Nyílik a hatalmas tölgyfaajtó és ahogy kilépsz első helyszínként a rétet pillantod meg. Hosszan terül el a szemed előtt, míg meg nem állítja szemben az iskola kapuja, oldalt pedig addig tart, amíg a piknikező tisztás meg nem állítja. Aztán pedig már valami más kezdődik, ami megelőzi a hatalmas erdőt, melybe nem érdemes mászkálni legyen nappal vagy éjszaka, hiszen ki tudja pontosan mit is rejt az a szempár, mely az avarszinten megbújva követ téged. A réten viszont a fű tökéletes ameddig csak a szem ellát és ha bőrödet perzseli a nap nincs más dolgod csak beülni az elvétve található fák hatalmas koronájának egyik hűs lombja alá. Viszont ha bátor vagy, esetleg a nap oly kegyes, hogy nem kell menekülni előtte akkor a padokat ajánlom, hiszen ott is kényelmes. Sokan fordultak/fordulnak meg most is itt, és sokszor próbálták nevükkel fémjelezni ittlétük vagy érzéseik, de eddig senkinek se jött össze, így a padokon se a rongálás se az idő vasfoga nem mutatkozik meg, ugyanúgy ahogy a fáknál sincs esélyük. Ez az a hely ahol tipikusan a legtöbb ember megfordul, hiszen szinte mindenki ide merészkedett ki elsőnek és itt szerzett barátokat is magának, akikkel vagy itt találkozik újra vagy itt ismer meg másokat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=776965#post776965][b]Balić András Dorián - 2019.10.05. 14:46[/b][/url]

Első napok, ez mindig a legrosszabb. Kombinálni az órarendeket, ott is ott lenni, ahol nem tudsz, de türelmet nem akarsz és nem is tudsz sehol kérni. Nagy sóhajjal vakargattam a tarkóm, ahogy az iskolai faliújságot átnéztem és megtaláltam a nekem kellő infót. Egy nevet. Mert oda már eljuttattak, hogy a helyi illúziómágiában jártas oktató házvezető, de a nevét nem tudták volna megadni. Bezzeg mikor én voltam itt alapképzéses, azt is ismertük,a ki még itt se tanított - nyilván nem, de ha a maiakat fel kell világosítani, akkor így van. Nem is számít ez már annyira, mert belefutok egy kastélyba befelé igyekvő kék taláros kislányba, aki előzékeny válaszok terén, és miután befejezte  bámulásom, el is mondta, hogy mintha a réten látta volna a tanárnőt. Én meg elindultam, ha megköszönöm se venné észre, lefagyott szerencsétlen. Ellenben velem, zsebre vágtam ugyanis a kezem és elég gyorsan kint is voltam, a friss levegő jobban tetszett, mint odabent ami megszorult. Az hiszem most sem lesz a kedvencem és képtelen lennék ide visszaköltözni. Sokat fogok utazni, de ugye valamit valamiért. Azt nem teljesen értem vagy akarom, hogy Bonnie miért szeretné, ha a barátnőjével beszélnék valami posztról. Nem hangzik jól.  Kicsit keresgélve ugyan, de így korban belőni egy valakit sikerült, aki éppen a padon üldögélt.
- Perge Vanessza? - kérdeztem kicsit lefelé hajolva elé, ha nem vett volna észre, rossz szokás. Ha igazam van, ha nem, azért egy bemutatkozást ugye megér a dolog, szóval megelőzve a visszakérdést nyújtottam kezet. - Balić András vagyok, idén kezdek mesterképzést és az illúziómágia oktató nőt keresem, jó esetben sikerrel - tettem hozzá egy mosollyal.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=777024#post777024][b]Balić András Dorián - 2019.10.05. 22:30[/b][/url]

Semmi szándékomban nem állt a frászt hozni a nőre, még csak indirekt módon sem akartam zavart az erőben, de az arca egész mást tükrözött, aztán a válasza meg pláne. Kicsit esetlenül hatott az egész, de persze előfordulhat, hogy pályakezdő tanár, én meg még a tanárikar jórészével is közel egyidősnek, ha nem idősebbnek tűnök. Nem hibáztatom a meglepődését, de egyelőre nem is tudom be a magaménak.
- Ennek örülök, kínos lenne, ha már a harmadik nőnél próbálkoznék ezzel a szöveggel - nevettem is el magam, mert a vicc mindent old, néha gátlást nem, de ez most egy túl nagy kanyar lenne, inkább finoman és gyorsan megszorítottam a kezét majd elengedve néztem rá le. Kellemetlennek biztos az a különbség így kicsit kivárva végül leültem én is. - Ha megengedi - aztán a kérdése is előkerült, én meg gyakorlatilag csak ezért futottam neki a napnak, így helyben is voltunk. El is kezdett belőlem hamar ömleni az információ.
- Pár hónapja intenzíven dolgozom együtt a munkahelyemen illuzionistákkal. Eddig is volt velük közös projektem, de nem láttam bele ennyire. De elképesztő amit művelnek, igazság szerint talán külön ág is - vigyorodtam el, ennyire nem értek hozzá - még -, de talán nem is lövök annyiban mellé. Szeretnék egy próbát tenni, ha van rá lehetőség. De ne szaladjunk ennyire előre.
- Ne haragudjon meg, de olyan ismerős. Nincs valami médiás dolga - kérdeztem találomra bökve dolgokra, mert most meg nem mondom hol, de a neve után az arca is elég ismerős. - Egyébként. Színházban dolgozom, és kellékesnek, jelmez és látványtervezőnek készülök... aminél, nos, nem volna hátrány. De őszintén szólva, semmit nem tudok az egészről.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=777564#post777564][b]Balić András Dorián - 2019.10.08. 21:40[/b][/url]

A nevetés jó, apám meg mindig azt mondta, hogy ha akarok valamit egy nőtől, ha nem, elsőre röhögjön engem ki minimum egyszer, különben nincs alapja a kommunikációnknak. Pipáltam, mehetek a lényegre azt hiszem, legalábbis reméltem. A cél még messze volt, de azért már láttam pislákolni a fényét. Le is ültem a nő mellé, aki azért a zavartságát nem leplezte - nem tudom miért, biztos megzavartam a tanodán kívüli szabadidejét. Ez mondjuk nem szép tőlem.
- Nem láttam még mindet, igazából nagyobb találkozókon ha volt is szerencsém hozzájuk, azért nagy volumenben keveset figyelhettem meg - ismertem el, de ami eddig megfogott, az valóban maga volt a csoda. És itt többről beszélek, mint káprázat vagy egy kis szín az előadásba, egyszerűen egy mugli színház díszletmunkájának vére és verejtéke kevés ahhoz, ami néha sikerül. Ilyenkor sajnálom kicsit, hogy ennyire el vagyunk szeparálva a mugli világtól. Megérné nekik is, nekünk is. Egész más lenne ennek az egésznek a fekvése. - Megmutatja azt, ami ott lehetne. Én inkább nem egy kiegészítőnek látom, hanem magának az alapnak, olyannak, amihez hozzá tud tenni a színész. Mi mindig szituációk építésével adunk a közönségnek, erre lehet rátenni - írtam körbe a nézeteimet széles mosollyal, mert tény, hogy határozottan nagy lelkesedéssel tudok élni, mikor beszélni kell a munkáról. Nem jött be az első utam, de ez nem jelenti, hogy megutáltam volna bármit.
Ahogy néztem a nőt, tényleg ismerős volt, de hiába ráncoltam a homlokom, csak jött a hülye kérdés, aztán vártam. Látszólag őt se érintette nagy örömmel, de mielőtt elnézést kérhettem volna tovább bontotta a dolgot.
- Jaj az a divatos cucc, valamelyik exemnek volt könyvjelzője - világosodom meg, én nem élek ilyenekkel nyilván. - Most tolhatnánk egy közös fotót neki de - őszintén szólva nem tudom már a nevét, kinek kéne elküldeni. - Nem tartjuk a kapcsolatot. Viszont...
A tanulásért mindent.
- Lehetne róla szó? Komolyan érdekelne, nem csak elméleti szinten, bár hogyan zajlik? Gondolom vannak feltételek...