Minden RT játékra, ami a faluban vagy annak környékén játszódik.

Niko

Luca és az a bizonyos levél

Annám

Még fogalmuk sincs, mi lesz Noah-val, remélhetőleg azonban nem telik el sok idő, amíg Lenának apa nélkül kell lennie.
- Nincs semmi baja, csak elbújt, vagy mit tudom én. Délután hozta Lenát, hogy vigyázzunk rá. Bocs, hogy nem szóltam - nyom egy puszit Anna fejére miközben magához öleli.
- Emma úgy tudja, hosszabb üzleti útra megy - teszi hozzá.

- oh, öhm...Sajnálom Márton - vörösödött el. Sohasem tudta, egyáltalán nem is értette az egészet, mint azok a samponok amik egyben öblítők is, csak gyerekben.
- Nem tudom - vonta meg vállát és közben a második levélért nyúlt. - úgy tűnik tényleg hiányzom nekik. Talán írhatnék, hogy puszilom őket - gondolkodik el

Niko

Luca és az a bizonyos levél

Annám

Mosolyogva néz le Annára. Örül neki, hogy nem reagált rosszul a kislány érkezésére, pedig nem is tudják, meddig fog velük élni.
- Nem hinném, hogy bánná, Noah neki adta a lakását - suttogja és tekintete Lenára terelődik.
Mocorogni kezd álmában és lassan kómásan fel is ül, mire Niko Annát elengedve visszaül mellé a kanapé szélére.

- Beteg? - rémülten kapta fel fejét és rohant oda Mártonhoz. A saját szemével akarta elolvasni azokat a bizonyos sorokat, ahol ezt leírja. Kikapta a gyermek kézből a levelet és azonnal elkezdte áttanulmányozni.
- Szegény apukám, tényleg meg kell látogatnom. Ha hazajön Kirill szólok neki, hogy utazzunk oda. Te is jöhetsz ha szeretnél, megismerik legalább az új családom - a végén Mártonra kukkantott és szelíden elmosolyodott.

Luca és az a bizonyos levél

Kissé somolyogva elmosolyodott, bár a bensőjében érezte, hogy nincs ez így jól. Örülni egy valószínűleg kedves öregember rosszullétének... De most nagyobb volt a gonoszság Márton tüdejében.
- Nem gondolod, hogy az inkább lenne neki ártalmas? Ilyenkor az ember nem szeret idegenekkel találkozni, csak a családjával lenni - tutujgatta a lányt, mint az a bizonyos kígyó Évát. - Mellesleg nem lehet tudni Kirill mikor jön haza, és már így is elvesztegettél egy csomó időt. És gondolj bele mennyi idő hazaérni - vonta fel a szemöldökét, pedig az ég adta egy világon nem volt róla fogalma honnan valósi a lány.

Mélyet sóhajtott az ég felé emelve tekintetét. Nagyon féltette az apukáját és kezdte úgy érezni, hogy Mártonnak igaza van, épp elég sokk lesz a régi családjának a tény, hogy terhes.
- Azt hiszem igazad van. De Kirillt mégiscsak meg kéne várni, elvégre ketten kell, hogy meghozzuk a döntést, mint egy család anyukája és apukája. Talán kettőre itthon lesz, ha addig összepakolok biztos kivisz a vasútállomásra - nagyon nem akart elszakadni párjától, különösen most, hogy reggelente olyan bitang rosszul van és ezt csak a férfi jelenlétével tudta túlélni.
- Egy nap nem olyan sok, estére már biztosan otthon lennék - gondolkodik hangosan.

Niko

Luca és az a bizonyos levél

Látta, hallotta, érzékelte. A lány megingott, és bizony akkor most kellett megragadnia a lehetőséget.
- Kirill is biztosan azt mondaná, amit én. Minél gyorsabban indulsz, annál gyorsabban ott vagy apukád mellett. Szüksége van rád - mutatott a levél felé, csak hogy bizonyítsa saját igazát.
- Egy nap? Az nagyon sok! Az huszonnégy óra! Egy pillanat alatt be tud következni a legrosszabb - riogatta tovább szegény lánykát, csak hogy rábírja arra, hogy a lehető leggyorsabban fogja a sátorfáját.

- Igaz, Kirill is csak a legjobbat tanácsolná - bólogatott. - Igazad van, az túl sok idő, azonnal indulnom kell Kirillhez az előkészítőbe! - s már neki is kezdett a levelek begyűjtéséhez, hogy mielőbb el tudjon indulni. Szerencsére nem volt túl sok holmija, lényegében semmi, csak néhány ruha, amit a férfi vett neki, de az az utazáshoz nem kellett, ha pedig odaért amúgy is lesz bőven elég ruhája, mert amikor elszökött jócskán hagyott hátra.

Annám

Finoman simogatja Lena fejét miközben ő kómásan felül és odakúszik a keresztapjához. Nyom egy puszit a fejére is.
- Van palacsinta - ráncolja a homlokát a nőre nézve. - Az jó, nem?

Niko

Luca és az a bizonyos levél

Helyeslően bólogatott. - Pontosan, így lesz a legjobb. Tedd, amit kell...várj, mi? - esett ki rögtön a szerepéből, amikor azt mondta az előkészítőbe kell mennie. Na azt már nem. Nem ronthatja el Márton zseniális tervét.
- Kirill nem biztos, hogy a kicsikkel van. Lehet, hogy fent van a mágustanodában. Tudod, mind a két helyen tanít. Sőt! Az is lehet, hogy épp a kettő között ingázik valahol. Nem találod meg, vagy elkerülitek egymást. Az idő meg tellik, és percről percre többet késlekedsz, az apukád meg ki tudja milyen beteg. Talán most látod őt utoljára - hadovál össze-vissza mindent, ami eszébe jut a fiúnak. Bár tudja, hogy a vége kissé tragikus, de talán ez az utolsó esélye.

- Most látom utoljára? - rémülten kerekedett el tekintete majd hatalmas krokodilkönnyek kezdtek végigcsordogálni arcán. - Nem akarom utoljára látni - bőgte el magát, talán kicsit azért mert ő volt Luca, kicsit meg a hormonok végett de a lényeg a lényeg, hogy ez a szó nagyon megrémítette.
- Akkor most mihez kezdjek? Szólni kell Kirillnek vagy aggódni fog

Annám

Lena kómásan pillog és nem is igazán éhes, talán csak rosszat álmodott. Niko viszont nem állítja meg a feleségét abban, hogy behozza a nappaliba a palacsintát, az ő fejében meg sem fordul, hogy nem édességgel kellene tömni a kétévest este, alvás helyett.
- Nézd, milyen fincsi - vigyorog a lányra, akit kiültet a kanapé szélére.
Végig németül beszél neki, ez amolyan természetes dolog a családban.
- Én inkább túrósat szeretnék sok mazsolával, és te? Szívem, van mazsolánk?

Luca és az a bizonyos levél

Jajj nee, azért ezt tényleg nem akarta. Elküldeni igen, de bántani azért nem. Pláne azt nem, hogy elkezdjen neki sírni. Nem bírta kezelni ha egy lány sírt a környezetében, teljesen pánikba esett. - Ne sírj kérlek, beszélek össze-vissza, öhhmm.. - próbált javítani a helyzeten. - ...ha meglát egy-kettőre felépül.
- Segítek összepakolni, mond, hogy mit szedjek össze, és addig írsz neki egy levelet. Rátesszük a hűtőre, és akkor biztos látni fogja! - tárta szét a kezeit, mint ahogy a porondmester szokta az előadások végén.

Niko

Hüppögve figyeli a kisfiút majd mikor azt mondja jobban lesz az apukája elmosolyodik, ám hiba volt Márton részéről, hogy széttárta karjait, mert Luca ezt másképp értelmezte és sírva beledőlt a karjaiba egy szoros ölelésre.
- Annyira keedves vagy hozzám köszönnöööm - szipogott.

Luca és az a bizonyos levél

Megrökönyödött, mozdulni is képtelen volt. Hirtelen, mintha egy másik dimenzióba csöppent volna. Az ölelést nem viszonozta, csak kínosan meglapogatta a lány hátát, hogy most már elengedheti, legyőzte, engedjen a szorításon. Pont mint az ökölharcban.
- Na jó, menjünk, gyorsan pakoljunk. Az idő gyorsan pörög... - veregette meg csuklóját, ahol a képzeletbeli órája volt.

Annám

Kicsit csalódottan húzza el a száját. Pedig nagyon szeretett volna túrós palacsintát enni.
- Aludni szeretnél? - fordul Lena felé.
A kicsi lehunyt szemmel bújik hozzá, talán észre sem vette, hogy nem az apjával van. Niko felveszi az ölébe, majd Emma szobája felé indul vele.
- Szerinted jó ötlet egyedül hagyni? - kérdezi halkan a feleségét.

- Igen, igen igazad van - elengedi és a levelekkel berohan a házba. Odabenn ledobja őket a konyhapultra és rögtön kinyitja a hűtőt. A kaja, a kaja az első.
- Nem viszek el ruhákat, amúgy is Kirilltől kaptam őket, csak egy kevés uzsonnát, hol tartjátok a papírt és a tollat? - mert bizony már elég régóta nem írt semmit a fruska

Niko

Luca és az a bizonyos levél

Ő is a lány után baktatott, arcán ördögi mosollyal, melyet a lányka valószínűleg nem látott, meg ha felé fordult, akkor azonnal poker arcot varázsolt a helyére.
- Valahol a nappaliban lesznek. Addig csinálok szendvicset - ment be rögtön a konyhába, hogy átvegye a vöröske helyét.
- Mond csak, szereted a májast? Vagy legyen inkább lekváros zsemle? - kérdezte fennhangon, hogy a másik szobában keresgélő lány is meghallja.

Annám

Volt már, hogy Lena velük volt, de éjszakát csak a saját ágyában töltött eddig a kislány. Vannak kételyei Nikonak ezzel kapcsolatban, de Anna elhessegeti a rossz gondolatokat.
Odabent óvatosan dugja ágyba a pizsamás gyerkőcöt, majd alaposan betakargatja és leesésgátló bűbájjal látja el az ágy minden oldalát. Egészen felkészült annak ellenére, hogy saját gyerekük nincs.
- Nem lesz sok dolgom, maradjunk vele mindketten - fordul a nő felé.

- A nappaliban, a nappaliban - robogott el a nappali felé, hogy aztán a minilány mint óriás buldózer túrja fel a helyiséget egy aprócska tollért.
- Legyen meglepetés! - kiabál vissza és nemsokára a hang után ő is megérkezik, helyet foglal a pultnál maga elé téve a lapot, ám nem írt csak csattogtatta tollat.
- Mit írjak?

Luca és az a bizonyos levél

Olyan meglepetés lesz, amire a lány még csak nem is számít... De azért nekikezd egy vajkrémes szendvics elkészítéséhez. Meg egy nutelláshoz is, mert ki tudja, hogy édes vagy sős hangulatban lesz, amikor megéhezik. Azért Márton sem annyira szőrös szívű...
Majdnem hátrabukfencet vet a kérdés hallatán. Hát mindent neki kell csinálnia?
- Írd, hogy sürgősen el kellett menned, és hogy családi ügy - vonta meg a vállát lazán. Ha ő nem lenne, ez a bolond lány sose hagyná el a házat.

Niko