Nyílik a hatalmas tölgyfaajtó és ahogy kilépsz első helyszínként a rétet pillantod meg. Hosszan terül el a szemed előtt, míg meg nem állítja szemben az iskola kapuja, oldalt pedig addig tart, amíg a piknikező tisztás meg nem állítja. Aztán pedig már valami más kezdődik, ami megelőzi a hatalmas erdőt, melybe nem érdemes mászkálni legyen nappal vagy éjszaka, hiszen ki tudja pontosan mit is rejt az a szempár, mely az avarszinten megbújva követ téged. A réten viszont a fű tökéletes ameddig csak a szem ellát és ha bőrödet perzseli a nap nincs más dolgod csak beülni az elvétve található fák hatalmas koronájának egyik hűs lombja alá. Viszont ha bátor vagy, esetleg a nap oly kegyes, hogy nem kell menekülni előtte akkor a padokat ajánlom, hiszen ott is kényelmes. Sokan fordultak/fordulnak meg most is itt, és sokszor próbálták nevükkel fémjelezni ittlétük vagy érzéseik, de eddig senkinek se jött össze, így a padokon se a rongálás se az idő vasfoga nem mutatkozik meg, ugyanúgy ahogy a fáknál sincs esélyük. Ez az a hely ahol tipikusan a legtöbb ember megfordul, hiszen szinte mindenki ide merészkedett ki elsőnek és itt szerzett barátokat is magának, akikkel vagy itt találkozik újra vagy itt ismer meg másokat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=789159#post789159][b]Anik Khan - 2020.01.14. 16:26[/b][/url]

Fázósan húzom össze magamon  kabátot, mert hiába az extra melegítő bűbáj, valahogy ezt a hideg időt képtelen vagyok megszokni. A második telem itt. Az első se volt unalmas, gyakorlatilag mindenre rácsodálkoztam, emlékszem, Sol ismertetett meg a hóval is, hiszen korábban még nem tapasztaltam, csupán csak útikalauzokban olvashattam róla. De más dolog olvasni és más dolog tapasztalni. Viszont már jobban viselem, mint tavaly, amikor szinte kijönni se szerettem volna.
Néha azonban kell a friss levegő, a pince mélye még a végén teljesen megőrjít. Ebben a hidegben pedig szinte minden zug foglalt, a szerelmesek mindenhol ott vannak, amit nem csodálok, hiszen egymást melegítik. Sol és én azonban másmilyenek vagyunk, mi annyira nem tudunk nyíltan egymásba olvadni, mint mások, ráadásul minél inkább közeleg a dátum, annál nehezebb türelmesnek lenni. Most is, mikor egyedül bandukolok, ezt próbálom teljesen kiűzni a fejemből. Tényleg, lassan minden vele töltött perc kínszenvedés lesz, de már csak egy kicsit kell erősnek lennünk, már csak pár hét.
Éppen azon tevékenységek listáját gyűjtöm össze, melyeknek köszönhetően gyorsabban telik majd az idő, mik mondjuk teljesen kimerítenek, és amelyek miatt nem akarok majd másra gondolni este, csak arra, hogy aludjak. Nos, nem sok minden jut az eszembe, de gyorsan el is terelődik a gondolatom, mikor a szemem sarkából látom, hogy egy nagyobb madár leesik a fáról, és csodálkozva összevonom a szemöldököm. Ki látott már olyan, hogy egy augurey fogja magát és lefordul a fáról? Lehet megfagyott. De nem, nem augurey, még csak nem is madár, és ahogy ráeszmélek, hogy egy ember, sietősen elindulok felé.
- Héhéhé!
Nyugodtságot erőltetve a hangomba, mellé térdelek, és sok minden vagyok, csak képzett ápoló nem, így nem kezdem el rögtön meggyógyítani. Sok itt a hős, de én csak a hercegi rangig jutottam.
- Mid fáj?
Mert azt látom, hogy eszméleténél van, azt meg inkább el se mondom neki, hogy egy nagy, szomorú madárnak néztem, és remélem csak, hogy beszélni tud, és nem harapott rá a nyelvére, vagy bármi ilyesmi.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=789254#post789254][b]Anik Khan - 2020.01.14. 21:00[/b][/url]

Igen, a seprű valahogy tényleg másodlagossá válik, pedig még csak azt sem mondhatom, hogy nem egy feltűnő darab, hiszen nem olyan, mint a többi, nem olyan, mint amit az ember kviddics meccsekre járva lát, noha igen kevés meccsen voltam életemben. Az iskolaiakra ki-kilestem, most nagyon mondják, hogy ez a Volkov nevű fickó jó meccsvezető, szóval érdemes kilátogazni, de ha Sol nem akar, akkor nem erőltetem. Nem vagyok az erőszak híve, és ez a sportág nem mentesül tőle.
- Ha most nincs is eltörve, de megterheled, akkor elég súlyos következményei lehetnek, és akkor oda a...
És igen, ez az a pont, amikor a tekintetem a seprűre téved, és a fejem egy kicsit oldalra döntve próbálom összerakni, hogy láttam-e már valaha ilyet, de nem nagyon hiszem. Nem is tudom elképzelni, hogy mit lehet vele csinálni, de az biztos, hogy ez nem kviddicses, biztos vannak ám még seprűs sportok, csak nekem kínai ez az egész repkedős világ. Nem dicsekszem vele, de konkrétan nulla érzékem van hozzá, és ha csak lehetőség van rá, kerülöm, mintha a pokol tüze lenne.
- ... amit csinálsz.
Végül is, maradjunk annyiban, hogy ez egy szép seprű, szóval biztos valami szép és művészi dolgot csinál vele, de nem igazán megyek bele a találgatásba, mert csak baj lesz belőle, hogy akkor ez most mi is pontosan. Viszont koncentráljunk a bokára, elvégre ha sokáig nézegetem az eszközt, még a végén idefagy a kislány.
- Figyelj, jobban járnánk, ha inkább felvinnélek a karomban. Nyugi, nem kell félned tőlem, ez nem ilyen kikezdéses dolog lenne, mert menyasszonyom van, csak nem szeretném, ha tényleg tönkremenne valami. Sportolsz, gondolom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=789502#post789502][b]Anik Khan - 2020.01.17. 08:37[/b][/url]

Érzem, hogy szemöldökeim finom emelkedésnek indulnak, és ajkaim is megengednek maguknak, ahogy közli velem, hogy nehéz. Tudom, hogy nem belőlem nem nézi ki, hogy nem bírnám el, hiszen valljuk be, a vállaim és a karjaim mérete is igen látványos a kardforgatástól, szóval még ha nem is tudja, hogy minden egyes nap karddal edzek, akkor is láthatja, hogy elbírom őt.
- Nem hiszem. Én egy Ambrózy tanár úr súlyú embert is könnyű szerrel megemelek.
Amikor Henrik nevét kimondom, azon érződik, hogy a férfi komoly helyet foglal el életem szereplői között, akaratlan is kihallatszik az a szeretet, ahogy iránta viseltetek. A múltam egy olyan alakítója, aki igazán megérdemelt helyen van. Ha ő nem lenne, nagy valószínűség szerint ma én sem lehetnék itt, hiszen az, amit ő mutatott sarkallt arra, hogy elinduljak, és bár nem vallotta be, de motiválta atyámat is, hogy elengedjen erre az útra. Ha ez nincs, akkor Sol sincs, és mostanra valószínűleg Jasmine lenne a boldogtalan, de kötelességtudó feleségem, akinek így fel kellett volna adna a karrierjét, és aki ma nem Penelope édesanyja lenne. Mert velem nem születhet meg ugyanaz a gyermek, aki Ward-dal fogant.
- Éppen semmivel sem foglalkoztam.
Értem én az ellenkezését, meg talán még azt is feltételezi rólam, hogy nem vagyok kedves, de ugyan már, csak mert zöldet viselek, már amikor talárban vagyok, még lehetek a legjámborabb ember a világon. Hiszen, hogy engem a bennem létező hűség és a kitartás vezetett a Rellon házba. Nem bánom, semmiképpen sem, mert egy uralkodónak mindazzal rendelkeznie kell, mit a ház képvisel.
- Na gyere, kapaszkodj a nyakamba, meg szerintem tegyük a seprűt az öledbe, és akkor menjünk.
Remélem már nem ellenkezik, mert tényleg nem szeretném, ha megfázna, így ha végül megtörténik, és megcselekszi, amit kérek, akkor felemelem, hogy a gyengélkedő felé indulhassunk.