[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=760972#post760972][b]Blossom Miles - 2019.06.10. 16:15[/b][/url]

- De miért? - most kicsit még jobban összezavart. Én tiltakozhattam volna akárhogy, anya biztosan nem vett volna ki az iskolából, pedig az egész varázslósdi nem élete legszebb időszakára emlékeztette.
- Én Blossom Miles. Ő pedig Mona Lisa - bökök a kulacsos kezemmel a kutya felé, csak azt felejtem el, hogy abban van a póráz is, így azt hiheti, indulnunk kell, de nem zavartatja magát túlságosan. Rám néz, majd mikor látja, hogy még nincs tervben a tovább gyaloglás, el is kapja a pillantását.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=760973#post760973][b]Ryan Wolf Falkom - 2019.06.10. 16:22[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=762096#post762096][b]Adrian Black - 2019.06.22. 13:29[/b][/url]

Ajkaim közé fogom a szűrőt, a zacskó belsejéből a papírra húzok egy csipetnyi dohányt, és türelmesen rendezgetni kezdem azt, egyenes vonalba, mielőtt elővenném a papírt.
- Min gondolkozol ennyit? - a számban fityegő szűrő ellenére szinte tökéletes kiejtéssel szólalok meg, miközben megemelem egyik szemöldököm.
- Megint az a vörös csaj? Mit csinált?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=762098#post762098][b]Sárközi Norbert Dorián - 2019.06.22. 13:49[/b][/url]

- Hm?
Elmerültem, és valóban egy vörösre gondoltam, és valóban arra a vörösre. Nem rossz, szinte már biztató, hogy ennyire könnyen megérzi a gondolataimat. Lassan el kellene rejtenem őket megint? Áh, legalább gyakorolnak.
- Semmit, és ez nagyon zavar.
Nem is tudom, hogy a zavar jó kifejezés-e, de valami ilyesmi.
- Azt állítja, és a gondolataiban is az van, hogy egyrészt a barátja miatt, másrészt meg a barátnőd miatt lett jó. Hogy büszkék legyenek rá. De ez akkor is, gyanús. Roppant mód gyanús.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=762099#post762099][b]Adrian Black - 2019.06.22. 14:10[/b][/url]

Alapvetően nem hiszem, hogy erre ne jöttem volna rá akkor sem, ha nem vagyok legilimentor, úgy értem, elég csak egy napot eltölteni a toronyban, és az ember azonnal rájön, hogy Sárközi ősz hajszálainak legalább felét A Vörös okozza. Legalábbis okozta. Hümmögve tekerem fel a papírt, beragasztom, utána mutató- és középső ujjaim között felé nyújtom egy öngyújtóval együtt.
- Remélem tudod, hogy nagyon, nagyon rossz vége lesz ennek, ha ő és a tökéletes barátja szétmennek - tanárként nem kizárt, hogy kedvesebben kellene nyilatkoznom a diákjaim magánéletéről, amihez különösebben semmi közöm.
- Valahol aggódnom kellene, amiért valaki ilyen megszállottan keresi Ems kegyeit - de nem fogok. Aprót szusszanva nézek rá újra.
- Minden rendben veled?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=762100#post762100][b]Sárközi Norbert Dorián - 2019.06.22. 14:17[/b][/url]

- Tudom.
Bólintok egyet, miközben elveszem a szálat, és az öngyújtót. Szám szegletébe helyezem a szálat, de még nem gyújtom meg, megvárom, amíg magának is csinál egyet. Nem kellene dohányoznom, de már nem nagyon hiszem, hogy ártana.
- Azt hittem a gyerekről, hogy meleg.
Vonom meg a vállam őszintén mondva ki a gondolatomat. Más nyilván finomkodna ebben a közegben, de én? Ugyan.
- Emily jó példakép, amíg valaki meg nem látja a gondolataidat, amik megjelennek, amit rá gondolsz. Gyakoroljunk kicsit?
Terelek és nem válaszolok. Hogy minden rendben velem? Nem. Hogy ezt el akarom-e mondani valakinek? Nem. A gyerekeim most rendben vannak, otthon szinte harmonikus az élet. Nem akarom elrontani, csak simán nem.
- Őszülök, és veled?  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=762101#post762101][b]Adrian Black - 2019.06.22. 14:28[/b][/url]

Épp csak egy szolid, a kelleténél kárörvendőbb mosoly jelenik meg szám szegletében, ahogy megingatom fejem. Igen, az ember, ha megtanul mások koponyája alatt kémkedni, sok elképzelést lerombol az őt körülvevőkről, akarva akaratlan.
Ott van például a Révay kislány. Döbbenetes.
Félig beharapom szám szélét, a mosoly önkéntelenül szélesedik vigyorrá, állkapcsom megfeszül, egy kicsit még nevetgélek is, komolyan, mint valami friss tizenhét éves, tenyeremmel dörzsölöm végig az arcom, ahogy újra vállat vonok.
- Oké, gyakoroljunk - falak. Áthatolhatatlan, magas és sötét márványfalak, erre van szükségem. Beletömködöm a dohányt a papír hajtásának vonalába.
- Szeretném ha tudnád, hogy most annyira nem vagyok benne a fejedben, de ha nálam folytatod a hazudozást, ki fogok belőled ábrándulni - megérzem az ilyet. Aprót vonva vállamon gyújtok rá.  
- Legalábbis, szerintem a nincs kedvem beszélgetni egyszerűbb hosszútávon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=762102#post762102][b]Sárközi Norbert Dorián - 2019.06.22. 14:49[/b][/url]

- Mondanám, hogy én megmondtam, de úgyis csak a szádat húznád, hogy akkor, miért nem mondtam.
Mondjuk leginkább azért, mert csak mert hallom a gondolatokat, még nem feltétlenül kell beleavatkoznom. Pedig megtettem, tudja ő is, Denis is, a gyerekeim is. Mind tudják, hogy olyan vagyok, mint egy pletykás vénasszony.
- Úgysem találnád meg, nekem jól megy az okklumencia.
Felnőttesen, a nyelvem kidugva nézek rá, elmosolyodva.
- Szóval a kis Emily.
Direkt csinálom, hogy közben a fejében kutatok, mert meg kell tanulnia úgy elrejteni az adott kört, hogy ne legyen feltűnő.
- Még nem kértél bocsánatot a tegnapi összeveszés miatt?
Érdeklődöm, miközben meggyújtom a szálat, és mélyet szívok belőle. A "nincs kedvem beszélgetni" részen gondolkozom, és azon, hogy előle nehezen is titkolhatnám.
- Wegener-granulomatozis. Kedves biztos örömtáncot jár majd, ha megtudja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=762891#post762891][b]Denis A. Brightmore - 2019.07.02. 08:58[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=762892#post762892][b]Catherine Hope Brightmore - 2019.07.02. 09:40[/b][/url]

Rossz érzésem van. Egész reggel azt éreztem, ahogy a vérem pezseg, miközben az ereim egyre jobban összeszűkülnének, akárcsak a torkom, amiben valamiért gombóc keletkezett. A végtagjaim hidegek, talán beteg leszek, talán csak érzem azt, ami rám vár, nem is tudva, hogy mi az, csak azt, hogy nem kellemes.
A tiszta ruhák hajtogatása közben ér a kopogás, zavartalanul fejezem be Jason egyik pólójának az összehajtogatását. Csinálhatnám mágiával is, de a hajtogatás az én drogom. Ha valami bajom van, hajtogatok. Szóval a póló belekerül Jason kosarába, majd zavartalanul elindulok az ajtó felé, ki se nézek, hogy ki az - pedig akkor lehet, hogy be sem engedném -, és csak amikor meglátom, akkor hagyja el a számat egy erőtlen "ó".
- Szia, Lorin nincs itthon.
Nem kell végignéznem rajta, hogy tudjam, elbúcsúzni jött a húgától, én már megtettem a magam búcsúját.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=762894#post762894][b]Denis A. Brightmore - 2019.07.02. 10:30[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=762896#post762896][b]Catherine Hope Brightmore - 2019.07.02. 10:37[/b][/url]

Ahogy közelebb lép, ösztönösen nyalom meg az ajkaimat, jól kezelem, hogy nincs köztünk már olyan fizikai kapocs, mint régen, de a testem sokszor önkéntelenül reagál rá, mint most is. Egy pillanatra zavartan lehajtom a fejem, amíg rendezem a vonásaim, majd felpillantok rá megint.  
- Hozzám?
Mivel mezítláb vagyok, alig a mellkasáig érek, így muszáj felnéznem rá, ha ténylegesen látni is akarom őt. Közben persze szélesebbre tárom az ajtót, és arrébb lépek, hogy ha szeretne, akkor jöjjön be.
- Figyelek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=762897#post762897][b]Denis A. Brightmore - 2019.07.02. 10:45[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=762898#post762898][b]Catherine Hope Brightmore - 2019.07.02. 10:53[/b][/url]

Nem arra számítottam, ami következik, mert ha arra számítok, akkor nyilván nem verem be a kislábujjamat az ajtóba, és nem szöknek miatta könnyek a szemembe, mert hát nyilván attól van, és nem a ténytől, hogy a múltkori nem volt számára elegendő búcsú.
Szorosan átölelem, egy pillanatig sem habozok, mohón temetem az arcom a mellkasába, és szívom be az illatát, hogy örökre megmaradjon. Most jobban, mint valaha, ott lebeg a fejünk felett a tény, hogy annak az esélye, hogy viszontlátjuk egymást rohamosan csökken.
Ez egy olyan döntés, amit tudtam, hogy meg fog hozni, abban a pillanatban, hogy kimondta, nem mehetünk mi ketten sehova együtt. Még ha nem is szeretne soha úgy, ahogy én őt, is boldog lennék, és boldoggá tenném, éljünk együtt a világ bármelyik pontján, bármennyire szegényen is. De ez nem elég, éppen ezért csomagolta be az életét, mely ölelkező párosunk mögött helyezkedik el, tetején Cortezzel, aki tényleg csendben van, és ez tényleg hihetetlen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=762900#post762900][b]Denis A. Brightmore - 2019.07.02. 11:12[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=762902#post762902][b]Catherine Hope Brightmore - 2019.07.02. 11:43[/b][/url]

- Tudom.
Suttogom, csukott szemmel élvezve a homlokcsókot. Hát ez maradt ki, ezért nem teljes a korábbi búcsúnk. Ez az a mozdulat, ami mindig is jellemezte a kapcsolatunkat, ami mindig a legfontosabb volt nekem. Nincs baj, amíg a homlokomon érezhetem az ajkait. Ujjaimmal az államat tartó keze csuklója köré fonom, próbálok nyugalmat sugalmazni felé.
- Vigyázni fogok rá, amíg meglátogatod a barátodat.
Hazudni fogok Lorinnak, de tudom, hogy milyen állapotban van, tudom, hogy mit váltana ki az, ha azt mondanám neki, ami valóban történik, így is látom rajta, hogy haragszik, amiért nem egymásnál keressük a boldogságot. Ő még túl gyerek ehhez, mi pedig sajnos felnőttünk.
- Denis...
Szusszanok egyet, mert fogalmam sincs, hogy fejezzem ki jól magam, végül mégis, egyszerűen csak kimondom.
- Salvatore mondhatná azt mondjuk, hogy milyen kár, hogy elnyílt az utolsó fehér rózsa is.
Ez lehet egy elég nagy hülyeségnek hangzik, de ő tudja, hogy mit jelent. A fehér rózsa a kedvencem, az esküvőn, az életemben minden fontosabb pillanatban jelen volt. Nem akarom, hogy kimondja, hogy a legfontosabb ember az életemben halott. Csak ne mondja ki, mert fogalmam sincs, azzal a helyzettel mit kezdenék. Élnem kell, Lorin miatt, de nem élhetek Denis nélkül.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=762904#post762904][b]Denis A. Brightmore - 2019.07.02. 11:53[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=762905#post762905][b]Catherine Hope Brightmore - 2019.07.02. 12:25[/b][/url]

Hirtelen csap meg a hűvösebb idő, ami így is nettó huszonnyolc fok, csak Denis teste másként ontja a meleget, van benne valami andalító.
- Bárcsak, elég lettem volna.
Ez egy keserű, de igaz gondolat, mert ha megelégedett volna azzal, amit én adni tudok neki, akkor ezt a mostani érzést sosem kellett volna megtapasztalnia. Én nem tettem volna ki ennek, és ki tudja, ha tíz év múlva is azt mondja, hogy nem akar gyereket, akkor lett volna egy sárkányunk.
Megvonom a vállam, mintha nem számítana, és a keserű mosolyt próbálom átformálni azzá a mosollyá, ahogy mindig is néztem rá, őszintén, miközben az ajtófélfának dőlve, zsebre dugom a kezeimet.
- Csak, hogy tudd, örökre Brightmore maradok.
Még a nyelvem is kiöltöm rá, mint általában, amikor "vitatkozunk".

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=762914#post762914][b]Denis A. Brightmore - 2019.07.02. 14:57[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=762949#post762949][b]Catherine Hope Brightmore - 2019.07.02. 20:35[/b][/url]

Mindig azt mondja, hogy "elég voltam", de amit ő gondol, és amit én érzek, az nem találkozik egymással, sem helyben, sem a végtelenben. Elbeszélünk egymás mellett ebben a témában. Ha elég lettem volna, akkor nem szállt volna ki a kádból és nem rohant volna el, akkor nem tette volna nehézzé kettőnket. Szerinte elég voltam, szerintem sosem leszek elég. Azt hiszem, ezt már nem tudjuk meg.
Állom a tekintetét, ahogy visszanéz, még akkor is, ha az aggodalom elemi erővel csap le rám. Nem akarom én még jobban kétségbe ejteni, eléggé elintézte ezt magának. Ki kellene mondanom, de nem megy, ő pedig nem vár egy pillanatot sem, csak megy. A mosoly a számon egyre vérszegényebbé válik, majd elkámpicsorodik, és szomorúan suttogom magam elé:
- Mindig szeretni foglak, Brightmore.
Kilépve összehúzom magam, és felpillantok a tetőre, ahol Nia néz le rám.
- Ha éhes vagy, csirkét tudok adni, van nyúl, de ki kell olvadnia.
Viszont a csirke adott, azt terveztem ebédre, de tudok még variálni. Egy hosszú pillanatig a távolba néz, és nem tudom megtenni, hogy ne kövessem a pillantását, ahogy Denis elkanyarodik a hoppanálási pont felé.
- Gyere.
Pillantok felé, megvárva, hogy kitárja a szárnyait, belépek a házba, majd elsétálva a ház másik feléba, kinyitom az ajtót. Amíg kényelmesen elhelyezkedik, előveszem a húsz és a verandára ülve elkezdem etetni, mintha egy kisállat lenne. Pedig nem az. Nagyon nem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=763276#post763276][b]Catherine Hope Brightmore - 2019.07.06. 16:06[/b][/url]

Először úgy volt, hogy kimozdulunk valamerre, de aztán valahogy nem ment az elindulás, viszont nem akartam nem találkozni Esztivel, szóval kértem, hogy jöjjön át, és inkább a nemrég beszerzett kerti függőágyakban héderelve beszélgessünk. Tudom, hogy most nem én vagyok a legjobb program, amit az ember el tud képzelni magának, de szükségem van arra, hogy beszéljek vele. Megértette, és jött, és most minden csodás. Már a körülményekhez képest.
- Morcos vagy.
Állapítom meg csendesen, mikor egy bárányfelhő beúszik a Nap elé, és rápillantok, hogy az arcát is lássam. Azt hittem, hogy csak nekem nem működik az élet, de ahogy elnézem, neki sem igazán akar összejönni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=763277#post763277][b]Vajda Eszter - 2019.07.06. 16:40[/b][/url]

Egyik lábam lelógatva lököm meg néha magam, napszemüvegem mögött lehunyt szemekkel, miközben nyelvem hegyével a számban rohadó levelet piszkálgatom. Végül elhúzom szám szélét, ahogy megszólal, vonok egyet vállaimon. Részben szeretnék róla beszélni, részben nem, mert félek beismerni azt, amit már napok-hetek óta érzek.
- Ricsi hazajött Lilihez. Ennyi történt - fáj-e? Rettenetesen fájt, de amióta találkoztam Lilivel, egyszerűen csak nem érdekel.  Még mindig fáj, de már nem érdekel sem ő, sem az öcsém.
- Nem szeretnék róla beszélni - szusszanva ülök fel, kezeim ölembe ejtem. - Beszélj te.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=763278#post763278][b]Catherine Hope Brightmore - 2019.07.06. 16:46[/b][/url]

- Szerintem inkább beszéljünk róla.
Empatikus ember vagyok, de még mennyire. Látszik nem? És még tudom fokozni is. Lehunyt szemmel hallgatom Eszti lélegzését.
- Irigység vagy bánat?
Ricsi szerelmes. Sosem tapasztalt még ilyet, és hazajött, de részben elképzelhető, hogy ez az én okomból is történt. Az is, hogy Lilihez jött haza. Velem beszélt erről, én mondtam, hogy mit gondolok róluk meg a helyzetről.
- Denis barátnője terhes.
Mondom csendesen, olyan halkan, hogy talán senki sem hallja meg. De kimondom. Már látszik, mit alakoskodjak.
- Nem tőle.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=763280#post763280][b]Vajda Eszter - 2019.07.06. 17:41[/b][/url]

- Nem szeretnék beszélni róla - sóhajtva ismétlem meg, de nincs idegesség a hangomban. Ahogy mondtam, már nem érdekel, legyen ez bármilyen szomorú.
- Egyszerűen csak fájt, hogy amikor szükségem lett volna rá, nem akart jönni miatta, most meg.. - aprót vonok vállaimon, a napszemüveget feltolom a hajamra, majd újra vállat vonok. - Mindegy.
- Érdekes - alapvetően nem értem az embereket. Alapvetően soha nem értettem Denist, miért kell mindenkit ellöknie magától, amiért egy ember megbántotta őt, persze, fáj, de elég ha csak az ő életéből lépsz ki, nem kell mindenki másak is fájdalmat okozni.
- Soha nem értettem hogyan várhatod el valaki szeretetét és bizalmát ha egyszer elárultad őt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=763281#post763281][b]Catherine Hope Brightmore - 2019.07.06. 17:50[/b][/url]

- Elmondtad neki végül, hogy mi történt?
Kérdezem érdeklődve, mert erről azután sosem beszéltünk, hogy azt mondtam, el kellene mondania. Legutóbb azt mondta, nem tud róla beszélni úgy, hogy ne nyomnák el a szavait az érzései.
- Lili Ricsit? Ricsi Lilit? Vagy én Denist?
Kérdezem vissza kérdőn, mert ez az elárulás mindig valahogy nálam jön elő, de Eszti még sosem mondta nekem, és nem tudom, hogy melyikről is van szó.
- Lili megcsókolta Denist, miután Ricsi azt mondta, nem akar tőle semmit. Mind a ketten ezt tettük volna, egy másikhoz mentünk volna, hogy megbántsuk azt, akit szeretünk. Ricsi válaszul felszedett egy unszimpatikus tyúkot, akivel nem csak egy csókja volt. Én pedig még mindig nem tartom árulásnak, hogy nem azonnal mondtam el Denisnek, hogy ki Annie, csak amikor már biztossá vált.
A vége kicsit élesebben hangzik talán, mint a többi része, de hát az bosszant a leginkább.
- A választ nem tudom, a szív egy nagy marha, aki nem ért a nemből.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=763282#post763282][b]Vajda Eszter - 2019.07.06. 17:56[/b][/url]

- Szerinted titokban tarthattam volna? - kérdésre nem szép dolog kérdéssel válaszolni, de ez van.
Szemrebbenés nélkül hallgatom végig, talán csak a szemöldököm emelkedik meg kicsit, mert személy szerint én már nagyon unom a csodálatos Rililand témát, ezért sem akartam beszélni róla.
- Santos megtartotta valaki más gyerekét, miután megcsalta Denist - mert erre gondoltam. Semmi túlbonyolítás, semmi lélekbemenő gyanúsítgatás, csak ennyi. - Vagy nem ez történt?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=763283#post763283][b]Catherine Hope Brightmore - 2019.07.06. 18:10[/b][/url]

- Áááh, hogy Santos.
Csapok a homlokomra, mikor rájövök, hogy vannak még opciók. Kicsit jobban meglököm magam, hogy gyorsabban ringjak.
- Hát ja. Mondjuk elég gusztustalan maga a történet, de ha azt veszed, tök idős már van vagy harminc, csak akkor ne szédítette volna Denist, ha volt más opciója is, nem?
Felülve a koktélom után nyúlok, nem lett rossz, ahogy képest, hogy csak összedobáltam, ami itthon van.
- Szerinted... Denis papás-mamást fog játszani?
Akárhányszor erre gondolok, elönt a csalódottság, mert akkor tudom, hogy végleg elveszíti önmagát, és ezzel együtt én is végleg el fogom veszíteni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=763756#post763756][b]Révay Lili Athalie - 2019.07.13. 18:58[/b][/url]

A deszkám. Olyan régen nem is nyúltam hozzá, hogy félő, már el is felejtettem használni. Pedig régen imádtam, de aztán a dolgok megváltoztak. Kaptam egy szerepet, amiben tökéletes kisasszonyt kellett alakítanom. A szereppel pedig egy fiút, aki miatt tökéletes akartam lenni. Hol van most a fiú? A Durmstrangban. Hol vagyok én? Itt, rá várva. Nézem a deszkám, alatta a mostanra teljesen kiszárított esküvői csokrot a közös képeinkkel körülvéve. A tett egy pillanat döntése. Egy székre felállva leemelem, majd a bejárathoz lépve a magassarkú és balerina halmaz mögül előveszem a magasszárú dorkóm, és nekiindulok. Először csak a ház előtt, majd messzebb merészkedve, egészen az utca végéig, aztán vissza, majd megint. Élvezem, ahogy a szél belekap a hajamba, ahogy madárként suhanok… Aztán… hirtelen ugrok le, mielőtt kitöröm a nyakam a látványra: Ombozi Zlatan egy szál törülközőben áll az ablakban, és a tekintetünk találkozik. Én pedig, tátott szájjal, bénán, elpirulva Intek neki. Mint egy rendes hülye. Gratulálok Lili, már most. Őszinte gratula.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=763759#post763759][b]Ombozi Zlatan - 2019.07.13. 19:12[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=763760#post763760][b]Révay Lili Athalie - 2019.07.13. 19:17[/b][/url]

Felemelve a deszkát, nem zavartatva magam lépek közelebb a házhoz. Furcsa, hogy itt minden pasinak az a szokása, hogy leigya magát, majd másnap folytassa. Biztos vagyok benne, hogy ő sem jobb. A telefonomat kivéve a zsebemből mutatom fel neki, majd kikeresve a nevét, messengeren hívom, és remélem, hogy felveszi.