[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=784649#post784649][b]Helvey Belián Balázs - 2019.12.20. 21:38[/b][/url]

- Azért, mert ez a nyelv ilyen. Száraznak érezni, ha néha nincs megtolva egy-egy mondással, ami nekünk tök normális, másoknak meg... logikátlan. Néha én se értem, minek, de egyesek imádják. Meg a szóvicceket is - azt mondjuk saját maga is, de most nem kezdi el elővenni őket, mert akkor totálisan összezavarja, nem kellene, ha már most sikerült meglelni a probléma megoldását. Hogy a lelkiismerete vagy esze kéri ezt, nem tudja, de nem teszi.
- Mi? Öhh.. bocsi. Nem tudom ki mennyire bírja ezeket - ő nem szokta, ő az, aki csak látszólag közvetlen általában. De akkor tessék, kezét megemelve paskolja meg a vállát, azzal a biztató kis fogásával, majd mint aki nagyon elégedett, megissza a maradék kávéját.
- Akkor nagyobb baj nincs ugye?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=784654#post784654][b]Lorin Annie Brightmore - 2019.12.20. 22:01[/b][/url]

Vacsora után korán lefeküdtem, mert akkor tényleg azt hittem, hogy álmos vagyok, de aztán csak nem jött álom a szememre, bezzeg a ház meg pillanatok alatt lett sötét. Mit van mit tenni, ha nem tudsz aludni? Hát kiosonsz. A testvérem véletlenül otthagyta az egyik bőrdzsekijét nálunk, hozzá csak felkaptam egy ruhát, meg persze harisnyát, és valahogy úgy alakult, hogy hirtelen házon kívül lettem.
Semmi extra, semmi randi meg semmi rosszalkodás, pedig a gondolataim között megjelenik pár opció, de nyilván ilyenkor szabadon gondolkozhatok, mert senki sem jár a fejemben, édes szabadság, szóval én tényleg csak egy kis karamellás almáért jöttem ki, és mindjárt megyek is vissza, de ha már erre vagyok, akkor szétnézek. Egy kicsit. Nem sok pénzt hoztam magammal, mert sok pénzemet elköltöttem már ajándékokra, így mikor a levegőbe beleszippantok, épp csak gyomrom mocorog kicsit a sosem kóstolt forralt borra. Aztán meg arra, hogy simán kettő lépésre állok Jason-től, karamellás szájjal, és határozottan kiszökve otthonról. De laza vagyok, szóval éppen vagányan biccentem oldalra a fejem, és mondjuk azt, hogy nem hittem - pedig de -, a betlehemesek egyik királyának. Mennyi szőr, édes Merlinke.
- Meghívsz egy körre?
Ah, a vagány lányoknak nem remeg a hangjuk, és nem pirulnak bele abba, hogy vagányak. Én meg... hagyjuk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=784692#post784692][b]Jason Henry Payne - 2019.12.21. 12:00[/b][/url]

Lustán kortyolok egyet az italból; a forró bor megmarja a nyelvem hegyét, mire hirtelen könny szökik a szemembe, és a hideg levegőt mélyen magamba szívva lehajtom a fejem - csak ne lássa senki, hogy én itt sírok a vásárban!
Az orromat hunyorogva felhúzom egy hosszú pillanatra, és míg a karácsonyi mintás, itt-ott sérült bögrét leteszem az asztalra, a belőle áradó fátyolszerű köd fölött egy fájdalmas morranással visszafordulok az emberekhez. Közben az arcomon lefelé igyekvő könnycseppet egy gyors - amúgy nem is létező - félmozdulattal letörlöm, és mert, mintha valami azt súgná: néznek, szipogva párat balra fordulok.
Derűsen elmosolyodom, mikor meglátom a közelgő csiperkét. Pillantásom végigsiklik rajta, és mire tekintetünk újra találkozik, bal szemöldököm már régen felvonva várja a választ ki nem mondott kérdésemre.
- Ha kapok a karamellás izédből - felelem olyan rekedten, mintha ezeréve szólaltam volna meg utoljára. Beszéd közben a szájaszélére pillantok, hátha észreveszi, hogy a rúzs mellett van ott egy kis maradék is, végül elé tolom a saját bögrémet. - Áfonyás. Jól jegyezd meg: a legeslegjobb.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=784694#post784694][b]Lorin Annie Brightmore - 2019.12.21. 12:33[/b][/url]

Nézem, ahogy a tekintete a szemeimből lejjebb vándorol, és már érzem én is, hogy kezd húzni a karamella, szóval picit kidugom a nyelvem, ráapplikálom a hegyére a darabot, és egyenesbe húzva azt, egy kicsit bandzsítva a művelet közben, bedugom a számba. Ha már itt vagyok kint, és rajtakapott, vagyis, szó szerint beleszaladtam egy kínos helyzetbe, akkor már hozzuk ki a legtöbbet belőle.
- Deal.
Nyújtom felé a pálcikát, az alma egyik felét rágcsáltam még csak meg, így Jason nyugodtan haraphat a másikból, bár azt hiszem onnan, hogy beleiszik az italába, nincs miről beszélni.
- Finom az illata. Az áfonya a kedvencem.
Szaglászom meg mielőtt beleinnék, majd bátran egy nagyobb kortyot húzok le, mintha csak kakaó lenne. Nos, nem az. És bár tudom, de én, aki sosem ittam ilyet és azon kívül, hogy áfonyás és a legeslegjobb semmit sem tudok róla, simán beletolom az arcomba a forró italt. A szemeimet összeszorítom, ahogy a forró ital végighasít a torkomon és bármennyire is küszködöm, végül köhögök tőle egy kicsit, és könnyes szemmel, de vigyorogva nézek fel Jasonre, miközben már megfontoltabban és kisebb kortyot lopok az italából.
- Ettől be lehet rúgni?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=784713#post784713][b]Jason Henry Payne - 2019.12.21. 14:46[/b][/url]

csiperke
#jasontmindenkinek | vásár | winterme

A röhögés igen mélyről, valahonnan gyomortájékból tör fel belőlem, mikor oldalról felésandítva a szuperszexi hacukához dukálló csábos pillantások helyett csak nagy barna kancsalságát látom. Jóízű nevetésem hangja bizonyosan betölti a teret, és míg vállaim rázkódni, a szemeim könnyezni kezdenek - megint.
- Remélem, a korodbeli srácok még csípik a vicces lányokat - sóhajtom el a gondolatot, amíg egy-egy ujjammal kitörlöm a szemgödreimben tanyát vert könnycseppeket. Aztán Annie karamellás almájáért nyúlok, és azt az orromhoz emelve beleszagolok abba az édeskés, mégis fűszeres, tipikusan karácsonyi illatba, amit annyira, de annyira szeretek. Míg a fahéj, kardamom és karamella a bőröm alá eszi magát, én lehunyt szemmel, lágyan dorombolni kezdek nekik - násztánc, hallo -, végül, már csiperkére pillantva beleharapok az almába. - Nekem is. Már forralt borban.
Beszéd közben az elmúlt napokban megfeszült, merev nyakamat egy-egy jól irányzott balra-jobbra dőlő mozdulattal kiropogtatom, majd csillogó szemekkel, számszegletében egy csibészes kis mosollyal Annie-hez fordulok.
- Egy kicsit - duruzsolom halkan, akár bármelyik zs kategóriás film gaz csábítója. Tekintetemet közben az övébe fúrom, homlokomon pedig végigfut néhány, érdeklődést idéző ránc. - De ahhoz nem elég egy bögrével meginnod. Amúgy meg, miért is akarsz berúgni, huh? Ráadásul így - mutatok végig rajta - ebben a ruhában?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=784718#post784718][b]Lorin Annie Brightmore - 2019.12.21. 15:10[/b][/url]

Kicsit összevonom a szemöldököm arra, hogy miért is szeretnék a korombeli fiúk a vicces lányokat, meg, hogy miért reménykedik ő ebben. A korombeliek, mintha ő egy vénember lenne, pedig sok minden, csak az nem. Alig idősebb, mint én. Kerek tíz évvel. Vajon milyen lennék, ha lennék valaha is huszonnyolc éves? Komoly lennék, vagy megragadnék a vicces lány szintjén? Mert hát rájöttem, én vagyok a vicces lány.
- Ahogy én néztem, inkább a szépeket szeretik. Meg a kedveseket. Meg azokat is, akik undokak. Igazából mindenkit, aki szép. Szerintem mondjuk mindenki szép, de a fiúk szerint nem. Furcsa a gondolkodásuk. De ők fiúk. A bátyám óta nem akarom megérteni a működésüket.
Vonom meg a vállam, mert tudom, hogy mire akar kilyukadni, arra, amire mindenki, hogy nekem van-e fiúm. Nincs, nem is volt, nem is lesz, utánam ne sírjon senki, és ne mondja egy lánynak se, hogy csak mert meghaltam, el kell felejtenie. Ez nekem túl szánalmas kifogás arra, amit ilyenkor csinálnak.
- Nekem mindenhogyan. Olyan sokat tudok enni belőle, hogy még a számat meg a nyelvemet is tisztára megszínezi. Aztán persze mindenki kiakad rám, mert fájós hassal fekszem.
De hát neki nem kell bemutatnom, ha itthon van, együtt vagyunk, csak ő az ajtón jött ki, én meg az ablakon meg a tetőn, de azt hiszem, ez ilyen részletkérdés, ha kell, akkor összesodor minket az élet, mint most is, és ha kell, akkor a búgó hangjától elpirulok, mint most is. Szemem lesütve, némán szívom be alsó ajkam, és amikor megjegyzést tesz a ruhámra, akkor végignézek magamon, de nem látok semmit, ami kifogásolható lenne rajta.
- Miért, piszkos?
Mondjuk nem tudom, hogy a berúgás meg egy piszkos ruha hol függ össze, de azért a gyér fényben jó alaposan megnézem magam, de nem látom, hogy mégis mi nem tetszik neki rajta.
- Nem mondtam, hogy be akarok rúgni. De tizennyolc éves vagyok, és most először iszok alkoholt is. Egyszer szeretném érezni milyen bódultnak lenni. Mint a nagylányok. Önfeledten táncolni, nevetni, és butaságokat suttogni egy fiúnak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=784774#post784774][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2019.12.21. 20:08[/b][/url]

Aprókat kortyolok a kávéból, miközben iszom Belián összes szavát. Aha, egyesek meg imádják. Hát ne imádják, mert nem értem amiről beszélnek, és az eléggé megnehezíti a kommunikációt, ha a másik félnek kurvára nincsen fogalma arról miről hadoválsz neki.
- Szóvicc? - ráncolom szemöldököm, miután elvettem a bögrét ajkaimtól. - Mi lenni szóvicc? - oldalra biccentett fejjel, majd egy halvány mosollyal fogadom a vállon veregetést. Jár a piros pont, amiért megértettem. Szerintem is.
- Niiiincs. Ennyi lenni baj - rázom meg a fejem nevetve, mert talán bajnak túlzás hívni azért. Mondjuk kinek mi. Tekintetem körbejár a konyhán, majd a székkel is megfordulva legeltetem szemem a nappalin.
- Szóval itt lakni? - állapodik meg szemem a zongorán. - Tetszik. Tudni játszani zongorán?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=784775#post784775][b]Helvey Belián Balázs - 2019.12.21. 20:27[/b][/url]

- Huh - akad meg egy pillanatra, a bögrét kocogtatva keresi a megfelelő kifejezést vagy épp jelentést, amely érthető és nem keveri jobban bele. Vagyis már mindegy, úgy néz ki, a következő adag fennakadás az ő műve. Apró bűntudat, csak a szokásos. Apró, elnézést kérő mosoly és tekintet.
- Lényegében csak annyi, hogy egy szónak lehet több jelentése is, és azt csavarva jön belőle a poén. Vagy nem egy szó, csak hasonló, vagy másképp értelmezve. Aaaa az angolban van rengetek, mint a hungry hungarian, vagy hogy mondják, mindegy is. A legtöbb nehezen esik le és fárasztó - most bezzeg egy sem jut eszébe hirtelen, szóval csak érthető eddig, vagy már saját magát is megkeverte.
- Akkor jó - bólint rá a dologra, issza ki a kávét és a bögrét már viszi is a mosogatóba, onnan néz rá, majd a nappalira.
- Igen, egész friss a dolog. Említettem a címet, vagy valaki? - nem emlékszik arra, hogy elmondta volna, lehet csak fél szóval? Lehet kimondta, csak nem emlékszik rá? Fura... - Köszönjük, a lakótársam érdeme, én... semmit nem tettem le sehova - nem szégyelli, csak nem volt benne a keze, ennyi. Fejét rázva ül vissza a székre, szinte automatikusan.
- Talán a boci-boci tarkát ha eltalálom, de nem. Hozzá se merek érni. Te tudsz?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=784776#post784776][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2019.12.21. 20:34[/b][/url]

Csillogó szemekkel várom, amíg Belián összeszedi a gondolatait és végül neki áll magyarázni a szóvicc jelentését. Szóval egy szónak több jelentése vagy értelmezése van, esetleg csak hasonlít egy másik szóhoz és ebből kerekedik a poén? Hát ez elég bonyolult, remélem nekem senki nem fog ilyet mondani. Határozottat bólintok, hogy oké, vágom én.
Az utolsó kortyot is eltüntetem a bögréből, majd ahogy Belián, úgy én is a mosogatóhoz lépkedek vele, mintha csak itt laknék.
- Brightmore sokat lenni emlegetve a kastélyban - vonom meg vállaimat mosolyogva. Csípőmet döntöm a konyhapultnak.
- Jó ízlése lenni a srácnak - járatom végig tekintetem Beliánon gátlástalan módon. Tetőtől talpig végig mérem, majd elmosolyodva pillantok a hangszer felé ismét. - Miért nem merni hozzáérni? - kérdezek vissza rögtön, mert azért ez meglepő információ. - Régen tudni, de az nagyon régen lenni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=784777#post784777][b]Helvey Belián Balázs - 2019.12.21. 20:56[/b][/url]

Oké, ez siker. Elégedetten fújja ki a levegőt, a mosolya bátrabb, mint az előbb, főleg akkor, amikor bólint, hogy érti. Már-már saját arcára fog, mert annyit húzódik a görbére és furcsa, de nincs értelme.
- Igen? Miféléket hallani? - mondaná, hogy melyik, de tudja kire céloz, lévén, hogy a ház tulaja is, nemrég volt emlegetve. Ő ezekből a pletykákból kimarad, mivel alapvetően nem mászik bele csoportokba csak úgy, tehát nem bánkódik, csupán érdeklődik.
- Aha - de fel nem fogja, mit is mond, mert méricskéli. Ezt nem lehet nem észrevenni, ahogy ő szokta, lopva fut végig a dolgokon, rajta, vagy most, mert tekintete ahogy egy pillanatra is ütközik a másikéval, egyszerűen elkapja onnan, mint egy szemérmes fruska. Kicsit ég a füle, és úgy érzi, felvehetett volna valami rendeset. És közben nem érti, miért érdekli ez. Inkább fúj egyet.
- Mert... - miért is? Eszébe kellene jutnia. - Elhangolódik meg ilyesmi. Meg nem értek hozzá, vérző füleket meg ki akar - mondja csak, ami jön, igazából simán hozzáér ha leporolja, miket beszél. Mi ez megint.
- És ki akarod próbálni vaaagy... hagyjuk? - persze, ajánlgassa más holmiját szívesen, ez most úgy zsigerből jött.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=784778#post784778][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2019.12.21. 21:10[/b][/url]

- Nem tudni - vonom meg vállaimat, miközben kicsit megrázom a fejemet. - Nem figyelni ezekre, csak a cím jól jönni pont - nevetek fel halkan, mert ez most tényleg nagyon jól jött ki, hálás lehetek a csomag lánynak, akik arról beszélgettek éppen, hogy Denis Brightmore összecuccolt a levitás cukisággal. Tényleg cuki.
Kicsit megemelkedett szemöldökkel mérem végig. Fel s le. Majd ismét. Acélkék szemeimben villan valami, de csak elmosolyodom, ahogy keresi a szavakat. Közben nekem van időm azért gondolkodni. Miért cuccolt össze két srác egyik napról a másikra? Ember, mennyire érdekel!
- Érteni - félig. Vérző fül? Megrándul a kezem, ahogy nyúlnék oda megnézni, hogy mi van, de nem teszem. Visszatartom a mozdulatot, mert majdnem biztos vagyok abban, hogy nem vérzik. Az már félsiker. - Persze - csillannak fel szemeim, majd ellököm magam a pulttól, majd Belián mellett állok meg. - Csatlakozni? - biccentem oldalra fejemet és ha rám pillant, elkapom tekintetét. A mágia lassan, óvatosan tapogatózva árad szét belőlem, miközben egy halvány mosolyt eresztek meg. Ennél többet nem szabad, mert jelez a karkötő, így kissé visszavéve mindenből mosolygok tovább, miközben kinyújtom a kezem felé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=784788#post784788][b]Helvey Belián Balázs - 2019.12.21. 21:58[/b][/url]

- Áhh, értem, értem. Végül is mindegy, másképp a kastélyban elkaptál volna, nincs para - annyira. Nem mintha akarná, hogy a kastély idejöjjön, nemhiába nem élt azzal, hogy beköltözhet, szobatárs és minden hasonló hangzavar. Jó, most is van, de más egy szobában és már két külön szobában, a lakás többi dolgával megtoldva. Nagyon. Jobb így.
Érti. Ő meg nemigen. Megesik, ő sem tud mindent, sőt, nagyon sok mindent nem és így van ez jól talán. Valakinek. Tekintetében, a sajátjában van némi kérdő él, amit el is enged, hát végül is nézze, csak akkor már jogos egy kérdés benne, mire és mit értett. A lakásra, természetesen. Mi másra?
- Hmmm? - menjen csak, gondolta ő, innen is hallaná. Rápillant, közben pedig valami más, valami új. Aprót sóhajt, és ahogy elmosolyodik a másik, az eddigi kérdések, zavarok eltűnnek, kisimulnak vonásai és figyelve őt, mentem kedve támad... mindenre.
- Persze - minden gondolkodás nélkül bólint rá és a kinyújtott kézre is. Szinte már-már óvatosan fog rá, vagy csak helyezi oda a tenyerét, de nem húzza vissza. A kételyek hiánya.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=784792#post784792][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2019.12.21. 22:22[/b][/url]

Meglepett a tény engem is, hogy egy olyan emberről folyik a csevej lányok körében, aki rég nem jár az iskolába, de... ők lányok, szóval ezen annyira nem kellene meglepődnöm igazából. Mindig van valami, amin csámcsoghatnak, még akkor is, ha az a valami - vagy esetünkben valaki - már rég nincs a közelükbe.
Türelmesen várom meg az elbűvölő - szó szerint - mosollyal ajkaimon, amíg Belián elfogadja a kezemet. Lassan kezdem el magam után húzni, hogy leüljek a zongora előtt elhelyezett padra, majd mielőtt Belián is helyet foglalna mellettem, átvetem a lábamat a pad felett, hogy szemben legyek vele, miközben ujjaim kicsúsznak tenyeréből.
- Miért költözni össze vele? - nem kertelek, nincs miért, úgyis az igazat fogja mondani, tekintettel arra, hogy jelenleg csak én járok a fejében, meg az, hogy a közelemben lehessen, megérinthessen. Elvárhatom az őszinteséget, ugye?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=784845#post784845][b]Helvey Belián Balázs - 2019.12.21. 23:32[/b][/url]

Most valahogy nem is fontosak az információk, vagyis azok és mégsem, így nem is erősködik, hogy mondja már, hanem amint a kezébe adta a sajátját, készségesen követte őt a zongoráig. Egyelőre nincs miért, minek és hogy, csak leül, hasonlóan, mint ő, hogy szemben legyenek egymással. Ujjai most már a semmit fogják, kicsit megmozgatva realizálja, hogy már csak a a sajátjai vannak ott. A saját térdére fekteti kezeit egyelőre, és a kérdésre fókuszál A szavak meg jönnek.
- Mert a barátom és mert azt mondta nincs választásom és valahol nem is volt fontos. Jól esett, még ha... fura is bárkivel együtt élni. Vagy, hogy miért velem, miközben házas. De lényegében, mert... jó. Miért ne? - von vállat, nem is lényeges, itt van, itt él és most itt ül. Kicsit helyezkedik, onnan figyeli a másikat, furcsa közelségből az arcvonásokat, újra meg újra. Miért is ültek ide, már mit számít.
- Furát érzek... - ha már őszinteség. De oszlik is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=784972#post784972][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2019.12.22. 17:58[/b][/url]

A válasz őszinte, ez az egy, ami biztos. Szóval barátok, és még jól is jött ki a lépés, hogy összeköltözzenek, mert így mindenképpen egyszerűbb. Érdekes. Mi lesz ebből még vajon? Jók ám a megérzéseim, és szerintem, ha kicsit mindenki jobban belegondol, akkor sejtheti, hogy mi jár az én fejemben.
- Házas? - emelkedik meg a szemöldököm kérdőn. Na igen, aki kimarad a pletykákból, az ezeket nem tudja. De nem baj, majd most. - És zavarni téged, hogy az? - biccentem oldalra fejemet kicsit, miközben nem engedem el tekintetét egy pillanatra sem. Beléd látok, Belián, ne is akarj ellenállni. Felesleges, még akkor is, ha érzed, hogy valami nincs rendben.
- Nyugodni meg - simítom végig arcának élét jobb kezem mutatóujjával. - Minden rendben lenni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=785017#post785017][b]Helvey Belián Balázs - 2019.12.22. 22:15[/b][/url]

- Ühüm – bólint. Könnyedebben talál választ és csusszan ki ajkain a válasz, gondolkodás nélkül, mintha valami igazságszérumot nyelt volna és észre sem veszi. Mert valóban nem, csak lelkesen válaszol, könnyed csevej, nincs ebben semmi, kíváncsi, ő mindig válaszol, segít, magyaráz. Most meg főleg.
- Nem, csak nem értem. Mármint velem él, nem a feleségével. Ezt furcsának tartom, csak nem merem megkérdezni – nem fontos ismét, von aprón vállat és követi a tekintetét, szinte ugyan úgy és ugyan abban az ütemben dönti ő is a fejét vele, szemkontaktust tartva, mintha odaragadt volna. Mintha eddig nem látta volna, milyen színű, milyen árnyalat és hogy ez még férfiszemmel is különleges. Megkockáztatja, szép. Aprón rázza a hideg.
- Nyugodt vagyok – ez az, nyugodt és nem kéne, csak már nem gondol erre. Szemeit lehunyva szusszant aprót, ahogy ujját bőrén érzi meg. Belebizsereg a bőre, szemei már nyílnak is, keresi ismét a tekintetet. Mert kell, azt érzi, ajkaira pedig lágy és széles mosoly kerül.
- Rendben hát – könyökölne de csak a billentyűkre sikerül, amelyek a zongorák titkos nyelvén sikítanak fel. Elneveti magát. - Hoppá.. nem direkt volt – húzza el onnan a kezét, helyezkedik kicsit. Picit közelebb.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=785028#post785028][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2019.12.22. 22:42[/b][/url]

Halk nevetés járja körbe a nappalival egybeépített konyhát, ahogy Belián készségesen válaszol a kérdésre. Mosollyá csillapodik nevetésem, tekintetemmel rögtön elkapom az övét, ahogy fejem előre biccen.
- Nem merni? - emelkedik meg szemöldököm kérdőn. A sráccal lakik, nem véletlen okokból, és egy ilyen dolgot nem mer megkérdezni? Érdekes. - Miért nem? - fontos kérdés, hiszen együtt laknak, és ahogy hallottam a hírekből Brightmore kérte meg Beliánt a lakótársi szerepre, nem pedig fordítva.
Szélesen mosolyogva rázom meg a fejemet, ahogy a zongorára könyököl, csak rázkódó vállaim árulnak el talán, hogy kicsit nevetek is. - Te olyan kis édes lenni. Mondani már neked? - sóhajtok egy mélyet. Nem lehet nem észrevenni, ahogy egyre közelebb és közelebb araszol hozzám, annak érdekében, hogy megérinthessen. Olyan cuki!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=785205#post785205][b]Helvey Belián Balázs - 2019.12.23. 14:54[/b][/url]

Sűrűbben pislog a nevetésre, mint illene, de fülének abszolút nem zavaró. Sőt. Még mosolyog is rá, annak teljében akár, hogy ezzel akár konkrétan kinevetve gúnyolódik rajta, az egészen. Ő is kimosolyogja, tényleg hülyeség.
- Ahh, hát mert hogy hangzik az hogy; hello, tök jó itt lakni, tök buli, de... miért nem a nejeddel csinálod ezt? Nos, ez olyan kérdés, amely még most neked kimondva is kínos – rázza meg a fejét, lágyan, de ez is igaz. Neki kellemetlen már erre gondolni akkor, amikor felbukkan, most nem kellemetlen, mert nem gondol rá különösebben. Érdekes.
- Én, édes? - nagyobbra nyílnak a szemei, pulzusa kicsit megemelkedik, legalábbis, saját fülében kalapáló dallama ezt mondja. Kicsi zavart érez, pedig nem kellene, mégsem képes másképp működni. Ujjaival saját térdén dobol, lepillantva nedvesíti meg ajkait, onnan les vissza rá.
- Ugyan, dehogy. Nem mond ilyenek senki, miért tenné? - ő miért teszi és ez neki miért jó és fura egyszerre?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=785267#post785267][b]Drinóczi Gerda Vivien - 2019.12.23. 20:39[/b][/url]

A pultra könyökölve figyeli a férfi mozdulatait, de magában szenved. Milán egy ideje piszkálja, hogy menjen el a bálra, ismerkedjen, érezze jól magát. Aha, mert az olyan egyszerű. Egy értelmes ruhát se vehet fel, mert kilátszik mindene, ha pedig tényleg szabadtéri cucc lesz, akkor a smink is leolvad róla. Oltári.
- Őszintén nem tudom, mit csináljak. Nem akarok csalódást okozni, de számomra egy ilyen társadalmi esemény egyenes út a megsemmisüléshez - szenvedve hajtja alkarjára fejét. Ja amúgy most csak random ugrott be Zlatanhoz. Kínos lenne, ha csak éjszaka zargatná, még azt hinnék, illetlen szándékok vezérlik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=785268#post785268][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2019.12.23. 20:41[/b][/url]

- Kíváncsi lenni - vonom meg vállaimat kicsit. - Ez természetes lenni, nem? - emelkedik meg szemöldököm kérdőn. Ha én lennék Belián helyében már rég rákérdeztem volna a dologra, mert talán engem is érthet valamilyen szinten a dolog, ha mondjuk, belecsöppenek egy házassági drámába. Kellene a hátam közepére az még! Jobb tudni dolgokat.
- Majd rájönni - mosolyodom el halványan. Mágiám szépen húzódik vissza, pontosan úgy, mintha soha nem is jött volna elő. Ügyes. - Mindenre - eresztek meg egy szemtelen kacsintást Belián felé, végül felpattanok a padról.
- Köszönök minden, de nekem menni kell - óvatos mosolyra húzódik a szám, zsebeim mélyére süllyesztem kezeimet, majd ahogy jöttem, úgy távozok. Csak most talán diszkrétebben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=785270#post785270][b]Ombozi Zlatan - 2019.12.23. 20:45[/b][/url]

Igyekszem tartani a fonalat, amit a nő miatt kellene felvennem. Valami iskolai bálról van szó, amire - kivéve a szavaiból - el szeretne menni, de mégsem, mégis mindenki kéri rá.
- Szerintem menj el - vonom meg vállaimat, ahogy felugrom a pultra. Mióta is beszélgetünk erről? - Vesztenivalód nincs, ha meg nem tetszik, eljössz - kortyolok egyet whiskymből boldogan. Hogy meglepett-e, hogy a nő nappal kopog be hozzám? Milyen kérdés ez? Mint a kurva élet amúgy, de nem baj.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=785273#post785273][b]Drinóczi Gerda Vivien - 2019.12.23. 20:49[/b][/url]

Továbbra is alkarján nyugtatva fejét szenved, mert semmi sem olyan egyszerű, mint amilyennek tűnik. Ha akarsz, menj el. De azt se tudja, akarja-e! Na igen, a problémák itt kezdődnek.
- Jó, de... Én nem ismerek senkit - elhúzza száját, miközben ismét felnéz a férfira. Micsoda világrengető gondok kérem szépen! - Tudom, azért megyek, de csak a lúzerek mennek egyedül. Meg amúgy is - megvonja vállát, ahogy tekintetével a pult sima felületét fixírozza. Nem annyira kellemes téma ez mégsem. - Félek, hogy valaki meglátja... Tudod.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=785275#post785275][b]Ombozi Zlatan - 2019.12.23. 20:56[/b][/url]

Komolyan nem értem mi olyan hihetetlenül nagy dolog egy ilyen iskola rendezvényen. Rendben, Gerda múltja kicsit sem elfogadható, de itt lenne az esély, hogy legalább megpróbálja a lelkem.
- Ők se téged, ez a lényeg - nevetek fel halkan. - Még mindig azt éljük, hogy párban kell menni minden eseményre? Para - ráncolom a szemöldököm értetlen. Akkor ebben az is benne van, hogy a fiúk hívják el a lányokat? Szent ég!
- Nem, Gerda, nem tudom - rázom meg a fejem, egy halvány mosoly mellett. - És ők sem tudják. Nem fogják a testedet nézegetni, mint valami múzeumban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=785284#post785284][b]Drinóczi Gerda Vivien - 2019.12.23. 21:03[/b][/url]

- Nem, dehogy, de egy ismerős arc se lesz ott - Milán nyilván nem megy el, csak piszkálja, hogy szerezzen új barátokat. Mondjuk okosan csinálja, hiszen, ha vele tartana, a nő egész biztosan nem ismerkedne meg senkivel. - Fullasztó, ha arra gondolok, hogy mindenkinek megvan a maga társasága, én pedig egyedül ücsörgök, mint valami... Szerencsétlen - fújtat egyet és szinte már duzzog. Elképesztően aranyos látvány, ahogy saját magát marcangolja még be nem következett dolgokkal.
- Mindenki hallja a pletykákat. Azt se tudom, mit kéne felvennem, mert szabadtéri lesz, vagy hát azt rebesgetik - beharapja alsó ajkát és azon töpreng, mi volna alkalomhoz illő. De igazából semmi. - A házam színében kellene megjelennem, de a zöld amúgy sem való hozzám. Nem tudom, lehet mégse megyek - belső vívódása egyértelműen látszik rajta. Retteg a szocializációtól, ezt pedig csak a vak nem látja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=785296#post785296][b]Ombozi Zlatan - 2019.12.23. 21:16[/b][/url]

- Csak vannak háztársaid, akikkel beszélgetsz - komolyan ennyire bonyolult eldönteni, hogy elmenjen-e egy eseményre? Mármint, én komolyan mindent megértek, és mondtam is a nőnek, hogy bármire kellek, bármikor jöhet hozzám, segítek neki, de azért erre nem számít az ember. - Cuki vagy, amikor durcás képet vágsz - ugrom le a pultról, hogy az üveg felé nyúljak és megtöltsem üres poharamat. Véletlen elfogyott beszélgetés közben. Hirtelen ötlettől vezérelve veszek le még egy poharat, amit megtöltök, majd Gerda elé teszek.
- Azok pletykák, az a lényegük, hogy nem igazak - könyökölök én is a pultra, visszalépve párat, meghagyva Gerdának a távolságot, amire szüksége van. - Pedig én el tudlak képzelni zöldben - pár másodperccel tovább marad tekintetem a nőn, majd elkapom azt róla és egy mélyet sóhajtok. - Miért nem hívsz el valakit te?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=785301#post785301][b]Drinóczi Gerda Vivien - 2019.12.23. 21:25[/b][/url]

- Igen, Emese, akivel a legutóbb elég csúnyán összevesztem - felsóhajtva pillant a férfira. Igen, róla is volt szó és hát... Nem tudja, hogy a rellonosnak milyen tervei vannak Zlatannal, de komolyabbnak tűnnek, mint azt elsőre gondolná az ember. - Nem vagyok cuki, hanem szenvedek! - felháborodottan tárja szét karját, de Ombozi arckifejezését látva kénytelen elmosolyodni a végére. A benne felgyűlt feszültség, ha csak egy hangyányit is, de oldódni látszik.
- Hát nem tudom. Biztos csak paranoia, de mintha mindenki engem figyelne. Kösz - elveszi a poharat és egy óvatos kortyot leküld. Elfintorodik, most valahogy nem érzi a csít és tudja, ha ebbe belekezdenek, le fog részegedni. - A zöld nem az én színem - ahogy a férfira emeli tekintetét, halványan elpirul és elkapja fejét. Valamiért nagyon érdekes az a whisky.
- Nem is tudom. Talán mert nem ismerek senkit? Hopp, ismét visszatértünk az alapproblémához - kissé cinikusan forgatja meg szemeit. Milán nem menne el vele és ki mást hívhatna? Zlatannak minden bizonnyal kisebb gondja is nagyobb ennél.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=785306#post785306][b]Ombozi Zlatan - 2019.12.23. 21:33[/b][/url]

- Mi? - kerekednek ki a szemeim rögtön, fel is egyenesedem a pultról. - Ti ismeritek egymást? - óbasszameg a jó ég, erről nekem senki nem szólt. Nos, így derülnek ki olyan dolgok az emberről, amiknek lehet nem kellene, hiába nem az életem része az előttem szenvedő nő.
- Magadnak generálod a problémát remélem tudod - engedek meg magamnak egy halk nevetést, miközben ismét visszakönyökölök a pultra. Meglepő volt az információ, de annyira nem eget rengető, főleg, hogy az előttem szenvedő nő sajnos, vagy nem sajnos, nem része az életemnek. Egyelőre.
- Senki nem figyel téged - rázom meg a fejem óvatosan, belenyalintva italomba. - Ha úgy néznek, akkor meg lecsapom őket. Ez ilyen egyszerű - az alapprobléma. Amit még mindig Gerda csinál magának. Mélyet sóhajtok, lehúzom maradék italomat, majd elkapom a nő tekintetét.
- Édes istenem, de tényleg - koppan a poharam a pulton. - Megtisztelnél, ha eljönnél velem - egy halvány mosolyt eresztek meg, majd közelebb lépek hozzá, kezemet felé nyújtom, kicsit meg is hajolok. Ki ez a dzsentölmen?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=785345#post785345][b]Drinóczi Gerda Vivien - 2019.12.23. 22:06[/b][/url]

- Persze. Annak idején egy évfolyammal vagy kettővel járt alattam - megvonja vállát, de közben belül elfogja valamiféle rossz érzés. Szóval ez probléma, mert esetleg Zlatan is akar valamit Emesétől? A gonosz kis manók azonnal fülébe kezdenek suttogni, így automatikusan kortyol bele a whisky-be, de most jóval nagyobbat.
- Én vagyok a probléma - unottan felel, miközben ismételten megtámasztja fejét a kezén. Ez egy hosszú beszélgetés lesz. - Mit értesz az alatt, hogy úgy? - kérdőn vonja fel fél szemöldökét. Gerdának még csak eszébe sem jutott, hogy valaki nőként tekintsen rá, elvégre bő ruhákban jár, amik legtöbb tagját takarják, míg a vele egykorúak csak azt nem pakolják ki, amit nem akarnak. - Szerintem senki sem nézne rám úgy. Gyermeteg elképzelés - még véletlenül sem szabad félreérteni. Nem kéreti magát és nem várja, hogy dicsérjék. Egyszerűen nem látja indokoltnak a kitüntetett figyelmet.
- Tessék? - elkerekednek szemei és zavartan néz Zlatanra. Basszus. Akkor ő most tényleg elhívta? Enyhe pírral arcán tűr el egy homlokába hullt tincset, csak utána helyezi kezét a férfiéba, méghozzá meglepő magabiztossággal. Érzi, ahogy szíve kihagy egy ütemet, őzike szemei pedig izgatottságról és tartózkodásról árulkodnak egyszerre. - De nem muszáj ám, szóval, ha nem akarsz, akkor... - de a keze már a férfi tenyerében nyugszik. Igent mondott.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=785355#post785355][b]Ombozi Zlatan - 2019.12.23. 22:19[/b][/url]

- Aha - szemöldökeimet ráncolva emésztem az információt. Tehát ismerik egymást, mert Mes Gerda alatt járt pár évvel. Rendben, ez még semmit nem jelent, hiszen... senkinek semmi köze ahhoz, hogy nekem milyen múltam van és kivel.
Szemeimet megforgatom a válaszra. Kicsit úgy érzem magam most, mintha egy tinédzserlánynak kellene tanácsot adnom arról, hogy mi a jó döntés. Mintha tudnám, amikor régen elmúltam már tini, és tudtommal Gerda is. De akkor is aranyos, amikor durcás, még ha el is hiszi, hogy a világ összes problémáját próbálja most megoldani.
- Gondolod te - csettintek egyet nyelvemmel, de több szót nem is pazarolok erre, mert már kissé meghajolva tartom a nő felé kezemet. Arcán egy halovány pír jelenik meg, aminek hatására ajkaimra egy ellenállhatatlan mosoly kerül, majd egy kis pótcselekvés után Gerda végül beleteszi kacsóját az enyémbe. Testem beleremeg érintésébe, de ez kívülről nyilván nem látszik. Férfi vagyok. Vagy ilyesmi. - Ja, azért hívtalak csak el, hogy tudd, hogyan kellene megkérdezned mástól - arcomról semmi nem olvasható le, nem is mosolygok, halálos komolysággal adom elő magam, Gerda kezét mégsem eresztem. Még nem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=785365#post785365][b]Helvey Belián Balázs - 2019.12.23. 22:27[/b][/url]

- Valahogy úgy, de nem mindig a legjobb. Nem mindenki szereti a túl kíváncsi embereket – valahogy így rémlik neki, de lehet, csak túl sok filmet látott és abban gondolkodik, a sablonokban, nem pedig saját tapasztalatain. Meg úgy most semmiben. Úgyis, mire odaér, hatszor fog kimenni a fejéből a dolog, így... nem fontos.
- Mindenre. Bár ott tartanék – sóhajt egyet, mintha akkora probléma lenne most a minden. Egy pillanatig még tényleg, aztán összerezzen kissé, ahogy feláll a padról. Lassan emeli meg állát, hogy felnézzen rá, pár laposat pislogva. Már ennyi az idő?
- Igazán nincs mit. És... szívesen – ereszt meg ő is egy mosolyt, követi, ahogy távozik és amint bezárul az ajtó, úgy rázza meg a fejét. Mi a szar... érthetetlen részleteken rágódva jut el, hol és mit hagyott abba és... úgy érzi, erről nem beszél egyelőre senkinek. Van is és nincs is gond, fogalma sincs. Az a legbiztosabb, hogy elmossa a bögréket és eltakarodik a dolgára.