Nyílik a hatalmas tölgyfaajtó és ahogy kilépsz első helyszínként a rétet pillantod meg. Hosszan terül el a szemed előtt, míg meg nem állítja szemben az iskola kapuja, oldalt pedig addig tart, amíg a piknikező tisztás meg nem állítja. Aztán pedig már valami más kezdődik, ami megelőzi a hatalmas erdőt, melybe nem érdemes mászkálni legyen nappal vagy éjszaka, hiszen ki tudja pontosan mit is rejt az a szempár, mely az avarszinten megbújva követ téged. A réten viszont a fű tökéletes ameddig csak a szem ellát és ha bőrödet perzseli a nap nincs más dolgod csak beülni az elvétve található fák hatalmas koronájának egyik hűs lombja alá. Viszont ha bátor vagy, esetleg a nap oly kegyes, hogy nem kell menekülni előtte akkor a padokat ajánlom, hiszen ott is kényelmes. Sokan fordultak/fordulnak meg most is itt, és sokszor próbálták nevükkel fémjelezni ittlétük vagy érzéseik, de eddig senkinek se jött össze, így a padokon se a rongálás se az idő vasfoga nem mutatkozik meg, ugyanúgy ahogy a fáknál sincs esélyük. Ez az a hely ahol tipikusan a legtöbb ember megfordul, hiszen szinte mindenki ide merészkedett ki elsőnek és itt szerzett barátokat is magának, akikkel vagy itt találkozik újra vagy itt ismer meg másokat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=744883#post744883][b]Szendrey Adél - 2019.01.03. 19:42[/b][/url]

Mint egy kisgyerek futkosok végig az iskolán Álmost keresve. Az elmúlt időszakban egész jóban lettünk, furcsa egy kicsit a stílusa meg a személyisége, de meg lehet szokni. Én is elég gázos tudok lenni, így legalább ketten vagyunk hibásak. Ez pedig azért jó, mert egész jól megértjük egymást. Végigvágtatok azokon a helyeken, ahol tudomásom szerint lehet, amerre járni szokott. De nincs sehol, így kérdezősködni kezdek, hogy nem-e látta valaki. Mikor már a második ember mondja, hogy egy kutyával távozott, akkor megvan a következő célpont, mely felé futva indulok el. Kocogok és hamar oda is érek a rétre, amelynek szélénél meg is látom a fiút.
- Sikerült! – kiabálom neki már messziről, majd még jobban nekilódulok és ráhuppanok a már úgyis földön lévő fiú hátára. Ismét a kemény páncél lehull és előbukik belőlem a gyermeteg énem. Ennek oka pedig az, hogy animágus tanonc lettem. Nem tudom, hogy említettem-e álmosnak vagy nem, de ha nem akkor majd most megtudja. Mivel az egyik hozzám legközelebb álló illetőről beszélünk, így úgy emlékszem, hogy említettem neki. Lemászok róla, majd a kutya köti le a figyelmemet.
- Szia te kis szépség! – közlöm vele, majd a buksiját kezdem vakargatni. Letérdelek a kutya elé és teljesen elvarázsol az eb. Simogatom, puszilgatom, meg is feledkezve a fiúról. Aztán kapcsolok.
- Figyi, szerinted honnan fogok tudni szerezni mandragóra levelet? Te tudsz nekem szerezni? – nagy szemekkel pislogok immár a fiúra. Túl sok kedvességre nem számítok tőle, de tudom, hogy a lelke mélyén jó gyerek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=745155#post745155][b]Szendrey Adél - 2019.01.05. 17:14[/b][/url]

A fiú kérdését hallva felkuncogok, mivel a felvetés jogos.
- Végül is az is sikerült igen, de én egyébként az animágiára gondolok! Merthogy… dobpergést kérek… animágus tanonc lettem! – visítok a fülébe, mint valami eszement kislány. Annyira boldog vagyok, hogy az leírhatatlan.  Szinte madarat lehetne fogatni velem, ami egyébként nagyon ritka. Fel se tudom idézni azt az emléket, mikor utoljára ennyire jó kedvem volt, mikor ennyire boldog voltam. Abban mondjuk biztos vagyok, hogy ez még akkor volt, mikor anya élt, annak pedig már több, mint tíz éve. Uhh, azért ez eléggé sz*rul hangzik így majdnem kimondva. Egy fél pillanatig végigrohan bennem egy rossz érzés, de igyekszem jó mélyre elnyomni. Nem, most nem lehetek szomorú, ezt most nem ronthatom el. Luciferrel tökéletesen elszórakozom, de a kérdésem után feltápászkodom a földről, mert a végén még felfázom vagy ilyesmi. Álmos kedves kérdését hallva belebokszolok egyet a karjába.
- Ez nem volt szép! Egyébként meg látod… - hajamhoz nyúlok és előre húzom a vállam fölött – szőke vagyok! Ez még nem tűnt fel? Butuskám! – csak, hogy ő is érezze a törődést erőteljesen megsimogatom a fejét. Én is tudok undokul kedves lenni, vagy valami olyasmi. Egyébként igen, most is megmutatkozott, hogy ő egy jó gyerek, csak az élet tette köcsöggé, mint ahogy engem is. Mikor felajánlja, hogy este beenged az üvegházba, hogy megkopasszam a mandragórákat, akkor a nyakába ugrok, karommal átkarolom nyakát, lábaimmal pedig átfonom derekát, majd egy hatalmas cuppanós puszit nyomok az arcára.
- Te vagy a legjobb… Nem véletlen visellek el! – duruzsolom fülébe, majd leugrok róla. Mikor én felugrottam a fiúra, Lucifer is utánozta a cselekedetet és első lábaival megtámaszkodott gazdája oldalán, ezzel nem kis koszos foltot hagyva annak ruháján. Mivel egy agárról beszélünk így eléggé magas mikor két lábra áll, durva. Mikor leugrok, akkor ő is leugrik majd pattogni kezd a földön, ezzel jelezve,hogy játszunk vele.
- Van valami labda amit el tudok dobni neki? – kérdem Álmost, majd megvakargatom Luc buksiját. – Egyébként, mi a helyzet Lillával? Rég hallottam felőle… - érdeklődő tekintettel pillantok a mellettem álló hímnemű egyedre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=746807#post746807][b]Szendrey Adél - 2019.01.19. 09:06[/b][/url]

Mióta ismerem Álmost, tudom, hogy nem ő a kedvesség mintapéldánya, de valami oknál fogva nem tudom komolyan venni. Mikor mond valami bántót vagy sértőt, arra vagy elmosolyodom, vagy felnevetek. Tudom, hogy nem gondolja komolyan őket, úgy az esetek 90%-ban, a maradék 10%-ban pedig megérdemlem.
- Tudok, csak nem akarok, mert akkor elmegy a csodás hangom. – mosolygok rá a megjegyzése után, majd megvonom vállaimat. Gratulációt nem vártam, de mikor kiejti száján, hogy bejegyzett, valami jól eső érzés fut át rajtam, majd jön a kisebb belső pánik, hogy mi lesz ha nem sikerül. Mi lesz, ha nem fog menni, mert béna vagyok hozzá, vagy ha valamiért sose fognak úgy állni a dolgok, ahogy kellene. De még az is ott van a pakliban, hogy a mandragórától rosszul leszel, vagy nem bírom ki, hogy mindig ott van a számban. Sóhajtok egy nagyot a gondolatmenet végén, majd kissé elkámpicsorodok. Kijelentésére, miszerint sötét vagyok, csak annyit reagálok, hogy „Kapd be!”, majd kidugom a nyelvem. Tudom, hogy ezt sem gondolja komolyan, vagyis nagyon remélem. Nem érzem magam sötétnek. Jó, nem vagyok egy zseni, de azért ha nagyon akarnám lehetnék én jó tanuló is, csak nem akarok. Mikor nyakába ugrok a kedvesség roham továbbra is tör fel Álmosból, amin pedig még jobban felbuzdulok. Miután kimásztam a nyakából, csak, hogy húzzam az agyát, jó szorosan megölelem a derekánál és fejemet a mellkasára szorítom.
- Szeress! Naaaaa! Ölelj meg te is! – nagy kiskutya szemekkel nézek fel rá, majd elnevetem magam, elengedem és hátrálok pár lépést. Tudom, hogy nehezen viseli az emberek közelségét, olyan mint én, ami végül azt váltja ki belőlem, hogy ő az egyik olyan ember, akitől eltűröm a közelséget. Van ennek bármi értelme? Keressek benne logikát? Na mindegy. Szóval a lényeg, hogy őt közel tudom engedni magamhoz, viszont őt továbbra is zavarja, ha én közel megyek.
Mikor közli, hogy botokat keressek a kutyának, akkor nem kell sokáig pásztáznom a környezetünket, hamar találok is egyet, melyet felveszek és teljes erőből eldobok. Nem megy túl messzire, de arra megfelelő, hogy Lucifer kicsit futhasson. Érdeklődve hallgatom mit mesél Lilláról. Olyan jó látni, hogy van egy ember, aki ezt a tekintetet és lágyságot ki tudja hozni Álmosból. Kicsit irigy vagyok, de nem rájuk, hanem arra ami köztük van. De csak egy kicsit! A kapcsolatokkal mindig csak a gond van. Kérdésén felnevetek. Egyrészt azért, mert abszurd a dolog, másrészt azért hozzá tette a másik opciót is.
- Se pasi, se csaj. Élem boldog szingli életem. – mosolygok rá. Azt már nem velem fogom megbeszélni, hogy elveszítettem végre a szüzességem. Eléggé furcsa és kínos lenne.
- Szerinted milyen állattá fogok tudni átváltozni? Annyira kíváncsi vagyok! Hatmillió állat futott már végig a fejemben, de nem tudom. -