[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=756826#post756826][b]Catherine Hope Brightmore - 2019.04.30. 19:59[/b][/url]

- Nem, valóban nem így működik a szerelem. De szerethetsz valakit annyira, hogy azt hidd, szerelmes vagy. Vagy annyira, hogy tudd, le tudnád vele élni az életed. Nem mindig a szerelem a legjobb, ami egy emberrel történhet.
Komolyan Brightmore? Erről beszélgetünk? Te mondod meg, hogy mi a szerelem? Remek. Kiváló. Ezért vagyunk mi jó páros, van egy elméleti szakember meg egy gyakorlati szenvedő, kiváló.
A kérdése meglep, és furcsán rossz hatással van rám. Nem tudom, hogy mi van vele, de ez a valami, amellett, hogy iszonyatosan édes, szívfacsaróan szomorú is. Nem azért, mert bármiben is reménykednék, mert tudom, hogy nem, hogy ez egyoldalú, hogy ő sosem fog úgy gondolni rám, mint, ahogy én gondolok rá, hogy úton útfélen azt hangoztatja, hogy csak két év, csak kettő, de nem beszélünk róla, nem mondja ki, hogy ő is szeretné ezt átélni, hogy szeretne magának valakit, akivel örökre tervez, pedig logikus, az ember, társas lény, lehajtom a fejem, lehunyom egy pillanatra a szemem, ujjaimmal fodrozom kicsit a vizet.
- Miért ne lenne? A harmincas éveid elején. Olyan harminckét éves korod körül. Addig kiéled magad, aztán megállapodsz.
Mosolyogva pillantok fel rá, és egy kis vizet felpöckölök.
- Megmondtam Brightmore, egy navinés fogja elcsavarni a fejed. Amelyik jó kajákat főz, és engedelmeskedik neked. Miért vagy bizonytalan?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=756836#post756836][b]Denis A. Brightmore - 2019.04.30. 20:54[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=756841#post756841][b]Catherine Hope Brightmore - 2019.04.30. 21:05[/b][/url]

- Fúúú Denis Albert Brightmore, te annyira hülye vagy, hogy az már rám nézve sértő!
Emelkedek meg a görnyedésemből, és húzom ki magam ülő helyzetbe. Talán nincs semmi baja, talán csak szerelmi bánata van. Istenem, van egy gyökér a világban, akibe ez a szerencsétlen beleszeretett, az meg jól kidobta. Elásom, komolyan mondom elásom, ha megtudom, hogy ki az. És én ne tudnám meg.
- Én a helyedben nem aggódnék, amíg egyrészt a legnagyobb embergyilkolós, kaszabolós maffiatagoknak is lehet családja, másrészt, a legnagyobb kockáknak is, harmadrészt, apám is benyúlt hat nőt, csak mert fun az élet, szóval nehogy már neked ne legyen.
Komolyan, kedvem lenne megcsapkodni, amikor ilyen hülyeségeket mond, de aztán elnevetem magam, és megrázom a fejem.
- Olyan vicces, hogy mindig ide lyukadunk ki. Hogy te megérdemled-e, hogy én melletted vagyok, hogy szeretlek téged. Mi van, ha a kérdés inkább fordítva kellene, hogy legyen? Én vajon megérdemlem, hogy egy olyan ember, mint te, mellettem legyen? Én ebben nem vagyok biztos, Denis.
Kinyújtom a jobb kezem felé, és remélem, hogy megfogja a sajátjával.
- Megérdemled, hogy Lorin melletted legyen, és ő is, hogy a bátyával éljen. Nézz csak rá, mennyire kinyílt, és mennyire boldog, amióta veled van. A húgod él és élni is fog, neked pedig mellette kell lenned.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=756863#post756863][b]Vajda Eszter - 2019.04.30. 21:42[/b][/url]

- Frank Arie Martin - egy kicsit lábujjhegyre emelkedem, felkönyökölök a pultra, arcom az öklömre támasztom. - Az a helyzet, hogy amíg nem jön haza az öcsém nem vagyok képes egyedül maradni, viszont mindenki akit ismerek, arról akar beszélni, hogy érzem magam, amit szintén nem vagyok képes elviselni, ezért általában felesleges dolgokról kezdek el túl sokat beszélni, ami senkit nem érdekel - ahogy most is. Lapozzunk.
- Ugyanakkor, azt beszélik, hogy a fattyú Payne lány berontott ide, amikor zárva voltatok, te pedig barátilag kiszolgáltad őt, most féltékeny is lehetnék, tudod?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=756870#post756870][b]Frank Arie Martin - 2019.04.30. 21:54[/b][/url]

Átlagos május, aham, meg ahogyan azt én el tudom képzelni. Csak nézem őt, ahogy pipiskedve beszél hozzám, majd, hogy elhallgattassam, egy aprócska szellővel a haját az arcába sodrom. Nos, a halálom előtt úgyis azt terveztem, hogy jól fogok szórakozni.
- Szia Eszter.
Most, hogy már jut némi szó nekem is, köszönök neki.
- Ha összedobok valami kaját, eszünk?
Mert hát ezek szerint én leszek a Ricsi pótlék, gyönyörű. Azért vannak posztok, amiket nem hittem volna, hogy valaha megérek. Ez is egy ilyen poszt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=756873#post756873][b]Vajda Eszter - 2019.04.30. 22:05[/b][/url]

- Oh - nos, okosabban is reagálhatnék az előbbi határozott belépőm után, de erre nem teljesen számítottam, kicsit zavarba is jövök tőle, úgy értem, nem szoktak csak úgy megérinteni, ez pedig lényegében olyan, még ha gyakorlatilag nem is.
- Szia - bólintok egyet mellé.
- Igen - és megint. Haladunk.
- De az is elég, ha csak hagyod, hogy itt legyek, mintha lennének barátaim - nem hinném, hogy a pozitív kinyilatkozásim miatt híresülnék el.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=756874#post756874][b]Frank Arie Martin - 2019.04.30. 22:12[/b][/url]

- Te hihetetlenül hülye vagy.
Jelentem ki teljes nyugalomban, ahogy nézem őt. Édes Istenem, igen, lehülyéztem egy Vajdát, remélem az egész családja rám száll, a Payne-klánt letudtam, most jön ez a csapat. Remek. Meg kéne kérdeznem Brownt, hogy neki mekkora családja van, bár ahhoz előbb itt kellene lennie. Agyam eldobom attól a nőtől is. Lehet jobb lenne, ha inkább meleg lennék.
- Abba a boxba fogunk ülni.
Két kis pizzát meg salátát és cukormentes üdítőket pakolok közben egy tálcára, majd kilépve kinyújtom a kezem Eszter felé, és ha elfogadja, akkor kéz a kézben lépek vele oda.
- Te meg cserediákokkal smárolsz intenzíven. Különben is, hajszál híján a rokonom lett a kislány.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=756877#post756877][b]Vajda Eszter - 2019.04.30. 22:23[/b][/url]

- Ez kicsit intenzív az én állapotomban, nem gondolod? - megemelem szemöldököm, oldalra billen fejem, ártatlanul pislogok rá kettőt, mielőtt tovább is lendülnék a dolgon. Szomorú, de ez a legkisebb gondom, és szomorú, hogy most erre gondolok, nem kéne.
- Juj, ez egy randi? Mert azt is pletykálják, megkérted egy nő kezét, de én nem szívesen húznék újat vele, ha tényleg a feleséged lesz, tudod, a féltékeny nők eléggé a lelkembe szoktak taposni - tételezzük fel, hogy van lelkem. Szó nélkül fűzöm hideg ujjaim az övéi közé.
- Ó igen, a cserediákok a kedvenc fajtám, tudod, ők még frissek és ropogósak, anélkül tiporhatom le a szüzességük, hogy bárki más szemet vethetne rájuk, mint egy hóvirág - azt hiszem, megint túl sokat beszélek.
- Remélem, azóta felépültél a traumából - elbiggyesztve ajkaim simogatom meg vállát. Kedvelem a Payne família tagjait, illetve, egy pár tagját, de azért a kedvességemnek is vannak határai.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=756879#post756879][b]Frank Arie Martin - 2019.04.30. 22:33[/b][/url]

- Azt mondja a pszichológia, hogy nem szabad a lelket babusgatni, minél előbb vissza kell pakolni az élőkörnyezetébe, hogy ne kényelmesedjen el.
Elnevetem magam a kérdésre, hogy mi most akkor randizunk-e, és megcsóválom a fejem, amikor a lánykérésről kérdez.
- Megkértem, de nemet mondott.
Pontosabban nem mondott se igent, se nemet, de ha egy nő nem mond igent, és nem is akar beszélni a dologról, az egyértelműen nem. Kihúzom neki a széket, mielőtt leülne.
- Elvigyelek randizni? Lélekgyógyír. Aztán azt este végén, miután a fél életemet otthagytam, hogy lenyűgözzelek, te adsz egy jóéjt puszit szánalomból és kikosarazol. Tudod, szinten tartalak.
Leülök én is, vele szembe és elmosolyodok.
- Elviszlek randizni, Vajda Eszter.
Igen, ez fog történni, még ha utána ki is kosaraz, akkor is elviszem. Nevessen egy kicsit ez a szerencsétlen.
- A legjobb barátnőd is Payne, szóval ez eléggé erős kritika. Vagyis, most már Brightmore, kár, hogy lemaradtál róla, annyira romantikus volt, Cath még sírt is.
Én a magam részéről az egyik minipizzát magam elé veszem, valamint a narancslevet is.
- Szóval az öcséd. Tisztázzuk a szitut. Szakítottak. Aztán az egyik elment a Dumstrangba, a másik meg Angliába, vagy hova. Miért is?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=756880#post756880][b]Vajda Eszter - 2019.04.30. 22:49[/b][/url]

Halványan elmosolyodom, megcsóválom a fejem, igaza van, tény, csak elpunnyadnék, abban meg semmi jó.
- Oh - újra. Azt hiszem, mostantól ez lesz a névjegyem. - Sajnálom - elhúzom kicsit szám, fogalmam sincs, milyen érzés ez neki, igazából arról sem különösebben, miért érdekel, hogy ő mit érez.
Nevetve rázom meg fejem.
- Sajnálatból elviszel randizni, ez kedves - keresztbefonom lábaim, ahogy leülök, magam elé húzom a salátát, és forgatni kezdem benne a villát.
- A legjobb barátnőm Cath, de ha Cath miatt kedves lennék az egész családdal, félő, hogy több ember nem félne el az életemben - förtelmes tragédia.
- Lili smárolt Brightmore-al, és elmondta Ricsinek, amit én mondjuk nem tettem volna meg, ha Lili vagyok - vállat vonok, miközben felszúrok egy koktélparadicsomot. - Én sem értem teljesen, tudod? - összeráncolom homlokom, miközben végtelenül modorosan felkönyökölök.
- Mondd, Martin, szerinted én egy rothadó alma vagyok?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=756881#post756881][b]Frank Arie Martin - 2019.04.30. 23:01[/b][/url]

- Ne sajnáld, ez van. Furcsa, de én sem sajnálom. Jó, kicsit hülyét csináltam magamból, de szódával elmegy a probléma.
Vállat vonok, mert tényleg nem bánkódok. Viszont az, hogy szánalomból randiznék vele, meglep.
- Mondom én, hogy hülye vagy. Megtépkedték a hajad, és az agyad is ment vele? Nem szánalomból randiznék veled. Azt mondtam, elviszlek randizni. Szombaton. Jó? Ha nem, akkor vasárnap napközben is ráérek, de az nem olyan randi időpont.
Miközben rágom a falatot, hallgatom, majd bólogatok párat.
- Japp, hát annyian vannak, mint az oroszok. Egyszer megpróbáltam összeszedni őket, de valaki szerintem mindig kimarad.
Nem is számít, az a lényeg, hogy nem lettem a családtagjuk. Nem kell a fél vagyonom ajándékokra költenem.
- Én elmondtam volna. Tételezzük fel, hogy vissza akarlak szerezni. Mit teszek? Féltékennyé teszlek. Kár értük, szimpik voltak együtt. Tudod, ilyen higgy a szerelemben nyál módon aranyosak voltak.
Tényleg kár értük. Vannak aztán meg olyan párok, amikre csak emelem a szemöldökömet.
- Mi? Nem.
Annyira meglepődöm, hogy nem rágom meg a falatot, végigkarcolja a torkom, és bekönnyezek kicsit.
- Bár, tuti sokan ezt hiszik. Az irigyeid. Én nem lehetek olyan, mint te, akkor mondok neked valami csúnyát. Ki mondott ilyet?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=756897#post756897][b]Vajda Eszter - 2019.05.01. 08:30[/b][/url]

Összeszűkülnek szemeim, ahogy rá nézek, olyan ne kamuzz nekem, Frank módon, holott fogalmam sincs, hogy tényleg így van-e, vagy nem.
- Mi ebben a turpisság? - nem, turpisságot sem sejtek, általában nem sejtek semmit, eléggé olyan környezetben nőttem fel, ahol az emberek megmondják amire gondolnak, aztán kikerültem a világba, és egyszerűen csak bizonytalan lettem. - Híres akarsz lenni? Fogadtatok Brightmore-al, hogy újra ágyba viszel? - megemelem szemöldököm, ahogy a salátát turkálom, egy kicsit összeszorítom ajkaim, majd vállat vonok. Végül is mindegy.
- Csodálom a kitartásod - megforgatom szemeim. Nekem, személy szerint, Norina gyerekének a születésnapja is túl sok szociális impulzust jelentett.
- Eehh - elhúzom szám, újra megingatom fejem. - Nálunk ez ezek szerint nem igazán működik - valahol elég aggasztó, hogy a generációmnak egyetlen kapcsolata sem a nagy randikönyv szabályai szerint alakul. Az unokabátyám vett vele egy-két versenylovat, az öcsém a reputációját, mi jön majd nekem? JÖN EGYÁLTALÁN VALAMI NEKEM?
- Nem hiszem, hogy erről lenne szó - összevonom szemöldökeim, ahogy a salátába nézek, csak utána fel az arcára. - Jó, lehet, hogy mondtam már neki dolgokat az élet során, amit nem kellett volna, deee, az élet már csak ilyen kegyetlen? - nem, ez így nem teljesen igaz. Sóhajtok. - Az a baj, hogy ő mindent annyira túlgondol, azonnal mögöttes tartalmakra kapcsol az agya, PEDIG, mi elég szárazon beszélünk ahhoz, hogy az embernek ne kelljen ilyeneken gondolkozniuk - hosszan kifújom a levegőt, arcom megtámasztom tenyereim élén, érzem, ahogy ettől megfeszül a bőr és vietnámosan megnyúlnak a szemeim.
- Csak utálom az embereket, akik túlgondolnak mindent, tudod?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=756899#post756899][b]Frank Arie Martin - 2019.05.01. 08:56[/b][/url]

- Nincs benne turpisság.
Tényleg nincs, mert rájöttem, hogy el kell engednem ezeket a problémákat, ha meg akarom tanulni kezelni az elememet, és meg akarom. Hála a magasságosnak, csak egy elemmel kell megbirkóznom.
- Áh, már nem lennél újabb strigula, csak a magam örömére fektetnélek meg. Denis-szel amúgy sem vehetném fel a versenyt, ha unatkozik, megfektet egy nőt. Én ennél érzékenyebben viseltetek a hódításaim iránt.
Denisnél mondjuk szerintem nem nehéz. Még mindig bonyolult nekem a srác ilyen fronton. Nyilván Cath több neki, hát elvette feleségül, meg amikor beszélgettünk róla, még az elején, éreztem a hangján, hogy a lány más, mint a többiek, hogy iránta vannak érzései, de összességében csak letudja, a nőket egy körben, aztán szevasz tavasz.
- Hű, ez a valaki jól a lelkedbe taposott, te nő.
Ez biztos, mert olyan sokat beszél róla, hogy az már szinte szerelem. De nem férfi, biztos, hogy nem férfi bántotta meg ennyire. Annyi eszem meg még nekem is van, hogy kilogikázzam, kiről beszél.
- Az biztos Eszter, hogy aki egy Vajdával kezd, egy összetört szívvel lesz gazdagabb. Ha valakinek összetörik a szívét, akkor pedig mond olyan dolgokat, amiket nem gondol komolyan. Adj neki időt, bocsánatot fog kérni, és hidd el, hogy nem úgy gondolta, ahogy mondta.
Dobolok kicsit az asztalon, majd felpillantva rá, halványan elmosolyodom.
- Egy pultos igazán sok mindent lát, olyat, amit mások nem. Észrevesszük azt, amikor valaki megjátssza magát, amikor bánatos, és azt is, amikor szerelmes. Szerintem ők ketten irigylésre méltóan szerelmesek egymásba, és így csak még jobban összetörte őket a dolog. Egy csók miatt ekkora feszkó egy szakítás után. Mi ez, ha nem valami igazán mély?
Nagyon bölcs tudok ám lenni, amióta ez az érzés bennem is megvan. Komolyan, azóta bölcsebb vagyok a bölcsebbeknél, de nem akarom, hogy egyedül maradjon ebben.
- Egy nap, mi is megtapasztaljuk ezt. És akkor majd jól a homlokodra csapsz, és azt mondod, basszus, hát ez volt az.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=756900#post756900][b]Vajda Eszter - 2019.05.01. 09:12[/b][/url]

- Gyanús vagy nekem, Martin - persze, mindenki gyanús nekem, és most is csak azért beszélek, hogy ne legyek csendben, mert low key megőrülök a csendtől, azt hiszem, van némi ptsd-m az elmúlt két hónaptól.
- Azt mondod, nem fektetnél meg még egyszer - megemelkedik szemöldököm, halálosan komolyan nézek rá, mintha az élete múlna azon, mit fog most mondani, majd a következő pillanatban elnevetem magam, megrázom fejem.
- Mindenkivel elmész randizni, akivel lefekszel? - lehunyom szemeim, a szívemre simítom tenyerem, ahogy felsóhajtok. - Hát mégsem vagyok különleges. Talán túlélem - nehéz az élet.
- De akkor miért mondja őket? - oké, ezt a kérdést jobban artikuláltam, mint azt terveztem, kezeim közben értetlenül széttárom, mert tényleg, tényleg nem értem. Én legalább is, bármit is mondtam, azt úgy is értettem, éppen ezért nem szoktam megbánást érezni az iránt, ami kijön a számon - a tetteimmel ez már más a helyzet, bár tény, az a lista sem túl hosszú. De van.
- Te mikor lettél ekkora Coelho? - szinte elnevetem magam a tényen, hogy ő ilyeneket mond, de nem, végül nem teszem meg, csak beharapva alsó ajkam dőlök hátra, és szusszanok fel - újra. Legalább nem oh-zok.
- Szóval szerelmes vagy a nőbe, akinek megkérted a kezét - sunyi vigyor terül szét arcomon, ahogy nézem őt. - Mesélj nekem róla.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=756919#post756919][b]Denis A. Brightmore - 2019.05.01. 11:38[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=756949#post756949][b]Catherine Hope Brightmore - 2019.05.01. 15:21[/b][/url]

- A házasságunk technikailag nem alapul hazugságra.
Elmélkedően kezdnem el nézni én is a plafont, mintha valami érdekes lenne benne. Bal lábamat felemelve játékosan simogatom meg a lábát a víz alatt, mosolyogva pillantva le rá.
- Szeretjük egymást Denis. A szíveink egymás mellett döntöttek akkor, amikor először találkoztunk. Ezen nem nagyon tudunk, és nem is nagyon akarunk változtatni. Nézd meg az elmúlt évet. Annyiszor vége lehetett volna ennek a dolognak, és mégsem lett.
A tekintetem Denisre emelem ismét, nem tudok nem mosolyogni, de aggódom, hogy mi van, ha valaki tényleg teljesen összetörte őt, és azért mond ilyeneket. A másik tippem az, hogy tényleg meg akarja érteni azt, amit most bennem van, de ahhoz még én sem vagyok elég jó, hogy ezt el tudjam magyarázni, ez van. Bennem van, és érzem, de ennyi. Nekem ez így jó.
- Tételezzük fel, hogy szerelmes vagy belém, Brightmore. Szerelmesek vagyunk egymásba. Oké. Mi változik? Mitől lenne más, ha éppen ezt éreznénk egymás iránt. Egymáson csüngő, csöpögő lányregényes andalgásba kezdünk? Mert körülbelül ez választ el minket a pároktól, akik a környezetünkben vannak. Illetve az én csak veled, te csak velem rész. De szerintem mi ketten egyiket sem élnénk.
Hazudhatnék, mondhatnám, hogy igen, erre vágyok veled, de nem lenne igaz, és ezt én is tudom. Kiidegelne, ha ez lenne.
- Az érzelmi hűség megvan közöttünk. Hűségesek vagyunk egymáshoz. És ha nyálas romantikára vágysz, akkor van eper a hűtőben és nyalogathatok rólam hozzá a csokiszirupot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=756953#post756953][b]Denis A. Brightmore - 2019.05.01. 16:32[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=756957#post756957][b]Catherine Hope Brightmore - 2019.05.01. 17:13[/b][/url]

Megkapaszkodom a kád szélébe, mert, ahogy hirtelen felül, meg kell kapaszkodnom a kád szélében, hiszen a víz, ami a kádban marad, magával sodor engem is. A másik fele meg, amelyik kiloccsan, félig beterít engem is, mégis, valahogy nem tudok haragudni rá. Sem azért, amit tesz, sem azért, amit mond. Az inkább azt hiszem, hogy csak fáj. Végig azt ecsetelte, hogy mi lenne, ha szerelmesek lennénk egymásba, majd a végén megkérdezi, hogy mi a helyzet, ha ő nem szerelmes belé. Nos a nagy versenyből egy embert kizárhatunk, engem, mert nálam nem kérdésesek az érzelmeim. Halványan elmosolyodok.
- Én beszélnék Eleonore-ral. Szerintem ha ezt elmondod neki és ő is elmondja, amit érez, közös nevezőre tudtok jutni.
Azt hiszem, ilyen, amikor a szív megszakad a ponyvaregényekbe, és azt kell, hogy mondjam k*rvára fáj. Mégis mosolygok. Eleve úgy éreztem ezzel a témával kapcsolatban, hogy nem inoghatok meg, hiszen Denis érzelmei eléggé egy ingoványos talajon egyensúlyoznak, azonban most sebezhetőbb, mint bármikor máskor. Viszont, ha most nem beszél a nővel, talán soha többet nem lesz rá alkalom, ha megint olyan lesz mint régen.
- Most kellene beszélned vele, mert most ki tudsz mondani dolgokat.
Fogalmam sincs, hogy miért, de képes rá, hogy beszéljen az érzéseiről, és bár védenem kellene attól, hogy hülyét csináljon magából, tudom, hogy a nő hogyan érez iránta, innentől pedig nincs miért versenyeznünk, eldőlt.
- A szerelem az... nem nagyon leírható Denis. Őt akarod, úgy, ahogy van. Csak őt. Ha őt akarod, és nem akarod mással látni, nem akarod hogy máshoz tartozzon, ha hozzá mennél haza, akkor ő az, akkor vele kell lenned.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=756963#post756963][b]Denis A. Brightmore - 2019.05.01. 18:31[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=756965#post756965][b]Catherine Hope Brightmore - 2019.05.01. 18:58[/b][/url]

- Tudom, szerintem benyeltél egy bájitalt. Csak ki tudja, milyen hosszú lefolyásút, és hogy mennyi van a szervezetedben. Nem veritaserum, és nem amortencia. Talán egy átdolgozott múzsa csókja.
Elgondolkodtató, hogy ki és miért akarta, hogy Denis ennyire érzelmes legyen. A szívem mélyén egyrészt örülök, hogy tud őszintén beszélni ezekről a dolgokról, a másik részén meg persze a pokolba kívánom azt, aki ezt tette, hiszen ez a saját bukásomat idézte elő, és gyűlölök veszíteni.
- Fogd fel úgy, hogy új dolgokat tapasztalsz, olyat, amit nem ismertél, de talán jobban megtanulod elfogadni őket.
Ajkaim összepréselve emelem most én a tekintetemet a plafonra, és hosszan engedem ki a bent tartott levegőt.
- Pár hete beszéltem vele, Santos-szal.
Lehet, hogy ezt eddig nem említettem neki, pedig megtörtént, bizony. Élénken él még az emlékezetemben az a beszélgetés, de valahogy ez is egy olyan emlék, amit nem nagyon hangoztattam előtte. Ha valamire, erre jó volt az, hogy hazudnunk kellett egy minisztériumi legilimentornak.
- Odaküldenélek ilyen állapotban, ha csak egy kis esélye is lenne annak, hogy elbukj?
Mindentudó mosollyal nézek rá, előre hajolva megsimogatom az arcélét, és újabb puszit nyomok a homlokára, mielőtt kiszállnék a kádból és egy törülközőt megfogva, áttörlőm a vörös lábaimat.
- Bízz bennem Brightmore, a legjobbat akarom neked.
Mosolyogva pillantok rá a tükörből, mielőtt fogkrémet nyomnék a fogkefémre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=756966#post756966][b]Frank Arie Martin - 2019.05.01. 19:14[/b][/url]

- Neked az lett az új hobbid, hogy kiforgatod, amit mondok?
Pillantok fel rá, miközben a sajtot próbálom valahol elvágni, és a villámra ráforgatni.
- Azt mondtam, ha még egyszer lefeküdnék veled, az a saját szórakozásomra lenne, mert már megvagy strigulába. Te jöttél Denis-szel. Őt amúgy se érném utol, szóval minden ilyen eset inkább a magam szórakozása.
Komolyan, a nők fognak egyszer a sírba vinni. A szemem is megforgatom a következő kérdésére.
- Nem Eszter, nem mindenkivel. De veled szívesen elmegyek randizni, azok után is, hogy már megvoltál.
Mert ez van, ez a tény, és nem kell ezt kiforgatni. Vicces, hogy neki nem tetszik, és éppen ő tekeri ki az én mondataimat.
- Mert meg van bántva. Mert a szerelmes nők és férfiak hülyeségeket beszélnek. Ha jól tudom, nem könnyítetted meg a dolgát. Elképzelhető, hogy ő így próbált meg védekezni.
Összeraktam én a képet, szusszanva pillantok fel rá. Komolyan nekem kell ezt elmondanom neki? Éppen nekem. Tényleg, mint valami nagy megmondó. Borzalom.
- Tételezzük fel, hogy szakít veled a szerelmed. Megjelenik a nővére, aki úgy védelmezi, mint te Ricsit. Mit gondolhat a másik fél? Azt, hogy még egy utolsót bele fognak rúgni. Talán Lili is ettől fél. Hogy elmegy hozzá minden Vajda és élvezkedik a nyomorán. Nem te vagy az első, akit ott láttam a családodból. Erősnek próbál mutatkozni, de nem az. Tudod, én mindent látok. Tudom, milyen az, amikor valaki nem boldog. Isteni képességeim vannak.  
Elnevetem magam arra, amikor Ophelia szóba kerül.
- Határozott, irányító, gyönyörű, gyilkos tekintetű. Nem tudom Eszter, van benne valami... domináns. Imádom a domináns nőket, és ő nagyon ott van. Csak megtörtént.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=756974#post756974][b]Vajda Eszter - 2019.05.01. 19:38[/b][/url]

- Nem teljesen - elbiggyesztem ajkaim, aztán megvonogatom vállaim, visszatérek a saláta turkálásához, mintha csak ennék.
- Jó na, csak megkérdeztem - megemelem szemöldököm, ahogy felpillantok rá, régen túltárgyaltuk ezt a témát, és úgy érzem, minden egyes szóval csak rosszabbá válik ez a beszélgetés, pedig én igazán, igazán nem akarok mást, csak kicsit kibújni a komoly dolgok alól, amik várnak rám, ha normális éppen nem is akarok lenni.
- Persze, hogy nem könnyítettem meg a dolgait! - oké, lehet, hogy a kelleténél nagyobb vehemenciával csattanok fel, amin nem feltétlenül segít az, hogy a kezemben tartott villa nyele hangosan koppan, ahogy öklöm az asztal lapjába verem. Még tudok indulatos lenni, remek, mintha csak két éve ilyenkor lennénk.
- Ó, persze, én vagyok a rossz, mindig én vagyok a rossz - ujjbegyeim a halántékomnak nyomom, erősen, de most nem feltétlenül zavar, hogy kifehéredik tőle a bőröm, vagy, hogy talán, esetleg, fájdalmas is lehet. - Tegyük fel, hogy a te életedben jelenik meg egyszer csak egy vadidegen az öcséddel, hogy hé, helló, mától ő is potenciális családtag lehet - oké, ezen a ponton még nem is volt semmi bajom, bár Lili még mindig túl érzékeny ahhoz, hogy valaha is örök barátnők lehessünk. - Aztán fast forward, eltelik pár hónap, és azon kapod magad, hogy a kisöcséd már nem is jár haza, és lemond dolgokat, a közös dolgaitokat, mert a barátnőjével van - valahol igazán, igazán szomorú, hogy erről még csak most kezdtem el úgy igazán beszélni. - Egy testvéremet már elveszítettem, és uram bocsáss meg, amiért nem akartam a másikat is.
Ujjaim megfeszülnek a villa nyelén, végül erőteljesen fújom ki orromon a levegőt, és beledöföm azt egy darab paradicsomba, meg bármi másba, ami alatta van.
- De persze, szegény Liliána, amiért a csúnya, gonosz, nagy farkas szinte felfalja - persze, mondhatnám kevésbé epésen is ezt, de az ember a pillanat hevében nem feltétlenül gondol ilyen dolgokra.
- Hát guess what, nem Liliána az egyetlen ebben az országban, akinek nehéz az élete - ezt már csak motyogva teszem hozzá, megvakargatom közben az orrnyergem, majd kézfejem élével dörzsölöm végig a szemem alatti részt.
- Az remek. Azt mondják, ha szeretsz valakit, nem feltétlenül tudod megnevezni azt, amit szeretsz, egyszerűen csak... szereted.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=756979#post756979][b]Frank Arie Martin - 2019.05.01. 19:58[/b][/url]

- Tisztázzuk le. Elviszlek randizni, és ha jó a randi, nálam maradsz éjszakára, ha nem, akkor homlokon csókolsz, és barátkozunk tovább, rendben? Nincs ebben semmi bonyolult.
Komolyan, ha meg azt mondom neki, hogy nem azt mondtam, akkor meg fel van háborodva. Vajon milyen lehet ebbe a családba beházasodni? Nem, nem törekszem arra, hogy mindenképpen egy nagy múltú aranyvérű család tagja legyek én, a kitaszított aranyvérű. Borzalom, hogy az ember miken nem gondolkozik el. Hallgatom őt, ahogy fel van háborodva valamin, ami az élet rendje.
- De, gondolom, mind a kettejükre haragszol emiatt. Jó, az szar, hogy lemond szinte mindent.
Ujjaimmal dobolok kicsit az asztallapon, nézem Esztert, próbálok neki valami hasznos tanácsot adni. Nem tudom, hogy az ilyen helyzetet, hogyan kezelhetnénk jól. Nekünk Lunával, azt hiszem, most a távolság az, ami a legjobbat teszi. Nem dolgozik már itt, és amikor találkozunk, örülünk egymásnak. De nem mondjuk le a programokat a párjaink miatt. Egy nap meg el fogom fogadni azt a száz eurós kretént is. Egy nap.
- Apád volt nála előtted. Én csak felületesen ismerem őt, te tudod, hogy milyen. Védekeznél utána, ha egy rokona állítana be? Én igen. A saját apám után is védekeznék, ha beállítana a nővérem, pedig ő egész jó arc, kivéve, amikor házassági szerződést ír alá helyettem. Akkor annyira nem.
Újra a pizzám felé fordítom a figyelmem, bólogatok párat.
- Tényleg nem. Talán csak hagyni kéne, maradj tőle távol, majd végiggondolja, és ha nem úgy gondolta, bocsánatot fog kérni. És mivel nem csak neki nehéz az élete, hanem neked is, arra gondoltam, hogy elviszlek táncolni. Van vörös ruhád? Igen, komolyan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=756981#post756981][b]Denis A. Brightmore - 2019.05.01. 20:05[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=756987#post756987][b]Mesélő - 2019.05.01. 20:16[/b][/url]

Vannak arcok, melyek nem rejtenek érzelmet. A vonások persze árulkodnak; időről, alváshiányról, nehéz napokról, életkorról - mikor milyen szögből nyerünk rálátást, érzelmekről azonban soha. Sokszor azt hisszük, ezek alapján is ismerhetjük a bőr alatt lakozó embert. Hiszen látjuk a szájukat udvarias mosolyra kanyarodni és látjuk a szemük körül elmélyülő szarkalábakat. Az egész mégis olyan halovány, olyan élettelen. Olyan idegen. Nem tudunk róluk semmit. Éreznek ők egyáltalán?
Vannak arcok, amiktől félünk, és pillantások, amiktől borsódzni kezd a hátunk. Mind tudjuk, hogy vannak találkozások, amikben jobb a padlót nézi mereven, és a hátunk mögött szorosan egymásba fűzött ujjakkal beleharapni az ajkunkba - kérlek, csak ne kérd, hogy pillantsak fel. Csak ne mosolyogj rám. Csak ne légy nyájas.
Vannak ijesztő arcok, és vannak ijesztő találkozások. Vannak emberek, akik - úgy érzed - a vesédbe látnak. Igen, vannak titokzatos emberek, akik míg kellemesen nevetnek az ártatlan történeteden, végigpergetik az összes emléked. Akár egy dossziét.

A férfi elegáns, fehér-vörös ajándéktáskával a kezében lépdel a kis ház bejáratához vezető keskeny járdán, és mielőtt még egészen elérné az ajtót, szabad kezét szája elé emelve megköszörüli a torkát, majd a már koszos őszbe hajló, egykor szőke tincseibe túrva megteszi az utolsó métert, s megáll. Makulátlan bőr cipőit megtörli a küszöb előtti bohókás lábtörlőben, miközben arcára rutinos, visszafogott mosoly költözik. A fiára gondol, mikor felpillant, végül ujjai finom ökölformára kanyarodnak, hogy aztán egymás után háromszor koppintson rá a kemény fára.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=756992#post756992][b]Vajda Eszter - 2019.05.01. 20:19[/b][/url]

- Jó - bólintok egyet, oké, megegyeztünk, legyen így - nem fogok arra gondolni, hogy vajon ilyen érzés volt-e az öcsémnek odamenni Lilihez, hogy hé, szia, leszel a nőm egy évig?, mert én ennél sokkal jobban felnőttem, bizony. Lehunyom szemeim, elszámolok ötig, felszusszanok, utána arcom az öklömre támasztom.
- Nem tudom - igen, ez a legegyszerűbb válasz, nem tudom. Ha elkezdenék ezen gondolkodni, akkor sem tudnám, fél éve nem tudom. Lépjünk túl a témán.
- Hogy mi? - érzem, hogy újra megfeszülnek ujjaim a villán, és csak nézek rá. Elegem van ebből. Elegem van abból, hogy úgy érzem magam a saját családomban, mint egy gyerek, dolgok történnek, amikről nem tudok, és persze, a logikus válasz az, hogy az apám dolgainak nagy részéről jobb is, ha nem tudok, de az a baj, hogy azzal, hogy Ricsi nem beszélt nekem Liliről, mielőtt megtörtént a megszeghetetlen eskü, azt az érzetet kelti az emberben, hogy elkezdte őt is berángatni ebbe, és ha arra gondolok, hogy az öcsém részt vegyen az apám apáskodásában, olyan szinten elkezd lüktetni a homlokomon egy bizonyos ér, hogy a következő dolog ami az én édesapám asztalát fogja csapkodni, az egy CT lesz az agyvérzésemről.
- Van vörös ruhám, a legutóbb épp egy nős politikust szedtem benne fel, biztos, hogy ezt szeretnéd?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=756997#post756997][b]Catherine Hope Brightmore - 2019.05.01. 20:22[/b][/url]

- Adj egy kis időt, a semlegesítő bájitalhoz nem minden terem a hátsó kertben.
Az ilyeneket rendelni kell, és tegyük fel, hogy Willen keresztül hamarabb megszerzem, de akkor is ott van még az főzés, meg az érési idő. Ezek nem olyan könnyed egy délutáni bájitalok.
Elpillantok róla, de mielőtt még a fogkefét a számba juttathatnám, megfordít. A fogkefe a csapban köt ki, ajkaim pedig az ajkai között. Karjaimmal átölelem a nyakát, és kiélvezem a pillanatot. Lehunyt szemmel fogadom a csókját, és csak akkor nyitom ki újra, amikor homlokunk egymáshoz simul. Elmosolyodva nézek mélyen a szemébe.
- Én is szeretlek.
Karjaim lecsúsznak róla, megsimítom a mellkasát, mielőtt ellépne tőlem. Vele fordulok, és elmosolyodom azon, ahogy megcsúszik.
- El ne cseszd nekem!
Kiáltok utána, miközben kilép, a fogkefémet kivéve a csapból lemosom, majd újra fogkrémezem, és végre meg is mosom a fogaimat. Ma már másodszor, mindezt két kocka csokiért. De legalább megláttam azt, hogy Denis romantikázik a kádban. A jelenet maga megmosolyogtató. Csak mosolygok. Szeretem, és talán most itt a lehetőség, hogy boldog legyen. Ellépve a csaptól, a Denistől nedves ruhámban lépek át a hálóba, keresek egy másik pizsamát, majd visszasétálva, pálcámmal a kezemben szárítom fel a vizet a földről. Lehajolva kihúzom a kádat, és felveszem az üres flakont. Az egészet elhasználta. Meg fogom ölni. A könyveket felvéve lépek ki, és oltom le a villanyt, majd Annie ajtajában megállva felveszem a legvidámabb arcom.
- Ketten maradtunk, filmezünk?
Naná, hogy filmezünk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=757007#post757007][b]Révay Lili Athalie - 2019.05.01. 20:45[/b][/url]

Éjjelek, nappalok, éjjelek, nappalok. Kísértetként járok a házban. Kísértet vagyok. Soha korábban még nem játszottam szellemet, de sokszor haltam már meg a színpadon. Nem kívánom az ételt, leginkább csak szőlőt eszek. Apu viccelt azzal, amikor nála voltam egy hetet, hogy borozhatnék is. Az is szőlő és legalább megnevettet. Vicces.
A könyveket válogatom át, Franci azt mondta, vinne el belőlük párat, nézem meg, melyikek azok, amelyek a legfontosabbak, amiket meg akarok tartani. Előbb látom meg őt, mint ahogy eldöntené, hogy ráfordul a feljáróra. Elegáns szatyorral a kezében érkezik.
Az utolsó látogatás. Az, hogy ő itt van, az teszi fel az i-re azt a bizonyos pontot, az, hogy ő jött el hozzám, teszi véglegessé. Vége van. Hallgatom, ahogy hármat koppant, és átfut az agyamon, hogy csak állok itt tovább, ujjaim között szorongatva a Szavak nélkült. Azonban, hiába állok itt napestig, ő eljött. Ő jött el.
A könyvet letéve, indulok lefelé, nem lassan és nem gyorsan. Nem akarom, hogy azt higgye reménykedek, és azt sem, hogy megvárakoztatom. Csak ne sírjak, csak ne most. Elég volt a könnyekből. Szusszanok egyet, majd elfordítom a kilincset, és feltárom az ajtót. Ajkaim szólásra nyílnak, de Mimi gyorsabb, odaugorva a férfi lábához, megszagolja, és csodálkozva pillant fel rá.
- Nem Ricsi.
Mondom csendesen, mire visszahátrál, egészen a nappaliig, és a kanapéról pillant fel rá.
- Sajnálom, gyere be, vagyis, jöjjön be.
Kínban vagyok, mint mindig, remek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=757014#post757014][b]Mesélő - 2019.05.01. 21:08[/b][/url]

Lepillant az elé szaladó állatra, és csak mikor az eltávolodik tőle lép beljebb. Jegeskék pillantása Liliét keresi, ajkai egyetlen éles vonalban húzódnak halovány ívbe.
- Neee... - biccen balra a férfi feje, míg értetlennek, mi több, megbántottnak látszó tekintettel oldalra húzza a száját. - Drágám, közöttünk nem változott semmi. Megegyeztünk, hogy tegeződünk, így van?
Árnyalatnyit szélesedő mosollyal tesz néhány lépést beljebb, úgy, cipőstül, azok azonban nem hagynak maguk mögött nyomot. Kósza porszemet sem.
- Tetszenek az ablakok - jegyzi meg válla fölött visszapillantva Lilire. A szemei éppen csak egy másodperccel időznek tovább a fiatal arcon, mint az megengedett volna. A hangja színtelen és halk. - Különleges tervezés.
A fia soha nem mesélt arról, hol él a barátnője. Ő nem kérdezte, a gyerek nem hozta fel magától. A dolog ezen része nem volt fontos. Főleg, mivel az idősebbik Vajda a ház minden szegletét jól ismeri. Úgy tesz, mintha... azonban nem most látja először a konyha óriási ablakait. Kellemes.
A pulthoz lép, és finoman leteszi rá az ajándékot - a lány kedvenc borából hozott egy üveggel és néhány különleges, egyedileg készített marcipáncsokoládét -, majd hátat fordítva csípőjét neki támasztja a márvány szélének. Kezeit lazán combjaira engedi, ujjait egymásba fűzi.
- Ricsi sajnos nem tudott eljönni - kezd bele mondandójába a férfi, hangja elnézést kérőn cseng, szája szegletén ellenben valami furcsán bizarr mosoly vibrál. - Tanulmányi kötelezettségek, kviddics, úszás... hiszen neked nem kell bemutatni, milyen, mikor elfog a versenyszellem és a tenni akarás. Mintha ismét élnél...
Sóhaj. Mosoly. Gesztikuláció. És közben egy pillanatra sem ereszti Lili tekintetét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=757019#post757019][b]Révay Lili Athalie - 2019.05.01. 21:24[/b][/url]

- Így van.
Felelem engedelmesen, halvány mosoly kerül az arcomra. Richárd, mindig kedves volt velem, kedvesebb, mint Eszter. Bár ő akarta így, a megszeghetetlen esküt, mégsem éreztette velem, hogy nem lenne jogom ott lenni, szinte kedvelt. Mindig szerettem azt hinni, hogy kedvel.
- Apu kedveli a különleges dolgokat. Amikor ideköltöztek, áttervezte a házat, hogy fényt engedjen be, mert kicsi a ház, nem akarta, hogy sötét is legyen. A Bolton Abbey beli birtokon is erre törekedett a felesége halála után néhány évvel.
Nem tudom, hogy miért mondom el ezeket, sosem beszéltem erről senkinek. Elég lett volna egy sima köszönöm is, de ahogy a tekintete a tekintetembe fúródott, azt akarom, hogy maradjon. A tekintete Ricsié, idősebb, keményebb, de az övé, és én látni akarom. Ostoba kapaszkodó, mindenbe kapaszkodom, még akkor is, ha tudom, hogy ő maga a búcsú, az utolsó felvonás ebben a történetben.
- A Dumstrang megköveteli a teljes figyelmet.
Bólintok is egy aprót ahogy, amit mondok, ajkaim egymásnak feszülnek, amikor azt mondja, olyan, mintha ismét élne. Olyan, Ricsi ismét él, nélkülem. Én még nem készültem fel arra, hogy nélküle éljek. A napok csak úgy eltelnek, fogalmam sincs, hogy mi történik körülöttem, néha alszok, néha ébren vagyok. Többször lovagolok, összességében dekoncentrálttá váltam.
- Örülök, hogy boldog, hogy sikerült teljesítenie, amit kértél tőle.
Ricsi szabad ember, Ricsi ismét él. Hát nem csodálatos? Próbálom tartani a szemkontaktust, de muszáj pislognom, azonban tekintetem rendre visszatér a tekintetéhez.
- Én is visszatérek a színházhoz, ha valóban megtörténik az igazgatóváltás. Egyelőre csak egy-két szerepre.