Minden RT játékra, ami a faluban vagy annak környékén játszódik.

Evena Noxen

Sárközi Norbert Dorián

 Nincs ellenvetése és lépésben velem együtt felmegyünk a harmadik szintre, a privát szektoromba, ahol minden sokkal Evenásabb, nyoma sincs a lenti két rész puritán rendezettségének és távolságtartó miliőjének. - Nemrég. - felelem kérdésére szűkszavúan, s meg is érkezünk ekkorra. Itt fenn minden csupa fa és kő és otthonosság. A falakon családi képek, saját készítésű velencei stílusú álarcok. A konyhából árad az agyagedényben készülő csülkös káposzta illata. A nappali és a konyha a galériázott rész alatt kapott helyet, míg odafenn a hálószobám, a laborom és a fürdőszobám van. Elveszem a kandalló melletti kényelmes fotelből puha fekete köntösöm és hellyel kínálom a férfit. - Megkérdezhetem miféle balesetet szenvedett és, hogy milyen terápiát alkalmaz önön az orvosa? Milyen szereket vagy kezeléseket kapott eddig? -leülök a másik fotelbe és szembe fordulok a férfival.    

Evena Noxen

Sárközi Norbert Dorián

 A szó hallatán, hogy motorbaleset egy pillanatra felrémlik bennem a kép amikor pár nappal ezelőtt, akaratom ellenére majdnem elütöttem azt a deszkás lányt. - Mint vasparipás át tudom érezni milyen lehetett. - jegyzem meg szomorkásan, miközben kiveszem a zsebemből a kis badellát, melyben lila színű folyadék van, ami mintha folyton kavarogna. Ezalatt megtudom, hogy a kollégám valószínűleg főzetekkel rehabilitálja a férfit, ami elég sikeresnek tűnik. Eltekintve attól, hogy pár emberre még nem emlékszik és bottal kénytelen járni. - A lábát a baleset óta nem képes rendesen mozgatni? - kérdem és a botra pillantok.

Evena Noxen

Sárközi Norbert Dorián
 
 A hasonlóságok egy emberben bizalmat ébresztenek és könnyebben megnyílnak. Ez ebben az esetben is helytálló tézisnek bizonyul. - Igen, a motort örököltem, ahogy a szenvedélyt is. -mondom mosolyogva. - A szavaiból ítélve ön auror igaz? -teszem fel az igen kézenfekvő kérdést. Minden bizonnyal az, hiszen terep és vad szavakat használ és a megölés is csak náluk ilyen kerül egyértelmű kifejezésre a munkával kapcsolatos szakzsargonban. - Hogy áll a hipnózishoz?- Egy újabb kérdés, mely talán elindíthatja a kezelést, de gátját is szabhatja, ha esetleg úgy adódik.

Evena Noxen

Sárközi Norbert Dorián

 Látom rajta mennyire nem örül annak, hogy "csak" tanácsadó és nem aktív állományú auror. Nincs rosszabb, mint a kispadról figyelni a többiek játékát és csak bekiabálni a biztató szavakat. Nagy elánnal utasítja el a hipnózist, ezek szerint vagy rossz tapasztalata van vagy tart tőle valami miatt. Inkább az utóbbira tippelek abból, hogy azért mégis csak érdeklődik. - Nos, a fájdalmát nem csak gyógyszeresen próbálhatnánk meg kezelni. Hipnózis alatt kísérletet tehetnénk arra, hogy egy védőgátat emeljünk a lábában lévő érzőidegek és az agya érzésközpontja közt. Ezzel megszűnne a kínzó érzés, míg magát a szervi bajt a kollégám rendbe nem hozza önnél. - magyarázom. Nem tudok csodákat tenni, de ez egy olyasfajta szuggesztív programozás, melyre vannak precedensek a klinikumban.

Evena Noxen

Sárközi Norbert Dorián

 Valahogy éreztem én, hogy egy véovábbbn róka, aki még a saját anyjában sem bízik, és ilyenkor örülök, hogy vágyálmot módosítottam és nem lettem auror, mint ahogy még első pár évemben szerettem volna. - Erre a lehetőségre is felkészültem. - tolom elé a köztünk álló dohányzóasztal fáján a kis üveget - Ez itt nagy hatásfokú fájdalomcsillapító kivonat, ami teljesen természetes összetevőkből áll. Így a függőség kialakulása kizárt. Egy csepp is ugyanannyira hatásos mint száz, ebből tegyen a benne lévő kis pipetta segítségével egy cseppet naponta egy szem kockacukorra és egye meg. A kezelése további haladásáról engem, míg erről a szerről a kollégámat tájékoztassa kérem. - mondom el intelmeimet a férfinak és remélem könnyebben viseli majd a gyógyulással járó nehézségeket.

Evena Noxen

Sárközi Norbert Dorián

 Nem hinném, hogy ne tenne meg mindent azért, hogy újra a régi legyen, így kérdését is inkább csak a megbizonyosodás jelének tekintem. - Azt megérzi majd, abban biztos lehet. - Nem lesznek pokoli kínjai sem elvonási tünetei, hiszen hozzá sem szokik, illetve, ha úgy vesszük mégis, csak jelen esetben a csökkent fájdalomhoz fog hozzászokni, nem annak okozójához. Én már csak tudom, tizenkilenc évből kilencet ennek a szernek a szedésével töltöttem. Magam fejlesztettem ki, miután az a sok vacak, amiket szedettek velem alig használt és nem sokat tompított a fájdalmaimon, melyeket azon az éjszakán átéltem. - Ha szükségét érezzük biztosan fogunk konzultálni egymással. - nyugtatom meg a férfit, mivel úgy érzem kezdi megbánni, hogy eljött hozzám ma.

Evena Noxen

Sárközi Norbert Dorián

 Elmosolyodom, a röhögés most nem játszik, elvégre mégis csak egy betegemmel beszélek. Van egy határ, amit nem szerencsés még abban az esetben sem átlépni, hogy ha maga a páciens a kezdeményező fél. Így szépen elodázom ezt a pőre poént, meghagyva az enyészetnek, pedig volna rá pár ütős kontrázásom, de na. A férfi lassan indulni készül. A bezárt boltra való hivatkozás, nos jogos, de mit tehetnék, én vagyok a patikáriusnő, a gyógyító és jelen esetben a pszichiáter is egyazon személyben. Mindketten elindulunk lefelé. Leérve jut el tudatomig az amit még fenn mondott: "Hárman várnak odalenn."...Na basszus egy legilimentor...Fut át agyamon. Rápillantok és magamban mondom ki, amire gondolok. - Azért szólhatott volna... -biztos vagyok benne, hogy kiolvasta belőlem. - Akkor minden jót és jó egészséget! Ha bármi panasza van, az ajtóm nyitva áll ön előtt! Viszlát! - búcsúzom el a magas férfitól és figyelmem az újra "Nyitva" feliratú ajtón beérkező emberekre összpontosítom.

Evena Noxen

Erik

Egész délelőtt szakadt az eső. Ami arra való tekintettel, hogy szünet van, nem épp egy kellemes tényező.
Igazából már megbánta, hogy nem utazott haza, de úgy volt vele, hogy jobb lesz neki most itt. Természetesen hiányzott már a családja, és kicsit elkeseredtek, mikor megírta, hogy nem utazik, de megértették, és nem akarták hazaparancsolni, amiért igen csak hálás volt.
Minden napját előre megtervezte, csak hogy biztosan ne unatkozzon soha. Így miután elállt az eső, bakancsot húzott és elindult lefelé a faluba, hogy teljesítse az az napra kitalált teendőket.
A pocsolyákat kerülgetve, az enyhén csúszós úton haladni nem volt épp egy leányálom, és nagyon oda kellett figyelnie, hogy hová lép. Persze ennek a nagy koncentrációnak az lett az eredménye, hogy sikeresen neki ment egy másik embernek, mivel nem látta időben a közeledő fiút.

Vitéz Rebeka

Eső. Reggel óta folyamatosan esik, de ez engem hidegen hagy. Dél óta vonaton ülök és zötykölődök, rohamosan haladok új "otthonom" irányába. Még nem sikerült eldöntenem, hogy ez jó ötlet-e, rengeteg pro és kontra érvet sorakoztattam fel fejemben az elmúlt 4,5 óra alatt. Egy darab utazótáskám lent hever a földön, lábaimat rajta pihentetem, miközben fejemet az ablaknak döntöm. Meredek a semmibe és ahogy a vonat zakatol a síneken, úgy zakatolnak az én gondolataim is. Azonban ebből a majdnem alfából az ránt vissza, hogy a vonat lassulni kezd. Hallani a fék csikorgását, majd hamarosan emberek nyüzsgését, akik elindulnak kifelé a kijárat felé. Megérkeztem. Itt vagyok és innen már nincs visszaút egy ideig. Táskámat hátamra dobom, majd bőrdzsekim zsebébe süllyesztett kézzel sétálok végig a tömött folyosón, majd egy jól irányzott ugrással szállok le a vonatról. Ötletem sincs, hogy merre kellene elindulnom, így arra haladok, amerre a tömeg visz. Ők csak tudják merre van az arra. Kiszúrok magamnak egy három fős társaságot, akik szintén nagy pakkokkal indulnak el. Ránézésre pedig annyi idősek, mint én. Elég határozott, célirányos léptekkel haladnak, így ők biztos többször jártak már erre. Hamarosan kiérünk egy kisebb térre, ahol szétszéled a tömeg, és én ott maradok "egyedül". Körbepillantok, zsebemből előveszek egy doboz cigarettát, rágyújtok, majd egy tetszetős irányba elkezdek sétálni. Fejemet lehajtom és csak megyek az ismeretlenbe, míg nem valaki a mellkasomnak csapódik. Meglepetten nézek rá az ismeretlen lányra.- Hali! - köszönök rá a legsármosabb mosolyommal a csajra. Szívok egyet a cigiből, majd kapva kapok az alkalmon. - Ha már így egymásba botlottunk, nem tudod véletlen, hogy merre van az a "híres, neves" iskola?

Erik

Vitéz Rebeka

Elég értetlenül nézek a lányra, hogy miért szabadkozik itt nekem. Félre biccentett fejjel figyelem, majd miután befejezte, a legpimaszabb mosolyomat villantom rá.
- Nyugi Drága! Nem történt semmi... -  mondat közben megérintem a lány karját. Ez már egy annyira bevett mozdulat, hogy szinte magától jön. Lehet, hogy egy idegen számára ez már sok, mivel ismeretlenül léptem be az ő kis intim szférájába, de sebaj. Általában a lányok nagy része értékelni szokta ezt, legalábbis eddig ezt szűrtem le az eddigi tapasztalataim alapján. Mondjuk az eddigi lányok nagyrészt nem voltak teljesen ismeretlenek, már egy ideje lófráltak körülöttem mielőtt szóba elegyedtünk és a többi pedig jön magától. Nem mondom, hogy egy Casanova vagyok, az azért túlzás lenne, de nem hazudok ha az a vágyam. Valahol pedig el kell kezdeni. Aki nem lesz vevő rá... na azt úgyis időben meg fogom tudni. Általában hamar tudatosítják bennem a lányok, mi is a helyzet.
A kérdésemre igenlő választ kapok, aminek köszönhetően egy kicsit megkönnyebbülök. Így nem fogok céltalanul bolyongni egy ismeretlen településen, ahol még előtte sosem jártam. Előbb utóbb tuti oda találtam volna, de azért egy így nagyban megkönnyíti a helyzetemet.
- Mit szólnál előtte egy kis... uzsonnához? - nézek mondat közben az órámra, majd újra a lányra. Két vagy akár három legyet is egy csapásra.
- Egyébként kit tisztelhetek a kisasszonyban? -

Erik

Kiscsaládom
Otthon

Kiscsaládom
Otthon

Kiscsaládom
Otthon

Jeanette Bergström

Első nap. Ezek általában mindig nehezek, és ez most sem volt másképp. Nehezen indult a reggel és nehezen is folytatódott. Sokszor sikerült eltévedni és többet káromkodtam ma, mint egy egy szokásos napon. Az iskola felfedezését hamar feladtam. Igaz tegnap kaptam egy kis segítséget, de hát úgy érzem, hogy hangya******i volt amit én ebből az iskolából láttam tegnap este. Szóval hamar úgy döntöttem, hogy előbb az a kis települést kellene felfedezni, ahol érkezésemkor jártam. Így már késő délelőtt elindultam valamerre, bóklásztam amerre a lábam vitt, bementem pár boltba, vettem magamnak ezt-azt. A nagy vizsgálódásban megfeledkeztem arról, hogy ma még nem ettem semmit. Erre a hasam irgalmatlan korgása hívta fel a figyelmemet. Mivel nem tudom merre van itt valami étterem, így a legelső helyre bementem, ahol úgy tűnt árulhatnak valami ételt. Így kötöttem ki egy csárdában. Körbetekintés nélkül indultam el a pult irányába, majd egy jól irányzott mozdulattal felültem a legközelebbi székre. A csapos éppen eléggé el vol foglalva, így várnom kellett. Ez idő alatt legalább szemügyre tudtam venni a helyet. Hááááát....

::Gálffy Erik

Jeanette Bergström

A nagy körbetekintés közben feltűnik nekem valami, vagy inkább valaki, aki nagyon nem illik bele a képbe. Egy lány. Egy lány, akinek nagyon ártatlan és szűzies kinézete van. Vajon mit keres ő itt? A sok rossz arcú férfi között, akik jelenleg itt csöveznek eléggé furcsa látványt nyújt. Egy vajsör pihen előtte, amiből még úgy fest egy kortyot sem ivott. Vajon fog vagy csak dísznek van? Egy ideig csak nézem, méregetem. Vajon egyedül van? Ha igen, akkor elég bátor a kicsi lány. Kicsi... nagyjából annyi idő lehet, mint én. Szóval erős kifejezés a kicsi. Eltöprengek azon, hogy miért jön ide be egy ilyen boszi. Jobban el tudom képzelni egy cuki, macskás képekkel, rózsaszín és fehér porcelánokkal teli kávézóban, ahol mindenki teázik és úgy fogja a csészét, hogy közben kifelé áll a kisujja. Hosszas méregetés után úgy döntöttem, hogy megkérdezem mi járatban van ő itt. Felpiszkálta a fantáziámat, és mivel az elmúlt öt percben senki nem ült le mellé, így talán senki nem próbál meg megverni azért, mert szóba elegyedek vele. Egy-két ügyes mozdulattal odacsusszanok a mellette lévő székre. - Szia! Megkérdezhetem, hogy mit keresel te itt? Nem félsz, hogy valamelyik csúnya bácsi elkap és bevisz magával hátra a WC-be aztán...? - nem fejezem be a mondatot, csak tudja mire is gondolok. Ha nem érti, akkor pedig jobb ha nem én magyarázom el neki. A felvilágosításra ott vannak a szülők. Sose fogom elfelejteni azt a kínos beszélgetést apámmal. Pedig ha tudta volna, hogy azon már réges-régen túl vagyok. Na mindegy.

::Gálffy Erik