36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék
Rét - Alexander Burton hozzászólásai (3 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Alexander Burton
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 118
Összes hsz: 134
Írta: 2020. július 21. 14:44 | Link


ketten, testvérek, mi, délután; illusztráció


Azt hiszem, a combomon hangyák mászkálnak, vagy csak elzsibbadt, de az sem baj, ha most ösvény vagyok számukra, hogy most rajtam keresztül vezet az útjuk. Fülemet fűszálak csikizik és tincsei, a sötét, puha tincsek, ahogy a másik oldalt ujjaim játszanak vele lustán, kellemesen folynak ki ujjaim közül, majd veszem vissza, cirógatom, becézgetem szinte, szavak nélkül, mégis azzal a távval, amit ilyenkor tartok, amikor lelkem egy másik fele mutatkozik. Nincs bennem harag soha, sem siettetés, hogy más legyen. Ma ő kell nekem.
Hátam alatt kilapulnak a fűszálak, eltörnek, hajolnak, föld koszolja fehér felsőm, de cseppet sem számít, igaza volt hiszen, ez a rét szép és kellemes, az egész birtok kellemes, a színek és formák jót tesznek a szememnek. Örülök, hogy itt van, még ha valahol bosszant is az, hogy nem egy helyre kerültünk, nem egy színben mutatkozunk. Végtére is, nem élünk itt, ez tény, a kék kellemes a sárgával, abból zöld lesz, olyan zöld, mint amilyen az alattunk pihenő gyep színe, amelynek illata ivódik bele bőrünkbe, ruháinkba, lelkünkbe. Nem akartam kijönni, haza kívántam menni, elvégre ha már tanulok, van leckém is, akad, és ott a másik hely is, amely többet követel és kíván, mint ennek kezdeti szakasza, haladni kell az úton, amely ki van jelölve nekem, haladni akarok, ő pedig mindig emlékeztet, pihenni kell. Pihenni is kell, muszáj, különben ha túl sokáig égek magas hőfokon, akkor vége az egésznek, akkor hamar kiégve találom magam valahol mélyen, elárvulva. Ez fájna, így megint fejem hajtva engedelmeskedtem a húzásnak.
- Hiányzik az eső - az illata, az állaga és a fülledt, párás levegő. Itt minden száraz és a nap éget, még mindig erre emlékeztetem magam, pedig még mindig itt vagyunk és nem is tervezünk visszamenni. Egyelőre. Kényelmes így, de száraz.
- Sikerül beilleszkedni azért? - fejem feje mellett, lábaink mutatnak más irányba, de egymás mellett vagyunk. Árnyékban, csak lábfejem égeti a nap, kellemes így, a hangyákkal együtt. Kifeküdtünk ide, csendben, néha szólalunk meg, közben létezünk. Mert léteznünk kell. Örökké.
Utoljára módosította:Alexander Burton, 2020. július 22. 00:21 Szál megtekintése
Alexander Burton
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 118
Összes hsz: 134
Írta: 2020. augusztus 3. 21:33 | Link


ketten, testvérek, mi, délután; illusztráció


Most talán még az sem zavarna, ha eleredne az eső. Itt az is kellemesen meleg, elviselhető, néha szinte felüdítő, amikor a hideg cseppek elérik a bőrömet. Persze, csak most, amikor majd jön a hideg idő, meg a hó, akkor majd szeretnék megint angol földön lenni, bár tagadhatatlan, azzal sincs bajom, ha hófehér a táj, csak vakít. Vakít és kevésbé élvezem, mint mondjuk az őszt, ami lassan de biztosan halad majd felénk. De mi most a jelenben vagyunk, a jelenben fekszünk a fűben és ráz ki a hideg, amikor ismét megérzem a lábamon a mászkáló apróságot. Nem bántom, így ő sem mar belém, mintha ennek az egésznek a békéssége még rá is hatna, most nem kell harcolni, csak menni, menetelni előre.
Rápillantok, arra, akit már akkor tudtam, hogy sosem akarok elengedni, amikor először láttam meg. Aki félt talán akkor, amikor kiderült, hogy ő nem egyedül van, hogy ő benne mi és kik rejlenek. Hogy ennek a félelemnek semmi jelét nem látom, hogy megbízik bennem és bármi van, ketten oldjuk meg. Nekünk hiányzik az eső, mégis, tudom, talán a többieknek is. Anna… Anna legalább felveheti azon ruháit, amik keveset takarnak és amikről, róla, nem tudom elszakítani a tekintetem. De most nem Anna van, hanem Vivi. És egy pillanatra sem bánom, sosem, senkit. Megtanultam elfogadni, a türelem néha nem sikerül, de elrejtem, ha véletlen érzem.
- Átérzem. Akadnak érdekes… alakok – tudom, hogy neki még jobban nehezebb, sajnos a társadalom nincs ahhoz hozzászokva, mely őt jelenti és nagyon figyelek arra, hogy ne érje semmi, ne támadják, mert akkor… Akkor én is támadok. Nem. Nem lehet baj. – De a tananyag furcsaságán kívül, nincs más gond. Megnézted milyen az a… Levita? – haragszok még mindig a botra, még ha amúgy mi ketten lakunk, egy helyen, legalább ebben is egyek lennénk, viszont már képes voltam valamelyest elengedni. Vajon mindenkinek tetszik? Domencio vajon bírja, ha épp ő vezet? Bár talán ritka, mégis, megeshet. Abban biztos, hogy Rachel rettentően élvezi. Érzem ujjait a tincseim közt babrálni, mégis maga a kérdés az, amelytől ugrik egyet bensőm. Sok mindent mond és sok mindent teszünk, amit nem mondhatok ki és amitől nem rándulhat arcom sem. Semmim, igazából.
- M-mm. Kicsit kevesli az időt, sok itt az új, ismerkedne. Meg, ő Anna – mosolyodom el, hogy ne aggódjon, hogy nincs semmi. – Adj időt a dolognak, le fog apadni a haragja. Ahogy Rachel pörgése. Úgy hallom, ő is élvez itt lenni.
Szál megtekintése
Alexander Burton
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 118
Összes hsz: 134
Írta: 2020. augusztus 9. 21:59 | Link


ketten, testvérek, mi, délután; illusztráció


Tudom, biztosan tudom, hogy mi az, ami nehezebb neki, mi az, amivel elbír, csak éppen idő kell neki. Tudom, mert ismerem és ismerni is fogom mindig, de szeretem, ha beszél és elmondja azt, ami nyomja, ami miatt épp rosszat vagy épp jót érez. Ugyan úgy beszélhet mindegyikük, csak más és más a kapcsolat, de alapvetően mindenkit meghallgatok – az már más, mit válaszolok vagy teszem-e. Van, amikor csak hagyni kell a szavakat kitörni, van, amikor megoldás kell rá, ha elfogadják. De most a testvéremmel kell lennem, hogy itt feküdve csak érezzük egymást, minden más jön magától.
- Igen, ez ismerős. Mind régebbről, mint máshol. Mindenki szeretné – ez az egészséges vagy épp kicsit már túlzó versengés nem nekem való, másban szokásom, de arra ők nem adnak pontokat sem mást, a szorgalmam pedig ingadozó. Ha valamivel jót teszek, öröm, ha hibázok, akkor megtörtént. – Örülök, ha kedvesek. Itt elég sokan – bár mindenkit nem is ismerek és nem is fogok, nem is akarnék, de ez az általánosság illik erre a helyre legfőképp. Lehet mert ez valamiféle alap, lehet csak jókat fogtunk ki és ebből szőttük le a tapasztalatot. Kissé mozdítok a lábamon, hogy a mászkáló érzés elmúljon, majd úgy fürkészem én is az eget, majd a közeli fák lombjának csúcsait.
- Nem is muszáj könnyen. Én is furának számítok sok dolgommal, majd megismerik, hogy nem vagy az. Csak kicsit más, másokkal együtt egyszerre, és talán lehetne ez a furcsa, de nekem sose jött ez a szó a számra – lehetséges az elfogultság, biztosan az és él is, a társadalom pedig sokszor, sok mindenre süt rá eleve olyan bélyeget, amit nem kellene vagy nem szükséges. Mindegyik fele más, mindenki másmilyen, csak azt kell megérteni, hogy léteznek, az nem elvárt, hogy a miérteket is tudják. Kíváncsi vagyok arra, hogy ki jelent meg eddig és hogy sikerült neki, de ezt csak attól tudhatom meg, aki épp előttem lenne. Bátorító leszek, támasz, ugyanúgy, ahogy eddig. Anna kapcsán már minden más, de eddig is óvtam azt a törékeny burkot, amely keletkezett és amely ott volt, van közöttünk. Érte, értük muszáj, mert egyiküket sem tudnám elveszíteni.
- Lehet, nem is kell sosem egyformának lennetek. Nekem sosem lennétek és előbb vagy utóbb el fogja ő is fogadni, hogy te mit kívánsz. Tudod, ha erőlteted, annál jobban lázad – vajon csak azt akarom, hogy ezt hallja vagy tényleg így van? Nekem sosem lesznek egyek, hiszen nem kezelem egyformán sem őket. Az viszont igaz, hogy szeretném, ha békében lennének. Lassan emelem saját kezem, hogy megkeressem övét, a puha kézfejet, amelyre finoman szorítok rá, csak jelezvén, még mindig mellette állok és leszek. Örökké.
Szál megtekintése
Rét - Alexander Burton hozzászólásai (3 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék