
- Mondod ezt te. Minden élőlényre ráfér az - vonok vállat, majd a a másik fél cipőt a fűzőjénél fogva emelem fel. Játékot nem hagyunk az utcán.
A következőkre viszont fáradtan sóhajtok. Merlinre mondom, ez vagy meleg, vagy szűz. Vagy mindkettő.
- Te mindig így reagálsz, mikor szexre invitálnak? - kérdem, majd azzal a lendülettel fordulok meg és indulok el, hogy felmarkoljam a pénzt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=804087#post804087][b]Weiss Arion Ruben - 2020.04.08. 17:32[/b][/url]

- Fura névadási szokások. És te vagy az ibolya vagy a tulipán? - fogalma sincs, hogy közel jár-e vagy sem és nem is érdekes. De nem újdonság, hogy nem hiszi azt, hogy tényleg robbanna.
- Nem fogok, rosszabb dolgokban is mászkáltam már - azonban hogy még koslasson is, azt már nem, ahhoz túl kényelmes és szórakozott mégis. A dolgot elengedte, már mindegy annak, talán a pénz sem vágja földhöz.
- Szevasz virsli, meg viráglány - figyeli, ahogy megpróbálja a lehetetlen és megköti a vadállatot. Jó móka, van még pár ember cipőben, vagy lehet mára már lenyugodott.
- Én is szoktam aludni, igen - bólint, majd végül leleplezi a finom utalások mögötti tartalmat. Vagy úgy. Nem köntörfalaz, erre manapság ilyen nők élnek? Wáo.
- Nem így szoktak szexre invitálni, a kutyás módszer bevallom, az első. Ezért sem esett le ugyebár. Mea culpa. - minden nap van valami új, neki meg kavics van a talpa alatt, amire fintorog. - Szegény én, elrontottam a pillanatot - lép párat, vállat megvonva.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=804102#post804102][b]Ombozi Boróka - 2020.04.08. 18:21[/b][/url]

- Majdnem. Viola - mondom, mintha magától értetődő lenne. Furcsa, simán beinvitálom az ágyamba, ha veszi a jeleket, ha nem, de a nevemet nem akarom elmondani. Cserébe én se kérdezem az övét.
- Most jön az, hogy sárkányokat ganézol napi húsz órában? - vonom fel a szemöldököm, ahogy felpillantok rá. Persze, valakinek azt is meg kell csinálni, de meglepődnék, ha igazam lenne. Már csak az ex-cipőjét elnézve. Vagyis inkább az árát.
Elmosolyodok menet közben a szavai hallatán, de ezt már nem láthatja. Nem állok meg, talán egy picivel lassítok a tempón. Alig észrevehető.
- Nagyon ari, hogy menteni próbálod - pillantok hátra a vállam felett. - Talán még menthető a dolog.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=804104#post804104][b]Weiss Arion Ruben - 2020.04.08. 18:30[/b][/url]

- Az nem is virág - ráncolja a homlokát a szakértő. Fogalma sincs, vajmi keveset ismer, csak a szokásos, amivel puncsolni lehet, ami mindenhol van és a többi virág meg gaz. Nem is kell mindent tudnia ezekről, egy kaktuszt nem tud életben tartani.
- Hogyne. Pont úgy nézek ki. Ahhoz sincs közöm - semmit nem csinál, kezei nem kérgesek, körmei tiszták, nem, nagyon nem úgy néz ki, hogy fizikai munkát végez.  De tény, az átlag ilyen.
- Nem mentem, csak elmondtam - von vállat, minek magyarázza tovább. Nem épp kutyaséta közben esik meg a pillanat, mert, nem szokott olyat és kevesebbet is járkál erre. - Eghen? Na. Figyelek - menthető. Már-már szinte aranyos, ahogy próbálkozik. Könnyen ment, túl tipikusan könnyen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=804164#post804164][b]Helvey Belián Balázs - 2020.04.08. 22:31[/b][/url]

Megszokások. Még érzi az ital aromáját, amelytől fintorogni támad kedve és egy almába harap. Állkapcsa gépiesen rág, csak egy pillanatra tüntesse el az ízt, ha már az érzést nem lehet. Akkorát sétált, mint míg soha, miután elhagyta a kastélyt. Még mindig beleborzong kicsit, de nem vészes, a séta kiszellőztette a fejét és hazajött. Furcsa. Olyannyira kerülte a házat, hogy most esik le, sosem töltött ennyi időt a kastély falai között. És most itt áll a konyhában, Chewie elégedetten nyalogatja száját a kiadós vacsora után, Niamey pedig kint motoszkált az előbb, még őt is lekenyerezte kicsit, hogy ennyit volt távol. De valamiért maradni sem tudott egyedül. Sóhajt egyet, az ablak nyitva, ahogy a hátsó ajtó is, hogy szellőzzön, így a megrágott almát letéve gyújt rá és dörzsöli meg szemeit. Nem akarja a mai napot, de erről nem ő dönt. És még rendet is kéne tennie, de ahogy körbenéz, nyög egyet. Semmi sem jó.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=804167#post804167][b]Denis A. Brightmore - 2020.04.08. 22:40[/b][/url]

Fáradtan dörzsölöm meg arcomat, melynek eredményeképpen halk szisszenést engedek meg magamnak. Piszkosul fáj mindenem, a táska, ami szinte üres, mert majdnem mindent elégettem, ami benne volt, ólmos súlyként húzza le vállamat. Minden mozdulat, minden levegővétel fájdalommal jár. Törött orr, melynek a visszatétele örökre agyamba égett, véraláfutások tömkelege mindenhol, horzsolások, zúzódások, mondhatni csak a szokásos, ez mégis más. Sokkal több minden. A fájdalom is.
Sóhajtva nyomom le a kilincset és lépek be a házba. Cortez azonnal hátrafut, szinte ráveti magát Baconre, amikor meglátja. Mélyet szusszanva dobom le a táskámat és mielőtt még Belián megelőzhetne lépek be a látómezejébe. Elmosolyodom.
- Megjöttem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=804175#post804175][b]Helvey Belián Balázs - 2020.04.08. 23:09[/b][/url]

Eldönti, hogy lusta lesz. Még bólogat is rá, majd valamikor, ha felkel a hold után, vagy később. Úgyse látja senki rajta kívül. Ez idefele jövet újra és újra belenyilallt, késleltette is a pillanatot, és jött rá, hogy majdnem elfelejtett várni. Ha közben ért volna vissza, álszent és üres szavaknak számítana az, mikor elköszönt tőle. Sóhajt, elhessegeti az egészet. Nincs jele, nem reagált az utolsó üzenetére sem, így tehát tovább vár. De egyelőre a mosogatóba hamuzik.
Épp a tv mellett dönt és fordul, hogy a csap alatt oltsa el a csikket, amikor hallja, hogy mozdul a kilincs. Tényleg utána jött volna? Pedig megbeszélték, homloka ráncolódik, ahogy fordul az irányba és szemei előtt egy kék suhanás vetődik át a lakáson. Chewie azonnal hangos, ő fel se fogja mitől, mert mire legalább káromkodna, meglátja azt, amire most talán végképp nem számított. De kétség kívül, hogy nagyot dobban a szíve. A csikket elejti, szája kicsit tátva marad, tétován lép előre egyet.
- Te tényleg itt vagy, hallak is - pislog párat, újabb lépés, kilép a pult mellé. Majd egy hatalmasat sóhajt, az eddigi legmegkönnyebbült, ami valaha kitört belőle. Lehunyja mellé a szemeit.
- És tényleg megjöttél - megmondta, visszajön. De most hiszi el igazán.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=804178#post804178][b]Denis A. Brightmore - 2020.04.08. 23:16[/b][/url]

Sok mindenre számítottam, hogy mi lesz akkor, amikor visszatérek. Bár én nem gondoltam, hogy ismét megteszem, de itt vagyok, mert a lelkem nem hagyna békén, ha nem lennék. Azt hittem kiabálni fog, törni és zúzni, mint valami hisztis picsa, elhordani a sárga földig, hangosan gyűlölni. De nem. A csikk halkan ér a mosogatóba, álla szó szerint leesik, én pedig rendületlenül engedem meg magamnak a jól ismert Denis-féle félmosolyt, még akkor is az pihen ajkaimon, amikor bátortalanul lép felém egyet. Bólintok egyet mindkét megállapításra, amik igazából ugyanazok, kezeim óvatosan mozdulnak, hogy a kapucnit lelökhessem fejemről. Halkan nevetek fel, és megfontoltan, érzem, ahogy ajkamon feszül a seb.
- Igen, megmondtad. Itthon vagyok valóban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=804184#post804184][b]Helvey Belián Balázs - 2020.04.08. 23:26[/b][/url]

Ennél szélsőségesebb még nemigen volt a telihold előtti időszak. Egyik végletből zuhanni a másikba fárasztó, csoda lesz, ha lesz még ereje arra, ami még előtte van. Hogy csak megtörténik, vagy most jobban fog fájni, maga sem tudja. De hullámzik megint, ahogy tegnap, kicsi jó után rossz, megint jó, megint kicsit rossz és már nem tudja követni a sorrendet. De hogy tomboljon? Pont most? Lehetetlen.
- Most megleptél. Istenem, de meg - és ez jó, nem magyarázza, kérdezgeti, mint Chewie-nál. Most csak örül. Szemeit felnyitva, a meglepetés okozta sokk miatt észre sem veszi, hogy az a mondat honnan való. A mosolyt látja, majd szép lassan minden mást, a sajátja leolvad, ahogy a csukja hátrakerül, úgy figyelheti meg, hogyan is érkezett vissza. A pult lapjára támasztja tenyerét, mintha kapaszkodnia kellene, tekintete össze-vissza cikázva vizslat mindent.
- De.. de.. - szusszan, oké. Kell pár másodperc, meg hogy átdörzsölje arcát. A végletek és az, hogy pontosan emiatt aggódott. Hogy valami hülyeséget csinál.
- Még mindig örülök, de annak nem, amit látok. Nagyon nem. Nem akarok kiabálni, adj pár percet, csak... - engedi el az utolsó szót, és sóhajt. Nem akar vitázni. Most tényleg nem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=804188#post804188][b]Denis A. Brightmore - 2020.04.08. 23:36[/b][/url]

Folyamatosan mosolygok. Látszik rajta az őszinte meglepődöttség, az az igazi, mint amikor Bacont hoztam neki haza. Ugyanaz a megilletődöttség játszik arcán és tekintetében, de most nem kérdez. Talán nem volt felesleges koptatni akkor a számat.
Arcára fagy a mosoly, ahogy meglát. Mélyet szusszanok, kékjeimet lehunyom, ahogy karjaim visszaesnek mellém. Egyelőre mindenkinél jobb a reakciója, amiket eddig tapasztaltam. Visszajöttem, de arról nem beszéltünk soha, hogy ezt hogy tegyem meg, igaz? Még talán így is jobb, mintha halottként tolnak be a faluba.
- Nyugodj meg - lépek egyet közelebb óvatosan, ahogy tenyere a pultra simul, mintha meg kellene tartania magát. Kékjeim az övéit keresik, mert nem velem kellene foglalkozni, amikor ma van a nap, amikor kifordul önmagából. Véglegesen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=804189#post804189][b]Helvey Belián Balázs - 2020.04.08. 23:48[/b][/url]

Erre ma nem volt felkészülve. Előbb várt bármit, aztán rájön, hogy egész végig ezt várta, csak akkor sokkal egyszerűbb lenne. Akkor sem lenne boldog, ha így látja, sőt, már valószínű az összes méretű ragtapaszát rá akarná tukmálni, most egyelőre kicsit leakadt. Mélyeket lélegez, hogy tényleg ne törjön ki kiáltás belőle. Szabad, maga mellett lógó ujjai szorulnak ökölbe kissé, majd azonnal ideges megszokásában az ujjbegyét kaparja.
- Azon vagyok, eskü - engedi el végül, figyeli, ahogy most ő közelít. Fura nem? Egyszerre örül és ölelné meg, ha minden normális lenne és teremtené le úgy, hogy a füle belepördül. Mindjárt kínjában nevet, de csak nyelvére harap, hogy elnyomja.
- Rossz nézni. Mi történt...? - óvatos, aggódó kérdése győz egyelőre. Mint mindig.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=804197#post804197][b]Denis A. Brightmore - 2020.04.09. 00:03[/b][/url]

Kezem óvatosan mozdul, automatikusan, ahogy közelebb is lépek, amikor megtámaszkodik. Reflexszerű a mozdulat észre sem veszem, hogy megcselekszem, csak történik. Kedves mosolyra húzom ajkaimat, megértő tekintettel pillantok rá. Nincs nyoma kékjeimben senkinek. Senki nincs ott. Csak én. Valóban visszatértem.
- A szokásos - aprót szusszanok, fülem mögé bedugott cigarettámat lököm ajkaim közé, mélyet szívok belőle behunyt szemekkel, mikor felizzik a vége. Halk motoszkálásra ráncolom a szemöldökömet, majd hátrafordulok. Niamey kukkantgat be a hátsóajtón a korlátról. Mosolyogva fordulok vissza végül Belián felé.
- Minden oké? - arcát fürkészem, mert reakciója bármennyire is hízelgő, kicsit különösnek tartom, de felesleges köröket nem szívesen futnék vele.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=804199#post804199][b]Helvey Belián Balázs - 2020.04.09. 00:10[/b][/url]

A szokásos. Akaratlan tódul fel benne az a nap, amikor majdnem ugyan itt állt, ugyanígy vele és mégis teljesen másképp. Mondott dolgokat, terveket, mire készül és mi fordulhat elő, fel is húzza és immáron legalább tudatában az egésznek sóhajt. Hát tényleg az. Fejét megcsóválja a szokásos szóra, aztán ismét arcát vizslatja. Most nem olyan és nem érzi azt, amitől a hideg rázta. Lehet képzelődött.
- Te is a szokásos vagy. Akkor... akkor furán éreztem magam a közeledben - vallja meg, ha addigra nem is látja. Ő is oldalra néz, elidőzik a madáron a tekintete, kicsit addig is összekapja magát. - Ő is nagyon várt - mintha megbeszélte volna mindig vele, de tény, szokott, ugyan úgy, ahogy Chewie és Cortez esetében is, dumál nekik eleget. De visszafordul, szerencsére tényleg nem vágódik el, ujjai a pult lapján játszadoznak, csak úgy.
- Nem. De ennek most így kell lennie. Vagyis nem, mert épp lementem alfába majdnem, csak megjöttél. De nem baj, mindjárt jobb lesz - mosolyodik el végül, kissé fáradtan. - És hozom a ragtapaszaim - ezt talán nem mondta komolyan, de meg kell próbálnia, mennyire működik a humora.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=804253#post804253][b]Denis A. Brightmore - 2020.04.09. 13:17[/b][/url]

Ajkaim elnyílnak egymástól. Furán érezte magát akkor mellettem. Igen, megértem, mindenki más is ugyanígy érez akkor, amikor ők vannak elöl, én pedig mint engedelmes kiskutya teszek nekik eleget, bármit is kérnének. De már nem. Már visszatértem, itt vagyok, és én vagyok. A fájdalom megold mindent.
- Képzelem - mosolyodom el halványan, tekintetem elveszem madaramról, majd Belián arcát kezdem el fürkészni. Remek időzítés. A két lelkinyomorult, az egyik szétverve, a másik meg hamarosan szétszakad és törik. Fasza nap ez, a boldog viszontlátásra.
- Ha gondolod elmehetek, és visszajövök két óra múlva - nevetek fel halkan. Bátortalant lépek felé, kezem megremeg, ahogy meglátom a fáradt mosolyt arcán. Mi történt, amíg nem voltam mellette? - Nem kellenek, jól vagyok - morranok fel halkan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=804254#post804254][b]Helvey Belián Balázs - 2020.04.09. 13:24[/b][/url]

Legalább kimondta, egyenes szavakkal, nem akadozva. Csak nem tényleg fejlődik és egyre jobb a kommunikációja? Megeshet. Még a végén zavarba sem fog jönni, ha ki kell mondania, ami felbukkan benne, általánosságban, mert kirívó estetek mindig lesznek. De, most egész jó. Minden jó.
- Mindegy is. A lényeg úgyis megtörtént – aprót szusszan, talán még egy utolsó kaparás, hogy az ideg beszéljen, de múlik, egyelőre most nem az nyert. Persze, még mindig érzi tarkójánál a feszülést, de az már más, az már egészen más és úgyis erősebb lesz.
- Mi? Dehogy kell elmenned, ne hülyéskedj. Most értél vissza, tedd le a segged és maradj – ez kicsit erélyesebben sikerül, mint illene, de legalább őszinte és igaz. Ne menjen el, nem azt akarta sugallni felé, hogy el kell mennie. Még mint nem.
- Az mindig kell. De nem engedsz semmit, tudom – legyintget. Majd okosan csinálja? Meglátjuk, ez most sarkalatos eset, holnap neki kell majd az a fájdalomcsillapító üvegcse.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=804261#post804261][b]Denis A. Brightmore - 2020.04.09. 13:37[/b][/url]

Szemöldököm megemelkedik, tekintetemben tükröződik a meglepettség, ahogy erélyesebben közli velem, hogy maradjak szépen a seggemen. Kezem ismét megremeg, ahogy nyúlnék, hogy egy apró érintéssel közöljem; nyugodjon meg, tényleg itt vagyok, és nem megyek sehova. Az elkövetkezendő napokban meg aztán végképp nem. Szívem hevesebben dobban egyet a heves reakciótól és talán az utóhatástól, amiért ilyen reakciót váltott ki belőle az, hogy hazajöttem. Nagyjából épségben.
- Belián, nyugodj meg - mosolyodom el óvatosan, kékjeimmel kapom el pillantását. - Nem megyek sehova - mert visszatértem. Én. És ha minden jól megy, ahogy azt én elterveztem és szeretném, akkor nem is fogok. Nem akarok elmenni.
- Jól tudod - zavartan vakarom meg tarkómat. Lehet, hogy démon mentes vagyok, de a fű jótékony hatása, amely nyugalmat erőltet rám, még nem múlt el teljesen, és félek, hogyha eltűnik, akkor jön csak az igazi döfés.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=804271#post804271][b]Helvey Belián Balázs - 2020.04.09. 14:32[/b][/url]

Oké, ez lehet kicsit erős volt. Igen, ilyenkor kevésbé jut el azon lépésekhez, miszerint előbb gondolkodik, aztán mondja ki, nincs most meg ez és ahogy látja rajta a meglepettséget, úgy süti le szemeit és piszkálja ismét saját ujját. Oké, erősebb volt, nem kellett volna talán így, de ez is olyan, ami a hirtelen jött felbukkanása okozta meglepetésből fakad. Semmi gond. Lenyugszik. Valamennyire. Ahogy rá pillant, ahogy megint nagy levegőt vesz, mintha még mindig benne lenne az az érzés, amikor leült a lépcsőre utána és csak nézte a hűlt helyet.
- Ugye tudod, hogy ez nem szokott megnyugtatni senkit – dünnyög, de azért arcán ott van már a mosoly, hogy na, nem olyan komoly ez. Érti ő, csak a hullámvasút, az nem kellene.
- Oké, rendben. Ne is. Csináljak... Csináljak kávét? – bár lehet jobb lenne, ha egy pohár whiskyt húzna le és akkor legalább az lazítana rajta, de inkább elveti.
- De ha kell, van a fájdalomra meg a csúnya foltokra is bármi a fürdőszobaszekrényben. Most megúszta, Mr. Keménylegény – ha az italig nem jut el, addig igen, hogy újfent bagót ragadva gyújt rá és a pultnak dőlve figyel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=804282#post804282][b]Denis A. Brightmore - 2020.04.09. 15:21[/b][/url]

Nem tudom mi vagy miért váltotta ki belőle ezt a reakciót, de meglep. Nagyon is. Utoljára Payne örült annak ennyire, és tőle már megszoktam, sőt a végére el is vártam, hogy minimum ilyen reakciót váltson ki belőle az, hogy ismét láthat. De Belián... ő más. Ő a lakótársam, akinek meg kell tartania magát a pultba kapaszkodva, amikor meglát, mert nem akarja elhinni.
Aprót vonok vállaimon, az utána jövő kérdésen pedig elmosolyodom.
- Az jól esne - de mielőtt mozdulhatna szavaim után, előzöm meg és lépkedek én a gép elé, hogy benyomjam azt. Jelenleg kettőnk közül neki a nehezebb, nem lehetek ismét önző, hogy hagyom, megtegyen mindent értem, miközben én csak leülök, és élvezem, hogy ki van nyalva a seggem. Két bögrét csúsztatok a gép alá, majd megnyomom a gombot. A gép feléled, és pár másodperc múlva a frissen főzött kávé illata kezdi belengeni a házat.
- Nem kell - fordulok hátra vállam felett, ajkaim közé biggyesztett cigarettával, aminek a hatására szemeim kissé összeszűkülnek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=804289#post804289][b]Helvey Belián Balázs - 2020.04.09. 15:42[/b][/url]

Mindenki más és mindenki reakciója más, neki pedig mindenre más, mint az átlag. Csak annyi kellett hozzá, hogy kicsit megszokja a helyet és aztán kinyílva most már úgymond magát adja és abba most belesikerült ez is. Nem szégyenkezik, nem szégyelli magát, ahogy ő a vállán von, úgy megy le belőle egy apró szelet a feszültségnek, tudja, hogy néha ezekkel a reakciókkal kicsit kihozza a sorsából, azonban most nem és ennek úgymond örülhet, hiszen nem tudja, hogy ezekben az órákban ezt hogyan venné. Maradjon a nyugalom.
- Máris csi... na szép. Te voltál a gyorsabb – engedi le a kezét, mert már mozdult volna, mire ő már oda is ért és neki is állt. Oké, nem puffog miatta, csak hagyja a dolgot és félrefújja a füstöt. Különös, hogy mennyire más hangulat lengi körbe a házat, ahogy a csendes, szinte üres látvány és érzés szinte a világgá üldözte, úgy tudott egy pillanat alatt szinte minden visszabillenni a régi, megszokott kerékvágásba és ez ábrázatán is látszik.
- Miért nem? - billen kissé oldalra a feje és úgy vizslatja. Tudja, hogy makacs, mert ismeri és ő is az, de attól még kérdezni szabad.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=804301#post804301][b]Denis A. Brightmore - 2020.04.09. 17:37[/b][/url]

Mire megszólal, a kávé már lassan megtölti mindkét bögrét. Somolyogva figyelem, ahogy telik meg fokozatosan mindkettő. Élvezem a látványt, a kávé illatát mélyen beszippantom, hogy valami különös érzés járjon át. Az érzés, ami nagyon régen nem kerített hatalmába; az itthon vagyok érzés. Valóban itthon vagyok. Vállam felett sandítok hátra Beliánra, majd nevetve szedem el a bögréket és ízesítem meg az övét.
- Mert nem akarom - és ez ilyen egyszerű. Kényelmes tempóban lépkedek elé, majd nyújtom felé a bögrét egy féloldalas mosollyal.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=804309#post804309][b]Helvey Belián Balázs - 2020.04.09. 18:09[/b][/url]

Mélyet szippant a kávéillatból, majd közelebb lép, hogy a mosogatóba hamuzhasson, miközben végleg elkészül a kávé. Ez már tényleg egy egész jó momentum, pillanat, fejét felemelve pillant körbe és sóhajt egyet.
- Cortezék csendben vannak, nekik már tart a pihenő - vagy valamelyik szobában randalíroznak, nem tudja, innen nem lát semmit sem. Visszafordulva veszi el a bögrét, hasonló mosollyal hálálva meg. - Köszi - egyelőre csak megfújja, mert nem türelmetlen módra akarja leégetni torkát, majd fejét megcsóválva sóhajt.
- Tudom. Csak azért mondom, mondtam hogy... ne hidd, hogy letojom meg ilyenek. De nem idegesítelek vele.