[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=820945#post820945][b]Seth Gareth Selwyn - 2020.11.08. 19:02[/b][/url]

Túlzás nélkül állíthatja, hogy a kapott meghívó megdöbbentette - nem mintha nem próbálták volna az évek során néhányszor meginterjúvolni, azonban többnyire a brit lapok próbálták elkapni. Persze, némi gondolkodás után rájött, hogy Bogolyfalva kis közösségében a könyvesbolt megvétele és a temetői gondnokság nagyobb port kavart. Rábólintott hát.
Annak ellenére, hogy rádiós interjúra invitálták, megjelenése a tőle megszokott eleganciának hála elüt az errefelé megszokottól. Az épületet megtalálni egyszerű, s odabent már várja Elektra.*
- Önnek is! Semmiség,-*tőle telhető finomsággal rázza meg a felkínált kezet, tartózkodva a kézcsóktól, ami reflexszerűen jönne.*
- Bármi egyéb, amiről tudnom kellene a felvétel előtt?-*udvariasan előreengedi a hölgyet és ahol kell, nyitja az ajtót.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=820946#post820946][b]Rothstein Elektra - 2020.11.08. 19:17[/b][/url]

Kezet ráznak az elegáns öltözetet viselő férfival. Hősnőnkön világoskék farmer és barna pulóver van, mint jól megszokott viselete. Haja részben felfogva egy csattal a feje tetején, a maradék leomlik egészen háta közepéig. Nyakában vékony sálat visel így a tél beköszöntével, hogy óvja torkát, egyik munkaeszközét. Az épületben kellemes a hőmérséklet és már-már családias a légkör. - Legyen önmaga és ne aggódjon, csak beszélgetünk egy kicsit - válaszol mosolyogva miközben belépnek a stúdióba. - Foglaljon helyet ott - mutatja meg a keverőpult egyik oldalán álló széket, majd ő maga leül a túloldalon és egy-egy pohár vizet bűvöl maguknak. Miután mindketten elfoglalták helyeiket benyom két gombot majd a férfire emeli átható tekintetét és elmosolyodik. - Ez itt az Elektra felel, ahol mai vendégem Seth Gareth Selwyn, városunk könyvesboltjának tulajdonosa és temetőnk gondnoka - szólal meg bársonyos, mély hangon - Köszönöm, hogy eljött - folytatja a felkonfot, majd a vele szemben ülőre néz és jelzi, hogy ő következik a beköszönésben. Nem kell aggódnia, úgyis meg fogja vágni majd a felvételt, ha bármi baki csúszna be közben bármelyikük részéről.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=820948#post820948][b]Seth Gareth Selwyn - 2020.11.08. 20:10[/b][/url]

- Kérése számomra parancs,-*hajt fejet a hölgy akarata előtt, visszamosolyogva. Gyorsan körbepillant a stúdióban, megfordulva tengelye körül, gyakorlott szemmel mérve fel a helyiséget.*
- Máris,-*szétgombolja zakóját, mielőtt helyet foglalna. Érdeklődve nézegeti a keverőpultot, most először látva ilyesmi, ám Elektra nem hagy időt kérdezni vagy elmerülni a részletekben. Míg a nő konferál, Seth kortyol egyet a neki szánt pohárból és hangtalanul megköszörüli a torkát, mire rá kerülne a sor.*
- Üdvözlöm valamennyi kedves hallgatót, köszönöm a meghívást.-*Seth hangja finom, kellemes bariton, szavai sietségtől mentesek és érződik rajta, hogy legkevésbé sem hozza zavarba a helyzet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=820950#post820950][b]Rothstein Elektra - 2020.11.08. 21:00[/b][/url]

Még az interjú előtt utánanézett egy kicsit a férfinak. Sok dolgot olvasott róla itt-ott, de valamiért az az érzése, hogy nem épp azokkal kellene foglalkozni, főleg mivel ezt a műsort abban az időszakban fogják leadni, amíg ő karácsonyi szabadságát tölti. Ezért a beköszönés után már fogalmazza is az első dolgot, ami illeszkedik tervei közé a műsor szerkezetét illetően. - Azt hiszem talán hallgatóim is egyet értenek velem abban, hogy első látásra a könyvárusítás és a sírgondozás közt nehezen található összefüggés. Adódik tehát a kérdés, miként jött ez az érdekes kombináció? - kérdezi és kíváncsi, sötét szemeit a felelőre emeli. Hősnőnk azt szeretné, hogy a város lakói megismerjék azokat, akik láthatatlan mozgatórugói a közösségnek. Ilyen a vele szemben ülő férfi is, aki azzal, hogy gondját viseli a temetőnek, sok lakó válláról veszi le nap mint nap a terhet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=820953#post820953][b]Seth Gareth Selwyn - 2020.11.08. 21:43[/b][/url]

Lélekben sóhajt egyet, mert bár igyekezett előre felvértezni magát az ilyen és hasonló kérdésekre, egy kisebbfajta időutazásnak tetszik az egész. Elszokott a társasági eseményektől az utóbbi években.*
- Szívesen meghallgatnám teóriát, amennyiben sikerül összefüggést találnia,-*villant mosolyt Elektrára.*- Az Őszike diákéveim legkedveltebb helyeinek egyike, amikor lehetőségem nyílt átvenni előző tulajától, éltem vele.-*Személyes kötődése nem különösebb titok, s a faluban ismerik megszokott útvonalát a mindenkori legfinomabb kávét készítő hely és a bolt közt.*
- Az, hogy a temetőnek is most lett halaszthatatlan szüksége új gondnokra, véletlen egybeesés.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=820956#post820956][b]Rothstein Elektra - 2020.11.09. 06:27[/b][/url]

A felvetésre, mi szerint meghallgatná teóriáját elmosolyodik. Ám legyen, gondolja magában és miután végighallgatta a választ megszólal. - Azt hiszem a csend lehet a közös nevező. Az a mérhetetlen és éteri csend ami a sírkerteket jellemzi és ami azokat, akik könyvükbe merülnek - mondja annak tudatában, hogy a válasz és így az igazi indok ennél sokkal egyszerűbb és logikusabb. Alkalom és annak kihasználása a jó cél érdekében. - Hisz ezek szerint az ilyen véletlenekben vagy csupán a lehetőségekben, amiket megragadhat? - kérdezi majd belekortyol vizébe, hogy oltsa szomját - Így az ünnepi időszak közeledtével bizonyára sok teendője akad a sírkertben. Városunk lakói hogyan tudnák kivenni részüket ebből? - érdeklődik azzal a nem titkolt szándékkal, hogy buzdítsa önkéntességre a lakosságot. A maga részéről Halottak napján saját szeretteinek nyughelyét meglátogatta a fővárosban és rendet is tett a falevelek lepte hantokon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=821433#post821433][b]Hegedüsh Marcell - 2020.11.17. 10:12[/b][/url]

Nem szándékom egyikünket se zavarba hozni, de tény, hogy van már köztünk egy olyan régre nyúló kapcsolat, amit régebben is erre alapoztam. Hiszen gyerekkori legjobb barátom egykori feleségéről van szó, és voltak idők, amikor rengeteg időt töltöttünk együtt. Ismer engem. Ismerem őt. S ennek ellenére mégis vannak olyan pillanatok, amik kellemetlenül, sőt mondhatni meglepően érintenek. Riporter. Ez a szakmája, tudom. De fájdalmas, még mindig varasodó sebeket sikeresen feltépi, és ettől lelkemre nyomás kerül. Próbálom nem mutatni az érzés jelenlétét, de ez minden, csak nem egyszerű most. Új vagyok itt sokak szemében, és nem éppen ezekkel szerettem volna bemutatkozni, de fő az őszinteség, nem igaz? Az újabb kérdések felvezetésére csak bólintok egyet, és Elektra felé mutatok hosszú ujjammal, hogy „csak nyugodtan”, majd ismét tanyát ver az izgalom felsőtestemben. Izmaim kissé megfeszülnek, de újfent előre hajolva ízlelem a nekem szegezett kérdéseket.
– Mivel leginkább egymagam vagyok az ünnepekkor, ezért nem kell mesébe illő dolgokra gondolni – kacagok fel öblösen, majd folytatom. – Karácsonyfát ritkán állítok, a ház sem mindig van kivilágítva. Szüleim és testvérem messze laknak, és mivel mindenkinek megvan a maga kis családi köre, ezért maximum levelet szoktunk ilyenkor váltani. Ettől függetlenül szeretem a karácsonyi időszak feelingjét. Nem gondolom, hogy mindenképpen fényáradba kell öltözködnie mindennek, ami körülvesz. Inkább az a fontos, hogy én mit érzek ettől belül – fúrom jobb kezem mutatóujját mellkasomba.
– Mit kívánnék? Hogy úgy tudjak válaszolni jövő évben erre a kérdésre, ahogyan a hallgatók is elvárnák – felelem mosolyogva. Hiszen  az lenne a legcsodásabb ajándék, ha végre saját családommal tölthetném az ünnepeket.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=821459#post821459][b]Rothstein Elektra - 2020.11.17. 14:33[/b][/url]

Hősnőnk halványan elmosolyodik a hallottakra, majd maga elé húzza a mikrofonját. Kicsit elrévedt így hangja lágyabb és bársonyosabb a megszokottnál, ahogy megszólal - Akkor erre egy év múlva visszatérünk - bólint és jelzi, hogy barátja remek volt - Kedves hallgatóim, ez volt az Elektra felel és benne Hegedüsh Marcellt hallhatták. Köszönöm, hogy egész évben velem tartottak és kívánok önöknek a Bogoly Fm csapatának nevében Békés Karácsonyt és Boldog Új Évet! Találkoznunk jövőre ugyanitt - zárja le mondandóját Elektra, majd benyomva néhány gombot kikapcsolja mikrofonjaikat. Ennyi volt mára. Végeztek. Hősnőnk nagyot sóhajtva ropogtatja ki elgémberedett nyakát, hogy azután könnyed mosolygós hangon szólaljon meg – Ez egész jó lett – biccent és ajakgörbéje kiszélesedik, s ezzel egy időben szemében huncut fény csillan – Karácsony előtt pár nappal megy majd adásba. Te leszel az ajándék a fa alatt – tart pillanatnyi hatásszünetet, hogy a férfinak leessen a tantusz – Tíz pont az Eridonnak Hegedüsh! - utánozza egy régi közös tanáruk hanglejtését - Bizony, ez most nem élesben ment - neveti el magát jóízűen - Csak rögzítettem későbbre – kacagása bársonyos, arca büszkeséget sugároz, hiszen simán csőbe tudta húzni régi cimboráját, és ő észre sem vette, hogy turpisság volt a dologban – Míg megkeresed az állad idehozom a kabátjainkat. Ott láttam valahol lenn– mondja Marcell agyát húzva, fejével a padló felé bökve. Ezután gondosan, két példányban lementi a kész felvételt, majd lekapcsolja a keverőpultot. Könnyed léptekkel a fogashoz sétál. Magára kanyarítja kabátját, majd odadobja Marcellnek a sajátját, továbbra is szemtelenül mosolyogva. Végül közösen hagyják el az épületet és indulnak rövid búcsúzás után ki-ki a maga otthonába.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=822790#post822790][b]Anna Weißling - 2020.12.09. 16:42[/b][/url]

 Kerülte Bogolyfalvát, mióta  visszatért az országba. Persze tisztában volt vele, hogy élete végéig képtelen távol maradni a falutól, de úgy érezte ezúttal, jobb később mint előbb. És hát ő volt a legjobb.
 Magabiztosan sétált el az ismerősök házak mellett, hogy aztán rákanyarodjon a Holdfény utcára, és megálljon a társasháznál. A francia nevet kereste a lakók listáján, kimondani sem merte. Kész szerencse, hogy a Sébastien még talán menni is fog neki. Nagyon remélte, hogy tegezheti, mert azt a sok magánhangzót egymás mellett bizony képtelen lenne kimondani.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=822791#post822791][b]Sébastien Lafayette Béliveau - 2020.12.09. 17:06[/b][/url]

Egész nap az ügyfelek kezében járt a kilincs, ha már a napot teljes egészében munkájának szentelte, hogy ne kelljen a jelenné vált jövőn gondolkodnia. Új és meglévő munkákat kapott és adott ki a kezéből, hogy boldog mosollyal az arcukon engedje útjára ügyfeleit. A pillanatnyi szünetekben is a megoldásokon elmélkedett, jegyzetek halmát söpörte a fiókjába, ahogy meghallotta a kopogást.
- Üdv! Anna, ugye? Fáradj csak beljebb - kellemes mosollyal az arcán invitálja beljebb a nőt, ahogy odébb áll az ajtóból. - Itt jobbra van az irodám. Megkínálhatlak esetleg valamivel, mielőtt belevágunk? Kávé, tea? - kékjeit a nőre függeszti kíváncsian, miközben az ajtót halk puffanással csukja be utána.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=822792#post822792][b]Anna Weißling - 2020.12.09. 17:22[/b][/url]

 Tágra nyílik az ajtó, szinte nem is kellett várnia, és mit ad' Isten, tegezi őt. Így szerencséjére nem kell a vezetéknevén szólítania.
 - Igen, én lennék, üdvözlöm! - Durr bele, ennyit a magázás-tegezés problematikájáról.
 Egy gyors pillantást vet körbe a lakáson, majd a mutatott irányba indul. Lakályos kis apartman, kellemesen berendezett. Nyilván rendkívül elfoglalt lehet, hisz mégiscsak ismert országszerte, miközben pedig a Bagolykőben tanít.
 - Igen, egy kávé jól esne, köszönöm!
 Leült a kanapéra, miközben ölébe vette a táskáját. A tégla borítású falak a régi otthonára emlékeztették, ami egy kicsit kényelmetlenné tette a látogatást.
 - Köszönöm, hogy ilyen gyorsan tudtál fogadni. - Plusz egy pont a magázásnak. Remélhetőleg kijavította ezzel a saját hibáját.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=822793#post822793][b]Sébastien Lafayette Béliveau - 2020.12.09. 17:54[/b][/url]

Aprót biccent Anna felé, miközben ajkain töretlenül ül a mosoly. Elég csak rá nézni, hogy az ember szorongása elpárologjon és ahogy árad belőle a nyugalom és a kedvesség, ugyanezen pozitív tulajdonságokat ragasztja át akaratlan a hozzá érkezőkre.
- Azonnal hozom, addig menj csak be nyugodtan - kezével a dolgozószobája felé int, majd két perc alatt járja meg a konyhát. A tálcát maga előtt lebegtetve érkezik meg Annához, hogy végül helyet foglalhasson vele szemben, az asztal másik oldalán.
- Én inkább a minőséget pártolom a mennyiséggel szemben, így aki szeretne, könnyen eljut hozzám - mondja kedvesen, majd papírt és pennát készít maga elé szükség esetére.
- Miben lehetek segítségedre, Anna?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=822798#post822798][b]Anna Weißling - 2020.12.09. 19:54[/b][/url]

 Magához vette a kávét, majd rakott bele némi cukrot. Belekortyolt, majd bólintott. Sébestiannek teljesen igaza van. A  minőség mindennél fontos.
 - Pont ezért jöttem én is hozzád. - A dohányzóasztalra tette a csészét, és a megbűvölt táskájában kezdett kutatni. - Na várj, mindjárt itt van. Sok helyre megyek ma, tudod milyen, mikor tele van a táskád mindennel... - magyarázkodott, miközben már vállig a táskában turkált, hogy aztán egy még nagyobbat húzzon ki belőle.
 - Szóval ezt kellene valahogy biztossá tenni. Mármint a dolgokat, amiket belerakok. Nem tudom, mi a menete. Hogy megátkozódik, aki belenézne, vagy egyszerűen csak nem látja a holmikat... - megpaskolta a kopott bőrt. Maga a táska jelentéktelennek tűnt, irattartó volt.Olyan, amit az ügyvédek hordtak magukkal. Körülbelül az ötvenes években.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=823876#post823876][b]Ombozi Boróka - 2020.12.31. 19:50[/b][/url]

Szaporán szedem a levegőt, homlokom csillog a kimerültség hatására, mégis elégedett mosollyal nézem immár Brightmore hátát. Egyre magabiztosabban és precízebben tudom használni a pyrom, egy jó ideje már az aranyos segítsége nélkül is. Megtanultam nem félni a minimális kudarctól, mert tudom, hogy a következő cselekedetemmel túlszárnyalom önmagamat is. Ombozi vagyok, hogy máshogy történhetne?
Kékjeim Niameyre siklanak, lassan bólintok felé, mielőtt Brightmore után erednék a házba.
- Úgy emlékszem, hogy ígértél nekem egy kávét. Szerencsédre most beérem ennyivel is - pillantok rá szélesen mosolyogva, miközben a bal vállam masszírozom. Kicsit talán jobban megerőltettem a múltkori edzés után.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=823877#post823877][b]Denis A. Brightmore - 2020.12.31. 20:04[/b][/url]

A gyakorlati órák, ahogy az idő halad előre, egyre könnyebbek. Nekem elég, ha kiosztom a feladatot és a háttérből támogatom a lányt, amíg ő elintézi azt, amit kérek tőle. Lehet aggódnom kellene azon, hogy túlságosan az érzelmei irányítják, de egyelőre túl messze van attól, hogy bejegyzett lehessen, így van még időm arra, hogy ezzel foglalkozzak. Ugye van? A picsába...
- Ott a konyha, csináld meg magadnak - vigyorodom el vállam felett, miközben könnyed mozdulattal rántom le magamról dzsekimet, majd a pólót, hogy a kanapéra dobhassam mindkettőt, majd a szekrényhez léphessek. - Amúgy meg a te szerencsédre, hogy egyáltalán itt lehetsz. Nehogy a végén te tegyél nekem szívességet, Ombozi - nevetek fel halkan, ahogy az üveget kaparintom kezeim közé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=823879#post823879][b]Ombozi Boróka - 2020.12.31. 20:20[/b][/url]

Merlin a megmondója, több, mint tökéletes diák vagyok. Mióta először átléptem a ház küszöbét, zokszó nélkül hajtottam végre minden óhaját és kérését, lehetett az akármilyen hajmeresztő is. Próbált kihozni a béketűrésből, hogy legyen oka megszabadulnia tőlem... nos, én ezt nem engedhettem meg neki. Aztán, ahogy ez eljön minden egyes ember életében, megszokott. Elbűvölő vagyok, tudom én.
- Behajtom rajtad - kacsintok a vállam felett, ahogy belépek a konyhába. Mondjuk jobban örülnék, ha egy házimanó itt teremne és megoldaná helyettem, de a kávéfőzést még én is képes vagyok abszolválni.
- Álmodozol, Brightmore. De tégy próbát, lehet, hogy épp jókedvemben találsz - vigyorogva lépek ki a gőzölgő bögrével a kezemben, hogy kékjeim egyből a meztelen felsőtestére tapadjanak. Legalább a kilátás nem rossz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=823885#post823885][b]Denis A. Brightmore - 2020.12.31. 21:00[/b][/url]

Ha őszinte akarok lenni, sokszor felmerült bennem a kérdés, hogy miért éppen engem választott az Ombozi, hogy megkeseríthesse az életemet, de valahogy mindig odalyukadtam ki, hogy igazából nem is érdekel. Így döntött, az okokat meg tartsa meg magának, csak az a tenyérbemászó mosolya ne lenne.
- Mégis mit? - emelkedik meg szemöldököm kérdőn, ahogy az üveggel a kezemben fordulok felé, miközben a pulthoz lépkedek és egy intésemre kerül elém a pohár.
- Megint nem figyelsz - döntöm meg az üveget, hogy whisky-m töltse meg a poharat. - Még mindig a te szerencsédre, amiért nem raktalak ki az első alkalom után, és akkor fordítok neked: én teszek neked szívességet, szóval még mindig áll, hogy a te szerencsédre - emelem meg felé poharamat, hogy a benne lévő italt tüntessem el egy húzásra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=823886#post823886][b]Ombozi Boróka - 2020.12.31. 21:10[/b][/url]

Egyáltalán nem zavartatva magam helyezkedek el a kanapén, hogy végül felhúzott lábakkal, a támlának dőlve figyeljem Brightmore ténykedését. Türelmesen hallgatom a zsörtölődését, mosolyom a bögre mögé rejtem.
- Nekem mindig szerencsém van, Brightmore - mondom kedves hangon, majd a kávémat aprón megemelem felé, hogy újra kortyoljak egyet. - Bármennyire is annak képzelsz, nem vagyok gyengeelméjű. Arra próbáltam célozni, hogy szívességért szívesség jár. Valahogy megfizetném a szolgálataidat - széles mosolyra húzódnak ajkaim, tekintetemben vidámság csillan. Érthetetlen, de a vele töltött izzasztó órák mindig feltöltenek energiával. Bár ezt inkább a pyromágia javára írom, mintsem Brightmore-éra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=823887#post823887][b]Denis A. Brightmore - 2020.12.31. 21:15[/b][/url]

- Szívből kívánom neked, kedvesem - villantom meg ellenállhatatlan féloldalas mosolyomat, ahogy felé fordulok. - Hogy egyszer pofára ess, és végig nézhessem - kacsintok egyet, majd újra töltöm poharamat, ahogy felhuppanok az egyik székre magam elé húzva a pulton lévő jegyzeteimet.
- Sajnos még nem bizonyítottad az ellenkezőjét, úgyhogy... - felé sem fordulva vonom meg vállaimat, miközben farzsebemből túrom ki cigarettámat. Ajkaim közé illesztem a szálat, majd értetlen tekintettel fordulok az Ombozi felé. - És mégis hogyan? - komoly tekintetem függesztem rá, miközben két oldalt, kissé hátra dőlve könyökölök a pultra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=823888#post823888][b]Ombozi Boróka - 2020.12.31. 21:32[/b][/url]

Érdeklődve pillantok felé, kissé szkeptikusan várva a folytatást, ami nem is marad el. Jóízűen nevetek fel, miközben megcsóválom a fejem.
- Sajnálom, hogy csalódást kell okoznom, de ez sosem fog megtörténni. Túl jó vagyok - elégedetten kortyolok újra. Bár ne gondolnám minden szavam komolyan, mégis, az eddig leélt éveim engem igazolnak. Még a legkilátástalanabb helyzetekben is sikerült előnyt kovácsolnom magamnak. Ha eddig sikerült, ezután is menni fog.
A megjegyzése hallatán kissé megemelkedik a szemöldököm, de mosolyom így se képes eltűnni az arcomról. Némán illesztem a bögrémet az asztalra, hogy felállva felé vegyem lépteim.
- Talán nem adtál rá lehetőséget eddig, nem gondolod? - arcát fürkészve könyökölök végül a pultra, nem messze tőle. - Én mondjam meg, hogy milyen szívességet kérj? Merlinre, Brightmore, ennél kreatívabbnak gondoltalak - szemeimet egy pillanatra lehunyva szusszanok egyet, hogy utána mosolyomat kissé visszafogva emeljem rá ismét kékjeimet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=823890#post823890][b]Denis A. Brightmore - 2020.12.31. 21:42[/b][/url]

- Aham - horkanok fel jóízűen. - A hatalmas önbizalmadat előbb vagy utóbb millió darabra törik - rosszindulatú lennék? Áh, ugyan már. Mindenki tudja, hogy jönni fog egy olyan pillanat a lány életében, aki mindig mindent megkapott, ami összetöri az álomvilágban dédelgetett és szivárvánnyal kiszínezett képét magáról. Ez az élet rendje. Csak komolyan, nem kérek mást... hadd nézzem végig.
Kékjeimmel követem lépteit, majd amikor már kényelmetlen lenne ezt tennem, visszavezetem azokat a kanapéra. Megvárom, amíg befejezi, szemeimet lehunyva billegtetem a fejemet kicsit előre-hátra, majd hirtelen mozdulva hajolok füléhez, jobb kezemmel nyúlva arcához, hogy magam felé húzhassam fejét.
- Remélem tudod, hogy engem nem veszel meg azzal, hogyha szétteszed a lábaidat - hangom halkan, simogatóan búg az Ombozi fülébe. - És talán nem bűn, hogyha érdekel, te mégis hogy képzelted megfizetni azt, amiért egyáltalán figyelemre méltatlak - eltávolodom tőle, kékjeim a jegyzetekre szegeződnek ismét, miközben aprót kortyolok a pohárból, majd illesztem vissza cigarettámat ajkaim közé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=823893#post823893][b]Ombozi Boróka - 2020.12.31. 22:03[/b][/url]

- Kedvelem az őszinteségedet, mondtam már? - somolyogva pillantok rá. Bármit is hisz rólam, én tudom, hogy megdolgoztam azért, aki ma vagyok. Persze, a nevem több helyzetben is a javamra vált és büszkeségemből adódóan sosem tagadtam le származásomat sem, de a sikereimet csakis magamnak köszönhetem. Van mire önbizalommal telinek lennem.
Talán egy pillanatra benn reked a levegőm a hirtelen mozdulatra, de arcomról így sem hervad le a mosoly. Engedek a húzásnak, majd akaratlan borzongok meg, ahogy lehelete a fülem alatti érzékeny pontot éri.
- Pedig fantasztikus élményben lenne részed - búgom én is közelebb hajolva, majd ahogy ujjai lesiklanak tarkómról, visszahelyezkedek az előbbi pozíciómba.
- Ha hiszed, ha nem, kivételesen ez eszembe sem jutott. Talán egy pillanatra, de megszólaltál és oda lett minden vonzalmam - megengedek magamnak egy elnyújtott sóhajt, hogy utána ismét az arcát fürkésszem. - Olyan unalmas vagy... - húzom el ajkaim, majd a pálcámat előhúzva, a táskámból lebegtetek magamhoz egy összetekercselt pergamenhalmot. - Nonó és a leendő szakmám által engedélyt kaptam a Romániai Rezervátum könyvtárához. Elég sok érdekességet fedeztem már fel eddig is és erre bukkanva te jutottál eszembe - a pultra fektetve csúsztatom elé a tekercset.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=823900#post823900][b]Denis A. Brightmore - 2020.12.31. 22:53[/b][/url]

- Nem kell nyalnod Ombozi, már oktatlak egy ideje - legyintek felé egyet mosolyogva, miután eltávolodok tőle, és mélyet szívtam cigarettámból. Szavaimmal együtt távozik tüdőmből a füst, hogy oldalvást sandítva pillantsak vissza rá.
- Kötve hiszem, mivel részese lennél - ismét megvonom vállaimat. Ujjaim közé csippentem cigarettámat, hogy a beszélgetést itt lezárva szentelhessem teljes figyelmem az óratervnek, de megint megszólal, és csak mondja és mondja. Sóhajtva tolom el magam elől a papírokat, hogy arcomat tenyerembe támasztva fürkésszem arcát.
- Nagyon hízelgő, hogy én jutok eszedbe még Romániában is - forgatom meg szemeimet láthatóan. Szkeptikus pillantásom esik a tekercsre, amely láthatóan több pergamenből áll, de nem húzom sokáig az időt. Felegyenesedve nyúlok érte, hogy felbontva futhassam át a sorokat. - Mi ez? - bármennyire is jó vagyok latinból, az egyetemi évek alatt egyre jobb, de eszem ágában sincs megerőltetni magam, hogy rájöjjek, mit rejtenek a sorok. Kérdezni sokkal egyszerűbb, végül is, csak tudja, mit hozott el idáig.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=823901#post823901][b]Ombozi Boróka - 2020.12.31. 23:09[/b][/url]

- Eddigi tapasztalataim szerint ezt nem így kell csinálni - ajkaim széles mosolyra húzom, miközben szemöldököm kihívóan megemelkedik. Hiába, képtelen vagyok elvetkőzni önmagam, még előtte sem megy.
Akaratlan húzom el a szám a megjegyzésére, de bármiféle csípős visszavágás helyett, inkább a bögrét lebegtetem magamhoz, hogy legyen mibe elfojtani a kikívánkozó szavakat. Mégis csak ő a tanárom és szeretném, ha még az maradna egy ideig... szükségem van a tapasztalataira, bármennyire is kellemetlen ezt bevallani.
- Lefordítottam, az utolsó két lap magyarul van - kezdek bele, majd kortyolok egyet, mielőtt folytatnám. - Ha jól tudom, már most is sárkányok között mozogsz. Ez egy elég régi feljegyzés, ha jól emlékszem a 19. század végéről származik. Egy megvadult sárkányról ír, amit egy elég speciális bűbájjal tettek megközelíthetővé úgy, hogy nem okozott kárt a példányban. Utánanéztem, egyik mai oktatóanyagban sem szerepel, de a rezervátumban elég részletes leírást találtam hozzá - fejezem be végül, ahogy a bögre tompán koppan a pult lapján. Nem mondom, nagy valószínűséggel eléggé megütném a bokám, ha kiderülne, hogy csak úgy tovább adok egy engedélyköteles jegyzetet, de... mint már mondtam, én mindig szerencsés vagyok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=823903#post823903][b]Denis A. Brightmore - 2020.12.31. 23:20[/b][/url]

- Igazán kimondhatnád hangosan is, hogy szükséged van rám - borzongok meg láthatóan. - Nézz oda! Hát libabőrös leszek tőle! - mutatom felé karomat, hogy láthassa, a pihék valóban mindenhol felállnak karomon, vigyorom nem lankad, ahogy visszahúzom azt, és aprót kortyolok poharamból.
- Biztos értékelik majd, hogy ezt kiadtad nekem - nevetve csóválom meg fejemet, mielőtt kékjeimet visszafordítanám a papírokra. - Kösz, legalább nekem nem kell majd megtennem - a felső lapokat teszem a pultra, hogy a legalsókkal foglalkozhassak, amiket már lefordítottak. Helyettem. Bárcsak minden ilyen könnyen menne. Kékjeim gyorsan járnak a sorok között, pár perc múlva pillantok vissza az Ombozira, tekintetemben elismerés csillan.
- Mondanék valami bókot, minthogy "nem vagy semmi", de úgyis az lenne a válasz, hogy tudod, szóval... - biccentek egyet felé. - Kösz - azzal a lendülettel teszem a papírokat a többi tetejére, hogy újra tölthessem poharamat.
- Honnan tudod, hogy sárkányokkal foglalkozom?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=823904#post823904][b]Ombozi Boróka - 2020.12.31. 23:42[/b][/url]

- Fogd vissza magad csődör, a végén még nem tudod majd türtőztetni magad - akaratlan nevetek fel, ahogy lenézek a karjára. Pontosan tudom, hogy nem a vonzerő az, ami generálta a borzongást és sérti is a hiúságom, de nem fogok emiatt a kardomba dőlni. Merlin a megmondója, nélküle is tökéletesen el tudom láttatni a szükségleteimet.
- Ha megtudják - somolyogva figyelem, várom az általam vélt gúnyos megjegyzéseket... ami nem érkezik. Percekig nézem szótlanul, a kávé maradékát pusztítva el közben, hogy talán most először, mióta hozzá járok, kedves mosoly szökjön az arcomra. Kedves és őszinte.
- Mintha ismernél - bólintok végül egyet, majd megfordulok és a csípőmet döntöm a pultnak, hogy a vállam felet sandítsak le rá.
- Csak figyelek. Azt is tusom, hogy dimágus vagy. A pletykák engem valahogy mindig hamar utolérnek - vonok vállat mosolyogva, hogy szusszanva kezdjem a balt masszírozni ismét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=823909#post823909][b]Denis A. Brightmore - 2021.01.01. 00:24[/b][/url]

- Ebben reménykedsz, mi? - villantok meg egy szemtelen mosolyt felé, hogy kékjeim akaratlan essenek a lefordított szövegre. Egy olyan bűbáj, ami nem okoz kárt a sárkányban. Vannak ilyeneket, amiket előszeretettel használunk Walesben is, de ha még egynek a tudója lehetek, hülye leszek nemet mondani. Segítséget kaptam ahhoz, hogy még közelebb kerülhessek a célomhoz: a legnagyobb sárkánykutató és gyógyító, akit valaha ismert a világ. Még büszke is vagyok magamra, amiért nem fűztem hozzá mást, csak egyszerűen megköszöntem.
- És éppen engem figyelsz, Ombozi? - féloldalas mosolyom kerül fel ajkaimra, ahogy elkapom tekintetét. - Kár, hogy ez nem pletyka. Dimágus vagyok - aprót vonok vállaimon, mintha semmit nem jelentene, majd pillantok el róla. Utolsót szívok cigarettámból, majd nemes egyszerűséggel pöckölöm a mosogatóba, hogy esése közben vonjam ki belőle a tüzet.
- Ja! - kapok a fejemhez hirtelen. - Ha pletykákból tudod, akkor nem te figyelsz - kacsintok rá, majd állok fel helyemről, hogy a kanapéhoz sétáljak és vessem le rá magamat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=823910#post823910][b]Ombozi Boróka - 2021.01.01. 00:49[/b][/url]

- Te vagy álmaim férfija, Brightmore - látványosan megforgatom a szemem, de szám szegletében ott bujkál a mosolyom. Az ilyen ritka pillanatokban sokkal elviselhetőbb a személyisége, bár a helyzet az, hogy amúgy sincs sok gondom vele. Könnyű elvonatkoztatni tőle, mikor csak utasításokat kapok és nem vár mást, minthogy némán teljesítsem őket. Én pedig ezt teszem.
- Mindenkit, aki érdekes és hasznos lehet a számomra - mondom aprót vállat vonva, miközben állom a tekintetét. Sokan lebecsülik a szájról-szájra terjedő információ morzsákat, holott rengeteg igazság rejtőzhet bennük, csupán a helyén kell kezelni őket.
- A pletykák önmagukban mit sem érnek, ha az ember nem tudja kiszűrni belőlük a valódi információkat. Mert az összes pletyka igazságon alapul - felelem mosolyogva, majd a pulttól ellökve magam viszem a bögrét a mosogatóba, hogy utána irányt váltva álljak meg a kanapé támlája mögött.
- Viszont egy valamire még így se sikerült rájönnöm - kissé lejjebb hajolva szegezem rá tekintetem. - Mitől vagyok számodra ennyire unszimpatikus? - kíváncsiság csendül hangomban, miközben ajkaim félmosolyra húzódnak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=823911#post823911][b]Denis A. Brightmore - 2021.01.01. 01:14[/b][/url]

- Ezt sokan mondták már, és eddig mindenki megbánta - leginkább én, de ebbe most véletlenül sem szeretnék belemenni, plusz köze sincs hozzá, szóval továbbra is féloldalas mosolyommal pillantok rá. Talán abban reménykedem, hogy valami értelmes is elhagyja ajkait egyszer, de minduntalan csalódnom kell.
- Nemt'om, Ombozi. Rólam túl sok pletyka terjengett ahhoz, hogy elhiggyem, van igazság alapjuk - fordulok hátra vállam felett, hogy végül könnyedén huppanjak a kanapéra. Cortez azonnal a hasamra ugrik, automatikusan kezdem el simogatni, miközben karomat csúsztatom tarkóm alá.
- Ez nagyon egyszerű - vigyorodom el szélesen. - Borzasztóan visszataszító a viselkedésed.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=823912#post823912][b]Ombozi Boróka - 2021.01.01. 01:25[/b][/url]

- Valami azt súgja, hogy veled az élen - pillantok le rá, szinte tükrözve Brightmore mosolyát. - De ne aggódj, nincs szükségem ilyesmire, pláne nem veled - somolyogva nézem immár helyette az ólálkodó macskaféleséget. Biztos vagyok benne, hogyha Cortez képes lenne emberi alakot ölteni, Brightmore szakasztott mása lenne. Mind külsőleg, mind személyiség ügyileg.
- A mennyiség mehet a minőség rovására, de a felszín alatt ott rejtőzik. Csak a kiindulópontot kell megtalálni - pontosan tudom, hogy miről beszélek, hisz rólam is rengeteg kering mind a kastély falain belül, mind az egész faluban.
- Ó, igen? Felvilágosítanál, kérlek? - alig bírom visszafogni a kikívánkozó nevetésem, miközben oldalt biccentem kissé a fejem. Annyira röhejesnek tűnik ez a mondat pont az ő szájából... pontosan ezért vagyok annyira kíváncsi a folytatásra.